Kezdőlap Címkék Benkő Tibor

Címke: Benkő Tibor

Rendben vannak a magyarok Irakban

Rendben van a 200 magyar katona Irakban – közölte videókonferencián a misszió parancsnoka. A támadások miatt fokozott biztonsági intézkedések vannak érvényben. Egyelőre maradnak a katonák, bár az ellenzék vitatja a küldetést.

Az Irakban állomásozó magyar katonák parancsnokával egyeztetett élő videós kapcsolattal csütörtök reggel Benkő Tibor honvédelmi miniszter. A honvédelmi miniszter a sajtó jelenlétében egyeztetett Farkas Sándorral, az iraki magyar kontingens parancsnokával. Az alezredes a miniszternek elmondta: három nappal ezelőtt 72 órás veszély-figyelmeztetést adtak ki parancsnokságukon, amely szerint rakétatámadás, dróntámadás valószínű. Ez szerdára virradóra be is következett, Erbil környékén két rakéta csapódott be, az egyik felrobbant, a másik nem.

Irán több, mint egy tucat ballisztikus rakétát lőtt ki az amerikai erők által használt két iraki támaszpontra – az Ain al-Aszad bázis mellett támadást intéztek az iraki Kurdisztánban lévő erbíli támaszpontra is. Ezzel azt torolták meg, hogy az amerikaiak Bagdadban meggyilkolták Kászim Szulejmáni tábornokot, a Forradalmi Gárdához tartozó al-Kudsz különleges egység parancsnokát. A HM szerda reggel azt közölte, hogy éjszaka rakétatámadás ért több koalíciós katonai tábort Irakban. Magyar katona nem sérült meg.

Más magyar érdekeltségű állomáshelyen nem történt támadás. Valamennyi katona számára fokozott biztonsági intézkedés lépett életbe:

bunkerbe vonultak, folyamatosan viselték a repeszálló mellényt és a sisakot, és csak engedélyezett mozgások történtek. 

A parancsnok azt mondta, hogy a magyar katonák fegyelmezetten hajtották végre feladatukat. Kiemelte: jelenleg rendben vannak. Fel vannak készülve a további feladatok ellátására, s arra is, hogy bármi történjen, arra reagálni tudjanak.

Az otthon lévő hozzátartozóknak azt üzente, semmi olyan problémával nem szembesültek, amire ne tudnának reagálni. Külön kiemelte azt is, hogy sok segítséget kapnak otthonról. Arról is tájékoztatták őket, hogy Magyarországon családsegítő szolgálatot hoztak létre, hogy hozzátartozóikat megnyugtassák, rendben vannak.

A megbeszélésen a parancsnokkal együtt négy katona – köztük egy nő – vett részt. Egyikük a miniszter kérdésére válaszolva azt mondta,

biztonságban érzi magát, ahogy társai is.

A megbeszélés végén a miniszter beszélt az iraki parlament döntéséről is. Elmondta, hogy az iraki parlament részben – az ülésen nem mindenki vett részt – úgy döntött: azzal a kéréssel fordul a kormányhoz, hogy a külföldi katonák hagyják el az országot. Erről viszont az iraki kormány még nem döntött. Ezért

a két ország közötti kétoldalú megállapodás továbbra is érvényben van.

Azt is hangsúlyozta, hogy az országok többsége továbbra is folytatja tevékenységét Irakban. Megjegyezte, Irak, Szíria, Irán sajnos „nem arról híres, hogy ott béke és nyugalom van”, ezért még előfordulhat támadás. Feladatuk pont az, hogy számítsanak rá és felkészüljenek erre.

A tájékoztatón részt vett Böröndi Gábor, a Magyar Honvédség Parancsnokságának parancsnokhelyettese, Vidoven Árpád, a Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkára, Szabó István honvédelmi államtitkár és Béres János, a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat főigazgatója is.

Mintegy kétszáz magyar katona szolgál jelenleg Irakban. Egy részük egy NATO vezette misszióban, más részük az Egyesült Államok vezette nemzetközi koalícióban. A magyar katonák az iraki kormány kérésére, a magyar Országgyűlés felhatalmazása alapján látják el feladataikat. Ezek közül – az elmúlt napok történései nyomán – csak a kiképzési feladatokat függesztették fel – mondta a miniszter. Kiemelt fontosságú, hogy a katonáknak a legnagyobb biztonságot tudják garantálni. Ezzel együtt

békemisszió esetén nem lehet teljes biztonságról beszélni

– tette hozzá Benkő.

A Magyar Honvédség parancsnoka, illetve helyettese hetente videókonferenciát tartanak minden misszió vezetőjével, a parancsnokok beszámolnak, mi történt a náluk, milyen új kihívások jelentek meg, milyen esetleges szigorító intézkedésekre van szükség.

A parlament tavaly decemberben hosszabbította meg 2021. december 31-éig a Magyar Honvédség részvételét kétszáz katonával az Iszlám Állam nevű terrorszervezet elleni nemzetközi koalíciós műveletekben az Iraki Köztársaság területén. Magyarország az Egyesült Államok felkérésére 2015-ben csatlakozott a többnemzeti misszióhoz.

Hosszas, részletes, érdemi tájékoztatást adott a honvédelmi vezetés az Irakban állomásozó magyar kontingens helyzetéről – hangsúlyozták ellenzéki képviselők, miután Benkő Tibor honvédelmi miniszter hivatalában adott tájékoztatást az Országgyűlés honvédelmi és rendészeti bizottságának.

Vadai Ágnes, a bizottság DK-s alelnöke és Harangozó Tamás, a bizottság szocialista tagja is azt hangsúlyozta: biztosították őket arról, hogy a magyar katonák biztonságáért mindent megtesznek, minden eshetőségre fel vannak készülve.

Harangozó azt is mondta: jogi szempontból nem indokolt a magyar katonák hazahozatala. Mindketten azt mondták, mindezek ellenére a Magyar Honvédség jelenlegi iraki misszióját nem támogatják, azt a parlamentben nem is szavazták meg.

Nyilatkozatokban csepegtetett fegyverkezési tervek

A parlament helyett a sajtóban üzenik meg illetékesek, milyen újabb hadieszköz-vásárlásokra készül a kormány. A páncélosok száma se annyi lesz, újabb repülőgépek jönnek, legutóbb pedig kiderült: légvédelmi rakétarendszert is vesznek, már idén.

Példátlan a parlamentáris rendszerekben, hogy a törvényhozás szinte semmit se tud arról, a regnáló kormány milyen eszközöket, rendszereket kíván vásárolni a hadsereg számára, és ezt miből akarja kifizetni. Olyanokat, amelyek jelentős része több ciklusra szóló fejlesztés, következő kormányok kezét kötheti meg a konszenzus nélküli pénzköltés.

Ráadásul ezek az eszközbeszerzések teljesen átírják a honvédséggel kapcsolatos nagyjából húsz éves alkalmazási irányt, s az ehhez kötődő fejlesztési elképzeléseket is.

A decemberben bejelentett páncélosvásárlással kapcsolatos biztonságpolitikai kérdőjelekről már írtunk. Akkor az derült ki, hogy – határidő és ütemezés megjelölése nélkül – a Magyar Honvédség kap

  • 44 darab német Leopard 2 harckocsit,
  • 24 darab német PzH 2000 önjáró löveget.

Azt pedig már féléve tudtuk, hogy vesznek

  • 16 darab német-francia Airbus H225M közepes kategóriájú harci helikoptert,
  • 20 darab Airbus H145M könnyű harci helikoptert.

Árat „természetesen” nem árultak el. Korábbi nemzetközi ügyletek publikus költségeiből kiszámoltuk, hogy ezen üzletek ára elérheti, akár meg is haladhatja a 320 milliárd forintot. Már ezek lényegében lenullázhatják a honvédség rendelkezésére álló jövőbeni fejlesztési forrást.

Akkori cikkünk írásának napján minden előjel nélkül hozta nyilvánosságra az Airbus és a magyar fél, hogy veszünk

komplett légvédelmi rakétavezetési rendszert

(SAMOC – Surface-to-Air Missile Operations Center) a légierő számára. A létesítmény lehetővé teszi a földi telepítésű légvédelem (GBAD – Ground Based Air Defence) valós adatokon alapuló koordinációját az ország egész területén.

Árról szóló információval ezúttal se fárasztották az adófizetőket.

Csak bő két hét elteltével aztán megtudhattuk, nem is annyi az annyi. Január első napjaiban az InfoRádióban arról beszélt Benkő Tibor honvédelmi miniszter, hogy

a 44 Leopard páncélos valójában 56.

Merthogy a legújabb típusú A7-eseket csak 2025-re gyárthatják le, ezért tizenkét darab A4-es harckocsit lízingelünk, hogy meg tudjuk kezdeni azonnal a személyi állomány kiválogatását, felkészítését. Nyilván ezek se két fillérbe kerülnek, és mivel ezek az A4-esek minimum 27, maximum 34 évesek, alighanem felújításra szorulnak, amelynek költségét a vevő szokta állni. És az se tudható, mi lesz velük hat év múlva: hová adja el a HM, netán ezek is itt maradnak?

Ugyanebből az interjúból tudhatta meg a nagyérdemű, hogy tíz éves terv keretében (tehát 2028-ig, noha hivatalosan meghirdetve a Zrínyi 2026 keret van érvényben)

„a légierő teljes spektrumában”

terveznek, amelynek alapján a 36 helikopter mellé

nyolc repülőgépet is vásárolnak.

Benkő szavaiból az hámozható ki, hogy a két Airbus A319-es és a két Falcon luxus-kisgép (amelyek leginkább Orbán Viktor szállításaival váltak ismertté) nem a vége a bevásárlásnak, mert összesen három közepes csapatszállítóról beszélt a miniszter.

És ezeken felül jön még három, kimondottan nehéz katonai eszközök szállítására alkalmas repülőgép is; ennek igényéről hosszú évek óta szó van, hogy ne bérelni kelljen külföldről (általában Ukrajnából nagy, Antonov szállítógépeket), és a szűk szállítói kapacitás a NATO európai erőiben általános probléma.Csak jelezzük: Az Airbusnak ilyenje is van, az A400-as.

De a tényt ezúttal is a sajtóban közölték. Ahogyan azt is, hogy

„modernizált Gripenekről”

is szó van.

Pár nappal később ezúttal tévéinterjúban, a kormánypárti Echóban mondta el Böröndi Gábor altábornagy, a Honvéd Vezérkar főnökhelyettese, hogy a svéd Saab által gyártott Carl Gustaf tankelhárítókat vesz a honvédség.

Mégpedig 20 milliárd forintért vállról indítható páncéltörő rakétavetőket

2019 és 2026 között.

A legutóbbi hétvégén aztán ismét Benkő vette át az infócseppek hullatását. Egy vele készített MTI-interjúban egy rövid mondatban elrejtve hangzott el, hogy már az év első felében a légvédelem számára

új rakétakomplexum-rendszer és az ahhoz tartozó rakéták

beszerzését tervezik. Egyebeket ezúttal se tudtunk meg, a jól kiválasztott médium pedig nem feszegette.

Ha ezeket a tételeket sorba vesszük – kiindulva az elején említett minimum bő 300 milliárdból -, akkor valószínűleg arról

a 650 milliárdos keretről van szó,

amelyet a nyilvánosság is csak meg nem erősített hírként ismerhet. A tavalyi áprilisi választás előtt a parlament honvédelmi bizottságának fideszes többsége hagyta jóvá ezt az összeget katonai beszerzésekre.

Az ezek után már csak apró betűs hír, amiről a Népszava írt ma, hogy a Leopard páncélosokat úgynevezett ellentételezés nélkül vásárolja meg a HM. Korábban, legelőször az első Orbán-kormány idején elfogadott kormányrendelet kötelezővé tette az egymilliárd forintot elérő vásárlások esetén ezt a konstrukciót.

Eszerint a szállítónak ellentételezési (angol szakkifejezéssel offset) ajánlatot kellett tennie, mégpedig a vételár egészére. Ennek alapján a Gripenek beszerzésekor a svéd-angol konzorcium először 105, majd 110 százalékot vállalt, amelyet már a 2002 utáni szocialista kormány megvalósultnak ismert el.

Ennek keretében egyharmadot kellett itteni beruházással fedezni, a többit Magyarországról kiinduló exporttal, illetve hazai cégek külpiacra segítésével teljesíteni. A Gripen svéd gyártója, a Saab, illetve ennek anyaholdingja, a Wallenberg csoport szinte teljes egészében olyan befektetéseket (illetve ezek bővítését) vállalta, amelyek amúgy is megtörténtek volna (például Electrolux, Astra Zeneca), és a programba hivatalosan bevont 14 cégben voltak olyanok, amelyek nem is tudtak arról, hogy résztvevői lettek volna az ellentételezésnek.

Ennek következtében a Gripenek megvétele valószínűleg nem eredményezett pótlólagos gazdasági növekedést, de legalább biztosította azt, hogy ha mentesítik is a közbeszerzés alól, legalább valamilyen erőfeszítést kell tennie a szállítónak.

A jelenlegi vásárlásokban már se közbeszerzésről, se bármilyen ellentételezésről nincs szó.

Mire készülnek a honvédséggel: külső vagy belső zavargásra?

Rugalmasan értelmezhető „honvédelmi veszélyhelyzetre” is felkészülne a kormány, amelyben szomszédos országban kialakult krízist említ a törvénymódosító javaslat. Mégis mintha valami belső rendvédelmi feladatot adnának a honvédségnek a „tömeges bevándorlásra” hivatkozva.

Rejtő Jenővel szólva „mit kavarnak”? A vezérkari főnökből nemrégiben honvédelmi miniszterré előkapott, meglehetősen lojálisnak tetsző Benkő Tibor tábornok terjedelmes törvénymódosító pakkot nyújtott be a parlamentnek, amelynek néhány fontos, mindenképpen érdekes, de nem rendszerátalakító javaslata futott végig a sajtón az állami hírügynökség készséges copy-paste híradása alapján. Essünk túl ezeken, hogy aztán a lényegre térhessünk.

Az egyik a Honvédelmi Minisztérium (HM) és a Magyar Honvédség (MH) szétválasztása, a MH Parancsnokságának létrehozása. Szervezetszociológusok, jogászok és főleg maguk, az érintett katonák jól elvitatkoznak a vezetés és irányítás mibenlétéről, különbségéről, a jó szervezeti felállás tartalmáról. A lényeg az, hogy visszaállítják a rendszerváltás után kialakított (és az MSZP-SZDSZ-kormány idején a jelenlegire megváltoztatott) formációt, amelyben a HM központi közigazgatási szerv, a MH-et parancsnok, alatta haderőnemi (szárazföld, légierő, logisztika) parancsnokok vezetik. A honvédség parancsnoka egyúttal a vezérkari főnök lesz (ami viszont annak előtte nem volt).

Konyhanyelven fogalmazva a gyakorlatban

nem oszt, nem szoroz, része-e a HM-nek a honvédség.

Mindkét felállásban van példa hatékony és gyengécske seregre.

Ezt bizonyítja az is, ami a habot verő másik módosítás miniszteri indoklásában olvasható. Ez pedig a hadkötelezettségi behívhatósági életkor 40-ről 50 évre emelése. A részletes indoklásban szépen leírják, hogy a várható élettartam, de főleg a népességfogyás miatt apad a hadra fogható férfinépesség száma. A változással

plusz 850 ezer ember válik behívhatóvá.

Itt olvashatjuk azt az őszinte beismerésnek értelmezhető mondatot (remélem, megfogalmazója nem üti meg bokáját), amely a fentebbi „nem oszt, nem szoroz” alátámasztása.

Az ismeretlen HM-es jogász azt íratta alá miniszterével, hogy

„a katonai szervezeteknél rendszeresített beosztások békeidőszaki feltöltése nehézségekbe ütközik, illetve az elmúlt évek tapasztalatai alapján nem csökken a kiáramlás mértéke sem”.

Ennyit nyolc év sikertörténetéről.

Nyilvánvalóan ennek egyik orvossága lenne – bár ezt nem a hadkötelezettséggel összefüggésben tálalják – az önkéntes tartalékosság választásának megédesítése. (Jelenleg a 2010 előtt civil objektumőrök beöltöztetésével, illetve semmire se használható „öregfiúk”, meg kormánytisztviselők tartalékosnak beterelésével duzzasztották fel az állományt.) Most a honvédségi illetményalap 100 százalékával megegyező összegű

szolgálati díjat és különféle pótlékot adnának az önkéntes tartalékosok

tényleges szolgálati idejére (vagyis amikor kiképzésen vannak).

És akkor nézzük, mi a van a „honvédelmi veszélyhelyzettel”. A honvédelemről, Magyar Honvédségről és különleges jogrendben bevezethető intézkedésekről szóló törvény módosítása intézkedésre adna jogot a kormánynak az úgynevezett különleges jogrendben ismert helyzetek (rendkívüli állapot, szükségállapot, megelőző védelmi helyzet, terrorveszélyhelyzet) kihirdetése előtt.

A törvénymódosítás értelmében a kormány a honvédelemért felelős miniszter javaslatára

  • Magyarországgal szomszédos államban kialakult és katonai kezelést is igénylő és Magyarország biztonságát közvetlenül veszélyeztető veszélyhelyzet magyarországi hatásaira,
  • vagy az Észak-atlanti Szerződés 4. vagy 5. cikkével összefüggő kötelezettségek teljesítésére való felkészülés érdekében

a kormány honvédelmi veszélyhelyzetet hirdethet ki.

A második pont egyértelműen fügefalevél ahhoz, hogy (nemzetközi) jogi támasztékot barkácsoljon a továbbiakhoz. A washingtoni szerződés (a NATO alapokmánya) idézett két cikkelye a kollektív védelem sarokpontja. Előírja a kölcsönös segítségnyújtást és azt, hogy bármely tagot ért támadás a NATO egésze elleni agressziónak tekintendő. Ennek alkalmazására 1949 óta eddig egyszer került sor: 2001. szeptember 11. után, amikor a NATO és az ENSZ a talibán által uralt Afganisztán állami szervezésű támadásának minősítette a merényleteket.

Ezt erősíti a módosító csomag egy későbbi paragrafusa, amely az úgynevezett nemzeti befogadó támogatást pontosítja, de az alapelveket nem érinti. Ez a NATO-alapszerződés 5. cikkelye szerinti szövetségesi segítséghez adott hazai közreműködés feladatait sorolja fel. Itt szó sincs honvédelmi veszélyhelyzetről.

A hatályos joganyag és az egyetlen példa alapján egyértelmű:

közvetlen támadás kell ahhoz, hogy az 5. cikkely lehetőséget adjon a NATO felvonulására tagállamai védelmében.

A „Magyarországgal szomszédos államban kialakult és katonai kezelést is igénylő és Magyarország biztonságát közvetlenül veszélyeztető veszélyhelyzet” ennek alapján nem tűnik elegendő indoknak.

Vagyis a módosítás ezen része pestiesen szólva rizsa.

Figyelemre méltó része a javaslatnak az a passzus, amely szerint a honvédség fegyverhasználati joggal ellátott feladatait kiegészítik a honvédelmi veszélyhelyzet idején az államhatár ellenőrzésében való részvétellel.

Ez színtiszta belső rendvédelmi feladatnak látszik, amely szemben áll azzal a nemzetközileg is uralkodó felfogással, hogy békeidőben a hadseregnek nincsenek belső feladatai. A hatályos jogszabályok időt állóan körülírták azokat a különleges helyzeteket, amelyek bekövetkeztekor a honvédség bevethető a határokon belül.

Az újonnan megkonstruálandó

vészhelyzetet hat hónapra rendeletben hirdethetné ki a kormány,

s akkor hosszabbíthatná meg, ha a feltételek változatlanul fennállnak. Ha pedig az Országgyűlés szakbizottsága az ezt indokló beszámolót nem fogadja el, a kormány a honvédelmi veszélyhelyzetet nem hosszabbíthatja meg.

Zavaró, vagy éppenséggel beszédes részlet, ami szerint nem hirdethető ki honvédelmi veszélyhelyzetet, valamint ezt haladéktalanul meg kell szüntetni, ha rendkívüli állapotot, megelőző védelmi helyzetet, szükségállapotot, váratlan támadást és terror-veszélyhelyzetet hirdetnek ki. Vagyis

nem lehetséges, mielőtt a jelenleg ismert, elsőrendűen külső agresszió érné az országot.

Első látásra nem segíti a tisztánlátást a törvényjavaslathoz fűzött indoklás. Vagy esetleg pont ráengedi a fényt a valóságra? Benkő Tibor azzal érvel, hogy az elmúlt években jelentős változásokon átesett biztonsági környezetben az új típusú biztonsági kihívások egyértelműen szükségessé tették az államok védelmi szabályozásának újragondolását. Ez vitathatatlan, az úgynevezett aszimmetrikus, illetve a HM javaslatában említett hibrid hadviselés valóság: nem reguláris haderő által indított támadások, a hagyományos és újszerű módszerek vegyítése mindennapjaink része.

Ebből azonban nem következik az, hogy – miként fogalmaznak a javaslatban – „elmosódnak a határok a békeidejű és különleges jogrendi szabályok között”.

Térségünkben szerencsére nincsen olyan veszély, amely a belső rendszabályok szigorítását megkívánná. Ha csak az nem, amit a törvénymódosításban alátámasztásnak szán a miniszter (?), hogy a határok „elmosódásának”

„első példája a honvédelmet is érintően a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet”.

Amiről tudjuk, hogy anélkül tartható életben különleges felhatalmazásként immár jó két éve, hogy tömeges (vagy bármilyen) bevándorlás lenne.

Mindezek után olvassuk azt, hogy fel kell készülni az új típusú „szürke zónás” (?) kihívások hatékony kezelésére a szabályozás terén is. S itt érünk el a lényeghez.

„Ezt a célt szolgálja a honvédelmi veszélyhelyzetre vonatkozó javaslat, amely egy béke idejű, szélesebb körű, illetve

az új típusú kihívásokhoz alkalmazkodó rugalmasabb felhatalmazást

kíván biztosítani a Kormány számára a válságok kezelésére való felkészülés, illetve az eszkaláció elleni fellépés hatékonyságának növelése érdekében” – áll szó szerint (helyesírási hibákkal együtt) a törvényjavaslat indoklásában.

Az már csupán „vörös farok”, hogy a honvédelmi veszélyhelyzet kihirdetésének célja „a felkészülési feladatokkal összefüggésben az országvédelemre, vagy szükség esetén a különleges jogrend kihirdetésére való hatékony felkészülés biztosítása és ennek érdekében a szükséges intézkedések bevezetésének lehetővé tétele a különleges jogrend kihirdetését nem indokoló fenyegetésekkel összefüggésben”.

A magyar nyelvet (talán nem véletlenül) meglékelő mondatrém lényege az, hogy mielőtt a jól körülhatárolt, nemzetközi szabályokból is ismert valóban rendkívüli helyzetek valamelyike bekövetkezne, a kormány kapjon „rugalmasabb felhatalmazást”

valaminő veszélyhelyzet bejelentésére.

Amint azt már írtuk, a szöveg sokat mondó indoka a „Magyarországgal szomszédos államban kialakult és katonai kezelést is igénylő és Magyarország biztonságát közvetlenül veszélyeztető veszélyhelyzet magyarországi hatása”. Ennek jelenleg egyetlen valamire való formája az ukrajnai csetepaté. Oroszországostul (a keleti országrész bekebelezése a közben Budapesten feléledő „testvéri kapcsolatokkal”), valamint az ottani oktatási nyelvhasználat körül több, mint egy éve zajló – magyar szempontból egyre terméketlenebb – vitával, ami immár nyugati kapcsolataink közé ver mind nagyobb éket.

Október közepén a Népszava írt kiszivárgott diplomáciai források alapján alapján arról, hogy Magyar Levente külügyi államtitkár zárt ajtók mögött próbálta meggyőzni a budapesti külföldi nagyköveteket az ukrajnai magyar álláspontról.

Ezen érdekes kijelentése volt Magyar Leventének, az, hogy a magyar-ukrán konfliktus

„eddig jogi természetű volt”.

„Ha eddig jogi volt, de ezután ezek szerint már nem, akkor vajon milyen lesz a jövőben?” – tette fel a kérdést egy diplomata, azzal, hogy az államtitkár nem fejtette ki bővebben, mire gondolt.

És hogy még ennél is több aggodalomra adjon okot a benyújtott módosítás, idézzük fel, amiről már szó volt, hogy a honvédség fegyverhasználati joggal ellátott feladatait kiegészítenék a honvédelmi veszélyhelyzet idején az államhatár ellenőrzésében való részvétellel, ami normális körülmények közt egyáltalán nem a sereg dolga.

Emellett azonban a különleges jogrendben bevethető intézkedések eddigi sorát megtoldanák azzal, hogy a katonai rendészek lőfegyveren kívüli kényszerítő eszközeibe bekerül a gumibot és a tonfa.

Ezek tipikus tömegoszlató felszerelések.

Mindezeken túl a katonai rendfenntartók jogot kapnának arra, hogy szabálysértés tettenérése esetén civileket is felszólíthassanak az abbahagyásra, és rendőr megérkeztéig visszatartásukra. Valamint

katonai objektumon kívül is igazoltathatnának nem katonákat,

ha azok ott tartózkodása „jogszerűségének tisztázása” érdekében erre szükség van.

Nem kell konteó-hívőnek lenni ahhoz, hogy feltegyük a kérdést: mire készülnek? Piszkos Fredet idézve: kavarnak vagy nem kavarnak? A helyzet azért komolyabb a rejtői idealizált légiós világénál.

Itt az új kormány névsora

0

Havasi Bertalan, a miniszterelnök sajtófőnöke az MTI-nek küldött közleményében azt írja: Orbán Viktor lezárta konzultációit a kormányalakításról.

MTI Fotó: Soós Lajos

A közlemény szerint Orbán Viktor Áder János köztársasági elnök felkérésének megfelelően az elmúlt napokban konzultációt folytatott a kormányalakításról. Ez lezárult, eredményéről a miniszterelnök tájékoztatta a Fidesz és a KDNP elnökségét. Az új kormány az Országgyűlés alakuló ülését követő hetekben áll fel.

A közlemény szerint a kormány névsorára Orbán a következő javaslatot teszi (a közleményben szereplő sorrendben). Félkövérrel az új minisztereket jeleztük:

  • Semjén Zsolt nemzetpolitikáért, egyházügyekért és nemzetiségekért felelős miniszterelnök-helyettes
  • Pintér Sándor belügyminiszter
  • Varga Mihály pénzügyminiszter
  • Benkő Tibor honvédelmi miniszternek
  • Bártfai-Mager Andrea nemzeti vagyon kezeléséért felelős tárca nélküli miniszter
  • Palkovics László nemzeti innovációs és technológiai miniszter
  • Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter
  • Rogán Antal Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető miniszter
  • Trócsányi László igazságügyi miniszter
  • Nagy István agrár- és vidékfejlesztési miniszter
  • Kásler Miklós emberi erőforrásokért felelős miniszter
  • Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter
  • Süli János paksi atomerőmű bővítéséért felelős tárca nélküli miniszter

A közlemény szerint „Magyarország új kormánya nemzeti kormány lesz, mely Európa és Magyarország keresztény értékeken alapuló kultúrájának megőrzését, az ország határainak megvédését, a teljes foglalkoztatottság megteremtését, a gyermekvállalás támogatását és hazánk idős polgárainak megbecsülését tartja elsődleges feladatának”.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK