Kezdőlap Címkék Dollárbaloldal

Címke: dollárbaloldal

Kampány

Hogy megindult, az kétségtelen. Például azon az oldalon is. Azt írja a „Demokrata” nevű, a kormány propagandaközpontja által diktált irományokat éjt nappallá téve közlő akármicsoda, hogy:

„Gyurcsányné bejelentette a dollárbaloldal koalíciót”

A cím igencsak jellemző szöveg. A dollárbaloldalozás abszolúte megszokott, a FIDESZ-KDNP kampány szerves és elmaradhatatlan része, regnálóék ezzel adják tudtára a nagyközönségnek, hogy a baloldal külföldről kapott pénzt a kampányra, és ezért a pénzért, ha győz a választáson, az adományozók kérnek majd valamit. Általában hazaárulást szoktak kérni, amelyre, mint tudjuk, az itteni ellenzék nagyon is hajlamos, hiszen már korábban is, és még lefizetés nélkül is magáénak vallotta a halódó Nyugat elvárásait. Tiszta hülyeség lenne a Nyugat részéről, hogy amit önként és dalolva úgyis megcsinálnak, azért még le is fizessék őket. Ezért valószínűbb, hogy a dollárbaloldalozás a hülyeség, mivel a hivatalos Nyugat más összegekhez van szokva. 8 millió dollár esetében a portás is csak legyint.

A válasz arra, hogy az egyesek szerint már nem is halódó, hanem elhalálozott Nyugat (köszönettel Schmidt asszonynak a fontos információért) miket és miért vár el minden EU tagtól, az az alábbiakban összegezhető:

  • Minden tagállam segítsen a menekültkérelmek elbírálásában azoknak a tagországoknak ahová sok migráns érkezik (migráns kvóta). Ez nem befogadást jelent, egyáltalán nem azt, mivel az elbírálás után az összes olyan migráns, aki engedélyt kap tőlünk az EU-ba való belépésre, csak addig marad itt, amíg a legrövidebb úton, és/vagy a leggyorsabban nem éri el a nyugati határt. Hogy ezt az egyszerű tényt nagyjaink miért képtelenek fölfogni, az rejtély. Nem hallottak még a schengeni nyitott határokról? A miniszterelnök úr évek óta erről a nem létező kvótaveszélyről vészkiáltozik, és nehéz eldönteni, hogy a népet hülyíti vele, vagy magának sincs elég esze ahhoz, hogy fölfogja. Az utóbbi időben kezem azt hinni, hogy mindkettő.
  • Senkit ne érhessen hátrány sem jogi, sem társadalmi vonalon, és minden ember élhessen úgy, ahogy ő maga szeretne, ha ezzel másnak kárt nem okoz. Ehhez az élet minden részletét ismernie kell, hogy tudjon dönteni. A magyar kormány (= miniszterelnök úr), azt akarja, hogy a lakosság, és főleg az ifjúság ne ismerjen meg semmit, hanem szó nélkül kövesse az ország jelenlegi elvárásait (ószövetségi szabályok + gender). Hát igen, az illiberális állam, rideg, titkolózó, kegyetlen és kérlelhetetlen. A szabály alól egy kivétel van, a „Ne lopj!” parancs, azt ugyanis nálunk a miniszterelnök úr által kijelölteknek nem kötelező betartani. A brancson kívülieknek persze igen.
  • A szomszédunkban háború folyik. Ennek a háborúnak a kimenetele fogja eldönteni, hogy a világ visszatér-e az egymásra állandóan acsarkodó nemzetállamok agresszív, területrabló háborúinak korszakába, amelyben majd sok helyen folyik a harc sok áldozattal, vagy újra beköszönt a békés korszak. A békés korszakban a pszichopata tömeggyilkosokat nem örök időkre választják meg korlátlan hatalmú elnöknek 83 százalékkal, hanem oda irányítják őket, ahová valók. Ahogy a FIDESZ szokta mondani a kommunistákról (és Putyin is az): a történelem szemétdombjára.

Az észbelileg kevésbé versenyképesek számára: a miniszterelnök úr által „háborúpárti”-nak minősített ellenzék szeretne a békés korszakba visszatérni, ám ennek feltétele, hogy nem szabad odadobni a zsákmányt a ragadozónak, hanem a területszerzés mindenáron való megakadályozásával el kell tántorítani a mostani és a leendő agresszorokat attól, hogy egyáltalán támadásra gondoljanak. Ezért háború (védekezés) párti a Nyugat. A békepárti miniszterelnök úr inkább mindent átengedne az agresszoroknak, csak béke legyen! Kíváncsi vagyok, mit tenne, mikor Magyarország kerül sorra, ugyanis ha védekezni kezdene, akkor ő is háborúpárti, ha meg szép békepárti módon átengedné az országot akárhányadik orosz tartománynak, akkor önmagát meghazudtoló nemzetáruló.

A fenti pontokban leírtak azért borzalmas dolgok, mert szembe mennek miniszterelnök úr lángelmés/hagymázos (nem kívánt törlendő) elképzeléseivel, mely szembe menéses esetekben a „hazaárulás” definíció automatikus.

Hogy a miniszterelnöki törekvések szembe mennek az általa sokszor hangoztatott józan ésszel? Hát persze. Lehet mondani. De az állítólag kiváló képességű népünk a „mi magyarok”, valahogy mégis benyeli mindet. Talán mert sok választó nem érti, magyarázni viszont nem divat. Hogy miért, azt majd kideríti valaki – ha ugyan egyáltalán. Kinek lenne fontos, tessék mondani?

A cím további érdekessége, hogy a Márki-Zay és csapata által az amerikai ismerősök révén begyűjtött négymilliárd forintnyi dollártól Dobrevék álltak a legtávolabb. Mivel MZP nem csak a FIDESZ-t, hanem az ellenzéket is le akarta váltani, mindenkit megkért, hogy húzódjon hátrább, és maga vitte a kampányt a pénzből, így aztán Dobrevék dollárral való ellátottsága nulla lett. Vesztettek is. MZP-t ugyan le lehet dollárbaloldalozni (bár az is hülyeség, mivel ő kifejezetten jobboldali), de a DK-nak ahhoz nincs köze. Még ha tudott a pénzről, amelyet MZP-ék költöttek el, akkor sem. Következtetés: ebben az esetben a Dobrevéket dollárbaloldalozó vagy hazudik, hogy átverjen minket, vagy hülye. Lehet választani.

A dologhoz hozzátartozik, hogy az MTVA, a Rogán féle kampánycsapat és a NER sajtóbirodalom összesített pénzigénye a FIDESZ propaganda biztosításához több mint évi 200 milliárd, melyet fideszék a mi adónkból vesznek el  (igen, jól tetszik tudni, abból, amelyből a tanárok fizetésemelésére nem teliik). Ez a >200 milliárdnyi közpénz ötvenszerese a Márki-Zay Péterék által begyűjtött dollárösszegnek (minket tehát a saját pénzünkből vernek át), ám érdekes módon a közpénzbagázs ezen égbekiáltó lopásáról senki nem beszél, a dollárbaloldalról meg mindenki. Hogy miért van így, az rejtély. Filmekben látott hősi népünk, melyet a legkisebb igazságtalanság is irritál,  mégsem hősi annyira? Vagy erre hivatott értelmiségünk elfelejti felvilágosítani?

Arról hogy az ötszavas cím ne csak falrengető ostobaságokból álljon, hanem legyen benne egy kis erkölcsi mélység, a szerkesztő gondoskodott. Azt írta, hogy Gyurcsányné. Mint már sokszorosan megtudhattuk az érintettektől, Gyurcsányné az Gyurcsány Ferenc édesanyja, a felesége, Dobrev Klára viszont önálló politikus, aki már akkor az volt, mikor Gyurcsány még nem, és akinek nem Gyurcsányné a neve. Szerkesztrőm persze tudta mit csinál, hiszen ezzel két legyet is ütött egy csapásra:

  • egyrészt ledegradálta Dobrevet a „feleség” szintre, ami fideszéknél tudjuk mit jelent (szinte hallom a kamasznyerítést a szerkesztőségből kiáramlani, tán még egy vak komondort is beszereztek, hogy képben legyenek),
  • másrészt jelezték, hogy úgyis Gyurcsány lesz a vezér, őt meg az egész ország gyűlöli, tessék hát mindenkinek az országosan előírt viselkedésformát követni, ha Dobrev bármit elő merészelne hozni.

Jobb helyeken ennyire ócska morális szinttel még a helyi italmérésből is kinézik az embert, de nálunk ez valahogy normális és megszokott. A „Jobb hely” elnevezésre már régóta nem pályázhatunk. Hogy az (általában önkinevezett) erkölcsbíróink hol vannak ilyenkor, az nagy talány, esetleg szelektív olvasási stílusuk a bűnös, mert ki-, kihagyja a fontos információkat.

Kemény helyretétel tőlük nem telik. Persze attól még ott ülnek, ahol, naponta hoznak pár ítéletet, és láthatóan jól elvannak ott. A teljesítményüket ítélje meg mindenki maga.

Én a címet felterjeszteném világrekordra. Öt szóban ennyi mínuszt nehéz ám összeszedni úgy, hogy bemutassa, mennyire ostoba, rosszindulatú és alacsony morális szintű a szerző.

Hát még ha ő csak a címet adta!

Lehetőség

Üresjárat van. Konkrétum semmi, mindenki beiglizik, legfeljebb általánosságokat lehet ilyenkor írni, például azt, hogy nehéz időket élünk. Ehhez egy sóhaj is tartozik, legalább sajnáljanak, ha már ennyire rossz a helyzetünk.

Mert az rossz. A legtöbbünk életét tekintve tényleg nehéz időket élünk. Kérdés persze, hogy mihez képest? Ha ezen elgondolkodik az ember, és végigtekint az elmúlt éveken, elsőnek rögtön arra gondol, voltak-e egyáltalán könnyű idők? Másodiknak arra, hogy nem. Nem voltak. A problémák eltűnnek ugyan (nem megoldódnak, hanem okafogyottá válnak), de jönnek helyettük újak, a nehézségek mázsás terhe nem változik, sőt nem csak egy ember, hanem még a különböző emberek esetében sem. Ahogy egy gondolkodó valamely könyvében olvashatni, a Sors ugyanakkora mértékben ver minden embert, azaz a csapást az összes egyforma nagynak érzi, csak az egyiknél éhség és súlyos betegség az ok, a másiknál meg a behűtött pezsgő kívánatostól eltérő hőfoka. Ezért nehéz objektíven megítélni, mi van, és mit kéne tennünk.

A megítélés nehézségeihez tartozik, hogy az emberek többségének nincsenek meg a helyzetértékeléshez szükséges információi, nem is akarják megszerezni, de még ha meg is szereznék, nem tudnának velük mit kezdeni. Churchill mondotta volt, hogy a demokrácia elleni legfőbb érv egy ötperces beszélgetés az átlagválasztóval, utána elmegy az ember kedve tőle, és bizony ebben igaza van. Azért ne feledjük, ő mondta azt is: a demokrácia rossz dolog, nagyon rossz, sőt borzasztóan rossz, de jobbat még nem találtak ki.

A helyzetértékelésnél további problémák is felmerülnek. Például az, hogy minden tény torzulásra hajlamos. Az információk terjesztésére és magyarázatára hivatott médiamunkások közül sem mindegyik egyetemi tanár (hajjaj), azaz a hírek átadásában nagyon sok az érzelmi szál, ami a durva elfogultság finom megfogalmazása, ráadásul jó részüket anyagi előnyök is motiválják (le vannak fizetve, na). A fontossági sorrendet tekintve a sport és a pletykák utáni híreket szolgáltató politikusok egyrészt terelnek, másrészt hazudnak (hol van már „az ország szolgálata”, ugyan kérem, lejárt lemez), ráadásul a média mindezt a saját szája íze szerint formálja, lögyböli, kavargatja, és tálalja, a lényeg annyi, nem magyarázzák el rendesen.

