Az, hogy előválasztáson döntsék el, hogy ki legyen jövő ősszel a regnáló főpolgármester, Tarlós István kihívója, nem jó ötlet. Jó ötlet lehetne, mert van, ahol bevált és hosszú idő óta működik, de nem itt és nem most. Az alábbiakban megpróbálom összegezni, mi szól mellette, és mi az ellen, hogy egy előválasztásnak nevezett procedúra során válasszák ki Tarlós főpolgármester ellenzéki kihívóját.
Abból kell kiindulni, hogy Budapesten az ellenzéknek van esélye Tarlóssal és a Fidesszel szemben. A budapestiek nagyobb része nem kedveli a Fideszt és a kormánypárt fővárosi helytartóját, Tarlós főpolgármestert. Aki az elmúlt időszakban számtalanszor igyekezett bizonygatni, hogy ő, ha kell, Budapest érdekében még a miniszterelnöknek is nekimegy, ám végül mindig kibújt a szög a zsákból.
Tarlós ellen tehát van valódi esély, különösen abban az esetben, ha tényleg csak egyetlen ellenzéki jelölt indul vele szemben. Ez biztosan nem fog megvalósulni, az LMP és a Jobbik minden bizonnyal Puzsér Róbert személyében saját versenyzőt küld a ringbe. Olyan jelöltet, aki maga mondta, hogy nem tartja magát esélyesnek Tarlóssal szemben. Puzsér nem akar főpolgármester lenni, csak főpolgármester-jelölt. Puzsér tehát nagy valószínűséggel el fog indulni a főpolgármesteri székért – vele kapcsolatban csak az kérdés, hogy egy másik ellenzéki jelölt fogja jobban legyőzni, vagy a jelenlegi főpolgármester, a Fidesz támogatásával induló Tarlós István.
Az előválasztás előnyei
Az előválasztás demokratikus intézmény, mert szinte minden a választók szemei előtt játszódik. Ily módon erősíti a választók bizalmát, lám, nekem is van beleszólásom, nemcsak az urnák előtt, de már most is számít a véleményem.
További előny, hogy a választók megismerhetik a jelölt-jelöltek programját. Már persze azok, akiket ez érdekel közülük. A legtöbb ember ugyanis nem programokra, hanem személyekre, vagy pártszimpátia alapján szokott szavazni. Ettől még persze a programok fontosak, olyannyira, hogy szükséges, de nem elégséges minimumnak tekinthetők.
Az előválasztás azt is erősíti a választókban, hogy itt nem mutyi, hanem valódi verseny van. Persze, ez csak azok számára szempont, akik fontosnak tartják a közélet tisztaságát, és nem legyintenek automatikusan, hogy a politika úgyis mocskos dolog, nem lehet, és ezért nem is szokták tisztességesen csinálni.
Az előválasztás legnagyobb előnye, hogy elvileg, ha nem feltétlenül a legjobb, de a legesélyesebb jelölt szállhat szembe a Fidesz emberével, Tarlós főpolgármesterrel. Olyan embert lehet ily módon találni, akire a szavazók viszonylag nagy százaléka voksol majd, esélye van tehát leváltani a jelenlegi városvezetőt.
Az előválasztás hátrányai
Az előválasztásnak számos hátránya is van, vélhetően jóval több, mint amennyi haszon származik belőle. Az egymásnak feszülő pártok és emberek azt a látszatot kelthetik a sokévnyi veszekedős közélettől megundorodott polgárokban, hogy na, ezek már megint egymásnak esnek. Vagy, ha nem is veszekszenek, vitatkoznak.
De inkább veszekszenek. Mert az előválasztás arról is szól, hogy mindegyik jelölt győzni akar. Nemcsak Tarlóst szeretné legyőzni a végén, de előtte még a sajátjait, vagyis, az ellenzéki riválisokat.
Nyilván, de legalábbis remélhetőleg, lesznek olyanok, akik az előválasztás során visszafogják magukat, és csakis a szakmai részre koncentrálnak. Hogy mit kezdenének Budapesttel, hogyan tennék szebbé, jobbá, gazdagabbá. Magyarul: élhetőbbé. Mások azonban, akik ettől eltérő személyiségek, óhatatlanul is ellenfeleik személyével foglalkoznak. A múltbeli bűnök felemelgetésével, a politikai bakikkal, esetleges árulásokkal – széles a skála.
A végén a győztes – még csak az előválasztás győzteséről beszélünk – sem örülhet felhőtlenül annak, hogy nyert. Lehet, hogy több szavazatot kapott, mint ellenfelei, de közben súlyos sebeket is kapott, mindenféle rendű és rangú mocskolódások formájában. Vagyis, azok a választók, akik még ingadoznak a Fidesz és az ellenzék jelöltje között, egy sor negatív információt szereznek arról, akire végül szavazniuk kellene. Ez sokakat elbizonytalaníthat, és távol tarthat a szavazástól, miközben Tarlósról csak az ellenzék megmaradt sajtója és igen korlátozott propagandaeszközei fognak kritikus véleményeket közölni.
Már ez is elég nyomós indok az előválasztás ellen, de van még valami, ami talán még ennél is többet nyom a latban. A Fidesz, magyar viszonyok között korlátlannak mondható anyagi erőforrásai révén bármilyen célra, gyakorlatilag bármennyi pénzt képes mozgósítani. Kormánypárti segítők ezreit állíthatja csatasorba annak érdekében, hogy meghekkelje, megtrollkodja az előválasztást, vagyis, hogy egy olyan jelölt győzelmét segítse elő, aki esélytelen, vagy csak kevéssé esélyes Tarlóssal szemben. Végső soron még azt is el lehet képzelni, hogy megfelelő anyagiak bevonásával akár egy ma még teljesen ismeretlen jelöltet is „kinevezhetnek” Tarlós főpolgármester kihívójának. Elég ehhez néhány milliárd forint, és máris olyan jelölt áll a jelenleg főpolgármesterrel szemben, aki nem az ellenzéki szavazók, hanem a Fidesz bizalmát élvezi, és az ő érdekeiket képviseli.
