Szijjártó: kiléphetünk az ENSZ migrációs tárgyalássorozatából
A migrációt biztonsági kockázatként kellene elismerni, ösztönzése helyett a megállításáról kellene beszélni és a kiváltó okok kezelésére kellene összpontosítani – mondta a külgazdasági és külügyminiszter az M1 aktuális csatorna műsorán.
Ennek hiányában ugyanis Magyarország kilép az ENSZ migrációs csomagjáról folytatandó tárgyalássorozatból – közölte.
Zuschlag ismét őrizetben
Sajtóértesülések szerint Zuschlag Jánost szerdán őrizetbe vették, mert ő is tagja annak a társaságnak, akiket azzal gyanúsítanak, hogy egy biztosításközvetítő cég adatbázisából személyes adatokat loptak ki. Ezzel a választáson induló kamupártok számára szereztek volna ajánlásokat, hogy ezen pártok nevében több százmillió forint támogatáshoz juthassanak.
A nemzetközi Sportdöntőbíróság (CAS) mind a 39 esetben törölte az orosz sportolók örökös olimpiai eltiltását.
A CAS szerint ezek közül 28 esetben nem volt bizonyított a doppingvétség, így a 2014-es szocsi téli játékokon elért eredményeiket is visszakapják az érintettek.
Felfüggesztette a Berliner Kft. működését a Nébih
Súlyos műszaki és higiéniai hiányosságok miatt azonnali hatállyal felfüggesztette egy budapesti finom pékáru és cukrászati termék előállító üzem, a Berliner Kft. működését a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal.
A helyszíni ellenőrzés során összesen 14 tételt, több mint 580 kilogramm élelmiszert (alapanyagokat, félkész- és késztermékeket) vontak ki a forgalomból azok lejárt minőségmegőrzési ideje és nyomon követhetetlensége, valamint az üzemben tapasztalt műszaki és higiéniai hiányosságok miatt.
Szijjártó Péter szerint, ha az ENSZ migrációs csomagjának első tervezetében nem lesz elmozdulás pozitív irányba, Magyarország álláspontja felé, elindítják Magyarország kilépési folyamatát a tárgyalássorozatból.
Magyarország csatlakozott az Európa Tanács terrorizmus megelőzéséről szóló egyezményéhez, 40. tagországként.
Folytatni kell a reformok, de megvan az esély, hogy Szerbia 2025-re uniós tag legyen, ezt mondta Antonio Tajani, az Európai Parlament elnöke.
Új magatartási kódex lépett életbe az Európai Bizottságban, mától szigorúbb etikai szabályok vonatkoznak a biztosokra.
Aggodalomra ad okot a tervezett romániai igazságügyi reform, az ország számára létfontosságú az igazságszolgáltatás függetlenségének biztosítása, ezt mondta Klaus Iohannis román elnök Brüsszelben.
Az Egyesült Államok felvette a terroristákat felsoroló listájára a Hamász vezetőjét, Iszmáil Haníjét.
Trump jogászcsapatának korábbi szóvivőjét is ki akarja hallgatni Robert Mueller különleges ügyész. (Reuters)
Óvadék ellenében szabadon engedte a török bíróság Taner Kilicet, az Amnesty International török elnökét.
Orbán: a „Stop Soros” törvénycsomag új helyzetet teremt
A migrációs törvénycsomag új helyzetet teremt, mindenki, így Soros György is eldöntheti, hogy mit csinál: abbahagyja vagy folytatja az illegális migráció szervezését, támogatását – mondta Orbán Viktor miniszterelnök pénteken a Stop Soros névvel illetett törvénycsomagról. Arról is beszélt, a tavaly az országba érkezett 1300 menekült kapcsán, hogy Magyarország politikája változatlan: nem fogad bevándorlókat, senkit sem telepít be az országba, de ha úgy látják, hogy valaki nemzetközi védelemre szorul, akkor neki átmeneti oltalmat biztosítanak. (Kossuth Rádió/MTI)
Az Együtt közös éjszakázásra hívta Tarlóst az utcán
A főpolgármester 2018. január 12-i sajtótájékoztatója alapján munkacsoportot hozott létre a hajléktalanprobléma kezelésére, azzal a céllal, hogy – megfogalmazása szerint – a budapesti aluljárók funkciójuknak megfelelő állapotba kerüljenek. Az Együtt szerint a hajléktalanság nem rendészeti, hanem szociális kérdés, ezért elnökségének tagjai arra kérik Tarlós Istvánt, hogy töltsön velük egy éjszakát az utcán, hogy eldönthessék ezt a vitát. (Együtt sajtóközlemény)
Elutasította az orosz alkotmánybíróság Navalnij panaszát
Elutasította az orosz alkotmánybíróság Alekszej Navalnij orosz ellenzéki politikus kérését, hogy vizsgálják felül azt a döntést, amelyben törvényi előírásokra hivatkozva megtiltották indulását a márciusi elnökválasztáson. A Központi Választási Bizottság (CIK) arra hivatkozott, hogy Navalnij gazdasági bűncselekmény miatt 2017-ben felfüggesztett börtönbüntetést kapott, ezért tíz évig nem indulhat jelöltként választásokon. Navalnij ezzel szemben azt állította, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) neki adott igazat az elítéltetése ügyében, és nem vesztette el passzív választójogát. (MTI)
Zaklatási botrányba keveredett az ENSZ
Az ENSZ irodáiban virágzott a szexuális zaklatás. Több tucat korábbi és jelenlegi dolgozó szerint a hallgatás kultúrája volt érvényben a szervezetnél: a zaklatókat nem vonták felelősségre, az áldozatok pedig eltűrték a nem megfelelő viselkedést. A visszaélések a szóbeli zaklatástól egészen a nemi erőszakig terjedtek a Guardian által meginterjúvolt alkalmazottak szerint. (Guardian)
Második helyezést ért Kluge Ida Berta az ENSZ rajzversenyén, amelynek témája az volt, hogyan befolyásolhatja az élelmezésbiztonság és a vidékfejlesztés a migráció jövőjét.
Európából mindösszesen ketten szerepeltek sikeresen az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) az Élelmezési világnaphoz kapcsolódó nemzetközi rajzversenyén.
A 13 éves Kluge Ida Berta, aki
második helyezést ért el a 13-15 éves korcsoportban,
rajzában azt mutatja be, hogy az emberi együttérzés, szolidaritás és empátia elengedhetetlen elemei a migráció kérdésének megoldásához – írja közleményében a FAO.
A 2017-es Élelmezési világnap fő üzenete azt volt: a migráció jövője megváltoztatható, ha gondoskodunk az élelmezésbiztonságról és a vidék fejlődéséről, így az embereknek lehetősége nyílik saját otthonukban maradni és ott felépíteni egy stabil megélhetést.
„A bevándorlás kérdése Európa egyik legnagyobb kihívása, és
a jóra illetve néha nehéz kompromisszumokra való törekvés szükséges
Az ENSZ Biztonsága Tanácsa amerikai javaslatra szavazott meg újabb szankciókat Észak-Korea ellen. Az ország szerint ezek háborús cselekményt és teljes gazdasági blokádot jelentenek.
Az ENSZ BT a legutóbbi észak-koreai rakétateszt miatt hozott újabb szankciókat, amelyeket a kínaiak és az oroszok is megszavaztak. Ezek szerint 90 százalékkal
csökkenteni kell a nyersolaj és a finomított kőolajtermékek Észak-Koreába irányuló exportját.
A határozat felszólítja az észak-koreai vendégmunkásokat foglalkoztató országokat, hogy 24 hónapon belül küldjék haza valamennyiüket. A cél, hogy megfosszák az észak-koreai rezsimet a vendégmunkások által hazaküldött pénztől. Az eredeti javaslatban 12 hónap szerepelt.
Az észak-koreai külügyminisztérium közleménye szerint az Egyesült Államok retteg Észak-Korea nukleáris erejétől, és
„egyre eszeveszettebbül hozza meg egyre szigorúbb szankcióit az ország ellen, és gyakorol rá nyomást”.
Az ország szuverenitása súlyos megsértésének tartják az újabb szankciókat, „a Koreai-félsziget és a térség békéjét, stabilitását megsértő háborús cselekménynek”. Szerintük az ország fegyverei nem sértik a nemzetközi jogot és védelmi jellegűek. De azt is írják:
„Az Egyesült Államoknak egy pillanatra sem szabad elfelejtenie, hogy a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (…) atomfegyvereivel képes komolyan fenyegetni az amerikai kontinenst.”
A közleményben a szankciókat megszavazó államokat is megfenyegetik, azt írják nagy árat fizetnek majd.
Az ENSZ Közgyűlése 128 támogató és kilenc ellenszavazattal, 35 tartózkodás mellett csütörtökön elfogadta a Donald Trump amerikai elnök Jeruzsálem státuszára vonatkozó döntését elítélő határozattervezetet. Huszonegy állam nem vett részt a voksoláson.