Az újságba író vagy maga sem érti a történteket, vagy elkötelezett érzelmileg, netán elkötelezett anyagilag (csúnya dolog, de van ilyen, szinte kizárólag a NER oldalon), esetleg úgy gondolja, hogy ez nem az ő feladata, és a tömegből kiválva könnyed libbenéssel ül át a zsűri páholyába. Jellegzetes értelmiségi attitűd, majd ő megmondja, mi van, részletében, meg egészében is, így aztán mindenki szájtátva nézi, mennyire okos és bátor ember, főleg, ha bugris módon küld el mindenkit a francba. Hogy az ilyen írás haszna semmi, más lapra tartozik.

Következzen a propaganda. A Harmadik Birodalom egyik prominense dolgozta ki a technikáját, nem is védett a rendszer, bárki által szabadon használható. Hajh, de tudta/tudja mindezt Finkelstein meg Habony:

  1. Kerüld az elvont gondolatokat, az érzelmeket vedd célba.
  2. Kevés üzenetet küldj, de azokat folyamatosan sulykold.
  3. Használj felszínes, általánosító véleményeket, sztereotípiákat.
  4. Az érvelés legyen egyoldalú – soha ne árnyalj.
  5. Folyamatosan kritizáld az ellenfeledet.
  6. Keress egy ellenségképet, és éjjel-nappal rágalmazd.

Itt van például a 2. pont, amelyet megfogadva és betartva a regnálók folyamatosan dollárbaloldaloznak. Hogy miért hülyeség, itt olvasható. A másik oldalnak is vannak sulykolásai, ilyen például Orbánék letolvajozása, amivel nincs is semmi gond, mert ezt egyértelműen bizonyítja a rokoni és a haveri kör igencsak gyors ütemű és mértékű meggazdagodása, mégpedig bármiféle ötlet, találmány, know-how nélkül, azaz nulla innovativitással, és nem ám a nemzetközi piacon, hanem kizárólag az állammal üzletelve, véletlenül pont azon időszak alatt, mikor kormányfő volt a Főnök.

Az ellenzék számára nem szerencsés, hogy minősítik őket a saját oldalukról is. Az egyik minősítés, a „Gyurcsánnyal nem lehet győzni”, a másik pedig, „Az ellenzék sem lenne jobb”. Ezek sajnos rögződnek az emberekben, és sokakat tarthatnak távol a szavazástól, mondván, hogy úgysem nyerhetünk, de még ha nyernénk is, az se lenne jó. Az ilyen minősítés (ha Orbánt le akarjuk váltani) mindenképpen ellenjavallt, mert itt az országról van szó, amelyet egy ostoba akarnok épp most tesz tönkre gazdaságilag, ás el mélyre külpolitikailag, és taszít gödörbe erkölcsileg, ugyanis semmihez nem ért, és mégis mindenben ő dönt, aminek rendkívül negatív hatása van. A Nagy Mimagyarok, akinek vezetésével most már hamarosan utolérjük Ausztriát, aki középhatalommá plusz nettó EU befizetővé teszi Magyarországot, aki fejszével küzdi le az inflációt, és nemsokára elfoglalja Brüsszelt von der Leyenestül. Ahogy tudjuk tőle, párezret kell aludnunk, és akkor majd minden magyarnak jó lesz. Név szerint: Orbán Viktornak, Tiborcz Istvánnak, Orbán Győzőnek, Mészáros Lőrincznek, satöbbi. Vannak vagy ötezren (csökken a magyarok száma, na!). Nekik ugyan már most is jó, de akkor még jobban fognak menni dolgaik, hiszen a magyarságuk 150 % fölötti, a többiekkel ellentétben, akik sokkal kevésbé magyarok. Az olyanokkal törődjön a Soros, nem igaz?

A fentebb írtak eredménye, azaz a lassan hömpölygő éjsötét katyvasz mindent eláraszt köröttünk. Ilyen helyzetben még a racionális elmék is kapkodják a fejüket, és zavartan hápognak, hogy most már mi legyen.

Adjuk fel? Azt azért nem mondanám. A siker egyetlen esélye, ha a FIDESZ által sűrűn bevetett propagandisztikus elemeket alkalmazzuk mi is. Érveljünk kizárólag egyoldalúan és elfogultan, ha valami nem tetszene az ellenzékben, akkor is, hiába hörrennek föl a széplelkek erre, hogy de hát ők függetlenek meg minden, most nem róluk van szó, hanem az országról. Tovább megyek: Európáról. Még tovább menve: sőt.

Ha úgy döntünk, hogy harcba szállunk, néhány alapvetést el kell fogadnunk.

  • Gyurcsánymentes ellenzékünk nincs, és nem is lesz. Próbálkoztak már egy páran, nem jött be senkinek, értelme az ellenzék még további szabdalásán túlmenően nincs.
  • A DK szavazótáborára szükség van. Gyurcsány különben is háttérbe vonult, és maximum frakcióvezetőként fog üzemelni, ezért akármit hazudik róla a FIDESZ, csak legyintsünk, hogy hülyeség. Az elmúlt nyolc évről itt, itt és itt lehet olvasni információkat, hogy az érvkészlet az agitációhoz teljes legyen.
  • Az ellenzékről akkor is tudjuk, hogy mit fog csinálni, ha még nincs kész a program, ezért az itt következőket az írástudóknak kell vonzó ellenzéki alternatívaként ismertetni a lehető legtöbb választóval, akik az információkat remélhetőleg tovább viszik. Tehát:
    • Biztosan több pénzt fog fordítani az oktatásra (tudás alapú társadalom).
    • Biztosan több pénzt fog fordítani az egészségügyre (baloldaliak).
    • Biztosan visszahozza az Orbánék által megszüntetett svájci indexálást, hogy a nyugdíjak is növekedjenek. Jelenleg csak az inflációt követik, azaz a tényleges növekedésük 2010. óta nulla, hiába beszél a fideszes propaganda róla.
    • Biztosan a rászorulókat fogja támogatni és nem a nagyfogyasztó gazdagokat.
    • Biztosan jóban lesz az EU-val.
    • Biztosan hazahozza a nekünk megítélt pénzeket.
    • Biztosan megteszi, amit a lengyelek: pártmentesíti a közmédiát.
    • Biztosan semlegessé teszi a fékeket és ellensúlyokat.
    • A végére maradt a legfontosabb: az ellenzék regnálása alatt biztosan lesznek tolvajok, de azokkal az történik majd, mint Zuschlaggal: a pártból való azonnali kizárás, 50 millió visszafizetése, ráadásként 6 év börtön (miniszterelnök Gyurcsány), nem pedig az, ami Tiborcczal, aki szabadon elsétálhatott a pénzzel, maradt a büntetlen előélete, és ma is párttag, ha jól tudom. Helyette mi, adófizetők fizettük vissza az EU-nak a 13 milliárdot (miniszterelnök Orbán). A két eset közti különbséget kell hangsúlyozni mindenütt.
  • A FIDESZ óriási médiafölénye kötelezővé teszi, hogy mindenki, aki az ellenzéket preferálja, az összes rendelkezésére álló módon terjessze „Az ellenzék sokkal jobb lenne” alternatívát. Aki tudja, írásokkal, a többiek személyes agitációval és „Add tovább!” biztatással a szűkebb/tágabb környezetben.

A magyarok kétharmaddal sokszorosan megszavazott, azaz kedvenc miniszterelnöke mondotta volt,

A meccs addig tart, amíg meg nem nyerjük”.

Az ellenzékieknek is így kell küzdeni, mindent bevetve az ország érdekében. Ha majd az ellenzék nyert, lehetünk újból függetlenek.

Ahogy a költő írta: „ez a mi munkánk; és nem is kevés.”

Dollárbaloldal

Dollárbaloldal – ezzel bélyegzik meg a fideszes politikusok nap mint nap az ellenzékieket a parlamentben. Ennek a megbélyegzésnek megvan a maga története.

Amióta nem sokkal a tavalyi országgyűlési választás után Márki-Zay Péter, az egykori miniszterelnök-jelölt előállt azzal, hogy amerikai magyarok gyűjtéséből jelentősebb összeghez jutott a kampány finanszírozására, a Fidesz elkezdte „dollárbaloldalként” emlegetni az ellenzéki pártokat.

Márki-Zay az adományt úgy magyarázta, hogy azt nem a pártokkal közösen folytatott választási kampányra kapták és használták fel, hanem az általa alapított Mindenki Magyarországa Mozgalomnak a politikai kultúra megújítására folytatott kampányára, amelynek a pártok nem voltak részesei.

Több ellenzéki párttól is hallottunk olyan nyilatkozatot, hogy nem tudtak a Márki-Zay által szerzett adományról, és Márki-Zay sohasem cáfolta ezt, sohasem mondta, hogy a közös kampányban részt vevő többi párt politikusaival egyeztette volna ezt az adománygyűjtő akciót. Nagyon nehéz lehet azonban megvédeni azt az állítást, hogy az egyidejűleg folyó választási kampányt és politikai kultúraújító kampányt külön lehetett volna választani.

Márki-Zay rendszeresen azzal büszkélkedik, hogy az adománygyűjtés során semmilyen törvénysértés nem történt, minthogy az MMM nem párt, így joga volt külföldi támogatáshoz jutni, és az adomány felhasználásáról az utolsó fillérig elszámolt. A Fidesz most a választási szabályok módosítására készül, hogy elzárja ezt a lehetőséget. Miután a pártok eddig sem használtak el külföldről jövő adományokat választási kampányaikban, ennek önmagában nincs különösebb jelentősége.

(Egészen más kérdés, hogy helyes-e a külföldi támogatás kizárása általában, és helyes-e akkor, amikor a Fidesz korlátlanul használ fel állami forrásokat a maga kampányára, és méltányos lenne-e ennek ellensúlyozására külföldi forrásokat igénybe venni.)

Egy dologban azonban bizonyosak lehetünk.

Ez a külföldről történő adománygyűjtés súlyos politikai kárt okozott és okoz az ellenzéki pártoknak.

Azoknak, amelyek Márki-Zay előadása szerint az adományból nem részesültek, és a nyilatkozatok szerint erről nem is tudtak. Ez a történet megkönnyíti, hogy a Fidesz az ellenzéket idegen érdekek kiszolgálójaként állítsa be. Nem mintha e nélkül nem ezt tenné, de ez megkönnyíti a dolgát. Nem véletlenül ismételgetik a „dollárbaloldal” bélyeget, és állítják, hogy az adományért cserébe az ellenzékiek azt teszik, amit külföldi megbízóik elvárnak tőlük.

Azt gondolom, hogy Márki-Zay Péter felelőtlenül járt el, amikor ebbe a dologba belement. Nem kétlem, hogy aki ezt Amerikából felajánlotta neki, jó szándékkal tette. Jó szándékkal tehették ezt az adományozók is. Azt sem kétlem, hogy Márki-Zay tisztességes szándékkal vállalkozott előbb arra, hogy Hódmezővásárhelyen elinduljon az időközi polgármester-választásba a Fidesz jelöltjével szemben, majd arra is, hogy beszálljon az országos politikába. Hazafias, demokratikus elkötelezettség vezethette. Hiányzott azonban belőle a megkívánt politikai ítélőképesség és felelősségtudat ahhoz, hogy országos politikai feladatot elvállalhasson. Ezt az adományszerző akciója bebizonyította.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!