Kezdőlap Címkék Egyiptom

Címke: egyiptom

Szemben önmagammal – Elnökválasztás Egyiptomban

0

Elsőre puszta formalitásnak, semmint komoly téttel bíró választásnak tűnhet a jövő hét elején tartott egyiptomi elnökválasztás, ugyanis Fattáh al-Szíszí elnök mostanra megszabadult minden olyan jelölttől, aki bármiféle kihívást jelentett volna az újraválasztására nézve. Azonban az elmúlt hetek eseményei rámutattak arra is, hogy Szíszí számára a neheze csak a választások után következik.  

Szombaton az utolsó szakaszába lépett a hónapok óta tartó elnökválasztási kampány Egyiptomban. A március 26. és 28. között tartott választások „tisztaságát” 30 000 rendőr, 17 000 bíró, 1558 helyi újságíró és 680 külföldi megfigyelő fogja felügyelni. Nagy meglepetésekre azonban nem kell számítani: a 2013-as államcsínyt végrehajtó, és Mohamed Murszi – a Muszlim Testvérsiég vezetőjét – megbuktató Abdel Fattáh al-Szíszí egykori védelmi miniszter számít a biztos befutónak.

Már csak azért is ő az esélyes az újbóli győzelemre, mert ellenfelét szinte senki nem ismeri Egyiptomban. Músza Musztafa Músza, az al-Gad (Holnap) nevű párt vezetője csupán néhány órával az elnökjelöltség bejegyeztetésének határideje előtt közölte, hogy szembeszáll Szíszível. Egy alig ismert politikusról van szó, akinek arcképével szinte egyáltalán nem lehetett találkozni a kampány alatt. Múszával kapcsolatban az egyik legnagyobb érdekesség, hogy az indulása előtt a saját Facebook-oldalán hirdette Szíszí iránti elkötelezettségét, sőt, tavaly ő indította el azt a csoportot, amely a jelenlegi elnök újraválasztásáért kampányolt.

Músza Musztafa Múszára. A kampány során azt mondta egy interjúban: „Én nem azért vagyok itt, hogy kihívjam a jelenlegi elnököt”. A kép forrása: Link.

Az egyetlen bizonytalansági tényezőt a részvételi arány jelentheti: dacára annak, hogy a médiában csak Szíszível foglalkoztak és az egyiptomi városok utcáin elképesztő mennyiségben lehet találkozni az arcképével, nem tudni, hogy a közel 55 millió regisztrált egyiptomi szavazó közül hányan fognak az urnák elé járulni. A betiltott és terrorista szervezetté nyilvánított Muszlim Testvériség tagjai, valamint a liberális pártok egy része bojkottra szólított fel, és egyelőre még kérdéses, hogy vajon mennyien tesznek eleget a felhívásnak.

Az egyiptomi internetezőket is megihlette Szíszí intenzív kampánya.

أحلى واحد في ميدان التايمز الآن <3 ..

Közzétette: Osama Al Nagar – 2018. március 12.

 

Reménytelenségre ítélve 

Pedig a jelenlegi egyiptomi rendszer számára különösen fontos lenne, hogy minél többen adják le a szavazatukat, ezzel legitimálva a választásokat. Ugyanis az elmúlt hét évben drasztikus mértékben csökkent az egyiptomiak közélet iránti érdeklődése. Például a legutóbbi, 2014-ben tartott elnökválasztáson Fattáh el-Szíszínek sikerült megszereznie a szavazatok 96,8 százalékát, de két nappal tovább tartottak nyitva a szavazóhelyiségek.  A hivatalos magyarázat szerint a hőség miatt, de valójában azért, mert alacsony volt a részvételi arány, nem érte el az ötven százalékot sem. Ez a fajta érdektelenség pedig csak tovább nőtt: a 2015-ben tartott parlamenti választásokon a szavazóképes lakosság mindössze

10 százaléka (!) ment el voksolni

Ennek a passzivitásnak hátterében az áll, hogy az elmúlt évek eseményei miatt megerősödött a politikai változásokkal – köztük a demokráciával – szembeni bizalmatlanság és társadalmon belüli generációs ellentét. A fiatalok úgy érzik, hogy az idősebbek (kétszer is) „átverték őket, és ellopták a forradalmukat”, miközben ők az ifjabb generáció „szürreális igényeit és folyamatos lázadásait” okolják az ország mai helyzetéért. Egyiptom sokáig a világ legboldogtalanabb országai közé tartozott. Ma a társadalmi tiltakozások hajtóerejét a gazdasági és a szociális problémák jelentik, nem pedig a politikai jogok követelése vagy az elnyomással szembeni elégedetlenség.

A 2016. november 11-én tartott „éhesek forradalmán” kongtak a kairói utcák az ürességtől. Bár egyes lapok a nagy rendőri mozgósítással és jelenléttel magyarázták az alacsony részvételt, a szervezők is elismerték, hogy „túl fáradtak és megosztottak vagyunk mi már egy forradalomhoz.”A kép forrása: Twitter.

Kairó az elmúlt években szigorú pénzügyi és gazdasági reformokat vezetett be, illetve nagyra törő fejlesztési programokat hirdetett meg, mint az „új főváros” építése, de ezek csak részben tudták megoldani az ország problémáit. Hiába ért véget a két évvel ezelőtti cukor- és más alapanyagok hiányából fakadó élelmiszerválság, csökkent a munkanélküliség, állt helyre a turizmus, továbbra is vannak olyan területek, ahol sokat romlott a helyzet. Ilyen például a tavaly mért 34,2 százalékos infláció, a lakosság 30 százaléka él már a szegénységi küszöb alatt, miközben közel száz millióan laknak az arab országban. A gazdasági-szociális problémákon kívül pedig nem enyhült az elnyomás sem, egyes vélekedések szerint a mostani állapotok jelentősen felülmúlják a Mubárak-időszakban tapasztalt atrocitásokat és emberjogi sértéseket is.

Szíszí nem akarta, hogy a mostani kampány alatt szembesítsék őt ezekkel a problémákkal, ezáltal csökkentve az újraválasztásának esélyeit. Az elmúlt hetekben még inkább szigorodott az állami cenzúra a médiumok felett, ami eddig sem volt enyhe: a Riporterek Határok Nélkül (RHB) nevű civil szervezet által tavaly kiadott, 180 ország sajtószabadságát vizsgáló listán

Egyiptom a 161. helyen végzet

Az arab országban 2017 eleje óta mintegy 500 weboldalt tiltottak le, lapot függesztettek fel, vagy rádió/televízióadást szüntettek meg. Még a legnagyobb külföldi médiumok sem úszhatták meg a retorziót. A katari székhelyű al-Dzsazírán kívül a Huffington Post arab nyelvű verzióját is letiltották, de pár hete a BBC is megkapta a magáét egy olyan riport miatt, amely a nyomatlanul eltűnt és a titkosszolgálatok által megkínzott egyiptomiakról szólt. (Később viszont a videóban szereplő Zubeida lánya egy esti talkshowban sértetlenül bukkant fel és tagadta az elrablásával kapcsolatos híreket)

Homokszemek a gépezetben  

Mindezek ellenére Szíszínek mégsem volt könnyű dolga, mivel sokan jelentették be indulásukat az egyiptomi választásokon. A jelöltek között volt emberjogi aktivista, ügyvéd, de ringbe szállt Anvár Szadat egykori egyiptomi elnök Mohamed nevű unokaöccse vagy Egyiptom legsikeresebb futballcsapatának (Zamálek) vezetője is. Csakhogy egyikük jelöltsége sem tartott sokáig, mivel pár nappal később „önként” távoztak a közéletből. Különösen két személy indulása töltötte el nyugtalansággal Szíszít.

Ahmed Safik. Wikimedia Commons

Az egyikük Ahmed Safik egykori kormányfő, aki már 2012-ben indult az elnöki székért és majdnem megnyerte a választásokat.  Akkor ő képviselte a „szekuláris és liberális egyiptomiakat”, de a 2011-ben megbuktatott Mubárak támogatói is rá szavaztak. Miután Safik alig három százalékkal maradt alul Murszival szemben, tartva az esetleges megtorlástól az Egyesült Arab Emirátusokba menekült. 2013-ban üdvözölte az iszlamista elnök és Muszlim Testvériség bukását, mégsem volt hajlandó visszatérni Egyiptomba.

Ám 2017 decemberében hirtelen meggondolta magát, és hazatérése után azonnal bejelentette indulását a márciusi elnökválasztáson. Ezzel szokatlanul intenzív sajtóhadjárat vette kezdetét ellene, majd Safikot egy kairói hotelben tartották fogva és közvetlenül a családjára gyakoroltak nyomást, hogy lépjen vissza. Pár nappal később a közösségi oldalon számolt be az „önkritikájáról”:

„A több mint ötéves távollétem nem tudtam megfelelően követni, hogy mi zajlik az országunkban, és nem voltam tisztában a nehéz körülmények dacára elért fejlesztésekkel és eredményekkel”

Nem járt jobban a másik jelölt, Számi Háfez Anan sem. Az egykori vezérkari főnök 2014-ben alapított saját pártot, majd 2018. január 19-án közölte, hogy „meg akarja menteni Egyiptomot a rossz politizálástól”. A katonai kapcsolatai és múltja miatt indulása sokkal jobban aggasztotta Szíszít, mint Safik indulása. Emiatt január 23-án azzal a váddal tartóztatták le Anant, hogy az ország legfontosabb katonai irányító szervének, a Legfelső Katonai Tanácsának (SACF) engedélye nélkül indult a választásokon.

Számi Háfez Anan. Wikimedia Commons.

Anan személye azért töltötte el nyugtalansággal a jelenlegi elnököt, mert a modern Egyiptom történelmében mindig is a hadsereg számított a legfontosabb politikai tényezőnek. 1952-től egészen 2012-ig  csak katonatisztek vezették az arab országot. 2013-ban Szíszí a hadsereg beleegyezésével buktathatta meg Egyiptom első demokratikus megválasztott elnökét, mivel Murszi tisztogatási kísérletei már a katonaság korábbi befolyásának megszűnésével fenyegettek. Habár azóta Szíszí igyekszik eleget tenni a fegyveres erők igényeinek, mint a két Misztrál-hordozó megvásárlása, ennek ellenére egyre többször került konfliktusba a SCAF-fal.

A védelmi miniszternek és néhány felső katonai vezetőnek már az nem tetszett, hogy az egyiptomi elnök 2016-ban „visszaadta” a vitatott Tinar és Szanafir-szigeteket Szaúd-Arábiának. Ugyanúgy kritizálták Szíszít a terrorizmus elleni harc állása miatt is. Egyiptomban a szigorú ellenőrzés és kontroll dacára a merényletek száma korántsem csökkent, sőt, a Bir el-Abdan mecsetnél tavaly novemberben végrehajtott, több mint 300 áldozattal járó mészárlás a közel-keleti térség legvéresebb terrortámadásának számít.

Ezért sem véletlen, hogy Szíszí a választások előtt több mint egy hónappal indította el a  “2018-as Sínai átfogó hadművelet”, amelynek a célja, hogy felszámolják az összes  szélsőséges csoportot az országban. A legutóbbi információk szerint 36 terroristával végeztek, 345-öt letartóztattak, 386 célpontot semmisítettek meg, ám egyelőre még kérdéses, hogy meddig fog tartani és milyen eredménnyel fog végződni a hadművelet.

Ha tovább folytatódnak a hadsereg felől érkező bírálatok, akkor azzal csökken az esélye annak, hogy a választások után Szíszí végre tudja hajtani a régóta tervezett alkotmánymódosítást, mivel ehhez kell a hadsereg áldása is. Az elnök támogatói az elmúlt időszakban gyakran pedzegették, hogy  – akárcsak Kínában – eltörölnék az egyiptomi alkotmánynak azt a részét, amely megszabná egy államfő hivatali idejét. Ezzel párhuzamosan pedig növelnék az elnök befolyását a SCAF felett, többek közt Szíszí dönthetne a védelmi miniszter személyéről.

Újabb csatára készülve 

Habár egyelőre úgy tűnik, hogy egy második, áprilisi fordulóra kevés az esély, Szíszí az esetleges nagyarányú győzelme esetén sem dőlhet hátra nyugodtan az elnöki székében. Ugyanis az alkotmánymódosítási ambíciókon kívül rendkívül fontos, hogy minél előbb megoldást találjon az ország gazdasági problémáira, és végleg felszámolja a Sínai-félszigeten tevékenykedő szélsőséges iszlamista csoportokat. Azért is sietnie kell, mert az egyiptomi lakosság és hadsereg türelme véges, mint ahogyan az már 2011-ben és 2013-ban látható volt.

Ellenségem ellensége… Az egyiptomi-izraeli együttműködés

„A közös ellenség az egyik leghatásosabb egyesítő erő” – jegyezte meg John Naisbitt amerikai író. Ez a kijelentés a Közel-Kelete esetében különösen igaz, mivel nemrég derült ki az, hogy a régió egykoron két legnagyobb ellensége már évek óta katonailag együttműködik egymással. 

Legelőször az amerikai sajtó szellőztette meg, hogy igencsak aktív katonai együttműködés zajlik Egyiptom és Izrael között. Az elmúlt napokban kiszivárgott információk szerint Izrael több mint két év óta bombázza a Sínai-félszigeten lévő militánsok állásait. Azonosítatlan felségjelű helikopterek, vadászbombázók, pilóta nélküli gépek (drónok) legalább 100 támadást hajtottak végre a térségben lévő terroristafészkek ellen. Az amerikai újságíróknak nyilatkozó névtelen források hozzátették, hogy ehhez az izraeliek megkapták Kairó „áldását” is, sőt, nem elképzelhetetlen, hogy az információkkal szintén ellátták az izraeli légierőt.

Az izraeli légierő két F-16-a. A kép forrása: Wikimedia Commons.

Habár ezt az egyiptomi-izraeli kooperációt sok helyen úgy emlegetik, mint egy „újabb közel-keleti titok napvilágra kerülését”, azt már évek óta sejteni lehetett, hogy a 2014-ben hatalomra kerülő Abdel Fattah asz-Szíszi egyiptomi elnök aktívan együttműködik Benjamin Netanjahu vezette izraeli kormánnyal. Ennek fő tárgyát a terrorizmus elleni harc jelenti, hiszen mindkét országnak (nagyrészt) közösek az ellenségei. Mielőtt azonban részletes boncolgatásra kerülne a két ország közötti aktuális viszony, szükséges a történelmi előzményekre is kitérni, hiszen csak így érthető meg igazán ennek jelentősége.

Aki nélkül nincs háború a Közel-Keleten 

Egyiptom és Izrael a múlt évszázadban négy háborút (1948,1956, 1967, 1973) vívott egymással. Ám, amikor nem volt hivatalosan hadiállapot a két ország között, még akkor is rendkívül feszült volt a viszony. Gamel Abden Nasszer egyiptomi elnök politikáját sokáig az Izrael – és ezzel párhuzamosan a Nyugat – ellenesség határozta meg, miközben az izraeli politikai és katonai vezetés számára az ország határainak biztosítása és kiterjesztése jelentette az egyik fő irányelvet. Ezért a múlt évszázad ötvenes és hatvanas éveiben a határmenti konfliktusok és az egymás eltörlésével fenyegető nyilatkozatháborúk szinte a mindennapi élet részét képezték.

Pont ezért számított óriási fordulatnak, amikor Nasszer utóda, Anvar Szadat egyiptomi elnök a hetvenes évek közepén bejelentette „elszakadását” a keleti blokktól és közeledését az Egyesült Államokhoz. Washington abban az esetben volt hajlandó élelmiszer és katonai segéllyel ellátni az arab országot, ha Kairó rendezi viszonyát a szomszédos zsidó állammal. Ennek következtében végül hosszas egyeztetések után 1979-ben Camp Davidben Szadat és Menahem Begin izraeli kormányfő békeszerződést írt alá.

Nehéz szülés volt: Szadat és Begin kezet fog egymással Camp Davidben, háttérben pedig Jimmy Carter. A kép forrása: Wikimedia Commons

Habár Szadat egy merénylet áldozata lett 1981-ben, amelyet többek közt az egyiptomi-izraeli különbéke megkötése miatt követtek el, utóda Hoszni Mubárak szintén betartotta annak pontjait. A két ország közötti viszony fokozatosan javult, és már nem fenyegetett egy újabb háború (rém)képe. Sőt, elég komoly eredményeket könyvelhettek el: az egyiptomi diplomácia például szerepet játszott az 1994-es izraeli-jordániai különbékében, vagy az izraeliekkel közösen vették blokád alá Gázát a Hamász 2006-os győzelme miatt.

Repedések

Éppen ezek miatt figyelte az izraeli vezetés eléggé aggódva a 2011-es „nílusi forradalmat”. Mubárak bukásával ugyanis kétségessé vált a további együttműködés, miközben a Sínai-félszigeten hirtelen aktivizálták magukat a különböző iszlamista csoportosulások. Ezek a militánsok azonban nem kizárólag az egyiptomi hadsereggel csaptak össze. Ők izraeli célpontokat szintén megtámadtak, például 2011 augusztusában beszivárogtak Izraelbe és civilekkel végeztek, de a népszerű üdülőhelynek számító Eilat városát többször rakétatámadás érte a Sínai-félsziget felől.

Ennél sokkal rosszabb volt Izrael szempontjából az, amikor 2012-ben Mohamed Murszit választották meg Egyiptom elnökének, aki a helyi Muszlim Testvériség támogatásával erősen iszlamista politikát kezdett el folytatni. Mivel a korábban említett terrorista támadásokra válaszul adott izraeli megtorlóakcióknak egyiptomi határőrök is áldozatul estek, ezért egyre feszültebbé vált a viszonyuk. Többször felgyújtották az egyiptomi-izraeli csővezetékeket, vagy Izrael-ellenes tüntetéseket tartottak.

2011 októberében megostromolták az izraeli nagykövetséget. A nagykövetet családjával együtt kommandósok menekítették ki, majd repülőgépen hagyták el az országot. A kép forrása: Link.

Az sem segített, hogy Murszi ideológiai és hatalmi szempontból a Hamász mellett tette le a voksát. Többé nem gördített akadályt a gázai övezetbe tartó, egyiptomi-izraeli határ alatt zajló csempészet elé, amely miatt gombamódra szaporodni kezdtek az alagutak. Az élelmiszereken, üzemanyagon és orvosi szereken kívül több tonnányi fegyvert és lőszert vittek át a hatóságok hallgatólagos beleegyezésével. Emiatt Murszi népszerűsége és befolyása annyira megnőtt, hogy kulcsszerep volt a 2012-es gázai válság megoldásában.

Murszi látványos külpolitikai sikerét az EU és USA egyaránt elismerte, többször beszélt telefonon Barack Obama amerikai elnökkel, aki nyilvánosan mondott neki köszönetet a válság megoldásában játszott szerepéért. Később pedig Egyiptom közbenjárásával 2012. november 29-én Palesztinát felvették az ENSZ-be, mint “nem tag megfigyelő államot.” Ezek pedig megszólaltatták a „vészcsengőket” az izraeli döntéshozók körében, hiszen néhányan küszöbön látták már az egyiptomi-izraeli különbéke felmondását.

Hamász fegyveresei egy Murszi portré előtt ünnepelnek. Az egyiptomi elnök még azt is elérte, hogy a gázai válság alatt Izrael ne vesse be a szárazföldi haderejét, ami akkor precedens értékű eseménynek számított.

Ezért 2013-ban, amikor Murszi hatalma kártyavárként dőlt össze és a hadsereg vette át a helyét, az izraeli vezetés csendben figyelte az eseményeket. Bár titkon örültek annak, hogy megszabadultak az iszlamista elnöktől, az még egyelőre kétségesnek tűnt, hogy a puccsot levezénylő Szíszi védelmi miniszter pontosan milyen véleménnyel van Izraelről és az országgal való szorosabb együttműködésről.

Aki „összehozta” őket

Azonban nem kellett sokáig várni a „megnyugtató” jelekre: az egyiptomi hadsereg már 2013 őszén hozzálátott a gázai övezet alatt húzódó csempészalagutak felszámolásához. Alig két hónap leforgása alatt 1200 alagutat robbantottak be vagy árasztottak el. Kairó nyilvánosan „szakított” a Hamásszal és helyette a ciszjordániai Fatahot kezdte le támogatni, és többször hangoztatta az Izraellel való tárgyalások folytatását. A Hamász irodáját Egyiptomban 2014-ben bezárták és az év végén pedig elrendelte egy “pufferzóna” (ütközőterület) létrehozását a gázai-egyiptomi határon, valamint Rafah város keleti részének teljes evakuálását.

Egyiptomiak szemlélnek egy gázai alagutat. A hivatalos statisztikák szerint még 2017-ben is 63-at számoltak fel belőlük.

Látva Kairó terrorizmus elleni hadjáratát, amely nemcsak a Sínai-félszigeten, hanem az országon belül (Muszlim Testvériség felszámolása) és a szomszédos Líbiában (szélsőséges csoportok bombázása az Egyesült Arab Emírségekkel) szintúgy zajlott, az izraeli vezetés egyre bizakodóbbá vált. Egyelőre még nem lehet pontosan rekonstruálni, hogy mikor és hogyan kezdődött meg az egyiptomi-izraeli katonai együttműködés, de valószínűsíthető, hogy az Iszlám Állam (ISIS)  2014-es közel-keleti ámokfutása után már sor kerülhetett az első közös akciókra.

A terrorszervezet mindkét országnak gondot jelentett: Egyiptomban egymás után hajtottak végre merényleteket az adminisztratív, katonai és civil célpontok ellen, legutoljára tavaly novemberben Bir el-Abdan mecsetnél követtek el mészárlást, amelyben több mint 300-an vesztették életüket. Habár egyelőre kevés olyan izraeli terrortámadásról van tudomásunk, amelyet az ISIS hajtott végre, az kétségtelen, hogy Gázában egyre nagyobb befolyásra tettek szert a Hamász rovására.  Az Izraeli Védelmi Erők (IDF) azt is megengedték, hogy az egyiptomi hadsereg nagyobb erőkkel legyen jelen a térségben (az 1979-es békeszerződés egyik pontja ugyanis kimondta, hogy csak Izrael engedélyével lehet növelni az egyiptomi katonák számát a térségben). Sőt, tavaly még az a pletyka is elterjedt, hogy a két ország katonai hadgyakorlatot szervez.

Egy együttműködés határai

Azonban jogosan merül fel a kérdések: vajon a katonai kooperáción kívül képes Egyiptom és Izrael más területeken is sikeres eredményeket elérni?

Vagy ez az egész nem más, mint inkább az aktuálpolitika és biztonsági helyzet szülte kényszerszövetség?

Nos, erre a válasz igencsak árnyalt. Egyrészt mind Netanjahu, mind Szíszi tisztában van azzal, hogy még ezeket a közös akciókat is titokban kell tartani a világ, de leginkább a saját lakosságuk előtt. Egyiptomban az elnökön kívül csak egy nagyon szűk katonai-hírszerzői csoport tud erről, az IDF pedig minden ezzel kapcsolatos hírt cenzúráz, tagad vagy egyszerűen nem kommentál.

Pedig az elmúlt években politikai gesztusokból nem volt hiány. Szíszi már 2015-ben adott interjújában elismerte, hogy „sokat beszélget Netanjahuval„. 2016-ban az egész közel-keleti sajtót bejárta az a hír, hogy az izraeli miniszterelnök az egyiptomi külügyminiszterrel  nézte meg a 2016-os labdarúgó-Európa-bajnokság nyári döntőjét. Tavaly szeptemberben pedig történelmi találkozóra került sor Netanjahu és Szíszi között New Yorkban. A két ország közötti kereskedelem lassan, de növekszik; előrelépések történtek a „gázvitákban”, sőt, Izrael ellopott ókori műkincseket szolgáltatott vissza az egyiptomi hatóságoknak.

Netanjahu és Számeh Sukrit közösen nézték meg Franciaország-Portugália döntőt a jeruzsálemi palotában. Azt nem tudni, hogy pontosan kinek szurkoltak. A kép forrása: Link.

Mindezek ellenére mindkét társadalom továbbra is eléggé bizalmatlan a másikkal szemben. Különösen Egyiptomban képes komoly indulatokat gerjeszteni az Izrael-ellenesség.  2016-ban  az egyik egyiptomi kévpiselő meghívta ebédre az izraeli követet, de gyakorlatilag lincshangulat uralkodott el az országban. Nem emésztették meg teljesen azt sem, hogy 2016-ban Egyiptom „visszaadta” a vitatott Tinar és Szanafir-szigeteket Szaúd-Arábiának. Ez sokak szerint izraeli beleegyezés és tárgyalások nélkül aligha valósulhatott volna meg, mivel az 1979-es különbéke értelmében tilos az egyiptomi terület státuszát önkényesen megváltoztatni.

Egyiptomban szintén dühöt és tüntetéseket váltott ki Donald Trump tavaly decemberi döntése, miszerint átköltözteti az amerikai nagykövetséget Jeruzsálembe és elismeri Izrael fővárosának. Igen ám, de a hivatalos elítélő nyilatkozatokon kívül nem történt más lépés. Ráadásul a történeten csavart egyet, hogy január elején egyes lapok olyan hangfelvételeket tettek közzé, amelyekben egyiptomi titkosszolgálat utasította négy talk show-házigazdát, hogy nyíltan támogassák Trump döntését és „magyarázzák el helyesen azt a hallgatóságnak”.

A kiszivárgott felvétel.

Ugyanúgy kérdés, hogy más regionális kérdésekben vajon mennyire ért egyet a két ország. Izraelnek, vagyis pontosabban a Netanjahu-kormánynak már az sem tetszett túlságosan, ahogyan Egyiptomnak sikerült tavaly szeptemberben „kibékítenie” egymással a két rivális palesztin szervezetet, amely egy Hamász-Fatáh közötti megállapodással öltött formát (Ennek okairól lásd bővebben).

A másik vitás kérdést pedig Irán jelenti: miközben Izraelnek és a Perzsa-öböl menti monarchiáknak (Szaúd-Arábia) Teherán számít a közös ellenségnek, addig Kairó eléggé távolságtartóan áll hozzá a „síita félhold feltartóztatásához”. Habár nincsenek olyan látványos közeledések Irán és Egyiptom között, mint Murszi idején, ám olyan feszült légkör sincs, ami Szadat alatt volt jellemző. Sőt, Kairó állítólag már nem is vesz részt konkrét katonai erővel a jemeni háborúban; többször támogató nyilatkozatot adott ki az iráni atomprogramról; valamint Szíria esetében szintén hasonló állásponton vannak.

A végtelenbe és tovább…

A cikk megírása után érkezett a hír: Szíszi február 9-én egy széleskörű terroristaellenes hadjáratot indított. A „2018-as Sínai átfogó hadművelet” a Sínai-félsziget északi és középső részét, de Egyiptom más részeit, a Nílus-deltát és a Líbiával határos, nyugati sivatagos területeket szintén érinti. Egy igencsak ambiciózus célokat kitűző hadműveletről van szó, amellyel az egyiptomi elnök bizonyítani szeretne a márciusban sorra kerülő elnökválasztások előtt. Ám kétségtelen, hogy ehhez Kairó megkapta Izrael áldását és valószínűleg közösen „pacifikálják” a világunk egyik legnyugtalanabb régióját.

120 perc – 2018. január 28. 16:00

0

Újabb magyar filmet jelöltek Oscar-díjra

Enyedi Ildikó filmje, a Testről és lélekről került be a legjobb idegen nyelvű filmek kategóriájában az Oscar-jelöltek közé. Bővebben itt. (FüHü)

Stop, Oligarcha törvénycsomagot készít az MSZP

Három javaslatból áll a csomag, társadalmi vitára bocsátják. A párt szerint fel kell lépni azokkal szemben, akik az Orbán-kormány alatt jogtalanul gazdagodtak meg az adófizetők pénzéből. (FüHü)

Az LMP szerint a jegybanknak van pénze a devizahitelesek megsegítésére

A párt közleménye szerint a Magyar Nemzeti Bank mintegy 880 milliárd forint nyereséget könyvelt el, amikor az Orbán-kormány papíron a devizahiteleseket segítette volna rögzített árfolyammal. (FüHü)

Letartóztatták az ellenzéki egyiptomi elnökjelöltet

A volt vezérkari főnök állítólag hivatalos dokumentumokat hamisított. Ő indult volna Abdel-Fattáh esz-Szíszi ellen. (MTI)

Kivégeztek 15 terroristát Egyiptomban

0

Az elítéltek kilenc katonát gyilkoltak meg 2013-ban a Sínai-félszigeten.

Egyiptomban Mohamed Murszi volt elnök 2013-as elmozdítása óta megszaporodtak a szélsőségesek által a biztonsági erők, illetve a keresztény kisebbség tagjai ellen elkövetett támadások, főleg a Sínai-félsziget északi részén. Az utóbbi években több száz rendőr és katona, valamint számos civil vesztette életét a támadásokban.

A „cár ajándéka a fáraónak” – Épül az egyiptomi Paks

0

Vlagymir Putyin december 11-én nemcsak Szíriában járt: az orosz elnök a közel-keleti útja során meglátogatta Egyiptomot, amely az elmúlt években ismét nagyon jó viszonyt alakított ki Oroszországgal. A két ország együttműködése már-már az ötvenes és hatvanas éveket idézi, és rendkívül széleskörű. 

A kép forrása: MTI/EPA/AP pool/Alekszandr Zemlianicsenko

Ahogyan romlanak az amerikai-egyiptomi kapcsolatok, úgy közeledik egymáshoz Egyiptom és Oroszország. Ezt a közeledést elsősorban az idézte elő, hogy augusztusban Donald Trump törölte  az Egyiptomnak szánt 95 millió dollárnyi gazdasági (főleg élelmiszer-) segélyt, és visszatartott 195 millió dollár értékű katonai támogatást. Az elmúlt hetekben Abdel Fattah asz-Szíszi egyiptomi elnök

több olyan lépést is tett, amellyel ismét szorosabbá fűzte az egyiptomi-orosz viszonyt:

például egy olyan szerződést kötöttek a felek, amely értelmében Oroszország használhatja az arab ország légibázisait a saját légi hadműveleteihez.

A december 11-i Putyin-Szíszi találkozó, amely már az ötödik az egyiptomi elnök 2014-es hatalomra kerülése óta, ismét új dimenziókat nyitott meg az egyiptomi-orosz kapcsolatokban. Először is Oroszország megállapodást írt alá Egyiptommal arról, hogy hozzálát az észak-afrikai ország első atomerőművének építéséhez ed-Dabaa régióban. Erről már 2015 novemberében kormányközi megállapodást kötöttek, amelyben meghatározták az atomermőmű-építés gazdasági és technikai feltételeit.

Ezek pedig a magyarországi Paks beruházáshoz voltak hasonlóak: Az orosz Roszatom atomenergetikai vállalat építené meg az erőművet, amelyhez Oroszország 21 milliárd dollárnyi kölcsönt biztosít. Az orosz hitel a beszerzésekkel és az építkezésekkel kapcsolatos szerződések 85 százalékát teszi ki, a fennmaradó költségek 15 százalékát az egyiptomi félnek kell állnia. Az orosz kölcsönt az egyiptomi kormány 2016 és 2028 között használhatja fel, éves kamata 3 százalék.

A törlesztés 2029. október 15-től veszi kezdetét, és 22 évig tart.

Az előzetes számítások szerint 2024-ben áll üzembe az első reaktor,

és amennyiben mind a négy elkészül, akkor a létesítmény 4800 MW elektromos áramot lesz képes előállítani. Ez akár 50 évre elegendő árammal is képes lenne ellátni az országot, amely már egy ideje szenved a nem elegendő energiahordozóktól, az áramkimaradásoktól és szabotázsakcióktól, amelyek a csővezetékek vagy villanyvezetékek ellen hajtanak végre.

A nukleáris energetikai kérdéseken kívül más fontos dolgokról is tárgyaltak. Az egyiptomi Al-Ahram szerint szóba kerültek a Szuezi-csatorna térségében lévő különleges gazdasági övezetekbe való orosz befektetések és egy szabadkereskedelmi-övezet létrehozása Oroszországgal.

„Az elmúlt kilenc hónapban a két ország kereskedelmi forgalmának nagysága több mint négy milliárd dollárt tett ki”

– mondta az orosz elnök. Szíszi elsősorban a regionális történésekről beszélt, mint Donald Trump azon döntése, amely értelmében áthelyezi az amerikai nagykövetséget Jeruzsálembe, a líbiai káosz, vagy a szíriai háború.

Mindkét elnök kiemelte a terrorizmus elleni harcban való aktívabb együttműködés fontosságát, különösen a november 24-ei, a Sínai-félszigeten végrehajtott, több mint háromszáz halálos áldozatot követelő szúfi mecset elleni támadást követően.

Ezzel kapcsolatban Putyin még mindig nem engedélyezte a korábban megszakadt egyiptomi-orosz légijáratok újraindítását, amely nem kevés csalódottságot váltott ki a házigazdából és az egyiptomi sajtóból. Ezeket azért törölték, mert 2015. október 31-én felrobbant egy utasszállító, amelynek fedélzeten 212 orosz állampolgár utazott.  A gép elleni merényletet az Iszlám Állam Sínai-félszigeten tevékenykedő csoportja vállalta magára. A merénylet után Oroszország szinte azonnal hozzálátott a mintegy nyolcvanezer orosz turista hazamenekítéséhez. A Vörös-tenger térségében lévő üdülők szinte teljesen kiürültek, mivel az ott nyaralók több mint 70 százalékát oroszok tették ki.

Elefánt a vízipipaboltban – Trump „Jeruzsálem-lépésének” esetleges negatív következményei

0

Amióta Donald Trump amerikai elnök a múlt héten azt pedzegette, hogy ezen a héten elismeri Jeruzsálemet, mint Izrael fővárosát és átköltözteti oda az amerikai nagykövetséget, nem egy politikus, elemző és szakértő kongatta a vészharangot. Ugyanis ez a döntés alapjaiban rendezheti át az Egyesült Államok közel-keleti kapcsolatrendszerét, és jelentheti egyben a „tradicionális partnerek” elvesztését is.  

Még mindig nem nyugodtak meg az Egyesült Államok arab szövetségesei a Közel-Keleten annak ellenére, hogy már lejárt a második határidő és jól láthatóan Donald Trump továbbra sem ismerte el Jeruzsálemet, mint Izrael fővárosát. Habár Bill Clinton óta szinte minden hatodik hónapban elhalasztják az 1995-ben hozott törvény alkalmazását, vagyis az amerikai nagykövetség Tel-Avivból Jeruzsálembe való áthelyezését, most még alaposan felborzolta a kedélyeket, amikor a múlt hétvégén a Fehér Házból olyan híresztelések láttak napvilágot, amelyek szerint Trump ezen a héten valóban eleget tesz a jogszabálynak.

Ez nem kevés dühödt, elképedést, és kritikát váltott ki nemcsak a közel-keleti országokból (Izrael kivételével), hanem például Franciaországból és Emmanuel Macronból is. A Palesztin Hatóság azonnal leszögezte, hogyha Trump valóban meglépi Jeruzsálem elismerését, akkor

ők kivonulnak minden amerikai békekezdeményezés mögül.

Mahmúd Abbász palesztin elnök figyelmeztette Washingtont, hogy egyetlen arab vezető sem fogadná el Jeruzsálem elismerését, mint Izrael fővárosa, mert az általános felháborodást és az amerikai diplomáciai létesítmények, illetve állampolgárok elleni támadást hozna magával. Ugyanúgy Washington veszélybe sodorná azt a 2017 szeptembere óta tartó megbékélési folyamatot, amely a ciszjordániai Fatah és a gázai Hamász között vette kezdetét. Ezzel párhuzamosan felrémlett egy újabb palesztin felkelés (intifáda) rémképe is.

Trump közel-keleti politikájának tükrében korántsem lenne meglepő, ha az elnök „veszni hagyná” az amerikai-palesztin kapcsolatokat, egyfajta járulékos veszteségként tekintve rá, hiszen számára sokkal fontosabb az Izraellel fenntartott viszony és az amerikai nagykövetség átköltöztetésével pedig képes lenne „bebetonozni” a két ország kapcsolatát. Ugyanakkor az már valóban rejtély, hogy vajon az Egyesült Államok elnöke tisztában van-e azzal, hogy Jeruzsálem elismerése elsősorban a legfontosabb amerikai szövetségesek körében érne fel egy (atom)bomba erejével és okozna – legrosszabb esetben akár visszafordíthatatlan – károkat a bilaterális kapcsolatokban.

„Bármiféle bejelentés a végleges álláspont ismertetése előtt determinisztikus hatással lenne a békefolyamatra és csak a regionális feszültséget szítaná fel”

– nyilatkozta a CNN-nek Háled bin Szalman, az USA-ban lévő szaúdi nagykövet. Nem véletlen, hogy Szaúd-Arábia fejezte ki leginkább aggodalmát az amerikai elnök esetleges döntését illetően.

Ugyanis Rijád könnyen két tűz közé kerülhet. 

Amennyiben nem bírálja az amerikaiak lépését, azzal a muszlim világ haragjával, a vahabita papság felől érkező újabb kritikák özönével, illetve a saját lakossága felől érkező elégedetlenséggel, végső soron akár zavargásokkal kellene szembenéznie. A szaúdi uralkodócsaládot ugyanis még mindig lefoglalja a tisztogatás és az olyan nagyra törő tervek megvalósítása, mint a Neom, amellyel igyekszik javítani a körülette kialakult képen.

Viszont, ha nyíltan elítéli Washingtont, akkor annak könnyen katonai és gazdasági vonzatai lehetnek, csökkenhet az amerikai támogatás nagysága, amit most nagyon rosszul érintené Szaúd-Arábiát az olyan nagyszabású gazdasági programok megvalósítása során, mint a „Vísion 2030″, vagy kétségessé teheti az egyes fegyveres konfliktusok (például Jemen) kimenetelét is. Valószínűleg Trump is arra játszik rá, hogy mivel Rijád számára a legnagyobb geopolitikai és vallási ellenfelet továbbra is Teherán jelenti,ezért a szaúdi vezetés csendben marad. Ugyanis bár a háttérben és a helyetteseken (proxykon) keresztül már évek óta zajlik az „iráni-szaúdi hidegháború”, a Perzsa-öböl menti monarchia az Egyesült Államok – és feltehetőleg Izrael nélkül – sem lenne képes nyílt háborút vívni a perzsa országgal.

Szaúd-Arábiával való viszony megromlására figyelmeztetett a képen szereplő Jared Kushner – Trump veje és fő tanácsadója – is, aki Mohamed Bin Szalmánnal nagyon jó kapcsolatokat épített ki, s szerinte a Fehér Ház Jeruzsálem elismerésével pont a még trónra sem került esélyein rontana

Talán még Szalmán uralkodónál is rosszabb helyzetben találta most magát II.Abdullah jordán király.

 „Egy ilyen lépés veszélybe sodorja a békét és csak dühödt vált ki az arab és a muszlim világba”

– olvasható a jordániai külügyminisztérium által közzétett nyilatkozatban, valamint hozzátéve, hogy Trump esetleges lépése esetleg kihathat az amerikai-jordán kapcsolatokra. II. Abdullah jordániai király az elmúlt 2-3 évben egyre nagyobb hangsúlyt fektetett a gázai és a ciszjordániai övezetre, illetve az izraeli-palesztin békefolyamatra. Ebben az évben Ammán közbenjárásával sikerült például megoldani a legutóbbi, „intifádával” fenyegető lázongásokat is, amelyet a biztonsági kamerák és a fémdetektorok felszerelése váltott ki a jeruzsálemi muszlimok szent helyeinek és mecseteinek közelében.

Ammán ugyanis így akarja elterelni a figyelmet a több mint félmillió szíriai – főleg palesztin származású – menekültről, az ország rossz gazdasági helyzetéről és a társadalmon belüli feszültségekről. Ráadásul II. Abdullah ki akarja fogni a szelet az iszlamista pártok és csoportok vitorlájából, hiszen ők nagyon gyakran azt róják fel neki, hogy túlságosan Nyugat-és Izrael-barátságát. Viszont Jeruzsálem amerikai elismerése egy olyan kényszerhelyzetet teremthet a jordániai uralkodó számára, amely során engednie kellene az iszlamisták és az ország lakosságának majdnem egynegyedét kitevő palesztin menekültek Izrael-ellenes követeléseinek. Ez pedig a legrosszabb esetben

az 1994-ben kötött izraeli-jordán béke „felülvizsgálatával” fenyegethet

Mivel Jordánia tölti be most az Arab Liga soros elnökségét, ezért az arab ország már a hétvégén kezdeményezte egy Arab Liga összehívását. Bár tudvalevő, hogy általában semmi komolyabb következménye nincs az arab országok csúcstalálkozóinak, valószínűleg csak retorikában fogják elítélni az Egyesült Államokat, mégis Ammán tanúbizonyságot adhat arról, hogy új alapokra kívánja helyezni a Washingtonnal fenntartott kapcsolatait. Ez gyakorlatban azt jelentené, hogy nemcsak csökkenne az amerikai-jordániai kapcsolatok intenzitása, hanem az arab ország nyíltan elkezdene lavírozni Oroszország irányába.

Jordánia már 2015-ben megállapodást kötött Oroszországgal, hogy 10 milliárd dollár értékben megépítik az arab ország első atomerőművét. A kép illusztráció

Törökország szintén „katasztrófát” emleget, ha az Egyesült Államok elismeri Jeruzsálemet Izrael fővárosának. Az amerikai-török – tágabb értelemben a nyugati-török – kapcsolatok eddig is szakadék szélén táncoltak, de Trump eme lépése után korábban soha nem látott mélységbe zuhanhatnak. Recep Tayyip Erdoğan török elnök eddig is szeretett úgy tetszelegni a nemzetközi közösség előtt, mint a „palesztin ügy szószólója”, ezért sem hagyná szó nélkül, ha az amerikai elnök beváltja az ígéretét.

A török elnök már a múlt héten felhívta Mahmúd Abbász palesztin elnököt, és mindketten leszögezték, hogy Jeruzsálem esetében nem fogadják el a „status quó” felrúgását. Ráadásul Ankara esetében ez azzal is járhat, hogy az amúgy is a tavaly óta döcögve haladó izraeli-török kibékülés ismét megszakadhat és török elnök viszonya Benjamin Netanjahuval ismét rendkívül feszültté válna. Valószínűleg visszaköszönne az az időszak, amikor Törökország nem kevés anyagi, diplomáciai és fegyvertámogatást nyújtott az olyan szélsőséges iszlamista csoportoknak, mint a gázai Hamász.

Erdoğan „vörös vonalat” emlegetett a december 5-i parlamenti beszédében.

Egyiptom szintén azok között van, akiknek nagyon nem lenne ínyére Trump döntése. Az igaz, hogy az amerikai-egyiptomi kapcsolatokat már aligha befolyásolná érdembe, ha a Fehér Ház áthelyezteti az amerikai nagykövetséget Jeruzsálemben. Ugyanis a két ország között már ismét feszültté vált a viszony, amikor a Trump-adminisztráció augusztusban váratlanul leállította a gazdasági és katonai segélyeket pont akkor, amikor Kairó éppen a Sínai-félszigeten folytatott terroristaellenes hadműveleteket.