Szerintem ez mindennél nagyobb érv az előválasztás ellen. Persze, meg lehet írni a korlátozott lehetőségekkel bíró nem kormánypárti médiumokban, hogy az illető jelölt valójában nem az ellenzék jelöltje, a közvélemény befolyásolására azonban a kormánynak jóval több lehetősége van, mit az ellenzéknek.
Jelenlegi állás szerint a két ünnep között kezdődik – ennél szerencsétlenebb időpontot nehéz lett volna találni – majd januárban folytatódik a regisztráció az előválasztásra. Ez utóbbi is igen necces időpont, az emberek többsége ilyenkor még a karácsonyt és a szilvesztert igyekszik kiheverni, nyalogatják a sebeiket, jó esetben várják, hogy tavasz legyen.
Mi a megoldás?
Szerintem nem az előválasztás a megoldás ahhoz, hogy Tarlós főpolgármesternek hiteles, komolyan vehető, a győzelem esélyével induló ellenfele legyen. Az LMP-vel és a Jobbikkal ebben az esetben nem kell, mert nem lehet számolni – nekik már megvan a jelöltjük és várhatóan nem fognak közösködni a baloldali ellenzéki pártokkaL Utóbbiak ezért azzal tennék a legtöbbet Tarlós és a Fidesz legyőzéséért, ha a januárt azzal töltenék, hogy egymással tárgyalnának egy jó, esélyes jelöltről. Bár talán szokatlan számukra, de nagyon zárt ajtók mögött, úgy, hogy ezekről a megbeszélésekről egyetlen szó, egyetlen hang se szivárogjon ki. Senki se nyilatkozzon, súgjon senkinek, egészen addig, míg fel nem száll a fehér füst. Ha lesznek találgatások a sajtóban, ezekre nem kell semmit reagálni.
Tudom, ez nehéz, gyakorlatilag lehetetlen. Pedig ez a feladat: hogy január végén, vagy február elején egyetlen jelöltet mutassanak be a közvéleménynek, mondván: ő lesz az ellenzéki pártok jelöltje Tarlós főpolgármesterrel szemben.
Bízni kell az ellenzéki szavazók okosságában és értékítéletében. Döntő többségük megérti, hogy miért kell az így kiválasztott jelölt mellé állni.
Az itt leírtak szigorúan az én magánvéleményemet tükrözik. Lehet vele és velem vitatkozni.
Minden politikus és politikai párt azt mondja, hogy a nemzetet fogja szolgálni. Felvirágoztatja az országot, lakóinak életét jobbá teszi. Soha még senki nem állt elő olyan programmal, hogy szavazzanak rá, mert ő majd tönkre teszi az országot. Lebontja a jogállamot, növeli a korrupciót, padlóra küldi az egészségügyet, az oktatást.
Senki nem azt ígéri, hogy megválasztása esetén lopni fog és csalni. Helyzetbe hozza családtagjait, rokonait és üzletfeleit, és a nemzet javait, szétosztja a csókosok között.
És a dolog azért működik, mert mindig lesznek elegen, akik elhiszik, hogy a jelölt tényleg a nemzetet fogja szolgálni. Felvirágoztatja az országot, lakóinak életét jobbá teszi. Eszükbe sem jut, hogy akire szavaznak, tönkre fogja tenni az országot. Lebontja a jogállamot, növeli a korrupciót, padlóra küldi az egészségügyet, az oktatást. Lopni fog és csalni, családtagjait, rokonait és üzletfeleit hozza helyzetbe, az ország javait pedig szétosztja a csókosok között.
Az emberek rendre megszavazzák azokat, akikben aztán csalódnak. Lehet, le kellene váltani az embereket és olyanokat választani helyettük, akik nem azokra szavaznak, akik tönkre teszik az országot. Lebontják a jogállamot, növelik a korrupciót, padlóra küldik az egészségügyet, az oktatást. Lopnak és csalnak, helyzetbe hozzák családtagjaikat, rokonaikat és üzletfeleiket, az ország javait pedig szétosztják a csókosok között.
Vagyis, velünk van a baj, emberekkel. Ha nem olyanokat választanánk, akik tönkre teszik az országot, lebontják a jogállamot, növelik a korrupciót, padlóra küldik az egészségügyet, az oktatást, mindemellett lopnak és csalnak, családtagjaikat, rokonaikat és üzletfeleiket hozzák helyzetbe, az ország javait pedig szétosztják a csókosok között, jobb lenne az életünk.
Közismert, hogy a Fridi név évtizedek óta foglalt, ezért nem lehet véletlen, hogy az Origo most mégis azt írja: Fridi gyereket vállalna Pintér Tiborral. A cikkből azért kiderül, hogy Fridi valójában az a Frida nevű fiatal lány, aki viharos kapcsolatban él a nála évtizedekkel idősebb lovaglóval. Az ellenzék nem tud ünnepelni, ezért a jobbikosok frusztráltak, a baloldaliak pedig bukottak. Bayer szerint Soros Sanyika névre (nem) hallgató fia (merthogy Alexander), degenerált.
Sípol, randalíroz és tüntetget
„Tegnap megemlékezett az ország, s őrjöngött az ellenzék. Gyurcsánytól a Jobbikig mindenki megmutatta az igazi arcát és viszonyát a nemzeti emlékezéshez. Míg Orbán Viktor és a jobboldali közösség a pesti srácok nemzeti panteonba való emelésén dolgozott, addig az ellenzék diktátorozott, korrupciózott, függetlensajtószabadságozott.
Biztos nektek is feltűnt, hogy bármilyen nemzeti ünnepről legyen is szó, az ellenzék nem tud rendesen megemlékezni róla. Március 15-én sípolnak, október 23-án randalíroznak és tüntetgetnek. Míg a jobboldali konzervatív közösség ünnepelt és emlékezett, addig a Jobbik a baloldallal közösen ismét rárontott saját nemzetére.
Márki-Zay Molotov-koktélokkal álmodott, Gyurcsány nyilvánosan akarta megszégyeníteni a kormány tagjait, míg a Jobbik saját fizetett embereivel próbált meg úgy tenni, mintha valós tömegeket és azoknak a valós indulatait képviselné.” (888: A frusztrált jobbikosoknak, bukott baloldaliaknak már megint nem sikerült megünnepelniük ’56-ot)
Soros maga a sátán, ő küldeti a csőbombákat
„Soros fia, a degenerált Sanyika cikket írt apuka házi lapjába, a 444 pedig ájult tisztelettel szemlézte… És akkor néhány keresetlen megjegyzés:
Mindenekelőtt jegyezzük meg, hogy lassan mindenkinek küldtek már csőbombát, a CNN-től Clintonékig, éppen ezért egyre valószínűbb, hogy ezeket a csőbombákat maga Soros küldeti ügynökeivel szanaszét, az amerikai félidei választások előtt.
Ám ha mégsem ez történik (szerintem de), akkor vajon mi is történhet még? Tényleg Orbán tüzeli fel az Ismeretlen Amerikai Bombaküldőt? Nem lehetséges, hogy Soros ténykedése vált ki sokakból olyan mérhetetlen gyűlöletet és ellenszenvet, hogy közülük valaki ilyen ostobaság elkövetésére is képes?
De, lehetséges.
Ugyanis Soros tényleg maga a sátán. A megtestesült, önmagáért való gonosz, s mint minden valamire való gonosz, a jóság palástjában tetszeleg.
Soros „világképe”, „álma”, a „nyitott társadalom” „eszméje” nem világkép, nem álom és nem eszme, hanem egy velejéig rothadt gazember terve arra, hogy miképpen szerezzen még több pénzt és befolyást szerte a világban, hogyan verjen szét minden tradíciót, hogyan számoljon fel minden nemzetet és nemzeti érzést, hogyan gyártson fogyasztó zombit az egész emberiségből.
Ez Soros.” (Bádog: Bayer Zsolt: A kisebbik Sorosnak)
Utálja is a párját, meg nem is
„„Kívülről nézve tényleg rémálomnak tűnhet a kapcsolatunk, de belülről egyáltalán nem az, csak valahogy így jön le. Dolgozni kell ezen, de én kész vagyok rá, nem akarom feladni! Vannak napok, amikor felkelünk, és nagyon utáljuk egymást, de a legtöbbször, ha ránézek, inkább az jut eszembe, hogy mennyire szeretem. Néha annyira, hogy azon ábrándozom, milyenek lennénk szülőként. Igen, van, hogy úgy érzem, le tudnám vele élni az életem, és szívesen szülnék neki gyermeket”. (Origo: Fridi gyereket vállalna Pintér Tiborral)
Egy nap elteltével már lehet mérleget vonni arról, hogyan emlékeztek 1956-ra a magyarok. Nagyjából úgy, ahogyan szoktak. Külön a kormány, és külön az ellenzék szimpatizánsai.
Orbán Viktornak a Terror Háza előtt elmondott beszédéről röviden annyit lehet mondani, hogy a miniszterelnök hozta a kötelezőt. Mint ahogy a futballban, a győzelemre álló csapatnak a politikában sem érdemes kockáztatni. Tartani kell az előnyt, mert ahogy múlik az idő, az ellenfél úgy veszíti el a reményét a győzelemre.
Orbán tehát biztonsági beszédet mondott, amiben nem volt semmi új és meglepő. A kötelezőt viszont a tőle megszokott színvonalon hozta. A hívek egyben tartása a cél, hogy azok egyetlen percre se lankadjanak, de legalábbis a jövő tavaszi Európai parlamenti választásokig kitartsanak. Ennek megfelelően Brüsszel, Soros és Sargentini lett megjelölve ellenségként. Sokakban, akik nem eléggé ismerik a történelmet, még az a képzet is keletkezhetett, hogy nem az oroszok, hanem az említett trió verte le 62 évvel ezelőtt a forradalmat, ők vonultak be november 4-én a szovjet tankokkal Budapestre. Ezt tapsolták meg Orbán hívei, akik, ahogyan az elmúlt években megszokhattuk, szigorú személyi ellenőrzés (casting) után járulhattak a miniszterelnök színe elé.
Az ellenzék október 23-án kihozta magából a maximumot. Nem sok ez, mert sok lehetőség nem áll a rendelkezésükre, de azért voltak új momentumok is az ünneplésben.
A legelső az, hogy a pártok külön és együtt is ünnepeltek. Utóbbi nem vonatkozik a Jobbikra és az LMP-re, mely két párt nem vett részt a közös megemlékezésben. Nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de érdekességként érdemes megemlíteni, hogy e két utóbbi ellenzéki párt van mostanság a legnagyobb bajban: sorra hagyják el őket az ismert arcaik, az újak felépítése pedig még várat magára. A többi párt – legalábbis a saját lehetőségeihez képest – viszonylag elfogadható helyzetben van. Legalábbis abból a szempontból, hogy még a balhéiról, kibeszéléseiről ismert MSZP házatáján is csend honol, nincsenek ügyek, amelyek korábban jellemezték a szocialistákat.
Ezzel együtt, nem lehetett könnyű közönséget toborozni a közös ellenzéki tüntetésre. Nemcsak azért, mert sokakon apátia uralkodik, és egyre kevésbé hisznek abban, hogy Orbán és a Fidesz legyőzhető. De azért is nehéz közös megmozdulásokat szervezni, mert az ellenzék sokféle pártból, mozgalomból és emberből áll, akiknek ma gyakorlatilag egyetlen közös nevezőjük van: az, hogy elutasítják Orbán Viktort és a Fideszt. Ez a közös nevező, ami nem sok, bár talán nem is annyira kevés, mint sokan gondolnák.
Az MTI szerint néhány száz ember vett részt a Bem téri demonstráción, ám ez nem igaz: néhány ezren voltak, ami persze így sem jelentős, de jelenleg ez a realitás: ennyi emberrel sikerült elfogadtatni, hogy Orbán és a Fidesz leváltásához olyanokra is szükség van, akik sok mindenben mást gondolnak, mint ők.
Márki-Zay Péter, aki a rendezvény fő szónoka volt, sokakat képes megszólítani, de ugyancsak nem kevés azoknak a száma, akik a hódmezővásárhelyi polgármestert jobbikos (vagy annak vélt) kötődései okán elutasítják. A tüntetés felszólalói civilek és pártemberek hivatalosan a Hadházy Ákos által elindított európai ügyészséghez csatlakozás köré fűzték a mondanivalójukat, ám a tegnapi tüntetés túlmutatott ezen a konkrét célon. Arról (is) szólt, hogy meg kell találni azt, ami összeköti az egyébként különbözően gondolkodó embereket. Ez a közös gondolat pedig az, hogy az emberek nem kérnek a zsarnokságból és a korrupcióból. Ez a gondolat amúgy minden másnál jobban kapcsolódik 56 szelleméhez is, hiszen akkor is sokféle ember mondta ugyanazt, jelesül, hogy elég volt a zsarnokságból.
Sokan fanyalogtak az ellenzéki oldalon, hogy már megint nem történt semmi, de igazából nem is volt várható, hogy most ennél több történjen. Ami viszont látszik: az egyszer csúfosan lejáratott összefogás most új értelmet kapott, mert a politikai pártok rájöttek néhány igazságra. Ezek közül az első, hogy nem feltétlenül a pártok első embereinek kell megszólalniuk az ilyen rendezvényeken, mert őket már unják, és nem is mindig kedvelik az emberek. A másik tanulság, amit idén felismertek, hogy nem az amúgy összedolgozhatatlan programokat kell egymáshoz igazítaniuk, hanem meg kell fogalmazni olyan hívószavakat, amelyek sokféle embert képesek megszólítani. Ilyen például a korrupció elleni harc és az, hogy az emberek nem kérnek a diktatúrából.
Ezt ismerték fel az ellenzéki tüntetés szervezői és szónokai: hogy arra kell koncentrálni, ami összeköt, és nem arra, ami elválasztja őket egymástól.
Most már csak a neheze van hátra: ezt a sokak számára elfogadható „programot” kell minél többekkel megismertetni és rávenni őket a támogatásra. Nem mondunk újat azzal, hogy nem lesz könnyű. De megkerülhetetlen, mert ha az ellenzék valaha a siker reményében akar fellépni Orbán és a Fidesz ellen, akkor csak ez az egy út áll előttük és ezt kell választaniuk.
Kaltenbach Jenő, hajdani kisebbségi ombudsman szerint az Európa-parlamenti választás nagy esélyt jelenthet az ellenzéknek, ha hajlandó elvégezni a rá váró munkát és beindítani egy falujáró mozgalmat. A Független Hírügynökségnek adott interjúban azt is elmondja Kaltenbach, hogy Orbán csak itthon sikeres, Európában egyáltalán nem az.
Budapest kiüresedett
Az EP-választás nagy esély
A sérelmi nacionalizmusra alapoznak
Egy szociális válság elsöpörné Orbánt
Patyi András és mások erkölcsi züllése
Tudom, hogy nagyon aktív vagy a facebookon, de azt hallottam, hogy egyszer csak kijelentetted: elég volt, nem akarsz többet írni. Miért?
FH
Azért, amit le is írtam: az volt az érzésem, hogy nincs hatása, lényegében magamnak írok. Oly mértékben pusztába kiáltott szónak éreztem minden bejegyzést, hogy egy idő után beleuntam. Aztán fel is tettem nyilvánosan a kérdést, de lényegében magamnak, hogy érdemes-e ezt csinálni, de aztán annyira kedvesek voltak a reakciók, hogy rá kellett jönnöm, tévedtem, mégiscsak érdekel pár embert, amit írok.
Ez azt jelenti, hogy van ember, akit érdekel, de valójában nem érdemes csinálni?
Hát ha van egy pár ember, aki érdekel, akkor már érdemes.
Azért írunk, te is, én is, hogy legyen hatása annak, amit írunk, de az irány nem ez…
Egyikünk sem lát a jövőbe, én nem tudom megítélni, kinek van igaza. Az optimistábbak azt mondják: nem lehet kiszámítani, hogy egy rendszer meddig él. Bekövetkezhetnek apróságok, váratlan dolgok, amelyek nyomán az erősnek, megingathatatlannak látszó rendszer, egyik napról a másikra összeomlik. Mások viszont azt mondják: hosszú távra kell berendezkedni, egyhamar nem lesz változás. Mindkét esetben talán van értelme annak, amit csinálunk. Hogyha csak egy pici kis szöget verünk bele ebbe a koporsóba, amelybe a rendszert eltemetjük, akkor már csináltunk valamit. Egyébként jó pár évvel ezelőtt volt egy beszélgetés a lányommal – azóta már nem él Magyarországon -, és tette fel nekem a kérdést: ha nem vagytok elégedettek azzal, ami van, akkor mit tesztek ellene? Meggyőződésem, mondom ennek kapcsán, éppen ma is írtam erről, hogy mindannyiunknak megvan a felelőssége. Nem szeretem az olyan embereket, és ilyenből nagyon sok van Magyarországon, akik úgy gondolják, hogy mindig a másik a hibás, és folyamatosan áthárítják a felelősséget, meg a tennivalót is másra, ahelyett, hogy maguk lépnének a tettek mezejére.
A te tetted az, hogy írsz?
Egyrészt írok, másrészt, ha úgy látom van értelme, akkor elmegyek különböző rendezvényekre.
De szervezést már például nem vállalnál…
Ezt nem tudom. Ha lennének társak, és lenne egy jó ötlet, gondolat, ami mögé érdemes odaállni, akkor hajlandó lennék ilyenre is. Egyébként a Párbeszéd tagjaként, egyfajta, szerény mértékű pártmunkát is végzek.
A fővárosban korábban képviselő voltál. Most mit teszel?
Nem érdekel a főváros. Abban az értelemben nem, hogy azt látom: Budapest sorsáért felelős testület nem létezik. Oly mértékben elvették a funkciókat Orbánék a fővárostól, hogy lényegében operett testületté vált. A szűken vett üzemeltetésen kívül, semmilyen hatásköre nincs. Budapest teljesen kiüresedett, és ez tudatos cselekvés eredménye; Orbán mindig is a főváros tartotta kicsit veszélyzónának és az ellenfelének. Személyes okból is, de azért is, mert Budapest is a vidék között tényleg nagy a szakadék.
Te most a testületről beszélsz, én viszont arról , hogy április 8-án azért ez a város mintha azt üzente volna, hogy nem kér a Fideszből. Ebbe bele lehetett volna kapaszkodni, de semmi nem történt, sőt rosszabbá vált a helyzet az ellenzék szempontjából. Pedig, volt, vagy volna igény arra, hogy a Fideszt leváltsák.
Van, és most újra lesz egy alkalom. Jövő tavasszal Európa Parlamenti választás lesz, és én ezt egy nagyon komoly esélynek tartom. Már csak azért is, mert ez egy arányos választási rendszer, itt nincsenek Fidesz-trükkök, tudatosan kialakított aránytalanságok, nem lehet ötven százalékkal hetvenhét százalékot elérni. Itt tényleg megméretnek a választáson elinduló különböző mozgalmak, így sokkal reálisabb képe lehet arról kapni, hogy mit is akar Magyarország. Persze nagyon komoly kampányt kell folytatnunk, mert itt egész Európa, de Magyarország sorsát is befolyásoló választás lesz. Kíváncsi vagyok, hogy elhozza-e a jobboldali populisták, és többek között Orbán Viktor vereségét, vagy pedig lesz egy megnövekedett tábora annak az irányzatnak, ahová lényegében Orbán is tartozik. Orbán, illetve a Fidesz a Néppárt tagja ugyan, de valójában ez egy olyan tagság, amelyik egyáltalán nem illik bele abba a profilba, amely a Néppártra jellemző. A Néppártnak már réges-régen meg kellett volna szabadulnia a magyar miniszterelnöktől, de egyelőre taktikáznak, és nem merik meglépni ezt a lépést.
Szerinted milyen eredményt hoz ez a választás? És most ne a vágyaidat fogalmazd meg, kérlek…
Nem tudom megítélni, találgatásba meg nem szívesen bocsátkozom. Két nézet van. Az egyik a migrációs veszély kommunikációs fokozása, minek következtében a szélsőségesek fognak előretörni. Mások meg azt mondják, és én hajlamos vagyok ezzel egyetérteni, hogy ez csupán átmeneti dolog lehet, mert a szélsőségeseknek nincsen válaszuk a problémára. Ezek csak protest mozgalmak és szavazók, beleértve Orbánt is, akik kihasználják azt a helyzetet, ami ma a világban van, azt hogy a polarizáció hihetetlen mértékben megnőtt, gazdag és szegény közti különbség a történelemben talán soha nem látott mértékűvé nőtt. A piacgazdaság elvesztette a szociális jellegét, a valamikori sikermodell, az úgynevezett rajnai modell, amely sokáig képes volt a második világháború után megvalósítani a “jólét mindenkinek” jelszavát; a német gazdasági csoda tulajdonképpen ennek az elvnek és gyakorlatnak volt köszönhető. De ez már megkopott. A szociáldemokrácia elindult a blairi, schröderi harmadik úton, ami tévedésnek, zsákutcának bizonyult. A szociáldemokrata mozgalmak mindenütt Európában visszavonulóban vannak; a választók kiábrándultak belőlük, mégpedig azért, mert az eredeti szociáldemokrata küldetést nem valósítják meg. Ez az oka annak, hogy a szélsőjobb irányába tolódik el a választói szimpátia. De még egyszer mondom: mint ahogy Hitler és a nácik annak idején nem oldottak meg semmit, mai utódaik sem oldanak meg semmit.
Lehet, hogy nem oldanak meg semmit, viszont az emberek inkább azt hangsúlyozzák, hogy Orbán az egyetlen, aki biztonságot jelent az országnak, meg nekik személyesen is. Ő megvédi őket a migrációtól, és munkahelyet is biztosít számukra.
Én Magyarországot ebből a szempontból nem tekinteném modellnek. Igaz, amit mondasz, nálunk ez a helyzet, és sokan gondolkodnak így, de ez a mentalitás a magyar történelemből vezethető le. Orbán ettől sikeres itthon. Európában nem az, sehol sem az. Európában mindenütt a szélsőjobb az ő világa, az ő hazája. Az a szélsőjobb, amely sehol sem tudott többséget szerezni, még Olaszországban sem. Tehát én nem hiszem, hogy ez egy siker-modell lenne, Magyarországon működik, mert ennek az országnak, ismétlem, van egy sajátos történelme. Magyarországon ez a fajta sérelmi nacionalizmus, ez a legfőbb táptalaja az orbáni sikernek.
De, fájdalom, mi itt élünk Magyarországon.
Igen, így van.
Ez a mi balszerencsénk?
Igen, részben ez a balszerencsénk. Ugyanakkor az ellenzék, és most megint olyat teszek, amit nem szívesen, mert ez is egyfajta felelősség áthárítás lesz, de tény, hogy az ellenzék nem végzi el azt a fájdalmas, sok munkával járó felvilágosító, szervező tevékenységet, ami ahhoz kell, hogy az emberek megértsék: az orbáni út nem vezet sehova.
Vagyis az ellenzéki politikusok keveset dolgoznak, és ha megszólalnak, meglehetősen unalmasak, és sematikusak?
Így van. A magyar politikának van egy Szent Grálja, amit úgy tűnik mindenki követ, ez pedig az, hogy nem szabad a választót bántani, hülyének nézni. Orbánéknak ez így jó, mert számukra a választó maga az Isten, hiszen biztosan a lehető legjobban látja a történéseket, mivel őket választotta meg. És: mindenre fel is hatalmazta őket, mondja az Orbán. Az ellenzék viszont abban a kutyaszorítóban van, hogy nem mondhatja, hogy a választó tévedett, mert akkor saját maga alatt vágja a fát, ezért aztán mindenféle kegyes hazugságot talál ki, és áthárítja a felelősséget. Vagyis elkeni a dolgot. Ebből pedig egyetlen kiút van: elmenni az emberek közé, beszélünk velük, szóba állunk velük. Nincs más lehetőség, mert a Fidesz oly mértékben lezárta az információs csatornákat vidéken, hogy az emberek egész egyszerűen nem jutnak hozzá a valódi hírekhez. Tehát vissza kell mennünk ahhoz a módszerhez, amelyben végigjárjuk az országot, létrehozunk helyi sejteket, megkeresve azokat az embereket, akik hajlandóak ebben közreműködni, és egy falujáró mozgalmat kell újra beindítani. Ennek van is hagyománya, a Horthy-rendszerből ismerhetjük ezeket a népi mozgalmakat, ezeket kellene felújítani. A Fidesz propaganda gépezetével szemben a hagyományos csatornákon keresztül nem lehet eredményt elérni.
Újra előhoznám a biztonság kérdését. Az országgyűlési választásokon az ellenzék az ország felében nem tudott a szavazatszedő bizottságokba jelölni embert, mert a helyi lakosok – csak őket lehetett jelölni – nem merték elvállalni a feladatot, mégpedig azért nem, mert féltek.
Igen, de ez a félelemnek nem valami külső, a biztonságunkat veszélyeztető tényező az oka, hanem maga a Fidesz. Az emberek tehát nem azért nem mernek beülni a bizottságba, mert félnek a migránstól, hanem mert félnek attól, hogy retorzió éri őket a Fidesz helyi hatalmasságaitól.
És éri is.
Éri is.
De ezért hoztam szóba a biztonságot. Mit tud ezzel szemben kínálni az ellenzék?
Csak az összefogás erejét. Meg kell szervezni a magyar társadalmat. Itt volt a Fekete ruhás Nővér példája. Kudarcot vallott, mert senki nem állt mellé. Abban a pillanatban, amikor tömegmozgalommá válik az ellenállás, akár az egészségügyben, vagy a tanároknál, megszűnik a félelem, mert mindenkit nem lehet kirúgni. Mindenkit nem lehet vakvágányra állítani. Hogyha a szolidaritás érzése és magatartása elterjedne, ha az emberek megértenék, hogy csak akkor tudnak, a hatalommal szembeszegülnek, ha közösen, egymást támogatva teszik.
Ha már megértés… Annak idején, amikor Bayer Zsolt kitüntetése ellen tiltakozva, te elsőként visszaadtad a tiszti keresztet – ha jól emlékszem százvalahány ember követett téged – , annak is csak néhány napig volt felhajtó ereje, aztán minden visszasüllyedt a régibe, Bayer Zsolttal együtt.
Én ettől a lépésemtől nem vártam katartikus változást, mert ezt az akciót az emberek nagyobbik fele értelmiségi nyafogásnak tekintette; nem tartozik rá, az ő sorsa ettől nem változik. Ebből nyilván nem lehet népi mozgalmat indítani. Ehhez az kell, hogy az emberek valamilyen módon érdekeltek legyenek.
Miből tud ma Magyarországon népi mozgalom lenni?
Egyetlen dolog van, amitől Orbán nagyon is tart, ez pedig a gazdasági csőd. Ha az Unió érdekelt lenne abban, hogy Magyarországon változás legyen, és meg lenne hozzá a megfelelő ember, akkor Orbánt viszonylag gyorsan meg lehetne buktatni. Elég lenne hozzá, hogy megvonják az uniós támogatásokat, minek következtében a magyar gazdaság – amely most is csak annyiban bővül, amennyiben az uniós pénzek érkeznek hozzánk – leülne, és előállna egy olyan szociális válság, ami kivinné az embereket az utcára, és az elégedetlenség elsöpörné Orbánt. De Nyugat, és főleg a német autóipar, ezt csak akkor tenné meg, ha ez rendezetten folyna. Nekik is az lenne az érdekük, hogy legyen valaki, aki alternatívát nyújt, és a sima átmenetet lehetővé teszi.
Ez is a biztonságról szól: a külföld is azt akarja látni, hogy nem fordul fel az ország, nem tud kivinni a Fidesz tömegeket az utcára, de ha meg is teszi, ezt tudja az új hatalom kezelni, illetve van olyan kormányfő, aki ezt kézben tudja tartani.
Pontosan. Erről van szó. És ez az, ami ebben a pillanatban nincs.
És nem is látszik a közeljövőben sem?
Ezt nem tudom. Most én sem látom, de ez nem jelenti azt, hogy nem lehet.
A Sargentini jelentés szerinted katalizálhatja ezt a folyamatot, vagy ellenkezőleg: olyan belpolitikai fegyvert ad Orbán kezébe, amellyel az EP választás mindenképpen az ő javára billen el?
Azt nem gondolom, hogy a jelentés következtében Orbán megbukik, vagy hogy olyan folyamatot indítana el, amely a közeli bukását eredményezné. Azt azonban mindenképpen gondolom, hogy Orbán pozíciói megrendülnek, ezt mutatják a felmérések is. Az Orbán-lapok mérték fel, hogy az emberek mit gondolnak a Sargentini-jelentésről, és a többség azt válaszolta: nem Magyarországot, hanem a kormányt érte a kritika. Vagyis Orbánnak az a retorikája, amely a jelentést egy magyarellenes összeesküvésként próbálja feltüntetni, nem működik. Ugyanakkor azt se felejtsük el, és ez is a kormányfő ellen szól, hogy itthon az EU elfogadottsága még mindig meglehetősen magas, a többség Európa-párti.
Ezt a többséget miért nem érdekli a korrupció? Miért nézik el simán, most például ezt az újabb repülős ügyet, konkrétan Orbánét, amibe amúgy talán bele is kellene buknia a miniszterelnöknek.
Orbánnak már sok mindenbe bele kellett volna buknia, nem ez az egyetlen. De hozzáteszem: ha másról lenne szó, nem Orbánról, az már rég bele is bukott volna. Orbánt a sérelmi nacionalizmus tartja hatalomban, illetve azok a hazugságok, amelyeket a migrációs ügyekkel kapcsolatban terjeszt. És ez is a sérelmi nacionalizmus része egyébként. Magyarország azért annyira migráns ellenes, mert ez a fajta bizonytalan, sérelmes azonosságtudat, ami meghatározza az emberek gondolkodását. A kettő összefügg. Másutt ebbe tényleg simán belebuknak, mint ahogy már ennél kisebb ügybe is belebuktak nyugati politikusok. Ez azért is van nálunk így, és ez megint nem lesz a magyar lakosságra hízelgő mondat, mert mi hozzászoktunk a korrupcióhoz. Ennek hagyománya van itt. Mindig is ez volt. A nagy panamák a Horthy-rendszer idején, ezek mind itt történtek ebben az országban. És a korrupció folytatódott a Kádár-rendszer alatt; az umbulda is ezt a fajta laza erkölcsiséget erősítette meg. A korrupció ugyan zavarja az embereket, de leginkább az zavarja, hogy ők nem részesei.
Az a pozíció, amit te annak idején betöltöttél, a kisebbségi ombudsman, ma már nem létezik . Kéne léteznie?
Hát hogyne. Minden demokratikus védelmi intézményt, az alkotmánybíróságtól kezdve, az ombudsmani rendszeren keresztül, a számvevőszékig, mindent szétvert az Orbán-kormány. Egyrészt azzal, hogy megvonta a hatásköröket, másrészt azzal, hogy megszüntette magát az intézményt, harmadrészt pedig azzal, hogy telerakta saját szolgáival ezeket az intézményeket. Most a bíróságon van a sor. Még nem sikerült a bíróságot teljesen a saját hatalma alá hajtani, de mindent el fog követni annak érdekében, hogy ez bekövetkezzen. Ezt szolgálja például a Közigazgatási Bíróság felállítása, ahova a saját embereit delegálja majd a hatalom. Én borzasztóan sajnálom, Patyi András nekem tanítványom volt, és kollégám is, ő is, meg mások is olyan erkölcsi züllésen mentek keresztül, ami számomra teljesen érthetetlen.
És téged miért nem darált be a rendszer? Miért nem az egyéni túlélés technikáját választottad?
Kétségtelen: az érvényesüléshez hajbókolni kell, rendszerkonform magatartást tanúsítani. Nincsenek ma már erkölcsi felháborodások az igazságtalanságokon. Hogy engem ez miért kerül el? Szerencsém volt: mindig olyan pozícióban voltam, ahol nem volt hatalom a kezemben. Mert sosem érdekelt a hatalom. Engem a méltányosság és az igazságosság érdekel elsősorban. Akkor érzem jól magam, ha nincsenek feszültségek. Minden normális rendszerben a politikusok legfőbb dolga és kötelessége a társadalom konszolidálása. Egy demokrácia csak konszolidált formában működik. Ha súlyos feszültségek lépnek fel, akkor baj van, akkor szokott válság kialakulni. Ezt a demokráciák tudják kezelni. De ha az erkölcsi talaj kicsúszik a politika alól, akkor jön a válság, és akkor azok, akik hatalmon vannak, azok is veszélybe kerülnek, hiszen megbuktathatják őket.
Középkorú nő, Fidesz-fan. Hitében megingathatatlan, véleményéből mozdíthatatlan. Panaszkodik a Facebookon, országnak-világnak. Hónapokat várt egy egyszerű műtétre, és amikor végre bemehetett a kórházba, közölték vele, hogy elfogyott a kontingens. Írnám az üzenőfalára, hogy te akartad, te szavaztál rájuk vazze’! Most edd meg, amit főztél, aranyanyám, láthatod, mi lett abból, hogy az eszed helyett az indulataidra hallgattál.
Persze, nem írok neki semmit, tudja ő ezt nélkülem is.
Mint ahogyan azokat a Fideszre szavazó orvosokat sem bántanám, akik nemrég egy társaságban azon keseregtek, hogy ezek az agyatlan barmok (megfogalmazás tőlük) azt is szétverik az egészségügyben, ami még működött. Kérdezné a bennem lévő kisördög, kik azok az agyatlan barmok, akik szétverik, de tudom, csak vita lenne belőle, veszekedés.
Mert azt már látják, hogy nagy a baj, és egyre nagyobb lesz. Kapkodás, rögtönzés minden szinten. De még valamiért nem mernek rájönni arra, hogy kiknek köszönhetik azt, ami most, mindenki mással együtt, nekik is rossz. Szorong a pedagógus-ismerős, hogy mi lesz az iskolákkal. Meg persze főleg velük, tanárokkal. A tankönyvek, amelyekből a gyerekeket tanítaniuk kéne, botrányosak. Szólni nem mer senki, félnek és hallgatnak.
Te is rájuk szavaztál, vazze’! Hittél abban, hogy kolbászból lesz a kerítés, és csak akarni kell, hogy eljöjjön a Kánaán.
Nem állítok tükröt eléjük, inkább hallgatok. Jó érzésű, tisztességes embereket, barátaimat, ismerőseimet bántanám meg a hitükben. Abban a hitükben, hogy szembesülniük kell önmagukkal. Rá kell ébredniük, hogy kihasználták a hiszékenységüket és visszaéltek a jóindulatukkal.
Te is rájuk szavaztál vazze’, és legközelebb rájuk szavazol megint.
Jó éjszakát gyerekek, jó éjszakát Magyarország! Könnyű álmot nem ígérhetek: nehéz lesz az ébredés.
Ellenzék = káosz, ez ma a kormánypropaganda fő üzenete. Emellett viszont a nyílt irredentizmus megjelenik a 888-on, a második bécsi döntést dicsőítve. Lapszemle az alternatív valóságból.
A 888-on már nyíltan megjelenik az irredentizmus
„78 éve történelmi igazságtételt kapott Magyarország
Ami sajnos nem bizonyult tartósnak, így máig milliónyi magyar él román elnyomás alatt.
78 évvel ezelőtt ezen a napon, azaz 1940. augusztus 30-án írták alá a II. bécsi döntést. Ennek értelmében Magyarország visszakapta Székelyföldet és a magyar többségű Észak-Erdélyt. Újra magyar zászló lobogott a nagyváradi, kolozsvári és szatmárnémeti városházán is. (…)
A magyar csapatok szeptember 5-én lépték át a trianoni határokat, és kezdték meg a kijelölt határvonalig a területek birtokbavételét. Ez nem volt atrocitásoktól mentes, több esetben is véres események követték a bevonulást, ám a legtöbb helyen a lakosság kitörő örömmel fogadta a bevonuló magyar katonákat. Ennek a térségnek ez volt az igazi felszabadulás.”
A Figyelő szerint „önmagát számolja fel az ellenzék”
„A legnagyobb bajban jelenleg a Jobbik és az LMP van, mely pártokokat az elmúlt időszakban sorra hagyták el maghatározó politikusok, aminek hatására mindkét magát XXI. századinak nevező formáció vezetési válságba sodródott. (…)
Sneider Tamás egyáltalán nem médiaképes, pártelnökként szinte teljesen kerüli a nyilvánosságot. A párt szóvivője és megszólalói hozzák a kötelezőt, de mintha rajtuk is látszódna – sőt némelyikük még el is mondja a nyilvánosság előtt –, hogy kilátástalannak tartják a Jobbik helyzetét. (…)
Karácsony Gergely, Szél Bernadett és Vona Gábor a választások előtt, egy vitán. MTI Fotó: Kovács Tamás
Nem véletlen, hogy éppen az LMP és a Jobbik kezdett el hangosan beszélni az összefogás szükségességéről, hiszen ezzel próbálják meg palástolni saját gyengeségüket. Vona Gábor politikai közéletbe való visszatérése sem a véletlen műve, a Facebook videóival egyértelműen az LMP és a Mometum szavazótáborában kívánja magát megszerettetni. (…)
Nem gondoltuk volna pár hónapja, de a DK mellett jelenleg a legjobb állapotban az MSZP van. A párt az április 8-i fiaskót követően viszonylag hamar rendezte sorait, az új vezetés óta a belső konfliktusok nem jelennek meg a nyilvánosság előtt. Nem tudni, hogy mindez vihar előtt csend-e, az azonban biztos, hogy a mostani helyzetnek köszönhetően az MSZP támogatottsága a többi ellenzéki párttal szemben stagnál. (…)
A Jobbik és az LMP gyakorlatilag összeomlott, az MSZP Tóth Bertalan irányításával színtelen-szagtalan párttá vált, miközben újabbnál újabb balliberális formációk tűnnek fel, többek között Márki-Zay Péter vezetésével. Gyurcsány Ferenc mindeközben a háttérben tudja alakítani pártja belső ügyeit.”
Az Origo csak a Jobbikkal foglalkozik
„A vesztes választás után Simicska felfüggesztett mindennemű támogatást, így a párt mesterségesen és kívülről felépített gazdasági hátországa kártyavárként dőlt össze.
Mivel innentől kezdve nem volt védhető, vagy legalábbis nehezen volt képviselhető Vona Gábor és körének az az álláspontja, hogy szükséges volt egy dúsgazdag vállalkozó adta lehetőségekkel élni, valamint ezt megelőzően becsúszott egy választási kudarc is, felerősödtek a politikai ellentétek a párton belül. (…)
A párt szellemi értelemben vett térvesztésére pedig Vona Gábor pályamódosítása a legjobb példa a jobbikos vezetőváltást követően. A balliberális elithez való kétségbeesett alkalmazkodási vágyát mutató egykori pártvezető tinilányokat megszégyenítve influencernek állt. A magát folyamatosan Magyarország miniszterelnöki székében elképzelő politikus egy videóblogot indított, amelyben elmondása szerint közéleti témákat kíván feldolgozni.
Sajtóértesülések szerint ez ideiglenes felállás, hiszen Vona Gábor valójában Brüsszelbe menekülne, mint a Jobbik EP-listájának vezetője.”
A Magyar Időknél a Momentum a célpont
„Befejezvén a nyaralást, újra a hírekben kíván szerepelni a Momentum gyülekezet. Erre utal, hogy Fekete-Győr András elnök már nyilvánossá is tette a pártocska legfrissebb ultimátumát.
A fogalmazvány nem hagy kétséget afelől, hogy a tavaszi választáson 3,06 százalékot szerző felekezet arculata az őszi szezonban is tenyérbe mászó marad, ahogyan azt már megszokhattuk. (…)
A legnagyobb kedvencem az, amikor Fekete-Győr András kijelenti: miniszterelnökként csak akkor lesz hajlandó találkozni Putyinnal, ha az orosz elnök kivonta csapatait Ukrajnából. Ezen mindig kifekszem…”
A DK szóvivője, Gréczy Zsolt a Magyar Időknek beszélt arról, hogy a párt önálló listát állít jövőre az európai parlamenti választáson. Ezt azzal magyarázta, hogy ott csak pártlistára lehet szavazni, és szerintük így több mandátumot tudnak szerezni, mint egy közös listán.
Azt is mondta: ha külön indulnak, az
egyértelmű képet ad arról, melyik pártot mennyien támogatják.
Ahogy Gréczy fogalmazott, a DK „minimum annyi” mandátumra számít, mint a legutóbb EP-választáson. Akkor 226 086 szavazatot kaptak, ez 9,75%-ot jelentett. Így két képviselőt tudtak az EP-be küldeni. A legutóbbi közvélemény-kutatások átlaga szerint a DK most 6 százalékon áll.
Arról nincs egyelőre döntés, hogy a többi baloldali párt együtt vagy külön indul-e. Karácsony Gergely, a Párbeszéd társelnöke a Népszavának azt mondta: támogatná, hogy ismét közösen induljanak az MSZP-vel.
A Hír TV korábban arról számolt be, hogy Karácsony vállalná egy közös baloldali lista vezetését, de ezt a politikus később cáfolta, azt mondta: kiforgatták a szavait. Ahogy az ATV-nek fogalmazott: ő maga nem készül Brüsszelbe, mivel „gyűlöl repülni”.
Ungár Péter LMP-s politikus szerint megbukott az eddigi ellenzéki politika, váratlant kell húzni, és ez a mértékletesség. Szerinte a diktátorozás nem vezet sehova, a „hangos kiabálással” az ellenzék a Fidesz szavazóit is minősíti, és inkább ki kell nevetni a hiszterizálást.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
