Kezdőlap Címkék Erőszak

Címke: erőszak

Ferenc pápa: papok erőszakoltak meg apácákat!

0

Első ízben beszélt erről a kényes kérdésről: az apácák ellen elkövetett erőszakról  a sajtó előtt a katolikus egyház feje, aki nemrég fejezte be sikeres látogatását az Emirátusokban. Ez volt az első pápai látogatás az arab félszigeten, ahol Mohamed próféta meghirdette az iszlám vallást.

A 81 éves Ferenc pápa ezt követően újra nehéz fába vágta a fejszéjét amikor először beszélt arról, hogy előfordult: katolikus papok vagy szerzetesek erőszakoltak meg apácákat! Sőt olyan is volt, hogy egy egész apáca rendet szexuális rabszolgaként kezeltek a katolikus egyház felkent papjai! Ferenc pápa nagy elismeréssel beszélt elődjéről : XVI. Benedek ugyanis feloszlatta ezt az apáca rendet. “Már régóta dolgozunk ennek a kényes problémának a megoldásán”- hangsúlyozta Ferenc pápa a sajtó képviselői előtt. Arra célzott, hogy nemrég az apáca rendek vezetői felszólították az apácákat: ne tekintsék kötelezőnek a hallgatási tilalmat ebben a kényes kérdésben!

A katolikus egyház már évek óta küzd a pedofil papok eseteivel. Ferenc pápa tavaly feloszlatta az egész püspöki kart Chilében, mert nem megfelelően kezelték ezt a kérdést. A Vatikán harmadik emberét, Pell bíborost elítélték pedofília miatt hazájában Ausztráliában. A bíboros ugyan fellebbezett, de kevéssé valószínű, hogy visszatérne a Vatikánba mint a katolikus egyház pénzügyminisztere.

Részeg rendőrtisztek erőszakolták meg kolléganőjüket

0

A 23 éves csinos rendőrnő, aki egy magasrangú rendőrtiszt lánya, feljelentést tett. Moszkvából érkezett a vizsgálóbizottság, mely őrizetbe vette a helyi rendőrség három vezetőjét Ufaban, Baskortosztan fővárosában. A csoportos nemi erőszak, amely egész éjszaka folyt, a helyi rendőr főkapitányság épületében történt.

Két osztályvezető munkaidő után inni kezdett a főkapitányságon, de régi jó orosz szokás szerint legalább három ember kell egy ilyen fontos eseményhez. Meghívtak egy harmadik osztályvezetőt is, majd derekasan berúgtak.

– Nincs egy csinos nő itt valahol?- kérdezte egyikük. Mire a másik tiszt berendelte a 23 éves túlórázó rendőr lányt. Akiről letépték a ruhát, majd mind a hárman megerőszakolták. A lánynak csak hajnalban sikerült megszöknie. Munkahelyéről egyenesen a kórházba sietett, ahol megállapították a brutális nemi erőszakot. A három magasrangú tiszt nem tagadta a dolgot, de

azt állították a fiatal kolléganő maga vállalta, hogy a karrierje érdekében a „kedvükre tesz”.

A 23 éves rendőr lány ezt cáfolja. Állítása szerint közölte a férfiakkal, hogy apja a helyi Orosz Gárda parancsnoka, ám a részeg rendőrtiszteket ez sem érdekelte.

A történetről a Komszomolszkaja Pravda számolt be rámutatva, hogy a csoportos nemi erőszak a rendőr kapitányság épületében nem vet épp jó fényt a rendőrségre Oroszországban, ahol a hatalom emberei gyakran úgy érzik, hogy azt csinálhatnak amit akarnak. Különösen ha már felöntöttek a garatra…

Orbánnak és Gyurcsánynak is üzent az MSZP

Orbán Viktor a választások előtt azzal fenyegetőzött, hogy elégtételt fognak venni azokon, akik velük szemben állnak. Nem sokkal ezután a fideszes sajtó meg is kezdte a listázásokat.

Tóth Bertalan, az MSZP elnök-frakcióvezetője szerint mára a Fidesz gyűlöletpolitikája arra szintre jutott, hogy szélsőjobbos támogatói már nyíltan fenyegetnek akasztással egy ellenzéki képviselőt. Az MSZP EP-képviselőjét sorozatos, életveszélyes fenyegetések érik, ami csütörtökön este érte el a legalját, amikor egy, Ujhelyi István arcképével leragasztott bábut fejjel lefelé felakasztottak egy fára.

Fotó: Facebook

Ezt a cselekményt egy olyan szélsőjobbos csoport vállalta magára, amely nyíltan kiáll Orbán Viktor mellett.

Az MSZP elnöke ezt követően arról ír, hogy a párt elnöksége egy emberként állt ki a megfenyegetett Ujhelyi István mellett. Hozzáteszi: az MSZP elítéli az erőszak és erőszakra felhívó cselekmények minden formáját, “legyen szó akár akasztófáról akár hordóról, és ezt várjuk el minden politikustól és párttól, legyen az kormánypárti vagy ellenzéki.”

A pártelnöki szöveg utolsó mondatát nehéz másképp értelmezni, minthogy a szocialisták a Demokratikus Koalíciónak is üzentek. A DK által meghirdettetett utcai tüntetések első napján ugyanis – belgrádi mintára-  egy Orbán Viktor fényképével díszített üres műanyagordót lehetett bottal ütögetni.

Az áldozatokkal fizetteti meg a családon belüli erőszakért járó bírságot az orosz jogrendszer

0

Nem elég, hogy kezet emelnek rájuk, sokszor még férjük helyett a bírságot is ki kell fizetniük az orosz nőknek, ha bírósághoz fordulnak családon belüli erőszak miatt.

Hosszú elemzést tett közzé a Guardian arról, hogy az orosz jogrendszer egyre kevésbé ösztönzi a bántalmazott nőket arra, hogy jogi úton próbálják megvédeni magukat erőszakos férjükkel vagy élettársukkal szemben. A családon belüli erőszakról szóló törvény módosításai már azt is lehetővé teszik, hogy a nőkkel fizettessék meg a büntetésként kirótt bírságot, amennyiben az elkövető nem teszi meg azt, és közös számlája van a házastársával. Sok nő már csak emiatt sem fordul bírósághoz: nem akarja anyagi veszteséggel is tetézni a bajt – írja a brit lap.

A jelenleg hatályos törvény szerint az olyan erőszak, amely csak zúzódásokat és vérzést okoz, de nem jár csonttöréssel, tizenöt nap börtönnel vagy 30 ezer rubel pénzbírsággal büntethető akkor, ha az elkövető egynél többször nem veri meg a párját vagy a gyerekét évente. Korábban viszont enyhébb esetekért is két év börtön járhatott.

Ha pedig a férfi nem vonul börtönbe, hanem pénzbüntetést kap, azt pedig nem fizeti ki, akkor még az is előfordulhat, hogy végül a bántalmazott feleségnek kell ezt megtennie. Ráadásul

a kisebb jövedelmű családok kasszáját súlyosan megterheli a büntetés.

Egy bántalmazott nőkkel foglalkozó civil szervezet szerint a februári törvénymódosítás óta sokkal rosszabb lett az áldozatok helyzete, és jövőre valószínűleg a statisztikákon is meglátszik majd, hogy kevesebben tesznek feljelentést. Ez viszont nem azért van, mert a családon belüli erőszak is kevesebb lett Oroszországban, hiszen még mindig nagyon súlyos a helyzet. A magyarázatot abban látják, hogy a nők egyre kevésbé merik jogi útra terelni ezeket az ügyeket, hiszen az egész család rosszul járhat vele (pedig eddig is körülbelül az esetek 3 százaléka került bíróságra).

Külön családon belüli erőszakra vonatkozó törvény idén év eleje óta már nem is létezik az országban, pedig a domesticviolence.ru adatai szerint Oroszországban nagyobb eséllyel lesz egy nő erőszakos bűncselekmény áldozata otthon, mint az utcán. Azt írják, hogy a rendőrség általában már csak akkor hajlandó beavatkozni, ha késsel fenyegetik a nőket, pedig több mint 16 millió nő lesz bántalmazás áldozata évente, és

az orosz belügyminisztérium becslése szerint közülük 14 ezer nő bele is hal ebbe.

A domesticviolence.ru nevű oldalt létrehozó aktivisták azért küzdenek, hogy ismét legyen a családon belüli erőszakra vonatkozó törvény Oroszországban, mert szerintük ez kell a bántalmazás visszaszorításához.

A februári törvénymódosítás értelmében a könnyebb sérüléssel járó esetek nem számítanak bűncselekménynek, csak az, ha valaki évente többször, súlyosan bántalmazza a párját vagy a gyermekét. Ellenkező esetben csak szabálysértésről van szó. A módosítás támogatói ezt azzal indokolták, hogy a korábbi törvény túlzottan beavatkozott a családok szentnek és sérthetetlennek tartott ügyeibe, és akár a túl heves vitákért vagy a szigorú gyereknevelésért is börtön járhatott.

A családon belüli erőszak dekriminializációja ellen már év eleje óta heves tiltakozások voltak Oroszországban, de ennek ellenére a törvény megmaradt ebben a formájában.

Csoportos nemi erőszakért 9 évet kapott brazil futballsztár

0

A ma 33 éves Robinho társaival együtt megerőszakolt egy 22 éves albán lányt Milano egyik éjszakai mutatójában. A futballista ugyan tagadja, hogy négy évvel ezelőtt a milánói éjszakában részt vett volna a csoportos nemi erőszakban, de a bírósági ítélet szerint ő is bűnös. Kilenc éves börtönbüntetéssel sújtották.

A brazil sztár, aki jelenleg Kínában játszik, azonnal közölte, hogy fellebbez. Továbbra is tagadja, hogy részt vett volna a csoportos nemi erőszakban.

Robinho, aki a Real Madridban kezdte európai pályafutását majd a Manchester City-nél folytatta, mindig is nagy éjszakai életet élt. Sokan ezzel magyarázzák, hogy

káprázatos tehetsége ellenére nem futott be képességeihez méltó karriert.

Brazíliában azonban szupersztárnak számít, ezt igazolja, hogy 99-szer volt válogatott. Négy évvel ezelőtt az AC Milan játékosaként társaival bulizott egy éjszakai mutatóban. Megismerkedtek egy 22 éves albán lánnyal, akit azután csoportosan megerőszakoltak. A bíróság 60 ezer eurós kártérítést ítélt meg az albán lánynak.

Robinho fellebbezésekkel még évekig elhúzhatja a pert, de meg is egyezhet az áldozattal peren kívül. Addig pedig nyugodtan focizhat Kínában, mert a kiadatás veszélye csak akkor fenyegeti, ha a legfelső bíróság mondja ki a bűnösségét.

Bréking nyúz, november 20. – Tudósítás a másik valóságból

0

Néppártosodást hirdető hazugsággyár, állítólag rongáló civil aktivisták, Magyarországra költöző nyugatiak és gyerekeket verő edzők – a kormánymédia alternatív valóságából szemezgettünk.

Az Origo megint a Jobbikkal foglalkozik

„Újabb marketingelemet lökött ki magából a Török Gábor-szalon: a (hazug) néppártosodást erősítendő, sajtótájékoztató keretében jelentették be, hogy Fonyódi Tibor író személyében újabb ember csatlakozott a párt szerintük egyre szélesedő szellemi holdudvarához. Első hangzásra kifejezetten vonzónak tűnhet a kommunikációs varázslat, azonban egy kis utánanézéssel könnyen kideríthető, hogy ismét öngólt rúgott a Jobbik néppártosodást hirdető hazugsággyára. 2016-ban több százezer forintos támogatást kapott a főként alkotóművészettel foglalkozó cége a Jobbik-frakciótól szakpolitikai anyag elkészítéséért. A bemutatkozó beszélgetésen kiderült, hogy az elmúlt évtized legnagyobb antiszemita botrányában fuldokló Jobbik egy B kategóriás sci-fi íróra bízná a magyar filmgyártást – tökéletesen rávilágítva ezzel szakmai hátországuk jelenlegi állapotára. A napnál világosabb, hogy a választások közeledtével az égadta világon semmi sem változott a párt szakemberbázisában és annak minőségében.”

A Pesti Srácok egy graffittizés mögött is Sorost látja

„Szombaton éjszaka ismeretlen tettesek megrongálták a Magyarország belgrádi nagykövetségének helyet adó Collegium Hungaricum épületét. A homlokzatra anarchista jelképeket és feliratokat festettek. Többek közt ezt: Szabadságot Ahmed H-nak. A szír férfi az a terrorizmus vádolt bevándorló, aki 2015 szeptemberében egy hangosbeszélőn keresztül kerítésbontásra és a rendőrök megtámadására uszította a határon felgyűlt migráns tömeget. Helyi forrásaink a rongálás mögött Soros György által finanszírozott civil szervezet aktivistáit sejtik.” (az elütés is az eredeti forrásból való)

A 888 szerint tömegesen költöznek ide Nyugatról

„Egyre többen érkeznek hazánkba a nyugat-európai országokból, mivel nálunk nincs jelen az iszlám a mindennapokban és nem kell félni egy esetleges terrortámadástól. (…)

Az olyan migránsbefogadó országokban, mint Németország, Belgium vagy Svédország – bár a hatóságok megpróbálják titkolni – döbbenetesen megnőtt a bűnügyek száma, egyre nagyobb problémát jelentenek az illegális bevándorlók.”

A Nemzeti Sport szerint normális, ha az edzők verik a gyerekeket

„Van még egy sanda gyanúm, hogy egyes esetekben a felszínre törni képtelen tehetség keres a szenvedéstörténetekben magának kibúvót: a zaklatott, béklyóba kötött „zseni” nem tud felszabadultan kiteljesedni. Nem egy sebzett lélek talál kudarcára magyarázatot az ellene elkövetett erőszakra. Arról sem beszélünk, hogy a sérelmek felhánytorgatására kiválóan alkalmas egy-két bedobott sztori. Hogy aztán mire vezet az évtizedekkel későbbi coming out cunami? Erre, ami most van. S hogy mire jó ez? Azt nem tudom.

Az én generációmnak nem volt szokatlan a manapság erőszakosnak minősített viselkedés – sietve leszögezem, nem a nemi erőszakról beszélek –, mégsem szaladgált senki sehová, gyanítom, évtizedek múltán nem is fog. (…)

Jóval többet adtak, mint fél tucat felém hajított labda vagy egy maflás.

Más időket élünk.”

Arról, hogy Soros György közleményét hogyan dolgozta fel a kormánymédia, egy másik cikkünkben olvashatnak majd.

Veled ne történjen meg – közös program a nők védelmében

0

A Lendülettel Magyarországért és a Magyar Liberális Párt közös programot indít a nők elleni erőszak ellen. A “Veled ne történjen meg!” program célja a nők elleni erőszak megelőzése, felismerése és jelzése, a nők és a családon belüli erőszak elleni küzdelem hatékonyságának növelése.

A Lévai Katalin  és Bősz Anett  nevével fémjelzett szervezetek anonim segélyvonalat és külön honlapot hoznak létre annak érdekében, hogy az áldozatok történeteit minél többen megismerhessék.

A program védelmet és támogatást nyújt azoknak, akik névvel vállalják történetüket a nyilvánosság előtt. De lehetőséget kínál arra is, ha valaki név nélkül szeretné elmesélni a vele történteket.

A program részeként lelki segélyszolgálatot indítanak és kampányt kezdenek annak érdekében is, hogy minél több nő sportoktatás keretében tanulhassa megvédeni önmagát az erőszakkal szemben.

Nemcsak az áldozatoknak terveznek segíteni a megelőzésben és az elszenvedett traumák feldolgozásában. A “Veled ne történjen meg!” a hazai gyakorlatban eddig ismeretlen, új módszert is bevezet. Kapcsolatba lépnek az elkövetőkkel is, hogy ráébresszék őket tettük következményeire, és segítsenek nekik leküzdeni agresszív késztetéseiket.

A nemzetközileg ismert és eredményes Fehér Szalag mozgalomhoz hasonlóan működnek majd, mert a nők elleni erőszak az egész társadalom ügye, nem pusztán a nőké. Ezt a súlyos társadalmi problémát nőknek és férfiaknak együtt kell megoldaniuk. Bíznak abban, hogy ehhez a kezdeményezéshez és a program részletes kidolgozásához más pártok, és a témában érintett civil szervezetek is csatlakoznak.

Több száz millió gyerek volt már erőszak áldozata

0

A UNICEF jelentése szerint a 2-4 év közötti gyerekek háromnegyede, azaz 300 millió kislány és kisfiú tapasztalt testi vagy lelki erőszakot. A jelentés szerint a világon 15 millió, 15-19 év közötti lányt bántalmaztak szexuálisan, legtöbbször a partnerük, rokonaik vagy barátaik. Csak minden századik kér segítséget.

A tanulmány szerint Kamerunban a legrosszabb a helyzet, ahol minden hatodik lány és minden 25. fiú volt már nemi erőszak áldozata.

Az Európai Unióban minden 14., 15 évnél fiatalabb lányt ért már szexuális erőszak.

Az adatok szerint a bántalmazott lányok 90 százaléka ismerte támadóját.

A jelentés azt is megállapítja: a 2-4 éves kisgyerekek háromnegyede, azaz világszerte 300 millió kislány és kisfiú tapasztal meg testi vagy verbális erőszakot az őt nevelőktől.

“A gyerekek elleni erőszak nem kímél senkit és nem ismer határokat.

Babák arcába ütnek, kisfiúkat és kislányokat kényszerítenek szexuális cselekedetekre, fiatalokat ölnek meg saját lakóhelyükön.

A gyerekeknek világszerte okozott sérelmek aggodalomra adnak okot” – mondta Cornelius Williams, a UNICEF gyerekvédelmi osztályának vezetője.

Az iskolákban és oktatási intézményekben is tapasztalható erőszak. Csupán 59 országban létezik törvény az erőszakmentes nevelésről, sok országban továbbra is verhetik a tanárok a gyerekeket.

A Marton-ügy nem Marton Lászlóról szól

Akkor még egyszer a Marton-ügyről, ami már nem Marton-ügy. Nem is volt az soha, már az elején sem. Annak ellenére ebben az ügyben bárki, bármit mond, mindig akadnak, akik félreértik.

Megpróbálom összefoglalni.

Induljunk ki abból, hogy senkit sem szabad zaklatni. Se nőt, se férfit, se gyereket. Senkit. Megverni sem szabad, megalázni. Megerőszakolni, megölni, kihasználni, bántani.

Még akkor is, ha tudjuk, hogy mindez illúzió.

Van tehát egy rendező, elismert, sikeres, nagynevű színházi ember, aki most bajba került. Olyan bajba, amibe mások is kerülhetnének.

Mert senki sem gondolja, hogy Marton László az egyetlen, aki visszaélt mások kiszolgáltatottságával. És az is tudható, hogy nemcsak a színház világában vannak szereposztó díványok – ami most a felszínre került, az lenyomata a mai Magyarországnak.

Mielőtt továbbmennénk, nézzük meg, hogy miről van szó valójában. Nem arról, amit sokan belekevernek: hogy a szexuális erőszak mindennapos, és a családon belül is verik a nőket és a gyerekeket. (Néha a férfiakat is.)

Ez utóbbiak ugyanis bűncselekmények. Amit Marton és rajta kívül még nagyon sokan – tanszékvezetők, vezérigazgatók, minden rendű és rangú kis- és nagyfőnökök – elkövetnek, az csak akkor bűncselekmény, ha törvény tiltja.

Egyébiránt szimplán gusztustalan, morálisan elítélendő.

A történetnek tehát nem az a tanulsága, hogy egy ismert ember visszaélt fiatal lányok tapasztalatlanságával. Ez önmagában elkeserítő és felháborító, és, miután társadalmi szinten is ez megy, vállalhatatlan. Hogy vannak, akik bármit megtehetnek azokkal szemben, akik rangban, beosztásban, bármilyen sarzsi tekintetében lejjebb vannak a hierarchián, mint ők.

És az sem vigasztal senkit, ha tudjuk, hogy ez nemcsak nálunk van így. Tőlünk nyugatra is szép számmal akadnak ilyen esetek – a keletebbre fekvő országok kiskirályairól nem is szólva.

Szóval, csak annyit szerettem volna mondani, hogyha kitomboltuk magunkat Marton Lászlón, akkor nézzünk egy kicsit magunkba. És ne áltassuk magunkat azzal, hogy mi ilyet soha nem tettünk. (Mert tényleg nem.) De tudtunk hasonló esetekről, és nem szóltunk, hanem gond nélkül tudomásul vettük. Azt gondoltuk, de legalábbis, elhitettük magunkkal, hogy ez a világ rendje. És különben is: magánügy.

Marton Lászlónak kellett belebuknia ahhoz, hogy egyre többen rájöjjenek: a hatalommal való visszaélés nem a világ rendje, és nem magánügy.

Az erőre szakosodottakról

0

A szexuális zaklatásról és az erőszakról ír nyilvános Facebook-posztjában Ferber Katalin író:

“Az elmúlt napokban szünet nélkül derülnek ki a nyilvánosság számára a szexuális zaklatás és erőszak elképesztő történetei.

Felesleges lenne elsorolni a kétkedők érveit, a szörnyülködők indulatos megnyilvánulásait, amihez hozzáfértem, azt elolvastam és rég lepett meg ennyire, mennyire hiányzik szinte minden megnyilvánulásból az egyik legfontosabb.

Engem a legkevésbé sem érdekel, mikor szólal meg az áldozat, tíz húsz vagy épp harminc évvel a vele megtörtént szörnyűség után. Az sem érdekel, hány ember van, aki együtt tud élni azzal, hogy saját döntése alapján elfogadta a szexuális “ajánlatot”, hogy így segítse saját szakmai előre jutását. Mindenesetre ez utóbbi (elképzelt, vagyis a nyilvánosság elé nem került) helyzet az, ami elgondolkodtat.

Én is nőnemű vagyok, három nappal a tizenhatodik születésnapom után két hímnemű megerőszakolt, a bíróság felmentette őket, hiszen nem volt az erőszakra megfelelő bizonyíték. Az a helyzet megértettette velem (erőszak) hogy nem kaphatok senkitől védelmet, kiállást, szolidaritást-utólag sem. Alig egy évvel később, amikor súlyos beteg lettem, az általam tisztelt és szeretett orvos az éjszakai ügyelet unalmas óráit próbálta izgalmasabbá tenni: ölbe vett, fogdosott, s csak az ellenállásom mentett meg az ennél még rosszabbtól. Harminc évvel volt idősebb nálam. Senkinek sem mondtam el, mert élénken emlékeztem arra hogy hányszor fenyegettek meg hamis tanúzás miatt a rendőrök amikor feljelentettem az engem megerőszakolókat. Ez az orvos gyógyított meg, hogyan fordulhattam volna ellene?

Évekkel később nőgyógyászati vizsgálaton kezdett el fogdosni egy alig hetvenéves orvos, szabályosan elmenekültem előle, de arra még volt ideje hogy utánam szóljon: fogja be a száját, egy szót se szóljon erről senkinek, mert ha fecseg, velem gyűlik meg a baja.

Eszembe sem jutott szólni, kinek is szóltam volna?

Senki nem nekem hitt, ezt még fiatal nőként megértettem, s a fenti helyzetek kivétel nélkül a hatalom gátlástalanságáról, a nőneműek, kiskorúak, azaz gyengék kiszolgáltatottságáról szólnak.

(Érdekes, bár tinédzserként sok barátommal csavarogtunk és buliztunk, ők mindig megvédtek engem az erőszakkal szemben, csak a rendőri erőszaktól nem tudtak megvédeni. Annak mindannyian a kiszolgáltatottjai voltunk.)

Ó de mindez oly régen volt, minek is erre gondolni ma már, amikor a törvény megbünteti az erőszakoskodókat?

Nem értem, hogy miért jut oly keveseknek eszébe hogy mindannyiunkat, férfiakat és nőket állandóan zaklatnak, s bizony verbálisan, visszaélve a pillanatnyi, a másiknak kiszolgáltatottnak tűnő helyzetünkkel, kényszerítenek, erőszakoskodnak velünk. Vannak köztük szép számmal akik maguk is valamikor erőszak áldozatai voltak. (Mielőtt ezt bárki felmentésként olvasná, ez nem az.)

Nem a szexuális erőszakról beszélek, hiszen sokféle aberráció, sokféle szexuális elfojtás, s még ki tudja mennyi minden más vezet ahhoz, hogy egy férfi (ritkábban egy nő) élve és visszaélve pozíciójával, saját testi kielégülését keresse az őt körülvevő nőneműek (vagy hímneműek) között, anélkül, hogy egy pillanatig is elgondolkodna azon, micsoda hazugság amit tesz, hiszen nem attól lesz valakiből jó szakember, hogy enged a szexuális közeledésnek.

Nem vesszük észre, de erőszakban élünk. Úgy élünk ebben, mint a bőrünkben. Márpedig, az ember már csak ilyen, külső és belső megerőszakolását (melyet például önmaga is elvégezhet, ha az adott helyzet rákényszeríti) továbbadja mindazoknak, akik pillanatnyilag szerinte gyengébb helyzetben vannak mint ő.

Nekem, túl a konkrét (színházi) ügyön a történetsorozatban az a legijesztőbb, hogy csak a szexuális erőszakról derült most ki (nem először) valami.

Továbbra is rejtve marad azonban a saját autonómiánk állandó megnyirbálása, erőszakos meggyalázása, a hétköznapi zsarolások rémséges kicsiny boltja, a kiszolgáltatottak gúnyolása, kinevetése, a szolidaritás és segítőkészség egyre fogyatkozó megnyilvánulásai.

Életem kétharmada Magyarországon zajlott. Gyűlölöm az erőszak minden formáját, tartalmától függetlenül. Erőszak hatására távoztam végleg az országból, mert annak idején azt akarták velem elhitetni, hogy a hazugság sokkal fontosabb (de legalább a hallgatás) mint a tények ismerete. Megfenyegettek. Nem vicceltek.

Évekig tartott az a folyamat, ami segített megérteni, hogy társadalmunk a kölcsönös és szinte szünet nélküli erőszakot tekinti a mindennapi érintkezés egyik elengedhetetlen eszközének.

Szabályok, normák, rendeletek –ezek a hivatkozások- vagy csak egy “mi így szoktuk” “nálunk ez az elfogadott”. Nyeli mindenki. Kevesen vannak, akik ellenállnak a verbális és más formájú erőszaknak. Talán azok, akiknek van választási lehetősége. Egyre kevesebben lesznek. Magamról tudom, hogy bármilyen, engem bármire kényszeríteni próbáló intézmény, személy, ugyanazt a reakciót váltja ki belőlem, függetlenül attól, hogy éppen melyik országban vagyok. A személyes szabadságomat védem, nem a titulusokat (nincs) és az emberi méltóságomat. Ezek azonban nem válthatók pénzre, karrierre, épp ellenkezőleg. Sajnos, s ezt némi nosztalgiával írom, ma már e szempontok (szabadság függetlenség személyes integritás) mindössze vacakolások, hisz élni kell, ha lehet, jól kell élni nem pedig túlélni a mindennapokat.

S végül, miközben felbukkan, egyre gyakrabban, hogy a molesztáló, befolyásával, hírnevével, hatalmával visszaélő nagyszerű művész, kiváló kolléga és segítőkészségéről sokszor ismert ember, azon gondolkozom, mekkora kárt okozott a generációmban sokunknak a megsokszorozódott szereprendszer elsajátítása, az egyetlen pillanat alatt történő szerepváltás, aztán megint és megint: minden erkölcsi, etikai megfontolást félre kellett tenni, a szerepváltásokhoz kellett alkalmazkodni. (Természetesen nem mindenki tett így, no volt is retorzió, széles skálán.)

Hány szerepből áll egyetlen ember?

Milyen értékrendet ad át tanítással az, aki visszaél a hatalmával?

Mennyire hiteles tanárként, rendezőként, kollégaként? Mennyire énazonos?

Ha az elmúlt évtizedeknek volt igazán jóvátehetetlen és visszafordíthatatlan rombolása, az éppen abban érhető tetten, hogy a szerepváltások kifejezetten kívánatosak, sőt, jutalomra érdemesnek bizonyultak.

S íme, most ennek egyetlen nyilvánosságra kerülő példájától háborodunk fel. Pedig…”

Az erőre szakosodottakrólAz elmúlt napokban szünet nélkül derülnek ki a nyilvánosság számára a szexuális zaklatás és…

Közzétette: Ferber Katalin – 2017. október 24.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK