Kezdőlap Címkék Eötvös Károly Intézet

Címke: Eötvös Károly Intézet

A tét az egyetemek és az oktatás szabadsága

0

Az Eötvös Károly Intézet a Független Hírügynökséghez eljuttatott véleménye szerint a társadalmi nemek tanulmánya mesterszak megszüntetésének szándéka valójában az egyetemek és az oktatás szabadságáról szól.

Mint ismeretes, augusztus 9-én az érintett egyetemek egynapos határidőt kaptak arra, hogy a társadalmi nemek tanulmánya mesterszak megszüntetéséről szóló rendeletet véleményezzék – írja állásfoglalásában Eötvös Károly Intézet. Az ELTE másnap megalázkodó hangú közleményt adott ki, amelyben a döntés tudomásulvétele mellett, ilyen egyeztetést nem kérve, fejezte ki készségét az „esetleges további szakmai egyeztetésekre”.

Az ezt következő napon a megszüntetendő szakot gondozó ELTE Társadalomtudományi Kara éles hangon tiltakozott a szak – amelynek jelenleg hatályos tartalmát a 18/2016. (VIII. 5) EMMI rendelet tartalmazza – indoklás és érdemi vita nélküli megszüntetése miatt.

Ezután az ELTE olyan újabb nyilatkozat adott ki, amelyben a döntéssel szemben már kifejezi egyet nem értését, sőt érdemi vitát is kezdeményez,

ám az első levél erősen vitatható lényegi tartalmát újból megerősíti: „Az Egyetem tisztában van azzal, hogy a fenntartó minisztériumnak jogában áll a képzési portfólió megváltoztatása, beleértve egyes szakok indításának megakadályozása. Az ELTE a fenntartó döntését ezért tudomásul veszi, ugyanakkor fontosnak tartaná a témakörrel kapcsolatos szakmai és társadalmi vita előzetes lefolytatását”.

De vajon tényleg olyan egyszerű-e annak megítélése, hogy működő egyetemi szakok megszüntethetők-e ilyen módon, igazolható-e a „fenntartó minisztérium” joga erre, és az érintett egyetemeknek ilyen esetekben mi mindent kell még tudomásul venniük?

Az Eötvös Károly Intézet  állásfoglalása felidézi, hogy a 13. század óta (vö. sötét középkor) az európai alkotmányos kultúrának és hagyománynak része az egyetemi autonómia.

Az egyetemi autonómiának pedig az eltelt századokban alapértéke az oktatás szabadsága,

ami lényegét tekintve azt jelenti, hogy az egyetemnek szabadsága van abban a tekintetben, hogy mit tanít, az egyetemi hallgatónak pedig arra, hogy mit tanul.

Az Európai Unió Alapjogi Kartájának 13. cikke szerint „a művészeteknek és kutatásoknak mindenféle megszorítástól menteseknek kell lenniük. Tiszteletben kell tartani a tudomány szabadságát.

Az Alaptörvény X. cikk (2) bekezdése szerint „Tudományos igazság kérdésében az állam nem jogosult dönteni, tudományos kutatások értékelésére kizárólag a tudomány művelői jogosultak.”

A Magna Charta Universitatumot 1988-ban az első európai egyetem (Bolognai Egyetem) megalapításának kilencszázadik évfordulóján fogalmazták. A 388 rektori aláírás egyike az ELTE rektorának kézjegye. „(A)z egyetem autonóm intézmény, amely a tudományos kutatásban és az oktatásban hozza létre, értékeli és adja át a kultúra értékeit. Hogy kielégíthesse a kor szükségleteit, kutatási és oktatási tevékenységének minden politikai, gazdasági és ideológiai hatalommal szemben függetlennek kell lennie.”

A társadalmi, szakmai és alkotmányos vita csak ezeken az alapokon, az egyetemi és tudományos szabadságok elismerésén indulhat el!

Demokráciában szabad a vélemény, diktatúrában kuss van

0

Az utcai tiltakozások tiltási okainak bővítését tervezi a kormánytöbbség az alaptörvényi módosítással – állítja az Eötvös Károly Intézet. Szerintük a kormány saját bíróságot akar magának a legkényesebb ügyekben, a menekültek esetében pedig a büntetőjogi szankció megelőzné az érdemi menedéki döntést.

Az Alaptörvény hetedik módosításának már zajló parlamenti vitájában fejti ki – cseppet se egyetértő – véleményét az Eötvös Károly Intézet. A törvényi csomag legfontosabb részei a gyülekezési joggal szemben az eddiginél is hangsúlyosabban védeni „az otthon nyugalmát”, a politikailag összes kényes ügyben önálló közigazgatási bírósági rendszert hoznának létre, továbbá büntetőjogi szankciókkal fenyegetnék a „jogellenes bevándorlás” elősegítőit. Az EKINT szerint azonban ezek a módosítások részben feleslegesek, mert például a hatályos Alaptörvényből és az Alkotmánybíróság ítélkezési gyakorlatából levezethetőek, másrészt pedig súlyosan jogkorlátozók.

Értékelésükben azt fejtegetik, hogy a gyülekezés, a véleménynyilvánítás joga jelenleg se járhat mások magéletének túlzott sérelmével, amit a joggyakorlatban esetenként kell elbírálni.

Ezért szükségtelen és céltalan a módosítás, kivéve, ha az eddigi alkotmányos felfogástól akar eltérni a kormány.

Vagyis ha bővíteni akarják a jelenleg tételesen megfogalmazott körülményeket, okokat (parlament és bíróság munkájának súlyos veszélyeztetése, ha a közlekedés másképpen nem oldható meg), amikor helye van előzetes tiltásnak.

Ez tehát azt jelenti az EKINT értelmezésében, hogy a módosítással meg akarnak ágyazni annak, hogy

további okokkal bővítsék az utcai tüntetések betiltásának lehetőségét.

(Ahogyan ez egy kormánypárti politikus világossá is tette a parlamentben: zavarják őket a lakásaik környékén zajló tiltakozások.) Magánlakások pedig mindenütt vannak – áll az EKINT elemzésében.

Az EKINT leszögezi: a gyülekezési jog lényege a zavarás, a tüntetések üzenetei csak akkor érhetnek célba, ha nem maradnak észrevétlenek. A gyülekezési jog gyakorlása azért alanyi jog, mert ez nem más engedélyétől, hanem a demonstrálni kívánók elhatározásától függ.

Demokratikus jogállamban a vélemény szabad, a diktatúrában kuss van – a demokrácia zavaros műfaj, a csendes polgár inkább alattvaló

– fogalmaznak.

A jogtudósok szerint hamis a kormány érvelése, amivel létre akarja hozni az önálló közigazgatási felsőbíróságot. Nem bizonyítja be ugyanis, hogy a jelenlegi szervezeti rendszer nem megfelelően működik. Sokkal inkább az látszik, hogy a bíróságok az elmúlt években ellenálltak a kormányzati intézményeknek és a jogállam értékeinek megfelelő döntéseket hoznak. Ezért van szükség arra, hogy a politikailag kényes összes ügyet (közbeszerzések, információszabadság, sajtószabadság, politikusok bírálhatósága, választási viták) kivegyék a rendes bírósági rendszerből, és erre saját bíróságot hozzon létre.

Orbán Viktor

„képtelen belátni a hatalmi ágak elválasztása elvének fontosságát, ezért aztán nem is képes azt tiszteletben tartani”

– írja az EKINT.

Lényegében az eddig is megismert kifogásokkal megegyezően utasítja el az EKINT a Stop Sorost, vagyis a „jogellenes bevándorlás” segítőit, szervezőit büntetni rendelő törvénymódosítást. Mindenekelőtt az, hogy nincs ilyen fogalom a magyar jogban. Ráadásul olyan magatartást követelne meg – elzárás, szabadságvesztés terhének árnyékában – bárkitől, aki „szervezőként” közreműködik menekültek ügyeiben, hogy előbb legyen tisztában azzal, jogosult-e az itt tartózkodásra az érintett, mint ahogyan erről egyáltalán hivatalos hatósági menedéki eljárás elindult volna.

Az EKINT véleménye az, hogy a menekültekkel kapcsolatos törvénymódosítással Magyarország nemcsak nemzetközi kötelezettségeit szegi meg, hanem az alapvető emberi normákat is.

Nyílt levélben fordult az ellenzéki képviselőkhöz az Eötvös Károly Intézet

0

Azt írják, az ellenzéki képviselők nyilatkozatai alapján egyértelmű, hogy egyetértenek: a jelenlegi politikai rendszer nem tekinthető alkotmányos demokráciának. Az intézet elemzéssel segítené őket, hogy milyen mozgásterük van.

A Majtényi László elnök és Somody Bernadette igazgató által aláírt nyílt levél szerint az elemzés konklúziója, hogy az ellenzék alkotmányos funkciója jelen helyzetben túlmutat a hagyományos eszközök használatán. Az intézet meggyőződése szerint a választópolgárok joga, hogy az ellenzéki képviselők

bemutassák elképzeléseiket, hogy az alkotmányos demokrácia helyreállítása érdekében miként élnek majd ellenzéki jogosítványaikkal.

Az intézet szerint, ha az ellenzéki képviselők részt vesznek az Országgyűlés munkájában, akkor „hozzájárulhatnak annak a hamis látszatnak a fenntartásához”, hogy a parlament működése megfelel a liberális demokrácia követelményeinek. Ugyanakkor a képviselők felelősséggel tartoznak az őket bejuttató választópolgárok felé, ráadásul „a képviselői mandátummal járó jogkörök és a parlamenti munkában való részvétel révén többet tehetnek az alkotmányos demokrácia helyreállításáért.” Ezzel kapcsolatban azt írják:

„Az ellenzéki pártoknak és politikusaiknak tehát világossá kell tenniük a választópolgárok előtt, hogy milyen megfontolások alapján hozták meg erről a döntésüket.”

A képviselőknek esküt is kell tenni, amelyben hűséget fogadnak az Alaptörvénynek. Az intézet szerint az esküt vállalhatóvá teszi, hogy „egyúttal kijelenti, azért dolgozik, hogy, amint ennek politikai feltételei meglesznek, az Országgyűlés fogadja el hazánk végleges Alkotmányát, amely a jelenlegi Alaptörvény jogkorlátozó elemei és az ideologikus tartalmai helyébe a korszerű alkotmányosság elveit és szabályait helyezi.”

Az intézet azt írja:

az ellenzéki képviselők feladata, hogy ellenőrizzék a kormányzati tevékenységet, és felmutassák annak alternatíváját.

„Az ellenzéki képviselők jogai azt hivatottak szolgálni, hogy a kormánytöbbség is csak nyilvános és érdemi vitát követően fogadhassa el a többségi döntéseket, és a kormányzatnak a nyilvánosság előtt számot kelljen adnia tevékenységéről” – írják. De ha a Parlament működése már nem az alkotmányos demokráciát szolgálja, akkor „egyes fórumok, viták és szavazások esetében felmerülhet, hogy azok bojkottálása mellett több érv szól, mint a részvétel mellett”. Ennek a szelektív bojkottnak azonban az intézet szerint a társadalom számára jól láthatónak kell lennie, a súlyát pedig az adná, ha minél többen részt vennének benne.

„A demokrácia iránt elkötelezett ellenzéki képviselők a civil szféra védelme érdekében alternatív utakat is kereshetnek, így felhasználhatják az utólagos normakontroll indítványozási jogkörüket” – írja az Eötvös Károly Intézet. Emellett „az országgyűlési képviselő részére minden állami szerv köteles megadni a munkájához szükséges felvilágosítást, továbbá a képviselők jogosultak belépni valamennyi közigazgatási szervhez, közintézethez és közintézményhez”. Vagyis a képviselők a nyilvánosság elé tárhatnak politikai motivációjú méltánytalanságokat.

Hogyan lehet az illiberálisból valódi demokráciát építeni?

Ismét megtartotta Legyen köztársaság! című rendezvényét az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet, amely ezúttal természetesen az április 8-i választások jegyében telt. Szakértőket és ellenzéki politikusokat hívtak meg, de a téma ezúttal nem a választási összefogás volt, hanem elsősorban az, hogy mi várható április 8-a után. Az Együtt, az MSZP és a DK megjelent politikusai szerint nem szabad finomkodni a NER lebontásában, az LMP és a Momentum álláspontjába viszont nem fér bele, hogy antidemokratikus eszközökkel állítsák vissza a demokráciát.

Majtényi László jogtudós, korábbi adatvédelmi biztos és az EKINT elnöke azzal vezette fel a rendezvényt, hogy illiberális állam ide vagy oda (szerinte az illiberális demokrácia fogalmi ellentmondás), az április 8-i választásoknak az egyenlőtlen, és a kormánypártoknak jelentősen kedvező feltételek mellett is komoly tétje van. Annál is inkább, hiszen március 15-én Orbán Viktor miniszterelnök arról beszélt, hogy a választások után elégtételt vesz, ami Majtényi szerint annyit tesz, hogy az állami szerveket még jobban ráuszítja majd ellenfeleire.

A programban szereplő panelbeszélgetésen és az azt követő politikusi vitában azonban nem arról volt szó, hogy mit kell tennie az ellenzéknek ahhoz, hogy legyen esélye április 8-án, hanem hogy mennyire tekinthető legitimnek egy ilyen helyzetben megtartott választás, mi a tétje, és az eredménytől függően mit lehet és kell tenni utána, hogy illiberálisból újra liberális demokrácia legyen Magyarország.

Az első beszélgetés résztvevői Demeter Áron emberi jogi szakértő, a politikusi múlttal rendelkező Elek István közíró, illetve Fleck Zoltán jogtudós voltak. A beszélgetést vezető Váradi Júlia először arról kérdezte őket, hogy mennyire tekinthető legitimnek egy ilyen rendszerben megtartott választás. Mindannyian egyetértettek abban, hogy ha egy ilyen erősen a kormánypártok felé lejtő pályán győzni tud az ellenzék, az mindenképpen legitim eredménynek tekinthető. Elek István szerint akármilyen rossz a választási rendszer, van esélye az ellenzéki pártoknak győzni, el lehet zavarni a kormányt. Fleck Zoltán pedig elmondta, hogy alapvetően kétféle jellegű autoriter berendezkedés létezik: az egyikben már nem is tartanak választásokat, viszont ezek kevésbé tartósak, mint azok, ahol egyre formálisabban ugyan, de még tartanak. A választási rendszer megtartása azonban a kormányzó erőnek mindenképpen kockázat, bármennyire is a maguk kénye-kedve szerint alakítják a feltételeket.

A résztvevők ezután sorra vették a különböző választási kimeneteleket, illetve azt, hogy milyen szerepet kaphat a mostani ellenzék attól függően, hogy ki és milyen arányban nyer április 8-án.

Váradi Júlia, Fleck Zoltán jogtudós, Elek István közíró és Demeter Áron emberi jogi szakértő. Forrás: EKINT/Facebook

Az első, a résztvevők és a hallgatóság által legkedvezőtlenebben tartott esettől indultak: ha ismét kétharmados győzelmet arat a Fidesz-KDNP. A meghívottak szerint ekkor mikroszinten kell erősíteni a társadalmi együttműködést: újra meg kell tanulni szóba állni és együttműködni egymással, és az oktatásnak is nagyon fontos szerepe van, hogy minél többen tisztába kerüljenek a demokratikus intézményrendszerek működésével és az állampolgári jogokkal.

Ha viszont nem lesz meg kormánypártoknak a kétharmados győzelem, akkor Elek István szerint az ellenzéki pártoknak

nagyon gyorsan meg kell találniuk a közös nevezőt, amit eddig elmulasztottak, és ezt fel kell tudni mutatni a választók felé.

Fleck Zoltán szerint ebben az esetben kemény aprómunka következik, konszenzusra kell jutni bizonyos kérdésekben, legfőképpen abban, hogy mit jelent az ellenzéki pártok szerint a demokrácia. A jogtudós szerint ebben az esetben is lenne mozgástere az ellenzéknek, pláne, hogy a Fidesz-KDNP-nek már a nem nagy nyerés is veszteséget jelent az elmúlt két választáshoz képest. Ennek belülről is bomlasztó hatása lehet a fennálló rendszerre.

„Nem logikus a NER, ezért nem stabil”

– mondta Fleck Zoltán. Demeter Áron szerint is az eddig elmulasztott együttműködés lenne a legfontosabb teendő az ellenzék számára, és a meglévő demokratikus eszközök kihasználása, bármennyire is értelmetlennek tűnik például egy parlamenti interpelláció.

Mielőtt az esetleges ellenzéki győzelemre került volna gondolatban a sor, szóba került, hogy választópolgárként mit tehet valaki, ha mindenáron kormányváltást szeretne. Elek István szerint könnyű tájékozódni az egyéni választókerületekben a legesélyesebb ellenzéki jelöltről, és ha a hét közepéig nem tudnak megállapodni a pártok, akkor tovább nem is érdemes várni erre.

Úgy véli, hogy még egy kétharmados ellenzéki győzelemre is van esély, ha 70 százalék fölött van a részvétel, és ha a kevésbé tájékozott állampolgárokhoz is sikerül eljuttatni, hogy az adott körzetben ki tudja legyőzni a Fidesz jelöltjét.

Fleck Zoltán viszont felhívta a figyelmet arra, hogy mivel a Fidesz-KDNP most jobban érzi a választás tétjét, arra is fel kell készülni, hogy dezinformációval vagy akár a választójogi törvénybe ütköző módon is be akarják biztosítani a győzelmet.