Nemmel szavazott az Egyesült Államok és Izrael mellett Guatemala, Honduras, Togo, Mikronézia, Nauru, az óceániai Palau és a szintén óceániai Marshall-szigetek.
Az ENSZ-közgyűlés annak ellenére fogadta el a határozatot, hogy Trump előző nap az amerikai támogatások megvonásával fenyegette meg a testületben ellene szavazó államokat.
Az ENSZ Közgyűlésének határozatai jogilag nem kötelezőek, de nagy politikai súlyuk van.
A határozat „érvénytelennek és semmisnek” nyilvánította az amerikai elnök döntését, amellyel Jeruzsálemet Izrael fővárosaként ismerte el.
(MTI/EPA/Justin Lane)
A közgyűlés vitájában az amerikai ENSZ-nagykövet újfent azzal fenyegette meg a 193 tagországot és az egész világszervezetet, hogy amennyiben megszavazzák Trump döntésének elítélését, Washington megvonja a támogatást.
Nikki Haley leszögezte: az ENSZ egyetlen voksolása sem változtat az Egyesült Államok döntésén, miszerint áthelyezi nagykövetségét Tel-Avivból Jeruzsálembe, mert „ez a helyes lépés”.
Kifejtette: az Egyesült Államok „úgy fog emlékezni erre a napra, mint amelyen támadás érte a Közgyűlés részéről azért, mert szuverén nemzetként gyakoroltuk jogunkat”. Majd hozzátette: „Emlékezni fogunk erre a napra, amikor majd ismét felkérnek bennünket, hogy a világ legnagyobb támogatójaként fizessük be hozzájárulásunkat az ENSZ-nek”.
Az ENSZ Biztonsági Tanácsának rendkívüli összehívását kérte nyolc ország Jeruzsálem kérdésében. Mind a nyolc ország ellenzi, hogy Donald Trump amerikai elnök szerdán elismerte Jeruzsálemet Izrael fővárosaként.
Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország, Svédország, Egyiptom, Szenegál, Bolívia és Uruguay fordult Japánhoz – amely decemberben a BT elnöke – a kéréssel, hogy az ENSZ főtitkára, António Guterres még e hétre hívja egybe a 15 tagállam képviselőit.
Japán ENSZ-nagykövete ennek eleget tett, és pár óra elteltével közölte, hogy pénteken – helyi idő szerint – reggel kilenc órakor – magyar idő szerint délután háromkor – kezdődik a tanács ülése.
Guterres egyébként – Trump bejelentése után – azt mondta, hogy Jeruzsálem státuszának problémáját közvetlen izraeli-palesztin tárgyalásokon kell megoldani.
Észak-Korea újabb interkontinentális ballisztikus rakétával hajtott végre kísérletet – a rakéta hatótávolsága olyan, hogy elérheti vele az Egyesült Államok területét. Az ENSZ főtitkára máris közleményben ítélte el a kísérletet. Az USA-ban már vannak, akik nekiálltak kardot csörtetni, de Trump egyelőre csak belpolitikai témájú megjegyzést tett az észak-koreai kísérlettel kapcsolatban.
Élesen elítélte Észak-Korea legújabb ballisztikus rakétakísérletét Antonio Guterres. Az ENSZ főtitkára által kiadott közlemény szerint Phenjan egyértelműen megsértette a Biztonsági Tanács határozatait és azt mutatja, hogy Észak-Korea teljes egészében figyelmen kívül hagyja a nemzetközi közösség véleményét.
A közlemény egyben óvja Phenjant a további hasonló lépésektől, és felkéri a feleket a feszültség enyhítésére.
– idézi a CNN.
Donald Trump amerika elnök belpolitikai célokra használta fel a hírt. Alig pár órája azt tudatta a Twitteren, hogy az észak-koreai rakétákísérlet után még fontosabbnak tartja a kormány és a hadsereg megfelelő finanszírozását. „A demokraták nem tarthatják a sereg finanszírozását az amnesztia és az illegális bevándorlás túszaként.”
After North Korea missile launch, it's more important than ever to fund our gov't & military! Dems shouldn't hold troop funding hostage for amnesty & illegal immigration. I ran on stopping illegal immigration and won big. They can't now threaten a shutdown to get their demands.
Mindenesetre a hírre Lindsey Graham republikánus szenátor a hírtelevíziónak egy potenciális konfliktusra figyelmeztetett Észak-Koreával, mint leszögezte:
“Ha háborúznunk kell, akkor háborúzni fogunk.”
Észak-Korea közép-európai idő szerint tegnap este újabb ballisztikus rakétakísérletet hajtott végre, majd tudatta: hogy bebizonyította, már képes elérni az Egyesült Államok területét. A Hvaszong-15 típusú interkontinentális ballisztikus rakéta robbanófejjel is felszerelhető, 4475 kilométeres magasságba emelkedett, és 53 percnyi repülés után indítóhelyétől 950 kilométer távolságra, japán felségvizeken csapódott be.
Korábban a FüHü is rendszeresen beszámolt arról, hogy Észak-Korea az utóbbi hónapokban folyamatosan hajtott végre katonai célú kísérleteket, köztük nukleáris atomrobbantást is.
A Koreai-Félszigeten mintegy két hónapja már komoly feszültségek voltak hasonló észak-koreai kísérletek miatt. Augusztus 9-én Észak-Korea valószínűleg föld alatti atomrobbantást hajtott végre, már a hatodikat, amely két erős földrengést váltott ki. Az észak-koreai bejelentés szerint a Kim Dzsong Un utasítására elvégzett teszt célja annak megerősítése volt, hogy a bomba egy újonnan kifejlesztett interkontinentális ballisztikus rakétára szerelhető, és a kísérlet „tökéletesen sikeres” volt.
Észak-Korea július 4-én lőtte ki első interkontinentális ballisztikus rakétáját, július 28-án pedig a másodikat. Szakértők számításai szerint
A HVASZONG-14-ES TÍPUSÚ RAKÉTA HATÓSUGARA 10 EZER KILOMÉTER, VAGYIS ÉSZAK-KOREA ELÉRHETI VELE AZ AMERIKAI NAGYVÁROSOKAT, LOS ANGELEST VAGY AKÁR CHICAGÓT IS.
Az ENSZ Biztonsági Tanácsa egy héttel a második ICBM kilövése után egyhangúlag elfogadott határozattal újabb szigorú büntetőintézkedésekkel sújtotta Észak-Koreát. 2006 óta ez volt a Phenjan ellen foganatosított nyolcadik szankciós határozat, de a kommunista rezsimet mindeddig nem sikerült eltántorítani nukleáris és rakétaprogramja fejlesztésétől.
Hetven évvel ezelőtt ezen a napon jelentős fordulatot vett a Közel-Kelet történelme: ekkor tartották a Palesztina felosztásáról szóló ENSZ-szavazást. A nagyhatalmak azt hitték, hogy ezzel végleg megoldódik a „palesztinkérdés” és a második világháború borzalmait túlélő zsidóság számára egy sokkal nyugodtabb időszak veheti kezdetét. Ám nem így történt: habár korábban is voltak kisebb konfliktusok a két népcsoport között, ezek eltörpültek az 1947-es utáni eseményekhez képest.
Sokak véleménye szerint az ENSZ első „igazi főpróbája” az 1947. november 29-én tartott szavazás volt. Az alig három éve működő nemzetközi szervezet tagállamai ekkor döntöttek „Palesztina gazdasági egységgel egybekötött felosztási tervéről” , amely egy arab, egy izraeli állam létrehozását, illetve Jeruzsálem nemzetközi felügyelete alá helyezését jelentette. A tervezetre
33-an igennel voksoltak (köztük az Egyesült Államok és a Szovjetunió is), miközben 13-an ellene (az összes arab ország) voltak és 10-en pedig tartózkodtak.
Így megszületett az 181-es számú határozat: létrejött egy arab és egy izraeli állam, valamint Jeruzsálem városa különleges státuszt kapott (corpus separatum, vagyis a várost külön nemzetközi kormányzat és az ENSZ igazgatása alá rendelték).
Palesztina felosztásának terve 1947-ben. A térkép forrása: Wikimedia Commons.
Azonban hosszú vezetett idáig, Izrael (újra)megalapításának a gyökerei jóval távolabbra nyúlnak vissza, mint a holokauszt vagy az első világháború. Habár már a középkortól kezdve több zsidó rabbi és értelmiségi is szót emelt a „Szentföldre való hazatérés mellett”, egy önálló zsidó állam létrehozása a Palesztinában csupán elméleti szintben létezett, semmiféle gyakorlati (akár diplomáciai, akár jogi) megvalósítás nem követte az elképzelést. Az első személy, aki komolyan gondolta Izrael állam létrehozását, az az Osztrák-Magyar Monarchia területén született Herzl Tivadar volt. Legfontosabb művében, vagyis az 1986-ban kiadott A zsidó állam (Der Judenstaadt) rakta le a politikai cionizmus alapjait.
A cikk a tudományos szakirodalom hivatalos definíciója szerint értelmezi a politikai cionizmus fogalmát: egy olyan szekulárison és liberalizmuson alapuló ideológiai és mozgalom, amely bár nem függetleníthető a zsidó vallástól, elsődlegesen etnikai alapokhoz köthető, végcélja pedig Izrael állam megalapítása a Palesztinának nevezett régióban.
Theodor Herzl (Herzl Tivadar) – 1860-1904. A kép forrása: Link.
Ő részletesen kidolgozta egy zsidó állam megalapításának körülményeit, menetét és intenzív diplomáciai hadjáratba kezdett (még a török szultántól is kért segítséget), hogy külföldi támogatókat szerezzen Izrael megalapításához. Ám minden próbálkozása kudarccal végződött: még a zsidók többsége – ideológiai, gazdasági vagy vallási okokból kifolyólag – kritizálták Herzlt a nézetei miatt. Ő azonban továbbra is kitartott amellett, hogy Bázelben – az első Cionista Világkonferencia helyszínén – „megalapítottam a zsidó államot, mégha ezt ma hangosan mondanám, általános kacagással fogadnák” – írta le naplójába Herzl, majd nagy dacosan hozzátette:
„De ötven év múlva ezt mindenki be fogja látni Az állam lényege a nép állam-akarása.”
Utólag már tudjuk, hogy jövendölése majdnem napra pontosan bejött, de akkoriban nem úgy tűnt, hogy bárki is komolyan venné az elképzelését. Igaz, hívei közül sokan még Herzl életében alijáztak (zsidó kivándorlás) Palesztinába, főleg a kelet-európai térségből, ahol a zsidók ellen elkövetett pogromok szinte mindennapossá váltak. Csakhogy a XIX és XX. század fordulóján a Közel-Kelet korántsem volt kedvelt célpont a kivándorló zsidóság körében, mert rendkívül száraz és meleg éghajlati körülmények között kellett dolgozniuk, alacsony volt az infrastruktúra és nagyon sok betegség (kolera, tífusz) pusztított a környéken.
Ugyanakkor szükséges hozzátenni, hogy a helyi arabokkal való viszony – kezdetben legalábbis – korántsem volt rossz: nem egy arab földtulajdonos, rendszerint olyanok, akik nem ott éltek – eladta a földjeit az első-két kivándorlási hullámban érkezett zsidóknak. Sőt, az sem volt ritka, hogy a zsidók a helyi sejkektől vásároltak maguknak védelmet és kaptak támogatását az esetleges rablótámadásokkal szemben. Idővel viszont megromlott a két népcsoport közötti viszony, amit csak tetőzött az oszmán hatóságok fellépései is.
A megromlott viszony miatt zsidók is alapítottak saját milíciákat: ezen a Hasomer tagjai láthatóak. A kép forrása: Wikimedia Commons.
Mindezek miatt sok alijázott zsidó inkább továbbvándorolt az Egyesült Államokba, Dél-Amerikába vagy Ausztráliába. A zsidó kivándorlás lelassulását jól mutatta, hogy az első tisztán zsidó várost is csak 1909-ben alapították meg, amely a Tel-Aviv (jelentése tavasz dombja) nevet kapta. Palesztina lakossága az első világháború előtt így nézett ki: 700 ezer főt tett ki, amelynek 77 százaléka muszlim, 13 százaléka zsidó, és 10 százaléka keresztény volt.
Tel-Aviv, amikor még sivatag és sátortábor volt a helyén. A kép forrása: Link.
Az első világháború fontos lépcsőfok volt a cionizmus történetében: 1917-ben jelent meg a hírhedt – és november 2-án 100. évfordulóját ünneplő – Balfour-nyilatkozat. A brit kormány nevében Alfred James Balfour megígérte Lord Rotschild bárónak és a nagy-britanniai Cionista Szövetségnek és a zsidó népnek a „nemzeti otthon” megteremtését. Csakhogy a britek óvatosan fogalmaztak: kötelezettséget már nem vállaltak, Izrael hátarait nem jelölték ki és jogvédelmet ígért minden közösségnek.
Nagy-Britannia szerepe pedig a közvélekedésekkel ellentétben később is árnyalt volt: hol a zsidók mellé állt, hol viszont az arab országokat támogatta, de voltak időszakok, amikor mindkét népcsoport ellen egyszerre lépett fel. Például 1923-ban Palesztina brit mandátum alá került, Winston Churchill, akkor gyarmatügyi miniszter, kiadta a cionizmus Fehér könyvét, amelyben leszögezte, hogy London a „cionista igények támogatását nem helyezi az arab igények elé” és korlátozni akarta a bevándorlást. Aztán mégis tíz évvel később a brit politika nem görgetett akadályt az alijázás elé, amely jelentősen felgyorsult a harmincas évek eseményei – például Hitler hatalomra kerülése miatt – jelentősen megnövekedtek. Emiatt az egyensúlyozó politika miatt a brit katonák és állampolgárok kedvelt célpontjai voltak az arab támadóknak és a zsidó milíciáknak.
A második világháború után Nagy-Britannia továbbra sem állt egyértelműen az önálló zsidó állam létrehozása mellé, sőt, inkább „lepasszolta” azt: 1947 elején London bejelentette, hogy visszaadja a Palesztinára vonatkozó brit mandátumot és az ENSZ-nél kezdeményezte a „Palesztina-kérdés” rendezését. Ehhez hozzájárult az is, hogy a második világháború után egyre többször került fegyveres összetűzésbe a Palesztinában tevékenykedő zsidó milíciákkal. Brit politikusok tudták, hogy minden anyagi kiadás, adminisztratív lépés és katonai létszám növelése ellenére, képtelen sokáig fenntartani a Palesztina feletti uralmukat és a gyarmatbirodalom más, fontosabbnak tartott térségeivel kell foglalkozniuk.
Dávid Király Hotel felrobbantása 1946-ban. A 91 halálos áldozattal járó merényletet az Irgun nevű milícia hajtotta végre, amely már a második világháború alatt gyakran követett el támadásokat brit, de a még más zsidó milícia vagy szervezet ellen is. A kép forrása: Wikimedia Commons.
Az ENSZ Közgyűlése 1947. április 28-án tűzte napirendjére a kérdést. Az Egyesült Államokban Henry S. Truman elnök azonnal kifejezte támogatását Izraelt illetően: így akarta „jóvátenni” elődje, Franklin Delano Roosevelt hibáját, aki szerint elég „közömbösen és tétlenül szemlélte” az európai zsidóság sorsát, miközben több arab vezetőnek – például Ibn Szaúd szaúdi – megígérte, hogy az Egyesült Államok csak az arabokkal való egyeztetés után fog állást foglalni a zsidó állam létrehozásának ügyében. Truman támogatásához hozzájárult még az is, hogy nagy az esélye annak, hogy a következő választásokon a zsidó szavazók majd rá adják a voksukat. Ezenfelül London és Washington közötti eltérő felfogás szintén közrejátszott: az Egyesült Államok bár a Szovjetunióval szemben és Európában fontos szövetségesnek tartotta Nagy-Britanniát, a „harmadik világban” kritikusan szemlélte a britek szerepét, amerikai tisztségviselők és politikusok többször elítélően nyilatkoztak arról, ahogyan London „a gyarmatai felett uralkodott”.
David Ben Gurion (1886-1973) . A kép forrása: Wikimedia Commons.
Ennél viszont érdekesebb Szovjetunió szerepe, hiszen elsőre elég furcsának tűnhet, hogy az amúgy antiszemitizmusáról nagyon híres – és később a „cionista orvosok perét” folytató – Sztálin miért támogatta ennyire intenzíven az önálló Izrael létrehozását. A cionista mozgalmak és Moszkva közötti első kapcsolatfelvételre már a második világháború előtt sor került: Hájim Weizman (a Cionista Világszövetség akkori elnöke, majd Izrael első államfője) és Dávid Ben Gurion (1935 óta a Zsidó Ügynökség vezetője és majd Izrael első miniszterelnöke) gyakran találkozott Ivan Majszkijjal, a Szovjetunió londoni nagykövetével, aki biztosította őket arról, hogy a Kreml támogatja a kelet-európai zsidók alijázását Palesztinába, illetve „a Szovjetunió megértette a cionisták céljait és a háború után azok megvalósítása mellé áll”.
Andrej Gromiko, a Szovjetunió ENSZ-nagykövete 1947. május 14-én eleget tett a korábbi szovjet ígéretnek: szerinte a brit mandátum nem elegendő a zsidók megvédésére, ezért vagy egy demokratikus, közös arab-izraeli országot hoznak létre, vagy két különböző nemzetállamot, és ehhez kérte a nemzetközi közösség támogatását is. Ez a kijelentés páratlan nagy népszerűséget váltott ki a cionisták körében. Ám Sztálin korántsem „felebaráti szeretetből” vagy ” a zsidók számára jogos elégtétel miatt” támogatta Izrael létrejöttét.
Egyrészt abban bízott, hogy a kelet-európai – persze nem a Szovjetunióból, hanem a „felszabadított” országokból – megnő az alijázók száma, amely egyes becslések szerint 1947 végére már a 300 000-hez közelített. Így az új zsidó államban olyanok kerülnek, akik nem vagy csak rövid ideig tapasztalták meg a szovjet típusú „népi demokrácia áldásait”, pozitív véleménnyel lesznek majd a fasizmust legyőző Szovjetunióról és Palesztinában széleskörben terjeszteni fogják a szocializmus eszméit. Végül a helyi választásokon ezek a Moszkva-szimpatizáns csoportok megszerznék a hatalmat, s így az új közel-keleti állam a keleti blokk legfontosabb ideológiai és politikai szövetségesévé lépne elő.
Ez pedig önmagában egy óriási geopolitikai sikert jelentett volna: Szovjetunió egy értékes szövetségesre lelt volna a Közel-Keleten, mivel az arab államokkal nagyon rossz volt a viszonya, mivel
Sztálin minden arab vezető a „brit imperialista ügynöknek tartott”.
Az önálló Izraellel, és egy állandósuló közel-keleti konfliktussal meg lehetne osztani az „imperialisták figyelmét”, jelentősen meggyengíteni Nagy-Britannia szerepét a világban, illetve éket lehet verni London és Washington közé, ami évekkel később akár törésvonallá is kiszélesedhet. Végül pedig a Kreml abban is reménykedett, hogy a diplomáciai – vagy akár katonai – támogatásért cserébe benyújtja a „számlát”: egy szovjet haditengerészeti bázis létesítését a Földközi-tengeren.
Grominko felszólalásának és Sztálin támogatásának meg lett az eredménye: másnap létrehozták – 45 szavazattal 7 ellenében – az Egyesült Nemzetek Szervezetének Palesztinai Különleges Bizottságának” (United Nations Special Committee on Palestine – UNSCOP). A Palesztinával foglalkozó 11 tagú különbizottság feladata az volt, hogy megvizsgálja Izrael létrehozásának jogi kérdéseit és felmérte annak esetleges következményeit. Az ENSZ-ben szándékosan kihagyták a nagyhatalmakat, akik viszont a más országokon (például az Egyesült Államok a latin-amerikai, a Szovjetunió Csehszlovákia és Jugoszlávián) keresztül igyekeztek érvényesíteni az akaratukat.
Június 16-én a csoport tagjai Palesztinába utaztak, ahol interjúkat készítettek a helyi arabokkal, a brit hadsereg tagjaival vagy a kibucokban élő zsidósággal. A levont tapasztalatokból végül egy megoldási javaslattal álltak elő: augusztus 27-én az UNSCOP hét tagja megszavazta a Palesztina felosztásáról szóló ENSZ-tervezetet, de hárman – India, Irán és Jugoszlávia – elleneztek. Ők ugyanis egy olyan elképzelést támogattak, miszerint egy kétnyelvű, szövetségi államot hoztak volna létre Palesztinában.
Karikatúra a 181-es határozat megszületése után: Bármilyen más javaslat? – (Halál az arabokra. Halál a zsidókra)
Az Egyesült Államok és a Szovjetunió igennel voksolt, Nagy-Britannia a tartózkodók között volt, miközben az arab államok élesen elítélték és nem fogadták el Palesztina felosztását. Ám ahelyett, hogy ez végleg megoldott volna a problémákat, helyette még inkább elmélyítette az ellentétet. Miután a britek bejelentették, hogy május 15-ig teljesen kivonulnak a térségből, ezért szinte mindenki számára világos volt, hogy elkerülhetetlennek tűnik az arabok és a zsidók közötti háború kirobbanása. A Zsidó Ügynökség és Hagana (Önvédelem) már korábban is diplomáciai hadjáratba kezdtek, hogy kézifegyvereket és modern hadieszközöket, mint vadászgépeket vagy harckocsikat, vásároljanak az európai országoktól vagy az Egyesült Államoktól.
Csakhogy miután Washington december 5-én fegyverembargó alá helyezte Palesztinát, amelyet később az ENSZ is támogatott, szinte lehetetlenné vált a nyugati haditechnológia és fegyverek beszerzése. Ezért végül a fegyvergyártásról híres Csehszlovákiához fordultak hadianyagért, amelyet meg is kaptak: 1948 eléjétől kézifegyvereket – a történelem sötét iróniája, hogy eredetileg ezeket a náci Németországnak szánták – adott el a zsidó milíciáknak. Nem sokkal később pedig vadászgépekkel, a szintén német gépekből továbbfejlesztett Avia S-199-el látta el a frissen alakult izraeli légierőt, amelyek nem kevés szerepet játszottak az első arab-izraeli háború alakulásában. Az arabok a briteken és a muszlim államokon – Törökország – keresztül fegyverkeztek és készültek fel az (első) arab-izraeli háborúra.
Habár az elmúlt hetekben elsősorban a művész- és kis részt a politikai világból érkezett molesztálási, illetve a szexuális zaklatás még súlyosabb eseteinek a híre borzolja világszerte a kedélyeket, ne higgyük, hogy az élet kevésbé exponált területein nem lenne ez éppen olyan komoly probléma. Már nemzetközi szervezetek is dolgoznak a megelőzésen, illetve kezelésen.
A nemzetközi szervezeteknél előfordult hasonló botrány tán leghíresebbje a Nemzetközi Valutaalap korábbi, 2007 és 2011 közötti – s ügyei miatt mandátumának kitöltése előtt távozni kényszerült – francia elnökének, Dominique Strauss-Kahn nevéhez fűződik. Volt, hogy hivatali hatalmánál fogva vette rá beosztottját szexuális kapcsolatra, de olyan is – s ebbe bukott végül bele –, hogy egy New-York-i szállodában letámadott egy ottani szobalányt.
Strauss-Kahn története(i) persze világszerte a címlapokra kerül(ek). Ha nem is kapott ekkora teret, de azért a világsajtó beszámolt például arról, hogy az idén az ENSZ bejelentése szerint július és szeptember között 31 állítólagos szexuális zaklatásos vád merült fel a világszervezet munkatársaival szemben, közel felük a menekültügyi szervezet embereit érintette, illetve 12 békefenntartó katonát.
Mindez azonban csak a jéghegy csúcsa: a nevenincs „kisemberek” ügyei a legtöbbször még ki sem derülnek. De azért megtörténnek.
Erre is felhívja a figyelmet annak pusztán már a ténye is, hogy az IMF „testvérszervezete”, a Világbank most egy akciótervet tett közzé, amelynek a célja
„segíteni megakadályozni, illetve megfelelően kezelni a szexuális kizsákmányolást és abúzust, valamint a nemi erőszakot a nemzetközi szervezet által támogatott projekteknél”.
Az ügy érdekessége – ami bizonyítja, hogy korántsem újkeletű problémáról van szó, s mutatja, hogy már korábban is keresték rá a megoldást –, hogy nem a mostani Weinstein-hullámot lovagolja meg. Azzal csak véletlenül esik egy időbe. Ugyanis egy korábbi, a Világbank által finanszírozott ugandai közlekedési projektnél derült fény komoly szexuális visszaélésekre a projektre leszerződött cégeknél. Erre válaszként alakult meg tavaly a Világbankban egy munkacsoport, amely irányvonalakat dolgozott ki, s erre csatlakozott most rá az akcióterv, amely már konkrét lépéseket is sorol a teendők között.
Ne gondoljunk valami szenzációs újdonságokra – általánosnak hangozhatnak első hallásra, ám éppen ezért tanulságosak és átvehetők az élet más területein is. Már maga az a megközelítés is, hogy
„forrásokat kell biztosítani az ajánlások megvalósítására,
beleértve az oktatás, képzés és az ismeretterjesztés finanszírozását; továbbá egy két évre tervezett alap felállítását, amelyből az egyéb felmerülő költségeket lehet fedezni”.
Az akcióterv része egy módszertan kidolgozása olyan specialisták felkészítésére, akiknek a feladata az ilyen jellegű kockázatok felmérése a Világbank által támogatott projekteknél. Az alkalmazottakat és az ügyfeleket fel kell emellett készíteni a kockázatok kezelésére –
ehhez iránymutatást, tréninget, anyagokat és folyamatos képzést kell biztosítani.
Belső jelentési és reagálási protokollt kell kidolgozni a Világbank munkatársai számára az előforduló esetek kezelését segítendő. S végül, de nem utolsósorban a „civil” (azaz nem világbankos) szerződő felek számára is érvényes etikai kódexet kell alkalmazni, amely tiltja a szexuális molesztálást, abúzust, különös hangsúllyal a 18 év alattiakkal létesített szexuális kapcsolat tiltására. Erősíteni kell a panaszkezelési mechanizmusokat, a konzultációs lehetőségeket és biztosítani kell egy harmadik fél kontrolljának a lehetőségét is.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
