Kezdőlap Címkék Ceu

Címke: ceu

Weber megérkezett, de először nem Orbánnal, hanem a CEU rektorával tárgyalt

0

Manfred Weber, az Európai Néppárt csúcsjelöltje azért jött Budapestre, hogy a Fidesz esetleges Néppártból történő kizárásáról egyeztessen Orbán Viktorral. Mégis először a CEU-ra ment, hogy az egyetem rektorával, Michael Ignatieff-fel tárgyaljon.

Ez annyiban érthető is, hogy a Fidesz pártcsaládon belül maradásának egyik feltételeként korábban éppen a CEU Budapesten hagyását nevezte meg.

Az egyetem rektori hivatala előtt a CEU diákjainak aktivista csoportja, a Szabad Egyetem képviselői is megjelentek és kérdéseket tettek fel Webernek, aki le is állt velük beszélgetni, miután egyik asszisztense megmutatja neki, hogy a CEU elköltözése ellen tiltakozva októberben a Kossuth térre is kitelepülő diákaktivistákról van szó.

Weber röviden elmondta, feltételei továbbra sem változtak, a plakátoknak, – akár Jean-Claude Juncker néppárti EB-elnök, akár Frans Timmermans, a Szocialisták és Demokraták (S&D) EP-frakcióvezetője szerepel rajtuk – el kell tűnniük.

„Garantálnunk kell, hogy a CEU továbbra is, teljes mértékben Budapesten maradhat. A tanszabadság európai érték, és – ugyan lehetőségeim korlátozottak -, de korlátozott lehetőségeimet a cél érdekében latba fogom vetni.” (Mérce)

„A CEU támogatja Weber Úr kezdeményezését, és várja a Manfred Weber és Orbán Viktor közötti találkozó eredményét. Mivel a magyar kormány által hozott törvény értelmében a CEU nem vehet fel új diákokat az amerikai akkreditációjú programjaiba, a CEU az eddigi terveit követve továbbra is arra készül, hogy a következő tanévben az amerikai akkreditációjú programjait Bécsben indítja el” – írta közleményében a CEU.

„A CEU-t kiszorították Magyarországról”

“A CEU-t kiszorították Magyarországról” – nyilatkozta a mai napon Michael Ignatieff, a CEU elnök-rektora. “A magyar kormányzat ezzel ellentétes állításai hamisak és félrevezetők” – tette hozzá Ignatieff.

Január elsejével a magyar kormányzat saját törvénye, a Lex CEU értelmében a CEU nem vehet fel új diákokat a világszerte elismert amerikai akkreditációjú mester és doktori képzéseire Budapesten. Ez valójában azt jelenti, hogy a CEU-t elüldözték abból a városból, amely több mint 25 éve az otthona. Bár a magyar akkreditációját megőrizte, Budapesten nem működhet amerikai akkreditációjú intézményként. Ennek eredményeképpen 2019 szeptemberétől kénytelen Bécsbe áthelyezni minden amerikai akkreditációjú programját.

„Egy egyetem elüldözése az országból támadás a felsőoktatás ellen és súlyos csapás az

akadémiai szabadságra” – mondta Ignatieff. A helyzet megoldása azonban még most sem lehetetlen. Ha a kormányzat azt akarja, hogy a CEU Budapesten maradjon, akkor a miniszterelnöknek biztosítania kell a CEU-t arról, hogy nem vonják vissza az egyetem működési engedélyét. Amíg ezt nem teszi meg, addig azok a kormányzati állítások, amelyek szerint a CEU Budapesten maradhat, nem felelnek meg a valóságnak.

A CEU a világ élvonalában

0

A CEU a világ 41. legjobbja a politikatudomány és nemzetközi kapcsolatok tárgyakból, négy tudományterületen az első 100 között van a QS rangsorában.

A CEU képzései a világ 100 legjobb programja között szerepelnek a Quacquarelli Symonds (QS) ma nyilvánosságra hozott, képzési területekre lebontott rangsorában.

A CEU 41. helyezést ért el a politikatudomány és nemzetközi kapcsolatok, és 44. helyezést a filozófia, valamint a szociálpolitika és közigazgatás területén. Történelemből az első száz, szociológiából az első 150, míg közgazdaságtan és ökonometria tárgyakból, valamint jogtudományból az első 200 legjobb egyetem között szerepel. Az egyetem összesen hét tárgyból lett Magyarország legjobbja.

A tágabban értelmezett tudományterületeket tekintve a CEU akadémiai megítélése tavaly óta 6 százalékkal nőtt 78.2-re a bölcsészettudományok, és 4,8 százalékkal 71.7-re a társadalomtudományok terén.

„A CEU világszerte elismert kiválóságát ismét megerősíti a QS rangsorban elért teljesítményünk” – mondta Michael Ignatieff, a CEU elnök-rektora. „Elkötelezettek vagyunk a CEU-n végzett kutatások és tanítás kiemelkedő színvonala mellett.”

Tudományterület 2018-as globális helyezés 2019-es globális helyezés Magyarországi helyezés
Szociálpolitika és közigazgatás 51-100 44 1
Politikatudomány és nemzetközi kapcsolatok 51-100 41 1
Történelemtudomány 51-100 51-100 1
Filozófia 51-100 44 1
Szociológia 51-100 101-150 1
Jogtudomány 151-200 151-200 1
Közgazdaságtan és ökonometria 151-200 151-200 1
Üzleti tanulmányok és menedzsment Nem rangsorolt 351-400 2

A Quacquarelli Symonds (QS) képzési területekre lebontott globális rangsora olyan egyetemeket vizsgál, amelyek egyetemi alapképzést és/vagy posztgraduális képzést nyújtanak, megfelelnek a megszabott tudományos és munkáltatói elvárásoknak, és a publikációik száma tudományterületenként eléri a meghatározott minimumot. A QS 1222 intézményt rangsorol 48 tudományterület alapján világszerte, olyan kizárólag posztgraduális képzést nyújtó egyetemeket is beleértve, mint a CEU, a European University Institute, a Royal College of Art, az INSEAD (Institut Européen d’Administration des Affaires) és a London School of Hygiene and Tropical Medicine.

Pompeo kudarca

„A magyar miniszterelnök abban a hitben él, hogy nyugodtan folytathatja az eddigi politikát, hisz sok kockázat abban nincsen. Elvégre minden amerikai nyomásgyakorlási kísérlet mindaddig kudarcra van ítélve, amíg nem tesznek Washingtonban különbséget saját belpolitikai taktikai és külpolitikai stratégiai céljaik között, s amíg ez utóbbi továbbra is alárendelődik az előbbinek.” – írja Ara-Kovács Attila Diplomáciai jegyzetében.

Az amerikai külügyminiszter, Mike Pompeo budapesti útja eredményeiben – egészen pontosan eredménytelenségében – pont azt hozta, ami várható volt tőle. Amerikai szempontból az egész totális kudarc volt, s még inkább az lesz, ha hónapok múlva összevetjük a washingtoni elvárásokat mindazzal, amit az Orbán-kormány addig művelni fog.

A dolgok állására rálátó diplomata mondta bizalmasan: Orbán Viktor soha nem fog olyan amerikai kérést teljesíteni, ami a legcsekélyebb mértékben is korlátozza a mozgásterét, s ami ellentmondana a Moszkvával és Pekinggel kialakított bizalmi viszonynak. Az ok végtelenül egyszerű – tette hozzá a diplomata –, ha mondjuk engednénk abban, hogy Magyarországon szolgáló amerikai katonákra ne vonatkozzanak a magyar törvények, márpedig a Védelmi Együttműködési Megállapodás (DCA) megújításából ez is következne, akkor egész biztosan az amerikaiak újabb követelésekkel állnának elő. Esetleg azzal, hogy legyen itt is a kormánytól független különleges korrupcióellenes ügyészség, mint amilyen Romániában okozott roppant felfordulást, elindítva ellenőrizhetetlen folyamatokat.

A neve mellőzését kérő diplomata mellesleg még hozzátette: ha pedig Washington emiatt nem küldené ide katonáit, az csak tiszta haszon. A miniszterelnök megspórolhatja, hogy Putyinnak magyarázkodjon.

Hogy a fent említett mondatok indiszkréció folytán kerültek-e napvilágra vagy direkt kiszivárogtatták őket, azt nem tudni, de aki ismeri a magyar külpolitika 2010 óta zajló formálódását, annak ez a mentalitás túl nagy meglepetést nem okozhat. Ez alatt a nyolc év alatt halmozódott fel a legtöbb probléma, ami miatt Pompeo most Budapestre kényszerült jönni.

