Az ellenzék nem tanult a 2014-es kudarcból, sőt még rosszabb lett – ezt állítja Paul Lendvai Ausztriában élő magyar újságíró a Független Hírügynökségnek adott interjújában. Ami itt történt, mondja, egy tragikomédia, az összes ellenzéki párt részvételével. Orbánnak, akit political animalnek nevez, szerinte megnőtt a nemzetközi tekintélye, és ő maga európai politikai szerepre vágyik. Magyarországon olyan helyzet van, hogy Orbán döntéseit senki nem befolyásolhatja. A fölényes győzelme után pedig a korrupt elit helyzetét semmi nem veszélyezteti, sem belülről, sem kívülről.
Mennyire lepett meg az eredmény?
Kicsit. Számítottam a Fidesz győzelmére, de nem számítottam arra, hogy a vége kétharmados többség lesz, így aztán meglepődtem én is.
Nyilván azóta végigelemezted, hogy vajon mi lehet a magyarázata ennek az úthenger-szerű győzelemnek, amelyet a Fidesz vidéken elért?
Azzal kezdem, hogy nem szabad a média hallatlan befolyását, akár rádióban, újságban, televízióban, interneten, de még a köztéren sem, lebecsülni. Ráadásul vidéken elsősorban rádiót hallgatnak, illetve a helyi lapokat olvassák, amelyeket egyébként egy osztrák spekuláns játszott át a Fidesz-impérium kezére, vagyis óriási hiba ezek jelentőségét lebecsülni. Biztos vagyok benne, hogy ennek döntő szerepe volt. A másik fontos elem, hogy ugyanígy nem szabad lebecsülni Orbán személyét. Már csak azért sem, mert nem pusztán egy üres kijelentés volt a részéről vasárnap reggel hét órakor, amikor elment szavazni, hogy azonnal indul mozgósítani, hanem ezt meg is tette. Ő egy igaz political animal. Vas fegyelemmel, mélységes cinizmussal, de ugyanakkor komoly tehetséggel teszi a dolgát. Nem pusztán rögtönöz, hanem terv szerint dolgozik. Nyílván láttad, hogy a szombat reggel megyei lapok mindegyikének első oldalán az ő képe és a vele készült interjút közölték. Ismétlem: az összes vidéki lapban, ugyanaz az interjú jelent meg. Ez már majdnem leninista, bolsevista koordinációja a sajtónak. Ne tévedjünk: ez bizonyosan befolyásolta az embereket. De folytatom az okok sorolását: a megyékben, a járásokban felépített adminisztrációja van a Fidesznek, vagyis, ez bizonyítja, hogy nem egy kis maffiáról van szó, hanem egy olyan rétegről, amelynek tagjai profitáltak ebből. És mind meg van szervezve.
És az ellenzék?
Nos, ez az érem másik oldala. Az ellenzék ugyanis nemhogy nem tanult a 2014-es kudarcból, hanem még rosszabb lett. Ennek az ellenzéknek a destruktívitás a lényege, a fő jellemzője; meg kell mindenkit ölni, Gyurcsánytól Bajnaiig, Bajnaitól Botkáig, mindenkit. Mindenkit lehetetlenné kell tenni, és akkor ezek az emberek megmaradhatnak a kis vacak állásaikban, pillanatnyi státuszukban. Kétségbeejtő helyzet alakult ki az ellenzék valamennyi pártjánál. Hallgattam a képviselőik beszédeit az utóbbi napokban, és arra jutottam, hogy ezek egy hihetetlen világban élnek, a Szél Bernadettől a Vona Gáborig. Talán a végén még el is hitték, hogy a hódmezővásárhelyi csodából egy magyar csoda lesz. Amúgy az a csoda is csak akkor volt, most már, vasárnap, Lázár János könnyedén nyert. Megállapítható tehát, hogy ez az ellenzék nagyon-nagyon felelős azért, ami ma Magyarországon van. Részesei ennek a szocialisták – miközben nagyon tisztelem Karácsony Gergelyt, amiért beleállt a ebbe a harcba, és jó benyomást is keltett -, de a többiek is; mindenki akart egy kis pártot magának. Szóval ez egy tragikomédia volt, ami lejátszódott, az összes ellenzéki párt szereplésével. Természetesen ez visszatükröződött az interjúkban, megszólalásokban. És itt mindenki tévedett, senki nem vette észre az ellenzék hallatlan szétesését. Ráadásul, mintha nem lettek volna tudatában annak, hogy a Fidesz is mobilizál. Ebből fakad különben, hogy minden, a választási részvétellel kapcsolatos kombináció- hamisnak bizonyult. De arra sem figyeltek oda, hogy miként lehetne egyes választókerületeket győzelemre vinni. Ott van például az egyik legtisztességesebb magyar demokrata, Bauer Tamás: ő például megnyerte volna a választást, ha nem indul vele szemben az LMP, a Momentum és Kétfarkú Kutyapárt. Ez egyszerűen hihetetlen. Az LMP már 2014-ben hallatlan kárt okozott, és most megtette ugyanezt.
Szerinted Orbán, e kétharmados győzelem után, merre viszi az országot? Tesz-e gesztust az ellenzék felé, vagy végrehajtja a március 15-i tervét?
Ez az ember sok tekintetben kiszámíthatatlan. A győzelem utáni beszéde hallatlanul szerény volt. De a legnagyobb veszélyt abban látom, hogy neki ez a győzelem, mint nemzetközi politikusnak száll a fejébe. Nem véletlen, hogy hangsúlyozta: mi vagyunk Európa jövője
– az úristen óvja meg Európát ettől -; az a tény, hogy idejött két lengyel vezető Kaczynski és Marowieczki – az előbbi az igazi ura Lengyelországnak az utóbbi a miniszterelnök – , két nappal a választások előtt, nos ezt sem szabad lebecsülni. Ezzel is jelezték ugyanis, hogy Lengyelországgal tárgyalások folynak, mégpedig annak érdekében, hogy egy hamis, hazug kompromisszummal kivédjék az európai támadásokat. Arra is érdemes odafigyelni, hogy rögtön gratulált Orbánnak a szerb elnök, Marine Le Pen, a szélsőjobboldali németek. Ebben az egész családban, ahol mindenki Európa ellenes, orosz-barát, vagy oroszok által kitartott, Orbánnak a szerep nagyobb lesz, amiből az is következik, hogy megvan a veszélye annak, hogy ebben a tekintetben, túlmegy az eddig határokon. A második kérdéseddel kapcsolatban, amely a március 15-i beszédére vonatkozott, és amelyet később megismételt a Kossuth Rádióban, azt kell eldönteni, hogy az mennyire volt fenyegetés, illetve mennyire része egy forgatókönyvnek. Az események sajnos azt bizonyították, hogy a pártok tényleg vérszegények, ahogy azt ő hangsúlyozta, így aztán a számára a civilszervezetek, az NGO-k jelentik a valódi veszélyt, mivel azok bemutatják az emberi jogok, vagy éppen a sajtószabadság megsértését. A kérdés tehát most az, hogy az általa vizionált kétezer Soros-zsoldos, vagy éppen a Közép-Európai Egyetem, a CEU ellen tesznek-e konkrét, gyorsított lépéseket.
Nem lehet tudni mi lesz. Csak azt, hogy nem veszélyezteti semmi az egész korrupt elitet, sem kívülről, sem belülről. Meggyőződésem egyébként, hogy az ország politikai helyzetét, csakis belülről lehet megváltoztatni.
A legtalálóbb véleményt Schiff András zongoraművész fogalmazta meg a választások előtt: az ellenzék nem összetartó, a potenciája elenyésző. Az emberek nagy része elégedett a status quo-val, azt kapják, amit megérdemelnek. Senki nem kényszerítette az embereket arra, hogy így szavazzanak. Lehet, hogy jön majd egy törés a társadalomban a fiatalokkal, megható volt, ahogy sorban álltak, de ezek csak apró mozaikok ahhoz képest, hogy Orbánnak sikerült negyedszer választást nyerni, harmadszor sorozatban. Sőt, trükkökkel, meg mindennel kétharmados többséggel is. Ezzel pedig részesévé válik a magyar történelemnek, mint az egyik legsikeresebb hatalmi politikus. Hogy ebből mi lesz, mi lesz belőle, ha megöregszik, az ma nem lehet tudni.
Te magad írtad egyszer, hogy akár húsz éve is lehet még Orbánnak.
Ötvenöt éves lesz május végén. Ő a legrégibb, legöregebb magyar politikus, és ha nem hízik el, akkor sok ideje van még. Most attól tartok, hogy bekövetkezhet egy szőnyegbombázás, egy tabula rasa a médiánál. Nem tudjuk, hogy mi fog történni a Simicska elleni fronton; megmarad-e a Hír tv, a Magyar Nemzet és a Lánchíd rádió; finanszírozza-e továbbra is Simicska, vagy inkább becsukja a boltot és talán elmegy az országból. Sok minden történhet tehát, a szabad sajtó, a szabad gondolat szigeteit is veszély fenyegeti.
Azt mondtad, hogy csak belső megoldás hozhat változást. Ezek szerint nem hiszel abban, hogy az Európai Unió felgyorsítja a demokrácia-deficit miatti lépéseit?
Az Európai Unióban én nem hiszek. Csak akkor következhet be ilyen lépés, ha Orbán túlmenne egy határon. Ha erőszakot alkalmazna, ha látszat pereket indítana be, csak ilyen esetekben várható bármi is az uniótól, de ha nem lépi át ezeket a határokat, akkor nincs is lehetőség a direkt beavatkozásra, már csak a már említett szoros lengyel-magyar szövetség miatt sem.
Orbán most fontos európai szereplővé vált, és ez tovább erősíti őt. Ezért nem hiszem, hogy rövidtávon bármi veszély fenyegetné.
Azt elképzelhetőnek tartod, hogy a kétharmados felhatalmazás alapján, az alkotmányt megváltoztatva, prezidenciálissá alakítja át a magyar rendszert, amelynek végén ő maga ülne be a köztársasági elnöki székbe?
Ez pillanatnyi döntéstől függ. Ma már olyan helyzet van Magyarországon, hogy Orbánt senki sem befolyásolja. Minden a kezében van, a Nemzeti Banktól kezdve az ügyészségig. Alattvalók mindig akadnak, így aztán lehet akár elnök, akár miniszterelnök, a lényeg az, hogy a hatalom, a korlátlan hatalom így is, úgy is a kezében van. Vagyis nem zárom ki, hogy ezt meglépi, de nem fogadnék rá.
Ez rendkívül ambíciózus vállalás, és egyetlen releváns előrejelzéssel sem áll összhangban. Az Európai Bizottság és a Nemzetközi Valutaalap lassuló, 3, illetve 2 százalékhoz közelítő mértékű értékkel számol, de még a Matolcsy vezette Magyar Nemzeti Bank is 3 százalék alá bukó indexet számolt ki.
