Kezdőlap Címkék Dagesztán

Címke: Dagesztán

Moszkva Ukrajnát okolja a pogromért Dagesztánban

A hétvégén helyi muzulmánok egy csoportja megtámadta a repülőteret Mahacskala városban épp akkor amikor oda egy repülőgép érkezett Izraelből.

A botokkal felfegyverzett fiatalok felszálltak a repülőtéri buszra, és minden egyes utastól megkérdezték, hogy milyen vallású?

“Én muzulmánnak vallottam magam, és szerencsére hittek nekem, és békén hagytak”

– mondta később egy izraeli utas.

A kivezényelt rendőrség állította helyre a rendet Dagesztán fővárosában. Ezen az Oroszországhoz tartozó területen jórészt muzulmán vallású a lakosság, amely a Hamász terrortámadása után nem titkolja szimpátiáját Izrael ellenfelei iránt.

Dmitrij Peszkov, Putyin elnök szóvivője sietett kijelenteni, hogy

“külső befolyás vezetett az incidenshez.”

Marija Zaharova, a külügy szóvivője ennél is tovább ment amikor “nyílt provokációt” emlegetett, hozzátéve ehhez, hogy ebben “Ukrajna kulcsszerepet játszott.”

Bizonyítékokkal egyikük sem fárasztotta magát.

Az Rt.com hivatalos portál szerint a Telegram média  ügynökség szervezte az akciót, melynek több mint 65 ezer előfizetője van Dagesztánban. A televíziós csatorna főnökét 60 másik muzulmán aktivistával együtt letartóztatták. Hogy kerül a képbe Ukrajna? A Telegram média ügynökség korábban egy orosz ellenzéki tulajdona volt. Ilja Ponomarjev Kijevben él jelenleg, és elítéli Putyin háborúját Ukrajna ellen. Most azt közölte, hogy a Telegram már több mint egy éve nincsen a tulajdonában. Oroszország fokozatosan tiltja be a hatalomnak nem tetsző média cégeket. A Facebook és az Instagram már nem működhet, de a Telegram a legutóbbi időkig még nem volt betiltva. Most a hatalom felfüggesztette a működését.

Peszkov szóvivő elmondta az eset kapcsán, hogy

“Putyin tanácsadóival elemzi a helyzetet, mely amiatt alakult ki, hogy a Nyugat megpróbálja megosztani az orosz társadalmat vallási alapon.”

Tüntetések Izrael ellen a Kaukázusban

Oroszországnak ezen részein a lakosság többsége muzulmán, akik a Hamász támadása nyomán siettek kifejezni rokonszenvüket a palesztin terrorista szervezettel, és ellenszenvüket Izraellel szemben. A palesztin zászlókkal tüntető muzulmánokat az bátorította fel, hogy Putyin elnök egyáltalán nem sietett elítélni a Hamász támadását, sőt a terrorszervezet magasrangú vezetőit meghívta Moszkvába. Hivatalos jelentések szerint személyesen nem fogadta a Hamász küldöttségét, de közel-keleti tanácsadója, Bogdanov sokáig tárgyalt velük. Majd hármasban folytatták az eszmecserét az iráni külügyminiszterrel. Irán a Hamász legfőbb támogatója, és a legjelentősebb szponzora a Hezbollah szervezetnek Libanonban. Az izraeli hadseregnek jelenleg meg kell osztania a figyelmét a Hamász és a Hezbollah között. Hogyan juttat el fegyvereket a Hezbollahnak Irán? Szírián keresztül, ahol nagyon is jelen van az orosz hadsereg, melynek kulcsszerepe volt Asszad elnök rendszerének megmentésében – Iránnal együtt. Az izraeli légierő rendszeresen támadja Szíria két legnagyobb repülőterét, mert Damaszkuszban és Aleppoban szokta átrakodni a fegyverszállítmányokat az iráni forradalmi gárda a Hezbollah számára, amely Libanonban áll harci készültségben.

Putyin-Netanjahu

Régebben mindketten azzal dicsekedtek, hogy remek személyes kapcsolatban állnak egymással, de ez megromlott azt követően, hogy Izrael nem támogatta Putyin agresszióját Ukrajna ellen. Bár akkor épp nem Netanjahu volt a miniszterelnök, de Putyin számára nyilvánvalóvá vált, hogy nem számíthat Izrael támogatására ebben az ügyben. Jelenleg Putyin szervilis sajtója siet párhuzamot vonni Zelenszkij ukrán elnök és Netanjahu izraeli miniszterelnök között. Putyin pedig nem habozik Zelenszkij zsidó származására utalni mondván: a Nyugat egy zsidót állított Ukrajna élére.

A KGB-ben, ahol Putyin nevelődött, régi hagyománya volt a zsidó ellenességnek. Erről még Jurij Vlagyimirovics Andropov döntött nem sokkal az 1967-es arab-izraeli háború után, melynek eredményeképp Izrael sok arab terület fölött szerezte meg az ellenőrzést – a többi között a gázai övezet fölött is. A Szovjetunió emiatt megszakította a diplomáciai kapcsolatait Izraellel, és erre kényszerítette a “szövetséges baráti szocialista országokat” – köztük Magyarországot is. Andropov, aki 1956-ban a Szovjetunió budapesti nagykövete volt, épp az 1967-es háború évében vette át a KGB irányítását. Pacepa tábornoknak, a román hírszerzés akkori fejének így indokolta meg a döntést:

”A zsidók maximum 15 millióan vannak, az amerikaiak őket támogatják. Mi sokat nyerhetünk azzal, ha a több mint egymilliárd muzulmánt a magunk oldalára állítjuk“

– érvelt Andropov, aki zsidónak született a cári Oroszországban , de szorgos munkával eltüntette születési okmányait, mert tudta, hogy csak oroszként válhat a Szovjetunió első emberévé. Ez meg is történt 1982-ben. Andropov 1967 után elrendelte a “biztonsági kontrollt” a zsidó származású kommunista funkcionáriusok között a Szovjetunióban és “a testvéri országokban.”

Kádár János is hírt kapott erről, ezért lett például Hetényi István a Tervhivatal államtitkárából pénzügyminiszter.

“Az oroszok nem fogadnának el egy zsidót a Tervhivatal élén” – állapította meg Kádár János, aki jól ismerte Andropovot még 1956-ból.

Roham a reptéren – antiszemita incidens

A muszlimok által uralt Észak-Kaukázusban egyre több az antiszemita incidens. Az Orosz Köztársaságban, Dagesztánban tömeg rohamozta meg a repülőteret, miután ott leszállt egy Izraelből érkező repülőgép. A biztonsági erők az éjszaka folyamán helyreállították a rendet, az utasokat pedig biztonságba helyezték.

Moszkva szerint 60 embert tartóztattak le, miután több tucat ember rohamozta meg a muszlim többségű Dagesztáni Orosz Köztársaság egyik repülőterét izraeliek és zsidók után kutatva. Sokan a repülőtérre is beszaladtak. A közösségi oldalakon közzétett videók azt mutatják, hogy a férfiak áttörik a kerítéseket, berúgják a terminál ajtaját, és megpróbálják ellenőrizni a repülőtérről elhagyó autókat. Néhányan palesztin zászlókat lengettek, „Allahu Akbar” (Isten nagy) és antiszemita jelszavakat kiáltoztak. Az érintettek egy része ellenőrizte az érkező utasok útlevelét – nyilván az izraeliek azonosítása érdekében. Orosz sajtóértesülések szerint az orosz Red Wings repülőgépet próbálták megrohamozni.

A dagesztáni egészségügyi minisztérium szerint több mint 20-an megsérültek – rendőrök és civilek egyaránt. Két sérült állapota válságos.
Késő este az orosz légiközlekedési hatóság közölte, hogy a repülőtér „mentes az engedély nélkül belépő állampolgároktól”. A repülőtér november 6-ig zárva marad.

Az Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Tanácsa elítélte „az antiszemita tiltakozásokat” Dagesztánban. „Az Egyesült Államok az egész zsidó közösség mellett áll az antiszemitizmus globális növekedésével szemben. Az antiszemitizmusra soha nincs mentség vagy igazolás” – írta Adrienne Watson szóvivő hétfő este az X platformon.

Izrael korábban vasárnap állampolgárai védelmére szólította fel az orosz hatóságokat.

„Az orosz bűnüldöző hatóságoktól elvárják, hogy biztosítsák minden izraeli állampolgár és zsidó biztonságát, és határozottan lépjenek fel a lázadók és a zsidók és izraeliek elleni támadása ellen”

– áll Benjamin Netanjahu miniszterelnök hivatala és az izraeli külügyminisztérium közös közleményében.