Ugyanakkor az arab ország regionális politikája sokkal jelentősebb változáson mehet keresztül. Először is azért, mert az egyiptomi diplomáciának nem kis szerepe volt a Fatah és a Hamász megegyezés megszületésében, amelyet Abdel Fattah asz-Szíszi eddigi legnagyobb külpolitikai sikereként könyvelnek el. Csakhogy Trump lépésével egy csapásra semmisé válhat az eredmény, és Egyiptom elveszítheti minden korábbi befolyását nemcsak a gázai, hanem a legrosszabb esetben a ciszjordániai palesztinok körében is.

Egyiptom számára a legnagyobb kérdést azt jelentené, hogy ezután miképp viszonyuljon Izraelhez. A két ország 1979-ben különbékét kötött egymással, amelyet eddig mindegyik fél betartott, igaz, volt időszak, amikor úgy tűnt, hogy ez valamelyik fél fel fogja mondani. Izraellel szomszédos összes állam közül Egyiptom nevezhető a „legstabilabban baráti államnak”, hiszen nagymértékben együttműködnek a terrorizmus elleni harcban, különösen a Sínai-félszigeten.

Szíszi és Netanjahu találkozója New Yorkban 2017. szeptember 18-án. A kép forrása: MEMO.

Viszont a lakosság és a politikai elit egy része még mindig nem törődött bele a különbékébe és az Izraellel való viszony javulását. Ezt jól mutatja az az eset, amikor tavaly az egyik egyiptomi törvényhozó meghívta ebédre az izraeli követet, de gyakorlatilag lincshangulat uralkodott el az országban. Ugyanúgy egyre többször bírálják Szíszit még a nacionalisták és a szekulárisok köréből is, mivel hosszas diplomáciai és bírósági huzavona után eladta az egyiptomi fennhatóság alá tartozó Tinar és Szanafir-szigeteket Szaúd-Arábiának, amelyet ők egyértelműen az egyiptomi állam részeként ismertek el. Egy újabb haraghullámot és tiltakozást pedig már az egyiptomi elnök sem hagyhat figyelmen kívül, mégha konkrétan az Egyesült Államok miatt törne ki az országban.

Tehát lehet az amerikaiak és az izraeliek számára jól hangozhat, ha Donald Trump elismeri Jeruzsálemet, mint Izrael fővárosát és oda költözteti át az amerikai nagykövetséget. Ez kétségtelenül, talán még Ronald Reagan idejét is felülmúlva erősítené meg a két ország kapcsolatát, jelentősen erősítené mind az amerikai elnök, mind az izraeli miniszterelnök pozícióját az országon belül. Csakhogy ezzel párhuzamosan mindkét ország gyakorlatilag semmissé teheti az elmúlt években, nem kevés erőfeszítések árán elért eredményeit és lenullázhatja az arab országokkal való kapcsolatokat is. Végső soron pedig pont az a két ország nyerne közép., de akár rövidtávon is, amelynek jelenleg az Egyesült Államok és Izrael is igyekszik visszaszorítani a befolyását a Közel-Keleten: Irán és Oroszország.

Oroszlánfejű istennő szobrait találták meg Egyiptomban

0

Sekhmet 27 új szobráról van szó, valamennyit fekete gránitból faragták.

Néhány szobor magassága eléri a két métert is. Állapotuk általában jó, de vannak köztük sérültek is. Mindezt az egyiptomi régészeti tanács főtitkára közölte újságírókkal.

Azt nem árulta el, hogy mikor bukkantak a kutatók a jelentős régészeti leletre, de annyit közölt, hogy az

a közös európai-egyiptomi csapat találta meg az istennő szobrait Luxorban, amely már 1998 óta végez ott ásatásokat.

Az Európai Unió és Egyiptom közösen restaurálja III. Amenhotep fáraó templomát.

Nem egyiptominak való vidék: a Sínai-félsziget

0

Már véget ért a hivatalos nemzeti gyász Egyiptomban, de továbbra sem sikerült napirendre térni a Bir el-Abdan mecset ellen, több mint 300 életet követelő támadás felett, amely a legsúlyosabb merénylet volt az ország történelmében. Habár egyelőre még senki nem vállalta magára a támadást, az Iszlám Állam (ISIS) valamelyik „leányvállalatát” sejtik a háttérben, ami egyben azt feltételezi, hogy az ISIS ellen folytatott harcnak még koránt sincs vége. 

Fattáh asz-Szíszi egyiptomi elnök a Bir el-Abdan ellen elkövetett merényletek után felszólította a vezérkari főnököt és a belügyminisztériumot, hogy az elkövetkező három hónap során stabilizálják a Sínai-félszigetet. Ehhez pedig, ahogyan az arab vezető mondta

„Brutális erőt is bevethetnek”

Azóta az egyiptomi légierő pár tucat légitámadást intézett a térségben, de egyelőre az elemzők és a szakértők találgatják, hogy milyen módszerekkel lehetne még fokozni Kairó terrorizmus elleni háborúját. Hiszen Egyiptom évek óta pénzt, erőforrást és emberéletet nem kímélve próbálta meg „pacifikálni” a Sínai-félszigetet. A Szíszi által támasztott „szoros határidő” pedig még keményebb fellépésekre sarkalhatja az egyiptomi hadvezetést, amely eddig sem bánt kesztyűs kézzel a helyiekkel. Idén áprilisban nagy felzúdulást keltett a nemzetközi médiumokban egy olyan kiszivárgott videó, amelyen az egyiptomi katonák fegyvertelen embereket végeznek ki valahol a Sínai-félsziget környékén.

Nem az egész Sínai-félszigetre terjed ki a terrorizmus. A déli területeken – már csak a turistaparadicsomok miatt is – sokkal nagyobb a kontroll. Elsősorban a félsziget északi részén, a Gázával határos környéken összpontosul. A kép forrása: brit külügyminisztérium.

Sokkal kiterjedtebbé válhatnak a harcok, a nehéz gazdasági helyzetben lévő arab ország több fegyvert vásárolhat, illetve Egyiptom más országokkal is szorosabban együttműködhet.

Csakhogy már elsősorban nem azokkal, akikkel korábban szokott:

amióta 2017. augusztus 23-án a Trump-adminisztráció törölte az Egyiptomnak szánt 95 millió dollárnyi gazdasági (főleg élelmiszer-) -segélyt, és visszatartott 195 millió dollár értékű katonai támogatást, Kairo azóta ismét Oroszország felé kezdett el lavírozni, amit jól szimbolizált az ed-Dabaa mellett tervezett atomerőmű megépítéséről szóló szerződés aláírása.

Viszont a két ország közötti együttműködést és a terrorizmus elleni harc újabb szintjét jelentené az a megállapodás, amelyet a héten kötöttek a felek. Vagyis ezentúl, ha az orosz légierő akarja, akkor használhatja az arab ország légibázisait a szíriai, de akár a Sínai-félszigeten zajló bombázásokhoz is. Ugyanúgy feltételezhető, hogy Egyiptom a többi Perzsa-öböl menti monarchiától (Szaúd-Arábia, Egyesült Arab Emírségek) szintén több anyagi támogatást fog kérni (az emírségek esetében katonai segítséget, ez egyáltalán nem számítana újdonságnak), s nem elképzelhetetlen Izraellel és akár a szíriai Bassár el-Aszad-dal való szorosabb kooperáció sem.

Törvényen kívül 

Ugyanakkor jogosan merül fel a kérdés:

Egyiptom a még nagyobb nemzetközi együttműködéssel és erőteljesebb katonai fellépéssel képes lesz-e hosszabb távon stabilizálni a Síniai-félsziget? 

Ugyanis a Sínai-félsziget nem az elmúlt két-három évben lett Egyiptom egyik legveszélyesebb, legforrongóbb és legkaotikusabb régiója. Igazából már évszázadok óta egy olyan területnek számított, ahol a törvény és az államhatalom nehezen vagy egyáltalán nem érvényesült, rendszeresen törtek ki felkelések és zavargások, a beduin törzsek hol egymással, hol az egyiptomi monarchiával, hol pedig a külföldi megszállókkal (az Oszmán-Török Birodalomtól kezdve, Franciaországon át, egészen a Brit Birodalomig bezárólag) viseltettek hadat. Ezzel párhuzamosan pedig virágzott a feketekereskedelem, a legjelentősebb csempészútvonalak ezen a területen vonultak át és leghírhedtebb útonállók is itt tevékenykedtek. Végül pedig az sem véletlen, hogy a november 24-i támadás célpontjai a szúfik – az iszlám vallás egyik békésebb és misztikusabb irányzata – voltak, akik közül sokan az üldöztetések vagy a pogromok elől a Sínai-félszigetre is vándoroltak.

Egy szúfi ünnepség Kairóban. A kép forrása: Flickr. com

Lényegében a Sínai-félsziget volt – a Gázai-övezet és Golán-fennsík mellett – az olyan nagyobb terület, amely a leginkább megszenvedte az összes arab-izraeli háborút, hiszen hol Egyiptom, hol Izrael fennhatósága alá tartozott, a legnagyobb és legvéresebb ütközetek pedig rendre itt zajlottak. Mivel az 1979-es egyiptomi-izraeli különbéke megkötése után  egyszer sem cserélt gazdát terület, és ez lehetőséget adott arra, hogy komoly befektetéseket hajtsanak végre a régióban. Hamarosan ez lett a legfontosabb kőolajtermelővé – az Egyiptom számára az össztermelés körülbelül harmadát biztosította -, és a turizmus terén is a Vörös-tengeri partvidék, illetve a déli területek váltak az egyik legkedveltebb célterületté.

Hoszni Mubárak egyiptomi elnök hivatali idejének egyik legjelentősebb eredménye volt, hogy jól tudott egyensúlyozni a helyi törzsek között, akik közül nem egyet sikerült a kormány mellé állítania vagy legalábbis  megvesztegetéssel megakadályozni a lázadást. Ugyanúgy jelentős szerepet játszott a nemzetközi közösség is: a Többnemzeti Erők és Megfigyelők (MFO) békefenntartó misszió őrizte a békét, pénzügyi segélyprogramokat és fejlesztési terveket valósítottak meg a környéken.

Magyar katonák is részt vettek a MFO-ban: A Magyar Honvédség 1995-2015 között szintén jelen volt a régióban. Az utolsó váltás után 42 békefenntartó tért vissza Magyarországra. A kép forrása: Link. 

Egyszer véget ér… 

Ezért a 2011-ben bekövetkezett egyiptomi események nemcsak Mubárak „uralkodásának”, hanem a Sínai-félszigeten lévő törékeny békéjének a végét is jelentették. A korábban kormányhoz közel álló törzsek elvesztették támogatásukat vagy éppen hitelüket a helyiek előtt, akik ehelyett – nemcsak ideológiai, hanem megélhetési gondok miatt is – a szélsőséges iszlamista eszmékben keresetek megnyugvást. Emiatt gyakorlatilag gomba módra szaporodni kezdtek a különböző szélsőséges iszlamista csoportok. Sokáig az al-Kaidához tartozó Egyiptomi Iszlám Dzsihád – az ő tagjai követték el az Anvár Szadat elleni 1981-es merényletet – volt a legjelentősebb ilyen csoportosulás, de 2011-ben hirtelen több versenytársuk is akadt, mint az Anszár Beit al-Makdisz (Jeruzsálem Partizánjai) vagy  az Anszár as-Saría (Iszlám Törvénykezés Hívei) helyi ága.

Lángoló gázvezeték és olajkutak. 2011 után ugrásszerűen megnőtt a közös egyiptomi-izraeli vezetékek elleni támadások száma. Kép forrása: Link

Ezekben a csoportokban rendszerint az volt a közös, hogy szorosabb-lazább viszonyt ápoltak az al-Kaida nemzetközi hálózatával, elutasították a korruptnak tekintett egyiptomi kormány hatalmát, és dzsihádot folytattak egy iszlám állam megteremtése érdekében. Nagyon jó kapcsolatokat építettek ki a gázai (Hamász) és a 2011 utáni líbiai militánsokkal, és az anyagi – főleg fegyver – támogatások is tőlük érkeztek. Ezek a csoportok nem válogattak, mivel ha nem a katonák ellen követtek el merényleteket, akkor gyakran egymás ellen harcoltak.

A Sínai-félszigeten dúló harcok pedig még kiélezettebbé váltak Mohamed Murszi, iszlamista elnök és a Muszlim Testvériség vezetőjének 2012-ben történt megválasztását követően. Murszi azonban egyáltalán nem sietett megoldani a kérdést: nemcsak azért, mert ideológiailag a Muszlim Testvériség egyes vezető tagjai „ideológiai rokonságot” véltek felfedezni a helyi csoportokkal, hanem közvetve hozzájárultak az elnök hatalmának megszilárdításában. Például a rá nézve veszélyesnek gondolt katonai vezetőket rendszerint ide küldte, és a folyamatosan növekvő áldozatok száma – 2011 és 2013 között 971-en vesztették életüket az összecsapásokban – lehetőséget teremtett a tisztogatásokra és kényszernyugdíjazásra.

Ilyen volt például a 2012-es „Sas-hadművelet”, amely egyáltalán nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket és ez újabb tisztogatásokhoz vezetett. 

Olaj a tűzre 

Murszi 2013-ban történt megbuktatása után a harcok még jobban kiéleződtek. A Muszlim Testvériséget és a hozzá hasonló csoportokat terrorszervezetekké nyilvánították, betiltották és üldözni kezdték. Habár több ezer tagját és vezetőjét állították bíróság elé – több százukat halálra ítélve  – elég sokaknak sikerült elmenekülniük a szomszédos Líbiába vagy a Sínai-félszigetre, ahol azonnal csatlakoztak valamelyik szélsőséges csoporthoz. Így pár hónap alatt több mint százra emelkedett a támadások száma és a mai napig nem tudni, hogy pontosan mennyien vesztették életüket ebben az időszakban.

Miután 2014-ben Fattáh asz-Szíszi lett Egyiptom elnöke, ígéretet tett a rendteremtésre és a terrorizmus megszüntetésére, de az országban azóta sem változott érdemben a helyzet. Habár a támadások nagy részét a Sínai-félszigeten hajtották végre, nem kizárólag oda koncentrálódott: Kairóban és más egyiptomi nagyvárosban szintén sokan haltak meg, de például a szomszédos Líbiában is már több tucatra tehető azoknak az egyiptomiaknak száma, akikkel a helyi militáns csoportok végeztek.

2015. februárjában 21 egyiptomi kopt keresztény vendégmunkást fejezett le Líbiában. A kép forrása: Youtube.

A diplomáciai képviseletek (például az olasz konzulátus) és a külföldiek szintén kedvelt célpontnak számítottak. Ezen a téren a legsúlyosabb merénylet kétségkívül az volt, amikor 2015. október 31-én Sarm es-Sejkből felszállt Metrojet Flight 9268-as repülőgépet a Sínai-félszigeten felrobbantották: a 224 halálos áldozatból 212-en orosz állampolgárok voltak, ezért Moszkva szinte azonnal hozzálátott a mintegy nyolcvanezer orosz turista hazamenekítéséhez. A Vörös-tenger térségében lévő üdülők szinte teljesen kiürültek, mivel az ott nyaralók több mint 70 százalékát oroszok tették ki. Az orosz légitársaságok – a britekkel és a franciákkal együtt – törölték az egyiptomi járataikat. Ezt súlyosan megszenvedte az egyiptomi turizmus, amely 2016-ban már csak 5,2 millió látogatót fogadott, miközben 2010-ben ez a szám tíz millióval több volt.

Az ilyen merényleteket rendre megtorlás, bombázás, kiterjedt katonai hadművelet, vagy szigorú katonai intézkedések követték. Például 2014-ben elrendelték egy „pufferzóna” (ütközőterület) létrehozását a gázai-egyiptomi határon, balamint Rafah város keleti részének az evakuálását. Egyiptomi források szerint mintegy 800 házból költöztették ki az embereket és legalább 10 000 lakost evakuáltak a térségből. Ezzel párhuzamosan rendkívül megszigorodtak a határátlépések, és gyakorlatilag az összes csempészalagutat berobbantották az egyiptomi-izraeli határon.

A pufferzónát pont októberben bővítették ki, így  13 kilométer hosszúságú és 1500 méter mélységű lett.

Hidrával küzdve 

Csakhogy, mint a Bir el-Abdan elleni támadás mutatja ezek sem vezettek eredményre. Igaz, egyelőre senki nem vállalta magára a támadást, csupán annyit tudni, hogy a körülbelül 40 fős csoport az Iszlám Állam (ISIS) terrorszervezet zászlaját lengetve, több járművel közelítette meg a helyszínt. A mecset környékén pokolgépeket robbantottak fel és a menekülőkre kézifegyverekkel nyitottak tüzet. (A merénylet részletesebb leírása: itt olvasható)  Sokan a korábban említett Anszár Beit al-Makdiszt sejtik a merénylet mögött, akik 2014-ben hűséget esküdtek az ISIS-nek és felvették a Sínai Vilajetet nevet. Idővel ők lettek a legaktívabb terrorcsoport a környéken, az általuk meggyilkoltak száma pedig meghaladhatja a több mint 1000 főt, állításaik szerint ők a felelősek az orosz gép felrobbantásáért.

De ha valóban ők állnak a merénylet hátterében, az igencsak rossz hír lenne nemcsak Egyiptom, hanem az egész nemzetközi közösség számára. Tavaly ugyanis úgy tűnt, hogy legyőzték és felbomlasztották a Sínai Vilajetet. Ám hamarosan új vezetőjük akadt a Szíriát megjárt Abu Oszama al-Maszri személyében, akinek sikerült újraszerveznie a csoportot. Ráadásul ő ennél többet is tett: amikor már látható volt, hogy Irakban és Szíriában már az ISIS képtelen megtartani a területeit, ezért igyekezett minél több fegyverest átcsoportosítani más térségekbe, elsősorban Észak-Afrikába.

Sínai Vilajet tagjai.

Ezért a Sínai-félsziget a terroristák számára egy kiemelt menedékhelyként kezdett el funkcionálni, amely tökéletes a gerilla hadviselésre, a terrorizmusra, az „üss és fuss” jellegű akciókra. Ezzel párhuzamosan maguk mögött tudhatják több beduin törzs támogatását is, és képesek soraikat feltölteni az itt élő, szélsőséges nézeteket valló és a kormányzatban csalódott emberekkel. Lényegében az már csak hab a tortán, hogy a Sínai-félsziget északi részén húzódó csempészútvonalakat és megmaradt alagutakat tökéletesen kihasználják a fegyver- és lőszer-utánpótlásra.

Ez pedig csak tovább erősíti azokat az aggodalmakat, amelyek szerint hiába űzték ki az ISIS-t a „magterületekről”, vagy Irakból és Szíriából (egy bizonyos mértékig Líbiából), a terrorszervezet ellen folytatott háború még korántsem ért véget. Sőt, egy az területre kiterjedő és rendkívül sok áldozattal járó harc igencsak nagy veszély jelentene a globális gazdaságra nézve: a Sínai-félsziget mellett helyezkedik el a Szuezi-csatorna és a Vörös-tenger, amely a világgazdaság egyik legfontosabb ütőere.

Ez volt ma – 2017. november 25.

0

Közleményháború tört a nemzeti konzultációs ügyben a kormánypártok és az ellenzék egy része között; Dobrev Klára facebook posztban közölte a kihallgatásáról készült jegyzőkönyvet; eltemették Stadler Józsefet, a magyar stadionépítés atyját.

Áll a bál a nemzeti konzultációval

Mint arról a Független Hírügynökség már korábban beszámolt az LMP csütörtöki akciója során arra a felismerésre jutott, hogy legfeljebb 900 ezren küldhették vissza a kérdőíveket és nem 1 millió 700 ezren, ahogy a kormány állítja. Mára a témában megszólalt több párt és egy kormányzati szerv is, amely jogi lépéseket helyezett kilátásba Hadházy Ákos ellen.

(…) A Fideszt erősíteni igyekezve megszólalt az illetékes kormányszerv is, amely megismételte: részvételi rekordot döntött a nemzeti konzultáció.

Péntekig 1 millió 754 ezer 128 kérdőív érkezett vissza a Magyar Posta adatai alapján – közölte a Kormányzati Tájékoztatási Központ szombaton az MTI-vel. A központ közleménye szerint Hadházy Ákos szándékosan hazudik a konzultációval kapcsolatban, ezért jogi lépéseket tesz vele szemben. Sőt: a kormány közérdekű adatigénylések alapján hétfőn nyilvánosságra hozza a postai összesítéseket.

Összegzésül: úgy tűnik, hogy az ellenzék egy részének sikerült egy olyan ügyet találni, amellyel nyílt színre kényszerítette a kormányt. A magyar politikai viszonyok ismeretében már ez is eredménynek számít.

Dobrev: a jogállam megcsúfolása

Facebook-bejegyzésben számolt be Dobrev Klára, Gyurcsány Ferencnek, a DK elnökének felesége pénteki kihallgatásáról a kecskeméti NAV-ban. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal nyomozói abban az ügyben hallgatták meg, hogy Dobrev cége kölcsönt adott  a hárommilliárdos költségvetési csalással gyanúsított Czeglédy Csaba érdekeltségébe tartozó Human Operator Zrt.-nek.

Dobrev Klára facebook-bejegyzése:

Ahogy ígértem, itt a jegyzőkönyv:

“Nyomozó: Az eljárás adatai szerint az Altus Portfólió Kft. több alkalommal adott 2016, 2017 évben kölcsönt a Humán Operátor Zrt. részére. A fentiek alapján kérem nyilatkozzon ezen kölcsönszerződések tartalmával kapcsolatosan.

Tanú: Kérem, a tanúkihallgatási jegyzőkönyv szó szerinti rögzítését.

Nyomozó: A jegyzőkönyv szó szerint kerül rögzítésre.

Tanú: A kérdés megválaszolása előtt elöljáróban annyit el szeretnék mondani, hogy magát az eljárást egy politikai motiváltságú eljárásnak tartom. Önmagában az, hogy a Fideszes többségű Országgyűlés határozatban dönt egy ember bűnösségéről, a jogállam megcsúfolása. Az, hogy a eljáró hatóságok, a NAV, a felügyeletet gyakorló ügyészég az eljárás során folyamatosan szivárogtat a kormánypárti sajtónak, az baj, az, hogy az idézésről a kormánypárti sajtó hamarabb szerez tudomást, mint én magam, az nagy baj. Az pedig, hogy ezek után sem a nyomozó hatóság, sem az ügyészség szolgálati titoksértés címen még csak vizsgálatot sem indít, az bűn.

Az ügy minden érdemi részét ismerve, az Önök rendelkezésére állnak a szerződések, levelezések, gondolom a beszélgetések leiratai is, ezért pontosan tudhatják, hogy a gyanúsítást képező alap ügyhöz érdemi hozzászólni valóm nem tud lenni.

Tanúkihallgatásom egyetlen célját abban látom, hogy a Fidesz kampányának megfelelően a kormánypárti sajtóban többször le lehessen írni, lehessen fényképet készíteni arról, hogy a kormány egyik legádázabb politikai ellenfelének, Gyurcsány Ferencnek a feleségét büntetőüggyel hozzák összefüggésbe. Hogy ebben az eljárásban bárki parancsra, utasításra vagy saját meggyőződésére vesz részt, azzal csak a saját lelkiismeretének tartozik elszámolni.”

Eltemették Stadler Józsefet, a magyar stadionépítés atyját

Stadler a kilencvenes években gyűjtött elképesztő méretű vagyont sikeres vállalkozásai révén, az is előfordult, hogy napi 30 millió forintot keresett. Áfacsalás miatt többször is volt börtönben. Utolsó napjaira azonban ebből semmi nem maradt, egy fillér nélkül halt meg.

Szombat délelőtt szülőfalujában, Akasztón helyezték végső nyugalomra Stadler Józsefet.

Stadler 66 évesen hunyt el, és habár régóta betegséggel küzdött, halála mégis váratlanul következett be: november 8-án egy solti kocsmában épp öt részes könyvét dedikálta, amikor lefordult a székről.

Háromnapos nemzeti gyász Egyiptomban

A Sínai-félszigeti Bír-el-Abdban egy mecsetnél történt pénteki merénylet halálos áldozatainak száma 305-re nőtt. A halottak között 27 gyermek van. További 128 ember sebesült meg.

A támadók mintegy negyvenen voltak. Az Iszlám Állam dzsihadista szervezet zászlaját emelték magasba. Robbanóeszközöket vetettek be, majd a menekülőkre lőfegyverekkel lőttek. A sebesülteken segítőkre és a mentőautókra is golyózáport zúdítottak. A támadókon katonai jellegű egyenruha, egyeseken álarc volt, akin nem, az sűrű szakállat és hosszú hajat viselt.

Kétszáznál is több halott egy egyiptomi merényletben

0

A legfrissebb hírek szerint legalább 230 ember meghalt, amikor egy mecsetnél robbantottak, illetve lövéseket adtak le a gyülekezetre Egyiptom észak-sínai kormányzóságában.

A merénylet Bir al-Abed városában történt, nem messze El-Arístól, a kormányzóság központjától.

A helyi rendőrség beszámolója szerint a pénteki imára összegyűlő embereket támadták meg. Rengeteg a sérült is, a beszámolók több mint száz sebesültet említenek.

A Guardian arról ír, hogy a mecsetben az ima végén robbant a bomba, a kitóduló emberekre pedig négy katonai terepjáróból nyitottak tüzet.

A Sínai-félszigeten az elmúlt három évben rendszeressé váltak az iszlamista terrortámadások, de az egyelőre még nem világos, hogy ki áll a mostani merénylet mögött.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK