Péntek reggel magabiztosan mondta Orbán Viktor a Kossuth-rádióban: „a harmadik hullámot szerintem legyőztük, de mindenképpen leszorítottuk a földre”. Azt is hozzátette: „… amikor majd ők is odaérnek, ahol most mi vagyunk, hogy akkor hogyan utazzunk, addigra az összes vakcina … mind elfogadottá válik az Európai Unióban is”, tehát nemcsak országon belül szűnnek meg a korlátozások, de utazhatunk majd mindenhova.
Nem telt bele három nap, és megjött a hír: Németország levette Magyarországot a kockázatos országok listájáról, nem kell a németországi beutazáshoz sem karantén, sem PCR-teszt, se oltási igazolvány. Az orosz és kínai oltást ugyan továbbra sem fogadják el, de ha egyáltalán nem kérik az oltottság igazolását, akkor ez már mindegy. Nyilván mások is követik majd. Azt pedig, hogy immár szabadon utazhatunk, az teszi lehetővé, hogy javult a járványhelyzet, amit pedig a kormány azzal magyaráz, hogy a keleti vakcinák behozatala lehetővé tette az oltási kampány gyors előrehaladását. Nagy most a mellénye az Orbán-kormány politikusainak: íme, okos politikájuk korábban hozta el a szabadságot az országnak, a magyar embereknek, mint más európai országokban.
Vajon valóban így áll az oksági összefüggés?
Érdemes felfigyelnünk arra, hogy nemcsak Magyarországot, de ugyanakkor
Lengyelországot és Bulgáriát is levették a kockázatos országok listájáról, Romániát és Szlovákiát pedig már valamivel korábban.
A járványhelyzetet a németek azon mérik, hogy hány új fertőzést regisztrálnak egy héten át százezer főre számítva. Márpedig a másik négy ország nem vetett be az oltási kampányban keleti vakcinát. Míg Magyarországon 54 százalékot oltottak be egyszer, és 38 százaléknak van meg a teljes védettsége, Bulgáriában ez 11 illetve 8 százalék, Lengyelországban 36 illetve 19, Romániában 22 illetve 19, Szlovákiában pedig 32 illetve 16 százalék.
Mégis, az új fertőzések százezer főre számított száma, ami Magyarországon 22-re csökkent, Bulgáriában is 26-ra, viszont Lengyelországban a magyarországinál jobban, 17-re, Szlovákiában 16-ra, Romániában pedig egyenesen 10-re.
Távoli, de tanulságos példa: Dél-Koreában mindössze 11 illetve 4 százalékot ért el az átoltottság, és mégis 7-re csökkent százezer főre jutó új fertőzések száma. Tudjuk, hogy Dél-Koreában rendkívül szervezetten éltek a járvány elleni védekezésnek az oltást megelőző eszközeivel, a teszteléssel, elektronikus (mobiltelefonos) kontaktuskövetéssel. Tehát kiterjedt oltások nélkül is le lehet győzni a vírust. Ezzel szemben Svédországban átlagos (36 illetve 13 százalékos) átoltottság mellett még mindig 98 új fertőzést regisztrálnak százezer főre. Svédország az ellenpélda, ahol a többi európai országhoz képest sokkal kevésbé nyúltak korlátozó intézkedésekhez.
A kiemelkedően magas átoltottságot (53 illetve 38 százalék) elérő Egyesült Királyságban még mindig 34 az új fertőzések százezer főre számított száma,
a tőlünk szintén távol levő Belgiumban 40 illetve 18 százalékos átoltottság mellett is 106, Franciaországban 37 illetve 16 százalékos átoltottság mellett 94, Spanyolországban 39 illetve 20 százalékos átoltottság mellett 66. Hozzánk közelebb Csehországban 36 illetve 14 százalékos átoltottság mellett 30-ra csökkent, Horvátországban 31 illetve 12 százalékos átoltottság mellett 52 százalékon, Szlovéniában 32 illetve 20 százalékos átoltottság mellett még mindig 93 százalékon maradt az új fertőzések száma.
Abból, hogy az adatok szerint az átoltottság és az új fertőzések népességhez viszonyított aránya között mennyire nem egyértelmű a kapcsolat, arra kell következtetnünk, hogy a korlátozó intézkedések feloldását felelőtlenség az átoltottsághoz kötni, ahogy ez Magyarországon történik.
Hogy ez mégsem feltétlenül okoz bajt? A járvány visszaszorulása a kelet-közép-európai országokban – hasonlóan ahhoz, ahogy az első hullám idején ezeket az országokat kevésbé sújtotta a járvány, mint Nyugat-Európát – valószínűleg a vírus egyfajta kifáradásának is köszönhető, ami először ebben a földrajzi régióban következett be az államok intézkedéseitől függetlenül.
Levonhatjuk a második következtetést: a járványhelyzet magyarországi javulása nem elsősorban az oltási kampány gyorsaságára vezethető vissza. Akkor viszont nem volt érdemes Sinopharm és Szputnyik vakcinát beszerezni. Elvégre az elmúlt napokban egyértelművé vált, hogy az Európai Gyógyszerügynökség által nem jóváhagyott vakcinák alkalmazása valóban kockázatos volt.
A Szputnyikból nem lett baj, viszont a Sinopharm idősek oltására való kiterjedt használata oda vezetett, hogy a beoltott idősek jelentős hányadánál nem jött létre a feltételezett védettség.
Eszerint az Orbán-kormány oltási stratégiájának ellenzéki kritikája megalapozott volt. Nem oltásellenességet jelentett, hanem azt, hogy az ellenzék – elsősorban a DK – a járvánnyal szembeni felelősebb védekezést szorgalmazott.