Kezdőlap Címkék Bírálat

Címke: bírálat

Szaúd Arábia ex titkosszolgálati főnöke elítélte a Hamászt

0

Turki al Fajszal herceg azok közé a kis számú arab vezetők közé tartozik, aki nyíltan bírálta a Hamász terrorakcióját. Igaz, hogy sietett hozzá tenni: Izrael is felelős azért, hogy idáig fajultak a dolgok, mert semmibe vette a palesztinok érdekeit.

“Nincsenek itt hősök, csak áldozatok“

– hangsúlyozta a szaúdi herceg, aki Houstonban a Rice egyetemen mondott beszédet.

A szaúdi királyi család tagja rámutatott: a Hamász nemcsak a háborús jogot, de a Koránt is megsértette azzal, hogy polgári személyeket mészárolt le Izraelben. A szaúdi herceg, aki hazája nagykövete volt Washingtonban és Londonban, Izraelt is bírálta a gázai övezet bombázásáért, mert “annak is ártatlan nők és gyerekek estek áldozatul.”

Bírálata lényegét a titkosszolgálat ex főnöke az Egyesült Államoknak címezte:

“Hogy lehet azt állítani, hogy a Hamász támadása nem volt kiprovokálva? A palesztin ügyek kezelése az elmúlt háromnegyed évszázadban az micsoda, ha nem provokáció?!”

– tette fel a kérdést Turki herceg.

Élő legenda Turki herceg , aki Oszama bin Ladent az USA figyelmébe ajánlotta

Fejszal király volt az édesapja, akit modernizáló törekvései miatt meggyilkoltak 1975-ben. A legjobb brit és amerikai egyetemeken végzett a szaúdi királyfi: Cambridge, Georgetown, Princeton. Hazatérve a titkosszolgálat vezetője lett, és 24 éven keresztül töltötte be ezt a tisztséget. Erre az időszakra esett a Szovjetunió Afganisztán elleni agressziója, melyet az USA az iszlamista erők bevetésével akart legyőzni. Szaúd Arábia is küldött iszlamista fegyvereseket Afganisztánba. Vezetőjük Oszama bin Laden volt, akit Turki herceg ajánlott a CIA figyelmébe. A Szovjetunió kivonult Afganisztánból, ahol fokozatosan az iszlamista erők vették át a hatalmat. A tálibokat az USA kérésére a pakisztáni titkosszolgálat képezte ki. A tálibok fogadták be az Al Kaidát, amely Afganisztánban készítette elő a szeptember 11-i merénylet sorozatot az Egyesült Államokban 2001-ben. Válaszul az USA lerohanta Afganisztánt, ahonnan húsz évvel később – beismerve a teljes kudarcot – kivonult. A tálibok újra hatalomra kerültek Afganisztánban, és jelezték: készek fegyverrel küzdeni a Hamász oldalán. Biden elnök épp az afganisztáni kudarcra utalva óvta Benjamin Netanjahu miniszterelnököt a gázai övezetet megszállásától amikor Jeruzsálemben járt.

A Hamász Irán támogatásával azért időzítette terrortámadását Izrael ellen október elejére, mert küszöbön állt Szaúd Arábia és Izrael megállapodása. A mostani feszült helyzetben erre nem kerülhet sor, de az amerikai diplomácia arra számít, hogy Szaúd Arábia karolja fel a palesztin ügyet a jelenlegi válság elmúltával. Washington Turki herceghez hasonlóan felrója Netanjahu miniszterelnöknek a palesztin kérdés elhanyagolását, és abban bízik, hogy a dúsgazdag Szaúd Arábia segítségével a palesztin területek megfelelő gazdasági lehetőségekhez jutnak, és így mérsékeltebb erők kerülnek vezető pozíciókba Ciszjordániában és a gázai övezetben.

Biden-Netanjahu szóváltás

0

Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök szerdán kihívóan reagált Biden elnök éles bírálatára kormánya vitatott igazságügyi átalakítási tervével kapcsolatban, és kijelentette, hogy Izrael „szuverén ország”, amely maga hozza meg döntéseit.

Miközben a hetek óta tartó csendes diplomáciai nyomás a szövetségesek közötti ritka nyílt vitába robbant ki, Netanjahu izraeli ellenfelei azzal vádolták, hogy veszélyezteti az Egyesült Államokkal fennálló régóta fennálló és kritikus kapcsolatát, ami ronthatja az ország képességét, hogy szembenézzen a ijesztő biztonsági kihívásokkal, beleértve Irán nukleáris helyzetét.

„Több mint 40 éve ismerem Biden elnököt, és nagyra értékelem Izrael iránti régóta fennálló elkötelezettségét” – mondta Netanjahu a Twitteren angolul közzétett nyilatkozatában. De hozzátette:

„Izrael szuverén ország, amely döntéseit népe akarata szerint hozza meg, és nem külföldről érkező nyomásra, beleértve a legjobb barátokat is.”

Netanjahu megjegyzései, amelyeket először az irodája adott ki Izraelben szokatlan időpontban, hajnali 1 órakor, azután hangzott el, hogy Biden azt mondta újságíróknak, hogy „nagyon aggódik” az izraeli események miatt. Az elnök megjegyzései az Egyesült Államok izraeli nagykövetének keddi javaslatára érkeztek, miszerint Netanjahu  hamarosan szívesen látnák Washingtonban.

Matolcsy: a kormány vasba fektet nem az agyba!

A Nemzeti Bank elnöke folytatja a hivatalos gazdaságpolitika bírálatát. Minden bizonnyal Orbán Viktor jóváhagyásával, mert különben nem jelenne meg a Magyar Nemzet online kiadásában.

Minden növekedési forrás fontos, de a legfontosabb a termelékenység növekedése – fedezi fel a spanyol viaszt a Nemzeti Bank elnöke. Ehhez jobb oktatásra lenne szükség és olyan intézményrendszerre, amely támogatja a kreativitást. Magyarországon szemmel láthatóan nem ez a helyzet pedig a hatalom rengeteg pénzt fektet be. Ennek következtében az ország eladósodik, de cserébe nem teremtődik meg a hitelek visszafizetésének alapja. Évtizedes dilemmája ez a magyar gazdaságpolitikának, de Matolcsy György most újra előhozta ezt, mert rádöbbent: az ígért felzárkózás Ausztriához csak vágyálom.

Szükség van-e a tervezett 5,9%-os államháztartási hiányra 2022-ben?

Matolcsy szerint nem. Ehelyett vissza kellene térni a 3%-os hiány alá vagyis nem kellene tovább növelni a gyorsan gyarapodó államadósságot. A magyar gazdaságpolitika nyilvánvalóan arra gondol, hogy az EU jövőre még nem kéri számon a 3%-os hiányt. Tehát ki kell használni a lehetőséget az állami beruházások fokozására az ország újraindításához. Így viszont az állam mindinkább korlátokba ütközik, mert az új pénz források megszerzése egyre költségesebb lesz.

Mit javasol Matolcsy?

Át kell térni az extenzív fejlődésről az intenzívre. Vagyis a termelékenységet kellene növelni. Ugyanezt javasolja Mellár Tamás, a Statisztikai Hivatal egykori elnöke, aki jelenleg ellenzéki képviselő.

A dolog szépséghibája az, hogy ezt már akkor felvetették amikor Matolcsy György a tanulmányait folytatta a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetemen a hetvenes években. Már akkor sürgették azt, hogy ne a hagyományos ágazatokban legyen tőkebefektetés hanem a jövő iparágaiban. Matolcsy most joggal kifogásolja, hogy az „okos beruházások” aránya elenyésző. Mellár Tamás szerint a nemzeti együttműködés rendszere tudatosan negligálja az okos beruházásokat, mert ezeket nem tudná úgy uralni mint a hagyományosakat. Valójában persze az igazán „okos beruházásokat” az érintett országok önmaguknak tartják fenn. A periféria gazdaságainak mint Magyarországnak ilyesmi nem nagyon jut ahogy Kelet vagy Dél-Európa többi gazdaságának sem. Egész Európa el van maradva ebben a tekintetben Észak Amerikától és Kelet Ázsiától. A kevés okos beruházás az EU centrum országának jut míg a periféria a hagyományos köröket futja – függetlenül attól, hogy a magyar kormány mit akar.

Matolcsy kritikája tehát bármennyire jogos is, de pusztába kiáltott szó marad. Nem azért, mert Orbán Viktor nem érti az idők szavát hanem azért, mert az okos beruházások terén Kelet Európának nem osztottak lapot.

Mi a bajom az ellenzéki pártokkal?

Nem tartom a magyarországi ellenzéket bírálhatatlannak, de nagyon ritkán hallok észszerű, megalapozott kritikát. Még az ún. „baloldali” médiában is legtöbbször csak kesergés, vagy hőbörgés zajlik. Különösen fájó az ezekben megszólaló hivatásosok tájékozatlansága, felkészületlensége. De ne kenjünk rá semmit az újságírókra – rendben.

Elöljáróban: az alábbiakat mindig elmondom a magam köreiben – nemritkán heves ellenkezést, bár inkább csak méla csendet kiváltva.

Akkor nézzük. Nagy hibának tartom, hogy a baloldal évtizedek óta képtelen a közbeszéd fontos kérdéseit meghatározni. Nemcsak ellenzékben – az MSZP-SZDSZ kormányok idején is folyamatosan védekeztek. 2010 előtt pl. naponta többször lehetett látni a mai külügyért, amint feltűrt gatyában áll egy lavór vízben, arról szónokolva mintegy 15 fős hallgatóságának, hogy a 300 forintos benzinár nyomorba dönti az országot. Ezt minden közcsatorna minden híradójában megismételték, miközben 20 másodperc jutott az akkori pénzügyminiszternek arra, hogy elmondja: meghaladta a 110 dollárt egy hordó olaj ára. (Ma kb. 395 forint egy liter benzin, a Brent olaj hordója meg most érte el a 80 dollárt, de 2016-ban a 40 dollárt sem érte el. Nem lennék meglepve, ha kemény megszorítások jönnének.)

Tökéletesen feleslegesnek tartom, hogy a jelenlegi kormányfő minden rezdülésére ugorjon az ellenzék, de tudom, hogy a „nép” ezt szereti hallani, és ha nem lenne minden híradásban valami Ovi szemétség, rögtön felzúgna a kórus: Persze, az ellenzék gyáva, lefizették…

Teljesen lényegtelen, hogy az első szolga meg az udvartartása mennyiért kanalazza a legjobb magyar étterem levesét. Őket minősíti: magára valamit adó ember megfizeti árán, amit megvesz. Ez csak egy piti potyalesés.

Azt kellene valahogy felfogni – és nemcsak az ellenzéki politikusoknak –, hogy a kormányoldalon szakértők hada számol, mér folyamatosan. 2-2,5 millió szavazat elég a kétharmadhoz ennél több ritkán jön össze nekik – csak nagy migráncsozások idején. Ütik is rendesen a migráncslovat, egészen a nevetségességig. Azért nyergelnek át fokozatosan Soros személyére, mert a migráncsozás kezd kifújni. Nem érdekli őket, hogy az ellenzék mit mond – már ezért is fölösleges változatos módokon szidni az udvartartást. Évek hosszú során pontosan felmérték a szavazók összetételét: hány férfi-nő, városi-vidéki, milyen iskolai végzettséggel várható az urnáknál. Mik azok a hívószavak, amikre ugranak. Pl: „Az egészség nem üzlet!” Vagy: „Vissza kell adni a munka (tanárok, orvosok, mikor ki, mi) becsületét!” Ezekkel nagy biztonsággal el lehet érni azt a két és félmillió szavazót, a többi meg kit érdekel.

Úgy látom, a következő kampány a generációk összeugrasztásáról szól majd:

egyre nagyobb számban lesznek a választók között, akik már a rendszerváltás után születtek. Nekik már nem mond semmit az ingyen bérbe vehető tanácsi lakás olcsó bérért, meg a biztos munkahely, egy életre szóló szakmával.

Mint minden személyi kultuszra épülő szervezet, a kormányoldal pártjai is nagyon fegyelmezettek: ha a vezér kiadja a hívószavakat, senki nem merészel mást mondani. (Még az a szerencsétlen, akit az MTVA-tól a mikrofon elé löktek, zavarában a bevándorlókat is belekeverte a szövegébe.)

Egy politikai pártban (mindegyikben) tökmindegy, hogy milyen okos vagy, vagy szép. (Ez utóbbi tán nem: a nőktől igenis elvárják, hogy valahogy kinézzen, a férfinak elég, ha „egy fokkal szebb az ördögnél”.) Ott egyetlen teljesítmény számít: hány szavazót tudsz hozni. Lázárt még meghagyta volna a posztján, hiszen elég jól elboldogult a „kormányinfókkal”. Egy ideig talán azt is elnézte volna neki, hogy jobban tud beszélni. De elvesztette Hódmezővásárhelyt. Be is húzta a farkát rendesen: szaladt gyorsan rendet tenni – sikerült is, hiszen a parlamenti helyet már visszahozta. Merthogy megmondták neki, kiknek beszéljen miről és hogyan – ő ezt fegyelmezetten teljesítette. Pont úgy, ahogy az MLM értékesítési rendszerekben is a dealerek szájába rágják, milyen szavakkal kell dicsérni a fogpasztát vagy a kelesztőtálat.

A demokratikus pártokban ez nem ilyen egyszerű

Már a programok is hónapokig készülnek – nem is bíbelődik ilyesmivel a Fidesz-KDNP – úgyse olvassa senki. Már pedig, aki érdeklődik a politika iránt, nem árt, ha előtte tájékozódik a politikai szereplők szándékai felől.

Gyakori a vád: hosszúak a programok, sok az általánosság bennük. Naná, hogy hosszúak: a programkészítésbe sokan beszállnak, hiszen az MSZP-nél meg a DK-nál még a helyi szervezetekben is megtárgyalják ezeket. Mindenki szeretné, ha a maga városa, választókerülete, szakterülete feltétlen bekerülne. Legutóbb felajánlottam – egyszer élőszóban, egyszer e-mailben -, hogy a 117 oldalas, egyébként nagyon alapos Sokak Magyarországa című programból szerkesztek egy kb. 15 oldalas változatot, ami a kevésbé …hm türelmesek számára is emészthető. Még csak választ sem kaptam – de lehet, hogy szerencsémre. Ki tudja, kinek a lábára léptem volna, ha nyom nélkül kihúzom veretes általánosságait?

Hiányolom a demokratikus pártokból a politikai innovációt

Azt, hogy engedelmesen ballagnak a hatalmon lévők járszalagján, és nem hagyják a fenébe az egészet, törnek egészen más úton.

Mondok két példát is. Az egyik a budapesti főpolgármester választás. Eddig soha, semmilyen bojkottal nem értettem egyet – igenis, ne bújjanak el se az országgyűlési választáson, se a parlamentből az ellenzéki pártok. De most nem jelöltem volna senkit a tisztségre: jókat röhögtem volna, ahogy Tarlós birkózik az ordító egérrel – vagyis a Puzsér nevűvel. De nem dobom a darálóba az egyik legpotensebb politikust, a párbeszédes Karácsony Gergelyt. (Sőt, Horváth Csaba is többet érdemelne ennél.) Méghozzá azért nem, mert a mai kurzus már jelentősen fölszámolta az önkormányzatiságot: nincs kétségem, ha ellenzéki lesz a főpolgármester, a Budapest-törvény maradékát is kiherélik. 22-ig mindenképpen csak csicskáztatják, ahogy Tarlóst is. Végül még a választók is őt szidják majd, hogy nem sikerült a fővárosból Kánaánt varázsolnia.

Ha meg veszít, akkor a nyakába varrják az ellenzék összes baját: ugye megmondtam, hogy egy gyenge alak??? Olyan meccsbe nem megyek bele, amiben akár győzök, akár vesztek – csak károm származik belőle. Viszont teljes erővel nyomom a kerületi vezetőket: a mai három mellé simán be lehetne hozni még hatot. Akkor aztán meg lehetne szorongatni a fővárosi közgyűlésben a főpolgit. A kerületekben meg lehetne a bázist építeni.

Elnézést, hogy a vidékről nem beszélek, nem ismerem annyira a helyzetet: csak azt tudom, hogy 18-ban a 158 vidéki választókerületből 3-ban (azaz három db!) tudott ellenzéki nyerni.

A másik ügy az európai parlamenti választások

A közkedvelt „ellenzéki” rádióban sikerült két órán keresztül úgy beszélgetni erről, hogy egyetlen szót nem ejtett senki arról: mivégre is az EP választás, mit szeretnénk és hogyan az Európai Unióban? Csak rágták a közöslista-különlista nevű gumicsontot. Hogy külön listák esetén elveszik x db szavazat, mert a Momentum, meg a kétfarkú kutyák elviszik, akár két mandátum is bukhat stb., stb. De ha minden ellenzéki egy listán indulna, verhető az uralmon lévő párt.

Könyörgöm: az Ovi pártnak változatlanul alig van kevesebb (úgy emlékszem 2% a különbség) szavazója, mint az összes ellenzéki pártnak összesen. Ráadásul megint előjött, hogy a Jobbikot is be kell venni az összefogásba. Na, ennek van egy „apró” akadálya, ahogy már tavaly is volt: a Jobbiknak ugyanis esze ágában sincs egy listán szerepelni a demokratikus pártokkal. Ahogy szerintem az LMP is változatlanul távol marad – ha májusban lesz még egyáltalán LMP. Szinte biztos vagyok abban, hogy a Momentum meg a Kétfarkú Kutyapárt is inkább önállóan méretné meg magát: nagy fegyvertény lenne számukra, ha az 5 százalékot elérve küldhetnének egy képviselőt Strasbourgba.

Persze lehet szidni – főként a szocikat, meg a dk-sokat, hogy: ”mer önzők, nem akarnak másnak helyet engedni”. Tudomást sem véve arról, hogy más a valóság. Különben is, már a hócipőm van tele ezzel az „összefogással”. Amikor 30 évvel ezelőtt elfogadtuk a rendszerváltást, sokszínű, pluralista politikai életet is akartunk, nem azt, hogy ha nem egy, akkor két karámba legyünk beterelve. Persze, ez nem jelenti, hogy ellenségem, aki másként látja a hazám ügyeit, egy-egy kérdésben akár az együttműködés is hasznos lehet. (A magyar jobboldalt pont az „egy a zászló, egy a tábor”-ral végezte ki a jelenlegi kormányfő masinériája.)

De gondolkozzunk már: mi a legfontosabb kérdés, ami ma az Európai Unió előtt áll?

Az, hogy továbbhalad a föderáció felé, ezzel egy egységes, erős államot teremtve az európai népek számára. Vagy megmarad a „nemzetek Európájának”, ami garancia arra, hogy az erősebb nemzetek majd megmondják, mi legyen, a kicsik, szegények meg majd egymás kárára marakodnak a nekik vetett koncon.

Akkor szavazzak arra a listára, amivel tán egy jobbikos képviselőt juttatok az EP-be? Annak a Jobbiknak egy tagját, amelyik – jó most épp nem éget nyilvánosan csillagos kék lobogót -, de minden ízében elzárkózó, valamiféle sose volt magyar szupremációról vizionál?

Na, ezt kéne világossá tenni minden fórumon, ahol csak lehet. Az ún. „ellenzéki” sajtó erre egyre kevésbé alkalmas.

Nagyjából ennyi a kifogásom az ellenzéki pártokkal – azzal is, amelyiket támogatom. Az, hogy minden lényegtelen ügyön rágódnak, nem mondják azt, amit fontosnak tartanak, akkor is, ha nem ezt kérdezik tőlük a hivatásos nyilvánosságban.

Rátesi Margit

EU: A bírósági reform Lengyelországban veszélyezteti a jogállamot

0

Napirenden volt a lengyel igazságügyi reform, ezzel kapcsolatban Magyarország is szóba került. Málta meg a meggyilkolt kormánykritikus újságírónő miatt került a figyelem középpontjába.

Frans Timmermans, a brüsszeli bizottság első alelnöke az európai parlament jogi és belügyi bizottsága előtt fejtette ki, hogy az a varsói parlament által megszavazott négy törvény, mely átalakítaná a bírói rendszert, fenyegetést jelent a jogállamra nézve.

Az Európai Néppárt nevében Roberta Metsola képviselő asszony különösen azt kifogásolta, hogy a lengyel kormány elutasítja a párbeszédet Brüsszellel ebben a fontos kérdésben. A lengyel kormánypárt, a PIS- a Fidesz-szel ellentétben – nem tagja a néppárti frakciónak az európai parlamentben. A PIS álláspontját Jadwiga Wisniewska asszony fejtette ki a bizottság előtt. Szerinte Brüsszelben teljesen hamis kép alakult ki a bírósági reformokról. Hangsúlyozta: őket a lengyel nép választotta, a parlament megszavazta a törvényeket. Így tehát tulajdonképp nincs miről tárgyalni. Duda elnök is kifogásolta a bírósági törvények egy részét, ezért egyeztetések folynak az államfő és Kaczynski PIS elnök szakértői között. Az Európai Uniót elsősorban az aggasztja, hogy az új törvények következtében megnövekedne a bíróságok politikai befolyásolásának lehetősége. Márpedig az Európai Unió alapelvei közé tartozik a bírói rendszer teljes függetlensége az államhatalomtól. Brüsszel nemcsak Lengyelországot bírálja ilyen ügyekben, de szó érte a ház elejét Magyarországon is. Frans Timmermans legutóbb Máltát figyelmeztette, hogy veszélyben a demokrácia miután egy kormányt bíráló újságírónőt maffia módszerekkel felrobbantottak a szigeten. Timmermans első alelnök hangsúlyozta: az EU elvárja Máltától, hogy a kormányzat tegyen meg mindent az igazság kiderítése érdekében. Málta éppen úgy mint Magyarország vagy Lengyelország, viszonylag új tagállam az Európai Unióban, ezért Brüsszelben nagy figyelemmel kísérik az európai normák betartását, melyet a tagállamok a belépéskor ünnepélyesen vállaltak is.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!