Foglaljuk tehát össze, melyek is ezek:

  • Túl baráti kapcsolatok Moszkvával és Pekinggel, annak minden politikai, gazdasági és titkosszolgálati vonatkozásával együtt.
  • A Védelmi Együttműködési Megállapodás aláírásának megtagadása.
  • Feltűnő tartózkodás attól, hogy a magyar honvédség amerikai fegyvereket szerezzen be.
  • NATO-ban történt bizalomvesztés.
  • Diverzifikáció a földgáz-vásárlásban, az Oroszországtól való függés csökkentése.
  • Az Orbán-kormányt jellemző példátlan korrupció.
  • A demokratikus intézményrendszer lebontása.
  • A civil szervezetek autonómiájának felszámolása orosz módra.

Egy ideig a lista élén szerepelt a CEU ellehetetlenítése is, de ez láthatóan mára lekerült a washingtoni napirendről. A Trump-kormány első nagy kudarca épp a CEU volt, de csak idő kérdése, hogy a lista többi eleme is a kudarcok gyűjteményét gazdagítsa. Melyek e fejlemény valódi okai?

Klikkelj a 2 számra, hogy a teljes cikk olvashatóvá váljon.

Bréking (fék)nyúz, 2019. január 29. – Tudósítás a másik valóságból

0

A Fidesz szerint a bevándorláspárti erők próbálják az Európai Unió határait minél átjárhatóbbá tenni, a magyar utcai megmozdulások viszont gyakorlatilag elhaltak, mert az egész az ellenzék hazugságára épült. Azt is megtudhatjuk a Médianéző igazgatójától, hogy botránypolitizálásba menekültek az ellenzéki képviselők. Az Origo pedig közli velünk, hogy lebuktatta magát a Soros-egyetem.

Hidvégh: Soros politikai programja a határok megnyitása

A Fidesz kommunikációs igazgatója szerint amíg máshol az illegális határátlépés az egyik legsúlyosabb bűncselekmény, addig a bevándorláspárti erők próbálják az Európai Unió határait minél átjárhatóbbá tenni.

Hidvéghi Balázs az M1 aktuális csatornán hangsúlyozta, ez egy politikai program, amely mögött Soros György áll.

Az Európa és a határok megvédése mellett határozottan kiálló politikusokat és pártokat a legsúlyosabb, legdurvább támadások érik – vélekedett.

Beszélt arról, hogy hétfőn levelet küldött többek között a holland zöldpárti Judith Sargentininek, Ska Keller német képviselőasszonynak, Anna Gomes portugál képviselőnek és Malin Björk svéd képviselőnek, amelyben arra kéri őket, hogy fogadják be országukba a röszkei tömegzavargás résztvevőjeként terrorcselekmény miatt elítélt Ahmed H.-t, ha már kampányoltak érte.

Az Ahmed H.-ért korábban kampányoló brüsszeli képviselők pártolják a kvótát, a migrációs javaslatcsomagot. Szerintük a migrációra épülő Európa a jövő, és azok az országok, akik ezt nem támogatják, nem demokratikusak, valamint a jogállammal is problémáik vannak – tette hozzá Hidvéghi Balázs.

Kitért arra is, az ellenzéktől a parlament tavaszi ülésszakában is várhatóak a tavaly év végihez hasonló akciók, az utcai megmozdulások viszont gyakorlatilag elhaltak, mert az egész az ellenzék hazugságára épült.

Kiemelte, a törvények mindenkire egyaránt vonatkoznak, ezért a törvénysértés vagy a hatalommal való visszaélés következményeket von majd maga után. (MTI: Hidvéghi: a bevándorláspárti erők minél átjárhatóbb határokat szeretnének)

Botránypolitizálásba menekültek az ellenzéki képviselők

A Médianéző igazgatója szerint az elmúlt időszakban „botránypolitizálásba” menekültek az ellenzéki képviselők, ezek után pedig kérdéses, képesek-e szélesebb tömegeket megszólítani az európai parlamenti választáson.

Boros Bánk Levente az M1 aktuális csatornán azt mondta, az ellenzék politikai szempontból mozgalmas tavaszt helyezett kilátásba, sztrájkokat és tüntetéseket ígértek, annak ellenére, hogy az elmúlt időszakban bebizonyosodott, nem tudnak tömegeket mozgósítani.

Hozzátette: az ígért összefogást a többi között az ellenzéki képviselők között kialakult népszerűségi verseny akadályozza, élén a független képviselőkkel, míg a pártok érdeke az lenne, hogy minél több helyet foglaljanak el az európai parlamentben és később az önkormányzati választások során.

A baloldali pártok hétfőn megkezdődött főpolgármester-jelölti előválasztásának legnagyobb kérdése az, hogy a szavazók hogyan értékelik majd az egymással nem kompatibilis pártok összefogását – fogalmazott Boros Bánk Levente. (MTI: Médianéző: „botránypolitizálásba” menekültek az ellenzéki képviselők)

Nem üldözték el Soros György egyetemét

Az ellenzéki fake news média hetekig attól volt hangos, hogy a kormány elüldözte Soros György egyetemét Magyarországról. Ha ez igaz lenne, az egyetem biztos nem hirdetné magát a 2-es metró vonalán.

Mindössze az amerikai akkreditációjú képzéseit viszik Bécsbe, miután Magyarországon nem jogosultak tengerentúli diplomák kiadására.

A Soros-egyetemmel kapcsolatban már 1993 óta folyt jogi vita, a helyzet tisztázását végül a 2017-es felsőoktatási törvény rendezte. A jogszabály szerint ugyanis a hazánkban működő külföldi felsőoktatási intézmények csak akkor adhatnak ki külföldi diplomát, ha a származási országukban is működnek, és ott székhellyel rendelkeznek. (Magyar Idők, Origo: Lebuktatta magát a Soros-egyetem)

Bréking (fék)nyúz, 2019. január 22. – Tudósítás a másik valóságból

0

A PestiSrácok.hu megdöntött egy mítoszt, kiderítette, hogy a Soros-egyetem nem is jó egyetem. A Hír TV-ben ifj. Lomniczi Zoltán és Huth Gergely elmagyarázta, hogy a sajtószabadságot az ellenzék és a tüntetők fenyegetik. A Magyar Időkből azt is megtudhatjuk, hogy az ellenzék megkezdte a forradalmi erőszak legitimálását, még a célzott gyilkosságokat nem tartják bűnnek.

A Soros-egyetem nem is jó egyetem, talán nem is egyetem

Amióta a Közép-európai Egyetemmel (KEE) kapcsolatos vita kirobbant, az ellenzéki sajtóban folyamatosan azt olvasni, hogy a kormány el akarja üldözni a legjobb magyarországi egyetemet. Ténynek tekintik, hogy a KEE a legjobb felsőoktatási intézmény hazánkban. Ez is egyike azoknak a meglehetősen megalapozatlan kliséknek, amelyeket sikerült bevezetni a magyar köztudatba, anélkül, hogy valaha is megvizsgálták volna az igazságtartalmukat. Valóban a legjobb lenne Soros György egyeteme? Már önmagában az, ha valaki ilyen kijelentést tesz, hatalmas hozzá nem értésről és pongyolaságról tanúskodik. Nem lehet ugyanis pontosan összehasonlítani a nagy, számos karral rendelkező tudományegyetemeket egy mindössze posztgraduális képzéseket kínáló, elsősorban a humán és társadalomtudományokra fókuszáló intézménnyel. Noha a Közép-európai Egyetemnek tényleg vannak erősségei, olyan szempontok is léteznek, amelyek szerint az intézmény nem kiemelkedő.

A Közép-európai Egyetem (KEE), de nagyon lehatárolt területen működik, publikációs eredményei ezért nem veszik föl a versenyt a legeredményesebb magyar egyetemekével. A legismertebb, úgynevezett Shanghai-listán 2018-ban öt magyar egyetem szerepelt a legjobb ezerben. A KEE nem volt köztük. Egyszer sem sikerült az elmúlt évtizedben Soros György egyetemének bekerülni a legjobbak közé. Az is kérdéses, hogy egyetem-e egyáltalán a Közép-európai Egyetem. (PestiSrácok.hu: Megdőlt egy újabb mítosz: a kanyarban sincs a Soros-egyetem a nemzetközi rangsorban)

A sajtószabadságot nem a magyar kormány, hanem az ellenzék és a tüntetők fenyegetik

A Századvég szakértője, ifj. Lomniczi Zoltán és Huth Gergely a Hír TV esti adásában elmagyarázta, hogy az Echo TV és a Hír TV szerkesztőségét is megfenyegették a tüntetők, ellenzéki képviselők pedig megpróbáltak bohózatot csinálni a műsorkészítésből. Vagyis a sajtószabadságot nem a magyar kormány, hanem az ellenzék és a tüntetők fenyegetik.

Azt is megtudhattuk tőlük, hogy evidens döntést hozott a Központi Nyomozó Főügyészség, többség eddig is úgy gondolta, hogy rendzavarást nem a biztonsági őrök, hanem az ellenzéki képviselők követtek el az MTVA székházánál. (Hír TV: Magyarország élőben)

Az ellenzéki hazaárulók mindent le akarnak rombolni

A múlt év végén kezdődő erőszakos tüntetésekkel és egyéb agresszív, az alapvető emberi normákra fit­tyet hányó akciókkal párhuzamosan az ultraliberális és ultrabaloldali sajtóban is elkezdődött a „forradalmi erőszak” legitimálása.

Az ultrabalos és ultraliberális csoportok, akiket sem történelmi tapasztalat nem pallérozott, sem morális gátlás nem akadályoz, a XX. századi nagy rombolási kísérletek után most először jelentették be, hogy felmondanak minden társadalmi megállapodást. Azzal, hogy az erőszakmentességre vonatkozó rendkívül erős közkívánalomnak is nyilvánvalóan ellene mennek, új fejezetet nyitnak a rendszerváltás utáni történelemben.

Provokálni fognak, mártírokat akarnak gyártani majd, meg akarják bosszulni a rajtuk esett sérelmeket és teljes természetességgel, az ellenzéki sajtó teljes – igaz, még hallgatólagos – támogatásával ki is nyilvánítják, hogy a jobboldaliak elleni célzott gyilkosságokat nem tartják bűnnek, ha a saját torz ideo­lógiai rendszerükben az indokolható. Innen már csak egy lépésre vagyunk az akciótól, a célpontok kijelölésétől.

Az európai parlamenti választások kampányában valószínűleg eldől, hogy Magyarország a széteső nyugati társadalmak egyre inkább az erőszakba beletörődő útját választja-e vagy kikényszerítjük-e a közmegegyezésünk betartását. Magyarország – mint közösség – együtt mozdulva semlegesíti-e az erőszakot hirdető szélsőséges csoportokat, az antifásokkal összefogó náci jobbikosoktól a kamaszokat, fiatalokat a frontvonalba küldő és őket feláldozni bármikor kész ultraliberális poszt-SZDSZ-es, bosszúszomjas csürhéig, vagy tűri, hogy néhány ezer fizetett hazaáruló leromboljon mindent, de tényleg mindent. (Magyar Idők: Hogyan reagáljunk az erőszakra?)

Az amerikaiak szerint a CEU-nak régóta megvolt az akkreditációja és ezt meg is újítják

Az illetékes amerikai hatóság közölte, hogy a CEU 2004 óta rendelkezik akkreditációval, ezt legutóbb 2014-ben újították meg és bizonyára most megint meg fogják újítani, hiszen szerintük ez a világ egyik legjobb egyeteme. Azt nem közölték, csak mi tesszük hozzá, hogy ezzel látványosan megcáfolták az egyetemet Budapestről elüldöző Orbán-kormány hazugságait.

Az Egyesült Államok több tagállamában, köztük New York államban a Middle States Commission on Higher Education (MSCHE) dönt a felsőoktatási intézmények akkreditálásáról. Ron Daniels, a hatóság értékelő bizottságának elnöke most azt javasolja, hogy újítsák meg a CEU amerikai felsőoktatási akkreditációját.

Daniels egyúttal gratulált a CEU-nak, hogy a bizottság vizsgálata alapján az intézmény „sikeresen megfelel a Middle States Commission on Higher Education akkreditációs feltételeinek és tagsági követelményeinek”.

Daniels szerint

„a CEU a felsőoktatás egyik sikertörténete”.

A nyolcfős bizottság meggyőződött a CEU eredményességéről, amely kifejeződik a világ minden tájáról érkező diákjainak számában, kiválóságában és sokszínűségben, valamint abban, hogy az egyetem „bizonyítottan képes arra, hogy diákjait sikeres és tudatos vezetői szerepre készítse fel minden területen”.

2018-ban a CEU a világ 51-100 legjobb egyeteme között szerepel a QS ranglistáján a történelem, filozófia, politikatudomány, szociálpolitika és szociológia tantárgyakban, és a 200 legjobb között a közgazdaságtan és a jogtudomány terén.

A bizottságra mély benyomást tett az egyetem tudósainak teljesítménye is. Daniels hangsúlyozta, hogy csak a 2017-18-as tanévben majdnem 7,5 millió eurónyi kutatási támogatást nyertek külső forrásokból. A CEU 2004 óta jogosult európai kutatási támogatásokra, azóta az intézmény 16 projektjét támogatta az Európai Kutatási Tanács (ERC), és több mint 120 külső finanszírozású kutatási együttműködésben vett részt.

Daniel hangsúlyozta:

„a CEU egyenrangú a világ legjobb egyetemeivel”.

Az akkreditációs folyamat részeként az egyetem 2018 decemberében nyújtotta be önértékelési beszámolóját. A következő lépésben a bizottság tájékoztatja a vizsgálat eredményéről a Middle States Commission on Higher Education-t. Az akkreditációs bizottság döntése júniusban várható.

Az MSCHE felelős az Egyesült Államok felsőoktatási intézményeinek akkreditációjáért a Middle States régióban (Delaware, District of Columbia, Maryland, New Jersey, New York, Pennsylvania, Puerto Rico, és az Amerikai Virgin-szigetek). A egyetemet először 2004-ben akkreditálta a MSCHE.

A CEU akkreditációs státuszát bárki ellenőrizheti az MSCHE honlapján.

Ez a kormány csúnyán el fog bukni – 2018 (szubjektív) legjobbjai

Felvettem a kesztyűt Orbánékkal, és ígérem: sok kellemetlen pillanatot fogok okozni a rendszernek – ezt mondja Ujhelyi István, az MSZP Európa-parlamenti képviselője a Független Hírügynökségnek adott interjújában. Azt mondja: előbb-utóbb ez a rendszer csúnyán meg fog bukni, minél tovább húzza annál csúfosabba. A képviselő, akit most folyamatosan támad a jobboldal, arcképével ellátott babát fel is akasztottak egy budapesti téren, állítja: az önkormányzati választásokon megroppantható a Fidesz-hatalom, csak megfelelő személyiségeket kell hozzá találni.

  • Végletesen kettévált az ország
  • Orbán egy lepusztult Uniót akar
  • A kormányfőt csak a szélsőjobb ünnepelte
  • Ilyen uszítással máshol nem találkozunk
  • Az LMP hazudott Botkának

Örülök, hogy így, egyben látom.

Én is. A fejem a helyén van, látja ott a nyakamon, és nem is lógok lefelé.

Megrendítette az, ami történt?

Az intenzitása. Napi nagyjából nyolcszáz üzenetet és e-mailt kapok – mostanában már valamivel kevesebbet -; jól látszik, hogy a fideszes trollgépezetnek ki van adva, hogy rám kell szállni. Egyébként, ha egy-egy posztom alatt van ezerkétszáz reakció, abból kilencszáz támogató, viszont a kommentek minimálisan a halálomat akarják. Ők nyilván tapsoltak annak, hogy kvázi felakasztottak a volt Köztársaság téren.

Ebből mire következtet?

Arra, hogy most megtalált a Fidesz és a jobboldal engem, mint fő ellenséget. Ennek még politikai értelemben lehetne akár haszna is, nem is bánnám, mert azt gondolom, hogy bennem emberükre akadtak, nem vagyok ijedős fajta, de persze a politikai kultúra rongálása hihetetlen károkat okozhat. A történések sajnos azt bizonyítják, hogy végletesen kettévált a magyar társadalom, szinte képtelenség egy Orbán-hívőt meggyőzni arról, hogy mondjuk a repülőgép az luxusrepülő, a jacht luxusjacht, és egyik sem járna a miniszterelnöknek, legalább is egy normális demokráciában. Ezt ezek az emberek sosem fogják elfogadni, mint ahogy azt sem, hogy az az igazi hazafi, aki Magyarországot az Unión belül akarja tartani.

Orbán-hívőkről beszélt, de a Fidesz-szavazók ennél szélesebb kört jelentenek. Közülük találni olyanokat, akik elfogadják, hogy nem a legtermészetesebb dolog egy állami pénzzel kitömött oligarcha gépén röpködni, illetve véletlenül mindig a jacht tartózkodási helyéhez közel landolni?

Három féle Fidesz-szavazó van. Az egyik, aki minden áron és bárhova követi Orbán Viktort, a reformkommunistától a liberálisig, egészen a szélsőjobbig, bárhova. Ez a követő mag, a szekta. A második körbe azok a fideszesek tartoznak, akik maguk is tudják, hogy az nem teljesen normális, ami itt zajlik, de meggyőzik magukat arról, hogy az országot így kell vezetni, hogy olyan korszakot élünk, amikor egy illiberális típusú, autokrata berendezkedésű szisztéma szükséges, mert így könnyebb kormányozni. A harmadik réteg pedig azért Fidesz-szavazó, mert úgy érzi, hogy nincs más kormányozni képes erő.

Ez most önkritika?

Az is. Eltelt nyolc év, és bár lehet azon vitatkozni, hogy jól vagy rosszul kormányoztunk-e, de én azokkal értek egyet, akik azt mondják, hogy a legrosszabb szocialista-liberális kormány is jobb volt, mint a mostani. A demokrácia és a gyermekeink jövője szempontjából mindenképpen. Én most lettem igazából „politikailag érett felnőtt”, a húszas-harmincas éveimben láttam közelről a saját kormányzásunkat, hiszen, államtitkár voltam, ma már látom, mit kellett volna másként, és mit kellett volna határozottabban csinálni. De, amit mondani akarok: meg fog bukni ez a kormány, méghozzá nagyon csúnyán. Ez a rendszer nem tud már elkopni, buknia kell, és maga alá fogja temetni Orbánt és az oligarcháit.

Nem a vágyálmok beszélnek Önből?

Nem, a történelmi tapasztalat. A kérdés tehát nem a bukás, hanem, hogy meddig húzza még ez a rendszer. Minél tovább húzza, annál durvább lesz a vége.

Igen, vannak, akik azt mondják, hogy Orbánt utol fogja érni, ha nem most, lehet, hogy csak húsz év múlva, nem pusztán a bukás, a büntetőjog is…

Így van. Éppen ezért ellenez a miniszterelnök minden olyan európai együttműködést, amely átnyúlik a határokon, és belezavar az ő hatalmába. Az orbáni rendszer egyszerűen összeférhetetlen az Európai Unió működésével és szellemével. A kettő nem létezhet egyszerre, ezért próbálja meg Orbán szétcincálni az Uniót. Nem akar ő kilépni, már csak azért sem, mert nem kockáztatja meg, hogy a magyar embereket erről megkérdezze. Neki egy gyenge, lepusztult, intézményeiben döntésképtelen Unióra van szüksége, mert egy erős szövetség pillanatok alatt elszippantja a levegőt az ilyen autokrata állam elől. Ha kritizáljuk az Európai Uniót – én magam is megteszem, amikor kell -, akkor az első helyen látjuk azt, hogy a mai intézményrendszer képtelen megküzdeni a külső és belső kihívásokkal, legyen az gazdasági, vagy éppen migrációs kihívás. És azért képtelen, mert a saját daganatos, rákos sejtjeivel sem tud mit kezdeni, lásd akár Magyarországot, vagy mostanság Olaszországot.

Nyilván azért nem, mert ez szövetségi rendszer arra jött létre, hogy a tagállamok együttműködjenek, és nem arra, hogy egyes tagállamok hogyan tudják kijátszani a közösen megalkotott szabályokat…

Nem teljesen. Azért jött létre, mert volt olyan korszak, mégpedig a XX. század korai időszakában, amikor az ilyen típusú vezetők saját hatalmi építkezéseik miatt egymásnak ugrasztották a népeket. Ennek lett az eredménye a pusztító világvége hangulat. Ma az emberek semmiben nem különböznek, ugyanolyan társadalmakban élünk, és ugyanúgy, demokratikus körülmények között hatalomra juttatunk ilyen fazonokat. Olyanokat, akik képesek bárkit, bármikor egymás ellen uszítani. Az Unió tehát azért jött létre, hogy még egyszer ne fordulhasson elő ilyen.

Gondolom ezért is, no meg a liberális gondolat jegyében, született az az elhatározás, hogy legyen helyük az Unióban a szövetséget ellenzőknek, az Euro-szkeptikusoknak. Ugye maga Orbán Viktor is harcot hirdetett, az Unión belül, az Unió ellen.

Ő addig létezik, amíg valakivel csatázhat, amíg valakit legyőzhet, amíg győzelmi jelentéseket adhat, és fújhatja a harci kürtöt. Ha ez nincs, abban megszűnik az orbáni vonzerő, hiszen kormányozni nem kormányoz. Látunk ma Magyarországon kormányzást? Tudjuk, milyen stratégiánk van az energiaellátástól az egészségügy rendbetételéig? Vagy akár a nyugdíjrendszer távlatos kihívásaitól a magyar szakmunkásképzés megoldásáig? Nem. Nincs kormányzás. Csak kommunikációs kormányzás van, semmi más.

A migrációra utal?

Nincs más témája.

Ebből a szempontból a Sargentini-jelentés megszavazása, mintha komoly fordulatot jelentett volna, hiszen ott rengeteg egyéb téma is előkerült. De, a megszavazása óta, mintha fordulat következett volna be, illetve némi visszalépés. Nem így látja?

Részben igaz ez a megállapítás. De ezek a képviselők – azokra a külföldiekre gondolok, akik megszavazták a jelentést – nem azzal kelnek és fekszenek, hogy mi van Magyarországon. Megszavazták a jelentést, hogy elinduljon valami a jogállamiság helyreállítása érdekében, ezt tették többségükben a néppártiak is, mert ennyi volt a dolguk. Illetve még annyit tesznek, hogy sürgetik az osztrákokat, hogy az Unió soros elnökeként, hogy tűzzék még az ősszel a Tanács napirendjére a magyar kormány demokrácia-dúlását. Az lesz a következő fordulópont. A Néppártnak egyébként most az az érdeke, hogy májusig, az EP-választásokig altassa az ügyet, mert nem akarja Orbánt odalökni a szélsőjobb emelvényére. De visszatérve arra, amit az imént említett, hogy az Európai Unió széket és megszólalási lehetőséget ad a legszélsőségesebb elemeknek is. Döbbenetes volt: a Sargentini-vita után egyetlen néppárti képviselő sem ment oda Orbán Viktorhoz azért, hogy gratuláljon, vagy legalább elköszönjön tőle. Körbevette viszont vagy harminc, neofasiszta szélsőséges őrült és rajongott rocksztárként szelfizgetett a magyar kormányfővel a parlamenti ülésteremben. Olyan figurák, akikkel saját hazájukban sem áll szóba senki, csak a hasonszőrű szélsőségesek. Orbán viszont büszkén fényképezgetett az európai szélsőjobbal.

A folyosói beszélgetésekben, ott Brüsszelben, vagy Strasbourgban mi hangzik el Magyarországról, illetve a magyar kormányról, netán magáról Orbánról?

Érteni kell azt a logikát, hogy másként működünk az EP-ben, mint itthon. Nekem most is fut több jelentésem, ennek érdekében pedig napi szinten kell együttműködnöm minden frakció delegáltjával. Ami azt jelenti, hogy mi szakmai vitákat folytatunk, és egyáltalán nem érdekes, hogy ki hova, melyik párthoz tartozik. Ezért aztán nagyon sok felületen találkozom olyan képviselőkkel, akik nem a baloldalhoz tartoznak. Éveken keresztül nem hitték el azt, amit Magyarországról olvastak. A hazug „nemzeti konzultációval” kapcsolatban még túlzásnak is vélték azt az állítást, hogy a kormány nekirontott Brüsszelnek. Most döbbentek rá, hogy milyen elképesztő kommunikáció zajlik a magyar kormány részéről. Nevezzük nevén a történteket: a világháború óta demokratikus országban ilyen uszító kormányzati propagandával nem találkoztunk.

Ebben azért Orbánnak vannak bőven társai, a magyar országgyűlés elnöke például aberráltnak nevezi a baloldalt, úgy, ahogy van.

Hallottuk már azt korábban is, hogy genetikailag van belénk kódolva a hazaárulás is. Ebből az őrületből nem fognak tudni kiszállni. Sokan hitték azt, hogy az újabb kétharmad után konszolidálni fogják a társadalmat, Viktor majd megnyugszik, de ez nem következett be. Nem tud konszolidálni.

Ha már konszolidáció: a Néppárt két területen kért hátralépést Orbántól, a CEU és a civilszervezetk ügyében. Nekem azonban erősen hiányzott a kívánságlistáról a hazai média helyzete. Ez nem zavarja az uniós képviselőket?

De, hiszen a Sargentini-jelentés egyik pontja kifejezetten erről szól. És én határozottan haragudtam Manfred Weberre, amikor ezt a mentőövet bedobta Orbánnak, hogy ha az említett két területen hajlandó változtatni, akkor minden rendben lesz, miközben nekünk, akik itthon élünk, jóval több hétköznapi problémánk van, mintsem, hogy leegyszerűsítsük a CEU ügyére. Mert, ha Orbán megígéri, hogy maradhat a CEU, azzal megoldódik a közmunkások, vagy a kisemmizett magánnyugdíjpénztárosok helyzete? Megoldódik az összes olyan jogfosztás, ami itt nyolc év alatt végbement? Vagy a fékek és ellensúlyok rendszerének szinte teljes lebontása? Dehogy is. És igen, a médiapluralizmus kérdése sem. Ez az ajánlat egy kétségbeesett kísérlet volt Weber részéről, amiről először azt hittem, hogy sikeres lesz és a Néppárt majd bekapja a horgot, Orbán pedig kihasználja a lehetőséget. De a magyar kormányfő már annyira képtelen a konszolidációra, hogy ígérni is alkalmatlan. Ő már a saját pártjával is háborúban áll. Most éppen két olyan néppárti politikust támadtak meg, akik az ENSZ-ben szólaltak fel, az egyik a migrációs ügyekért biztos, görög, néppárti, kereszténydemokrata politikus, a másik a lengyel Tusk, aki ugyancsak Orbán párttársa. A Fidesz által állandóan hivatkozott „brüsszeli elit”, amelyet le akarnak váltani, valójában Orbán Viktor és a néppárti vezérkar.

És, most akkor egy hirtelen váltással, önnek mi a viszonya a saját pártjával, az MSZP-vel? Mert ebben korábban volt némi törés…

Nagyon jól tudok együtt dolgozni az új pártvezetéssel. Amit a Tóth Bertalan-Harangozó Tamás kettős csinál a romeltakarításban és rendcsinálásban, és egy új szervezeti forma megszervezésében, az az MSZP új, jó korszakát vetíti előre.

Volt egy olyan hír is, hogy a RED mozgalomból, majd a választások után, egy új baloldali pártot fog építeni. Most ezzel mi van?

Az ott lévő fiatalok nagyon aktívak, és dolgoznak. Én nem pártot alapítottam, pont azért, mert az egész ellenzék nagyon rossz időszakát élte, beleértve az MSZP-t is. Folyamatosak voltak a napi belső és külső viták, annak akartam esélyt adni, hogy egy politikai mozgalommal túllendüljünk ezen a helyzeten és tovább tudjunk dolgozni. Azóta tisztult a helyzet, az MSZP és a Párbeszéd szövetsége erős, és képes lehet az összes politikai mozgalom, így a RED mágnesévé válni.

Tudom, hogy ön barátja, földije, harcostársa Botka Lászlónak. Vissza tudja csábítani a párthoz?

Laci itt van velünk, és meg fog küzdeni Szegedért. Nem egyszerű ilyen, minden mocskos állampárti eszközt is bevető orbáni körülmények között egy várost megtartani, de a legjobb úton tartunk efelé. Mi mindenben támogatjuk egymást, ahogy eddig is tettük.

De azért sértett ember, nem?

Levont konzekvenciákat az egész ellenzéki oldal elmúlt néhány éves működése alapján. És most akkor hadd szúrjak oda az ellenzéki oldalon lévőknek. Az LMP kifejezetten ígéretet tett Botkának, hogy ha vállalja a miniszterelnök-jelöltséget, akkor beállnak mögé. Most, hogy látjuk, mi zajlik az LMP-ben, és hogy kétharmada lett újra Orbánnak, van-e kétségünk afelől, hogy hazudtak akkor Lacinak. Két éve azzal kellett neki szembesülnie, hogy az ellenzék egy része nem azért dolgozik, hogy megbuktassa az Orbán-rendszert.

Ezt a saját pártjára is értette…

Igen, arra is. De a Tóth Berciék által vezetett pártban azok, akik a frontvonalban vannak, mind ugyanazt gondoljuk. Mindannyian a rendszer végét akarjuk.

Igen ám, de az emberek, a választók a biztonság garanciáit nem látják az ellenzék részéről. Éppen ezért a többség az egyéni túlélésre koncentrál, mert látják: minden fontos pozícióban, a legtöbb településen a Fidesz emberei ülnek.

Igen, ez tökéletes helyzetkép, az emberek tényleg félnek. Ugyanakkor azt is láttuk, hogy az áprilisi választásokon többen voltak a Fidesz ellen, mint mellette. Ezért az önkormányzati választásokon meg kell teremteni az ellensúlyát a központi Fidesz-hatalomnak. És ehhez minden adott. Mert azok, akik korábban szétszavaztak, legközelebb egy jól kiválasztott személyre voksolnak, vagyis a legjobb Márki-Zayokat, Tóth Józsefeket, Botka Lászlókat és Csige Tamásokat találják meg, akkor az ilyen polgármester-jelöltekkel megroppantható a rendszer. Igen, igaza van: nekünk védelmet kell biztosítanunk azoknak, akik károsultjai ennek a rendszernek. Tudom, hogy ez most illuzórikusnak tűnik, de hiszem, hogy képesek vagyunk az önkormányzatok jó részét visszavenni.

Ehhez dolgozni kell…

Igen, dolgozni kell.

Hadd intimpistáskodjak: amikor megérkeztem, azt láttam, hogy Márki-Zay Péterrel tárgyalt…

Valóban. Éppen arról beszéltünk, hogy az önkormányzati választásokra meg kell csinálnunk azt a modellt, amellyel ő nyerni tudott. Hosszú éveken keresztül büdös volt mindenkinek a szocialistákkal leülni, de ez megfordult, és mára a jobb-közép mozgalmak is természetes szövetségesként tekintenek ránk. Nagy fantáziát látok abban, hogy összeszedjünk minden helyi civil közösséget, és essünk neki a jövő őszi választásoknak, mert hiszem, hogy megroppantható a Fidesz. Ehhez persze el kell menniük szavazni azoknak, akik áprilisban is megtették ezt, s nem a Fideszre voksoltak. Ennek az előszele lesz az EP-választás.

Az Ön munkájának hányad része most az Unióban a „hazaárulás” és mennyi a tényleges uniós munka?

A haza védelmében dolgozom, mert azok az igazi hazafiak, akik ilyen körülmények között is kiállnak a magyar állampolgárok érdekei mellett, igen: az Orbán-kormánnyal szemben. A Haza/Szeretet/Európa hármasáért dolgozom, és ezt mindig el is mondom. Négy év alatt egyébként komoly szakmai karriert futottam be az Európai Unióban, szerénytelenül kijelenthetem, hogy a turizmus első számú európai politikusa lettem, miközben a közlekedési bizottság alelnökeként is nagyon komoly dossziéim futottak. Megtaláltam a szakmai helyem, ez azonban nem vigasz a magyar helyzetre. Ezzel nem lehet itthon nyerni. Így aztán most az energiáim nyolcan-kilencven százalékát az MSZP jó szereplésére fordítom. Felvettem a kesztyűt Orbánékkal, és ígérem: sok kellemetlen pillanatot fogok okozni a rendszernek. Egyébként én magam is szeretnék EP-képviselő maradni, de ezt majd az MSZP fogja eldönteni, hogy kinek milyen listás helyet szán. Egyelőre azt érzem, hogy számítanak rám, hiszen megbíztak a kampányfőnöki teendőkkel, és bíznak az orromban is…

„Az elmúlt húsz évben mindig megtaláltak, amikor szükségük volt rám. Most meg listára kerültem.” – 2018 (szubjektív) legjobbjai

Az első döbbenetet a felháborodás, majd a szolidaritás váltotta fel, miután az egykor jobb napokat látott Figyelő című hetilap nemzetközi hírű magyar tudósokat, civileket és jogvédőket igyekezett a „Soros-bérencek”közé sorolni. A közgazdászok mellé állt a Corvinus Egyetem komplett tanszéke, mert mint írják: megvédik Csaba Lászlót, Chikán Attilát, és Kornai Jánost, akik nemcsak a magyar közgazdasági szakma ikonjai, de nemzetközi szinten is a legkiválóbbak közé tartoznak. A Független Hírügynökségnek nyilatkozó Csaba László szerint a lajstromozás, a félelemkeltés eszköze, ami soha nem indul el magától. 

Az lepte meg inkább, hogy a Figyelő összeállított egy listát, amelyen „Soros zsoldosai” szerepeltek, vagy azon döbbent meg jobban, hogy ön neve is a listára került?

Ez utóbbi nem lepett meg, mert hosszú évek óta vagyok a CEU oktatója, tehát a listára kerülésem egyértelműnek látszott. Erkölcsi kötelességemnek is tartom, hogy minden nyilvános szereplésemen, vagy írásom végén közöljem: a Közép-európai Egyetem tanára vagyok! Azóta különösen így van ez, amióta a kormányzat politikai támadást indított az egyetem ellen.

Azon viszont

el vagyok képedve, hogy Magyarországon listáznak. Ez rendkívül rossz emlékeket ébreszt mindenkiben, aki a történelmet ismeri.

Ezen a listán ráadásul halottak is szerepelnek, Ernest Gellner 1995-ben, Hanák Péter történész 1997-ben, Tóth István György, az MTA doktora 2005-ben, Yehuda Elkana 2012-ben, Doyle Klier pedig 2007-ben hunyt el. Ők aligha lehetnek összeesküvők, valamikor persze valóban tanítottak a CEU-n.

A Figyelő „tényfeltárásának” rendkívül alacsony színvonalát jelzi, hogy hiányzik a „Soros bérencek” listájáról az a Bozóki András, aki Gyurcsány minisztere volt, s aki ezért a mellőzésért talán meg is sértődik majd.  Szerepel viszont a világhírű Kornai János, aki az elmúlt öt évben semmiféle kapcsolatot nem tartott az egyetemmel.

Mi volt az első gondolata, amikor meglátta a „Soros bérencek” listáját, akiket a Figyelő a kormány, vagy az ország ellenségének próbál beállítani?

Először azt hittem, hogy vicc az egész! Aztán arra gondoltam, hogy a lista egy túlbuzgó, de kezdő újságíró zsengéinek egyike. Látszik ugyanis, hogy a szerző nincs tisztában a szakmája alapjaival sem, hisz az információ ellenőrzése alapvető kötelesség! A harmadik gondolatom az volt, hogy a Schmidt Mária lapjává züllött Figyelő már korábban arról kezdett cikkezni, hogy meg kellene vizsgálni a CEU-t. Ezt Lázár János először visszautasította, ám a kormány végül szigorú intézkedésekkel próbálta ellehetetleníteni az egyetemet.

Akik ismerjük az irányított sajtó gyakorlatát, tudjuk, hogy soha nincsenek véletlenek. A Pravda szemleírója sem szokott magától búsongani a közel-keleti helyzet miatt, a háttérben mindig az orosz politika szándékát kell fürkészni. Ma azt gondolom, hogy a „Soros-bérencekről” szóló lista emlegetése a társadalom megfélemlítését szolgálja. Persze túlteljesítő, túlbuzgó emberek minden rendszerben akadnak, tehát az ilyen akciókról sem mindig a párt legmagasabb szintjein döntenek. De az is biztos, hogy egy ilyen félelemkeltő kezdeményezés soha sem indul el magától.

Gondolja, hogy ez a sorosozás még a kampány lendülete, vagy csak az folytatódik, ami elkezdődött? És befejeződik-e egyáltalán?

A miniszterelnök megszólalásai, mindenekelőtt a március 15-i beszéde alapján úgy tűnik, hogy a választási hadjáratot – amely sokféle törvényt sértett -, nem akarják abbahagyni. Továbbra is politikai feladat: „Soros embereinek megállítása”, vagyis az évek óta tartó kampányüzem folytatódik. Ne felejtse el, hogy jövő évben lesz önkormányzati választás, ami mindig „visszavágó” szokott lenni, illetve jön majd az Európa Parlament magyar képviselőinek megválasztása is. Az intézménynek nagyon nagy hatásköre van, és a Fidesz befolyását növeli, ha sok embert tud odaküldeni. Legutóbb a német külügyi intézet igazgatója tartott előadást a CEU-n, s ő mondta, a brüsszeli parlamentből is látják, hogy mi történik Magyarországon, de a CDU számára lényeges a „hasznos hülyék” jelenléte.

Amíg ilyen nagy létszámú az uniós Fidesz frakció, addig a szavazataik megszerzése érdekében a Néppárt behunyja a szemét, vagy elfordítja az arcát. Ez a politika.

Említette már, hogy az ilyen listázásnak nagyon rossz az emléke Magyarországon, ezért is furcsa, hogy a tulajdonos, Schmidt Mária, akit történészként tartanak számon, ilyen módszerhez nyúl.

Alig hiszem, hogy Schmidt professzor-asszony saját maga szerkesztené a lapot. Van ott főszerkesztő is, Lánczi Tomikának hívják. Azért hívom így, mert édesapjával együtt tanítottunk a Corvinuson, s gyerekkora óta ismerem. Tomika önjáró fiú. Három éve együtt léphettünk fel egy uniós fórumon, s olyan kioktatást kaptam tőle, amilyet kezdő korom óta senkitől. Tomika olyasmit vágott a fejemhez, hogy félreértem az Európai Uniót, túlságosan is a tényekre alapozó, ezért „álobjektívista” a felfogásom, amely ökonomista szemléletet eredményez. Nem ez visz előre, hanem az „akarat”, a „jövőkép” meg a „mozgósítás”! A fórum résztvevői elkerekedett szemmel hallgatták, magam sem hittem a fülemnek. Pedig akkor még Tomika nem volt főszerkesztő.

Majd

amikor Tomika átvette a Figyelőt, akkor úgy fogalmazott, hogy ezt a lapot az értékelvű újságírás fórumává kívánja fejleszteni, ami magyarul azt jelenti, hogy propagandakiadvánnyá kívánja silányítani. Sikerült!

Valószínű, hogy minden egyes cikkhez nem kell a tulajdonosasszony engedélyét kérni, de ezért feltételezem: Schmidt Mária tudott arról, hogy milyen listát akar produkálni a lapja. Tomika ugyanis magától nem érzékeli, hogy Magyarországon mit jelent listázni.

Az világos az ön számára, hogy milyen elvek alapján állították össze ezt a listát?

Még csak azt sem mondhatnám, hogy kizárólag a kormánnyal kritikus emberek vannak a listán. Inkább azokat igyekeztek megalázni, akiket legegyszerűbb keresőszavakra feldobott az internet. „Soros bérenc” lett például kollégám, Ürge-Vorsatz Diána, aki napi ügyekben szinte soha nem nyilatkozik, s akkor sem kritikus a kormánnyal. Vagy említhetném Boytha Györgyöt, aki 2010-ben bekövetkezett haláláig a Fidesz feltétlen támogatója volt. De listára került Várady Tibor jogász-akadémikus is, aki a Harvardon is tanított, volt miniszter Jugoszláviában. A bérenc vádat azzal utasította vissza, hogy őt eddig csak Seselj csetnikvezér ügynöközte le. Viszont nincs a listán Bozóki András, aki egyetemünk oktatója, és rendre odaszól a kormánynak, s e „mellőzés” miatt talán meg is sértődik.

Állítólag az utóbbi időben már jelentkezni is lehetett a listára, s ezt egyre többen meg is teszik.

Valóban. A Figyelő ugyanis felajánlotta, hogy a listára be lehet jelentkezni, amellett, hogy töröltetheti is magát, aki inkább ezt szeretné. Az akadémián is elindult egy kezdeményezés, mert a gazdaság- és jogtudományok osztályának szélesebb köre jelentkezni akar.  Magam is megtenném, de ugye én már rajta vagyok.

Kíváncsian várom, hogy jelentkeznek-e majd olyanok is, akikről tudjuk, hogy Soros György pénzén tanultak, mint például Orbán Viktor, Schmidt Mária, Kövér László, Deutsch Tamás és Kovács Zoltán. Gyakorlatilag a fél Fidesz felkerülhetne a listára, nem gondolja?

Akik már „bizonyították” kormányhűségüket, azokat nyilván nem akarja a Figyelő sem „besározni”. Ráadásul az említett politikusok a hazai „Soros kampány” értelmi szerzői. Feltételezem: csak az került listára, aki méltatlanná vált a Fidesz bizalmára, mint mondjuk: Chikán Attila professzor, aki nélkül a Fidesz nem jöhetett volna létre. Nem mellesleg miniszter is volt, és az akadémia rendes tagja, s a nézeteit sem váltogatja a politika igényei szerint. De vannak, akik hiányoznak még, hisz Illés Zoltán, a második Orbán kormány környezetvédelmi államtitkára is itt tanít a CEU-n. Valószínű, elsőre őt nem dobta fel a keresőprogram.

Professzor úr, önről is tudható, hogy egy időben Orbán Viktor gazdasági tanácsadója volt, holott már abban az időben is a CEU oktatója volt.

Igen, én ma is ugyanazt a tanítom, mint tíz éve. Kisebb, de szociálisan érzékeny állam, stabil államháztartás, euró bevezetése, nyugati szövetség, stb. – ezek a klasszikus konzervatív gazdaságpolitika kulcsszavai. Az euró bevezetését már 2002-ben javasoltam, nem csak azért, hogy ne inflálódó valutánk legyen, hanem mert ez a jó lenne a nemzetnek. Én ma is ezt mondom…

A miniszterelnök környezetében is mindig tudták, hogy a CEU-s emailemre kell küldeni a meghívót, ha Orbán Viktor beszélni akar velem. Akkor ez nem zavarta őket. Emlékszem, a bankunióval kapcsolatos több, mint 500 oldalas anyagot is a „Soros” egyetemre küldték át, kérve, hogy segítsek. Még emlékszem, a nyár kellős közepén, rekkenő hőségben egy nap alatt kellett a nehéz angol, jogi szöveget átnéznem. Szívesen segítettem. Az elmúlt húsz évben mindig megtaláltak, amikor szükségük volt rám. Most meg listára kerültem.

Azt nem tudjuk, hogy meddig találják meg, a hírek szerint a CEU, az ország legversenyképesebb egyeteme feltehetően áttelepszik Bécsbe. Ezek után ön is költözik?

Ez az ügy még nem zárult le, egyelőre a budapesti óráimra készülök.  A rektorunk, Michael Ignateff azt jelentette be, hogy a bécsi városvezetés 1 euróért 99 évre felajánlott egy kaszárnyát, amelyben el lehet indítani egy amerikai stílusú campust. Ezt az ajánlatot az egyetemünk elfogadta, s az ajánlat segítségével elindítjuk majd az alapképzést, amelynek hiánya a magyar kormány egyik kifogása volt. A másik pedig az, hogy eddig nem volt amerikai képzésünk, de mára elindítottunk egyet a Bard College társaságában. Ha minden igaz, akkor a magyar kormány képviselői épp a napokban ellenőrzik. Tehát a politika mindkét kérését teljesítettük, technikai értelemben további kifogásuk már nem lehet. Az viszont nem világos, hogy a kormány elfogadja-e, s a parlament elé terjeszti-e a működésünkhöz szükséges jogszabályokat.

Miután mindenki számára előnyös, hogy budapesti árakon amerikai diplomát adunk ki, abban reménykedünk, hogy a törvényi rendezés rövidesen lezárulhat. Ha mégis költözni kell, az egyetem épülete, intézményei, a könyvtár, a kutatóközpont akkor is itt marad, hisz 35 milliárdért készült el a CEU két új intézménye, nyilván nem fogjuk a Századvég Alapítványra hagyni.

A közelmúltban tartott előadásában Tölgyessy Péter azt hangsúlyozta, hogy szerinte Orbán Viktor azért választotta azt a megtapasztalt politikai stratégiát, amibe jócskán belefér a gyűlöletkeltés, mert apály van a világban, s emiatt kell ellenségkereső, populista, oroszbarát politikát folytatni. Egyetért?

Nem értek egyet. A világképemet a közgazdasági látásmód határozza meg – ebben Lánczi Tomikának igaza van -, s azt látom, hogy a világ tőzsdéi egészen jól teljesítenek. Az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában a munkanélküliség alacsony, a gazdasági növekedés pedig elképesztően jó. A politikában kétségtelenül érzékelhető valamiféle visszarendeződés, ami a korábbi időszak globalista és demokratikus értékeinek meggyengülését jelenti. De ilyet láttunk már, s tudjuk, hogy akár a globalizáció, akár a demokrácia hullámokban megy előre, s van trendje! De a világban alapvetően konjunktúra, fellendülés van.

Az igazi veszélyt ott érzem, amiről Tölgyessy Péter az előadásának végén beszélt, tehát ha egy ország elengedi, vagy elüldözi a legtehetségesebb embereit – mondjuk különböző listák segítségével – vagy nem díjazza a teljesítményt, vagy ha gyenge a közigazgatás szabályozásának minősége, akkor az az ország kimarad a világ fejlődéséből. Mi tehát egyszerűen lemaradunk!

A mai politikával felgyorsítjuk a lemaradásunkat, hiszen ha „a tanuló társadalom” időszakában a „tanoncok világának” visszahozásával bíbelődnek, akkor kimaradunk a negyedik ipari forradalomból. Ez az igazi baj, mert belemanővereztük magunkat a lemaradásba!

A környező országok politikája – a lengyeleket leszámítva – nem követi a magyar példát, talán ezért a szomszédjaink már rég megelőztek bennünket. Tehát van más politika, csak a magyar nép nem akarja?

Azt hiszem, hogy a választásokon nem valóságos politikai alternatívák között választ a szavazó. Gyakorlatilag egyszerű üzenetek között dönt az állampolgár, s egy magyar faluban aligha morfondírozik valaki azon, hogy tényleg kimaradunk-e a negyedik ipari forradalomból, vagy sem. A kampány a mi esetünkben is végletekig le volt egyszerűsítve, így átment az üzenet. A szavazófülkében azt kellett eldönteni, hogy „mi, vagy a káosz?” S valóban, a kormányfőnek igaza lett. Az ellenzék még azt sem tudta eldönteni, hogy tényleg vissza akar-e lépni a másik javára, illetve az esetleges kormányprogram egyeztetésről még csak szó sem esett. Ezzel

az ellenzék tökéletesen bizonyította, hogy alkalmatlan a kormányzásra.

Átment az üzenetet, győzött a Fidesz. De mi lesz ezután?

A megalakuló Orbán-kormány helytelenül vonja le a következtetést, ha azt hiszi, bármit megtehet. Emlékszünk, hogy Antall József 1990 tavaszán megnyerte a választást, ősszel már ott volt a taxisblokád, s aztán alig bírt a kormányzati ciklus végéig a víz felszínén evickélni.  De említhetném az ország számára egyébként sok tekintetben hasznos Bokros-csomagot, ami a szocialista kormány népszerűségét és legitimációját rendkívüli mértékben aláásta. Két példa a közelmúltból, ami azt üzeni, hogy „láttunk már karón varjút!” Ha az Orbán-kormány azt hiszi, hogy bármit megcsinálhat, könnyen elcsúszhat egy banánhéjon. Ennek azért nagy a veszélye, mert a kormányzatban, annak tagjaiban hihetetlen nagyra nőtt az önbizalom, a túlbuzgás. Eluralkodott az önhittség, s ilyenkor jönnek a bajok, amelyek megbuktathatják, vagy legalábbis gyengíthetik a kormányt.

Magyarország a felszínen demokrácia. De mi van a felszín alatt?

0

„Magyarország a felszínen demokrácia. De mi van a felszín alatt?” – ezzel a címmel közölte a lap Patrick Kingsley cikkét. A szerző felhívta rá a figyelmet: amikor Orbán Viktor rákényszerítette a CEU-t – egy vezető magyarországi egyetemet –, hogy részben Bécsbe helyezze át tevékenységét, nem fizikai erővel, vagy annak kilátásba helyezésével tette ezt. A szélsőjobboldali magyar miniszterelnök soha nem börtönözte be a CEU egyetlen előadóját sem, és nem adott ki rendeletet az egyetem bezárásáról. Hanem csendben megváltoztatta a külföldi egyetemekre – köztük a CEU-ra – vonatkozó szabályokat, és ez lehetővé tette számára, hogy a CEU-val szembeni magatartást pusztán technikai kérdés színében tüntesse fel, nem pedig az akadémiai szabadság elleni támadásként.

Orbán uralmának visszatérő paradoxona: mindazok ellenére, amit tett a magyar demokratikus folyamatok erodálására, ritkán engedte meg, hogy kormánya nyílt erővel vigye keresztül, amit akart. És ez a paradoxon magyarázza meg, hogy az elemzők vitatkoznak: vajon Magyarország még demokrácia-e, és hogy miért foglalkoznak egyre többet Orbán hívei és ellenfelei ennek a kicsi, azelőtt marginális országnak a belső működésével. Magyarország Orbán Viktor alatti útja a miniszterelnököt szélsőjobboldali figurák, mint Steve Bannon ikonjává tette, és olyan országoknak, mint Lengyelország, megmutatta, hogyan kell erodálni a demokratikus intézményeket.

Michail Ignatieff, a CEU elnök-rektora kifejtette a szerzőnek: „A múlt zárt rezsimjei szögesdrótok és őrtornyok mögött voltak, az elnyomás nyílt volt és félreérthetetlen. Orbán Magyarországán azonban tiltakozhatsz, elmehetsz, vállalkozást építhetsz, és az EU tagja vagy, annak az EU-nak, amely úgymond a demokráciák uniója”. A kommunista kor Magyarországával ellentétben van alkotmánybíróság, és sok más, névlegesen független őrtestület. Van rengeteg sajtóorgánum, amelyek munkatársai nem kell attól tartaniuk, hogy munkájuk miatt fizikai erőszak veszélye fenyegeti őket. És vannak szabad választások, amelyen bárki indulhat, de amelyeket Orbán nyert meg, amióta 2010-ben visszatért a hatalomba. A felszín alatt bonyolult valóság húzódik meg. Orbán szövetségesei ellenőrzik az Alkotmánybíróságot, és eleve lojális emberek ellenőrzik, hogy egyáltalán milyen ügyek kerülnek a testület elé: gyakorlatilag nem kerülnek például oda az Orbán Viktor és miniszterei elleni korrupciós ügyek, de ha mégis volt ilyen, senki nem hallott róla. Orbán a független média tulajdonosaira gyakorolt pénzügyi nyomással fokozatosan rászorította az illetőket, hogy adják el orgánumaikat az ő barátainak, vagy enyhébb vonalat kövessenek. Közben az állami média teljeséggel lojális Orbán Viktor iránt – írta a szerző, majd ezt követően szólt arról, hogy az állami tévé nem adott hírt a tüntetésekről, ezért néhány ellenzéki képviselő bement a székházba, és némi adásidőt kért, de kérésüket elutasították, és később erőszakkal kidobták őket.

Orbán Viktornak ugyan mutatós többsége van, de ez részben a média biztosította visszhang-kamrának köszönhető, amely elnémította az alternatív hangokat, valamint annak, hogy Orbán pártjának a javára átalakították a választási rendszert. Orbán és szövetségesei büszkén elismerik, hogy hogy kormányzási rendszerük eltért a liberális demokrácia modelljétől. De azt mondják, hogy az továbbra is demokratikus, csak ki kell tágítani a demokrácia fogalmát.

Orbán Viktor a demokráciát elsősorban a választások megtartásában látja, és nem a hatalmi ágak szétválasztásában, vagy a nyilvános diskurzus gazdagságában. Schöpflin György azt fejtegette a szerzőnek: Orbán Viktor kormányzási stílusának ellenfelei azt feltételezik, hogy a demokráciának csupán egyetlen, egyszerű modellje van. „A demokráciát veszélyeztetik, akik azt állítják, hogy csak liberális demokrácia létezik” – mondta Schöpflin. Némelyik bíráló számára Orbán rezsimje nem a demokrácia új meghatározásával, hanem a tekintélyelvűség megértésének korszerűsítésével értelmezhető.

Michael Ignatieff számára az Orbán-rezsim „új a nap alatt”, és nem lehet meghatározni a 20. századi tekintélyelvűség sablonjaival. Magyarországon 2018-ban megvan a 19. század közép-európai demokráciájának minden intézménye és jelvénye, de arra használják fel azokat, hogy ugyanazt a fajta központi ellenőrzést gyakorolják, mint a hidegháború tekintélyelvű rendszerében. Michael Ignatieff szerint „Ami itt van az pártállam új formája, de egyértelműen a múlt egypárti államainak mintáit reprodukálja. Ez ironikus, mert a rendszer a retorikájában hevesen kommunistaellenes, de a gyakorlatban a régi rendszer vonásait éleszti fel.”

Más bírálók számára Orbán rendszerének megértéséhez nem szükséges korszerűsíteni a tekintélyelvűség definícióját. „Orbán Viktor stratégiái valóban illeszkednek a múlt mintázataihoz” – mondta Jason Stanley, a Yale egyetem tanára, a Hogyan működik a fasizmus (How Fascism Works) című könyv szerzője. A kötetben Stanley azt kutatja, hogyan használnak fel mai vezetők – köztük Orbán Viktor – fasiszta ideológiákat és taktikákat vonzásuk és hatalmuk növelésére. Orbán ismételten felszólított arra, hogy Magyarország szerezze vissza státusát, amelyet területe és lakossága nagy részének elvesztése előtt a magáénak mondhatott, és sokszor kifejezésre juttatta, hogy a fajilag homogén társadalmat preferálja – írta a szerző, és megállapítását több Orbán-idézettel illusztrálta.

Jason Stanley szerint mindkét tényező egy fasiszta rendszer jellemzője. Stanley kifejtette: „Ha valaki olyan pozícióból kormányoz, amelyben az etnikai csoportja iránti lojalitás, valamint a mitikus múlt felülírja az igazságot, és az illetővel egyet nem értő emberek iránti tiszteletet, akkor ez egy fasiszta ideológia és fasiszta taktika felhasználása a hatalom megszerzésére és megtartására.” Hozzátette: „Az ellenőrzés, amelyet Orbán gyakorol a magyarok információhoz jutása felett, azt jelenti, hogy kormányzása már nem demokratikus, függetlenül attól, hogy hány szavazatot kap. A demokrácia ugyanis nem csupán egy választási rendszer, hanem egy kultúra, amely tiszteletben tartja az igazságot. Ha egy kormány egy olyan propagandarendszerrel, amely mindenkinek hazudik, megakadályozza, hogy a közönség hozzájusson a valós információkhoz, akkor minden alkalommal mindenki a legfelső vezetőre fog szavazni. Ez pedig nem demokrácia.

Ha Orbán eltér a klasszikus fasiszta mintától, annak főleg az az oka, hogy nincs Gestapója, az állam feletti ellenőrzése kevésbé az erőszakról szól” – mondta Stanley professzor.

A cikk szerzője szerint éppen ezért volt különösen figyelemre méltó az a bánásmód, amelyben az ellenzéki képviselőket részesítették a médiaszékháznál: Orbán Magyarországán szokatlan módon ez a meztelen erőszak demonstrálása volt. Emellett egy sor további látványos hatalmi lépés után következett be, amelyek mind azt mutatják, hogy Orbán már nem érzi szükségesnek, hogy mérsékelje akcióit.

Miután bebizonyosodott, hogy az európai vezetők nem szándékoznak megbüntetni Orbánt a korábbiakért, „Orbán most azt érzi, gyakorlatilag mindent megtehet anélkül, hogy az európai arénában szankciókat kockáztatna” – mondta Hegedűs Dániel, az Egyesült Államok Német Marsall Alapítványa kutatócsoport Magyarország-szakértője. Orbán Viktor éveken át megelégedett azzal, hogy kiegészítő intézkedések sorával korlátozta az igazságszolgáltatás függetlenségét, de december közepén egyetlen könyörtelen húzással párhuzamos bírósági rendszert hozott létre. A legutóbbi időkig hagyta, hogy a magánmédia legalább az autonómia halvány látszatát őrizze, és inkább azon volt, hogy lojális üzletemberek vegyék át az orgánumokat, ahelyett, hogy a kormány még látványosabb, központosított felügyelete alá helyezte volna ezeket. Ám decemberben a versenytörvényeket megkerülve lehetővé tette, hogy a lojális tulajdonosok a magyar újságok, rádió- és tévéadók százait „adományozzák” egy központi alapnak, amelyet legközelebbi szövetségesei közül három irányít.

Azt követően, hogy egy ellenzéki képviselőt fegyveres őrök kivonszoltak, kilöktek és kivittek a médiaszékházból, az illető képviselő – egyébként Hadházy Ákos – azt mondta: az, ahogyan kitették, vízválasztó pillanat volt. Eddig Orbán Viktor kormánya „a dezinformáció diktatúrája volt, de most átlépte a fizikai erőszak határvonalát”.

Ford.: Ara-Kovács Attila

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK