Kezdőlap Címkék EU

Címke: EU

Még mindig olcsó jánosok vagyunk

A tavalyi nagy arányú emelkedéssel is a negyedik legalacsonyabb munkaerő-költségű ország vagyunk az EU-ban. Az óránkénti összes ráfordítás nálunk a 8500 forint átlag harmada.

Óriási szórást mutatnak a munkaerőre fordított óránkénti kiadások az Európai Unióban – derül ki az Eurostat adataiból. A mezőgazdaságot és a közigazgatást nem tartalmazó, a legalább 10 fős cégek körében a cégek különféle személyi juttatásait is magában foglaló számok 5,4 euró (1600 forint) és 43,5 euró (13 500 forint) között mozogtak 2018-ban. Előbbi Bulgáriáé, utóbbi Dániáé.

Ég és föld

Az átlag 27,4 euró (8500 forint) volt az Európai Unióban és 30,6 euró (9500 forint) az euróövezetben. Bulgáriát Románia és Litvánia követi, Magyarországon (9,2 euró, 2900 forint) a negyedik legolcsóbb ország a 28-ak között, bár Lettország adata (9,3 euró) lényegében ugyanennyi. Az élmezőny fényévnyi távolságban van: Dánia után Luxemburg (40,6 euró), Belgiumban (39,7), Svédországban (36,6), Hollandiában (35,9) és Franciaországban (35,8) következik.

Az óránkénti munkaerő-költség a teljes gazdaságban, euróban, kivéve mezőgazdaság és közigazgatás, 10 vagy több főt foglalkoztató cégek

Az ipari munkaerő-költségek átlaga 27,4 euró az EU-ban és 33,2 az euróövezetben. A szolgáltatásokban 27 és 29,6 volt, az építőiparban 25 és 27,6 volt tavaly. A főleg nem üzleti gazdaságban (a közigazgatás kivételével) 28,5 és 30,8 euró volt.

Az óránkénti munkaerő-költségek 2018-ban az EU-ban 2,7 százalékkal, az euróövezetben 2,2-del nőttek euróban kifejezve. Az euróövezeten belül a legnagyobb növekedést Lettországban (12,9), Litvániában (10,4), Észtországban és Szlovákiában (mindkettő 6,8) regisztrálták. Spanyolországban (1,3) és Portugáliában (1,4 százalék) volt a növekedés.

Az euróövezeten kívüli országokban a saját valutában kifejezett változást is kiszámolták, hogy kiigazítsák az árfolyammozgások hatását. Ebben a sorban a legnagyobb növekedés Romániában (13,3 százalék) és Magyarországon (9,8) volt. Legkisebb mértékben Dániában (1,9), Svédországban (2,3) és az Egyesült Királyságban (3,3%) nőttek a munkaerőre fordított kiadások.

Blomberg: Čaputova Szlovákia első női elnöke

0

Zuzana Čaputova EU-párti, korrupció-ellenes jogász megválasztása Szlovákia államfőjévé csapást mért a nacionalista, Európa-szkeptikus politikai erőkre, amelyek át akarták alakítani a tömb működését.

Miközben a lengyel és olasz jobboldali vezetők a májusi európai választás előtt felkelést szerveznek a további integráció és a befogadó politika ellen, Čaputova győzelme azt jelzi, hogy – legalábbis ebben a kicsi országban, amely az euró-övezethez tartozik – erős támogatásnak örvendenek a tömb liberális, demokratikus értékei, és az emberekben felgyülemlett a düh a berendezkedett pártokkal szemben, amelyekről úgy látják, hogy elvesztették a kapcsolatot a közemberekkel. Čaputova nem utolsó sorban egy oknyomozó újságíró és jegyese meggyilkolása keltette düh hullámán lovagolva jutott az elnöki tisztségbe: a kettős gyilkosság az országban a vasfüggöny leomlása óta a legnagyobb kormányellenes tüntetéseket váltotta ki. Győzelme ellentétben áll a Lengyelországban és Magyarországon tért hódító nacionalizmussal.

Noha Szlovákiában az elnöki tisztség többnyire ceremoniális, de kulcsszerepe van a kormányalakítási megbízások kiadásában, valamint a bírák és más tisztségviselők kinevezésében. Az Európai Unió több mint egy évtizede a migránsoktól Görögországig és a brexitig különböző válságok kezelésével küzd, és ezt egy olyan vezetési struktúrával teszi, amelyet azzal vádolnak, hogy túlságosan beavatkozik a nemzeti érdekekbe, és egyben nincs elég hatalma ahhoz, hogy rendbe hozza a dolgokat.

A zűrzavarból tőkét kovácsoló populista pártok azt remélik, hogy a májusi választáson legalábbis meg tudják fékezni a mélyebb együttműködéshez vezető folyamatot, és több mozgásteret tudnak biztosítani a tömb jogállamisági normáitól eltérő politika folytatásához. A cikk idézte, hogy a Bloomberg Economics kutatása szerint a világ 20 legbefolyásosabb gazdasága közül 68 százalék populista vezetők, vagy nem demokratikus rezsimek ellenőrzése alatt áll, és ez éppen háromszor annyi, mint három évvel ezelőtt. Ugyanakkor vannak arra utaló jelek, hogy némely országban ez ellen fellépnek a szavazók, akik ugyan elégedetlenek a hagyományos pártokkal, de nem akarnak lemondani azokról az előnyökről, amelyeket az EU nyújt: a viszonylagos prosperitásról, a vízum nélküli munkavállalási és utazási lehetőségről. Egy friss felmérés azt mutatja, hogy az Európai Parlament két legnagyobb szövetsége csökkentette a korábban prognosztizált szavazatvesztést. Szlovákia szomszédságában felfüggesztették a nacionalista zászlóvivő Orbán Viktor pártjának tagságát az EPP-ben, míg Lengyelországban a PiS a felmérések szerint azért küzd, hogy megőrizze vezetését az EU-párti ellenzékkel szemben.

Lukáš Kovanda, a Cseh Alap elnevezésű, prágai székhelyű befektetési csoport elnöke kijelentette: „Čaputova minden, ami Orbán nem, és nem a szlovák establishment-ellenes erők fogják meghatározni az ország irányát”. Čaputova győzelme csapást mér a Smer pártra is a jövőre esedékes általános választás előtt. Robert Fico, a párt vezetője, háromszoros miniszterelnök Ján Kuciak és menyasszonya meggyilkolása nyomán már korábban kénytelen volt lemondani. Kuciak a kormány tisztségviselői és bűnözők közötti kapcsolatokról írt. A párt a gazdasági növekedést kihasználva kormányzott, de nem vette fel a harcot a korrupció ellen. Ez kárára vált jelöltjének, Maroš Šefčovičnak, és javára volt Čaputovának, aki egy illegális szemétlerakó elleni harcával vált ismertté: a szemétlerakó ahhoz az üzletemberhez köthető, akit a Kuciak-gyilkosság megrendelésével vádolnak. Čaputova emellett nyíltan támogatja a melegek jogait, ebben a túlnyomórészt katolikus országában. „Azt hihettük, hogy a tisztesség a politikában csak az értelmiségiek számára téma, de most látjuk, hogy ez az, amit sok ember akart” – mondta.

Ara-Kovács Attila

Esély Európa számára

0

Manfred Weber, aki az Európai Bizottság elnöke lehet a májusi választásokat követően, Kína növekvő szerepéről nyilatkozott a Die Weltnek Hszi Csinping elnök nemrég véget ért európai útja kapcsán.

Weber: az USA és Kína kereskedelmi háborúja esély Európa számára

A kínai államfő Olaszországban olyan egyezményt írt alá, mely lehetővé teszi a kínaiaknak, hogy kulcs pozíciókat foglaljanak el az olasz gazdaságban. Manfred Weber szerint korlátozni kellene a kínaiak lehetőségeit az európai infrastruktúra felvásárlásában. A bajor politikus, aki Jean-Claude Juncker utóda szeretne lenni, arra célzott, hogy Görögországban a kínaiak megszerezték Pireusz kikötőjét, ahonnan eláraszthatják áruikkal egész Európát.

Két irányzat van Európában a kínaiak előrenyomulásával kapcsolatban: az egyik egységes uniós fellépést akar. Ide tartozik Macron francia elnök vagy Manfred Weber. A másik irányzat olyan európai államokból áll, melyek örülnek minden kínai befektetésnek, mert óriási szükségük van külföldi pénzekre. Ide tartozik Görögország, Itália és a közép-kelet európai uniós tagállamok többsége – köztük Magyarország is. Amikor a magyar miniszterelnököt arról faggatták, hogy honnan lesz pénz, ha az Európai Unió bekeményít, akkor Orbán Viktor azt válaszolta: a kínaiaktól!

Az USA és Kína kereskedelmi háborúja felértékeli az EU-t

Ezt hangsúlyozza Manfred Weber a Die Weltben. Az uniónak ki kell használnia azt a lehetőséget, hogy a globális gazdaság két főszereplője jelenleg harcban áll egymással. Ebből politikai előnyt lehet kovácsolni – állítja Manfred Weber. Arra célzott, hogy április elején Brüsszelben gazdasági csúcstalálkozón vitatják meg az Európai Unió és Kína kapcsolatait. Ha az európaiak képesek lesznek egységesen fellépni, akkor nyilván előnyösebb tárgyalási pozícióra számíthatnak mint hogyha külön-külön tárgyalnának az 1,4 milliárd lakosú Kínával. Peking viszont érthető módon igyekszik kihasználni azt, hogy az Európai Unió 28 tagállamában az elitek különbözőképpen ítélik meg a helyzetet. Az egységes európai fellépést a különböző érdekek miatt már most sem könnyű biztosítani, de minden bizonnyal még nehezebb lesz akkor amikor Weber az Európai Bizottság élére kerülhet, mert a májusi választások eredményeképp aligha alakul ki szilárd döntésképes többség az Európai Parlamentben.

Sophia-művelet leállítva

Európa esélye az egység, mindegy minek hívjuk, uniónak, egyesült államoknak vagy egyszerűen Európának.

Az EU leállítja a Földközi-tengeren a Sophia-műveletet, noha az idáig csaknem 50 ezer embert mentett meg a vízbefulladástól. Pedig minden nemzetnek jogi és erkölcsi kötelessége, hogy kimentse a tengeren bajbajutott embereket. A Sophia látványosan jelenítette meg az európai egységet, egyben hatékony módszer volt a példátlan menekültválság kezelésére. A többieknek azután segíteniük kellett volna a déli államoknak, ám erre csak a németek és a svédek voltak hajlandóak, a magyarok, lengyelek és csehek egyszerűen visszautasították még az igen minimális kvótát is. De nem tündököltek a franciák sem. Az olasz kormány leállította minden menekült befogadását, így maradt a program beszüntetése, ahelyett, hogy a tagállamok megállapodtak volna: megosztják a költségeket, együtt dolgozzák fel a kérelmeket, illetve elosztják a befogadott menekülteket.

A Frontex ügyében megfigyelhető huzavona példaszerűen illusztrálja: kudarcot vallott az unió menedékpolitikájának reformja. Állítólag az egyik legfontosabb témáról, a külső határok védelméről van szó. Az egyetértés hiánya miatt felfüggesztik a hivatalosan az embercsempész-hálózatok felderítését végző hajók járőrözését. A misszió így a légi támogatásra, a líbiai parti őrség kiképzésére és a Líbiával szembeni fegyverembargó betartásának ellenőrzésére korlátozódik – mondta a szóvivő. „Világos, hogy tengeri erők nélkül nem lehet teljes körűen végrehajtani a misszió mandátumát” – fogalmazott egy illetékes.

Ennek ellenére csak 2027-re töltik fel 10 ezer emberrel a határőrizeti erőket. Néhány tagállamnak „túl gyors” volt a Bizottság által javasolt tempó. Így az embercsempészek nyugodtak lehetnek, van idejük kidolgozni a megfelelő üzleti modellt, hogy tovább működtethessék jövedelmező vállalkozásukat: az embercsempészetet.  Ráadásul a mostani döntés nem ér semmit, ha nem határozzák meg, hogy mi legyen a menedékérőkkel. Ki az illetékes, hová küldjék ezeket az embereket? Igaza van Macronnak: „Schengen ára a menedékkérők befogadása”. Ha valaki fenn akarja tartani a szabad mozgást, mint Magyarország és Lengyelország is, akkor az nem vonhatja ki magát állandóan a közös felelősségből, ha a migránsok befogadásáról van szó.

Magyarul, ha Európa meg akarja oldani egyre sűrűsödő gondjait a májusi választás után – bármi is legyen az eredmény –, olyan döntési mechanizmusokat kell életbe léptetni, ami a sorból kilógókat képes rövid úton szankcionálni és az egység útjára visszaterelni.

Menekültválság 2015

Ezt az írásomat 2015. szeptemberében követtem el, a Bécsi Napló felkérésére. A lap (jogosan) túl hosszúnak találta, ezért a megjelenésre szánt cikket rendesen meg kellett rövidítenem. Most (2019. március) találtam rá az eredeti (tényleg hosszú) írásomra, ami ma is megállja a helyét, aktualitásából alig vesztett. Sőt, remek háttérnek tűnik a mai európai folyamatok jobb megértéséhez.

Menekültválság. Nem. Ez Európa, pontosabban az EU válsága. Most jöttek elő működési rendszerének hiányosságai. A gazdag nyugati és a szegény keleti tagállamok közti különbség, valamint a szervezeti egység hiányai. Az EU nem egy államszövetség, mint például az USA, Kanada, India, Ausztrália, Brazília, vagy Európában az NSZK és Ausztria. A szövetségi államrendszerben központi feladat a honvédelem, a határőrizet, a bűnüldözés, stb. Az országhatár védelméért a központi (szövetségi) kormány felel, nem pedig a határmenti tartomány, vagy tagállam.

Be kell látni, az EU ma is az a gazdasági közösség, amelynek alapját Nyugat-Európa a hidegháború idején tette le a győztes (nyugati) szövetségesek oltalma alatt. Ennek történelmi háttere a múlt század 20-as éveire, a Versailles-i békediktátum utáni időkre vezethető vissza, amikor Köln polgármestere (dr. Adenauer) elképzelte, ha kontinentális Európa két legnagyobb lélekszámú (német és francia) lakossága hasonló gazdasági szinten él, akkor eltűnik az irigység, egymás gyűlölete, és nem lesz többé háború (Nyugat-) Európában.

Az atomtöltetű rakéták árnyékában reményteljes gazdasági fejlődésnek indult Nyugat-Európa. Az EGK (Európai Gazdasági Közösség) szigorú feltételek alapján vette fel tagjait, azok csak bizonyos gazdasági szint elérése után csatlakozhattak. A nemzetközi és politikai helyzet 1989-re gyökeresen megváltozott. A „falak”, a határzárak felszámolása új helyzetet teremtett. Félő volt, hogy a szovjet által (legalább) 40 éve elnyomott, a nyugatinál lényegesen rosszabb körülmények között élők egyszer csak tömegesen elindulnak a jobb élet reményében. Ezért gyorsan kellett cselekedni.

A legjobb megoldásnak a „kétsebességű” Európa tűnt. Ezt kimondatlanul is az euró bevezetése (2002) jelezte. Az 1993-ban (Maastrich-i szerződés) EU-nak átkeresztelt laza politikai szövetség hosszú tárgyalások után 2004-ben (látszólag) keblére ölelte a volt szoc. országokat, miközben a „teljesjogú tagsághoz” bizonyos gazdasági szint elérését tűzte ki.

Trump kereskedelmi háborúját a világ ellen Magyarország is nagyon megszívhatja

0

Ez derül ki a Eurofound közgazdászainak modelljéből, melyben azt vizsgálták: a büntető vámok hogyan befolyásolják a gazdasági növekedést és a foglalkoztatottságot a világ országaiban.

A legrosszabbul az Európai Unió tagállamai és Kína járhatnak, ahol lényegesen kisebb lehet a GDP és a foglalkoztatottság mint abban az esetben, ha a világkereskedelemben fennmaradnak az alacsony vámok. Minél nyitottabb egy gazdaság a világra, annál rosszabbul járhat. Különösen akkor, ha kereskedelmi többlete van mint Németországnak, Hollandiának vagy épp Magyarországnak. A Eurofound modellje szerint ez a három állam veszítene a legtöbbet a kereskedelmi háborúskodásból.

Magyarország -2 százalék

Ha Donald Trump folytatja a vámok bevezetését illetve a fenyegetőzést, akkor ez komoly mínuszt jelentene Hollandiának (-2,1), Magyarországnak (-2) és Németországnak (-1,9) a GDP arányában 2030-ban. A protekcionizmus kínos következményeit tehát a magyar gazdaság is komolyan megérezné.

A foglalkoztatottságban -0,3 százalék lenne a hatás az EU-ban

Vagyis a negatív következmények a foglalkoztatottságban kevésbé látványosak, de mindenképp fennállnak. Ha ugyanis például Trumpnak sikerül korlátoznia a németek autóexportját az Egyesült Államokba, akkor annak negatív hatását azok az uniós államok is megérzik, ahol sok német összeszerelő üzem működik (Magyarország, Szlovákia, Lengyelország stb.)

Trump és a visegrádiak

Miközben tehát Trump politikáját a visegrádi államok sokkal nagyobb jóindulattal nézik, mint a nyugat-európaiak, a kínos gazdasági következmények őket éppúgy sújthatják. Sőt, talán még jobban, mert a német autógyárak jóval nagyobb szerepet játszanak ezeknek a kis országoknak a gazdaságában, mint magában Németországban.

Összefog-e az EU és Kína az USA ellen?

Pekingben ezt javasolják arra hivatkozva, hogy Trump America First protekcionista gazdaságpolitikája épp e két gazdasági nagyhatalomnak a legkellemetlenebb. A Huawei-ügy világos teszt: az USA meg akarja akadályozni, hogy a kínaiak exportálják Európába a maguk ötödik generációs technológiáját. Mike Pompeo külügyminiszter ezért járt nemrég Európában. Trump küldöttje jött, látott és vesztett. Orbán Viktor magyar miniszterelnök azt közölte vele, hogy csak Berlin és Párizs politikáját követjük, amikor együttműködünk a Huaweijel.

Trump a tűzzel játszik, mert tíz éve nem volt ilyen nagy az USA kereskedelmi deficitje, mint most. Vagyis miközben megsértette legfontosabb partnereinek érdekeit, a célját egyáltalán nem érte el, mert Amerikának nem sikerült csökkentenie a kereskedelmi mérleg hiányát. Ehelyett az negatív rekordot döntött. A Eurofound tanulmányából kitűnik : a protekcionizmus negatív következményei meglehetősen világosak, ám a haszna annál kevésbé. Jól tulajdonképp senki sem jár, de a legrosszabb azokkal történik, akik a legsikeresebbek a globális kereskedelemben mint Kína, Németország, Hollandia vagy – a maga szintjén – Magyarország.

Elitellenes elitek

Bonyolult képlet lett mára Európa, nagyon is bonyolult, és minden jel szerint a közelgő tényleges Brexit és az EP-választások egyáltalán nem fogják egyszerűsíteni a mátrixot, ami szerint nem a föderalizálódás, hanem a szétesés irányába halad a kontinens.

Az EU elvesztette dinamikáját, elvesztette polgárai “hitét”, bizalmát és elkötelezettségét a közösnek vélt/mondott értékek mellett, az egységes Európa-gondolat és a békés integrálódás távlatát. Akárhogyan ítéljük meg a dolgot, akárhány irányban és akárhány nézőpontból keressük a “bűnösöket”, a negatív forgatókönyv szerzőit, a sokszintű krízis okait, oda fogunk jutni, hogy az újra megerősödő TÖRZSI MORÁL nagyon is történelemalakító tényező, és az fogja a bukást okozni.

A sokféle válság központi szereplőjének a populista politikusok tűnnek, viszont a másféle – gazdasági, kulturális, tudományos-szakmai, stb. – elitek szerepe egyáltalán nem elhanyagolható a krízis kialakulásában.

Mert az európai gazdasági, kulturális/tudományos, vagy szakértői elitek nem voltak képesek egy pozitív és távlatos kezdeményezést, amilyen az egységes és békés, valamint jóléti EU volt, fenntartani, elfogadtatni. Szó sincs arról, hogy egyszerű lenne egy “közös európai kultúrát” kialakítani, a szónak az antropológiában használatos értelmében, valami olyant létrehozni, ami képes nemzetek/etnikumok fölötti szolidaritást, és először gazdasági, majd politikai/intézményes, azután pedig társadalmi kohéziót és integrálódást közös alapon fönntartani. Az européer elit csupán a bővítés dinamikájára, egy pozitív utópia, de mégiscsak utópia – az Egyesült Európai Államok – jövőbe vetített, föltételezetten, önmagában megálló képzetére akarta bízni az integrációt, és ez illúziónak bizonyult. Bebizonyosodott, hogy nem mindenki – sőt, a többség egyáltalán nem – nyitott arra a projektre és projekcióra, melyet az egységes EU-imidzsét fölmutatva, mintegy önmagát beteljesítő víziót véltek, magától előállni, az elitek.

Úgyhogy a mai Európa nemcsak populista politikusok játékszere, a brexiteseké, a putyinista Orbáné, az autokrata Kaczynskié, vagy a demagóg Salvinié, és társaik hosszan sorolhatók, hanem a bukott “elitek temetője” is.

Igen, Európa története ismét a bukott elitek története, az elitek elbukták azt a kihívást, melyet az integrálódás jelentett, és ezért nem csak a populista (bal vagy jobboldali) politikai eliteket, hanem a tehetetlen értelmiségieket is történelmi felelősség terheli. Ők ugyanis nem tették meg azt, amit a kontinens társadalmai, mintegy magától értetődően elvártak tőlük, az EURÓPAI SZELLEM elterjesztését és elfogadtatását. Nem voltak képesek (esetleg föl sem vállalták) bizalmat kiépíteni az új intézményes struktúrák, a közösen építgetett épület körül, legitimálni az EU-s integrációt. Nagyon leegyszerűsítve, és zárójelbe téve azokat a lényegi vitákat, melyek az értelmiségi elittel kapcsolatosak, szempontomból legyen itt elég megjegyezni: az értelmiségi elitnek (az “írástudóknak”, hogy egy a viták során használt fogalmat fölemlegessek) a feladata, az ÁLTALÁNOS MORÁL, az egyetemes értékek nevében való föllépés, a részleges értékekből fölépülő, az emberiség szempontjait követő általános ethosz, divatos kifejezéssel promója.

Az a krízis, amely mára már az EU egységét, magyarán A létét fenyegeti nemcsak a demagóg politikusok, hanem az elitek (vagy K-K-Európában a “féltudású elit”? – ahogy Orbán Krisztián a fogalmat használja) tehetetlenségének a következménye is.

Hiszen nyilvánvalóan arra a bizonytalanságra és “bábeli zűrzavarra” játszanak rá az új populista, etno/nacionalista, és szélsőjobboldali, stb., mozgalmak, melyet az értelmiségi elit fönntartott. Arra a képtelenségre, hogy az elit nem tudta közérthetően megnevezni a közös értékeket – mindenekelőtt az EURÓPAI BÉKÉT, melyet az integráció lehetővé tesz és megvéd. És ha mégis közös értékekről beszélt, mint liberális demokrácia, emberi jogok, illetve jogállamiság, stb., képtelen volt lefordítani, érthetővé tenni a köznép számára, és végül elfogadtatni azt. Nem elég törvénykezni, a törvények általános szellemét általános ethosszal kell megerősíteni. És ez az értelmiségiek, az alkotók, a véleményformálók és influencerek legfontosabb feladata: legitimálni a jogi-intézményes rendszert, megtámogatni/elfogadtatni/megszerettetni a közös építményt.

Ennek elmulasztása mellett a törzsi morál megerősödése, reneszánsza, várható volt. Más kérdés, hogy szószólói maguk is együtt fognak bukni az EU-val, az elitek történelmi sírja közös, és talán az sem lesz ki virágot szórna a közös sírra. Egyáltalán nem azt akarom mondani a fentiekben, hogy a felelősség az EU-krízisért egyenlően oszlana meg, a populista politikai- és a tehetetlen értelmiségi elitek között: az egyik a fő előidézője a válságnak, a másik csak passzív aktorkodás. Mulasztása, hogy “nem orvosolta” azokat a bajokat, melyek nem ma kezdődtek, de amelyek kihasználásával a populista politikusok hatalomhoz jutottak. És ebben elöljárók az EU-ban a putyinista Orbán és tsai.

Miközben arról folyik most – Manfred Weber, minden bizonnyal következő EB-elnök, főszereplésével – álvita, hogy rúgja-e ki a Fideszt az EPP, a rossz már rég elkövettetett. És megjavíthatatlan az a mulasztás, amit a konzervatív pártcsalád elkövetett. Lassan oda jut az EPP, hogy itt nem Orbán menesztése a tét, hanem az, hogy egyáltalán, megmarad-e még a frakció, és lesz-e a legnagyobb pártcsalád az EP-ben?

Hogyan értelmezhető az, hogy nem az elkövető kell védekezzen/ magyarázkodjon az ellene fölhozott vádak miatt, hanem a “vádló” kér kihallgatást a vádlott otthonában (házhoz megy a pofonért), Weber nem erélyesen lép föl és fenyegeti Orbánt, hanem könyörög neki, engedményeket kér (és bizonyára még előnyökkel is kecsegtet), hogy ne hagyja el a frakciót, melyet megosztott, megalázott, mely ellen gyűlölet-kampányolt, stb.

Orbán majdnem meggyőzte a teljes európai politikai “felvilágot”, hogy Juncker megalkuvó (már a karaktergyilkosság személyes vonatkozását ne is írjam ide), és nem elég határozott, viszont Weber vizet sem vihet neki, amikor nagyon a populisták szájíze szerint játszik. Juncker EB-elnöksége utolsó órájában – amennyiben sikerül kompromisszumos megoldást találni a Brexitre, és erre most éppen van remény – egyféle hősként fog távozni, más kérdés, hogy csak a mellékes áldozatok csökkentésében jeleskedett. Weber, nem elég, hogy szélsőjobbra nyit, de orbáni ihletésre, és lényegében Putyin elvárásának és taktikájának megfelelően, választások előtt, minden valószínűség szerint, szétveri saját frakcióját. És nemcsak a “német ipari érdek” (tehát egy törzsi morál alapján konstruált képzeletben létező közösség értékrendje) a ludas Orbán EPP-ben való megtartásában (ami szemlátomást körvonalazódik), hanem egy újabb árulás, immár az EU közös értékrendje mellett, a konzervatív-keresztény-demokrata pártok értékrendjének a beáldozása is megtörténik.

De ne feledkezzünk meg az S&P frakcióról és Frans Timmermans hasonlóan engedékeny magatartásáról Dragneaval és tsaival szemben, ami viszont a szocialista frakciót fenyegeti, és ugyanez a krízis őrli a Guy Verhofstad vezette európai ALDE-t a román „partnerével”, Tăriceanuval kapcsolatban, aki szintén orbáni-putyini fordulatot vett. Nem állítom, hogy az itteni euroszkeptikus (lényegében orbánista-putyinista), populista politikusok hasonlóan tehetségesen dolgoznának az EU szétverésén, mint a budapesti romboló kiskirály, és hatalmuk sem akkora, mint Orbánnak, de kétségtelenül átálltak és követik az irányt, „ahogy lehet”, lépésről-lépésre. És ehhez csatlakoztak a Fidesz itteni fiókpártjai, az EU-ellenes hang képviselői, a rommagyar közösség irányában. Számomra úgy tűnik, ha Manfred Webert választják meg következő EB-elnöknek, az könnyen az utolsó mandátum lehet ezen a poszton, az EU-nak nem marad már következő öt éve. És hadd jegyezzem meg végül, hogy Kelemen Hunor, a Fidesz itteni fiókpártjának vezére, Josephe Daulhoz – az EPP elnökéhez – „levelét megírta”, amiben nem nagy meglepetésre arról beszél, hogy ellenzi a Fidesz kizárását, mert : ”… elmondtam, hogy Orbán Viktor, a Fidesz nem hajította a szemétbe (sic! – miért megtehette volna?) az EPP, az unió, az alapító atyák értékeit, nem EU-ellenes (holott vállaltan az – félős, hogy ezzel még megsérti Orbánt!), éppen ezért semmi nem indokolja a kizárását”. Lényegében – egyfajta poszt-modern jobbágy pozícióból, az underdog-helyzetéből, ő már „lement kutyába”, ahogy ex-spindoktora ajánlotta, és valószínű ott is fog maradni – azt üzeni Kelemen, hogy a rommagyarság érdeke az EU szétverése, és ez nem több és nem kevesebb, mint a „kisebbségi-ügy” elárulása, illetve egy populista-alt-right oltáron való föláldozása. Hát ezt támogatja az a rommagyar elit, mely ezt „képviseli”, vagy csak sunyít és érdekből/félszből, gyávaságból asszisztál. Így aztán egy elitellenes elit vezet nemcsak Magyarországon, vagy félig-meddig Bukarestben, hanem beállt a sorba a rommagyar elit is, és büszkén menetel a zsákutcában. Csakhogy mi – kisebbségi helyzetünknél fogva – hamarabb beleütközünk a falba, mint akiket utánozni próbál az elitellenes politikai elit, koppanásunk is fájdalmasabb lesz, mint vezéreink idolumainak, visszafordíthatatlan folyamatokat indíthat el. Ma a kisebbik rossz talán, ha a Fidesz-fiókpárt nem éri el az 5%-os küszöböt a közelgő EP választásokon. Mert egy valamely szélsőséges, EU ellenes alt right frakcióban ülő, és Orbánnak bólogató képviselet a rosszabb: egy jogokat követelő, szavakban kisebbségi jogérvényesítést követő formáció számára, egyenesen megalázó (már, ha valaki nem vágyakozik programatikusan az underdog szerepre). És persze térdre kényszerít egy jobb sorsra érdemes kisebbségi társadalmat.

Köztes vagy fél-Európa?

Hat hete nem történik semmi figyelemre méltó a román ET-elnökség alatt, hacsak nem az, ami várható volt, vagyis a belpolitikai csaták Európa-szintű kiterjesztése, magyarán a botrányok sorozata.

Amennyiben a hatalmon levőknek köszönhetően a belpolitika napirendje egyre inkább az orosz-magyar modellre hajazó, illiberális berendezkedés meghonosítása, az (i)gazságszolgáltatás alárendelési kísérletének fordulatokban gazdag forgatókönyve, ez immár az EU-s kirakatban zajlik. S, mint lenni szokott az EU ismét csak béna kacsa, tehetetlen, hiszen egyfelől ott vannak a közelgő EP választások, másfelől meg a Brexit-végjátéka. Mindkét folyamat sötét fellegek alatt és baljós előjelek mellett zajlik. A brexit-folyamatról itt és most csak annyit, hogy stagnál, nem látszik a vége, a labda látszólag brit térfélen pattog, de ez sok szempontból csak eltakarja az EU tehetetlenségét és azokat a veszteségeket, melyeket kénytelen lesz elkönyvelni a folyamat végén.

Az EP választások tétje az euroszkeptikus, szuverenista, populista és alt right politikai formációk előretörésének, és a hagyományos politikai pártok térvesztésének a mértéke, hiszen ma a leginkább e két fél – és már messze nem a hagyományos pártcsaládok egymás közötti versengése – a meghatározó az európai politikai mezőnyben (is). Két körülmény bonyolítja a dolgokat és ez egyrészt az, hogy a hagyományos pártcsaládok, ha nem akarnak bizonyos mértékű veszteségeket elkönyvelni, a magyarországi és a romániai hatalmon levő és a közvélemény-kutatások szerint, országaikban, májusban is többséget szerző pártok kirúgása miatt, hát lényegében foglyai ezen pártoknak, kénytelenek elviselni azok pártcsaládjuktól eltérő – magyarán illiberális és populista – álláspontjait, kilengéseit.
Ez komoly dilemmát okoz, mind az EPP-nek, mind az S&D-nek, mind az ALDE-nak. Ha most zárják ki a putyini-orbáni modell szerint működő k-európai populista és euroszkeptikus pártokat, akkor majd a frakciójuk lesz kisebb, hiszen ezen pártok (a Fidesz, a PSD és a Tăriceanu-féle ALDE), a szélsőségesek közé fognak besorolni. Radikalizálódnak, rágalomhadjáratot indítanak volt pártcsaládjuk ellen, gyengítve azok pozícióját, éppen a kampány idején. Ha eltűrik azok „garázdálkodását”, akkor viszont – és itt csak a választási logikára utalok – komoly presztízs-veszteségeket könyvelhetnek el, és esetleges szavazatvesztést azokban az országokban, ahol tagpártjaik és szavazóik határozottan ellenzik a frigyet. És persze 22-es csapdája működik, amennyiben a választásokat követően mégiscsak kénytelenek lesznek kizárni, illetve maguktól távoznak a jelzett populista pártok. Az EPP esetében a veszteség – az előrejelzések szerint – 13 Fideszes képviselőt, és amennyiben a határon túli csatolt részei egyáltalán bejutnak az EP-be (és ez meglátásom, és a közvélemény-kutatások szerint ma nem valószínű, illetve kétséges), és szinte biztosan követik majd vezérüket, még 3 mandátum veszteséget jelent(het). Az S&D, a román kormányt adó PSD tíz mandátumát veszít(het)i el, míg a liberálisok az előrejelzés szerint elveszít(het)ik ugyan a Tăriceanu-féle ALDE 3 mandátumát, viszont elnyerhetik az új formációk, az USR és a PLUS, 5 mandátumát. Ez a fejlemény egyébként Európa-szinten (amennyiben a Macron-pártja is az ALDE-be ül be) jellemző, vagyis a liberális párt-frakció megnövekedésével kell számolni az új EP-ben. Úgyhogy a választási kalkulus önmagában nem magyarázza a pártcsaládok hezitálás-t, hiszen a jelzett pártok elvben már átsoroltak az EU-ellenes csoportokba, csak idő kérdése, hogy mikor következik be a formális átülés. Inkább arról van szó, hogy a klasszikus pártok szélsőségeseit szeretnék egyelőre benntartani – politikai meggondolásokból – a pártcsaládokban, attól tartva, hogy időnap előtti eltávolításuk, esetleg további képviselők átülését is elindíthatja, viszont ezek a mozgások MÉG NEM billenthetik a nem reguláris pártok javára a mérleget, az arány várhatóan kétharmad/egyharmad lesz.
A román kormány mindenekelőtt inkompetenciája – a miniszterek EU-s bemutatkozása közröhejbe, nálunk oly kedves, Caragiale-féle humoreszkbe, illetve Ionesco-s abszurdba fulladt –, de nem kevésbé, illiberális belpolitikai napirendje okán, rá sem figyel a kontinens dolgaira. Egyféle párhuzamos világban él, ha egyáltalán érti az európai politizálás logikáját, akkor mellébeszél és sehogyan sem cselekszik. Meghirdetett politikai célkitűzéseinek még a körvonalai sem látszódnak, méretes bukta körvonalazódik, de ezt majd csak elfedi a média, amely az EP választás eredményeinek értelmezésével lesz elfoglalva a román soros elnökség végére. (Talán az államelnök által patronált Szebeni informális miniszter- illetve államelnökök közötti találkozó, melyet május 9-re terveznek, hoz majd valami színt és tartalmat a román elnökség alatt, de az is kétséges, hiszen a belpolitikai feszültségek szétnyilatkozás, stb., tompítja a lehetséges egységes üzenetet, elhomályosít(hat)ja a rendezvény jelentőségét.)
Ha van valamiféle mozgás, téma és napirend, ami a román kormányt ma az EU-val kapcsolatosan érdekli az Laura Codruta Kövesi, volt DNA (Korrupcióellenes Ügyészség) vezetőjének megakadályozása abban, hogy az újonnan létrehozandó Európai Ügyészség (EPPO) főügyészének válasszák. Nehéz összefoglalni azt a szerteágazó sokszor megtévesztő hadműveletekre és zsarolásokra épülő, eljárás-sorozatot, melynek eredője, hogy miután szabálytalannak tűnő eljárás során – amely egyelőre a CEDO látókörébe került – a korrupcióellenes főügyészt eltávolították székéből, és ezzel lényegében beszüntették a DNA tevékenységét, föladták az eddigi korrupció-ellenes politikát, sőt. A román hatalom és a Fidesz itteni fiókpártjai korrupció-párti politizálásba kezdtek, mentendő korrupt politikusaikat, illetve ezt az illiberális állam, fékeket és ellensúlyokat lebontó keretébe ágyazták. Az átpolitizált Alkotmánybíróság segítségével, megnyirbálták az államelnök jogköreit, a főügyészek kinevezést és visszahívását illetően, megerősítve az igazságügyi miniszter hatalmát. Először a DNA főnökét sikerült eltávolítani, mondvacsinált ürügyekkel, állítólagos „átvilágítással”, a Bírói és Ügyészi testületek és az államelnök tiltakozása ellenére. Most meg az újonnan, létrehozott, aligha legitim (mind a Velencei Bizottság, mind a GRECO által fölöslegesnek, sőt károsnak tartott) bírákat és ügyészeket vizsgáló szuperügyészég segítségével, melynek élére a hatalom emberét nevezték ki, próbálják Kövesi további karrierútját elvágni. Történt, hogy a tavaly ősszel az EP Romániát elmarasztaló jelentésének megszavazását követően a kormányfő és a hatalmon levő pártok román-ellenességgel, már-már árulással, az ország lejáratásával vádolták a megszavazó román EP-képviselőket. Most viszont maguk fordulnak egy nagy presztízsű román ügyész európai intézmény élére való kinevezése ellen. Persze semmi meglepő nincs ebben a populista politika szempontjából, annál inkább kelt megrökönyödést akkor, amikor mindenik hagyományos EP pártfrakció a jelöltet támogatja, így a hatalmi pártok (PSD, ALDE) ismét csak pártcsaládjuk ellenében pozicionálnak.
Most a volt DNA főügyészt az új szuperügynökség vette célba gyanúsítottként – mintha ugyan véletlen egybeesésről lenne szó, hangoztatják a „párhuzamos állam” kontóját hirdető hatalmon levő populista pártok – így aztán Kövesit, egy szökésben levő, bizonyítottan korrupt, volt román parlamenti képviselő (egyszer egyébként már elutasított) régebbi följelentése alapján vádolják, horribile dictu, éppen korrupcióval. És nemcsak a DNA volt vezetőjének, hanem a legfőbb Ügyész és a Legfelsőbb Bíróság elnökének leváltása is napirenden van, állandó támadások, mondvacsinált ürügyek és lejáratási kísérletek kereszttüzében lehetetlenítik el munkájukat.
Két éve kísérleteznek a korruptakat fölmentő Sürgősségi Kormányrendelet(ek) elfogadásával, illetve amnesztiát és közkegyelmet próbálnak statuálni. Egész politikát építettek a PSD elnök és további korrupt politikusok fölmentésének ügye köré, amit ismételten az (i)gazságszolgáltatás politikai kiszolgáltatásának útján próbálnak érvényesíteni. Ez az orbáni illiberális politikai berendezkedés – melynek közvetítője, román hangja a Fidesz itteni fiókpártjai – román változata, nincs kétharmada a kormánypártoknak; az alkotmányt módosítani szinte lehetetlen, és elhúzódó (többek között népszavazást is implikáló) vállalkozás; az államelnök ellensúlyt képez, a halovány ellenzékkel együtt, a hatalmi politizáláshoz, ezért maradt az INTÉZMÉNYEK MEGSZÁLLÁSA, az (i)gazságszolgáltatás politikai alárendelése.
A játszma több fordulós és még nem ért véget, az EP választás viszont döntő lehet, ha a hatalmon levő pártok nem nyerik a választást, a folyamat még mindig visszafordítható, de ára, komoly ára van az elhajlásnak. Ez hitelvesztésben, bizalmatlanságban, a politikától való elfordulásban mérhető első sorban és ez nagyon alacsony részvételt jósol az EP választásokra. Ha a Fidesz itteni fiókpártjai nem veszik az akadályt – és nemcsak a mérések, hanem a belső széthúzást, az acsarkodást erősítő jelölt-verseny és széttartó kampányolás is erősíti ezt a gyanút, hogy nem lesz meg a szükséges 5% – akkor komoly változások indulhatnak be a rommagyar társadalomban is.
Magyari Nándor László

Új iráni rakéta: Európa is elérhető

0

Iránban az 1979-es iszlamista forradalom évfordulóján új rakétát mutattak be. A hosszú hatótávolságú cirkáló rakéta igen alacsonyan repül – hangsúlyozta Irán hadügyminisztere. Amir Hatami szerint az új rakéta hatótávolsága 1300 kilométer vagyis Irán csapást mérhet vele Izraelre vagy az Európai Unió délkeleti államaira. Különösen hogyha ezeket az új cirkáló rakétákat rendszerbe állítják Szíriában, ahol Iránnak több támaszpontja is van. Az Európai Unió ezért szeretné, ha tárgyalások kezdődnének Irán rakéta programjáról.

Kizárta a tárgyalások lehetőségét a forradalmi gárda helyettes parancsnoka. Hoszein Szalami dandártábornok hangsúlyozta: miután az USA újra szankciókat alkalmaz Iránnal szemben, nincs lehetőség arra, hogy Irán leállítsa rakéta fejlesztési programját. Külföldi szakértők szerint gyakran előfordul, hogy az irániak eltúlozzák fegyvereik hatékonyságát, de elképzelhető, hogy valóban kifejlesztettek egy olyan rakétát, mely képes csapást mérni akár 1300 kilométerre is. Ez pedig változtathat az erőviszonyokon  a Közel Keleten, ahol Irán különböző hadszíntereken szemben áll Izraellel és Szaúd Arábiával.

Az arányok és osztrák reakció

0

A megállapodás mellett 202 képviselő szavazott. Közülük 196 a konzervatív párthoz tartozik, 3 a munkáspárthoz, 3 független.

432 képviselő szavazott a megállapodás ellen. 248 szavazat érkezett a Munkáspártból, 118 a Torryktól. 35 az SNP-hez, 11 a Liberális Demokratákhoz, 10 a Demokratikus Unionista Párthoz, és a kisebb pártok külön szavazataihoz.

Ausztria szövetségi kancellárja, Sebastian Kurz kizárja az EU további javaslatait. A labda most Londonban van, írta a kormányfő a Twitteren. „Mindenesetre nem kerül sor újratárgyalásra a visszavonási megállapodásról.” A cél továbbra is a rendezetlen Brexit elkerülése ez a legközelebbi feladat Nagy-Britanniával.

Ausztria külügyminisztere, Karin Kneissl azt írta, hogy „rossz az Egyesült Királyságnak, rossz Európának és rossz a gazdaságnak”, hogy az alsó ház szavazás után folytatódik a „bizonytalansági fázis”.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK