A szélsőséges időjárás megtépázta a hagyományos európai bortermelő országok termését. Fazekas Sándor agrárminiszter abban bízik, hogy ez megnyithatja az utat a magyar bor előtt külföldön.
Magyarországhoz hasonlóan Spanyolországban, Olaszországban és Franciaországban is éreztette hatását a szélsőséges időjárás, az utóbbi három országban ennek következtében 10-20 százalékkal kevesebb szőlő terem, ez felértékeli a magyar borokat és reménykeltő az exportra nézve – mondta Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter szerdán az állami tévében.
a spanyol termés 16 százalékkal, a francia 17, az olasz pedig 21 százalékkal lesz kevesebb, mint egy évvel korábban.
Országokon belül a spanyol Castilla-la Mancha régióban 19, Szicíliában viszont 35 százalékos kiesés várható. Ezt történelmi mélypontnak nevezi az uniós testület.
Más országokban viszont a bortermelés növekedését vetíti előre az Európai Bizottság: Portugáliában 10, Ausztriában 23, Romániában 60 százalékkal vár nagyobb mennyiséget, mint 2016-ban.
Az uniós bortermelés évek szerint és öt éves átlagban. Forrás: Európai Bizottság
Az uniós várakozás egyébként Magyarország esetében is csökkenést, 11 százalékkal kevesebb bort valószínűsít. Ez körülbelül 2,5 millió hektoliter lenne. (A teljes uniós mennyiség 145 millió hektoliter lehet.) Ebből egyébként Fazekas miniszter közlése szerint 750 ezer hektoliter az export. Ennek jelentős hányada folyóbor.
A borszakma nem tud előrelépni az exporttal, elsősorban a kis mennyiség és a nem garantált azonos minőség miatt. A nemzetközi marketing hiánya miatt ráadásul a magyar borok a külföldi üzletek legalsó polcaira kerülnek.
Lengyelország viszont az EU hét legszegényebb állama között van – ezt mondta Ryszard Czarnecki a lengyel kormánypárt európai parlamenti képviselője.
Czarnecki erről a Politico európai kiadásának beszélt, amely összeállítást közölt arról, hogy az EU keleti felén melyik állam milyen álláspontot foglal el az euróval kapcsolatban. Ez még azokban az országokban is érdekes, mint Szlovéniában és Szlovákiában, ahol ez a kérdés már eldőlt, hiszen mindkét állam tagja az euróövezetnek. Csakhogy Emmanuel Macron francia elnök
meghirdette a kétsebességes Európát,
és ez igen eltérő visszhangot váltott ki az egykori szocialista országokban. Andrzej Duda lengyel köztársasági elnök egyenesen azt vizionálta, hogy a kétsebességes Európa elvezethet oda, hogy az Európai Unió felbomlik.
A magyar álláspontot Schöpflin György, a Fidesz EP-képviselője mondta el a Politiconak: az euróövezetbe való belépés a szerződés szerint kötelező, a kérdés az, hogy mikor kerül rá sor. Erről a közgazdászok vitatkoznak még. Integrációt akkor akar a magyar kormány, ha ez számára előnyös: közös védelmi politika, közös határvédelem – mondta.
A Politico egyébként egyértelműen az euroszkeptikusok közé sorolja Magyarországot és Lengyelországot.
A skála másik végén van az EU három legszegényebb állama, mely maximálisan pozitív véleménnyel van az euróövezetről és szívesen csatlakozna, csakhogy Magyarországgal és Lengyelországgal ellentétben sokkal kevésbé képes teljesíteni a kritériumokat.
Romániában a lakosság 64%-a támogatja az eurócsatlakozást, Horvátországban ez a szám 52%, Bulgáriában 50%. Mindhárom ország polgárai szeretnének csatlakozni a mag-Európához, de gazdaságuk elmaradottsága ezt nem könnyíti meg.
Középen helyezkedik el Csehország és Szlovákia. Csehországban a polgárok rettentően szkeptikusak: alig 29% az euró támogatottsága. A baloldali kormány ennek ellenére támogatná a közeledést a megújult német-francia tandemhez. Csakhogy hamarosan választások lesznek Csehországban. Andrej Babis populista politikus a fő esélyes, aki kerek-perec
elutasította Macron reformterveit.
Ő is felvetette: ha Európa kétsebességes lesz, akkor néhány tagállam kiléphet. Abban, hogy Csehország ezek közé tartozna, sokan kétkednek, mert az ország gazdasága teljes szimbiózisban él Németországgal. Babis pedig nemcsak populista politikus, de Csehország egyik leggazdagabb embere is, akinek a vagyonát 3 milliárd dollárra becsülik. Aligha kockáztatná meg a kilépéssel járó zűrzavart.
Szlovákia már bent van az euróövezetben, de attól tart, hogy a kétsebességes Európában a külső körbe kerül. Épp ezért a Politiconak nyilatkozó szlovák kormányzati emberek azt hangsúlyozzák: Szlovákia a belső körbe kíván tartozni.
A visegrádi egység tehát fikció,
hiszen az egyik véglet Lengyelország, amely a teljes elutasítás alapján áll, míg a másik oldalon a Fico-féle Szlovákia, mely maximális együttműködésre törekszik az EU magjával, a német-francia szövetséggel.
Pierre Moscovici pénzügyi biztos szerint az 1993. január elseje óta működő rendszer elavult, mert rengeteg visszaélésre ad alkalmat. Így a tagállamok jelentős pénzektől esnek el: a bizottság számításai szerint ez évente meghaladja az 50 milliárd eurót.
Hogy csinálják a vállalkozók, hogy törvényesen kerüljék meg a jelenlegi ÁFA szabályokat? Ezek azt írják elő, hogy
a szállító tagállam cége nem fizet ÁFA-t,
amit viszont a vásárló terhel rá a vevőre a fogadó országban. A megoldás a “körhinta”. Az alkatrészeket körbe utaztatják az unióban – legalábbis papíron. Így nem lehet tudni, hogy a végtermék tulajdonképp melyik országban lenne ÁFA-köteles.
45 és 53 milliárd euró közé teszi az ilyen ÁFA csalások értékét a bizottság. Pierre Moscovici, aki a Le Figarónak nyilatkozott, az egyszerűség kedvéért 50 milliárd euróról beszél.
Mindezt ahhoz kell mérni, hogy
az ÁFA a legtöbb pénzt hozó adó ma az EU-ban.
Az ÁFA különbözik a tagállamok között, és ez újabb játékokra ad lehetőséget. Magyarország ebben a tekintetben csakugyan rekorder: 27%-os ÁFA-val hazánk a listavezető (Svédország 25, Románia 24%-kal következik). A lista másik végén Luxemburg áll, mert ott csak 17% az ÁFA, utána Németország és Ciprus következik 19%-al. Az Unió megpróbálta egységesíteni a rendszert, de az érdekek különbözősége miatt kudarcot vallott ezen a téren.
Most sem lesz könnyű elfogadtatni az ÁFA-reformot,
melyet Moscovici javasol. Eszerint a szállító ország cége fizeti az ÁFA-t, de nem annyit, amennyit abban az államban kellene, hanem annyit, amennyit a fogadó országban kell fizetni.
Ez megkönnyítené az ellenőrzést, de nagy kérdés, hogy ebben mindenki érdekelt-e. Az ÁFA-csalás ugyanis uniós sportággá változott, éppúgy mint a személyi jövedelemadó kijátszása.
Luxemburg ugyanis egyáltalán nem véletlenül mondhatja magáénak a legnagyobb egy főre jutó GDP-t, és távolról sem véletlen, hogy épp Luxemburgban a legalacsonyabb az ÁFA, hiszen ott az államnak nincsenek pénzügyi gondjai.
Minden uniós tagállamnak el kell fogadnia az ÁFA reformot ahhoz, hogy az hatályba is léphessen.
A sok ellentétes érdek miatt ez csak nagyon lassan mehet végbe. Már ha egyáltalán célhoz ér.
Horvátország mindent elkövet, hogy 2018 végéig technikailag felkészüljön és még 2019-ben csatlakozzon a schengeni övezethez – ezt mondta Davor Bozinovic horvát belügyminiszter. Arról is beszélt, hogy betartják a kvótarendeletet, és befogadnak 1600 menekültet.
Bozinovic Dimitrisz Avramopulosz migrációs ügyekért felelős uniós biztossal tárgyalt, utána pedig azt mondta: a horvát kormány számára stratégiailag fontos cél a belső határellenőrzés nélküli térséghez való csatlakozás.
A horvát EU-csatlakozáskor, 2013-ban szűnt meg a kettős határellenőrzés MTI Fotó: Varga György
A menekültekkel kapcsolatban azt mondta, hogy Horvátország eleget tesz a 2015-ben vállalt kötelezettségeinek, ami az elosztásukra irányuló kötelező európai uniós kvótát illeti.
Horvátország csaknem 1600 menekült befogadását vállalta két éven belül:
1064-et az áttelepítési kvóta és 500-at az EU-Törökország megállapodás alapján.
A miniszter szerint Horvátország szilárd meggyőződése, hogy
a migrációs válság kezelésében Európa válaszának a szolidaritáson és a felelősségen kell alapulnia.
Ugyanakkor a legutóbbi adatok szerint mindössze néhány tucat menekültet vett át az ország.
Dimitrisz Avramopulosz szerint Horvátország nemcsak egy európai ország, hanem kulcsfontosságú EU-tagállam és nagyon fontos partner, amikor migrációról, a határok védelméről és biztonságpolitikáról van szó. Szerinte az Európai Unió a migrációt illetően nagy előrelépést tett az elmúlt két évben, de nem szabad elfelejteni, hogy
Olaszország és Görögország továbbra is nagy nyomásnak van kitéve, ezért folytatni kell az áttelepítéseket.
Horvátország schengeni övezethez való csatlakozási terveiről azt mondta, az ország jó munkát végzett, és
„közös érdekünk, hogy Horvátország teljes jogú tagjává váljon a schengeni térségnek”.
Avramopulosz Andrej Plenkovic horvát kormányfővel is tárgyalt, az uniós tagállamok együttműködéséről és az EU külső határainak védelméről.
A népszavazás szinte bizonyosan nem hoz eredményt: ha megtartják és kikiáltják is az önállóságot, az alkotmánybíróság nem fogja jóváhagyni, és nem látszik a nemzetközi elismerés esélye sem. Ami megbecsülhető: kihullás az EU-ból, az euró elvesztése, a vámok visszaállítása, a vállalatok menekülése, finanszírozhatatlan katalán államadósság, a végén gazdasági csőd. És ami sokaknak a legfontosabb arrafelé: mi lesz a Barcával?
A függetlenségpárti katalánokon kívül kevesen hiszik, hogy az autonóm tartomány jól kijöhet ebből a referendumból. Sem spanyolföldön, sem a határokon túl alig akad szavasúlyú politikus, alkotmányjogász, aki szerint ne ütközne a spanyol és a nemzetközi jogba a függetlenségi népszavazás kierőszakolása és az egyoldalú kiszakadás Spanyolországból.
A vita két tételmondata:
a katalánok önálló népnek tartják magukat,
ezért küzdenek több, mint tíz éve, a spanyol kormány viszont csak a nemzetiségi státuszt ismeri el. Az elszakadást zászlajukra tűző politikai erők – bár a bruttó hazai termék (GDP) legnagyobb szeletét állítják elő – a továbbiakban
nem akarnak részt venni a belső szolidaritásban,
a szegény tartományok javára többet befizetni a közös kasszába, mint amennyit visszakapnak abból.
Az út idáig
Tizenkét éves folyamat torkollhat a vasárnapi népszavazásba.
2005: a katalán parlament kimondja a katalán nemzet létét.
2010: a spanyol alkotmánybíróság (AB) elkaszálja az önálló nemzet meghatározását.
2012: megalakul az elszakadáspárti-többségű katalán parlament és népszavazást ír ki.
2014: népszavazás, amolyan „nemzeti konzultációként”, mert az AB eltörli a népszavazást. Az AB ezt is felfüggeszti, de ennek ellenére megtartják alig 35 százalékos részvétellel, 80 százalékos támogatási aránnyal.
2015: ismét függetlenségpárti többségű parlament alakul, innen egyenes út vezet a mába.
2017. szeptember 6.: a katalán parlament megszavazza a népszavazást és az elszakadás szabályait rögzítő törvényt, kihirdetik az október 1-jei dátumot. Az AB a spanyol kormány beavatkozása nyomán azonnal felfüggeszti, majd megsemmisíti a törvényt.
A jogi helyzet
A spanyol alkotmány alapján
a központi kormány kizárólagos joga népszavazást kiírni.
Az alkotmánybíróság erre alapozva akadályozta meg az eddigi referendumot. Madrid felajánlotta a szabályos lehetőséget, de – mert az egész országra kiterjedő népszavazás eredménye borítékolható – az elszakadáspárti katalán törvényhozási-kormányzati többség elutasította ezt.
A nemzetközi jog nem támogatja az efféle kiválásokat. Az ex-gyarmati országok önállóvá válásának lezárulásával csak akkor ismernek el új államot (területet) függetlenként, ha annak lakóit
nemzetiségi, vallási, nyelvi megkülönböztetés ér, folyamatos üldözésnek vannak kitéve.
Ezen az alapon válhatott függetlenné Koszovó és Dél-Szudán a közelmúltban. Katalóniának erre esélye sincs – erre hívta fel a figyelmet négyszáz (!) spanyol, közte sok katalán jogtudós is.
A legutóbbi napok külföldi megnyilatkozásaiból arra lehet következtetni, hogy nem várható külső támogatás a katalán függetlenséghez. Például Antonio Tajani, az Európai Parlament elnöke és Frans Timmermans, az Európai Bizottság első alelnöke is arról beszélt, hogy az alkotmányt mindenkinek be kell tartania, és az EU a spanyol kormányt támogatja a kötélhúzásban.
Ketten szemben a pallón: a chicken game
Miután egyértelművé vált, hogy szinte semmi esély a katalán elszakadás jogszerű megvívására, a kérdés az volt, lesz-e belátás a felek közt a normalitás medrében tartani a vitát. A jelek szerint nem. Milliók az utcákon, büntetőeljárások több száz katalán tisztségviselő ellen, lefoglalt-bezúzott szavazólapok milliói, más spanyol területekről átvezényelt rendőri és csendőrségi alakulatok, a katalán rendvédelmi szervezetek önállóságának felfüggesztése, a szavazó-helyiségek elfoglalása katalán részről és hatósági oldalról egyaránt, egyetemisták sztrájkja, a szavazatszámláló-rendszer és egyes telekommunikációs megoldások lezárása-kiiktatása a központi kormány alapján.
Órákkal a referendum előtt a feszültség egyre nőtt.
A helyzet tarthatatlan, mert a spanyol hatóságok nem engedték kiadni a hivatalos névjegyzék alapján a szavazói értesítéseket, emiatt azok postázása se történt meg szabályosan. Ezzel aztán semmi garancia sincs arra, hogy kizárható volna a többszörös szavazás. S egyáltalán:
mindkét oldal olyan messzire ment el, hogy ebből már aligha lehet megnyugvással kikerülni.
Hivatalos felmérésben utoljára júliusban kérdezték meg a katalán közvéleményt az elszakadásról: 41 százalék volt mellette, 49 ellene, leszámítva a bizonytalanokat és nem válaszolókat. A felmérés nemcsak a maradni vágyók többségét mutatta, hanem arra is felhívta a figyelmet, hogy jelentős méretű a tábor, amely függetlenné válna. A most utcára vonulók között számosan vannak azok, akik a szavazás jogát követelik maguknak, de nem feltétlenül pártolják az elszakadást.
Identitások csapnak össze
Különös fénytörésbe helyezi a felek közti szembenállást néhány szembeszökő szocio-statisztikai adat. Az első ábra azt mutatja, hogy a katalán parlamentben az elszakadást megszavazó Junts pel Sí (Együtt az Igenért) és CUP (Népi Egység) hívei vallják magukat legnagyobb arányban katalánnak, a bennmaradás hívei még az „inkább katalán” választásával is elsöprő többségben a spanyol közösség részének tartják magukat.
Forrás: Politico/Centre d’Estudis d’Opinió (CEO) June 2017
Ha azt vizsgáljuk meg, mely nyelvet használják (beszélik) elsősorban, még inkább elmélyül Katalónia népének önazonosságbeli kétarcúsága.
Forrás: Politico/Centre d’Estudis d’Opinió (CEO) June 2017
Aminek magyarázatát a saját és a szülők születési helye meg is adja: a spanyol egység híveinek relatív, illetve abszolút többsége (a pártokban) más tartományban született, s mindkét szülője Katalónián kívülről származik.
Forrás: Politico/Centre d’Estudis d’Opinió (CEO) June 2017
Gazdag tartomány, de az önállóság realitása kétséges
Katalónia Spanyolország területének 6,3 százalékát alkotja (egyharmad-magyarországnyit), népessége 16 százalék. A spanyol GDP ötödét Katalónia termeli meg (a legnagyobb rész az országon belül), 25 százalékkal a legjelentősebb exportőr, a munkanélküliség az országos átlagnál lényegesen kisebb, 13 százalék – derül ki felmérési adatokból.
Vezető nagyvállalatok központja Barcelona, a tartományban van gyára a Volswagennek és a Nissannak is. A Spanyolországba látogató turisták egynegyede, évi 18 millió Katalóniát választja úticélul. Ezek elköltözése, illetve elbizonytalanodása óriási csapást mérne a tartomány gazdaságára.
A gazdagsági sikerek árnyoldala a relatíve magas eladósodottság. A 75 milliárd euróra rúgó tartozás a bruttó hazai termék több, mint 35 százaléka, a legnagyobb teher az összes tartomány között. A nemzetközi hitelminősítők spekulatív befektetésnek sorolják a katalán adósságot, ami azt jelenti, hogy Barcelona nem tud közvetlen hitelt felvenni a pénzpiacon, hanem a spanyol államtól függ.
Kereskedelmének háromnegyedét Spanyolországgal bonyolítja a tartomány, ezért sokak szemében eleve kétséges, mire menne az önálló új állam, ha egyik napról a másikra vámok terhelnék a kétirányú forgalmat, ráadásul saját valutát kellene bevezetni, aminek azonnali értékvesztését tetemes mértékűnek becsülik.
Merthogy az elszakadást ellenzők legfőbb érve az, hogy a függetlenedőket
átverik, amikor azt ígérik, hogy az önálló Katalónia automatikusan tagja lesz (marad) az uniónak, és megtarthatja az eurót.
Mérvadó uniós tisztségviselők szerint jogsértő önállósággal eleve nem lehet taggá válni, de az autonóm államnak az EU-csatlakozást egyébként is elölről kellene kezdenie, amit minden tagnak, így Spanyolországnak is meg kellene szavaznia.
A kilépés egyedüli nyereségének ígérkezik az, hogy megszűnne a jelenlegi állapot, amelyben Katalónia évente 15 milliárd euró körüli összeggel többet fizet be a közös kasszába – a szegény tartományok felzárkóztatása érdekében -, mint amennyit onnan kap. Ez a szűkkeblűség a függetlenség egyik indoka a saját nemzetté válás mellett.
Kérdés, hogy megéri-e a próba: egyes vélemények szerint nem. Josep Bou, a Katalán Vállalkozók Szövetségének elnöke arra figyelmeztet:
a katalán gazdaság összeomlana,
ha a tartományi kormány egyoldalúan kikiáltaná a függetlenséget.
És ahogyan azt várni lehetett, a katalánok „mozgolódását” látva máris bejelentkeztek a nemrégi időig több évtizedes véres belháborúban elmerült Baszkok. A korábban sikertelenül önállóvá válni akaró tartomány elnöke a minap azt mondta, hogy Spanyolországnak el kellene ismernie a katalán és a baszk nemzet létezését és hogy dönteni akarnak jövőjükről.
A végére hagyjuk a látszólag sport- és szórakoztatóipari problémát. Ha önálló lesz Katalónia,
mi történik a Barcelonával?
Az egymagában eurómilliárdos vállalkozás, a bordó-kék mezt viselő, milliomos játékosok csapata szinte bizonyosan kiesik a spanyol bajnokságból, és – nemzetközileg elismert önállóság híján – értelemszerűen az UEFA-ból is.
Ha nem a német számítási módszert vesszük figyelembe, akkor még kedvezőbb a helyzet: az ILO szerint csak 3,7%-os a munkanélküliség az országban.
Ezt közölte büszkén a szövetségi munkahivatal főnöke, aki elmondta
5,7-ről 5,5-re csökkent
a munkanélküliség mutatója Európa legerősebb gazdaságában. Ahol a több mint egymillió migráns érkezése miatt a szélsőjobb azzal riogatott, hogy sok német elveszítheti a munkáját az olcsó konkurenciát jelentő bevándorló munkaerő miatt.
Ha nem a német számítási módszert vesszük figyelembe, akkor még kedvezőbb a helyzet: az ILO szerint csak 3,7%-os a munkanélküliség az országban. Az ENSZ munkaügyi szervezete szerint ez ezüstérmet jelent a rekorder csehekkel szemben. Mindez különösen akkor látszik nagy eredménynek, ha figyelembe vesszük, hogy
az EU munkanélküli mutatója 9,1%.
Különösen rossz a helyzet Dél Európában: Spanyolországban és Görögországban. Mario Draghi az Európai Központi Bank főnöke nemrég arra hívta fel a figyelmet, hogy alááshatja a demokráciát, ha a fiatalok fele nem talál magának munkát Görögországban és Spanyolországban. Itáliában sem sokkal jobb a helyzet.
A kedvező német adatokat is árnyalja, hogy a szegénység nem csökken sőt növekszik Németországban. Vagyis a munkahelyek jelentős része keveset fizet, ez az úgynevezett mini job. Németországban az számít szegénynek akinek a jövedelme nem éri el az átlag hatvan százalékát. Európa keleti és déli felén sokan irigylik a német szegények életét…
Minimális eredménnyel zárult a menekültek arányos elosztására tett kísérlet az EU-ban. Öt kijelölt menekült közül csak egyet helyeztek át a válság által leginkább sújtott Görögországból és Olaszországból egy másik EU-s államba. Pedig a kezdeti irányszámokat így is többször módosítani kellett a tagállamok vonakodása, vagy a program végrehajtásának nehézségei miatt.
Az El País nevű spanyol nyelvű lap szedte össze, hogy milyen eredménnyel járt a menekültek kvóták szerinti, kötelező befogadására irányuló uniós terv, melynek határideje kedden járt le. Értékelésük szerint a nagyszabású akció megbukott, mert eredménye messze elmarad az előzetes várakozásoktól, és nem teremtett sokkal arányosabb helyzetet a menekültek uniós eloszlásában. Az előzetesen kijelölt 160 ezer menekültből (később ezt a számot 98 ezerre csökkentették)
kevesebb mint 30 ezer főt vettek át más EU-s tagállamok Görögországból és Olaszországból.
Pedig a lap kiemeli, hogy már a 160 ezer fő is elenyésző ahhoz képest, hogy 2015-ben és 2016-ban másfél millió menedékkérő érkezett a Mediterrán térségbe. A múlt héten frissített hivatalos adatok szerint közülük 29 144 fő helyzetét rendezték a kötelező kvótákkal.
A cikkben Magyarországról is szó van, amikor arról írnak, hogy a célokat annak ellenére sem sikerült teljesíteni, hogy a kvótákat többször is csökkentették a vonakodó tagállamok miatt.
Jens Galschiot dán szobrász bronzból készült, hajón utazó menekülteket megjelenítõ szoborcsoportja az Elba partján, Drezdában (MTI/EPA/Filip Singer)
A múlt pénteki hivatalos adatok szerint az eddig áttelepített menekültek közül 20 066 főt Görögországból, 9 078 főt pedig Olaszországból költöztettek át más uniós tagállamba.
A kvóták teljesítésében Málta áll az élen, amely több menekültet fogadott be, mint amennyit kiszabott rá az EU.
Utána következik Finnország, amely a saját kvótája 95 százalékát teljesítette, és Írország is befogadta az előírt menekültek 92 százalékát. A többi tagállam azonban jócskán elmaradt az irányszámoktól: Németország például a kvóta 30, Franciaország a 23, Spanyolország a 14, Hollandia pedig a 41 százalékát teljesítette.
Az El País térképe a kvóták teljesítéséről:
Magyarország a kvótát szintén elutasító lengyelekkel és csehekkel együtt 0 százalékkal sereghajtó, de más környező országok sem jeleskedtek a menekültek befogadásában. Horvátország 8, Románia 17, Bulgária 4, Ausztria pedig mindössze a kvóta 1 százalékát teljesítette. Egyedül Szlovénia kivétel, amely a rá kiszabott menekültek 38 százalékát befogadta az adatok szerint.
Az Európai Bizottság szóvivője hétfőn sikeresnek nevezte a menekültek uniós tagállamok közötti kötelező elosztását,
és azt, hogy a tagállamok 29 ezer, nemzetközi védelemre jogosult embert fogadtak be Görögországból és Olaszországból az elmúlt két évben. Tove Ernst szerint ez a szám a kvóták szerinti elosztás működőképességét mutatja. Hozzátette, hogy még további tízezer ember várakozik áthelyezésre a két országból.
Ezt javasolja a brüsszeli bizottság, amely a schengeni szerződés „megerősítéséről” beszél, de valójában enged a tagállamok kérésének.
„Ha engedélyeznénk a belső határok védelmét, akkor ez a vég kezdete lenne!”- hangsúlyozta Dimitris Avramopulos uniós biztos. Timmermas uniós alelnök azt közölte: büntetés jár majd, ha valaki úgy vezeti be a határok ellenőrzését, hogy nem konzultál előre Brüsszellel és a szomszédokkal.
Mi most a helyzet? Hat tagállam ellenőrzi a belső határait: Franciaország a terrorizmus miatt, a másik öt a migráns válságra hivatkozik: Németország, Ausztria, Dánia, Svédország és Norvégia. A franciák határideje október 31-én lejár. A másik öt országnak november 11-ig van engedélye a határok ellenőrzésére. Csakhogy a jövőben minden egy kicsit másképp lesz: eddig hathónapos volt a felhatalmazás maximális ideje, de ez most meghosszabbodik 12 hónapra. Ezt az egy éves határidőt pedig meg lehet toldani újra kettővel- rendkívüli eseményre hivatkozva!Mindez lényeges változás, de a brüsszeli bizottság rájött:
ha nem enyhítenek a schengeni feltételeken, akkor maga a szerződés kerülhet veszélybe.
Az EU vezérkara szeretne úgy tenni mintha Schengen szelleme tovább élne. Ezért javasolja, hogy Bulgária és Románia is kerüljön be az útlevél mentes övezetbe. Persze Brüsszelben realisták: Jean-Claude Juncker beszédében az unió helyzetéről még Horvátország is szerepelt a listán, de most kihúzták. Így sem sok az esély a sikerre, mert jelenleg majdnem mindenütt a határ ellenőrzés erősítését fontolgatják, és nem akarnak beengedni a schengeni övezetbe olyan új tagokat, melyeken keresztül esetleg újabb migráns invázió indulhatna meg Európa szíve felé mint 2015-ben.
A katalán függetlenségi népszavazásról mondta ezt Miguel Beltrán de Felipe, a Castilla-La Mancha Egyetem jogászprofesszora a FüHü-nek. Szerinte valóban törvénytelen lenne megtartani, de óriási kudarc spanyol és katalán részről is, hogy idáig jutott a helyzet. Beszélt az Európai Bíróság kvótaperben hozott döntéséről is, szerinte ezzel a jogi csata véget ért, de egy tagállamnak más, kevésbé konfrontatív lehetősége is van, hogy ne tartson be egy uniós döntést. Miguel Beltrán de Felipével Varsóban beszélgettünk.
Miguel Beltrán de Felipe
Az Európai Bíróság döntései kötelező érvényűek?
Igen. Persze, vannak olyan előzetes döntések, amelyek nem azok, de mivel a kvótaügyben hozott döntésre gondol, ott szó sincs ilyenről. Az kötelező érvényű. A bíróság azt mondta ki, hogy a kvóták teljesen összhangban vannak az európai joggal, a szerződésekkel. Vagyis mindenkinek tartani kell magát hozzájuk.
Mi történik, ha egy ország nem tartja magát az ítélethez? A magyar kormány ugyanis azt mondja, hogy ugyan elfogadja az Európai Bíróság kvótaperben hozott döntését, de menekülteket nem hajlandó befogadni, és tovább folytatja a harcot. Milyen lehetőségei vannak?
Az Európai Unió tagországainak nagyon sok lehetőségék van, hogy megvédjék álláspontjukat, harcoljanak egy nekik nem tetsző döntés ellen. Mehetnek a bíróságra – mint ahogy ebben az esetben is ez történt.
A bíróság döntött, a jogi csata itt véget ért.
Persze, vannak nem jogi, hanem politikai lehetőségek is. Vegyük például Spanyolországot. A kvótadöntés szerint körülbelül 17 ezer menekültet kellene befogadnunk, de ennek csak a hat százalékát teljesítettük. Vagyis: Spanyolország sem teljesíti a kvótadöntést, csak úgy döntött, hogy nem megy a bíróságra, hanem szimplán nem tartja magát hozzá.
A kormány azt mondja, ez egy európai probléma, és nagyon bonyolult folyamat, hogy eldőljön, ki az, aki jöhet, és ki az, aki nem. A miniszterelnök szerint Spanyolország mindent megtesz, amit tud.
De a végeredmény akkor is az, hogy az ország nem tartja be a megállapodást.
Tehát vannak más lehetőségek is. Az tehát biztos, hogy a jogi csata véget ért kvótaügyben, de vannak más, talán kevésbé konfrontatív lehetőségek is.
Mit tehet az Európai Unió ilyen esetekben, ha egy ország ellenáll, és nem tart be bizonyos döntéseket?
Az Uniónak nincs végrehajtó hatalma.
Az egyes tagállamokon múlik, hogy mennyire tartják be a törvényeket, megállapodásokat.
Ha valamelyik tagállam ellenáll, az EU önmagában nem tehet semmit, legfeljebb párbeszédet kezd a kormánnyal. Aztán persze az Unió is fordulhat a bírósághoz, de az egész egy hosszú folyamat.
De még egyszer röviden a lényeg: minden tagállamnak sok lehetősége van arra, hogy ne tartson be egy uniós döntést.
Térjünk át a katalán függetlenségi népszavazásra: tényleg törvénytelen lenne megtartani?
Az biztos, hogy tényleg ellentmond az alkotmánynak. De nem csak az alkotmánynak, hanem a nemzetközi jognak is. Hiába hivatkoznak bizonyos katalán vezetők arra, hogy a nemzetközi jog őket támogatja, ez egyszerűen nem igaz. A nemzetek önrendelkezési joga ugyanis a gyarmatosítás felszámolására vonatkozott, Katalónia pedig nem gyarmat, tehát ez az elv nem alkalmazható.
Vagyis,
a népszavazás törvénytelen – ha szigorúan jogi szempontból nézzük.
A világon sehol nincs olyan alkotmány, amelyik megengedné, hogy az ország valamelyik része, tartománya, tagállama elszakadjon. Vegyük például Amerikát: ha mondjuk Texas holnap úgy döntene, hogy kilép az Egyesült Államokból, népszavazást csak úgy nem tarthatna róla. Ehhez ugyanis egy megegyezésre lenne szükség.
Van erre példa: Skócia és Québec. A skótok kötöttek egy egyezményt David Cameron kormányával, onnantól kezdve legálisan tarthattak népszavazást a függetlenségről. Ugyanez volt a helyzet Kanadában is, ott a parlament határozta meg, mik a québeci népszavazás szabályai.
Miért áll ennyire ellen a madridi kormány? Miért nem hajlandó semmilyen kompromisszumra, hogy meg lehessen tartani a népszavazást?
Ez egy bonyolult kérdés. Sok jogász azt mondja, hogy a kormány nem is teheti meg, hogy hozzájárul a népszavazás megtartásához, mert ez önmagában alkotmányellenes lenne, hiszen elismernék, hogy Katalóniának joga van elszakadni, és az alkotmány szerint erről nem dönthetnek egyedül. Vagyis a skót példa itt nem alkalmazható.
Miguel Beltrán de Felipe
Más jogászok viszont úgy gondolják, hogy azért lennének jogi eszközök. Akár meg is lehetne változtatni az alkotmányt.
Ezt bármikor megtehetnék, nem?
Persze. Ez bármikor lehetséges lenne. Ugyanakkor hadd hozzam fel megint, hogy a világon egyetlen alkotmány sem engedi, hogy az ország egy része kiszakadjon. És ezt mindkét fél tudja,
tisztában vannak azzal, hogy ez kezdettől fogva egy zsákutca.
Ez a legsokkolóbb, hogy ezt mindketten tudják.
De még ha jogilag lehetséges is lenne, a madridi kormány politikai okokból sem akar beleegyezni egy ilyen népszavazásba. Hiába mondják sokan, hogy jó, akkor legyen egy olyan, ami nem kötelező érvényű. Mint ahogy egyébként a skót függetlenségről vagy a Brexitről szóló népszavazás sem volt kötelező érvényű. A kormány politikai okokból nem akarja ezt engedni.
Mit gondol: biztos, hogy jók azok az eszközök, amelyekkel a madridi kormány meg akarja akadályozni a népszavazást? Nem lehet, hogy az erőszakos intézkedések sok katalánt még inkább arról győznek meg, hogy a függetlenséggel jobban járnának?
Az a helyzet, hogy egyre nő azok száma, akik támogatják, hogy Katalónia független legyen. Tíz éve még 20%-os volt a támogatottsága, most meg már 45.
Ez egy komoly politikai probléma, és nem tűnik úgy, hogy a spanyol kormány tisztában lenne ezzel,
csak jogi problémaként kezelik. Persze, könnyű kijelenteni, hogy a népszavazás illegális, de foglalkozni kellene a politikai kérdésekkel is. A kormánynak egyszerűen nincs válasza arra, hogy mi legyen a függetlenséget támogató 45 százaléknyi katalánnal. Ez az igazi baj.
Szerintem egy súlyos politikai-társadalmi kérdésről van szó, hiába tiszta a jogi helyzet. Olyan érzések vannak sok emberben, amelyeket nagyon nehéz kezelni. Ez egy nagyon hosszú folyamat lesz, vagyis kellene, hogy legyen. Nem lehet pár év alatt megoldani, ahogy például a katalán vezetők tervezik.
Lát esélyt arra, hogy megrendezik végül a népszavazást?
Nem. Jövő vasárnap nem lesz népszavazás. A katalán kormánynak nincsenek meg az eszközei sem, hogy ezt megszervezze, nem tudják kinyomtatni a szavazócédulákat, megszervezni a választási bizottságokat, de még választói névjegyzék sincs. Gondolom, próbálkoznak vele, aztán majd azt mondják, hogy az elnyomó madridi kormány megakadályozta.
A gond ott van, hogy mi lesz jövő vasárnap után.
Valószínűleg lesznek tüntetések, talán még összecsapások is, remélhetőleg nagyobb zavargások nem. Na de utána?
Hidakat kellene építeni. Egyrészt a katalánok között, hiszen mélyen megosztott a katalán társadalom is. Másrészt természetesen a katalánok és a madridi kormány között. Ezt a társadalmi-politikai problémát meg kell próbálni valahogy megoldani.
Őszintén szólva,
nehéz optimistának lenni.
Nem hiszem, hogy ezt a rendkívül összetett kérdést néhány éven belül meg lehet oldani. A párbeszéd most lehetetlenné vált, és akik ezért felelősek, azokkal nem is lehet újra kezdeni. Ez mindkét félre igaz, a katalán vezetőkre, de a madridi kormányra is. Amíg nem lesznek új vezetők mindkét oldalon, addig nehéz lesz újjáépíteni az összetört bizalmat.
A mostani helyzet mindkét társadalom számára óriási kudarc. A Franco-rezsim bukása, tehát évtizedek óta nem sikerült valójában integrálni a katalánokat a spanyol társadalomba. Ez a kudarc. És nincs azonnali megoldás, ennek a helyzetnek nem lehet nyertese.
Napokon belül feloldják a cukortermelés és -előállítás kvótáit az EU-ban, s mindenki annyit termel és gyárt, amennyit akar. Jelenleg bizonytalanság jellemzi a piacot. A répatermesztők szövetségének elnöke lakonikusan annyit mond: 2020-ig, az uniós támogatás végéig látják a hazai cukorrépa helyzetét. Addig bizonyára marad a magyar mokka a kávéba.
Októbertől megszűnik a cukorkvóta az Európai Unióban. Nem lesz termelési, gyártási szabályozás, de a répatermesztők a költségvetési ciklus végéig, 2021-ig megkaphatják a támogatást, ami Magyarország esetében 8 millió euró (árfolyamtól függően 2,4-2,5 milliárd forint) esztendőnként.
Eddig lát előre a Cukorrépa-termesztők Országos Szövetségének (CTOSZ) elnöke. Berki Gyula a fuhu.hu-nak elmondta, hogy jelenleg annyi többlet van az unióban (18 millió tonna gyártás, 16,5 millió tonna fogyasztás), ami most
nem azt vetíti előre, hogy rövidesen felfordulna a cukorpiac.
A CTOSZ-elnök szerint egyelőre tudják tartani megszerzett állásaikat, de azt elismeri, hogy a kvótarendszer eltűnésével megnyílhat, illetve még szabadabbá válhat az út a gazdaságosabban termelhető délszaki (például közép- és dél-amerikai) nádcukor és a kukoricából készült folyékony izocukor előtt.
Magyarország éves cukorfogyasztása nagyjából 300 ezer tonna, amelynek közel harmadát a tíz éve egyetlen üzem, a Magyar Cukor Zrt. kaposvári gyára 130 ezer tonnával kielégíti, a maradékot behozatalból fedezi az ország. Magyarországnak jelenleg 105 ezer tonna répacukorra van még pár napig érvényes uniós kvótája, ez fog felszabadulni korlát nélkül. A kaposváriak a maguk termelési kapacitását idén 930 ezer tonna cukorrépa betakarításával le is fedik, amelyet a körülbelül 16 ezer hektár vetésterületből vásárolják fel.
Amikor négy éve az unió eltörölte a kvótát, felvetődött, hogy érdemes lenne ismét cukorgyárat építeni, de a minimum 60 milliárd, esetleg 100 milliárd forint bekerülési költség elriasztotta az érdekelteket. Részben azért, mert becslések szerint újabb százezer tonna répát kellene megtermelni, ehhez azonban nincs elegendő szakember – nyilatkozta a CTOSZ főtitkára, Kelemen István. Másrészt lefojtott kapacitások bőven lehetnek Európa-szerte, amelyek birtokosai (például nagy német cégek) jellemzően hatékonyabb gyártással
ugrásra készen várják a korlátok leomlását.
Nehezen kiszámítható tényező az izocukor, amelyet kukoricából állítanak elő folyékony végtermék formában, bár ma még szinte elhanyagolható a részaránya, a 18 millió tonnás európai cukortermelésen belül mindössze 720 ezer tonna. Igaz, ennek bő harmadát a magyar Hungrana Kft. állítja elő, s a kontinens legnagyobb kukorica-feldolgozó üzemével kész nagyobb szeletet kihasítani a teljes cukorpiacból. Magyarországon termelik az unió kukoricájának körülbelül 14 százalékát, ezért a Hungranánál lezajlott nagy összegű beruházással elvi akadálya nincs annak, hogy a még érvényes 250 ezer tonna magyar izocukor-kvóta eltűnése után akár a sokszorosára emelkedjék a folyékony édesítő elterjedtsége.
HOGYAN DÖNT A VÁSÁRLÓ?
A döntő tényező lehet az ár, azaz hogy mennyiért előállítható elő a kristálycukor, a folyékony cukor és mennyibe kerül a távoli termesztésű nádcukor importja. Itt nem kedvezőek a körülmények a honi termelésre nézve. Az EU ugyan az első számú répacukor-előállító a Földön, de az összes cukorban csupán 20 százalék a részaránya, a többi zöme a nád eredetű termék. Ez a 20 százalék mozdulhat el valamely irányba, ha a teljes 13 millió tonna uniós kvóta-határ eltűnik. Ezt a védett piacot dúlhatja fel a liberalizáció, amellyel párhuzamosan egyes preferált térségekből vám se nehezíti az importot.
Az árat befolyásolhatja az időjárás, például a karibi térségen egyre gyakrabban végigpusztító hurrikánok hatása, illetve az izocukor alapanyagának költsége, de az is, hogy szakemberek szerint
az éghajlatváltozás egyre kevésbé kedvez a répacukornak a mi térségünkben.
A cukortermesztéssel kapcsolatos statisztikai adatok azt is megmutatják, hogy a kvóta bevezetése után óriási visszaesés következett be például a vetésterületben, amelyet nem egyszerű visszatornászni.
Az Agrárgazdasági Kutatóintézet ábráján mindenesetre az látszik, hogy a kvóta megszűnéséhez közeledve erőteljesen csökkentek a nemzetközi árutőzsdei jegyzésárak, a legutóbbi kismértékű korrekció egyelőre nem látszik megtörni ezt a tendenciát. Tehát megnövekvő árukészlettel számolnak a világon.
Forrás: AKI
A közeljövő bizonytalanságát emeli, hogy becslések szerint a cukorrépa-termelőknek adott, jelenleg 160 ezer forintnyi hektáronkénti támogatás megszűnése, vagy nagy mérvű csökkenése gazdaságtalanná teheti a termelést. A cukortermesztők abban bíznak, hogy a kormány saját tárcából 2020 után is folyósítja a támogatás. Azt persze Berki elnök is elismeri, hogy ez esetben az országnak valószínűleg szembe kell néznie a Kereskedelmi Világszövetség (WTO) keretein belül induló nemzetközi eljárásnak (ugyancsak WTO-vita előzte meg a kvóta létrejöttét).
Azt Berki Gyula is tudja saját gyakorlatukból, hogy a vásárlók rendkívül árérzékenyek, tehát akár „jóárasított” folyékony cukor is teret tudna nyerni, de szerinte a fogyasztási szokásokba nagyon mélyen bevésődött a „fehér” kristálycukor látványa és használata, és eddig se látták semmi jelét a folyékony izocukor közkedveltségének. Vagyis szerinte
mi, vásárlók, ezután is inkább a hagyományos kristálycukrot fogjuk leemelni a bolt polcáról.
Azt viszont nem lehet kizárni, hogy az élelmiszer-feldolgozók az édességipartól az üdítőital-gyártókig rákapnak az esetleg olcsóbb nád- vagy izocukorra – ismerte el a cukortelmelői szövetség vezetője.
A hazai piac két nagy, jelenleg monopol-előállítói szereplője, a Magyar Cukor Zrt. és a Hungrana Kft. voltaképpen egy cégcsoport, az osztrák Agrana érdekeltsége. Kerestük őket, de elutasították a megszólalás lehetőségét.
Az EU elődje 1968-ban kezdte kiépíteni a belső piac védelmében a cukoripari szabályozói rendszert, amelyet 15 éve néhány nádcukor-termelő ország nemzetközi fórumon megtámadott. Kompromisszumként az EU 2006-ban elkezdte csökkenteni a cukor szubvencióját, és pénzt fizetett a termeléssel felhagyó gyártóknak és gazdáknak. Ennek nyomán az EU-ban harmadával csökkent a termőterület, a gazdák száma közel felére esett, a gyárak bő harmada bezárt, a dolgozók csaknem felét elküldték. Magyarországon ekkor húzták le a rolót Kabán, Szerencsen, Petőházán és Szolnokon, egyedül az osztrák érdekeltségű kaposvári gyár maradt meg. Ezért 2013-ig 627 millió eurót (kábé 180 milliárd forintot) kapott az ország, kétharmadát a termelők. Öt tagállamban teljesen beszántották a cukoripart. A kvóta országonként volt megállapítva a gyártó cégek közötti elosztással. Ez szűnik meg most.
A kvótaszabályozás felszámolásával az unió elméletileg ismét nettó cukorexportőrré válhat, mint a szabályozás bevezetése előtti időben. Azt azonban most még senki se tudja, valóban így lesz-e, mekkora kapacitások maradtak meg az elmúlt tíz évbeli termelői-gyártói felszámolások után. Mindazonáltal a magyar cukoripar visszatérésére a „békeidőkéhez” most kicsi remény fűzhető.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
