Kezdőlap Címkék Európai Unió

Címke: Európai Unió

Egyre több a fegyver civilek kezében – de nem Magyarországon

Bő tíz év alatt 32 százalékkal több lőfegyver van a lakosság kezében világszerte, a több mint 850 millió közel fele Amerikában. Magyarországon elenyésző ez a szám.

A világ 230 országában egy friss felmérés szerint 857 millió különféle lőfegyver van a lakosság kezében. Ez 32 százalékkal több, mint 2006-ban volt.

Ennek a bődületes mennyiségnek 46 százaléka (393 millió) az Egyesült Államok otthonaiban található. Száz lakosra 120-nál több fegyver jut. A lista második helyén a folyamatos belháború és terrorizmus sújtotta Jemen van, csaknem 53 darabbal, ahogyan az a statista.com ábrája mutatja.

Forrás: statista.com

Az élmezőnybe csak két európai ország került: Montenegró és Szerbia. Nyilván nem véletlenül, ezt a térséget is polgárháború dúlta 20-25 éve.

Európában összehasonlíthatatlanul kevesebb a száz lakosra számított fegyver, amint ezt a top-25-öt tartalmazó táblázat mutatja. Magyarország bele se fért.

Forrás: Small Arms Survey

Egy 2013-as európai uniós közvélemény-kutatásból kiderül, az EU-ban átlagosan a lakosság 90 százalékának sose volt fegyvere, 5-5 százaléknak volt vagy van. Magyarországon még ennél is szűkebb a fegyverrel érintkezők köre: 93 százaléknak nem volt, 4 százaléknak volt, és alig 3 százaléknak van. Ennek kétharmada – azonos arányban – vadász, illetve akinek hivatásával (rendőr, katona, biztonsági őr) együtt jár fegyver birtoklása. Saját személyes védelemre 28 százalék tart fegyvert.

A mogyoróvaj és a whiskey is drágább lesz a védővámok miatt

Életbe léptek pénteken az amerikai termékekre kivetett uniós védővámok, válaszul az Egyesült Államok importvámjaira. Az intézkedés 2,8 milliárd eurót tesz ki, és még hátravan 3,6 milliárd. Az Egyesült Államok a második legnagyobb exportőrként meg fogja szenvedni a háborút.

Az Európai Unió péntektől 25 százalékos védővámot vetett ki mintegy 2,8 milliárd eurónyi amerikai termékkel szemben, válaszul az acél- és alumíniumkivitelt sújtó új importvámokra.

„Nem akartunk ebbe a helyzetbe kerülni, de az Egyesült Államok egyoldalú és indokolatlan döntése nem hagyott számunkra más lehetőséget” – mondta erről Cecilia Malmström uniós kereskedelmi biztos, aki szerint az uniós válaszlépések arányosak és jogszerűek.

A megadóztatott amerikai termékek listáján

a mogyoróvaj, az áfonya és a narancslé is megtalálható egyéb mezőgazdasági termékek mellett, illetve számos vas- és acéláru, ruhák, ágyneműk, dohánytermékek, motorkerékpárok, jachtok és a bourbon whiskey is.

Az EU tavaly 6,4 milliárd euró értékben exportált acélt és alumíniumot az Egyesült Államokba. Brüsszeli tájékoztatás szerint ezért a jövőben további 3,6 milliárd eurónyi amerikai termékre vetnek majd ki importvámot. Erre három év múlva, vagy a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) előtt indított vitarendezési eljárás lezárulta után kerülhet sor.

Washington nemrég jelentette be, hogy nem ad mentességet az EU-nak az acél és alumínium importjára kiszabott 25, illetve 10 százalékos védővám hatálya alól.

Az Európai Bizottság ezt követően a WTO-hoz fordult, valamint még korábban vizsgálatot indított annak felderítésére, hogy kell-e lépéseket tenni az unió piacának védelmében az amerikai vámok miatt nagy mennyiségben megjelenő acél és alumínium miatt.

A Donald Trump által – választási kampányban tett ígéretet valóra váltva – a tavasszal kivetett pótvámok az EU mellett súlyosan érintik Kínát, de a szomszédos Kanada is megszenvedi az intézkedést.

Amint arról írtunk, Kína a maga 34 milliárdos (és tervezett további 16 milliárdos) válaszában ugyanazt a módszert alkalmazza, mint az EU: igyekszik olyan termékeket büntetni, amelyeket Trump kedvenc déli államaiban állítanak elő. Így a kínaiak csomagjában is benne van a szója, a bourbon whisky, a narancs és a szivar.

A helyenként szerénynek tűnő tételek mögött óriási jelentőségű tények húzódnak meg. A bourbon teszi ki a teljes amerkai whiskeyexport 47 százalékát.

Trump a napokban már egyenesen 200 milliárdos büntetéssel fenyegette meg Kínát. Ez azonban előrevetíti a globális szabadkereskedelem felbomlásának lehetőségét.

Forrás: howmuch.net

Az infografika azt mutatja meg, hogy mekkora a világ sok országának részesedése a kivitelben. Látható, hogy az egyik legnagyobb szereplő éppen Amerika, amelynek alighanem súlyos árat kell fizetnie az elindított kereskedelmi háborúban.

A howmuch.net által közölt listán a tíz legnagyobb exportőr a következő (milliárd dollárban, 2017-ben):

1. Kína: 2263

2. Egyesült Államok: 1547

3. Németország: 1448

4. Japán: 698

5. Hollandia: 652

6. Dél-Korea: 574

7. Hong-Kong: 550

8. Franciaország: 535

9. Olaszország: 506

10. Nagy-Britannia: 445

Egyesült Európa a válasz Donald Trumpnak

Németország külügyminisztere határozottan elutasította Donald Trump amerikai elnök America First politikáját, mert szerinte egyetlen Twitter üzenet segítségével lerombolhatja azt, aminek felépítése évtizedekbe került.

Heiko Maas külügyminiszter arra utalt, hogy Trump a Twitteren vonta vissza az aláírását a G7 csúcs zárónyilatkozatával kapcsolatban, és ezzel Maas szerint megbontotta a nyugati világ egységét. „Szélesebb lett az Atlanti-óceán”- hangsúlyozta a német külügyminiszter, aki újra elővette az Egyesült Európa gondolatát.

„Nem kevesebb, hanem több Európa a válasz Trump America First politikájára”

– hangsúlyozta a szociáldemokrata külügyminiszter, aki szerinte az America First-re az „Egyesült Európa”, azaz az összetartás a megfelelő válasz. Maas támogatását fejezte ki Emmanuel Macron francia elnök elképzeléseivel kapcsolatban az eurozóna és általában az egész Európai Unió megreformálására.

Angela Merkel német kancellár távolról sincs ennyire elragadtatva Macron reformterveitől. A németek és a franciák egyelőre nem tudtak megegyezni arról, hogy milyen is legyen ez a reform. „Azt mindenképp el kell kerülnünk, hogy kioktassuk az EU többi tagállamát arról, hogy mit tartunk helyesnek”- fogalmazta meg elképzelését Németország külügyminisztere, aki új keleti politikát is szeretne az EU számára.

Magyarország, négy év múlva

2022-ben nem Orbán Viktor lesz Magyarország miniszterelnöke. Nem a ma ismert ellenzéki pártok, és nem is egy ma még ismeretlen erő taszítják majd le a trónról – Orbánt az övéi fosztják meg a hatalomtól. Azok, akik idővel felismerik, hogy a vezér meggyengült, már nem ura a saját akaratának, szellemi képességei fogytán, fizikai bajai egyre nyilvánvalóbbak, olyannyira, hogy már nagy nehézségek árán sem lehet titkolni az emberek elől.

Négy év múlva Magyarország már utolsó napjait éli az Európai Unióban. Az uniós országok addigra végképp megunják, hogy az új miniszterelnök elődje, Orbán Viktor és kormánya folyamatosan sértegeti őket. Hogy csak a pénzük kell a magyaroknak, de az nagyon. Elzárják a pénzcsapokat, vagy az utalásokat átláthatósághoz kötik. Akkor meg ugye, minek az Unió a magyaroknak? Az értékeit megvetjük, csak a pénzük kell, de pénzt máshonnan is tudunk szerezni. Igaz, drágábban, de ezt nem kötjük a nagyközönség orrára.

Négy év múlva tehát kifelé tartunk az Unióból, fél lábbal már kint is leszünk belőle. Nem ők ebrudálnak ki bennünket, bár nagyon nem is marasztalnak – mi magunk hagyjuk ott a közösséget. Önként és dalolva.

Népünnepélyek kísérik majd országszerte a kilépésünket szentesítő népszavazást. A magyarok kétharmada a kilépés mellett fog szavazni. (Délelőtt 11 órakor elromlik a szavazatszámláló rendszer és csak órák múltán áll helyre. A Nemzeti Választási Bizottság túlterhelésre hivatkozik.)

Ezzel egyidőben belépünk a KGST-be, melynek az első időkben két tagországa lesz: Oroszország és Magyarország és felépülnek az első magyar-azeri balta-összeszerelő üzemek.

Magyarország új miniszterelnöke egyre gyakrabban beszél majd az Orbán-korszak visszásságairól. Nem nevezi bűnnek őket, ahhoz még túl közeli a Kedves Vezető országlása, de a negatív jelenségeket azért már időnként megemlíti. Hogy csak duma volt az államadósság elleni harc, és szemfényvesztés a rezsicsökkentés. Rogán Antalról cikksorozat jelenik meg a Magyar Időkben, leleplezik, hogy mennyit keresett a letelepedési kötvényeken. Rogán Cili férje Azerbajdzsánban kér menedéket.

Magyarország új miniszterelnöke tudja, hogy a szabadrablás ideje lejárt, amit lehetett, már szétosztották egymás között, ettől kezdve már csak kisebb, finomabb lenyúlások lehetségesek. Felépült már minden stadion, alig győzték az urak üdvözlő beszédekkel.

Mostantól termelni is kellene valamit, de termelni csak akkor érdemes, ha a terméket el lehet adni. Belföldön, ha van vásárlóerő, vagy külföldön, ha van rá szándék, hogy megvegyék a magyar árut.

Lesz ellenzék is persze, nem túl jelentős lélekszámú, de szabad szellemű, egymással vitázó emberek és pártok sokasága. Ők maguk nem is erőltetik a saját létezésüket, de az új miniszterelnök ragaszkodik hozzá, hogy legyenek, beíratja az Alaptörvénybe, hogy ellenzéknek lennie kell, mert attól látszik demokratikusnak egy ország.

Meg különben is: szórakoztatja őt az ilyen.

Magyarország új miniszterelnöke még bátorítja is az ellenzéket, a vállukat lapogatja, időnként pénzzel segíti a létezésüket. Lám, engem még az ellenzék is szeret, mondja majd az új miniszterelnök, miközben a mellvédről integet az őt üdvözlő célzattal kivezényelt negyedmillió állampolgárnak.

Ilyen lesz Magyarország négy év múlva. Vagy, ahogy magunkat ismerem, még ennél is ilyenebb.

Az atom útvesztőjében – Európa és az iráni megállapodás jövője

Az Egyesült Államok kihátrálása súlyos, de (egyelőre) nem végzetes csapást mért az iráni atomalkura. Az európai országok ugyanis jelezték, hogy semmi áron sem fogják veszni hagyni a megállapodást, még abban az esetben sem, ha emiatt nyíltan szembe kell menniük Washingtonnal. Ám ezen a téren  nemcsak az amerikai elnök jelenti az egyetlen kihívást, hanem az iráni belpolitikában zajló hatalmi harcok is. 

A nemzetközi médiában már hónapok óta számoltak azzal a lehetőséggel, hogy Donald Trump beváltja a 2016-os elnökválasztási kampány során hangoztatott fenyegetéseit, vagyis felmondja a még az Obama-adminisztráció által kötött iráni atommegállapodást. Az első viharfelhők akkor bukkantak fel az égbolton, amikor 2017 októberében Trump nem hitelesítette a megállapodást (a törvény értelmében az amerikai elnöknek 90 naponta meg kell vizsgálni, hogy Irán mennyire tartja be az előírásokat), de akkor még beérte ennyivel, nem vezetett be szankciókat a perzsa ország ellen.

Csakhogy 2018 elejétől kezdve Trump egyre többször hangoztatta, hogy

„megjavítja Amerika történetének legrosszabb szerződését” 

és egy teljesen új megállapodást fog tető alá hozni, ami a véleménye szerint nagyobb átláthatóságot ígér, s sokkal szigorúbb nemzetközi ellenőrzés alá helyezi Teheránt. Ez megszólaltatta a vészcsengőt a nyugat-európai államfők és kormányfők fejében, akik valóságos diplomáciai hadjáratot indítottak az amerikai elnök meggyőzése érdekében. Először Emmanuel Macron franciai elnök, majd Angela Merkel kancellár próbálta meg jobb belátásra bírni Trumpot, végig rámutatva a megállapodás előnyeire. A brit diplomácia szintén többször jelezte, hogy különösen veszélyes helyzetet teremtene a Közel-Keleten, ha az Egyesült Államok felmondaná az egyezményt.

Donald Trump amerikai elnök mutatja az aláírásával ellátott rendeletet az Irán elleni szankciók visszaállításáról. A kép forrása: MTI/EPA/Michael Reynolds.

Újranyílott szelence 

Ám az érvek, mint ahogyan az május 8-án kiderült, korántsem hatották meg Donald Trumpot, aki sokak megrökönyödésére bejelentette az Egyesült Államok kilépését a szerződésből. Világszerte heves reakciókat váltott ki, még Szijjártó Péter külügyi és külgazdasági miniszter is azt mondta, hogy az iráni atomalku egy

„olyan nemzetközi vívmány, amit kár lenne veszni hagyni”

Csupán Izrael és Irán legnagyobb szunnita ellenlábasa, Szaúd-Arábia fejezte ki örömét és egyetértését Trump lépésével kapcsolatban. A döntés meghozatalában Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök aktív szerepet játszott, hiszen az elmúlt hetekben nem tett mást, mint előadásokat tartott „Irán hazugságáról”, vagyis arról, hogy folytatta a katonai atomprogramját.

Netanjahu előadása az „iráni hazugságokról”

Közben pedig egyre súlyosbodik az a fegyveres konfliktus, amely az 1973-as negyedik arab-izraeli háború óta a legsúlyosabb államközi összecsapást jelenti a térségben: az izraeli erők az iráni Forradalmi Gárda (IRGC) szíriai állásait és bázisait kezdték el bombázni Szíriában, miközben az arab országból rakétatámadásokat indítottak a megszállt Golán-fennsíkon lévő izraeli települések ellen. Ezzel párhuzamosan Rijád jelezte, hogyha Irán valóban a nukleáris fegyverek előállításába kezd, akkor rövid időn belül ők is kifejlesztik a saját atomarzenáljukat. Vagy esetleg a  Szaúd-Arábiával szoros viszonyban álló, szintén atomhatalmi státusszal rendelkező Pakisztántól vásárolnák meg a robbanófejeket.

Ezekből a példákból is jól látható, hogy Trump újra felnyitotta Pandóra (atom)szelencéjét, amit úgy tűnt, hogy három évvel ezelőtt már sikerült bezárni. Most viszont egy újabb és kiterjedtebb fegyveres konfliktus rémképe villant fel az amúgy is évek óta háborúk és válságok által szabdalt régióban. Egy ilyen helyzet nemcsak a nemzetközi energetikai piacra (főleg a kőolajéra) lehet negatív hatással, hanem

egy újabb és súlyosabb menekültválságot idézhet elő, amelynek a levét ismételten Európa issza meg.

Saját utakon 

Ezért korántsem véletlen, hogy az Európai Unió jelezte: ha kell, akkor az Egyesült Államok nélkül, sőt akár Washington haragjával dacolva, de továbbra is tartani fogja magát az iráni atomalkuhoz. Ez a fajta elhatározás már csak azért sem meglepő, mivel az európai országok nem kevés energiát, időt és pénzt áldoztak a 2015. július 14-én aláírt Közös Átfogó Akciótervre (Joint Comprehensive Plan of Actio – JCPOA). Közel 13 éven át tartó diplomáciai huzavona után a P5+1 nevű csoport (Egyesült Államok, Oroszország, Kína, Franciaország, Nagy-Britannia, Németország és az Európai Unió) úgy döntött, hogy feloldja az Irán elleni szankciókat. Cserébe viszont a perzsa ország átláthatóvá teszi a nukleáris programját és lemond az atomfegyverek előállításáról.

Csoportkép az iráni atomegyezmény aláíró politikusokról. A kép forrása: Wikimedia Commons

Az európai országok tűkön ülve várták az Irán elleni szankciók feloldására. 2010 előtt a nyugat-európai országok voltak Irán  legfontosabb régión kívüli kereskedelmi partnerei: az iráni import egyharmada – a gépkocsiktól kezdve, az orvosi eszközökön át egészen a vegyipari termékekig bezárólag – innen származott, miközben naponta körülbelül 600 000 hordónyi kőolajat importáltak a térségből.

Ezért szinte azonnal ugrottak, amikor 2016. január 16-án a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) közzétett végleges jelentésében megállapította, hogy Teherán minden ígéretének eleget tett, ezért már büntetés nélkül lehet kereskedni a közel-keleti országgal. Meghívták Hasszán Róháni iráni elnököt, aki egy 120 fős kereskedelmi küldöttség élén látogatott el Európába. Habár nem volt hiány a botrányokból és a kisebb diplomáciai incidensekből, de ezek sem akadályozhatták meg, hogy jelentős szerződéseket hozzanak tető alá.

Hasszán Róháni a római útja során találkozott Ferenc pápával is. Róháni útjának egyik botránya az volt, hogy az iráni elnök érkezése miatt eltakarták az olaszországi szobrok nemi szervét. A kép forrása: Vatikán.

Az iráni nyitásból elsősorban Franciaország és Olaszország profitált. Rómával mintegy 18,4 milliárd dollár nagyságú üzletet ütöttek nyélbe, amely többek között olasz gépipari berendezések, járművek és „high tech” termékek leszállítását tartalmazta. Párizs pedig mintegy 150 000-200 000 hordó perzsa kőolajat vásárolt; a Peugeot az iráni Khodroval együtt gyárt kocsikat Teheránban; francia cégek újítják fel az iráni vasútállomásokat, autópályákat és repülőtereket. Ám mind közül az Airbussal – amelyet most elég nagy amerikai nyomás alá helyeztek – kötött megállapodás volt a legjelentősebb:

25 milliárd euró értékben 114 utasszállító repülőgép megvételéről állapodtak meg.

Ennyit vesztene Európai Unió. A kép forrása: Statista.com

Mindezekből alapján érthető Washington nyugat-európai szövetségesei részéről tapasztalható ellenállás és érkező bírálat. Angela Merkel német kancellár, Emmanuel Macron francia elnök, Theresa May brit miniszterelnök egy közös nyilatkozatban ítélték el az amerikai elnök bejelentését. Hangsúlyozták, hogy mindent megtesznek azért, hogy az iráni atomprogram továbbra is békés és civil maradjon.

Federica Mogherini uniós kül- és biztonságpolitikai főképviselő sajnálatát fejezte ki Trump döntésével kapcsolatban, de azonnal hozzátette, hogy a magállapodás sikere
“nem egyetlen ország hozzáállásától függ”. Leszögezte, hogy Brüsszel elkötelezett marad a JCPOA iránt. Pozitív fejleménynek nevezte, hogy Róháni továbbra is kitart a 2015-ös megállapodás mellett. A főképviselő egyben jelezte, hogy május 15-én Irán és a P5+1 csoport európai tagjainak a külügyminiszterei az atomalku jövőjéről fognak tárgyalni.

Az iráni elnök sajtóhivatalának felvételén Haszan Róháni iráni elnök beszédet mond Mohamed Dzsavád Zaríf iráni külügyminiszter (j2) jelenlétében Teheránban 2018. május 8-án, miután Donald Trump amerikai elnök bejelentette, hogy az Egyesült Államok kilép az iráni atomegyezménybõl, és elrendelte az Irán elleni szankciók visszaállítását. Róháni az állami televízióban közvetített beszédében közölte, hogy Irán tartja magát az atomprogramjáról kötött egyezményben foglaltakhoz, és kész folytatni a munkát a többhatalmi szerzõdést aláíró többi országgal. (MTI/EPA/Iráni elnök sajtóhivatala)

Hazai pálya nehézsége 

Valóban reménykeltő, hogy az iráni kormányban úgy vélik, az európai országokkal áthidalható lesz az amerikai kivonulással okozta válság. Az iráni parlament például már Trump bejelentésekor jelezte, hogy két hónapot várnak arra, hogy az európaiak milyen ötletekkel állnak elő és milyen garanciát fognak vállalni a JCPOA-ra. Az Európa iránti iráni bizalom megerősödéséhez nagyban hozzájárult az is, hogy az elmúlt hónapokban több kedvező dolog történt az iráni-uniós kapcsolatokban.

Például áprilisban 16-án – Olaszország ellenkezésére – Brüsszel nem szavazta meg azokat a szankciókat Teherán ellen, amelyeket eredetileg a perzsa állam ballisztikus rakétaprogramja miatt akartak bevezetni. Pár nappal később a felek megegyeztek, hogy a kereskedelmüket többé nem dollárban, hanem euróban fogják elszámolni. Sőt, mivel Trump büntetné azokat az Iránnak továbbra is kereskedő külföldi cégeket és kormányokat, ezért az Európai Unió jelezte, hogy hajlandó a Kereskedelmi Világszervezet elé vinni minden, az európai vállalkozások érdekeit sértő egyoldalú amerikai intézkedést. Ezt pedig egyfajta geopolitikai sikerként könyvelték el Teheránban, mert szerintük

„Irán kérdésében sikerült éket verni az Egyesült Államok és Európa közé”

Azonban a megállapodás szempontjából nem kizárólag az Egyesült Államok jelenti a fenyegetést. Ugyanis mostantól igencsak nehéz lesz a mérsékelteket és reformistákat vezető, a Nyugattal együttműködést hirdető Róháninak megtartani a hatalmat. Ez eddig sem volt könnyű feladat: dacára annak, hogy a 2017-ben tartott elnökválasztásokat ismét ő nyerte meg, és a parlamentben a reformista pártok vannak többségben, nem sikerült mérsékelni az ultrakonzervatívok, a radikálisok és a Forradalmi Gárdisták befolyását.

Az iráni parlamentben Róháni-ellenzéke egy amerikai zászlót égetett el, amire még nem volt példa az ország történetében.

Ők már a kezdettől fogva kritizálták az atomalkut, bírálták Trumpot és Nyugatot, s ahol lehetett, igyekeztek gyengíteni Róháni hatalmát. Tőkét kovácsoltak minden, az iráni mérsékeltek gazdasági és nemzetközi politikájának sikertelen elemeiből fakadó, országon belüli elégedetlenségből. Ez történt például 2017 végén, amikor országszerte tüntetéseket tartottak az iráni kormány ellen, de az események gyorsan kikerültek a konzervatívok ellenőrzése alól, s az egész egyfajta rendszerellenes megmozdulásba csapott át. Most pedig Trump a bejelentésével gondoskodott arról, hogy kellő mennyiségű muníciót kapjon a Róháni-ellenes kampány.

Vigyázó szemetek Jerevánra vessétek! – Kormányfőválasztás Örményország

0

Először még úgy tűnt, hogy az örményországi tüntetések sikerrel jártak: habár a kaukázusi országot több mint tíz éven át irányító elnök lemondott, továbbra sem sikerült megegyezni az új kormányfő személyéről. Csakhogy az elhúzódó instabilitás magában hordozza egy súlyos konfliktus lehetőséget, de jelenleg egyetlen nagyhatalomnak sem áll az érdekében, hogy ismét elharapózódjon az erőszak a térségben. 

Az örmény forradalmi hangulatot az idézte elő, hogy Szerzs Szargszján egykori elnököt a parlament kormányfővé választotta, miután egy 2015-ben végrehajtott alkotmánymódosítással parlamenti rendszerré alakította át az országát. Mivel az ellenzék szerint Szargszján miniszterelnökké váló „megválasztása” gyakorlatban a hatalom átmentését jelentette, ezért tiltakozó demonstrációkat szerveztek az örmény fővárosban.

A tüntetők lezárták a legfőbb állami épületeket (adóhivatalt, külügyminisztériumot), összecsaptak a hatóságokkal, és mintegy 200 demonstrálót vettek őrizetbe. Ez azonban nem vetett véget a megmozdulásoknak, és április közepétől mintegy 160 ezer ember vonult fel Jereván legnagyobb terén, követelve a tíz éven keresztül elnöki székben ülő Szargszján minél előbbi és feltétel nélküli távozását. A helyzet súlyos összecsapással fenyegetett, miután katonák, köztük a Hegyi-Karabah háborút megjárt veteránok, átálltak a demonstrálók oldalára.

Katonák csatlakozása a tüntetőkhöz.

A 11 napig tartó tüntetéshullám április 23-án hozta meg a gyümölcsét, amikor Szargszján bejelentette a hatalomból való távozását. Ezt kitörő örömmel fogadták a főváros utcain. Több sem kellett az ellenzéknek és a demonstrálóknak, akik a “korrupciós összefonódások és a családi kapcsolatok” miatt követelni kezdték az egész kormány leváltását és egy új választások megtartását, amellyel végre

“egy új korszak veheti kezdetét Örményországban”.

Nikol Pasinján. A kép forrása: MTI/EPA/Zurab Kurtsikidze.

Nikol Pasinjánt, a Jelk (Kiút) pártszövetség vezetőjét és a tüntetések fő szervezőjét kérték fel, hogy induljon a május 1-én megrendezésre kerülő választásokon. Addig ideiglenesen Karen Karapetján egykori miniszterelnök és jereváni polgármester vezeti az országot, aki Szergszján egyik legfontosabb híve. Pasinján korántsem ismeretlen személy a kaukázusi országban, hiszen az újságíró végzettségű politikus korábban kiemelten támogatta Levon Ter-Petroszján egykori ellenzéki politikust és elnökjelöltet. Kulcsszereplője volt a tíz évvel ezelőtti örményországi tüntetéseknek. Ezeket akkoriban szintén Szergszján ellen tartották, de a megmozdulások végül tíz halálos áldozattal és letartóztatások sorozatával végződtek. Maga Pasinján szintén bujkálni kényszerült, majd feladta magát és csak a 2011-es amnesztiahullám után engedték szabadon őt. Azóta megállás nélkül politizált és bírálta a hatalmon lévő Örmény Köztársaság Pártot (RPA).

Az idei áprilisi tüntetéssorozat egy kiváló lehetőséget teremtett az örmény ellenzék számára. Megcsillant a remény, hogy megszabaduljanak a kaukázusi országot 1999 óta kormányzó RPA-tól, amely azonkívül, hogy több demonstrációt vert le (2008, 2013), folyamatosan korrupciós botrányba keveredett, mivel szoros üzleti kapcsolatokat ápolt az oligarchákkal, valamint a saját barátaiknak és rokonaiknak adták oda a legfontosabb pozíciókat. Ugyanúgy a mai napig tartja magát az a vélemény, hogy az 1999-es, nyolc halálos áldozattal járó parlamenti mészárlást az akkor még nemzetbiztonsági miniszteri poszton lévő Szergszján szervezte meg, hogy így akadályozza meg az azeri-örmény kibékülést.

Politikai cunami

Csakhogy az elemzők és a szakértők már korábban figyelmeztettek: hiába a kormányfő távozása, a PRA korántsem fogja megkönnyíteni Pasinján dolgát. Habár az ellenzék vezetője elérte, hogy csak egyetlen jelöltjeként induljon a keddi parlamenti szavazáson és a kormánypárt se indítson saját embert, azt már nem tudta elérni, hogy meg is válasszák őt. A majdnem kilenc órán át tartó ülésen csupán 45 képviselő támogatta Pasinjánt, de ahhoz, hogy kormányfő lehessen abszolút többségre, vagyis 53-ra lett volna szüksége a 105 fős jereváni parlamentben.

Ez nem kevés felháborodást váltott ki az országban. A miniszterelnök-jelölt aznap éjjel általános sztrájkra és útblokádra szólította fel a híveit, és így nemcsak Jerevánban, hanem más városokban (Gjumri, Maralik Vanadzorba) is csatlakoztak a tüntetőkhöz. Ismételten blokád alá vették a legfontosabb közintézményeket, de már a metróállamosokat, valamint a szomszédos Grúziába és Iránba tartó vasútvonalakat ugyanúgy elfoglalták. Továbbá Pasinján a rendőrséghez és a hadsereghez intézett beszédében arra kérte őket, hogy ne avatkozzanak be, sőt, ismételten álljanak a tiltakozók oldalára. Nincs kétsége afelől, hogy a RPA mindent megtesz majd a hatalom megtartása érdekében, de szerinte – ahogyan az elemzők szerint is – van egy bizonyos határ, ameddig el mernek menni.

Jereván, 2018. május 2. –  Nikol Pasinján örmény ellenzéki vezető támogatói élőlánccal zárnak el egy utat a fővárosban. A kép forrása: MTI/EPA/Zurab Kurtsikidze.

Nyugtalan pillantások 

Egy elhúzódó konfliktus nem érdeke sem a jelenlegi elitnek, sem pedig a környező országoknak, különösen Oroszországnak. Az orosz vezetés már eddig is viszonylagos csendben és kissé aggódva figyelte az örményországi eseményeket.

Ugyanis Szergszján Vlagyimir Putyin egyik legfontosabb külföldi szövetségesének számított. 

Moszkva a kaukázusi államok közül Örményországgal ápolta a legszorosabb viszonyt. Az oroszok korábban már segítettek az örmény elnöknek a 2008-as és 2013-as megmozdulások leverésében. Oroszország két bázist üzemeltet az ország területén, valamint ő az örmény hadsereg legnagyobb fegyverellátója. Szergszján gazdasági téren szintúgy igyekezett szorosabbra fűzni a kapcsolatait Moszkvával, ezért 2015-ben csatlakozott az Eurázsiai Gazdasági Unióhoz. Ebből egyelőre alig profitált az ország gazdasága, sőt, egészen furcsa helyzetet teremtett az azeriekkel mai napig fennálló hegyi- karabahi konfliktus miatt.

Mindezek ellenére úgy tűnik, mintha Moszkvába könnyen beletörődtek volna Szergszján távozásába. Múlt héten az orosz diplomácia jelezte, hogy

„Örményországban nem látnak olyanfajta destabilizációs folyamatokat ,mint 2014-ben Ukrajnában vagy 2008-ban Grúziában.”

Lényegében csak a „válság tárgyalásos megoldására” szólították fel a feleket, és igyekeznek elkerülni azt a vádat, miszerint beleavatkoznának az ország belpolitikájába. Igaz, Karapetján ideiglenes kormányfő egykoron a Gazprom fontos vezetője volt és mai napig Kreml (második) legfontosabb emberének tartják, de ha túlságosan elfajulnának az események, akkor Moszkva aligha gördítene nagyobb akadályt a távozása elé.

Nagyhatalmi jelenlét a Kaukázusban. A kép forrása: Link

Ennek oka, hogy Putyin most mindenáron nyugalmat és stabilitást akar a szomszédban: Oroszországot túlságosan leköti a szíriai beavatkozás, nem akar egy újabb “közelkülföldi” konfliktusba belekeveredni. Ugyanúgy azt sem szeretnék, ha ismét kiújulna az azeri-örmény ellentét, mivel 2016-ban a két ország egy rövid, de intenzív háborút vívott egymással a Hegyi-Karabah autonóm területért. Végül pedig egy súlyosbodó válság megterhelné Moszkva viszonyát az Örményországgal szomszédos Iránnal, illetve az Azerbajdzsánt támogató Törökországgal, miközben az orosz diplomácia a szíriai rendezésben leginkább az iráni és a török vezetőkre támaszkodik.

Kérdés marad viszont, hogy vajon Nikol Pasinján folytatná-e elődei Oroszország-politikáját. Természetesen az elmúlt napokban nem győzte hangsúlyozni, hogy „Örményországot közel tartja Moszkvához”, és csak a RPA korrupciója ellen harcol, valójában erre nincs egyértelmű garancia. Sőt, az esetleges kormányfő már hónapokkal korábban pedzegette, hogy itt az ideje javítani a nyugati-örmény kapcsolatokon. Megválasztásával elkezdené a tárgyalásokat az Európai Unióval, amelynek a fő célja a vízumrendszer eltörlése lenne, s egy szabadkereskedelmi megállapodás megkötésétől sem zárkózott el.

Tűkön ülve 

Az örmény alkotmány értelmében amennyiben az új miniszterelnök személyének kiválasztása kudarccal végződik, akkor egy héten belül meg kell tartani a második fordulót. Ennek időpontját május 8-ra tűzték ki, s ha Pasinjánnak most sem sikerül megszereznie az abszolút többséget, akkor fel kell oszlatnia a parlamentet.

A hazai és a nemzetközi közösség lélegzetvisszafojtva várja, hogy mi lesz a szavazás eredménye, hiszen ha bármelyik fél rosszul reagál az eredményre, akkor azzal egy igencsak zavaros időszak beköszöntét kockáztatja Örményországban.

Szakadatlan növekedést lát a kormány

Folyamatosan négy százalék körüli gazdasági növekedést tervez a kormány, de nem teljesen világos, miből jön ez össze. A legújabb konvergencia-program hatalmas állami beruházásokkal számol; általános béremelést ígér az állami alkalmazottaknál és másfélszeresére növekvő reálbéreket 2022-re.

Lényegében a 2022-ig terjedő négy éves időszak kormányprogramjának tekinthető  az Európai Bizottságnak csütörtökön elküldött magyar konvergencia-program. A kormány honlapjára is felkerült Nemzeti Reform Program a Matolcsy György nevéhez eddig is kötődő gazdasági elképzelések folytatásának látszik. Mint emlékezetes, akkor gazdasági miniszterként 2010-ben 7 százalékos gazdasági növekedést látott, ami igen gyors államadósság-csökkenéssel is együtt járt (volna).

A 2010-es víziót mutatja az ábra

Forrás: NGM

Most a 60 százalékos ráta elérését ígéri a kormány 2022-re a Nemzetgazdasági Minisztériumban elkészült anyagban.

A tervben megszakítás nélküli gazdasági növekedést prognosztizálnak, végig a 4 százalékos sáv közelében, inkább afelett.

Ez rendkívül ambíciózus vállalás, és egyetlen releváns előrejelzéssel sem áll összhangban. Az Európai Bizottság és a Nemzetközi Valutaalap lassuló, 3, illetve 2 százalékhoz közelítő mértékű értékkel számol, de még a Matolcsy vezette Magyar Nemzeti Bank is 3 százalék alá bukó indexet számolt ki.

A kormány szerint a külső kereslet változatlanul erős marad, ami húzni fogja az exportot. Ez azért merész előrejelzés, mert szakértők itthon és külföldön egyaránt arra számítanak, hogy

a jelenlegi növekedési ciklus pár éven belül kissé lehanyatlik.

Az is a nemzetközi prognózisok része, hogy a mostani, szinte alig látható kamatok a közeli jövőben elindulnak felfelé (az Egyesült Államokban éppenséggel már javában tart a folyamat), ami „tankönyv-szerűen” a fogyasztás, végső soron a növekedés némi megbillenését eredményezi.

Az ábrából is látszik, hogy az úgynevezett végső fogyasztás a kormány várakozásai szerint magas szinten stabilizálódik, a növekedésnek nagyjából a felét tenné ki, miközben a beruházások (bruttó felhalmozás) a következő két évben csökkennek.

Miközben a kormány maga is sikerként hivatkozik az uniós támogatások gyorsított lekötésére a 2020-ig tartó uniós költségvetésen belül, egyáltalán nem látható, hogyan fog ismét növekedni a beruházások mennyisége, hiszen az új EU-büdzsék első két évében jellemzően apály figyelhető meg a programok lassú elindítása-felpörgése miatt. (És akkor arról a kockázatról még nem is szóltunk, hogy az Európai Bizottság pont a héten tette világossá: akár a teljes pénzmegvonás is lehetséges lesz a jogállami normákat nem teljesítő kormányokkal szemben.)

A jelek szerint a kormány a magánberuházások jelentős felfutásával számol, sőt, nagy állami invesztíciók szándéka is kiolvasható az anyagból, ráadásul nagyobb részben csak hazai forrásból.

Nem világos, mindezeknek honnan lesz a forrásuk,

ha komoly államadósság-csökkentést tervez a kormány, párhuzamosan nagyon feszes éves költségvetésekkel.

Az egyik növekedési forrásnak a gazdaság termelékenységének óriási javulása ígérkezne, amely azonban homlokegyenest ellentétes lenne az elmúlt években tapasztalt folyamatoknak.

A növekedés eddiginél nagyobb teljesítményű motorja lenne a belső fogyasztás. Ennek háttere a jelenlegihez hasonló béremelkedési ütem lehetne, amely a kormány reményei szerint nem fog megártani a cégek versenyképességének. Utóbbiak érdekképviseletei ezt nem így látják, és például a feketén foglalkoztatás ismételt emelkedése is arra mutat, hogy komoly nehézségekbe ütközik a kötelező béremelések végrehajtása. Ezen a téren tehát akkora tőke-befektetésekre lenne szükség, amelynek egyelőre a körvonalai sem látszanak. (Erről is beszélt pár napja Bod Péter Ákos.)

Márpedig Orbánék úgy számolnak, hogy

a reálbérek 2022-ig csaknem másfélszer-akkorák lesznek,

mint 2016-ban voltak.

Folytatnák az állami szféra béremeléseit, és 2019-től

azok az állami alkalmazottak is megkapnák a magasabb fizetéseket,

akik eddig kimaradtak (pedagógusok, egészségügyiek, rendőrök-katonák). Ezek százmilliárdjait azért még elő kell teremteni.

A munkanélküliség szinte eltűnik Magyarországon 2022-re – legalábbis a kormány szerint. A 2,4 százalék valóban elhanyagolható lenne. Mindez azt jelentené, hogy a bármilyen okból inaktívak száma 2,8 millióra olvadna. Ebben persze szerepet kapna a nyugdíjkorhatár már elkezdett emelkedése is. Ezekkel együtt további, körülbelül 300 ezer új munkahellyel számol a kormány. Ezeket a számokat azonban érdemes fenntartással kezelni, hiszen közismert tény, hogy legalább 350 ezren, egyes számítások szerint inkább félmillióan külföldre távoztak az elmúlt években, akiket a statisztikában a foglalkoztatottak közé sorolnak.

Folytatni kívánja a kormány a közmunka részarányának mérséklését. A csúcsidőszakban évi 230 ezer körüli, jelenleg 170 ezres létszám 150 ezerre esne a következő két évben.

Nemsokára meglátjuk, hogy ezúttal beválik-e a Matolcsy-féle jövendölés (2012-ben), amely szerint egy éven belül „a magyar tündérmese, illetve a magyar példa sikertörténet lesz”.

Paul Lendvai: A korrupt elitet semmi nem veszélyezteti

Az ellenzék nem tanult a 2014-es kudarcból, sőt még rosszabb lett – ezt állítja Paul Lendvai Ausztriában élő magyar újságíró a Független Hírügynökségnek adott interjújában. Ami itt történt, mondja, egy tragikomédia, az összes ellenzéki párt részvételével. Orbánnak, akit political animalnek nevez, szerinte megnőtt a nemzetközi tekintélye, és ő maga európai politikai szerepre vágyik. Magyarországon olyan helyzet van, hogy Orbán döntéseit senki nem befolyásolhatja. A fölényes győzelme után pedig a korrupt elit helyzetét semmi nem veszélyezteti, sem belülről, sem kívülről.

 

Mennyire lepett meg az eredmény?

Kicsit. Számítottam a Fidesz győzelmére, de nem számítottam arra, hogy a vége kétharmados többség lesz, így aztán meglepődtem én is.

Nyilván azóta végigelemezted, hogy vajon mi lehet a magyarázata ennek az úthenger-szerű győzelemnek, amelyet a Fidesz vidéken elért?

Azzal kezdem, hogy nem szabad a média hallatlan befolyását, akár rádióban, újságban, televízióban, interneten, de még a köztéren sem, lebecsülni. Ráadásul vidéken elsősorban rádiót hallgatnak, illetve a helyi lapokat olvassák, amelyeket egyébként egy osztrák spekuláns játszott át a Fidesz-impérium kezére, vagyis óriási hiba ezek jelentőségét lebecsülni. Biztos vagyok benne, hogy ennek döntő szerepe volt. A másik fontos elem, hogy ugyanígy nem szabad lebecsülni Orbán személyét.  Már csak azért sem, mert nem pusztán egy üres kijelentés volt a részéről vasárnap reggel hét órakor, amikor elment szavazni, hogy azonnal indul mozgósítani, hanem ezt meg is tette. Ő egy igaz political animal. Vas fegyelemmel, mélységes cinizmussal, de ugyanakkor komoly tehetséggel teszi a dolgát. Nem pusztán rögtönöz, hanem terv szerint dolgozik. Nyílván láttad, hogy a szombat reggel megyei lapok mindegyikének első oldalán az ő képe és a vele készült interjút közölték. Ismétlem: az összes vidéki lapban, ugyanaz az interjú jelent meg. Ez már majdnem leninista, bolsevista koordinációja a sajtónak. Ne tévedjünk: ez bizonyosan befolyásolta az embereket. De folytatom az okok sorolását: a megyékben, a járásokban felépített adminisztrációja van a Fidesznek, vagyis, ez bizonyítja, hogy nem egy kis maffiáról van szó, hanem egy olyan rétegről, amelynek tagjai profitáltak ebből. És mind meg van szervezve.

És az ellenzék?

Nos, ez az érem másik oldala. Az ellenzék ugyanis nemhogy nem tanult a 2014-es kudarcból, hanem még rosszabb lett. Ennek az ellenzéknek a destruktívitás a lényege, a fő jellemzője; meg kell mindenkit ölni, Gyurcsánytól Bajnaiig, Bajnaitól Botkáig, mindenkit. Mindenkit lehetetlenné kell tenni, és akkor ezek az emberek megmaradhatnak a kis vacak állásaikban, pillanatnyi státuszukban. Kétségbeejtő helyzet alakult ki az ellenzék valamennyi pártjánál. Hallgattam a képviselőik beszédeit az utóbbi napokban, és arra jutottam, hogy ezek egy hihetetlen világban élnek, a Szél Bernadettől a Vona Gáborig. Talán a végén még el is hitték, hogy a hódmezővásárhelyi csodából egy magyar csoda lesz. Amúgy az a csoda is csak akkor volt, most már, vasárnap, Lázár János könnyedén nyert. Megállapítható tehát, hogy ez az ellenzék nagyon-nagyon felelős azért, ami ma Magyarországon van. Részesei ennek a szocialisták – miközben nagyon tisztelem Karácsony Gergelyt, amiért beleállt a ebbe a harcba, és jó benyomást is keltett -, de a többiek is; mindenki akart egy kis pártot magának. Szóval ez egy tragikomédia volt, ami lejátszódott, az összes ellenzéki párt szereplésével. Természetesen ez visszatükröződött az interjúkban, megszólalásokban. És itt mindenki tévedett, senki nem vette észre az ellenzék hallatlan szétesését. Ráadásul, mintha nem lettek volna tudatában annak, hogy a Fidesz is mobilizál. Ebből fakad különben, hogy minden, a választási részvétellel kapcsolatos kombináció- hamisnak bizonyult. De arra sem figyeltek oda, hogy miként lehetne egyes választókerületeket győzelemre vinni. Ott van például az egyik legtisztességesebb magyar demokrata, Bauer Tamás: ő például megnyerte volna a választást, ha nem indul vele szemben az LMP, a Momentum és Kétfarkú Kutyapárt. Ez egyszerűen hihetetlen. Az LMP már 2014-ben hallatlan kárt okozott, és most megtette ugyanezt.

Szerinted Orbán, e kétharmados győzelem után, merre viszi az országot? Tesz-e gesztust az ellenzék felé, vagy végrehajtja a március 15-i tervét?

Ez az ember sok tekintetben kiszámíthatatlan. A győzelem utáni beszéde hallatlanul szerény volt. De a legnagyobb veszélyt abban látom, hogy neki ez a győzelem, mint nemzetközi politikusnak száll a fejébe. Nem véletlen, hogy hangsúlyozta: mi vagyunk Európa jövője

– az úristen óvja meg Európát ettől -; az a tény, hogy idejött két lengyel vezető Kaczynski és Marowieczki – az előbbi az igazi ura Lengyelországnak az utóbbi a miniszterelnök – , két nappal a választások előtt, nos ezt sem szabad lebecsülni. Ezzel is jelezték ugyanis, hogy Lengyelországgal tárgyalások folynak, mégpedig annak érdekében, hogy egy hamis, hazug kompromisszummal kivédjék az európai támadásokat. Arra is érdemes odafigyelni, hogy rögtön gratulált Orbánnak a szerb elnök, Marine Le Pen, a szélsőjobboldali németek. Ebben az egész családban, ahol mindenki Európa ellenes, orosz-barát, vagy oroszok által kitartott, Orbánnak a szerep nagyobb lesz, amiből az is következik, hogy megvan a veszélye annak, hogy ebben a tekintetben, túlmegy az eddig határokon. A második kérdéseddel kapcsolatban, amely a március 15-i beszédére vonatkozott, és amelyet később megismételt a Kossuth Rádióban, azt kell eldönteni, hogy az mennyire volt fenyegetés, illetve mennyire része egy forgatókönyvnek. Az események sajnos azt bizonyították, hogy a pártok tényleg vérszegények, ahogy azt ő hangsúlyozta, így aztán a számára a civilszervezetek, az NGO-k jelentik a valódi veszélyt, mivel azok bemutatják az emberi jogok, vagy éppen a sajtószabadság megsértését. A kérdés tehát most az, hogy az általa vizionált kétezer Soros-zsoldos, vagy éppen a Közép-Európai Egyetem, a CEU  ellen tesznek-e konkrét, gyorsított lépéseket.

Nem lehet tudni mi lesz. Csak azt, hogy nem veszélyezteti semmi az egész korrupt elitet, sem kívülről, sem belülről. Meggyőződésem egyébként, hogy az ország politikai helyzetét, csakis belülről lehet megváltoztatni.

A legtalálóbb véleményt Schiff András zongoraművész fogalmazta meg a választások előtt: az ellenzék nem összetartó, a potenciája elenyésző. Az emberek nagy része elégedett a status quo-val, azt kapják, amit megérdemelnek. Senki nem kényszerítette az embereket arra, hogy így szavazzanak. Lehet, hogy jön majd egy törés a társadalomban a fiatalokkal, megható volt, ahogy sorban álltak, de ezek csak apró mozaikok ahhoz képest, hogy Orbánnak sikerült negyedszer választást nyerni, harmadszor sorozatban. Sőt, trükkökkel, meg mindennel kétharmados többséggel is. Ezzel pedig részesévé válik a magyar történelemnek, mint az egyik legsikeresebb hatalmi politikus. Hogy ebből mi lesz, mi lesz belőle, ha megöregszik, az ma nem lehet tudni.

Te magad írtad egyszer, hogy akár húsz éve is lehet még Orbánnak.

Ötvenöt éves lesz május végén. Ő a legrégibb, legöregebb magyar politikus, és ha nem hízik el, akkor sok ideje van még. Most attól tartok, hogy bekövetkezhet egy szőnyegbombázás, egy tabula rasa a médiánál. Nem tudjuk, hogy mi fog történni a Simicska elleni fronton; megmarad-e a Hír tv, a Magyar Nemzet és a Lánchíd rádió; finanszírozza-e továbbra is Simicska, vagy inkább becsukja a boltot és talán elmegy az országból. Sok minden történhet tehát, a szabad sajtó, a szabad gondolat szigeteit is veszély fenyegeti.

Azt mondtad, hogy csak belső megoldás hozhat változást. Ezek szerint nem hiszel abban, hogy az Európai Unió felgyorsítja a demokrácia-deficit miatti lépéseit?

Az Európai Unióban én nem hiszek. Csak akkor következhet be ilyen lépés, ha Orbán túlmenne egy határon. Ha erőszakot alkalmazna, ha látszat pereket indítana be, csak ilyen esetekben várható bármi is az uniótól, de ha nem lépi át ezeket a határokat, akkor nincs is lehetőség a direkt beavatkozásra, már csak a már említett szoros lengyel-magyar szövetség miatt sem.

Orbán most fontos európai szereplővé vált, és ez tovább erősíti őt. Ezért nem hiszem, hogy rövidtávon bármi veszély fenyegetné. 

Azt elképzelhetőnek tartod, hogy a kétharmados felhatalmazás alapján, az alkotmányt megváltoztatva, prezidenciálissá alakítja át a magyar rendszert, amelynek végén ő maga ülne be a köztársasági elnöki székbe?

Ez pillanatnyi döntéstől függ. Ma már olyan helyzet van Magyarországon, hogy Orbánt senki sem befolyásolja. Minden a kezében van, a Nemzeti Banktól kezdve az ügyészségig. Alattvalók mindig akadnak, így aztán lehet akár elnök, akár miniszterelnök, a lényeg az, hogy a hatalom, a korlátlan hatalom így is, úgy is a kezében van. Vagyis nem zárom ki, hogy ezt meglépi, de nem fogadnék rá.

Brüsszel nem akar pénzt adni a bajkeverőknek

0

2021-2027 az Európai Unió következő költségvetési periódusa, melynek az előkészületei javában folynak Brüsszelben. Günther Oettinger költségvetési biztos körbejárta a tagállamokat, hogy tisztázza: ki mennyit vállal a brexit után?

A kelet- és közép-európai uniós tagállamok vállalták az emelést vagyis azt, hogy a GDP több mint 1%-át fizetik be a közös alapba a következő költségvetési periódusban.

De ki kap pénzeket a közös kasszából ?

Brüsszelt az aggasztja, hogy a „bajkeverők” mint Lengyelország vagy Magyarország egyben a legnagyobb haszonélvezői is a közösség pénzének. A Deutsche Welle német lapnak név nélkül nyilatkozó uniós hivatalnok szerint ezen mindenképp változtatni fognak.

Günther Oettingernek két javaslata is van, mely politikai feltételekhez kötné az uniós pénzeket.

Az egyik a jogállamiság betartását ellenőrizné, a másik pedig a menekült kvótához kapcsolódik.

Magyarország és Lengyelország mindkettőben érintett. Csakhogy a javaslatok akkor válhatnak uniós határozattá, hogyha minden tagállam megszavazza őket. Nyilvánvaló, hogy erre sem Budapest sem pedig Varsó nem hajlandó. Legalábbis amíg Orbán Viktor van kormányon Magyarországon, és Brüsszelben kevesen kételkednek abban, hogy a magyar miniszterelnök újabb négy évre bizalmat kap.

Közös pénzügyi alapot javasol Lagarde

0

Közös pénzügyi válságalapot javasolt az eurozóna számára Christine Lagarde. A Nemzetközi Vautaalap vezérigazgatója szerint a jelenlegi konjunktúrát a protekcionizmus és a populizmus is fenyegeti.

 

Lagarde Németországban beszélt a többi között a globális konjunktúráról, ami az eruózónában is tapasztalható, s figyelmeztetett arra, hogy ezt kétfelől is ellenszél fenyegeti: az egyik oldalon a protekcionizmus, a másikon a populizmus.

A válság elkerülésére az IMF vezérigazgatója azt javasolta, hogy legyen valamiféle közös pénzügyi alap az eurozónában, amely alkalmas a gyors orvoslásra. Az eurozóna reformjáról márciusban kellett volna tárgyalnia az EU vezetőinek Brüsszelben, de Németország haladékot kért .

Angela Merkel német kancellár arra hivatkozott, hogy kormányalakítási tárgyalások elhúzódása miatt nem volt elég ideje a felkészülésre. Emmanuel Macron francia elnök tavaly vetette fel az eurozóna reformjának ügyét, amelyet Berlin – ha óvatosan is, de – támogatott.

Ha elkezdődik az unió reformja, akkor az EU kétsebességessé válik. Minden tagállamnak felajánlják, hogy lépjen be az eurózónába. Ha ezt elutasítja, akkor egyedül kell szembenéznie a pénzügyi válságokkal és kevesebb uniós pénzre számíthat.

Varga Mihály magyar nemzetgazdasági miniszter nemrégiben a Magyar Hírlapban úgy nyilatkozott :

a kormánynak nem sürgős a belépés az eurozónába…

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK