Kezdőlap Címkék EU

Címke: EU

Tisztelet

Hszi csin-ping látogatásáról Orbán Viktor azt nyilatkozta a kínai TV-nek, hogy:

„Közös bennünk az is, hogy mi nem akarjuk megmondani másoknak, hogyan éljék az életüket, elfogadjuk a kulturális különbségeket és ezt várjuk mástól is. A kínaiak ebben a tiszteletben példát mutatnak másoknak is”

Mint azt a Főnöktől tudjuk, benne és Hsziben az is közös még, hogy mind a ketten Keletről jönnek (Hszi tényleg, Orbán meg kulturálisan, mivel kipcsák vérből már egy negyed csepp sincs egyik magyarban sem), és mind a ketten faluról. Így aztán keletiként könnyen megegyeznek, hogy az abszolút teljhatalmat illetően nincsen abban semmi rossz (azt csak a hülye, szőrözős, nyugati demokraták szajkózzák), a falusi származás révén meg nincs köztük népi-urbánus ellentét, ami hülye vitákra ingerelné a feleket. Főleg az urbánusok részéről (átkozott liberális banda! Lásd: például Budapest).

Szóval hasonlítanak. „Egy brancs maguk”, mondanák az aktuális börtönőrök itt is, meg Kínában is, ha nem létezne az a teljhatalom se itt se ott.

Orbán meg Hszi a munka alapú meg a tudás alapú társadalmak elosztását illetően is nagyon egyetértenek, amennyiben Kínában az utóbbi működik, nálunk meg az előbbi. Ez a tökéletes összedolgozás kulcsa, ők tudás alapúan kitalálják otthon, hogy az akkumulátort hogyan kell gyártani, aztán idehozzák nekünk a gyárat, mi meg a két dolgos kezünkkel úgy megépítjük nekik azt a nyomorult akkut, mint a sicc. Munkaalapúan, természetesen.

Jó ez így. Na, talán az okozhat némi zavart, hogy ez az együttműködés nem segíti Orbán régi álmának, az oligarchikus jellegű, hatékony, magyar tőkésosztálynak a kiépítését, mert a hazai tőkésosztály előbb-utóbb csak kínaiakból fog állni. Az oligarchikus jellegű, hatékony magyar tőkésosztály kiépítésének érdekében 14 éve megkezdett kísérlet hazánkban még ma is folyik. Ezen tőkésosztály Orbán haverjaiból és családtagjaiból áll, jellemzője, hogy csak itthon hatékony, amennyiben minden államilag finanszírozott, vagy EU pénzt is tartalmazó pályázatot elnyer, amellett persze a Magyar Állam által kiírt koncessziókat is, külföldön viszont a környező országok kisebb focicsapatainak szponzorálásán túlmenően sokra nem jutott. Az meg sajnos inkább viszi a pénzt, mint hozza, a fene vigye el! Hátránya még ezen hazai oligarcha tömörülésnek, hogy most már túl nagyok, és állami megbízásokkal kell állandóan etetni őket, nehogy összedűljenek.

Ezen túlmenően az is kellemetlen még, hogy a hasznot ezek a szemetek nem hagyják itt nekünk, hanem kitalicskázzák az országból… illetve bocs, az „ezek a szemetek” kifejezés kizárólag az EU-s, vadkapitalista, másokat nem tisztelő multikra vonatkozik. A derék kínai multikra nem. A haszon kínai kitalicskázása Orbánnak nagyon dühítő lehet, ugyanis korábban azt mondta, az EU pénzeket mi nem a fejlettebb (nettó befizető) EU tagállamok jóindulatából, hazánk felzárkóztatására kapjuk, hanem az jár nekünk, mert az EU-ból érkezett multik kitalicskázzák innen a hasznot! Érdekes lett volna, ha Orbán megemlítette volna Hszi-nek, hogy várja Kínától a nagy pénzt a kínai akkumulátorgyárak kitalicskázott hasznának ellentételeként, de nem hiszem, hogy ez megtörtént, mert Orbán ugyan maga szerint mások által követhetetlen észjárású (azaz a normálistól eltérő), ám annyira azért még ő sem abnor… khm… követhetetlen, hogy ezt a tárgyaláson megkockáztatta volna. Csak az EU-val keménykedik, de az sem jött be sajnos, mert azok most meg nem adják a pénzt.

Ami a miniszterelnöki szövegben érdekes, az az elegáns visszafogottság. Ő ugyan nem akarja másoknak megmondani, hogy hogyan éljenek! De nem ám! Csak a magyaroknak. Nekik viszont nagyon, és ha azt mondja, hogy így éljenek, akkor az úgy is lesz! Vili? Ha nem úgy élnek, akkor Orbán tesz róla, hogy mégis úgy éljenek, ahogy ő elgondolta volt, mégpedig törvényekkel, adókkal, a pénz megvonással, rendőri felügyelet alá helyezéssel (oktatás, egészségügy), a svájci indexálás eltörlésével, rendeleti kormányzással, satöbbi. Irány az ora et labora elv, a biblikusan szűzies (leginkább tudatlan) életmód, elsősorban az ifjúságnál, úgy könnyebb dolguk van a pedofiloknak, valamint a pénz megvetésének tanítása, mármint hogy minek az a népnek, sokkal jobb helyen van Orbánéknál, mert ők tudják, kinek kell adni belőle, és kinek nem. Mivel szentek, akikhez sokan imádkoznak, a kézhajlás iránya érthető.

Mint tudjuk, a miniszterelnök úr korábban Ausztria szintjét célozta be, éljenek úgy a magyarok, ahogy a sógorék, de mikor hatalomra került, már azt gondolta, nem lesz az jó, mert az osztrák egy tudás alapú társadalom, ami neki nem smakkol annyira, meg aztán abban az esetben nem stadionokat kellett volna építeni, ugyanis azok nem hozzák a pénzt, hanem viszik. Ezért az Orbán akaratából és közreműködésével, plusz 14 évi szívós munkával elért életszínvonal tekintetében úgy élünk most, mint a bolgárok. Dobrev örülhet neki. Teljes rejtély, hogy miért nem örül mégsem.

Ami miatt szegény miniszterelnök urat naponta rázza ki a hideg, az az, hogy lévén Magyarország NATO és EU tag, ezen szövetségekben nem mindig az ő akarata érvényesül. Az pedig megengedhetetlen. Kína esetében például ilyen nincs, Hszinek nem kell állandóan a háborúpártiakkal küzdeni, hiszen ő maga is háborúpárti, lásd Oroszország fejlett technológiával való támogatása, plusz a Tajvan melletti hadgyakorlatok. A mi szövetségeseink ráadásul nagy erkölcscsőszök, nem tetszik nekik, hogy nálunk egy párt kezében van a politika, a gazdaság, az állami (elvileg semleges) szervezetek összessége, az államelnök, az AB, az ügyészség, a Kúria, a média döntő része, közte a teljes, propagandasajtóvá silányult közmédia, és mindezeket fideszék az állami költségvetésből fizetik, amely 38 000 milliárdnyi teljes összegében bármifajta célra rendelkezésükre áll. A közpénzjobboldal sokszázmilliárdos lovagjai (és még ők beszélnek dollárbaloldalról, hát nem röhej?).

A fenti felsorolásból egy tétel hiányzik, mégpedig az EU pénzek, amely összegről korábban éppúgy Orbán rendelkezett, mint mindenről, is, de mostanában nem utalják, és ez Magyarország gazdasági egyensúlyát sajnálatosan megrendítette. A hitelminősítőknél pont ott állunk, ahol a szörnyű, országcsőddel sújtott, 2010-es kormányváltáskor álltunk, és az államadósság sem sokkal kisebb. 14 év kormányzási eredménye. Ahogy D.T. mondaná, ennyi.

A fentiek alapján teljesen érthetetlen, hogy a szövetségeseinknek mi bajuk van velünk. Az Uniót illetően: ha egy társasház egyik lakásában verik a gyereket, az a szülők dolga, nem a társasházé! A gyerek a szülő tulajdona, ahogy a magyar nép Orbáné. Punktum. Csak ne sírjon hangosan, mert bizony ez a baj a magyar ellenzékkel, ők ugyanis rendkívül hazaáruló módon hangosan sírnak, a hülye Brüsszel meg hisz nekik. A NATO még rosszabb, ugyanis háborúpárti. Ami aztán mindennek a teteje. Illetve az alja. A mi célunk egyszerű: sorsára hagyni az áldozatot, oszt annyi. Kedves NATO, mi nem érthető?

Visszatérvén a nyilatkozatra, nagy dolog ám ez a nem beleszólás. Mi (= Orbán Viktor miniszterelnök úr) sohasem szólunk bele a szövetségeseink (EU, NATO)  országainak a dolgaiba, még véletlenül sem beszélünk arról, hogy szerintünk Franciaországban és Svédországban milyen a migránshelyzet, pláne nem beszél erről a kormány, az alkalmazottjai, s pártfunkcik, a párttagok, és különösen nem írnak és beszélnek erről a pártmédiák (MTVA inkluzíve), mert mi tiszteletben tarjuk mások magánéletét! A legeslegmélyebb tiszteletben. Ugye?

Ezen mélységes tiszteletet ismerve nagyon meglepő, hogy az EU és a NATO sztrádáin közlekedve, valahogy mégis mindig az a helyzet, hogy Magyarország egyedül hajtja a helyes irányban a lovasszekeret, miközben az összes elektromos autó rosszfelé közlekedik, ugyanis mindegyik szembejön velünk. Ami pedig a legborzasztóbb, hogy meggyőzni sem lehet őket arról, hogy az ő irányuk rossz. Makacsul kitartanak.

Még szerencse, hogy mi tudjuk, illetve hát a miniszterelnök úr tudja egyedül, hogy merre van az előre. Igaz, a lovak nem tudják néha, de arra való az ostor, ugyebár! Magyarország arra megy, nem hátra! Az pedig, hogy minden adat azt mutatja, mégiscsak hátramegy, az adatok baja! Egyébként nekik is kuss!

Ha kérhetem.

Konteo

„Brüsszellel ellentétben Budapest tárt karokkal fogadja a nemzeti konzervatívokat. Budapesten gyűlnek össze a világ konzervatív erői (CPAC Hungary).

A téma kapcsán a Hír TV vendége volt Kovács István, az Alapjogokért Központ stratégiai igazgatója, aki azt is bejelentette, hogy újabb komoly külföldi politikusok csatlakoznak a rendezvényhez. Magyarország jogállam, Magyarország demokrácia, ahol mindenkinek joga van a véleménye kinyilvánítására – így válaszolt Kovács István arra a kérdésre, hogy a CPAC Hungary szervezői számítanak-e a brüsszeli NatCon konferencián történt hasonló ellenállásra. Azok a konzervatív erők, akik Brüsszelben nem gyűlhetnek össze, Budapest tárt karokkal fogadja őket (…) az ellendrukkerek is elmondhatják a véleményüket, ez egy ilyen ország – tette hozzá.”

Az Alapjogokért Központ budapesti székhelyű, 2013 óta működő jogi elemző- és kutatóintézet. A Központ „a nemzeti identitás és szuverenitás, valamint a keresztény társadalmi hagyományok megőrzését tartja elsőrendű feladatának a 21. század felfokozott, a jog területére is kiható globalizációs és integrációs folyamatai, technológiai változásai közepette”. Bizony! A céljuk ily nemes.

Az AK-t létrehozó magyar kormány szerint tehát ezek az alapjogok. Ebből következően az intézet azt kutatja, és azt elemzi, hogy Magyarország a nemzetközi trenddel mit sem törődve hogyan maradhat mindenféleképpen vallásos nemzetállam, ha fene fenét eszik, vagy ha (ami még rosszabb) Brüsszel letiltja a pénzt, akkor is! A munka eredményeképpen közli a kormánnyal, a cél eléréséhez milyen törvények kellenek, majd kormány ennek megfelelően intézkedik, és már kész is! Úgy néz ki viszont a helyzet, hogy ezt a kormány magától is tudja, azaz az intézmény számos magyar társához hasonlóan inkább kifizető-, mint munkahelyként működik.

A fentebbi alapjogokkal meghatározott konzervativizmus nemzetközileg nem valami sikeres, a budapesti rendezvényen felszólalók pozíciójából legalábbis ez látható. A szónokok:

Geert Wilders, a holland Szabadságpárt elnöke;
Fabrice Leggeri, a Frontex korábbi igazgatója;
Janez Jansa, Szlovénia volt miniszterelnöke
Markwayne Mullin, Oklahoma állam szenátora;
Rick Santorum, volt Republikánus elnökjelölt; valamint
Santiago Abascal, a spanyol Vox elnöke.

Hozzájuk csatlakozik még Mateusz Morawiecki, korábbi lengyel miniszterelnök és hazánk jó barátja, a dél-amerikai politika csillaga és/vagy nagyágyúja (by Magyar Nemzet), ifjabb Bolsonaro, brazil politikus, ügyvéd és (még ráadásul) szövetségi rendőrtiszt (is). A rendezvény főszónoka természetesen Orbán Viktor lesz, mint a legmagasabb rangú résztvevő: az egyetlen regnáló miniszterelnök. A többiek leginkább a volt, korábbi és valahai jelzőkkel illusztrálhatók, a levitézlettet azért nem írom ide, mert az nálunk már régóta foglalt, és a kimondáskor  mindenki tudja, amit mindenkinek tudni kell.

Szóval, itt nálunk könnyedén, nyugodtan, a legkisebb zavarás nélkül megtartható a konferencia. Nem úgy, mint egy hete Brüsszelben. Igaz, Kovács István stratégiai igazgató kövér hülyeséget beszélt, mikor azt mondta, Budapest tárt karokkal fogadja a konferenciát, mert a baloldali városvezetést tekintve erről szó sincs, de hogy Karácsony nem fog nekik egy szalmaszálat sem keresztbe tenni, az biztosra vehető. Mehettek volna konzervatívék a sokkal barátibb Debrecenbe, hogy miért mégis Budapestre jönnek, azt ne találgassuk, mert úgysem tudnánk biztosakat mondani.

A budapesti konferenciát nem sokkal előzte meg a brüsszeli. NatCon után rögtön CPAC. A nemzeti konzervatív csapat láthatóan szeret összegyülekezni, igaz, jól szét vannak szórva a nagyvilágban, ezért szükséges egymást sűrűn kontrollálni, megvannak-e még egyáltalán, és mi lenne alkalmasabb erre, mint egy konferencia?

A korábbi konferenciához a helyválasztás célzatos. A brüsszeli kígyófészekben tanyázik a nemzeti konzervatív erők legfőbb ellenségének számító Európai Unió, amelynek Parlamentjében csak úgy nyüzsögnek a globalista, liberálista, individualista, vallástalan gendernépek, így aztán a konferencia helyszínének kiválasztása nem a véletlen műve volt. Be akarták bizonyítani az elfajzott Nyugatnak, fennen lobog még a konzervatív zászló, szólnak a harangok mindenfelé, áll még a hősi, illiberális fészek széles Duna partján, élén Kolostorlakó Jámbor Viktor királlyal, aki kénytelen onnan lenézni népét, ha már a Csomolungma nem Budapesten van, a Gellérthegyen meg semmi kastély, csak egy lerobbant Citadella.

A fentebb említett brüsszeli demonstráció nehezen akart a konzervatív erőknek összejönni. Mint ismeretes, csak sokára találtak helyszínt, mert előzőleg több helyről is eltanácsolták őket, de végül sikerült nekik. A Saint-Josse-ten-Noode kerületben, a Claridge nevű rendezvényhelyszínen el is kezdődött a konferencia, ám két órával a rendezvény kezdete után a rendőrök kivonultak, és közölték a szervezőkkel, hogy a konferenciát meg kell szakítani. Emir Kir, Saint-Josse-ten-Noode polgármestere közzétett üzenetében azt írta: “Polgármesteri végzését adtam ki az Nemzeti Konzervativizmus Konferencia betiltására a közbiztonság garantálása érdekében”. A Saint-Josse-ten-Noode nevű kerületeiben “nem látják szívesen a szélsőjobboldalt” – jelentette ki a polgármester.

Ha ez az Emir Kir nevű, egy jócskán törökök lakta kerületben polgármesterkedő, szintén török származású valaki tényleg baloldali, ahogy mondják, akkor ennél nagyobb öngólt nem is rúghatott. Innentől kezdve ugyanis az összes nemzeti, az összes konzervatív és az összes vallásos ország, közösség, és egyén egy olyan fegyvert kapott a kezébe, amellyel tetszése szerinti mértékben, frekvenciával és intenzitással ütheti a liberális, zöld, nyugatos világot összes résztvevőjével együtt, és mindenhez tökhülyék üvöltözhetik a másik oldalról, hogy „a libsik” sokkal rosszabbak, mint a nevében nemzeti konzervatív, valójában vallásos szélsőjobb, mert nem csak rendetlenséget hoznak magukkal, hanem még erőszakot is. „Mi legalább csak erőszakosak vagyunk„ mondhatják a NatCon meg a CPAC konferencia résztvevői teljes joggal, és a másik oldalról senki nem szólhat egy szót sem, mert hiába tudjuk, hogy a Saint-Josse-ten-Noode Brüsszelnek csak egy kerülete 1,14 km², területen és 23 557 fő lakossággal (2006. – lásd), világgá lehet kürtölni, hogy a konferenciát „Brüsszel” tiltotta le. Hiába állította helyre a belga bíróság meg a brüsszeli főpolgármester már másnap a szólásszabadság rendjét, ami egyszer már betiltottak, az be lett tiltva, punktum!

Az eseményre több magyarázat kínálkozik:

  • A kerületi polgármester magától tökhülye, mert ezt az elemi felháborodást akkor is előre kellett volna látnia, ha csak minimális esze van.
  • A kerületi polgármestert megvezették. Ehhez is szükséges, hogy tökhülye legyen, és ne lássa előre a betiltás következményeit, de nem magától jutott eszébe, hanem valakik sugalmazták neki, hogy „nagy tüntetések várhatók”, ha nem tiltja be a konferenciát.
  • A kerületi polgármestert lefizették. Ehhez nem szükséges hülyének lennie.

Ilyen esetben, még ha utáljuk, és primitív dolognak tartjuk is az az összeesküvés elméleteket (konteo – conspirating theory), azért csak hihetetlen a sztori annyira, hogy megmozdul az emberben a kisördög. A Brüsszel, mint helyszín már eleve trükkös, nyilván nem véletlen, mert például London ebből a szempontból rosszabb lett volna, a közvetlenül utána következő Budapest kontrasztja pedig bemutatja, hogy micsoda különbség van az Európai Unió és Magyarország között, mely utóbbiban a szabadság annyival nagyobb a brüsszeli „szabadságnál” (amely nem is az!), hogy csak na! „Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű”, csiripeli a magyar veréb felháborodottan, és sajnos joggal, ahogy most áll a helyzet.

Esetünkben minden annyira klappol, és minden annyira a nemzeti konzervatívok kezére játszik, hogy az már gyanús. Persze semmit sem tudunk biztosan, főleg az okoz bizonytalanságot, hogy volt-e annyi ész és szervezési rutin a nemzeti konzervatívokban, hogy ezt a hadműveletet (polgármester lefizetés inkluzíve) végre tudják hajtani. Azt javaslom, a kérdést mindenki döntse el maga.

Az, hogy Brüsszelnek vagy az EU-nak a betiltáshoz bármi köze lenne, természetesen ordas hazugság, de hogy nemzeti konzervatívék gátlástalanul kihasználják a jónép erre vonatkozó ismerethiányát, az messziről üvölt mindenfelé. Próbáljuk meg helyette ésszel kezelni, azaz átlátva az orbáni szitán.

Ha kérhetem.

Választás

Amint azt mindenki saját tapasztalatból is tudja, a választás mindig kellemetlen. Az lenne ideális, ha az abszolút jó és az abszolút rossz között választhatnánk, de még csak hasonlóról sem hallottam mostanáig sehol, vagyis valószínűleg nincs ilyen. Ebből következően a választás során az összes kívánságunk nem teljesül, mert eleve nem is teljesülhet, valamelyiket vagy akár többet is belőlük fel kell adni a választás során, mégpedig attól függően, melyik lehetőség mellett dönt az ember.

A fenti szerencsétlen helyzeten egyedül Buddha tudott segíteni, aki azt mondta, üljünk le egy fa alá, és addig koncentráljuk arra, hogy nekünk már egyetlenegy kívánságunk sincsen, amíg magunk is elhisszük. Amikor ez bekövetkezik, az összes kívánságunk azonnal teljesül, és így elérkezünk végre a végtelen és tökéletes boldogság honába, amelyet Nirvánának hívnak.

Ettől kezdve soha többé nem kell választani semmi közt, a tudat megleli a békét, az ide eljutottak együtt éreznek minden lénnyel, lemondanak a rögeszmékről és a berögzülésekről, a haragról és a szenvedélyről, valamint a mindenféle egyéb örömökről is. Hogy hogyan maradnak életben ott a fa alatt, az még kidolgozatlan, de a nagy elméleteket tekintve részletkérdésekkel nem foglalkozunk.

Mivel a buddhizmus kevéssé terjedt el minálunk, maradjunk azon választási lehetőségeknél, amelyekben számunkra mindkét választható változat tartalmaz jót is meg rosszat is. Ilyen például, mikor a bankból késő este hazafelé megyünk a sötét, néptelen utcán, táskánkban egy jelentős összeggel, mert a fürdőszoba felújítását végző vállalkozó csak készpénzt fogad el, mikor elénk toppan egy nagydarab, a bank kapujától minket követő álarcos alak, kezében a rugós késsel, akinek nem kell mondani, hogy pénzt vagy életet, mert tudjuk mi azt magunktól is. Ilyenkor az ember választ, aztán szomorúan ballag tovább erősen megfogadva, hogy legközelebb csak szikrázó napsütésben, hatalmas tömeg közepette és erős rendőri kísérettel. Másképp sehogy! Annak azért örülhetünk, hogy a derék rabló hagyott minket választani. A kisebbik rossznak köszönhetően épségben megúsztuk a dolgot, mert nem mi vesztünk oda, csak a pénzünk, így aztán holnap megint mehetünk a bankba, hogyha ugyan maradt még ott nekünk valami.

Az emberélet ilyen választások sora. Ennek tipikus példája a politikai választás, ugyanis a mai modern államokat leginkább választott képviselők vezetik. Ez nem demokrácia, a hatalmat a képviselők nem az egész néptől kapják, hanem a többségtől  Ha sokaknak nem tetszik a kormányzásuk, a szavazatarány eltolódik egy vagy több másik párt felé, és legközelebb már azoké lesz a többség, a kormányzó párt meg megbukik. Így működik a rendszer, amelyben senkinek sincs vétójoga, ennek révén biztosítja, hogy a többségnek nem tetsző kormányzat leváltható legyen. Az ellenzék feladata tehát, hogy a többséget megfelelő propagandával maga mellé állítsa, amihez egyensúlyban lévő társadalmak esetén van pénze, van médiája és eközben a regnálóknak tilos olyan törvényeket hozni, melyek révén az Adóhatóság, a Számvevőszék vagy hasonló testületek az ellenzékre ráuszíthatók.

Sajnos léteznek szerencsétlen államok, ahol a helyi Alkotmány olyan (volt, amíg volt), hogy megfelelően nagy többség, mondjuk, kétharmad esetén a választáson győztes párt bármifajta korláttól függetlenül száz százalékban szabad kezet kap, és ha annak a pártnak leválthatatlan/megdönthetetlen egyszemélyi vezetője van, akkor már el is érkeztünk a demokratikusan létrejövő autokráciához, amely hatalomra jutva gyorsan kiépíti a leválthatatlanságát garantáló rendszert. Ez a rendszer intézi el, hogy a többségnek állandóan tessen az autokrata vezetés minden tette és tevékenysége, amit általában a média, az elvileg semleges szervezetek, azaz a fékek és ellensúlyok, valamint az országban rendelkezésre álló összes pénz lenyúlásával könnyedén tud teljesíteni Örökre vasalva, mondhatnánk vigyorogva, ha nem lenne olyan szomorú.

Válasszunk talán egy példát az ilyen államok közül, legyen ez egy közép európai ország, mondjuk, Magyarország. A politikai előzmények itt, itt és itt elolvashatók.

Az előzmények ismeretében mindenkinek érthető lehet a 2010-től kezdődő új korszak. Mint azt Orbán mondotta volt (valószínűleg Simicskától hallotta egyszer, neki nincs annyi esze, hogy magától kitalálja),

csak egyszer kell győzniük, de akkor nagyon.

A győzelem megtörtént, és ezzel megkezdődött az ország zsebre rakása, ahol a zsebeket már jó előre kijelölték. Különös szerencséje Orbánnak, hogy a kormányváltáskor kezdtek érkezni az országba az EU pénzek, ugyanis Gyurcsány 2007-ben letárgyalta (többet ért el, mit az eredetileg tervezett összeg), a projektek 2008–2009-ben kezdődtek, és miután az EU a befejezés után fizet (nem hülye), a pénz nagy része már Orbánéké lett. Ajándékba kapott ezen kívül Orbán egy Bajnaiék által rendbe tett országot,  egy fellendülő világgazdaságot, egy zsebre tehető MANYUP kasszát, amelyet főleg Gyurcsány gyűjtögetett össze, valamint egy ördögnek maszkírozott figurát, akivel nagyszerűen lehetett az ország népét ijesztgetni, így aztán megkezdődött egy korszak, amelynek vezető hatalma 14 éve sikerrel eteti meg azt a néppel, hogy ő a jobb, ezért őt kell választani. A nép pedig engedelmeskedik a mindenhonnan áradó szlogennek: minden választáson Koppányt juttatja győzelemhez, ami mellé állandóan kétharmados diktátori hatalmat ad neki. – Mondd, te kit választanál? – éneklik az első királyunkról szóló darabban még mindig, miközben a kérdésnek immár 14 éve sem értelme, sem jelentősége nincs.

Hogy miért jobb a FIDESZ? Hát, például mert bevezette a rezsicsökkentést (a 2014-es választás csodafegyvere).

Igaz ugyan, hogy a népet a nép saját pénzéből, azaz a befizetett adójából támogatják (27 % ÁFA), igaz, hogy ez egy „szocialista árképzés” azaz beavatkozás a piaci folyamatokba, igaz, hogy igencsak igazságtalanul a nagyfogyasztókat nagyon támogatják, a kicsiket meg alig, igaz, hogy ez arra ösztönzi a szolgáltatókat, hogy olcsóbban működjenek, vagyis felejtsék el a karbantartást, és ott rohadjanak el a víz, gáz és elektromos a rendszerek, ahol vannak (rohadnak is – egyre jobban), igaz, hogy ez az olcsóságból kifolyólag nem ösztönöz takarékosságra, azaz a többletfogyasztás a földi klímának is egy nagy pofon, meg az energiaszegény Magyarországnak is az import növekedése miatt, viszont a kormány részéről gyönyörűszép gondoskodás az emberekről.

A szemét ellenzék bezzeg hagyná az árakat érvényesülni, és csak a rászorulókat támogatná, az Orbán családot nem. Hát értenek ezek a gondoskodáshoz? Ugye hogy semmit, emberek?

Ott van aztán a migráció (a 2018-as választás csodafegyvere). Az emberek nagy részének ezek szerint fogalma sincs az EU nyitott határairól (sohasem jártak Lobogányospuszta határain túl), így aztán senki nem tudja nálunk, hogy a migráns, ha itt is bíráljuk el a kérelmét, egy fél percet sem marad nálunk, és a migránsgettó is csak azért kell, hogy a bírálat befejeztéig ne szökjön át Nyugat-Európába. A FIDESZ tehát úgy védi az országot az „itt letelepedő” migránsoktól, hogy egyáltalán nem kell védeni, és nem akar segíteni a sok migránssal nehezített helyzetű EU tag országoknak.

A szemét ellenzék bezzeg segítene, és bár akkor pontosan ugyanaz lenne az itt letelepedő migránsok száma, mint most, ez a segítés (kvóta) valamiért csúnya dolog, ami ellen „Magyarországot meg kell védeni!” Hogy miért, annak megválaszolásán a fideszes propagandagépezet nagy erőkkel dolgozik, hátha a Soros plakát egyszer már nem lesz elég.

És akkor a békepártiság (a 2022-es választás csodafegyvere). A FIDESZ nagyon békepárti. Ez a háború nem az ő háborúja, ebből következően neki tökmindegy, hogy mi lesz belőle, illetve szerinte adjuk már oda Ukrajnát Putyinnak, és akkor beköszönt a béke. Ebből látható, hiába jár a teljes brancs állandóan Moszkvába, fogalmuk sincs az Einstand természetéről. Javasolható a „Pál utcai fiúk” c. könyv tanulmányozásra – ha ugyan használna az nekik valamit. Hozzátartozik a kérdéshez, hogy Orbán nem küld katonákat Ukrajnába. Igaz, nem is kérte senki.

Az ellenzék meg küldene, ha a NATO kéri. Igaz akkor Orbán is. Hogy ebből az azonosságból hogy sikerült a nép tudatában háború- meg békepártiságot csinálni, az rejtély.

Sok mindent írhatnék még a két oldal közti különbségről akár a nyugdíj, akár a gyermekvédelmi kérdést illetően, akár a gazdaság visszacsúszásáról a környező államokhoz képest (nőttünk mi is, de sokkal kevesebbet), akár az inflációról, vagy bármiről, de ezekről már írtam eleget, a korábbi írásaimból elolvasható. Azok alapján kész csoda nemhogy a FIDESZ sokszoros kétharmada, de még az egyszeri győzelme is. Ezzel a félelmetes ellentmondással az értelmiségnek kellene foglalkoznia, és az ország érdekében sürgősen megoldania, de ezt nem ragoznám tovább, mert már annyiszor megtettem, hogy ha lenne macskám, neki is a könyökén jönne ki, pedig a macskák nem is tudnak olvasni.

Végül egy bíztató hír, hogy tragikus helyzetünkben legyen legalább egy korhadt uszadékfa, amibe még kapaszkodhatunk: „Kiderült, hogy mire készül Orbán Viktor és Trump!”, írja az újság lelkesen. MEGA plusz MAGA, azaz Make Europe Great Again & Make America Great Again.

Ez derült ki. Óriási! Nem? Nagyon ideje volt kiderülnie.

Észjárás

Úr ír, olvasó olvas. Például a Csépányi nevű ember írását, és nem akárhol ám, hanem a Magyar Nemzetben. Ez természetesen a Hírstarton is kiemelt véleménycikk, ahogy az náluk megszokott.

A derék Csépányi először Zalatnay Saroltát idézi:

„Hatvanezer forint a nyugdíjam, gyorsan teszem hozzá, azért csak ennyi, mert sok zenésztársammal együtt hiába fizettünk nyugdíjjárulékot 1989-ig, nincs nyoma a rendszerben, így nem is számít bele a nyugdíjunkba. Az előadói jogdíjból is jön valamennyi pénz, de ha nincs havonta négy fellépésem, akkor nem tudok megélni.”

Aztán az alábbi mondatokat a „Gyurcsány emberei” által írt szövegből:

A nyugdíjjal kapcsolatos mondandója több szempontból is érdekes. Az énekesnő pár éve aláírta a Fidesz Gyurcsány-ellenes petícióját, de azért a Fideszt dicsőítő mondatai mellett megjegyezte: attól még lehet valaki jó zenész, hogy baloldali. Zalatnay korábban azt is elárulta, hogy fiatalként tegező viszonyban volt Orbán Viktorral, már akkor is nagyon tisztelte őt, kora Petőfijeként írta le. Vajon a »költőhöz« is eljut a hír, hogy az énekesnő azoknak a táborát erősíti, akik havonta a létminimumot meg sem közelítő nyugdíjat kapnak?”

Végül a fentiekből arra a következtetésre jut, hogy (nagybetűs cím!):

„Zalatnay Saroltába törölték a lábukat Gyurcsány emberei”.

Bizony! Arra a következtetésre. Ha hiszik, ha nem.

Mint az ismeretes, Orbán miniszterelnök úr mondotta volt, „Mások számára követhetetlen észjárással navigáljuk hazánkat az európai hullámverésben”, mivel pedig Csépányi úr gondolkodása hajszálpontosan azonos a miniszterelnök úréval (meg is bánná, ha nem lenne az!), az ő írása szintúgy a hullámverésben való navigálás része. A  fentiek alapján néhány olvasó meg kell állapítsa, az ilyen észjárás a mások (gyakorlatilag a nemmagyarok, azaz pl. jelen sorok írója) számára valóban követhetetlen. Ennyire hülyének nézni az olvasót, ahhoz igencsak speciális észjárás kell, mert ez már nem a Mari nénik és Józsi bácsik szintje, hanem a röfiké.

A gondolkodási követhetetlenség persze több dolgot jelenthet. Van ugyebár ennek révén a fölény a többiekkel szemben, melyre jó példa Nándorfehérvár ostroma. Mikor Kapisztrán mintegy harmincezer fős, szedett-vedett keresztes seregével Hunyadi figyelmeztetése ellenére átkelt a Száván, és kereszttel a kezében, egyházi énekeket zengve megindult a törökök felé, II Mehmed hetykén lovára pattant, hogy könnyed csapással elsöpörje őket. A szultán úgy vélte, Hunyadi a mészárlást majd a várból nézi végig, de János másképp gondolkodott, ugyanis látván, hogy a reguláris harcosok zöme elment a szultánnal, párezer nehézlovassal kirontva elfoglalta az őrizetlenül hagyott ágyúkat és a törökökre irányítva hátulról lövetni kezdte őket. Kapisztránék örvendezve látták, hogy (nyilván a kereszt és az éneklés együttes hatására) úgy hullott előttük az ellenség, mint az őszi légy, és Hunyadiék nagy győzelmet aratva megvédték a várost.

Van aztán a követhetetlenségnek jóval kevésbé pozitív esete is, mely esetben a delikvens gondolkodása logikátlan, emiatt nem tudja követni a többi. Ilyen volt például az, mikor Orbán Viktor magyar miniszterelnök körömszakadtáig harcolt azért, hogy az Európai Unió nehogy hozzájusson közös hitel révén 50 milliárd euróhoz, amelyből Ukrajnát tervezte négy éven keresztül támogatni. Jó, persze, ez nem harc volt, hanem vétóval való fenyegetődzés, ugyanis Orbán amiatt vetette be a múltkor a végső fegyvert, hogy a Magyarországnak ítélt, de az EU által megkövetelt úri viselkedéstől való nagymértékű eltérés miatt visszatartott összeget nehogy már Ukrajnának adják! Hiszen az nekünk jár!

Az Európa Tanácsnak igencsak nehéz dolga volt, mert egy követhetetlen észjárású miniszterelnöknek kellett elmagyarázniuk: pont amiatt szükséges ez a külön pénz az EU-nak, hogy a már rendelkezésre álló támogatásokat ne kelljen megkurtítani. Például Magyarország esetében sem, ugyanis az EU még mindig nem tett le arról az immár rendkívül halvány reményéről, hogy a páva abbahagyja a táncolást, teljesíti az EU által előírt 27 pontot, és akkor utalható a pénz. Még szerencse, hogy ez az eset már múlt idő, mert vagy felfogta Orbán, hogy eddig egy Magyarországnak is káros hülyeség mellett kardoskodott, és a szavazásra abbahagyta, vagy nem fogta ugyan fel, de a többiek azt mondták neki, megint kizavarják a folyosóra, ha tovább renitenskedik. A pávatánc abbahagyása és a 27 pont teljesítése lenne a következő lépés, és akkor megkapnánk a pénzt, de az az észjárás… hát én nem tudom…

Az észjárásnak abban is nagy szerepe van, hogy az ilyetén „országnavigálásból” (amelynek eredményeképpen immár Bulgáriával megy a küzdelem az utolsó előtti helyért) mit fog föl a nép. Illetve hát a népek. Magyarországon ugyanis kétfajta nép él, a hithűek meg a bizonytalanok. Előbbiek szintén két részre oszlanak, az Orbán-hitűekre és az Ellenzék-hitűekre, ahogy persze az utóbbiak is, mivel egy részük azért bizonytalan, mert nem érti a dolgokat, a másik részük meg azért, mert érti. Utóbbiak a zsűri, amely elég nagy létszámú (a magyar értelmiség jó része ide tartozik), és nem azzal foglalkozik, hogy eligazítsa a népet, melyik a kevésbé rossz, hanem azzal, hogy bemutassa szellemi fölényét, azaz a zsüritagok mindkettőről megírják, kijelentik, sőt megmagyarázzák, hogy rossz. Így „A másik sem lenne jobb” elv érvényesülésének semmilyen korlátja nincs.

A fentiek alapján a jelenlegi rendszer szavazás révén nem változtatható meg, amit gyakorlatilag mindenki tud. Ezért tervez például a miniszterelnök 2034-ig, amikor majd már minden magyarnak jó lesz, és ahogy Örkény megjósolta „Magyarni” franciául például annyit tesz majd: magamat jól leszopni. Spanyolul: utcán pénzt találni, érte lehajolni; katalán nyelvjárásban: „Könnyedén hajolgatok, amióta kínzó derékzsábámból kigyógyultam.” És ha valaki Londonban így szól: I am going magyarni (vagyis szó szerint: megyek magyarni), ez azt jelenti: „Ahhoz az isteni nőhöz, akit ott látsz, most odamegyek, megszólítom, belekarolok, hazaviszem és…” (Itt egy csúnya szó következik.)”

Azt a pár évet guggolva is kibírjuk. És hogy lélekben addig jó legyen nekünk, arra a célra az újabb és újabb győzelmi jelentések szolgálnak, amelyek akármekkora miniszterelnöki kudarcból is képesek hatalmas sikert kreálni.

Orbán:

„Kiharcoltuk! A magyarok pénzét nem adhatják az ukránoknak! A háborúban nem veszünk részt, fegyvert nem küldünk, továbbra is a béke pártján állunk!”

Szijjártó:

„Nagy magyar siker született az Európai Unió előző napi csúcstalálkozóján, a kormánynak minden egyes célkitűzését sikerült érvényesítenie.”

Akinek ennyi jó kevés, azt érje gáncs és megvetés, éneklik valakik valahol, talán az Operában, és Szelim ugyan összeomlik a végén, de nemes lelkét kórus dicséri, ahogy kéretik a miniszterelnök úr nemes lelkét is kórusként dicsérni, pláne, hogy ő még csak össze sem omlott, sőt igen jó erőben van.

A gyanakvó elme azért néha mégis fölveti a kérdést: nem lenne jobb az országnak a mások által is követhető észjárású navigálás, a követhetetlent meg hagyjuk meg a Nobel-díjasoknak? Igaz, ahhoz kormányt kéne váltani.

Orbán ködös álma Brüsszel elfoglalása, de mára senki nem veszi komolyan

Ha igaz, hogy csak a legnagyobbakról írnak mémeket Orbánt  elérte e kétes halhatatlanság. Fűzfapoétáink is szájukra vették. A legékesebben szólót idézzük: „Orbán mára pária, mondandója pár ia.”

“Az Európai Parlament Soros által irányított emberei folyamatosan zsarolják a brüsszeli bizottságot, hogy ne adják oda a hazánknak járó 32 milliárd eurót. Ezt a pénzt át akarják irányítani Ukrajnába. A Soros által irányított amerikai demokraták ugyanezt akarják. Nekünk ebből a pénzből egyelőre sikerült 10 milliárd eurót megszereznünk” – dicsekedett a miniszterelnök a Hír Televízióban az ötös  számú Fidesz tagkönyv tulajdonosának, Bayer Zsoltnak.

Orbán nyilatkozatából egyértelműen kitűnik, hogy miért is vétózott a magyar miniszterelnök az Európai Unió idei utolsó csúcstalálkozóján: meg akarja szerezni az eurómilliárdokat! Emmanuel Macron francia elnökkel az Élysée palotában abban egyeztek meg a csúcstalálkozó előtt, hogy Orbán Viktor nem vétóz, és cserében megkapja az uniós eurómilliárdok egy részét. Ez meg is történt, de Orbán menetközben már a teljes összeget követelte. Erről mondta azt Emmanuel Macron francia elnök, hogy

“Orbán nem tisztességes.”

Most jött rá erre?

Orbán el akarja foglalni Brüsszelt

“Elfoglaljuk az Európai Uniót, mert a közös piac és az európai népek együttműködése mind jó gondolatok. Nincs szükségünk egy szuperállamra, amely megbünteti és zsarolja a tagállamokat. Nem az eszközt kell kidobni hanem a rendszert átalakítani” – hangoztatta a miniszterelnök.

Elfoglalni Brüsszelt?

Orbán reményei szerint a jövő júniusi európai választáson előretör a szélsőjobb, amely ennek eredményeképp komolyan beleszólhat abba, hogy ki kerüljön be a brüsszeli bizottságba. Jelenleg a mainstream a Néppártból, a szocialistákból, a liberálisokból és a zöldekből áll az Európai Parlamentben. A két szélsőjobb frakció nem szólhat bele a fontos ügyekbe. Giorgia Meloni, az egyik ilyen frakció igazi vezére tárgyal Weberrel, a Néppárt brüsszeli irányítójával, akivel Orbán Viktornak pokolian rossz a kapcsolata. Meloni tulajdonképp Orbán politikáját folytatja csak ügyesebben: létre akarja hozni a jobboldal és a szélsőjobboldal szövetségét, amely ily módon új mainstreamet alkothatna Brüsszelben. Belefér-e ebbe Orbán? A magyar miniszterelnök azzal játszotta ki magát a Néppártból, hogy szövetséget javasolt az Alternative für Deutschland mozgalommal is, melynek neonáci vezetői is vannak. A Néppárt meghatározó ereje, a német CDU-CSU velük nem tart lehetségesnek semmiféle kapcsolatot sem tekintettel Németország múltjára. A jobboldal- szélsőjobboldal esetleges szövetségébe ők nem férnek bele. Ahogy Orbán sem, aki Ukrajnával kapcsolatos álláspontja miatt szalonképtelenné vált Brüsszelben. Orbán ezért Donald Trumpra vár, aki egészen más politikát folytatna mint a Biden adminisztráció. Trump azért barátkozik Orbánnal, mert gyengíteni akarja az Európai Uniót. Ha Trump ismét hatalomra jutna, akkor az USA szembekerülne az Európai Unióval. Orbán Viktor pedig könnyen két szék között a pad alá eshetne…

Lengyel-ukrán viszály

0

Lengyelország a legfőbb támogatója Ukrajnának a NATO-ban és az Európai Unióban, de a két állam határán mégis különös állapotok alakultak ki miután a lengyel kamionosok tiltakozásához csatlakoztak a gazdák is – írja a New Yorki Bloomberg.

Az ok: az Európai Unió úgy kívánja támogatni Ukrajnát, hogy beengedi az olcsó ukrán gabonát, és lehetővé teszi az ukrán fuvarozóknak, hogy alákínáljanak árakban az uniós vetélytársaknak. Mindez nemcsak Lengyelországot érinti: Magyarország, Szlovákia, Csehország és Litvánia fuvarozói levélben fordultak Ursula von der Leyen asszonyhoz annak érdekében, hogy a brüsszeli bizottság szüntesse meg az ukrán fuvarozóknak nyújtott kedvezményt. Gabona ügyben hasonló a helyzet.

A jobboldali PiS jelentős részben amiatt veszített a nemrég megtartott választáson, mert hagyományos szavazó, a parasztgazdák nem őket támogatták illetve távol maradtak a választástól. A Parasztpárt utóda jelenleg egy új csoportosulás tagja, amely hatalomra juthat amennyiben Donald Tusk alakít kormányt. Ha megalakul a Tusk kormány, akkor ugyanezzel a problémával néz szembe: miközben diplomácia alapszempont Ukrajna támogatása, gazdaságilag Ukrajna komoly problémát jelenthet hiszen potenciálisan hatalmas mezőgazdasági export kapacitása van, ez pedig lenyomhatja az árakat az Európai Unióban.

Ukrajna uniós tagsága

Varsó ezt minden tekintetben támogatja míg a magyar kormány nyíltan ellenzi. Orbán Viktor el is mondta, hogy Ukrajna nincs felkészülve az uniós tagságra. A magyar diplomácia ezzel szemben Szerbia és más balkáni államok felvételét preferálja. Orbán fügefa levele a kárpátaljai magyarság sorsa. A háború következtében már alig maradtak magyarok Kárpátalján, amely ugyan távol esik a harcoktól, de az általános nyomorúság így is kivándorlásra ösztönzi a lakosságot. Ukrajna népessége 1991-ben a függetlenség kikiáltása idején 52 millió volt, ma ennek alig több mint a fele. Kárpátalján 140 ezer magyar élt amikor Ukrajna kivált a Szovjetunióból, ma ennek valószínűleg csak a fele. Bár Ukrajna nem engedélyezi a kettős állampolgárságot, de ezt mégiscsak szinte mindenki megszerezte. Kárpátalja magyarságának vezetői jórészt Magyarországon élnek. Leghíresebb kulturális képviselőjük Vidnyánszky Attila, a Nemzeti színház igazgatója, aki Kijevben végezte tanulmányait.

Miután Magyarország nem támogatja Ukrajna uniós tagságát, ezért Zelenszkij elnök jelezte: a háború utáni újjáépítésben nem számítanak Magyarországra.

Persze Ukrajna újjáépítése csak a háború befejezése után kezdődhet meg mint ahogy az ország uniós felvétele is csak ezután válik lehetőséggé. Ha azután Ukrajna bekerül az Európai Unióba, akkor erős lengyel-ukrán blokk alakulhat ki, amely komolyan beleszólhat az uniós döntésekbe. Blinken amerikai külügyminiszter szoros lengyel-ukrán katonai szövetséget képzel el, amely ellensúlyozhatná Oroszország fenyegetését.

Blinken terve szerint a magyar-lengyel együttműködést felváltaná a lengyel-román szövetség, amely sziklaszilárdan támogatja a NATO-t és az Európai Uniót ellentétben Orbán Viktorral, aki Brüsszellel és Washingtonnal szemben szervez nemzeti konzultációt.

Nemzeti konzultáció III.

Folytassuk tovább kérem, bölcs vezérünk mélyenszántó gondolatainak megismerését! A vezér ki egyben vátesz és street fighter mások számára követhetetlen észjárással navigálja szép hazánkat az európai hullámverésben. Azért emlékezzenek gondolatai fundamentumára: zátonyra futás esetében a zátony a hibás!

A Brüsszel által palesztin szervezeteknek nyújtott támogatások a Hamászhoz is eljutottak

Brüsszel az elmúlt években sok százezer euróval támogatott palesztin szervezeteket. A támogatás egy része a Hamász terrorszervezethez is eljutott. Európában bevándorlók tömegei ünneplik a közel-keleti terrortámadásokat, így a Brüsszel által ösztönzött bevándorlás révén a terrorizmus ma már Európát is fenyegeti.

Az, gondolom, mindenkinek egyértelmű, hogy ebben a pontban sem a Hamászról, sem Izraelről nincs szó, kizárólag a migráció a téma, amely már egyszer nagyon bejött a FIDESZ-nek, így aztán addig ragozza, amíg a propaganda agytröszt szerint használható.

És még láthatóan az. Pláne a terrorizmussal összekapcsolva. A levezetés egyszerű, az EU a palesztinok támogatásával tulajdonképpen egy terrorszervezetet támogat, amely példát tud mutatni az Európába az EU biztatására és segítségével bevándorolt hasonszőrűeknek, akik aztán ennek hatására nálunk terroristák lesznek. Magyarán az EU teremti meg mindkét feltételt ahhoz, hogy Európát elárassza a terror. A két dolog összemosása persze hazugság, de ez fideszéket sosem zavarta, mert a „Győzni kell, és ehhez sok ránk szavazó szükséges, akiket érzelmileg lehet megfogni” kényszer mindig elmosta az összes skrupulust.

A választók megfelelő irányba állítása után feltett kérdés és a felkínált válaszok abszolút lényegtelenek, mert csak a szöveggel sulykolt összefüggés fontos: az Unió a támogatási pénzzel plusz a migránsok befogadásával, sőt idecsábításával segíti az európai terrorizmust, és ezeket a potenciális gyilkológépeket még hozzánk is akarja küldeni. A közel keleti téma tényleg fontos kérdései Orbánékat nem érdeklik, nem is kérdeznek róla semmit.

Brüsszel még több fegyvert küldene Ukrajnának

Brüsszel a kezdetektől fogva háborúpárti álláspontot képviselt, és fegyverszállítást sürgetett. Ennek megfelelően már eddig is több mint 5 milliárd eurót költött az ukrán hadsereg fejlesztésére. A legújabb javaslat szerint pedig további 20 milliárd eurót adnának Ukrajna felfegyverzésére.

Na, helyben is vagyunk. Brüsszel. A rosszaság. A csibész. De főleg a háborúpárti. Pont olyan, mint a Gyurcsány. Brrr.

Mint tudjuk, az EU a fegyverszállítást nem sürgette, hanem gyakorolta, mégpedig valóban több mint 5 milliárd EUR elköltésével, ugyanis maga az EU és tagállamai 25 milliárd EUR értékben nyújtottak katonai támogatást Ukrajnának. A támogatás nélkül Ukrajna veszített volna, és akkor Oroszország, Kína meg az egyéb harcos nemzetállamok számára nyilvánvalóvá válik, hogy szabad a pálya, ebből következően a kisebbektől akár területet, akár az önállóságukat elrabolni nem kockázatos, mert majd jön a kipcsák-magyar békegalamb, és elintézi, hogy a rablott holmit az agresszorok megtarthassák. Így aztán Föld-szerte elindulhatnak a területszerző háborúk, csak a megfelelő behatolási mélység elérése után kell kiabálni azt az agresszornak: béke, béke, béke, tűzszünet, hogy a békepártiak meghallhassák, és intézkedni tudjanak.

Vannak rossznyelvek, akik szerint azért olyan békepárti… illetve dehogy béke, jóval inkább oroszpárti Orbán, mert rettenetesen nagy szükségünk van a tőlük jövő földgázra, és az Putyin jóindulata nélkül olyan, mint a kutya vacsorája. Hja, kérem, amikor minden rendben lévőnek látszott, és még pénz is volt dögivel, intézkedni kellett volna a gázbeszerzés diverzifikálásáról és a magyarországi gázfogyasztás csökkentéséről, de az állandóan kétharmados diktátornak megválasztott magyar vátesz, akinek sok mindent előre kellett volna látnia és ennek megfelelően intézkedni, ehelyett éjjel-nappal a hobbijairól álmodott. Azokon kívül nem látott semmit. Pláne nem a gödröt. Benne is vagyunk, alig látszik az ég a szűk lyukon.

És hogy a rezsicsökkentés csak rontott az energiahelyzetünkön, az magától értetődik.

Brüsszel még több pénzt akar Ukrajna támogatására

Az Európai Bizottság további 50 milliárd euróval akarja támogatni Ukrajnát. Mivel ez az összeg a jelenlegi uniós költségvetésben nem áll rendelkezésre, a tagállamoktól akarnak pluszforrásokat kicsikarni. Úgy kérnek Magyarországtól további hozzájárulást, hogy hazánk jó ideje nem kapja meg a neki szerződés szerint járó uniós pénzeket. Magyarország már eddig is sok milliárd forintot költött az Ukrajnából menekülők megsegítésére.

A tények:

  • Az EB 50 milliárd euróval akarja segélyezni 4 év alatt Ukrajna újjáépítését (2024 – 2027). Az elképzelést az EP nagy többséggel megszavazta (512 : 45 : 63 >> 82,6 %), és most várja, hogy tagállamok dobjanak össze némi pluszpénzt, amelyből ez fizethető. A fideszes képviselők természetesen nem szavazták meg. Az Ukrajnának nyújtandó segély Magyarországnak a 4 évre összesen kb. 700 millió euróba, azaz évente 65,6 milliárd forintba kerülne, ami a magyar költségvetés 1,7 ezreléke.

A kérdésben ugyan nem szerepel, de már tudható, hogy ha Magyarország vezetése ezt a plusz segélyt megvétózza (és nagy eséllyel meg is fogja vétózni), akkor az EU „B” terve szerint a tagállamok egyenként hoznak létre és küldenek Ukrajnának segélycsomagot. Önként és dalolva, bármilyen kicsikarás nélkül. Mi persze nem küldünk nekik egy vasat sem, ami nem egy pozitív jellegű hozzájárulás a magyar jószívűség nimbuszához.

  • A magyar kormány két, a fenti EU tervtől teljesen független dologgal érvel a segély ellen. Az egyik, hogy mi nem kapjuk meg a nekünk „járó” pénzeket, miközben Ukrajna bezzeg! Köztudott, hogy az alap, amire hivatkozva a pénzeket megítélték nekünk, a felzárkóztatás (= ez a pénz nem kötelező kifizetés, azaz nem „jár”). Sajnos a fizetését egy ideje felfüggesztették, aminek semmi köze nincs Ukrajnához, annál több ahhoz a 28 jogi és egyéb feltételhez, melyeket az EU konkrétan írt elő nekünk, de ezeket mi mindenféle marhaságra hivatkozva nem vagy csak részben teljesítettük. Bizony, így van ez. Ha nagyon szuverénkodik az ember, előfordulhat, hogy nem jön a suska.

A másik Orbán féle érv, hogy már eddig is sok milliárddal segítettünk Ukrajnának, legyen elég a telhetetleneknek!

Az érv jogosságát illetően (mármint hogy sok milliárddal segítettünk már, és emiatt nem akarunk pénzt küldeni nekik), megnézhető például, hogy hány ukrán menekült él az EU országokban. Nálunk 32 260. Ahol ennél kevesebben vannak: Szlovénia (8750), Ciprus (17 275), Horvátország (22 005) és Görögország (25 335). Ugyanakkor Szlovákiában 105 690, Csehországban 357 540, Lengyelországban 971 080, és még a balti államokban is több az ukrán menekült, mint nálunk, hogy a nagy nyugati államokat ne is feszegessük. Olyan nagy szánk a segítségünket illetően tehát nem lehet.

A fentiek alapján mondható, hogy akaratos, egyben zsugori állam vagyunk. Mennyivel egyszerűbb lenne Dobrevék regnálásával, ők rövid időn belül teljesítenék az előírt pontokat, hazahoznák a nekünk fölzárkózási segítségként megítélt pénzcsomagot, aztán azok egy évi összegének 15 %-ából simán kifizetnénk az EU által Ukrajnának 4 évre kért segélyt… a tanárok jelentős fizetésemeléséről nem is beszélve!

De nem. Nekünk Orbán kell. Akkor viszont, kedves honfitársak, továbbra is no war, no migrants, no gender, és persze no money. Helyette van a rettenthetetlen szuvernitás pávatánca, amelyben nap mint nap gyönyörködhetünk. Hát nem csodálatos?

(folyt. köv.)

Ukrajna az Európai Unió támogatása nélkül gazdasági összeomlás  elé néz

Kijev nem tudja összeállítani a jövő évi költségvetést, ha nem érkezik jelentős összegű támogatás Brüsszelből – nyilatkozta a Politiconak Szerhij Marcsenko pénzügyminiszter.

“Ha Ukrajna gazdasága összeomlik, az nemcsak az országnak, de egész Európának komoly gondot okozhatna” – hangsúlyozta telefon interjújában Ukrajna pénzügyminisztere, aki őszintén elmondta, hogy a jövő évi költségvetésben 29 milliárd dolláros  lyuk tátong.

Az Európai Unió segélye az idei év végéig tart, az új támogatási összegről vita folyik, és a legutóbbi csúcstalálkozón nem született eredmény. Ursula von der Leyen 50 milliárd dollárt ígért Ukrajnának az elkövetkező négy évre, de ennek az összegnek egyelőre nincsen meg a fedezete. Magyarország és Szlovákia politikai alapon ellenzi Ukrajna pénzügyi támogatását. Kijev számára tovább nehezíti a helyzetet az, hogy a washingtoni kongresszusban is vita folyik Ukrajna támogatásáról. Míg Biden elnök 50 milliárd dollárt akar adni az orosz agresszió áldozatának addig az ellenzéki republikánusok csak jóval szerényebb összeget fogadnának el. A képviselőház nemrég megválasztott elnöke, aki Trump ex elnök híve, úgy nyilatkozott, hogy Izrael támogatását helyeslik, sőt megnövelik a neki szánt 10 milliárd dolláros összeget 14 milliárdra, addig az Ukrajnának szánt összeget nem támogatják, mert “az feneketlen hordó.”

“Ha nem kapjuk meg a várt pénzügyi támogatást, akkor újabb energiaválság következhet Európában, és újra emelkedésnek indulhatnak az élelmiszerárak”

– figyelmeztet Marcsenko pénzügyminiszter.

Az IMF legutolsó jelentése szerint Ukrajna GDP-je idén 2%-kal növekedhet, de ez távolról sem ellensúlyozhatja a tavalyi 30%-os csökkenést. Az ukrán költségvetés 42 milliárd dollárt költ a háborúra, ez a fele az összes kiadásnak. Jelenleg is csak a nyugati pénzügyi segélyek tartják a víz színe fölött Ukrajnát. Marcsenko pénzügyminiszter erről ezt nyilatkozta:

”A költségvetésünk pofon egyszerű, mert saját forrásból fedezzük a háborút, minden mást a külföldi pénzügyi támogatásból finanszírozunk.”

Brüsszelben felmerült, hogy az Európai Unió területén befagyasztott orosz vagyonokból fedezhetnék részben Ukrajna háborús költségvetését, de itt komoly jogi problémák mutatkoznak. Belgium, ahol a legnagyobb orosz vagyont zárolták – 180 milliárd eurót -, nem hajlandó lépni csakis akkor, ha a G7 államok hasonló döntést hoznak. A G7 pénzügyminiszterek legutóbbi ülésükön nem jutottak egyetértésre ebben a jogi vitában, ezért a közös nyilatkozatban csak arról esik szó, hogy “tovább keresik a megoldást a befagyasztott orosz vagyonok hasznosítására.”

43 milliárd dollár kellene

Eddig annyi bizonyos, hogy 10 milliárd jönne össze Nagy Britannia, Japán, az IMF és a többi nemzetközi pénzügyi szervezet támogatásából a jövő évi költségvetésre, 4 milliárd dollár lehetne Ukrajna hozzájárulása, és így marad 29 milliárd dollár, melyre egyelőre nincs fedezet, mert sem az EU sem az USA nem döntött még arról, hogy mennyi pénzt akar és tud adni Ukrajna jövő évi költségvetésébe.

“Nekünk ezekre a pénzekre már január elsejétől kezdve szükségünk lesz” – hangsúlyozza Szerhij Marcsenko pénzügyminiszter. Kijevben tisztában vannak azzal, hogy nekik is változniuk kell, ha hozzá akarnak jutni az uniós és az amerikai támogatáshoz.

“Készen állunk további reformokra. Van néhány ötletünk arra, hogy miképpen erősítsük meg a korrupció ellen küzdő állami hatóságokat” – mondja a pénzügyminiszter. Aki meg van győződve arról, hogy

“megkapjuk a támogatást csak kérdés, hogy mikor?”

Kiútként az orosz vagyonok elkobzását javasolja a nyugati államoknak. Összesen több mint 300 milliárd dollárról van szó, melyet a Putyin barát oligarcháktól koboztak el Oroszország Ukrajna elleni agressziója miatt.

“Jogos prioritás Ukrajna számára, hogy ezt az összeget az ország újjáépítésére fordíthassuk” – jelentette ki a pénzügyminiszter. Ursula von der Leyen egyelőre annyit ígért meg Kijevben legutóbbi útja során, hogy a befagyasztott orosz vagyonokból származó profitot megkaphatja Ukrajna. Ez csinos összeg, de nem elég, ezért a kijevi kormány az egész befagyasztott orosz vagyont akarja.

“Célunk az, hogy minden Nyugaton befagyasztott orosz vagyont megkapjunk, és azt Ukrajna újjáépítésére fordíthassuk”

– nyilatkozta a brüsszeli Politiconak az ukrán pénzügyminiszter.

Brüsszelben komoly viták várhatóak

Az uniós hadügyminiszterek kedden vitatják meg azt a 21,4 milliárd dolláros segélyt, melyet Ukrajnának nyújtanának az orosz invázió elleni harcra hosszú távon. Ezt Josep Borrel, az Európai Unió külügyi főképviselője javasolta még a nyáron, de sok tagország a kétségeit fejezte ki. Eddig már 26 milliárd dollár értékű támogatást kaptak az ukrán fegyveres erők az Európai Uniótól, és az eredmények nem állnak arányban a kiadásokkal. Nemcsak Magyarország ellenzi Ukrajna pénzügyi támogatását, de Németországnak is sok kérdése van – közölte egy magát megnevezni nem kívánó uniós diplomata. Aki arra is rámutatott, hogy ez a katonai segély azon az 54 milliárd dolláron felül van, melyet az Európai Unió a polgári szektornak szeretne juttatni a következő négy évben. Orbán Viktor magyar miniszterelnök blokkolni akarja az Ukrajnának nyújtandó pénzügyi segélyeket, és nem helyesli azt sem, hogy Brüsszel kezdje meg a csatlakozási tárgyalásokat a háborúban álló Ukrajnával – írja a Voice of America portál. A londoni Economist vezércikkben áll ki amellett, hogy Európának oroszlánrészt kell vállalnia Ukrajna támogatására, mert nem számíthat arra, hogy helyette az USA megteszi ezt. Varsóban találkozott az IMF delegáció ukrán partnereivel, és megegyeztek abban, hogy négy év alatt 15,6 milliárd dolláros támogatást kap Ukrajna. A nemzetközi Valutaalap közleménye hangsúlyozza, hogy mindez része annak a nagy nemzetközi együttműködésnek , mely erre a négyéves időszakra 122 milliárd dollárt irányoz elő Ukrajna támogatására.

Precedens

Dúlnak a háborúk. Emlékszem egy régebbiről tanultakra, mikor még az nem is volt, de a német Vezér és Kancellár több minden bekebelezése után épp a Szudéta vidékre tartott igényt.

Az angol miniszterelnök négyoldalú tárgyalást javasolt, ezt Münchenben meg is tartották, ahonnan, megegyezve a Szudéta vidék Németországhoz csatolásáról, megnyugodva ment haza, hogy még a repülőtérről közölhesse Nagy Britannia népével:

Hosszú időre szóló, becsületes békét hoztam.

Dúlnak a háborúk.

A békeangyal szerepében tetszelgő Chamberlain-nél azonban volt a Parlamentben egy okosabb ember, aki azt mondta neki: „Ön háború és becstelenség között választhatott. A becstelenséget választotta, és megkapja a háborút.” Elég hamar kiderült, hogy Churchill-nek van igaza.

A helyzet feltűnően hasonlít arra, mikor Putyin annektálta a Krím félszigetet, és ennek nem lett különösebb hatása a nagyvilágban. Ez az a helyzet, amelyben egy igazi agresszor vérszemet kap. „Ha ezt megtehetem következmények nélkül, akkor nyilván azt is”, gondolja magában, és lecsap. Churchill megmondta volna, hogy ez lesz, ha megéri a 148. születésnapját. De nem érte meg. Így aztán megkaptuk a háborút.

Meglepő módon van egy olyan miniszterelnök Európában, aki igazat ad Putyinnak. Sőt, nem csak igazat, hanem ha rajta múlna, területet is, pedig az agresszor etetése tilos, ahogy a fönti példákból látható. Jó, persze, az adott miniszterelnöknek pávatánc közben beszorult a lába a Kelet-Nyugat közötti résbe, és most próbál kiszabadulni. A nagyobb veszély keletről fenyegeti, az ottani vezérék ugyanis kőkemény egoisták (Orbán önmagával találkozott többszörös kiadásban), és mivel Magyarország energiaellátása nagyon nagy százalékban tőlük függ, a gazsulálási kötelezettségünk feléjük adott. Pénz nélkül ugyanis el lehet lenni (bank van dögivel, majd adnak hitelt), de fűtés és villany nélkül ma már nem. Sőt, más mód is van a pénzszerzésre: építtetünk a kínaiakkal kínai hitelből a kínaiak hasznára és használatára vasutat, akkor bejön egy nagy összeg a hazai vasútépítő  oligarcháknak, a felvett kínai hitelt az unokák majd visszafizetik, a GDP meg bármikor növelhető olyan gyárakkal, amelyeket szintén új haverjaink, a kínaiak hoznak az otthon kifejlesztett gyártmánnyal együtt, amely általában akkumulátor, és még munkás kezeket sem igényelnek, csak vizet, meg energiát. Igaz, abból sokat. Az építés befejezése után persze már nem sok hasznunk van belőle (addig is csak Mészároséknak), de az is valami. Más lehetőségünk az iparfejlesztésre nincs. Amikor azt kellett volna, az Orbán kormány zsíros megrendelésekkel a Mészárosokat fejlesztette, továbbá fenyegetéssel, törvényekkel (mikor hogy) állami tulajdonba vont dolgokat, amelyek egy részét aztán szétosztotta a haveroknak, akik nem annyira Fordok meg Edisonok, mint inkább Garancsik meg Szijj Lászlók. Ezért tartunk most ott, ahol.

Még szerencse, hogy Orbán, bár úgy néz ki, mintha Putyinnak kötelezte volna el magát, azért az EU szavazáskor az EU irányvonalát szokta követni. Az EU irányvonala a churchilli gondolatra épül: ha engedünk a pszichopata tömeggyilkosoknak, kivétel nélkül mindig megkapjuk a háborút. Ha sohasem engedünk, azaz nem teremtünk precedenst, és keményen visszavágunk egészen a győzelemig, a potenciális tömeggyilkosok a tapasztalatok alapján kockázatosnak látják majd a fegyveres kalandot, és nem fognak bele. Ez a győzelemig tartó visszavágás a feltétele annak, hogy a Földről eltűnjön a háború. Pszichopaták sajnos mindig lesznek, és a nemzetállamok is még sokáig fönnmaradnak, azaz az agresszoroknak lesz mire hivatkozniuk, hogy háborúba hívják, illetve küldjék az alattvalókat. Csak a végleges vereség állíthatja meg őket, azaz az eredmény nélküli befejezés. Amíg van a háborúnak számukra bármiféle dicsőséges vagy politikai haszna, addig folyton-folyvást háborúzni fognak – na persze nem ők, hanem a hangzatos szavakkal halálba hajszolt nemzettestvéreik. Az anyagi haszon nem érdekli őket, mert általában az egész ország az övék ott, ahol „miniszterelnökök” vagy „államelnökök”.

A normális világ tudja, hogy háborújuk célja egyrészt a területszerzés, másrészt ennek révén a dicsőség, amely az országgyarapítók jussa, és Putyinnak abból még semmi nem jutott. Hogy aztán azt hazudja, amit, az már természetes, mert az igazi indokot nem mondhatja ki! Abban lehet vita, hogy Putyin olvassa Nógrádit, vagy az hallgatja őt, de az egyértelmű, hogy a legfontosabb érvük szerint Ukrajna provokálta szegény oroszokat. Kihívóan viselkedett, villogtatta fogsorát, tán még hadonászó mozdulatokat is tett, és mindennek a tetejébe nem volt hajlandó oroszbarát, hajbókoló kormányt választani. Majd hülye lett volna – ismeri már a cárokat (Miklós, Sztálin, Putyin, satöbbi), mindent elvisznek, csak a halottakat meg a gondot hagyják itt a népnek. Ezért Ukrajna inkább a Nyugat felé orientálódott. Több sem kellett a Kreml fősivalkodóinak, akik jajjaj, itt a NATO, itt a NATO, jajjaj kiáltásokkal adták tudtára mindenkinek, hogy a fenyegetés immár elviselhetetlen, szegény oroszoknak valamit tenni kell, így aztán tisztán elővigyázatosságból megtámadtak egy semleges, nem NATO tag országot. Rögtön a fővárossal kezdték, de az nem volt valami jó ötlet.

A támadással Putyin a következőket érte el:

  • A világ elkönyvelte Oroszországot, mint agresszort, amely egy, a XXI. században szinte már elképzelhetetlen tömeggyilkosságot indított el (az összes háború az). Mostantól kezdve minden szempontból megbízhatatlannak fogják tartani, hiszen sokáig hatalmon tartotta a pszichopata Putyint.
  • Putyin csapatai harcban állnak. Folyamatos a veszteség mind emberben, mind technikában, ugyanakkor a háború a civil lakosságot sem kíméli. Telnek a kórházak meg a temetők.
  • Az elfoglalt rész semmiféle hasznot nem hajt Oroszországnak, létesítményei részben megsemmisültek, részben nem üzemelnek.
  • A hirtelen háborús területre került ukrajnai oroszok, akiket állítólag meg akart védeni, elvesztették normál életüket, sokan a javaikat is, és majd ha vége, Putyin ugyan aranykanállal eteti majd őket, hiszen „minden miattuk történt”, de a tragédia sokáig fogja az ottaniakat nyomasztani.
  • Félelmetes összegekbe kerül az újjáépítés. Sajnos Ukrajna részéről is.
  • A szankciók miatt Oroszország nem kap modern eszközöket ipari működéséhez, kénytelen alacsonyabb műszaki színvonalon gyártani, vagy nem gyártani.
  • Energetikai piaca Európában gyakorlatilag megszűnt, és mivel az orosz olaj és gáz kiváltása sikeres, a háború után sem fogja visszakapni.
  • A terület, amelyet egyáltalán nyerhet, talán gazdaságilag fontos, de Oroszország méreteihez és ipari teljesítményéhez képest csekély, ezért a háború az országgyarapítás dicsőségével csak nagyon halvány módon igazolható.
  • A NATO a határai mellett és közelében bővült, Finnország és Svédország belép.
  • Akárhogy végződik a háború, Ukrajna ezek után biztosan NATO tag lesz, mert a támadás bebizonyította, hogy Ukrajnának van félnivalója, nem Oroszországnak.
  • Oroszország gátlástalan, őrült vezetőjéről látszik, hogy még mindig a hidegháború korszakában él, amelynek mindenáron való, forszírozott szembenállását KGB-sként volt alkalma megtanulni.

Sokat használt az orosz népnek, az aztán mondható.

Terjednek arról szóbeszédek, hogy Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke csak akkor fogja megszavazni az Ukrajnának szánt EU segélyt, ha az ország megkapja a neki ítélt EU-s pénz legalább egy részét. Zsarol, zsarol, hát istenem, egyrészt ilyen, másrészt csinál már itthon ennél különbeket is. Német szakértők ugyanakkor arról írnak, rendkívül kockázatos lenne, ha Brüsszel a külpolitikai cselekvőképességet a jogállam rovására állítaná helyre, mert, mint fentebb láttuk, precedenst teremteni mindig veszélyes. Más EU államokban is vannak Orbán Viktorok. Igaz, azok mind okosabb országok, mert egyiküknél sem miniszterelnök a helyi egóbajnok.

Ebből következően Magyarország csak abban reménykedhet, hogy Orbán, noha ez nem korrelál „A fekete lovag mindig győz” alapállásával, beadja a derekát, mert ha nem előbb-utóbb az EU megunja, és akkor hamar kívül találhatjuk magunkat.

Sajnos az EU-n kívüli élet egy elég mély gödör, amely a briteknél is látszik, de egy kicsi, nagymértékben export-import függő, az EU államokkal százezer kereskedelmi és ipari szállal fonódó állam esetében maga a katasztrófa. Na és, mormogja a fekete lovag, kit érdekel? Legfeljebb visszavonulok Hatvanpusztára, szerető családi körbe. Lehet győzni úgy is, a zsákmányt begyűjtve pihenni ki a fáradalmakat.

Hát ja. Már eddig is sokat használt a magyar népnek, az aztán mondható, de ez lesz rajt a korona.

Willkommenskultur

Mint az ismeretes, a német szó a vendég fogadásának kultúráját jelenti. A fogadás milyenségébe belejátszanak a fogadó szokásai, hagyományai, pillanatnyi helyzete és érzései, ezt módosítja az érkező viselkedése, valamint az ő már itt lévő rokonainak, nemzettársainak, egyéb hozzá hasonlóknak a korábbi és mostani magatartása is.

Illetve mégsem. A Willkommen ugyanis már eleve egy szívélyes üdvözlés, azaz a magam is azt akartam, hogy gyere kifejezése, hasonlít a welcome-hoz, azaz jól jöttél és jó, hogy jöttél, tehát a vendég biztos lehet benne, a Willkommenskultur-t valló egyedek, közösségek, országok, szívesen látják, mert az ő kultúrájuk szerves tartozéka a vendégek örömteli fogadása. Akár ők hívták, akár csak úgy, magától jött az illető.

Az örömteli fogadás kötelező folyománya a jóltartás. Szó se róla, a migrációt tekintve az érkezők abszolút döntő többsége ezért jön. Otthon ugyanis nem tartották jól, még az is lehet, hogy neki kellett volna jóltartani másokat, mely helyzetet hamar meg tud unni az ember. Ez így van a fogadó ország esetén is, a fene tartaná jól a migránsokat, ha nem lennének az eltartásukat indokoló más okok is. Ezek a más okok az Európai Uniót és környékét illetően két személyhez fűződnek: az egyik Angela Merkel, a nagyhatalmú Bundeskanzlerin, a másik Soros György, alias G.S., a pénzes filantróp. Utóbbi szerepe kissé becsapós, mert a migránssimogatást illetően csak nálunk fújták föl jelentősnek, ténylegesen sehol sem az.

Merkel egyszer, még valamikor 2015-ben részt vett egy iskolafórumon, ahol találkozott egy palesztin kislánnyal. A kislány jól tudott németül, a négy év alatt, amióta ott volt, kiválóan beilleszkedett osztálytársai közé, de elmondta, hogy családjával együtt nagyon fél a kitoloncolástól, mert itt vannak a barátai, az iskolája, mit csináljon ő otthon, ha hazaküldik. A kancellárasszony közölte vele, hogy sajnos nem lehet mindenkit befogadni, mert nagyon sok palesztin él menekülttáborokban, mire a kislány elsírta magát. Egy európai kultúrában nevelkedett nő esetében, még ha fizikus és kancellár is, ez a találkozás az érzelmeit tekintve döntő esemény lehetett. Attól kezdve Németország sokkal engedékenyebben viselkedett, ami Magyarországot kivéve nagy hatással volt az EU országaira is. A német gazdaság számára szükséges munkaerőnél jóval többet fogadtak be, és hogy a kislány családjára vonatkozó rendeletet (vagy törvényt) úgy módosították, hogy ne kelljen őket kiutasítani, magától értetődik. Attól kezdve a migrációt illetően a Mutti jelenség irányította Európát, és a „Ha így kicsivel rosszabb is nekünk, de legalább jót cselekszünk” elv lett mérvadó. Ehhez a sajtó nagymértékben járult hozzá, erősítve ezt a felfogást a nép között.

Soros a Nagy Terv-vel szinte kizárólag Magyarországon vált ismertté. Ez egy javaslat volt, több pontba szedve azt, hogy mit kell tenni a hirtelen megnövekedett migrációs nyomás levezetése érdekében Európának. Az első javaslatban (2015.) évi 1 millió migráns szervezett betelepítésével számol, a másodikban (2016.) ezt csökkenti évi 300.000 főre.

A két javaslattal kapcsolatban megemlítendő, hogy a pontjaikból semmi nem valósult meg, azaz aki még ma is azt szajkózza, hogy Soros hatással, pláne „nagy” hatással van az EP-re, sőt az EU-ra, ne induljon szellemi vetélkedőn, mert abból csak baja lesz.

Soros egyébként úgy gondolta, hogy a tervezett és szervezetten megvalósított, azaz legalizált betelepítés elveszi a kedvét az illegális migránsoknak, mert akkor azokból egyet sem engednek be, így teljesen fölösleges idejönniük. Evvel egyidőben felkopik az álluk az embercsempészeknek, megszűnnek a tragédiák, a küzdelmek a határokon meg a tengeri katasztrófák, és az EU a megfelelő szervezés révén pont olyan pótlólagos munkaerőt kap, amilyenre tényleg szüksége van. A szemét tőzsdecápa még hozzátette, hogy minden betelepülőt oda kell irányítani, ahol szívesen látják, és ahová maga is menni akar, mert ez a migráció sine qua non-ja. Ettől az ésszerű és végrehajtható javaslattól egy Igazi Nemzetállam azonnal agygörcsöt kap, mert nem fogja föl sem egészben, sem részleteiben, és miután ezek latinul sem tudnak, néhány ilyen állam makacskodása révén úgy lett a Soros terv az EU-ban elsöpörve, hogy jobban se kell.

Soros természetesen bőkezűen támogatja a segítő, a mentő és a jogsegélyt nyújtó szervezeteket, ami ugyan teljesen független a migránsoktól, ám mivel ők is részesülnek belőle, Európa egyik része nagyon utálja az öreget.

Ma ott tartunk, hogy miután az egész világ tudja, Európa szívesen fogadja az illegális határátlépőket (kivéve a gyevi bíró, aki nem szívesen), kontrollálatlan és tömeges emberáradat zúdul a kontinensre, melyben jól megférnek a potenciális terroristák éppúgy, mint az ingyenélést remélők és a bűnözők is. A már ideérkezettek értesítik barátaikat, rokonaikat és üzletfeleiket, hogy itt jó, mire elindulnak azok is, és ha már itt vannak, miután minden pénzüket odaadták az embercsempészeknek, semmilyen más lehetőségük nincs, mint a mindenáron való bejutás – akár az életük árán is. Egy szerb vagy marokkói menekülttáborban nem élhetnek halálukig.

Rendkívül nehéz és hosszadalmas munka lesz, amíg ezt a helyzetet Európa meg tudja változtatni. Egy Európai Egyesült Államoknak persze könnyű lenne (szakértők kidolgozzák, EP megszavazza a szükséges pénzzel együtt, kész, már indulhatnak is a tárgyalások a potenciális migránskibocsátó államokkal), ám miután a virtigli nemzetállam nem hátrál egy tapodtat sem, vétózni fog, zsarolni fog, és semmilyen kompromisszumos javaslatba nem fog belemenni, hogy otthon verhesse a mellét, ő ugyan nem enged a nemzet érdekéből, ezért a jelenlegi EU esetében az egyeztetéshez szükséges időtartamot meg kell szorozni tízzel. Ha ugyan csak annyival. Ez nem lenne baj, ha a migráció egy jövőbeli esemény lenne, de sajnos nem, itt van a nyakunkon, és amíg a belső tárgyalások, egyeztetések, régi javaslat elvetések és új javaslat kidolgozások tartanak, addig is kezdeni kell vele valamit.

A legegyszerűbb és legértelmesebb az lenne, ha az EU vezetése önhatalmúlag megkezdené a tárgyalásokat a migránsokat kitermelő államokkal, és első lépésként mindegyik médiájában fizetett hirdetéseken tudatná, hogy mostantól csak azok kaphatnak bebocsátást, akik még hazájukban jelentkeztek valamelyik EU állam nagykövetségén, ott beadták az áttelepülési igényüket, és a pozitív elbírálásáról értesítést kaptak. Az EU nem enged be rajtuk kívül senki mást. Közben azokkal, akik valahogy már bejutottak, a szokásos eljárást folytatja le. Ez jó is lenne, de mi legyen azokkal, akik már ostromolják a határokat? Ráadásul a Willkommenskultur tudatában ostromolják, amely mintegy szóbeli ígéret nekik, azaz a helyzet nem egyszerű.

Optimális eset lenne, ha a tárgyalások után a minden állam megegyezésével született, így nyilván sok kompromisszumot tartalmazó javaslat mindenféle akadékoskodás nélkül megy át a szükséges fórumok rostáján, így hamar megszavaznák. Orbán most szorult helyzetben van, mert a konkrét pénz miatt jóban kell lennie az EU-val, a várt olcsó hitel miatt jóban kell lennie Kínával, és a gáz miatt jóban kell lennie Putyinnal, meg Erdogannal, ugyanakkor az itthoni, „A brüsszeli sárkánnyal küzdő Szent György” imázst is meg kell tartani, hogy a szavazók szemében a Nemzeti Hős jelleg nehogy töpörödjön bármennyit is. Viszont Orbánt az EU politikusok már ismerik, tudják, hogy amit mond, annak a döntő része handabanda (az itthon mondottaknak a száz százaléka az), remélhetjük hát, hogy a magyar miniszterelnök leszerelésével vagy sarokba szorításával valamilyen módon sikerül az EU-nak az ukrán és a migráns kérdést is megoldania (mindkettőhöz sok pluszpénz kell, amelyet a tagállamok fizetnek majd be, miután megszavazták).

Az a sokat hirdetett magyarországi kormányálláspont, hogy a kerítéssel tulajdonképpen nem is magunkat védjük, hanem az EU-t, ezért egyrészt tessenek hálásaknak lenni, másrészt fizessék ki nekünk, azért hülyeség (illetve inkább a hazai jónép átverése), mert ha tényleg az EU-t és nem magunkat akartuk volna védeni, akkor a kerítést az osztrák és a szlovák határokon kellett volna megépíteni, nem pedig a déli határok mentén. Azzal viszont, ahogy most van, ugyan magunkon kívül az EU-t is védjük, azaz a saját védelmünknek van egy mellékterméke is, ám ez egyrészt nem a mi érdemünk, hanem a földrajzé, másrészt nem került egy fillérünkbe sem. Ezért javasolható, hogy értelmesebb emberekből álló társaságban inkább ne dicsekedjünk vele, mert hasonló lenne ahhoz a dicsekedéshez, mely szerint mi védtük meg a töröktől Európát, holott nem mi védtük meg, hanem az akciórádiusz. Már ha valaki tudja, mi az. Perjés Géza tudta.

Érdekesség a témát illetően, hogy az osztrákok a tőlünk érkező migránsáradatra panaszkodnak, a szlovákok meg lezárják a migránsok elől a szlovák-magyar határt, mert ezek szerint kerítés ide vagy oda, a migránsok elleni védekezésünk kifejezetten bukás. És nem kicsi. Lásd még a szabadon engedett csempészeket.

További tény Magyarországot, illetve természetesen a magyar kormányt illetően, hogy a migránsok által legjobban elárasztott EU tagtársakon nem akarunk segíteni. Ahogy nézem, ez nem annyira rosszindulat, hanem egy tévedés eredménye, Orbán ugyanis már korábban is azt hitte, és most is azt hiszi, hogy ha az EU „elosztja” a migránsokat a tagállamok között, akkor azoknak nem csak a kérelmét kell elbírálni, és addig ellátni őket, amíg a határozat meg nem születik, hanem pozitív elbírálás esetén erőszakkal biztosítani, hogy itt, Magyarországon telepedjenek le. Nehezen elképzelhető, hogy egy miniszterelnök egy ilyen sületlenségben higgyen, de Orbán köztudottan vallásos ember, azaz az ő esetében még ez az abszurditás is elképzelhető. Hál’isten az elbírálás és az eljárás ideje alatti eltartás pénzzel megváltható, így szegény miniszterelnök úr, némi pénz feláldozással kimenekülhet az elképzelt veszélyből. A feláldozás nem nagy ügy, azt a pénzt úgyis mi adjuk neki.

Érdekes lenne még megtudni, hogy a letelepedési kötvényt vásárlók közül, akiket mi uszítottunk Európára, miközben fideszes potentátjaink közül néhányan elképesztő módon megszedték magukat, hányan maradtak itt.

Befejezésképpen egy kérdés: mi van Európa legnagyobb mecsetjével, melyet Orbán tervezett felépíteni? Természetesen Budapesten. 2015-ben. Egy mecsetet. Ki hitte volna, emberek?

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK