Kezdőlap Címkék Fidesz

Címke: fidesz

Üdvözlő levél a Fidesz XXVII. tisztújító kongresszusához

Megettétek már a kenyerünk javát. Gazdagok lettetek, sokaknak közületek még strómanra is futja. Nem irigyeljük tőletek, megdolgoztunk érte.

Engedjétek meg, hogy ebből az alkalomból.

Szívünk egész melegével.

Mint fénykép szobánk falán.

Felállva, hosszan és ütemesen.

És tényleg nem ünneprontásként, csupán a teljesség kedvéért: egyszer minden történet véget ér. Mentek majd a levesbe. A szerencsésebbek távoznak maguktól, mert látják, hogy nincs tovább, a pökhendi öntelteket elküldik, ha nem veszik időben észre, hogy vége.

Vezéretek hatalma sem végtelen. Jönnek a trónkövetelők, az ifjútörökök, akik ugrásra készen várják, hogy az öröknek és megbonthatatlannak látszó Vezérrel történjen valami.

Ki lesz a Nemzeti Együttműködés Brutusa?

Ma még csak magukban motyognak még az urak, hangosan ki nem mondanák, miről álmodoznak. Mocskos, perverz férfiálmaik vannak. A hatalomról szólnak ezek az álmok, mert a hatalomnál nincs számukra izgatóbb perverzitás. Nem is igazi férfiember, aki nem mer nagyot álmodni.

A Vezéretektől származik az a mondás, hogy a jófiúk elbuknak. Csak mellékesen, és tényleg nem azért, hogy elkeserítselek benneteket: a rosszak hatalma sem tart örökké.

Már a XXVII. Kongresszusnál tartotok. Ebből az alkalomból engedjétek meg, hogy a mostaninál valódibb sikereket és nagyon sok boldogságot kívánjunk.

Nem nektek: Magyarországnak.

Gyűjti az aláírásokat, de most még nem küldené el Orbánékat a Momentum

„A népszavazás, illetve annak időpontja csak másodlagos; a legfontosabb az aláírásgyűjtés. Egy hónapokig tartó és sikeres akció ugyanis meghátrálásra kényszeríti a kormányt.” Ezt nyilatkozta Papp Gergő, a párt kommunikációs igazgatója a Magyar Nemzetnek.

A Momentum, amely a budapesti olimpia-rendezésről szóló népszavazással robbant be a köztudatba és került fel a politikai térképre, azóta nem tudott igazán nagyot dobni. Akkor a demokratikus ellenzéki pártok segítették az aláírásgyűjtést, a Momentum azonban azóta többször is nehéz helyzetbe azokat, akik abban bíztak, hogy Fekete-Győr Andrásékkal erősödött a demokratikus ellenzéki oldal. A Momentum nyilatkozói ugyanis rendre megerősítik, hogy senkivel sem kívánnak együttműködni, és egyedül kívánnak indulni a 2018-as választáson.

Amennyiben hiszünk ezeknek a megfogalmazásoknak, akkor valószínűsíthetjük, hogy a Momentum nem 2018-ban akarja megbuktatni Orbán Viktor rendszerét. Jövő tavasszal megelégszik azzal, hogy bejut a parlamentbe, majd ott négy évet eltöltve – és feltételezéseik szerint erősödve – 2022-ben valóban nekiveselkedik Orbán és a Fidesz eltávolításának.

Mielőtt elfelejtenénk: arról van szó, hogy a Kúria átengedte a Momentum népszavazási kérdését, mely a civileket megbélyegző törvény visszavonására kötelezné a parlamentet. Lehet aláírásokat gyűjteni, ám az különösebb matematikai ismeretek nélkül is belátható, hogy ebből az aláírásgyűjtésből a választás előtt már semmiképpen nem lehet népszavazás. Ha a Momentum – a hozzájuk csatlakozó pártok segítségével – rekordgyorsasággal össze is gyűjtené az országosan szükséges 200 ezer aláírást, a feladat akkor is megoldhatatlan lenne. Az íveket ugyanis érvényesíteni kell, és ha ez is gyorsan és zökkenőmentesen menne, még mindig megtámadhatják a határozatot. Az is tudható, hogy a törvény szerint a választás előtt 41 nappal már nem lehet népszavazást tartani. S bár a 2018-as választás időpontját még nem jelölte ki az államfő, a politikai matematika alapján gyakorlatilag biztosra vehető, hogy ez az esemény 2018. április elején lesz.

Innen kell visszaszámolni, és józan ésszel nem nehéz belátni, hogy a 2018-as választás előtt már nem lesz népszavazás. Ez persze nem keseríti el a Momentumot, hiszen ők is tudják, hogy a civiltörvény visszavonásának lehetősége nem igazán nagy dobás az emberek szemében. Ez a törvény – bár a jogállam és a demokrácia szempontjából nagyon jelentős – nem valószínű, hogy akkora tömegeket tudna megmozgatni, mint a budapesti olimpia rendezés ügye, s ily módon nem kizárt, hogy az alacsony részvétel miatt bármi is legyen az eredménye, érvénytelen lesz,

Ha ezt a felvetést elfogadjuk, azt kell mondanunk, hogy a Momentum a saját szempontjából pragmatikusan gondolkodik. Aláírásokat gyűjt, ezzel tovább építi az adatbázisát, ráadásul mindezt úgy, hogy a dolognak a számára nincs kockázata. Népszavazás nem lesz, vagy csak a választás után, de –már ki is mondták, amit eddig is tudhattunk – nem is az a cél, hogy legyen, hanem hogy minél több aláírás – névvel, lakcímmel – a Momentum rendelkezésére álljon.

A Momentum mostani aláírásgyűjtése nem az Orbán-kormány leváltásáért küzdőket erősíti. A cikk elején idézett nyilatkozat magyar fordítása ugyanis így hangzik: A Momentum 2018-ban még nem cserélné le a kormányt, hanem 2022-ben, amikorra – feltételezései és reményei szerint – már nem statisztaszerep jutna neki Orbánék leváltásában.

Lapszem – 2017. november 11.

0

Szombat van, november 11-e, Márton napja megnéztük, miről írnak a mai lapok.

Orbán elszámoltatására készül Vona

A Magyar Nemzetnek adott interjút Vona Gábor, a Jobbik elnöke. Többek között azt mondta: személyesen Orbán Viktor elszámoltatását ígéri hatalomra kerülésük esetén, bár az nem derült ki, hogy miért. Szerinte a jövő tavaszi választásig még történhet valami, ami kikezdi a jelenlegi rendszert. Úgy érzi, Polt Péter legfőbb ügyész még 2019 előtt „átadja a helyét”. Azt is mondta:

Soros-terv nem létezik, ez egy „kommunikációs termék”.

Arról is beszélt, hogy a Jobbiknak szerinte eddig is voltak meleg szavazói, és bár korábban betiltotta volna a Pride-ot, és több dolog neki se tetszik ott, most már azt gondolja: törvényes keretek között bárki felvonulhat, amíg másokat nem sért.

Kertvárosban gyakorlatozik a TEK

Budapest 15. kerületében, az egykori orosz katonai kórház területén, az egyik elhagyatott, több szintes épületben tart rendszeresen robbantásokkal, füsttel, lövöldözéssel, járó gyakorlatokat a Terrorelhárítási Központ – írja a Népszava. Az épület tüdőgondozó, másik oldalán pedig pszichiátriai, pszichológiai, addiktológiai szakrendelés működik,

a közelben általános iskola is van.

A lap szerint a környéken lakók közül többen panaszkodnak a gyakorlatok miatt, a TEK viszont azt válaszolta: engedéllyel használják az épületet, panaszokról pedig nem tudnak.

Készen áll a Fidesz a választásra

Gulyás Gergely, a párt alelnöke és frakcióvezetője a Magyar Időknek azt mondta: a pártban mindenki tudja, hogy óriási a választás tétje,

szerinte „ijesztő”, mit kezdene a baloldal a hatalommal, ha győzne.

Beszélt a párt vasárnapi kongresszusáról is, amelynek a legfontosabb feladata szerinte a választásra való felkészülés és a számadás. Azt is mondta: december elején az országos választmány fogja megerősíteni az egyéni választókerületekben induló jelölteket.

Egyre rosszabb a magyarok angoltudása

Az Education First kutatása alapján írja a 24.hu, hogy egyre gyengébben beszélnek angolul a magyarok. 2012-höz képest 11 helyet esett vissza az ország a rangsorban, most 19. a 80-ból (igaz, 2015-ben 21. volt). A világon ez elfogadható eredménynek számít, Európában azonban csak a középmezőnyhöz elég.

Láthatja-e Simicska a porban feküdni Orbánt? (Öt hónap múlva választunk)

Bár hivatalos közlemény még nincs, azt csak jövőre teszi közzé a köztársasági elnök, mégis mindenki készpénznek veszi, hogy a választásokra pontosan öt hónap múlva, április 8-án kerül sor. Mondhatjuk: kézzel fogható közelségbe került, lényegében karnyújtásnyira vagyunk attól, hogy kiderüljön: melyik párt kezébe kerül a kormányzás, netán koalícióra kényszerül-e a győztes.

Ma nem szívesen ajánlanám senkinek, hogy fogadásokat kössön az ellenzék győzelmére. Ha Angliában lennénk, erre is lehetne fogadni; csak, akinek sok pénze van, azaz rendelkezik felesleggel, az kockáztathatna, igaz siker esetén komoly summa ütné a markát. Egymás közti játékban fölállítottuk a mi kis bookmaker irodánkat, és a következő eredmény jött ki (konszenzussal): a Jobbik esélye 1 a 10-hez, a szocialistáké 1 a 100-hoz, a Demokratikus Koalícióé 1 az ötvenhez, az ellenzék közös csapatának 1 az 5-höz esélyt adtak a kollegák, míg a Fidesszel kapcsolatban némiképp megoszlottak a vélemények, volt, aki 1 az 1.5-höz, de volt aki, megrögzötten kormány váltást akarván 1 az 5-höz adta a Fidesz nyerési esélyeit.  (Az LMP-re és a Momentumra nem szavazott a stáb, valószínűleg feledékenységből…)

Belátom, nem túl tudományos megközelítése a választási esélyeknek, de abban sem vagyok biztos, hogy a közvélemény-kutatások pontosabb eligazítást nyújtanak.

Mindenesetre, akárhonnan is közelítjük, mindenhonnan arra az eredményre jutunk, hogy ma a Fidesz toronymagas esélyes, esélyesebb, mint négy évvel ezelőtt, amikor ugye kétharmadot besöpörve vihette tovább a kormányzást. Éppen ezért ez a kétharmad kiáll ma is neki; sokat kell hibáznia ahhoz, hogy lerontsa az esélyeit.

No de álljunk meg egy szóra: hiszen az Orbán-féle csapat rendre hibázik, sok csapás éri, gondoljunk csak például az azeri pénzek ügyére, vagy Mészáros Lőrinc mesebeli gazdagodására, vagy Tiborcz-Orbán Ráhel villavásárlására és még sorolhatnám. És mégis: a Fidesz, ahogy mondani szokás, mindent kihord lábon, nemhogy csökkenne a támogatottsága, a Mediánnál jelentősen nőtt is. Pedig nem lehet azt állítani – legfeljebb a hívők részéről -, hogy a kormányzati sikerek indokolják a népszerűséget; komoly gazdasági elemzők szerint a manipulációktól sem mentes – lásd az államadósság átcsalása a jövő esztendőre – mutatók inkább a kommunikáció eredményességéről árulkodnak, mint valóságos teljesítményről. Abban is megegyeznek az elemzők, hogy a világpolitika és a világgazdaság alakulása szerencsésen érte Orbánt – azt azért tegyük hozzá: ez mindannyiunk sikere, hiszen a válságok a mi életünket teszik tönkre -, valamint az Európai Uniótól érkező pénzek, amelyek felhajtó erőt jelentenek a magyar gazdaság számára.

Természetesen nem illik elvenni a Fidesztől azt, ami az érdeme: Orbán hihetetlenül zárt, fegyelmezett csapatot hozott össze, amelyet maximálisan ural is, nincs kibeszélés, nincs a másik nyilvános lejáratása, vagy megbélyegzése; egy Fidesz-káder csak akkor veszíti el az oltalmat, ha védhetetlenné válik. Itt mindenki tudja a feladatát, és kötelesség-szerűen végre is hajtja azt. A kommunikációs leckének igyekszik mindenki megfelelni; mindenütt ahol csak kell és lehet – oda is, ahová nem (vö: Semjén Zsolt) – beleszövi mondandójába a napi aktuális gyűlöletbeszédet, immár lassan két éve a migránsozást és a sorosozást.  (Volt idő, amikor úgy tűnt: túlfuttatják ezt a témát, nincs már benne tartalék, aztán kiderült: van még benne. Olyannyira, hogy még intenzívebbé tették, két, úgynevezett nemzeti konzultációt is építettek rá, mondanám, hogy csúcsra járatták, de csak óvatosan: a hátralévő öt hónap hozhat még új elemeket. Sőt: biztosan hoz is. Pláne, hogy az ellenzék egyre kevésbé tud vele mit kezdeni, védekezés képtelen, és akkor még nem szóltunk az ellentámadásról.)

Hja kérem az ellenállás.

Az erre a feladatra kijelölt Magyar Szocialista Párt egyelőre azzal van elfoglalva, hogy a saját belső erőivel szemben mutasson valamilyen ellenállást.

Ez az esztendő igazi mélyrepülést jelentett számukra, s bár noha személyében megtalálni vélték új, karizmatikus, erős vezetőjüket, a kaland csúfos véget ért; szinte folyamatos zuhanást, házi acsarkodást, állandó békétlenséget, népszerűségvesztést hozott. Ezért is alakult olyan gyászosan a mi kis házi felmérésünk:

a kollégák minimális esélyt adtak annak, hogy innen lehetséges volna nyerni. A legnagyobb baj az, hogy ezt ma már a szocialisták sem hiszik, és ez meg is látszik rajtuk.

Igyekeznek ugyan egy-egy a nyilvánosság előtt zajló háború után felemelni a fejüket, de mindig akad valaki, belülről persze, aki gondoskodik arról, hogy ez ne tartson sokáig. Öt hónappal a választások előtt az MSZP huszonhét éves mélypontjánál tart, és ma már csak abban bízhat, hogy valahogy sikerül elhitetni a partnerekkel: tévednek a közvélemény-kutatók, és ők továbbra is joggal tartanak igényt a legerősebb ellenzéki párt címére. Vesszőfutások a baloldal számára azért is veszélyes, mert a hagyományos szavazótábor egy része nem hajlandó más pártot választani, az MSZP-t pedig nem tudja, vagy nem akarja.

Molnár Gyula elnök, aki éppen a Független Hírügynökségnek nyilatkozva jelentette ki: most már erős kézzel fogja irányítani a pártot, egyelőre kénytelen saját személyiségét visszaépíteni, főként azok után, hogy egyik párttársa nyílt támadást indított ellene, és ennek a nyílt támadásnak a legenyhébb szövegrésze az, hogy tönkretette az MSZP-t.

Mondani sem kell, ezek az állapotok nem segítik az integrációs megállapodásokat; a gyengülő szocialisták könnyen keltik azt a képzetet a partnerekben, hogy az így lehulló szavazatok őket erősítik, ami talán igaz is lehet, de a baloldal tábora ez által egy cseppet sem nő. Akkor viszont azzal a kérdéssel szembesül a választó: vajon mi a fontos ezeknek a pártoknak, saját erősödésük, esetlegesen egy, vagy két hellyel több a parlamentben, vagy az Orbán-rezsim leváltása. Azért használom a rezsim kifejezést, mert ez maguknak ezeknek az ellenzéki formációknak a szóhasználata, ami elvileg arra utal, hogy számukra ez az elsődleges cél.  A magyar lakosság ama része, aki nem a Fideszt támogatja, már régóta reméli, hogy a retorika és a cselekvés egyszer majd összhangba kerül, és valóban Orbán rendszerének felszámolása az elsődleges feladat, de újra és újra csalódnia kell; ma rosszabbnak látja a helyzetet, mint négy évvel ezelőtt volt.

Ma sem tudni pontosan mi a helyzet ezen a területen. Azt érzékeljük, hogy az MSZP vált a legerősebb összefogás-pártivá, átvette ezt a szerepet a Demokratikus Koalíciótól, amely viszont ez ügyben éppen saját magával került szembe; a közös indulást – listát – teljességgel kizárja, a koordinált egyéni jelöltek állításában tűnik partnernek; olykor úgy hallik, az erő pozíciójából. Szó, ami szó a DK haszonélvezője lehet az MSZP visszaesésének, de mint jeleztük, ebből semmilyen pozitív élménye nem származik a baloldali tábornak. Gyurcsány taktikája elég világosnak látszik; amíg Botka volt a színen és erősödni látszott az együttműködő orcáját mutatta a nyilvánosság felé, a szocialista hanyatlás óta viszont az elutasítót. Meglehet, mindez a politikai taktika része, de az is lehet, hogy számára ma már fontosabbnak tűnik egy tíz százalékot felmutató párt vezetése. Cselekedeteit nyilván az is meghatározza, milyen realitása van a Fidesz legyőzésének, vagy megszorításának, összeszedhető-e a kutatások által kimutatott Orbánt eltávolítani akaró többség vagy sem. És ahogy közeledünk az áprilisi határidőhöz, annál kevésbe lehet a pozitív válaszhoz vérmes reményeket fűzni.

Már csak azért is, mert az LMP, csakúgy, mint négy éve, ezúttal sem hajlandó sem a DK-val, sem az MSZP-vel szövetkezni, bár az nem teljesen dőlt még el, hogy a koordinált egyéni-jelölt állításába hajlandó-e beszállni. Mai tudásunk szerint nem, s noha átmenetileg, Szél Bernadett vezetővé választásával erősödött az a hit, hogy Schiffer András után benne kompromisszum készebb emberre találtak a pártban, miniszterelnök-jelöltté választása utáni megnyilvánulásaiból kiderült: mindez csak hiú ábránd. Annyi azonban vitathatatlan, hogy jelenleg úgy tűnik: az LMP is belekapaszkodhat egy-két szocialista szavazóba, miáltal elérhetik a – biztos parlamenti párt státuszát. A jelek arra utalnak, hogy az LMP Szél Bernadett irányítása mellet is jól érzi magát a Fidesz ellenzékeként.

Valami hasonlóra vágyik a Momentum is, illetve elsősorban arra, hogy helyhez jussanak a parlamentben. Fekete Győr Andrást sokan hasonlítják a fiatal Orbánhoz, amiből legfeljebb annyi igaz, hogy sem ő, sem a pártja egyelőre nem kiszámítható. Azt látjuk, hogy fiatal, jó arcok alkotják az élcsapatot, de hogy ez a csapat merre tart, egyelőre nem világos.

Mint ahogy azt sem látjuk, merre megy a Jobbik.  Simicska Lajossal a háttérben jelentős irányváltáson ment keresztül, de ezt egyelőre kevesen hiszik el neki, vagy kevesebben, mint szeretnék. Orbán hajdani barátja mindent feltett a Jobbikra, de az átütő siker azonban hiányzik. Azt ugyanis nem nevezhetjük annak, hogy ma már egyértelműen a második legerősebb párttá váltak, de esélytelenek a kormányváltásra. Sokan és sokszor rebesgetik, igaz nagyon halvány hangon, hogy ehhez

a váltáshoz teljes összefogásra lenne szükség, azaz egy olyan együttműködésre, amely a baloldaltól a Jobbikig tart, erre azonban a baloldal pártjai nem vevők, úgy érzik maradék elveiket is feladnák, ha belevágnának egy ilyen közösködésbe.

Egyébként a közösködés ehelyütt azt jelentené, hogy az ellenzék valamennyi pártja megegyezne a koordinált jelöltállításba; nem vitás egy ilyen variáció elvezetne a Fidesz vereségéhez, az időközi választások példája ezt jól mutatta: a választókat nem érdekli, hogy milyen párt neve álla jelölt mögött, ha egyedül álla Fidesszel szemben – a fideszes ellen szavaz.

A Jobbik maga egyébként nem nyilatkozott még arról, hogy miként viszonyulna a koordinációról, mint partner, de nyilván felesleges is lenne nyilatkoznia, úgy sincs rá esély. Így viszont

Simicskának meg kell elégednie a legerősebb ellenzéki párt menedzsere címmel, ami számára aligha lesz elegendő. Ő a porban fekve akarja látni Orbánt.

Ahhoz viszont vagy olyan dokumentumokkal kell előállnia – amelyekről régóta rebesgetnek pletykákat, persze egyre fogyó hittel –, amelyek cáfolhatatlanok lesznek a Fidesz számára, vagy mégiscsak összeszövetkezni a teljes baloldallal (szocialistáktól, liberálisokon keresztül, DK-val, LMP-vel, egyáltalán mindenkivel.)

Egy ilyen variációra egyelőre nincsenek felkészülve a fogadóirodák.

Négymillió ember utcára kerülhet

Magyarországon majdnem egymillió végrehajtási eljárás indult, ami négymillió ember kilakoltatásával végződhet. A megdöbbentő adat a devizahitel-károsultak érdekében kezdeményezett politikai vitanapon hangzott el a parlamentben. A vitanap előtt tüntetés is volt az országház előtt, a devizahitel áldozatai kértek maguknak emberséges, s főleg jogszerű elbánást. Köztük volt Szabó József, a Hiteles Mozgalom vezetője.

Tudja, hogy a devizahitel-károsultak tüntetéséről az állam által működtetett, nemzetinek nevezett távirati iroda, a közszolgálatinak tartott televízió és a kormány rádiója még csak be sem számolt?

Nem tudtam, de nem lep meg. Megmozdulásinkról máskor sem adnak hírt.

De a nemzeti válogatott barátságos focimeccséről közben négy hír is megjelent. 

Gondolom, nem csodálkozik ezen.

Mégiscsak egymillió ember nyomora miatt tüntetnek. Ez nem igazi nemzeti ügy?

A kormány nem szívesen szembesül vele. De nem csak a politika kerüli a témát.  Amikor az első bírói döntések megszülettek a devizakárosultak ügyében, akkor zsúfolásig megtelt a Kúria nagyterme. Ma viszont a bíróság még csak nem is hozza nyilvánosságra, ha devizahitelek ügyében döntéseket hoz.

Szóval a sajtó mellett a bíróság is titoktartás fogadott?

Úgy tűnik. Pedig a Kúriának törvény is előírja, hogy a jogerős ítéleteit – határidőn belül – fel kéne töltenie a bíróságok honlapjára.

A vitanapot megelőző tüntetésen látott kormánypárti politikusokat?

Egyet sem. De mi azért kötelességünknek érezzük, hogy felhívjuk a politikusok figyelmét sok ezer társunk tragédiájára. Jelezni akarjuk, hogy bár őket nem érdekli a sorsunk, mi figyelünk rájuk.

Nemcsak a tüntetést nem láthatták az országban, de még devizahitelesekről kialakult parlamenti vitát sem közvetítették. Tudta?

Igen, sőt, a tüntetés után mint érdekvédőként többen nem jutottak be az országházba. Sorstársaink azért telefonon beszámoltak a vita részleteiről, a foszlányok tehát eljutottak az utcára.

Érti, hogy ez kinek jó?

Csak találgatni tudok. Viszont az meg tény, hogy ma 900 ezer banki szerződésből eredő végrehajtás van Magyarországon. Ez az adat borzasztóan sok ember nyomoráról szól, bár a kormánypárt szerint egy családnak több végrehajtási ügye is lehet. Mindenesetre sokkal lényegtelenebb témákról rendre beszámol a kormányzati sajtó, nem is említem a nemzeti konzultációkat.

Tudjuk, a cél az, hogy amiről a média beszél, az van, amiről nem beszél, az nincs!

A magyar parlament tehát lényegében a nyilvánosság kizárásával vitatta meg ezt a nemzeti ügyet. Ennek ellenére azt talán az utcára telefonon kijutó hírfoszlányokból is tudja, hogy a politikusok egymásra kenték a devizahitelezés felelősségét. A szocialisták be sem mentek a terembe, a Fidesz pedig a korábbi kormányokat okolta mindenért. Ön azért tudja, kié a felelősség?

Persze, ezt mindenki tudja. Varga Mihály és a Fidesz nélkül nem lett volna Magyarországon devizahitel, amit 2001-től folyósítanak. A szocialista kormányzat pedig 2004-ben kiterjesztette a lakásvásárlásokra is. Pedig a svájci jegybank még időben figyelmeztette is a hazai pénzügyi vezetőket az árfolyamkockázatra, illetve arra, hogy ennek veszélyére fel kell hívni az állampolgárok figyelmét. Hiába.

A kormány felelőssége mellett az ellenzéké is vizsgálható, mert mindenki jelezhette volna a kölcsön veszélyét?

Természetesen. Hatalomra kerülve 2013-ban Orbán Viktor ultimátumot adott a bankoknak, hogy rendezzék a devizahiteles problémát. Ellenkező esetben a kormányzat tesz rendet. A vége az lett, hogy az addig bankellenes kormányfő és a pénzintézetek vezetői megállapodtak. Ennek része volt a kölcsönök forintosítása. Viszont a paktumban a bankszövetség azt kérte, hogy a kormány akadályozza meg, hogy a károsultak pereljék a bankjukat. Az üzletet megkötötték, ennek isszuk most a levét.

Vagyis úgy érzi, hogy a bíróságokat befolyásolta a kormányzat?

Így igaz, a miniszterelnök ugyanis „megrendelte” a Kúriától az első jogegységi határozatot, amelyre alapozva születtek a devizahiteles törvények. Mi pedig hiába fordultunk az alkotmánybírósághoz, hiába érzetük úgy, hogy sérültek a jogaink, akkor már késő volt. Csapádba estünk.

Ugyanakkor a kormány bevezette a végtörlesztést, az árfolyamgátat, s persze a forintosítást, és az eszközkezelőt. Tehát kísérletet tettek a helyzet megoldására. Ezek semmit nem segítettek?

A végtörlesztés leginkább a tehetőseknek jelenthetett megoldást, a többség kimaradt ebből a lehetőségből. Pedig a mentőakció úgy indult, hogy mindenki „végtörleszthet” kedvezményes árfolyammal.

Akik a banki kartell miatt nem tudtak szabadulni a devizakölcsöntől, szinte semmilyen támogatást nem kaptak. Akik viszont az árfolyamgátat választották, nemrég szembesültek vele, hogy csak elodázták a problémát.

A kormány azt állította, hogy senkit nem hagynak az út szélén, ezért a kilakoltatásokat felfüggesztik, s befagyasztják az árverezést is. Gondolja, hogy ez a megoldás irányába tett lépés, vagy inkább a közelgő választásoktól félnek?

A kormány azért függesztette fel a kilakoltatást, mert ősszel már hűvös van, s tavasszal pedig még hideg. De az elmúlt években is fáztak az utcára került emberek, csakhogy akkor nem közeledett a választás. Nyilván nem akartak olyan címlapokat közvetlenül a választások előtt, amelyek az utcára kipakolt embereket mutatják.

Korábban voltak emiatt emberi, családi tragédiák?

Elég sok. Vannak, akik öngyilkosok lettek, mások külföldre menekültek.

Van egységes elképzelés arra, hogy az emberek százezreit megnyomorító devizahitelezés problémáit hogyan lehetne ma megoldani?  

A tüntetésen is láthatta, hogy nagyon sok egyesület alakult a károsultak védelmére. Mindenki dolgozott ki megoldási javaslatokat, amelyek lényege, hogy a szegényeknek, a rászorulóknak is segítsen a kormány. Évek óta küldjük javaslatainkat a politikusoknak, valamint többször írtunk a köztársasági elnöknek is.

Válasz?

Nincs érdemi válasz!

A devizahiteles vitából az derült ki, hogy pénz még lenne a megoldásra, hisz a Magyar Nemzeti Bank jól keresett a devizahitelezésen. A jegybank közel 150- 200 milliárdos nyereségét szét lehetne osztani a rászoruló családok között?

Ezt a parlamentnek kéne eldönteni, de erre ma kevés a hajlandóság. Ráadásul a politikai elit fel sem ismeri a valóságos problémát. Hiszen a bankok tisztességtelen szerződésein túl gond az is, hogy tíz év után sincs Magyarországon pénzügyi fogyasztóvédelem. A rossz tájékoztatás után, mérlegelés nélkül, egyen-válaszokkal utasítják el az adósok beadványait. Ezen kívül – ahogy említettem – nem működik megfelelően a bírói kar, nincs tehát lehetőségünk az igazunk megtalálására.

A közeljövőben európai bíróság is dönthet arról, hogy ha a banki kockázatra nem hívták fel az ügyfél figyelmét, akkor semmis lehet a szerződés. Ez segít a magyar helyzeten?

Tudjuk, hogy több beadvány is az európai bíróság asztalán hever, tehát valamikor biztosan lesz döntés. De a már elkészült dokumentumokat mi nem ismerhetjük meg, mert a Kúria, illetve Handó Tünde nem engedi nyilvánosságra hozni. Kértük továbbá a magyar bírságokat, illetve a kormányzatot, hogy a devizaügyben megfogalmazott álláspontjukat, amelyeket már az unió bírósága elé tártak, hozzák nyilvánosságra. Nem adják ki, mert titkos.

Vagyis közel 15 év után még mindig zavaros a helyzet, az együttműködés helyett politikai sárdobálás van, közben az áldozatok száma nem csökken, hanem folyamatosan nő. Amíg a parlamentben elhangzik egy ellenzéki kérdés, s a miniszter megengedheti magának, hogy végtelenül cinikus választ adjon rá, addig hiába tartanak itt vitát a banki károsultak ügyének a megoldásáról, vagy bármiről, addig ez a politikai elit képtelen megoldani bármit.

Tíz éve történt – Tarlós István elindította a szociális népszavazás kampányát

0

2007. november 7-én a Független Hírügynökség beszámolója szerint a budapesti kampánynyitón  Tarlós István arról beszélt, hogy „a szociális népszavazás 2008 nem a rövid távú politikai győzelemről szól, hanem a jövőről”.

A politikus hangsúlyozta: a hivatalos kampány csak akkor kezdődik, mikor Sólyom László köztársasági elnök kiírja a népszavazás pontos időpontját, így a mostani csak „előkampány.”

A kampány politikai vezetője hozzátette: ha a vizitdíj, a kórházi napidíj és a tandíj eltörléséről szóló népszavazást eredményét a kormány megpróbálja kijátszani, vagy kicselezni, akkor soha többé nem mondhatja azt magáról, hogy demokrata.

Tarlós szerint minden ember hét másikat képes meggyőzni és erre kérte a jelenlévőket is.

Rogán Antal az V. kerület fideszes polgármestere az eseményen közölte: a népszavazás a figyelmeztetés eszköze a kormány számára, hogy a kabinet rossz úton jár. Az ellenzéki politikus szerint a népszavazás nem a megoldást jelenti, hanem véget vethet valami rossznak, de egyben egy új kezdet is.

Tíz éve történt: Együtt szavazott a Fidesz és a kormány az ingatlanadóról

0

Meglepetésről írt a Független Hírügynökség 2007. november 5-én: a várakozásokkal ellentétben a Fidesz a kormánytagokkal és az SZDSZ-szel közösen megszavazta, hogy be lehessen vezetni a csak értékalapú ingatlanadót.

Az MSZP-frakció nem támogatta a javaslatot. Az egyes adótörvények módosító javaslatainak szavazásánál ugyanakkor az MSZP frakció akarata érvényesült, mert az ellenzék szavazataival közösen többségbe kerültek az SZDSZ-szel és a kormánnyal szemben, így mégsem vonták össze 2008-tól az úgynevezett kisadókat.

Volt, amelyik kérdésben azért egyetértett az MSZP-frakció a kormánnyal és az SZDSZ-szel, vagyis koalíciós partnerével:

nem támogatták az ellenzékkel szemben a személyi jövedelemadó 18 százalékos adókulcsához tartozó összeghatár megemelését. Ennek támogatásától az SZDSZ a koalíciós egyeztetés után állt el.

DK: A bűnsegéddé züllött RMDSZ elárulja a romániai magyarok érdekeit

1

„A magyar polgárok nagy többsége úgy látja: a határon túliak többségének szavazata nem az ő érdekeit, európai törekvéseit segíti, hanem a magyarországi demokrácia még teljesebb szétzúzását, és azt a velejéig korrupt rendszert, melyet a Fidesz – egyebek mellett a határon túliakra is hivatkozva – legitimálni próbál” – mondta a romániai rádió Rador hírügynökségének adott interjújában Ara-Kovács Attila, a Demokratikus Koalíció elnökségi tagja.

Ara-Kovács arra a kérdésre válaszolt, hogy miért vonná meg a DK a külföldön élő magyar állampolgárok szavazati jogát:

„1989-et megelőzően gyakorlatilag teljes volt a támogató egység Magyarországon a határon túliak emberi és kollektív jogait illetően, beleértve a széles körű autonómiát is. Aztán ahogy

a magyar szélsőjobb kezdte a témát kisajátítani, s ahogy mintegy rátelepedett a határon túliakra,

egyre nőtt azoknak a száma, akik nagyon tartózkodóan kezdtek viselkedni, bár igyekeztek ellenérzéseiket akkor még magukba fojtani. Viszont nagy szimpátiával figyelték azokat a határon túli magyar pártokat, amelyek felismerték: nem az Európa-ellenes magyar szélsőjobb – beleértve a mai Fideszt is – a lehetőségeik forrása, hanem például azok a helyi – román, szlovák, szerb, horvát stb. – pártok, melyekkel koalíciót alkotva valódi jogokat szerezhetnek, széles körű autonómiát teremthetnek a maguk számára. Ilyen, nagyra becsülendő történelmi szerepet vitt az RMDSZ is, mely azonban ma már készséggel árulja el a romániai magyarok érdekeit, s egyfajta bűnsegédjévé züllött a Fidesznek. Mindennek pedig komoly következményei lettek, amik elől egy demokratikus, a polgárokat nem manipulálni, hanem követni kész párt, mint amilyen a Demokratikus Koalíció, nem térhet ki. Az előbb leírt folyamat eredményeként a magyar polgárok nagy többsége úgy látja: a határon túliak többségének szavazata nem az ő érdekeit, európai törekvéseit segíti, hanem a magyarországi demokrácia még teljesebb szétzúzását, és azt a velejéig korrupt rendszert, melyet a Fidesz – egyebek mellett a határon túliakra is hivatkozva – legitimálni próbál.”

Arra kérdésre, hogy miért kezdeményezte a DK ezt az aláírásgyűjtést és mit remél a kampánytól, Ara-Kovács Attila kifejtette: „A téma felvetésével megpróbáljuk áttörni a határon túli tematikához fűződő eddigi tabuk falát. Nem titkoljuk,

politikai célunk alapvetően változtatni a balkániasult mai magyar helyzeten.”

A DK elnökségi tagja pontosított: „Állampolgárságot nem akarunk elvenni senkitől, de azt nem vagyunk hajlandók tovább tolerálni, hogy olyanok döntsenek rólunk, akiknek mindennapjainkhoz semmi közük. Különösen egy olyan helyzetben, amikor a demokrácia intézményrendszere naponta súlyosan sérül Magyarországon, s a határon túliakat az Orbán-kormány saját visszaélései leplezésére, olykor igazolására használja fel.”

Ara-Kovács Attila szerint a Fidesznek nincs nemzetpolitikája, hatalmi politikája van, amiben a határon túli magyarok – a szó legszorosabb értelmében – fogyóeszközök…

A Fidesz hatalmi politikája azóta a Magyarországon élőkből politikai túszt csinált, a határon túl élőkre pedig – lakjanak azok Új-Zélandon, Venezuelában, Kárpátalján vagy épp Erdélyben – politikai prostituáltként tekint…

ráadásul korrumpálta a határon túliak politikai pártjait, s amelyek közülük nem voltak hajlandóan elfogadni Orbán Viktor visszautasíthatatlan ajánlatát, azokból ellenséget csinált. Ilyen a Híd-Most Szlovákiában. Ma, amikor Európában a határok leomlottak, lélekben távolabb van egymástól egy magyarországi polgár és egy ugyancsak állampolgársággal rendelkező határon túli magyar, mint valaha.”

Még jobban elhúzott a Fidesz

0

Jó helyzetben fut neki a választásokat megelőző utolsó fél évnek a Fidesz. A jelek szerint működik a kommunikációja, hiszen a legfrissebb közvélemény-kutatások szerint nem csak hogy torony magasan vezet, de az utóbbi hetekben még növelni is tudta az előnyét. 

 

A pártválasztók 54 százaléka támogatja a Fideszt – ez derül ki a Republikon Intézet októberi közvélemény-kutatásából, amelyet az intézet médiapartnereként a 24.hu közölt elsőként. Megállt az MSZP támogatottságának az esése, 12 százalékon. A Jobbik maradt 15, az LMP pedig 6 százalékon, a Demokratikus Koalíció egy százalékpontos eséssel 5 százalékon áll.

A teljes népesség körében a Fidesz és az MSZP tudta növelni a támogatottságát egy-egy százalékponttal, előbbi 32, utóbbi pedig 8 százalékra. A szocialistáknál csak egy kicsivel van kedvezőbb helyzetben a Jobbik a maga 9 százalékával. Az LMP 4 százalék, míg a DK 3 százalékon áll az összes megkérdezett között. A Momentum 2, az Együtt és az MLP 1-1 százalékot tud felmutatni a teljes népesség körében, a Párbeszéd viszont a szeptemberi 1 százalékot sem érte el. A pártot választani nem tudók vagy nem akarók aránya hat hónappal a választások előtt 40 százalék.

Jó irányban mennek a dolgok?

A Median is a napokban tette közzé októberi felmérését, amelynek eredménye szerint a Fidesz támogatottsága a választani tudó biztos szavazók körében 61 százalék. Második helyen a Jobbik áll 14, a harmadik az MSZP 9 százalékkal. A DK-t 7 százalék választaná. A biztos szavazók 30 százaléka nem jelölt meg pártot.

A kormány teljesítményének megítélése és a lakosság általános közhangulata is fokozatosan javul. Októberben a válaszadók 48 százaléka adott „jó” osztályzatot az Orbán-kormánynak, és 44 százalék szerint az országban jó irányba mennek a dolgok – idézte  felmérés eredményét a HVG.

Fél a választóktól a Fidesz?

Váratlanul állt elő a Fidesz azzal a javaslattal, hogy a legközelebbi országgyűlési választásokon a fél százalékot el nem érő pártok kötelesek lesznek visszafizetni az állami támogatást. Az ötlet elsősorban azért meglepő, mert a törvényt és a vele járó jelentős pénzösszegek lehetőségét maga a kormánypárt vitte a parlament elé, és fogadtatta el képviselőivel, miközben a többiek és a szakértők hevesen tiltakoztak ellene. Az ugyanis már az első pillanattól nyilvánvaló volt, hogy az új paragrafus a csalás melegágya, hiszen következmények nélkül lehet elkölteni az állami forrásokat.

A Fidesz akkor is nagyjából ugyanazt mondta, amit mostanában szokott: a magyar emberek kiszűrik a csalást, felelősen fognak dönteni. Ezekben a gondolatokban ugyan semmilyen valóságos érv, meggyőzés nincs, de a Fidesz nem is szokta érezni, hogy ilyesmire szükség van, ha netán vitába keveredik. A Nemzeti Együttműködés Rendszere már akkor is hatékonyan működött; az Állami Számvevőszék választások utáni vizsgálata alig tárt fel szabálytalanságokat, jóllehet Napnál világosabb volt, hogy jónéhány párt saját hasznára fordította a milliókat, nem pedig a kampányra. Az alábbi, a Transparency International (TI) által készített táblázatból elég világosan kiderül, hogy mely pártokról van szó.

Országgyűlési mandátumhoz nem jutott pártok Indított

jelöltek

száma

Állami kampány-támogatás
mértéke
Jelöltek által átadott összeg Egyéb bevétel (adomány, tagdíj stb.) Kampány-

monitor által
megállapított költés mértéke

Különbség
Jólét és Szabadság Demokrata Közösség 191 447 750 000 Ft 61 000 000 Ft 46 512 000 Ft 462 238 000 Ft
Szociál-demokraták Magyar Polgári Pártja 167 447 750 000 Ft 2 335 000 Ft 445 415 000 Ft
Közösség a Társadalmi Igazságosságért 104 298 500 000 Ft 548 000 Ft 61 328 000 Ft 237 720 000 Ft
Haza Nem Eladó Mozgalom 175 298 500 000 Ft 116 200 Ft 14 059 000 Ft 284 557 200 Ft
Seres Mária Szövetségesei 184 298 500 000 Ft 58 000 000 Ft 94 000 Ft 25 820 000 Ft 330 774 000 Ft
Magyarországi Cigánypárt 91 298 500 000 Ft 575 Ft 3 000 000 Ft 295 500 575 Ft
Magyar Munkáspárt 89 149 250 000 Ft 486 600 Ft 12 624 000 Ft 137 112 600 Ft
Sportos és Egészséges Magyar-országért 70 149 250 000 Ft 465 600 Ft 1 700 000 Ft 148 015 600 Ft
Új Dimenzió Párt 95 149 250 000 Ft 34 000 000 Ft 1 400 000 Ft 181 850 000 Ft
Új Magyarország Párt 69 149 250 000 Ft 47 000 000 Ft 2 120 000 Ft 194 130 000 Ft
Független Kisgazda Párt 82 149 250 000 Ft 45 000 000 Ft 1 000 000 Ft 148 519 000 Ft 46 731 000 Ft
Zöldek 53 149 250 000 Ft 31 000 000 Ft
Együtt 2014 54 149 250 000 Ft 21 000 000 Ft
Összefogás 130 298 500 000 Ft 57 000 000 Ft 1 091 800 Ft
Összesen 3 432 750 000 Ft 354 000 000 Ft 2 710 975 Ft 319 417 000 Ft 2 764 043 975 Ft

 

Az összesítésben ugyancsak találhatunk néhány meglepő dolgot. A Szociáldemokraták Magyar Polgári Pártja (csak a könnyebb beazonosítás végett: Schmuck Andor pártja) a maximális 477 milliós támogatásban részesült, miközben a TI számításai szerint nagyjából kétmillió forintot költött ténylegesen a kampányra. Hogy az ÁSZ miért volt oly kegyes a táblázatban szereplő pártokhoz, arról legfeljebb sejtéseink lehetnek, ám ha ezeknek itt és most nem adunk hangot, mi valóban bízhatunk az olvasóinkban és a fantáziájukban.

A biznisz teljesen egyértelműnek tűnt már négy évvel ezelőtt is – még akkor is, ha az ÁSZ-nak ez nem szúrt szemet -, de a cél is nagyjából megfogalmazható volt: elemzők megállapításai szerint a Fidesz érdekeit szolgálta sok apró, és biztosan esélytelen párt rajthoz szólítása; számukra megért annyi adóforint kiszórását az a remény, hogy ezen pártok is az ellenzéktől visznek el szavazatokat és növeli a kétharmados győzelem esélyeit. Számos támadás érte a Fideszt a kamupártok beemelése miatt, ám minden – mint általában – hatástalan maradt. Ehhez képest érkezett váratlanul a Fidesz frakcióvezetőjének törvénymódosító indítványa, amely szigorú elszámoltatásra kötelezné azokat a pártokat, amelyek nem érik el a fél százalékos támogatottságot sem a választásokon. A tervezet, ha jól olvastuk, nem hagy kiskaput az ilyen formációk vezetőinek: saját vagyonukkal felelnek az eredményességért. Vagyis, ha elköltik az állami apanázst és kudarcot vallanak, akár az ingatlanjaikkal kell helytállniuk, nehogy kár érje a költségvetést.

Vajon miért a hirtelen észhez térés? Mi történhetett a kormányzó párt háza táján, hogy hajlandó volt erre a logikus lépésre? Vajon mi lehet a trükk, hol húzódik meg a fideszes rafinéria. Eddig akárhány elemzővel beszéltünk, mindenki kiemelte: racionális a döntés, de szokatlan a Fidesztől. A leginkább elfogadhatónak tűnő magyarázat szerint a változást az hozta, hogy maga a Fidesz is úgy ítéli meg: sokan akarnak kormányváltást, olyanok is számosan, akik a mai ellenzék soraiban nem találnak megfelelő pártot, azaz a hirtelen gombamód megszaporodott pártokat üdvözítőbb megritkítani, mivel fennáll a veszély, hogy a szavazatok a Fidesztől vándorolnának el. Lehet, hogy így van, mindenesetre egyelőre – jobb híján – állapítsuk meg: valamelyest tisztult a választási törvény. Hangsúlyozzuk: valamelyest.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!