„Izrael nagyon komolyan veszi az izraeli állampolgárok és zsidók megtámadására tett kísérleteket bárhol”, és figyelemmel kíséri a dagesztáni eseményeket – áll a közleményben.
Alex Ben Zvi, Izrael oroszországi nagykövete együttműködik az orosz hatóságokkal, „hogy biztosítsák a zsidók és izraeliek biztonságát a helyszínen”.

Férfiak törnek be a szállodába, és izraeliekre vadásznak

Egy másik antiszemita incidens is történt szombaton Dagesztánban: Khasavyurt városában dühös emberek tömege vett körül egy szállodát, mert az a hír járta, hogy Izraelből menekülteket helyeznek el ott. A Ria állami hírügynökség megerősítette az esetet.
Helyi hírek szerint több tucat férfi tört be a szállodába, hogy állítólag ellenőrizzék a szállóvendégek útlevelét. A rendőrség lezárta a szállodát.

A helyzetet rontja, hogy az orosz állampolgárok Tel-Avivból induló evakuációs járatok az Észak-Kaukázusban landolnak, nevezetesen Mahacskala, Mineralnye Vody és Szocsi repülőterén. Az Izrael és a palesztinok közötti konfliktusban az orosz muszlimok palesztin testvéreik mellett állnak.

Nalcsikban egy épülő zsidó kulturális központ mellett gyújtottak fel gumiabroncsokat vasárnap – jelentette a Ria hírügynökség. A Kabard-Balkár Köztársaság biztonsági hatóságai szerint az épületet szélsőséges jelszavak díszítették. A fotók szerint ez állt rajta: „Halál a zsidókra”.  A Karacsajevo-Cserkeszi Köztársaságban a tüntetők a helyi zsidó lakosság deportálását követelték.

Dagesztán elnöke büntetéssel fenyegeti a zavargókat

A Dagesztáni Köztársaság vezetője, Szergej Melikov bejelentette, hogy a repülőtér megrohanásának minden résztvevőjét meg kell büntetni. „Dagesztán minden lakosa érzi elítélendő emberek és politikusok tettei áldozatainak szenvedését, és imádkozik Palesztina békéjéért” – írta a Telegramon.
„De ami a repülőterünkön történt, az felháborító, és a bűnüldöző szerveknek kell kezelniük.”

A félelem anatómiája

Miért nem vonulnak az oroszok Moszkvába? A népszerűtlen tervezetnek való ellenálláshoz koordinációra van szükség – mondja Vladimir Gelman politológus a Meduzának nyilatkozva. Elolvasva szomorú képet kaptam a hazai ellenzék tehetségtelenségéről, tehetetlenségéről is.

Az orosz mozgósításról szóló múlt heti hivatalos bejelentést követően a háborúellenes tiltakozások ismét több ezer letartóztatást eredményeztek – a jelenlegi szám szerint
2400-at, amint azt az Egyesült Nemzetek Szervezete is elismert. A leghevesebb tüntetések Dagesztánban zajlottak, ahol a rendőrség gépfegyverekkel lőtt a levegőbe, és ennek ellenére továbbra sem tudták eloszlatni a tömeget.

Az oroszországi régiók többségében azonban meg sem közelítette ezt az intenzitást a tiltakozó tömeg. Vladimir Gelman részletes elemzését az oroszországi tiltakozó magatartásról. Íme, amit elmondott nekünk arról, hogy mi fojtja el a tiltakozást Oroszországban – saját sűrített újramesélésünkben.

Albert Hirschman német-amerikai közgazdász „Exit, Voice, and Loyalty” című könyvében leírta, hogyan reagálnak az egyének, szervezetek és egész államok a válságokra. A könyv válaszadás két alapvető lehetőségre, amelyet először Hirschman vizsgált a fogyasztói magatartás kontextusában. A „hang” a szituációban való vokális részvételt jelenti, míg a „kilépés” durván szólva egy olyan stratégia, amellyel kommentár nélkül menekülünk a helyzetből. 1970-es első publikációja óta Hirschman kereteit különböző szférákra, így a politikai magatartásra is alkalmazták. Ez vonatkozik a jelenlegi oroszországi helyzetre is, és segíthet megérteni, hogy Oroszország jelenlegi, rendkívül népszerűtlen mozgósítása miért nem találkozik nagyobb ellenállással a potenciális hadkötelesek, családjaik és a szélesebb nyilvánosság részéről.

Azt mondhatjuk, bajok idején az oroszok általában a második stratégiát részesítik előnyben. Amikor veszélyben vannak, megpróbálják elkerülni a forrását, ahelyett, hogy szembeszállnának vele. Ezen a héten, a Novaya Gazeta Europe információi szerint 260 000 férfi hagyta el Oroszországot a mozgósítás múlt heti bejelentése óta. Ez minden bizonnyal megerősíti az észlelt fenyegetés nagyságát, és a közvélemény általános válságérzetét. De

továbbra is egyének, nem tömegek tiltakoznak az orosz tervezet ellen.

A politikai tiltakozás nehézsége az, hogy koordinációt igényel. A kivándorlás viszont nem – ez egy személyes döntés, amelyben a siker esélyei nem sok más embertől függenek. Ami a tervezet elleni tiltakozást illeti, azt a fajta alulról építkező tevékenységet látunk, ahol a helyi közösségek erősek, és ahol a közösség számára jelentős múltbeli események aktiválják a választ. Dagesztánban és másutt is ez volt a helyzet

A sérelem és a koordinációs képesség együttes érzése az, ami megkülönbözteti azokat a régiókat, ahol tömegtüntetésekkel találkozunk. Ezek azok a helyek, ahol a katonai közigazgatás különösen szívesen teljesítette a mobilizációs kvótákat – aztán kiderült, hogy ezekben a közösségekben már léteztek olyan koordinációs mechanizmusok, amelyek előre nem látható módon „mozgósították” őket.

Ezek az esetek nem jellemzőek Oroszországban. Mahacskala hős asszonyai, akik ott harcoltak a rendőrökkel, szeretteikért – férjeikért, gyermekeikért és rokonaikért – harcoltak. Ez legjobb esetben azt jelenti, hogy a szeretteik helyett valaki mást mozgósítanak, olyan helyeken, ahol kisebb az ellenállás.

Ez a fajta helyzet – abban az értelemben, hogy megtörténhet valami, amit nem szeretek, de jobb, ha „nem az én udvaromban” – nem csak Oroszországra jellemző. A kérdés az, hogy egy adott helyen milyen közösségi koordinációs eszközök állnak rendelkezésre.

A latin-amerikai tekintélyelvű rezsimek például rendszeresen szembesültek a szakszervezetek szervezett ellenállásával. Oroszországban Alekszej Navalnij csapata megpróbált ilyen koordináló erővé válni, de ez mára gyakorlatilag összeomlott. Egyes tagjai ellen eljárást indítottak, mások elhagyták az országot. Koordinációs potenciáljuk már 2022 februárja előtt is zuhant.

A kormánypárt megértette a Navalnij szervezet által jelentett valós fenyegetést; mindent megtettek, hogy megoldják, és működött. Persze, némi online koordinációt külföldről is meg lehet tenni – de csak a valós, helyszíni koordináció kiegészítéseként.

Emellett komoly az elnyomás veszélye, ami visszatartja az embereket a tömegtüntetésekben való részvételtől. Tudatosan vagy sem, az emberek mérlegelik a siker esélyeit a lehetséges kockázatokkal szemben. És ezek a kockázatok nagyon magasak – tekintve, hogy büntetőjogi felelősségről beszélünk. Eközben a siker esélye nagyon szerény. Természetes, hogy az orosz emberek csendesen meghozott egyéni döntésekhez folyamodnak, nem „hanggal” és nem kollektív, nyilvános cselekvéssel.

A tanulság, amit Oroszország-szerte levonnak Dagesztánból, nem annyira az, hogy lehetséges a tiltakozás, hanem az, hogy a tüntetők ki vannak téve a rendőri brutalitásnak, és ami még rosszabb, a kínzásnak.

Dagesztán példáját más régiók is követhetik, ha nyilvánvalóvá válik, hogy az elnyomó gépezet nem tud lépést tartani a tiltakozások tömeges jellegével.

Egy ilyen fejleményhez olyan aktivisták kritikus tömegére lenne szükség, akik képletesen szólva készen állnak arra, hogy viharba vigyék az államot. Ezt még nem látjuk – ehelyett azt látjuk, hogy egyének megpróbálják megvédeni szeretteiket.

Az elnyomó gépezet bármely észrevehető gyengülése tiltakozásra bátoríthat. Jelenleg azonban az MVD-erők és a Rosgvardiya (Nemzetőrség) erősen motiváltak a tiltakozások leverésére – hiszen hasznosságuk itthoni bizonyítása mindannyiukat távol tartja Ukrajnától.

Egy másik változó a nyilvános elégedetlenség szintje. Egy elhúzódó háború befolyásolhatja itt a dinamikát, de nehéz konkrét előrejelzéseket tenni, a puszta valószínűségeken kívül.

Még a mozgósítottak nagy számának „hazatérése” sem biztos, hogy szervezett kollektív cselekvéssé válik. A cselekvéshez nem csak heves érzelmek, hanem bizonyos koordinációs eszközök is szükségesek, amelyek kialakulásához idő kell. A koordinációt ösztönözheti a helyzet romlása – a csatatéren bekövetkezett halálesetek, valamint a gazdasági visszaesés –, de ismét nehéz megjósolni az ilyen fejleményeket.

Oroszország nagy mérete lehetővé teszi a hatóságok számára, hogy minimalizálják a regionális tiltakozás jelentőségét, és az „oszd meg és uralkodj” politikáját alkalmazzák. Ami Mahacskalában történik, valószínűleg nem terjed át Moszkvára vagy Pétervárra. Egy kisebb országban országos anyák felvonulásra lehetett számítani a fővárosban. De a dagesztáni anyák nem vonulnak egészen Moszkváig.

Egy másik tényező itt az uralkodó elit állapota és az, hogy valójában milyen tekintélyelvű rezsimmel van dolgunk. Egyes rezsimet kollektíven, különböző, eltérő potenciállal rendelkező szereplők irányítanak. Ilyen körülmények között az uralkodó osztályon belüli konfliktusok néha rendszerváltáshoz vezethetnek. 1957-ben a Georgij Malenkov, Vjacseszlav Molotov és Lazar Kaganovics vezette pártellenes csoport megpróbálta leváltani Nyikita Hruscsovot. Nem sikerült nekik, és Hruscsov kirúgta ellenfeleit. De 1964-ben Hruscsovot eltávolították. Ez azért vált lehetségessé, mert a Legfelsőbb Tanács Elnöksége olyan szerv volt, amely kollektíven rendezte a kérdéseket, és képes volt megszabadulni a kényelmetlen alakoktól – ami fontos döntési színterévé tette.

Az egyetlen politikai szereplő által vezetett personalista rezsimeknek – beleértve Oroszország jelenlegi rezsimjét is – nincs ilyen kollektív döntéshozatali mechanizmusuk.

Ha megnézi a Szövetségi Biztonsági Tanács 2022. február 22-i ülésének felvételét, azt látja, hogy ez a szerv semmilyen módon nem volt képes egyensúlyozni az elnök pozíciója között. Ami még rosszabb, tagjainak bőven van vesztenivalójuk – és ismét, akárcsak a hétköznapi polgárok,

az uralkodó elit tagjairól is elmondható, hogy a kilépési stratégiákat részesítik előnyben a hangos ellenállás stratégiáival szemben.

Az úgynevezett „hangos” és „kilépésen” kívül Hirschman egy másik lehetséges stratégiát is azonosított a válságok kezelésére – nevezetesen a „hűséget”, vagy a kívülről meghatározott események menetével való megbékélést. Később Hirschman tanítványai egy másik különbséget tettek a „hűség” és az „elhanyagolás” között, a semmittevés és a semmiféle reagálás stratégiája között. Ha ezt a modellt az orosz társadalomra alkalmazzuk, azt mondhatjuk, hogy amit itt látunk, az a hatalomvesztés érzéséből fakadó „hűség”. Ami az eliteket illeti, amit ők gyakorolnak, az „elhanyagolás”, amelynek célja saját kockázataik minimalizálása. Ebben az értelemben a hétköznapi polgárok és az elit egyaránt belátják, hogy egy közmondásos harc – vagy menekülés helyzetben egyik lehetőség sem menti meg őket. Úgy reagálnak, ahogy az adott körülmények között elvárható tőlük.

Ha ez a dinamika sajátosnak tűnhet Oroszország számára, az azért van, mert más országokban is létezhetnek bizonyos intézmények, amelyek más cselekvésre ösztönzik az embereket. Ha az állam valamilyen szörnyen népszerűtlen politikát fogadna el, a demokratikus intézmények ezt befolyásolhatják. Az Egyesült Államok kivonulása Irakból így valósult meg, a választók és a kormányzó elit részvételével.

A tekintélyelvű rendszereknek nincs ilyen változási mechanizmusa.

Az orosz tiltakozók nem befolyásolhatják úgy a külpolitikát, ahogy az egy demokráciában elvárható. Ez nem teszi a viselkedésüket irracionálissá – inkább az ellenkezője lehet sajnos igaz.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!