Fleck Zoltán úgy gondolja, ha akármilyen arányban is, de ennek ellenére nyer az ellenzék, akkor

fel kell puhítani a rendszert, meg kell kérdőjelezni a hatályos alaptörvényt, és elkezdeni az alkotmányozási folyamatot.

Demeter Áron szerint, ha nincs elegendő közös pont a pártok elképzeléseiben, akkor új választásokat kell kiírni, immár egy igazságosabb rendszerben. Szerinte el kell kerülni a szimbolikus, de valójában nem jól funkcionáló alkotmányozást. Elek István szerint egyszerű többséggel lehetetlen lenne kormányoznia egy ennyire megosztott közösségnek, mint amit az ellenzék képvisel, és nagy lesz a kísértés arra is, hogy valaki lepaktáljon a Fidesszel. Demeter Áron és Elek István szerint egyébként van esély egy ellenzéki közös nevező kialakítására, Fleck Zoltán viszont nem volt biztos benne, hogy az ellenzéki pártok leértek-e már annyira a gödör aljára, hogy felismerjék az ilyesfajta kompromisszum szükségességét.

Szerinte társadalmi nyomás kell ahhoz, hogy ez megvalósuljon, mert „az nem egy élhető Magyarország, ami az autoriter rendszerbe belerohad”.

Az ezt követő politikusi vitán hasonló kérdések kerültek szóba. Ezt Pikó András vezette, aki két-két percet adott az ellenzéki pártok (DK, Együtt, MSZP-P, LMP, Momentum Mozgalom) képviseletében megjelent résztvevőknek arra, hogy kifejtsék álláspontjukat, majd egy percben lehetett reagálni az elhangzottakra. A politikusoknak nem mindig sikerült a feltett kérdésre válaszolniuk, hanem a jól ismert kommunikációs paneleket, illetve kampányszövegeket vetették be, de azért nyomokban vitát is tartalmazott a vita.

A törésvonal elsősorban a DK-Együtt-MSZP tengely és az LMP-Momentum között alakult ki, bár az MSZP-s Tóth Bertalan igyekezett néha kibékíteni az ellentéteket.

Az első kérdésben azonban konszenzus volt: Pikó András arról faggatta a résztvevőket, hogy ha már mindannyian azt mondják, hogy nincs már demokrácia, felmerült-e pártjuknál a választások bojkottja. Erre mindenki azt mondta, hogy nem, mert egyrészt a választópolgárok felől is érezték az igényt arra, hogy elinduljanak, másrészt pedig minden eszközt meg kell ragadni arra, hogy leváltsák a kormányt.

Pikó András, Varju László (DK), Szigetvári Viktor (Együtt), Tóth Bertalan (MSZP), Kanász-Nagy Máté (LMP), Gönczi Gergely (Momentum) Forrás: EKINT/Facebook

Ezután Pikó András felvetette, hogy a parlamenti munka bojkottjára gondoltak-e, amennyiben ismét kétharmaddal nyert a Fidesz-KDNP. A momentumos Gönczi Gergely szerint ez a lépés értelmetlen lenne, mert senkinek sem tudnák bizonyítani vele, hogy a rendszer nem demokratikus. Hiszen valaki vagy eddig is tudta ezt, ahogy külföldön, például az EU-ban is látják, vagy ha eddig elvakultsága miatt nem vette észre, ezután sem ébredne rá. Emellett szerinte egy ilyen helyzetben is lehet hasznos ellenzéki munkát folytatni. Az LMP képviseletében Ungár Péter helyett megjelent Kanász-Nagy Máté szerint sem kell otthagyni a Parlamentet, mert ez csak zavart okozna az emberek fejében: nem értenék, hogy ha egyszer részt vettek a választáson és bejutottak, akkor miért nem politizálnak. Illetve szerinte is ki kell használni a képviselőséggel járó lehetőségeket. Tóth Bertalan azonban el tud képzelni olyan forgatókönyvet, amikor a demokrácia további leépítése miatt kénytelenek lennének bojkottálni az üléseket. Ugyanezt mondta az Együtt miniszterelnök-jelöltje, Szigetvári Viktor is. Hozzátette,

ha fideszes kétharmad lesz, akkor ők a parlamenti helyüket arra is kihasználnák, hogy az ezt megakadályozni képtelen ellenzéket „üssék”.

A legkevesebb hajlandóságot arra mutatták a jelenlévők, hogy érdemben válaszoljanak arra, mi tennének, ha a Fidesz-KDNP-nek többsége lenne, de nem kétharmados. Az MSZP-s Tóth Benedek szerint ezzel már bevinne az ellenzék egy mélyütést, amit lehetne folytani a 2019-es önkormányzati választásokon, hogy a kormánypártok ne bírjanak ki még egy menetet 2022-ig a ringben. A legtöbben kizártak bármiféle együttműködést a parlamenti munka során a kormánnyal, de az LMP-s Kanász-Nagy Máté szerint konkrét ügyeket kellene nézni, ahogy ők eddig is tették (sokat is bírálta a vitán Szigetvári Viktor az LMP-t azért, mert például az Alkotmánybíróság felállításában segédkezett). Gönczi Gergely szerint pedig akkor lenne a kétharmad és az egyszerű többség között érdemi különbség, ha az ellenzéki pártok ki tudnák vinni az emberek közé a politikát.

Itt kialakult egy kis vita, ugyanis a monentumos Gönczi Gergely úgy fogalmazott arra a kérdésre, hogy konkrétan mit csinálnának ellenzékben, hogy biztosan nem azt, amit az eddigi ellenzék. Ez Szigetvári Viktornak (és a jórészt idősekből álló közönségnek) nagyon nem tetszett. Szigetvári szerint a baloldali képviselők, az LMP-sek és még a Parlamenten kívüli együttes politikusok is minden rendelkezésre álló eszközt kihasználtak eddig is, hogy fellépjenek a kormány politikája ellen. Az MSZP-a Tóth Bertalan erre békítőleg úgy reagált, hogy elismerte a Momentum nolimpiás sikerét, és hozzátette, hogy egymásra van utalva az ellenzék, ezért nyitottnak kell lenni.

A következő kérdés arra vonatkozott, hogy ha kisebbségbe került a Fidesz, képes lehet-e egy ennyire megosztott ellenzék kormányozni. Gönczi Gergely szerint

egyszerű ellenzéki többség esetén is ki lehet fogni a szelet a Fidesz vitorlájából,

és a pénzcsapok elzárása merőben új helyzetet jelentene a Fidesz stabil holdudvarában. Ugyanezt mondta lényegében Kanász-Nagy Máté is, hozzátéve, hogy az oktatás, az egészségügy és a választási rendszer átalakítása kapcsán már most is sikerült közös platformot kialakítania az ellenzéki pártoknak. Szigetvári Viktor hangsúlyozta, hogy a Jobbikkal nem lehet koalíciót kialakítani (és az LMP álláspontjára utalva többször is elmondta, hogy a kormányváltáshoz sem kell a Jobbik), főleg, hogy szerinte az is elképzelhető, hogy Vona Gáborék a Fidesszel egyeznek meg. Szigetvári radikálisabban fogalmazta meg azt, amire a jelenlévő MSZP-s és DK-s politikus is utalt, hogy nem feltétlenül kell kétharmad a kétharmaddal bebetonozott NER visszacsinálására. Szigetvári szerint egy

„feles többség is rendszerváltás”,

és mivel illiberális demokrácia van az országban, a demokrácia visszacsinálásához az illiberális eszközök is megengedhetők, és szerinte ezt a nemzetközi közösség is így látja. A DK-s Varju László is arról beszélt, hogy a NER körülményei között jogállam nem létezik.

Kanász-Nagy Máté szerint viszont csak ördögi körbe kerülnénk, ha a Fidesz eszközeit használva akarnánk leépíteni a Fidesz rendszerét, mert nehezen lehetne visszatalálni egy ilyen pozícióból az alkotmányosság terepére. Az LMP álláspontja az, hogy a feles többség nem jelent elég felhatalmazást a választóktól ahhoz, hogy kétharmados törvényeket csináljanak vissza, és egy ilyen győzelem távolról sem hasonlítható a rendszerváltáshoz. Antidemokratikus eszközök ellen demokratikus eszközök kellenek – mondta, hozzátéve, hogy az új alkotmányról például lehetne népszavazást kiírni. Szigetvári szerint a jogfolytonossággal óvatosan kell bánni, mert le kell váltani a Fidesz által kulcspozícióba ültetett embereket és helyreállítani a demokratikus intézményrendszert. Az alkotmányozás egy következő lépés lehet az új választás után.

„Többet nem lehet elkövetni azt a hibát, hogy mi vagyunk az úriemberek”

– mondta Tóth Bertalan arról, hogy a nem jogállamot nehéz lebontani jogállami eszközökkel, és a Fideszt soha nem is izgatta, hogy a demokráciát szem előtt tartsa. A DK-s Varju László szerint az igazságosság és a jogbiztonság kérdésében az igazságosság a fontosabb szempont. A momentumos résztvevő viszont inkább Kanász-Nagy álláspontjához csatlakozott: legitim, jogállami eszközökkel kell elkezdeni a rendszer leépítését, eközben pedig szerinte úgyis annyit gyengülne a biztos hátországát vesztett NER, hogy működjön ez a módszer.

A legutolsó kérdéskör az elszámoltatásé volt, amit már többször is érintettek a pártok, és a közönség is nagyon szeretett volna hallani róla, annak ellenére, hogy a vita már kicsúszott az előre meghatározott időkeretből.

Itt nagyjából konszenzus volt abban, hogy a közbeszerzések felülvizsgálata, a kormánypárti politikusok elleni vagyonosodási vizsgálatok elindítása, a korrupciós ügyészség felállítása, illetve az Európai Ügyészséghez való csatlakozás lenne fontos.

Az LMP és a Momentum tagjai a széles körű vizsgálatok és a nyilvánosság hívei voltak, illetve azt a jogi eszközt is kihasználnák, amely a törvény betűje szerint ugyan megfelelő, de az erkölcsileg elítélhető szerződések semmissé tételére ad lehetőséget. Kanász-Nagy szerint ugyan csábító lenne akár új büntetőtörvénykönyvi tényállásokkal vagy visszamenőleges hatályú ítéletekkel fellépni a korrupció ellen, de enélkül is van elég eszköz az elszámoltatásra. Tóth Bertalan és Szigetvári Viktor szerint azonban nagyon sok ügyletről már most is lehet tudni, hogy visszaélések történtek, és nem kellene hosszas vizsgálatokkal tölteni az időt. Szigetvári például a legnagyobb fideszközeli oligarchákat vagyonelkobzással is sújtaná. Varju László pedig kifejezetten Polt Péter legfőbb ügyészt említette, akit el kellene küldeni, míg más prominens Fideszhez köthető szereplőket, például Matolcsy Györgyöt pedig bíróság elé állítani.

Csak diktatúrákban használnak ilyen jogi eszközöket

0

A Stop Soros törvénytervezettel a kormánynak a legkevésbé sem célja a valódi társadalmi vita a menekültpolitikáról, a migrációról vagy akár a civil társadalomról. Ellenkezőleg, ez a törvénycsomag is abba a már évek óta tartó kormányzati kommunikációs kampányba és intézkedéssorozatba illeszkedik. Ha ebből a szövegből törvény lesz, akkor a bevezetett jogi eszközök a támadott civil szervezeteket létükben fenyegetik – áll az Eötvös Károly Intézet elemzésében.

Társadalmi vitát színlelve a Kormány honlapján azt állítja, hogy a „Stop Soros” törvénycsomag javaslatáról „mindenki elmondhatja véleményét” az ott megadott email címen. Azt, hogy e (határidő megadása nélkül) felkínált „lehetőség” mennyire hamis, s hogy valójában mi is a kormányzat társadalmi vitával kapcsolatos elképzelése és gyakorlata, azt az elmúlt hét év tendenciái pontosan tükrözik. Bizonyosak lehetünk abban, hogy a társadalmi vita örve alatt valójában újabb gyűlölködő kormányzati propaganda-kampány készül. Ezt alátámasztja, hogy az észrevételeket nem a jogalkotásért felelős tárcának, hanem a Miniszterelnöki Kabinetiroda emailcímére lehet megküldeni. Az így hirtelen „illetékessé lett” Rogán Antal propagandaminiszter be is jelentette, hogy a „társadalmi vita” csakis a törvény szigorításáról szólhat. Ehhez hasonlóval a kommunista diktatúra óta nem találkoztunk – állapítja meg az Eötvös Károly Intézet.

A Majtényi László vezette közpolitikai fórum ezt követően a kormány által javasolt törvénytervezet egyes részeiről megállapítja: az illegális migrációt támogató szervezetek fogalma: a kormánykritikus vélemények büntetése; a bevándorlási finanszírozási illeték: alig leplezett büntetőadó; az idegenrendészeti távoltartás: önkényes kitiltás a határsávból.

Az elemzés végkövetkeztetése: ez a törvénycsomag nem az illegális migrációt támogató szervezetek (tehát valójában az embercsempészek) megregulázására készült, hanem a civilek elleni támadássorozat része. A kormány 2013 óta tartó, szisztematikusan felépített kampánnyal akarja ellehetetleníteni és hitelteleníteni a kritikus szervezeteket, a kezdetektől hamisan azt állítva, hogy külföldi érdekeket szolgálnak. Soros György és az általa alapított Nyílt Társadalom Intézet fontos ellenségként szerepel az állami propagandában és intézményi bírálatát összekötötték a menekült emberek ellen folytatott gyűlöletkampánnyal. A támadások és a civil szféra ellehetetlenítésére irányuló próbálkozások fokozatosan egyre intenzívebbé váltak. Ezalatt a kormány – főként orosz mintára – elkezdte felépíteni a bármilyen kormánypolitika mindig lelkes támogatóiból saját hamis civil szféráját, a GONGOkat (government organized non-governmental organization), akikkel példát állíthattak, így szétválasztva a magyarság számára hasznos tevékenységet végző, illetve fogalmaik szerint károkat okozó civileket.

 

Pert nyert az Eötvös Károly Intézet Németh Szilárd ellen

0

A Fidesz alelnöke azt mondta: az intézet „sokkal, de sokkal nagyobb lóvét” kapott Soros György alapítványaitól, mint amit bevallott.

Az Eötvös Károly Intézet közleményében azt írja, hogy ez súlyos vád, ha igaz lenne, akkor meghamisították volna közhasznúsági jelentésüket. Németh Szilárd azt is állította, hogy ezt a nemzetbiztonsági szolgálatoktól tudja, és hogy a szolgálatok a Nemzetbiztonsági Bizottság ülésén nyilatkoztak erről, amit az ellenzéki képviselők is hallottak.

Ezeket az állításokat aztán Németh Szilárd nem tudta bizonyítani.

Szél Bernadett, a bizottság tagja korábban sajtótájékoztatón közölte, hogy a bizottság jegyzőkönyveinek tanúsága szerint az Eötvös Károly Intézetről az ülésen szó sem esett.

Az intézet közleményében azt írja: Németh Szilárd állításai azért is fenyegetők, mert „jogszerűen csakis bűncselekménnyel, illetve terrorgyanúval illetett személyeket, gonosztevőket szabad lehallgatni”.

A bíróság első fokú ítélete szerint

Németh Szilárdnak nyilvánosan bocsánatot kell kérnie,

és háromszázötvenezer forint sérelemdíjat is fizetnie kell.

Putyin díszpolgársága miatt Balog Zoltánhoz fordul az Eötvös Károly Intézet

0

Nyílt levelet írt Balog Zoltánnak, az emberi erőforrások miniszterének az Eötvös Károly Intézet Vlagyimir Putyin orosz elnök egyetemi díszpolgári címe miatt.

Mivel a fenntartónak nem csak joga, hanem kötelessége is a törvényesség biztosítása, ezért az Eötvös Károly Intézet (EKINT) Balog Zoltán emberi erőforrások miniszterhez fordult Putyin orosz elnök Debreceni Egyetemtől kapott díszpolgári címe miatt, erről ugyanis álláspontjuk szerint jogsértő módon döntött az intézmény Szenátusa.

Az EKINT augusztusban már nyílt levélben kérte a Debreceni Egyetem Szenátusától Putyin díszpolgári címének visszavonását, mivel szerintük a testület döntése több okból is jogsértő. Az egyetem azonban azóta sem vonta vissza a díszpolgári címet, ezért fordultak most Balog Zoltánhoz.

Többek között azt írják, hogy a Debreceni Egyetem közintézmény, amely csak az alkotmányos alapértékek tiszteletben tartásával hozhat döntést: “az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértését semmilyen módon nem támogathatja, nem pártolhatja.” Hozzáteszik, hogy a szenátus döntései nem sérthetik és nem veszélyeztethetik az egyetemi autonómiát, az egyetem vezetése nem hozhat olyan döntést, amely a kormány politikai érdekeit kiszolgálja, illetve szerintük majdani szolgálatokért előre kitüntetni valakit erkölcsileg is elfogadhatatlan.

A nyílt levélben, amely itt olvasható teljes terjedelmében, arra kérik a minisztert, hogy ellenőrizze a Debreceni Egyetem döntésének jogszerűségét, illetve azt, hogy nem ért-e valakit retorzió az intézmény munkatársai közül azért, mert tiltakozását fejezte ki ezzel kapcsolatban.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK