Mégsem tüntetik ki a lengyel írónőt, aki szerint a zsidók vígan éltek a varsói gettóban. Ewa Kurowska-t egy befolyásos jobboldali emigráns szervezet Lengyelország New York- i főkonzulátusán tervezte kitüntetni.
Mateusz Morawiecki, lengyel miniszterelnök tanácsadója közölte: ugyan nem állami kitüntetésről volt szó, de a félreértések elkerülése érdekében nem engedélyezik a kitüntetési ceremónia megtartását a hivatalos lengyel külképviseleten.
Korábban sokan bírálták külföldön Lengyelország új holokauszt törvényét. Mateusz Morawiecki tavaly Münchenben éppen Benjámin Netanjahu izraeli kormányfő jelenlétében próbálta meg védelmébe venni a törvényt, amely hároméves börtönnel bünteti azt, aki lengyel haláltáborokról beszél vagy ír. Azt állította, hogy nemcsak a németek, hanem mások – a lengyelek mellett a zsidók is – felelősök a holokausztért. Ez óriási felháborodást keltett Izraelben. Jelenleg egy izraeli-lengyel vegyesbizottság próbálja meg elsimítani az ellentéteket.
Tavaly Netanjahu budapesti látogatásán találkozott a visegrádi vezetőkkel, akik ígéretet tettek arra, hogy határozottan fellépnek az antiszemita megnyilvánulásokkal szemben. A varsói parlament ezt követően fogadta el a holokauszt törvényt.
„Helyes, hogy a józan ész győzött és Ewa Kurowska nem kap kitüntetést a New Yorki főkonzulátuson”
– hangsúlyozta Matthew Tyrmond, egy másik kitüntetett. A szélsőjobboldali Breitbart rádió rendszeres szereplője közölte: sokan nem kívánnak egy teremben tartózkodni Ewa Kurowska-val. Hozzátette, hogy ő is ezek közé tartozik.
A varsói gettóban többszázezer zsidót zsúfoltak össze rémes körülmények között. Sokan közülük éhen haltak. Miután a nácik megkezdték a gettó lakóinak elszállítását Auschwitzba, kitört a felkelés, melyet az SS vérbefojtott. A varsói gettó lakóinak csak elenyésző kisebbsége élte túl a holokausztot.
Benjamin Netanjahu rossz barátokat választ Európában – írja egy európai zsidó szervezet vezetője a Politico európai kiadásában. William Echikson a European Union of Progressive Judaism nevű szervezet brüsszeli irodáját irányítja és emellett a Centre for European Political Studies digitális igazgatója. Kifejti: nem a populista és gyakran antiszemita irányzatokkal kellene Netanjahunak együttműködnie, hanem az Európai Unióval.
Amely hosszú idő után újból teljes mellszélességgel felvállalja az antiszemitizmus elleni harcot Európában, Frans Timmermans bizottsági alelnök irányításával. Nem mindíg volt ez így: 1999-ben Romano Prodi, az Európai Bizottság elnöke úgy mondott holokauszt emlékbeszédet Auschwitzban, hogy egyetlenegyszer ejtette ki azt a szót, hogy zsidó. Maga Romano Prodi beleírta a beszédbe, hogy Auschwitzban elsősorban zsidókat gyilkoltak meg, de az akkori Európai Bizottság ezt kihúzatta vele mondván, túlságosan érzékeny pontot érint.
Ma teljesen más a helyzet, de Izrael kormányfője mégiscsak azzal az Orbán Viktorral működik együtt, aki szemben áll Brüsszellel és egy Soros-ellenes kampánnyal nyerte meg a választást Magyarországon, írja Echikson. Amikor pedig Kovács Zoltán kormányszóvivőt megkérdezték, hogy a Soros-ellenes kampány nem antiszemita-e, akkor így válaszolt: Netanjahu izraeli miniszterelnök is bírálja Soros Györgyöt.
Izrael miniszterelnöke az elsők között gratulált Orbán Viktornak választási sikeréhez.
Netanjahu azért támogatja Orbánt, mert úgy véli: a zsidóságnak nincs jövője Európában, mindenkinek ki kellene vándorolnia Izraelbe. Ezt ki is jelentette korábban Párizsban. Az akkori francia államfő, Francois Hollande ezt visszautasította mondván: Franciaország meg tudja védeni zsidó polgárait is.
Az EU ugyanezen az állásponton van: zsidók évezredek óta élnek Európában és semmi okuk a kivándorlásra. Netanjahunak tehát nem a populista Orbánnal kellene együttműködnie, hanem az Európai Bizottsággal – hangsúlyozza a szerző, aki szerint a zsidóságot épp a populizmus fenyegeti az EU keleti felében és az arab antiszemitizmus Nyugat Európában. Ez ellen kellene küzdenie Izrael miniszterelnökének szerinte. Netanjahu viszont úgy látja: a növekvő antiszemitizmus Európában elősegítheti azt, hogy a zsidók tömegesen kivándoroljanak Izraelbe. Erre ott nagy szükség is van, hiszen gyors ütemben növekszik az arab kisebbség, amely másodrendű állampolgárnak érzi magát Izraelben.
Izraelben nagy felháborodást keltett, hogy a lengyel miniszterelnök édesapja a zsidókat is részben felelősnek tartja a holokausztért. A lengyel kormány elhatárolódott a
nyilatkozatoktól.
Kornel Morawiecki, aki korábban maga is szenátor volt, úgy nyilatkozott a zsidók gettóba zárásáról:
„oda nem kényszerből, hanem önként mentek”.
Szerinte a zsidók így akartak elkülönülni a „piszkos lengyelektől”, mert önmagukat a kiválasztott nép tagjainak nevezték. Bartosz Cichoki külügyminiszter-helyettes ma kijelentette, hogy Kornel kijelentései nem tükrözik a lengyel kormány álláspontját.
Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök korábban Münchenben arról beszélt, hogy a zsidók kiirtásáért nemcsak a náci Németország a felelős, hanem voltak olyan lengyelek, oroszok vagy épp zsidók, akik hozzájárultak a holokauszthoz. Erre válaszul Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök kijelentette:
a lengyel kormányfő nem ismeri a történelmet!
Arra azonban már nem volt hajlandó, hogy visszahívja Izrael varsói nagykövetét. Netanjahu amikor tavaly Budapesten járt, akkor találkozott a visegrádi államok vezetőivel. A kelet-közép-európai országok kormányfői megígérték neki, hogy szembeszállnak mindenfajta antiszemitizmussal. Ehhez képest Magyarországon virágzik a Stop Soros-kampány, Lengyelországban pedig olyan törvényt hoztak, mely hároméves börtönnel bünteti, ha valaki lengyel haláltáborokról beszél vagy ír.
A koalíció pártjai kompromisszumos megoldást találtak az ultraortodoxok katonai szolgálat alóli felmentését biztosító törvény ügyében, ezzel megoldódott a koalíciós válság.
Benjamin Netanjahu (MTI/EPA/Olivier Hoslet)
A hírt a 10-es csatorna nevű kereskedelmi tévé jelentette be. A kormányban részt vevő kisebb pártok a korrupciós botrányok sorába keveredő Benjamin Netanjahu miniszterelnök háta mögött egyeztek meg, mert nekik nem áll érdekükben az előrehozott választás – arról, hogy Netanjahunak miért jött volna ez jól, itt írtunk bővebben.
A válságot kirobbantó Egyesült Tórapárt beleegyezett, hogy az ultraortodoxook katonai felmentését biztosító törvényjavaslatukról csak első olvasatban szavazzanak a parlamentben, és így is
megígérték, hogy megszavazzák a jövő évi költségvetést.
Eredetileg azt akarták, hogy fogadják is el a törvényt. Az engedménnyel viszont elhalasztották a döntést.
A legnehezebb a szélsőjobboldali, de vallásellenes Avigdor Liberman meggyőzése volt. Az utóbbi napokban megjelent közvélemény-kutatások viszont azt mutatták, hogy
gyengül a pártja,
így neki sem biztos, hogy jól jött volna egy júniusi előrehozott választás.
A koalíció kisebb pártjainak ráadásul előnyösebb is, hogy egy, a korrupciós eljárások miatt meggyengült kormányfő vezeti a pártot.
Nem sikerül megoldani Izraelben a kormányválságot, egyre inkább úgy tűnik, hogy a korrupciós botrányokba keveredett Benjamin Netanjahu feloszlathatja kormányát és előrehozott választásokat írhat ki. Amivel több szakértő szerint nem is járna rosszul.
Benjamin Netanjahu (MTI/EPA/Abaca/Olivier Douliery)
A válságot a kormánykoalíció ultraortodox pártjainak bejelentése váltotta ki egy héttel ezelőtt, miszerint csak akkor szavazzák meg a 2019-es költségvetést, ha cserébe a parlament elfogadja azt a törvényt, amely biztosítja az ultraortodoxok katonai szolgálat alóli felmentését. Mose Kahlón pénzügyminiszter viszont azt közölte, hogy ha nem sikerül megszavazni a költségvetést (amely főleg az pártjának bázisát jelentő középrétegeknek biztosít kedvezményeket), akkor lemond, pártja pedig kilép a koalícióból.
Márpedig
a katonai szolgálatról szóló törvényt nem valószínű, hogy elfogadják, így költségvetés sem lesz.
Az előbbit ugyanis az ellenzék mellett az egyik kormánypárt, a szélsőjobboldali Izrael a Hazánk sem támogatja. A párt vezetője, Avigdor Liberman védelmi miniszter a Twitteren azt írta: nekik fontosabbak az elvi politikai kérdések az esetleges gyakorlati politikai haszonnál. Vagyis, nem hajlandó engedményekre a vallásos pártokkal szemben, hiszen azzal a saját, főleg oroszajkú bevándorlókból álló szavazótáborával menne szembe.
Vagyis, egyre nagyobb az előrehozott választás valószínűsége, amivel viszont
Benjamin Netanjahu is jól járhat.
Ha ugyanis a jövő héten feloszlik a kormány, akkor a választás várhatóan júniusban lehet, nem sokkal azután, hogy az ígéret szerint az Egyesült Államok Jeruzsálembe költözteti a nagykövetségét, ami nagy győzelem Netanjahunak.
Így kevesebbet beszélnének a korrupciós ügyeiről is, amelyek miatt nemrég feleségével együtt kihallgatták. Az együttes kihallgatás miatt rengetegen bírálták a Netanjahu szövetségesének számító legfőbb ügyészt, mondván, a kormányfő védelmében felrúgta a törvény előtti egyenlőség alapelvét, és lehetőséget teremtett a házaspár vallomásainak összehangolására.
Szara Netanjahu ellen egyébként szintén vádat emeltek, sőt, a Netanjahu fia, Jair is sokszor kerül be a hírekbe – például azért, mert egy sztriptízbár előtt apja korrupciós ügyeiről beszélgetett a barátaival.
Benjamin Netanjahu hiába számíthatott eddig a legfőbb ügyészre,
az ellene való vádemelés már korántsem csak távoli lehetőség.
Az izraeli törvények alapján a miniszterelnöknek nem kell lemondania, ha vádat emelnek ellene (a minisztereknek igen), csak akkor, ha elítélik.
Izraeli elemzők szerint Netanjahu nem sokat tett a kormányválság megoldásáért. Eleve, az első napokban Amerikában volt, hazatérése után pedig a vallásos pártokkal tárgyalt, majd bejelentette: csak akkor tartja együtt kormányát, ha a benne szereplő pártok vállalják, hogy mindenképp kitartanak mellette a 2019 novemberében esedékes választásokig.
Az előrehozott választásokkal az ultraortodoxok járhatnak rosszul.
Eddig ugyanis, a koalíció egyben tartása miatt, szinte minden követelésüket teljesítették. Jelentős pénzeket kaptak intézményeik működtetésére, egy új választás után viszont gyengülhetnének a pozícióik.
A feszültségek erősödnek is a koalíció pártjai között. A szintén szélsőjobboldali, de vallásos Zsidó Otthon vezetője, Naftali Bennett például a Twitteren üzent Netanjahunak és pártjának a Likudnak. Azt írta: ha személyes okokból megbuktatja a kormányt, akkor elveszíti őket. Mire a Likud úgy válaszolt: Bennett akarja megbuktatni Netanjahut és új állást keres magának.
Nem fontosak a kormánynak a szegények, többek között erről beszélt Ferge Zsuzsa szociológus a Független Hírügynökségnek. A Jobbik bemutatta a programját, Magyar György már biztosan indult a választáson, ennek alkalmából ő is interjút adott. Benjamin Netanjahu egyre nagyobb bajban van, Tóth Ivett műkorcsolyázó viszont sokak kedvence lett a téli olimpián.
Ferge Zsuzsa: A kitiltás gyilkosság lenne
FH
A világ a tudás társadalma felé megy, miközben Magyarország épp az ellenkező irányba fordult.
Orbán Viktornak és kormányának nem fontosak a szegények,
pedig az oktatás lezüllesztése tovább növeli a szegénységet. Ezeknek az embereknek esélyük sincs az előrelépésre, pedig nagyjából nyolcvanmilliárd forint javítana a helyzetükön. Többek között erről beszélt Ferge Zsuzsa szociológus a Független Hírügynökségnek adott interjújában, mint ahogy arról is, hogy lehetetlennek tartja, hogy a magyar parlament elfogadja a bevándorlás-ellenes törvényt. Azt mondja: ha innen kitiltanak valakit, és nincs befogadó ország, az egyenlő a gyilkossággal.
Felmérik a legesélyesebb jelölteket
Eddig 18 körzetben tud a Közös Ország Mozgalom közvélemény-kutatást készíttetni, hogy felmérjék, ki lenne az ellenzék legesélyesebb helyi jelöltje a pártok által bejelentett indulók közül. Közben szerveződnek az újabb jelölti viták is.
Szelídebbre sikerült a Jobbik programja – 2014-hez képest
MTI Fotó: Mónus Márton
Bevezetnék az oligarcha-adót, amit 2002-ig visszamenőleg alkalmaznának, nem lépnének ki az EU-ból, de
tévútnak gondolják az integráció mélyítését,
többek között ez derül ki a Jobbik programjából. És az is, hogy nem bontanák le a kerítést, de felfüggesztenék Paks 2-t.
Magyar György: Aki alszik a demokráciában, az diktatúrában ébred
MTI Fotó: Szigetváry Zsolt
Összegyűjtötte az induláshoz szükséges aláírásokat Magyar György ügyvéd, aki Siófokon civilek kezdeményezésére indul a választásokon, de
támogatja a szocialista párt is.
A 68 éves jogász a Független Hírügynökségnek azt nyilatkozta, hogy különösen fontosnak tartja a hétvégi, hódmezővásárhelyi polgármester választást, amelyen az összefogás eredményeként egyetlen ellenzéki indul a Fidesz jelöltjével szemben. Szerinte, ha a demokratikus oldal győz, akkor jó esélyt jelenthet az ellenék áprilisi győzelméhez is.
A CSOK-osok Budapesten jártak a legrosszabbul
A használt lakások árának kevesebb, mint tíz százalékát, az újaknak harmadát fedezte 2017 végén a legmagasabb összegű CSOK Budapesten. Vidéken valamivel jobb a helyzet, de a támogatás ott is elúszott az óriási áremelkedésen.
Vádalkut kötött Netanjahu bizalmi embere
Fotó: MTI/EPA/Ronald Wittek
Slomo Filber a tájékoztatási minisztérium egyik igazgatója, de egyben Benjamin Netanjahu egyik bizalmasa.
Vállalta, hogy vallomást tesz
a minisztérium és egy telekommunikációs vállalat összefonódásának korrupciós ügyében, ha ezzel elkerülheti a börtönt. Netanjahu két másik barátját is őrizetbe vették.
Újabb világsztár forgat Budapesten
Rosamund Pike játssza Marie Curie-t a Radioactive című filmben, amely Marie és Pierre Curie tudomány iránti szenvedélye mellett a házaspár romantikus kapcsolatát is bemutatja, valamint azt is ábrázolja, hogy felfedezéseiknek milyen hatása lett a 20. századra.
Legyen Toldi márkájú mobiltelefon!
A Petőfi Irodalmi Múzeum és az Arany János Emlékbizottság jóvoltából
több mint ötezer gyerek utazhat Budapestre,
hogy az iskolapadon kívül is szerezhessen élményeket a tavaly kétszáz éve született költőről, illetve ismerkedjen a fővárossal. A program népszerűsége még a szervezők várakozását is felülmúlta.
Nagy sikert aratott Tóth Ivett az olimpián
MTI Fotó: Czeglédi Zsolt
23. lett a női műkorcsolyázók rövidprogramjában a téli olimpián, így pénteken bemutathatja kűrjét. A 19 éves magyar sportoló
az AC/DC zenéjére mutatta be programját,
amellyel nem csak a helyszínen aratott sikert, de a verseny után rengetegen írtak róla a közösségi médiában is.
Slomo Filber a tájékoztatási minisztérium egyik igazgatója, de egyben Benjamin Netanjahu egyik bizalmasa. Vállalta, hogy vallomást tesz a minisztérium és egy telekommunikációs vállalat összefonódásának korrupciós ügyében, ha ezzel elkerülheti a börtönt. Netanjahu két másik barátját is őrizetbe vették.
Fotó: MTI/EPA/Ronald Wittek
Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök ellen már négy különböző korrupciós ügyben folyik vizsgálat. Már összesen hét közeli munkatársát vették őrizetbe, köztük Nir Hefetzet, korábbi szóvivőjét, aki izraeli lapok szerint kulcsfigura lehet. Őt többek között azzal vádolják, hogy
meg akart vesztegetni egy bírót, hogy ejtsen több vádat Netanjahu felesége ellen.
Őrizetbe vették a médiamágnás Saul Elovitchot is, a Walla hírportál tulajdonosát, az ő feleségét és fiát, valamint a Bezeq kommunikációs vállalat két vezetőjét.
Éppen ezért lehet fontos, ha Slomo Filber vallomást tesz. Netanjahu ugyanis miniszterelnökként a tájékoztatási tárcát is felügyelte a gyanús ügyletek idején, amikor Filber a gyanú szerint bizalmas iratokat adott át a Bezeqnek, és leállította a cég monopóliumát megtörő, korábban elindított kormányzati reformot.
Saul Elovitch a Bezeq legnagyobb részvényese is, a gyanú szerint azt az alkut kötötték Netanjahuval, hogy
a cég megtarthatja monopóliumát, ha a hírportál kedvező képet fest a miniszterelnökről és családjáról.
Netanjahu természetesen mindent tagad és boszorkányüldözésről beszél, de Izraelben rendszeresek a tüntetések a lemondását követelve. Arról azonban, hogy emelnek-e vádat ellene, a legfőbb ügyésznek kell döntenie – aki szintén a bizalmi emberei közé tartozik.
Évtizedek óta nem látott méretű támadással válaszolt Izrael Iránnak, miután elfogtak egy, az ország területére behatoló iráni drónt. Benjámin Netanjahu figyelmeztette Iránt, hogy Izrael bármilyen támadás esetén megvédi magát.
Az eset kiváltó oka az volt, hogy Izrael területére berepült egy Szíriából indított iráni drón, amelyet egy izraeli harci helikopter lelőtt. Ezután indított támadást Izrael Szíriában található iráni célpontok ellen. Netanjahu szerint joguk és kötelességük és megvédeni magukat bármilyen fenyegetés ellen, ami az állam szuverenitását veszélyezteti – idézi a BBC.
Izrael növekvő aggodalommal figyeli az iráni befolyás növekedését Szíriában, és Netanjahu világossá tette, hogy ellenzik az Irán katonai jelenlétének kiterjesztését. Emellett viszont arról is beszélt, hogy Izrael békét szeretne.
Irán tagadja a drónnal kapcsolatos vádakat, az USA pedig úgy reagált, hogy támogatja Izraelt. Vlagyimir Putyin telefonon kereste meg Netanjahut az eset után, és figyelmeztette, hogy el kell kerülni a konfliktus eszkalálódását.
Szombaton Izrael két légicsapás-sorozattal reagált a drón elfogására. Az elsőben odaveszett egy vadászgépük, amelyet lelőtt a szíriai légvédelem, de a pilóták életben maradtak. A második támadásban Izrael beszámolója szerint sikerült jelentős kárt okozni Szíriában található iráni célpontokban, és ilyen masszív támadást nem hajtottak végre az ország ellen az 1982-es libanoni háború óta.
Veszélyes lehet, ha Izrael tovább folytatja katonai akcióit Szíriában
– figyelmeztette Vlagyimir Putyin orosz elnök Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnököt a támadás után.
Szíria légvédelmét egy orosz rakétarendszer látja el, ezért áll fenn az izraeli akciók során a konfliktus veszélye Izrael és Oroszország között.
Az izraeli miniszterelnök egyébként Rex Tillerson amerikai külügyminiszterrel is tárgyalt a szíriai helyzetről, amelyen Washington teljes támogatásáról biztosította Izraelt. Amúgy pedig az Egyesült Államok szövetséget szervez a Közel Keleten, amelyben Izrael és Szaúd-Arábia játssza a főszerepet. Oroszország viszont azt a szövetséget támogatja, amelyet Irán, Szíria és a libanoni Hezbollah alkot. A két szövetség többé kevésbé nyílt háborút folytat egymással Szíriában és Jemenben.
„A közös ellenség az egyik leghatásosabb egyesítő erő” – jegyezte meg John Naisbitt amerikai író. Ez a kijelentés a Közel-Kelete esetében különösen igaz, mivel nemrég derült ki az, hogy a régió egykoron két legnagyobb ellensége már évek óta katonailag együttműködik egymással.
Legelőször az amerikai sajtó szellőztette meg, hogy igencsak aktív katonai együttműködés zajlik Egyiptom és Izrael között. Az elmúlt napokban kiszivárgott információk szerint Izrael több mint két év óta bombázza a Sínai-félszigeten lévő militánsok állásait. Azonosítatlan felségjelű helikopterek, vadászbombázók, pilóta nélküli gépek (drónok) legalább 100 támadást hajtottak végre a térségben lévő terroristafészkek ellen. Az amerikai újságíróknak nyilatkozó névtelen források hozzátették, hogy ehhez az izraeliek megkapták Kairó „áldását” is, sőt, nem elképzelhetetlen, hogy az információkkal szintén ellátták az izraeli légierőt.
Az izraeli légierő két F-16-a. A kép forrása: Wikimedia Commons.
Habár ezt az egyiptomi-izraeli kooperációt sok helyen úgy emlegetik, mint egy „újabb közel-keleti titok napvilágra kerülését”, azt már évek óta sejteni lehetett, hogy a 2014-ben hatalomra kerülő Abdel Fattah asz-Szíszi egyiptomi elnök aktívan együttműködik Benjamin Netanjahu vezette izraeli kormánnyal. Ennek fő tárgyát a terrorizmus elleni harc jelenti, hiszen mindkét országnak (nagyrészt) közösek az ellenségei. Mielőtt azonban részletes boncolgatásra kerülne a két ország közötti aktuális viszony, szükséges a történelmi előzményekre is kitérni, hiszen csak így érthető meg igazán ennek jelentősége.
Aki nélkül nincs háború a Közel-Keleten
Egyiptom és Izrael a múlt évszázadban négy háborút (1948,1956, 1967, 1973) vívott egymással. Ám, amikor nem volt hivatalosan hadiállapot a két ország között, még akkor is rendkívül feszült volt a viszony. Gamel Abden Nasszer egyiptomi elnök politikáját sokáig az Izrael – és ezzel párhuzamosan a Nyugat – ellenesség határozta meg, miközben az izraeli politikai és katonai vezetés számára az ország határainak biztosítása és kiterjesztése jelentette az egyik fő irányelvet. Ezért a múlt évszázad ötvenes és hatvanas éveiben a határmenti konfliktusok és az egymás eltörlésével fenyegető nyilatkozatháborúk szinte a mindennapi élet részét képezték.
Pont ezért számított óriási fordulatnak, amikor Nasszer utóda, Anvar Szadat egyiptomi elnök a hetvenes évek közepén bejelentette „elszakadását” a keleti blokktól és közeledését az Egyesült Államokhoz. Washington abban az esetben volt hajlandó élelmiszer és katonai segéllyel ellátni az arab országot, ha Kairó rendezi viszonyát a szomszédos zsidó állammal. Ennek következtében végül hosszas egyeztetések után 1979-ben Camp Davidben Szadat és Menahem Begin izraeli kormányfő békeszerződést írt alá.
Nehéz szülés volt: Szadat és Begin kezet fog egymással Camp Davidben, háttérben pedig Jimmy Carter. A kép forrása: Wikimedia Commons
Habár Szadat egy merénylet áldozata lett 1981-ben, amelyet többek közt az egyiptomi-izraeli különbéke megkötése miatt követtek el, utóda Hoszni Mubárak szintén betartotta annak pontjait. A két ország közötti viszony fokozatosan javult, és már nem fenyegetett egy újabb háború (rém)képe. Sőt, elég komoly eredményeket könyvelhettek el: az egyiptomi diplomácia például szerepet játszott az 1994-es izraeli-jordániai különbékében, vagy az izraeliekkel közösen vették blokád alá Gázát a Hamász 2006-os győzelme miatt.
Repedések
Éppen ezek miatt figyelte az izraeli vezetés eléggé aggódva a 2011-es „nílusi forradalmat”. Mubárak bukásával ugyanis kétségessé vált a további együttműködés, miközben a Sínai-félszigeten hirtelen aktivizálták magukat a különböző iszlamista csoportosulások. Ezek a militánsok azonban nem kizárólag az egyiptomi hadsereggel csaptak össze. Ők izraeli célpontokat szintén megtámadtak, például 2011 augusztusában beszivárogtak Izraelbe és civilekkel végeztek, de a népszerű üdülőhelynek számító Eilat városát többször rakétatámadás érte a Sínai-félsziget felől.
Ennél sokkal rosszabb volt Izrael szempontjából az, amikor 2012-ben Mohamed Murszit választották meg Egyiptom elnökének, aki a helyi Muszlim Testvériség támogatásával erősen iszlamista politikát kezdett el folytatni. Mivel a korábban említett terrorista támadásokra válaszul adott izraeli megtorlóakcióknak egyiptomi határőrök is áldozatul estek, ezért egyre feszültebbé vált a viszonyuk. Többször felgyújtották az egyiptomi-izraeli csővezetékeket, vagy Izrael-ellenes tüntetéseket tartottak.
2011 októberében megostromolták az izraeli nagykövetséget. A nagykövetet családjával együtt kommandósok menekítették ki, majd repülőgépen hagyták el az országot. A kép forrása: Link.
Az sem segített, hogy Murszi ideológiai és hatalmi szempontból a Hamász mellett tette le a voksát. Többé nem gördített akadályt a gázai övezetbe tartó, egyiptomi-izraeli határ alatt zajló csempészet elé, amely miatt gombamódra szaporodni kezdtek az alagutak. Az élelmiszereken, üzemanyagon és orvosi szereken kívül több tonnányi fegyvert és lőszert vittek át a hatóságok hallgatólagos beleegyezésével. Emiatt Murszi népszerűsége és befolyása annyira megnőtt, hogy kulcsszerep volt a 2012-es gázai válság megoldásában.
Murszi látványos külpolitikai sikerét az EU és USA egyaránt elismerte, többször beszélt telefonon Barack Obama amerikai elnökkel, aki nyilvánosan mondott neki köszönetet a válság megoldásában játszott szerepéért. Később pedig Egyiptom közbenjárásával 2012. november 29-én Palesztinát felvették az ENSZ-be, mint “nem tag megfigyelő államot.” Ezek pedig megszólaltatták a „vészcsengőket” az izraeli döntéshozók körében, hiszen néhányan küszöbön látták már az egyiptomi-izraeli különbéke felmondását.
Hamász fegyveresei egy Murszi portré előtt ünnepelnek. Az egyiptomi elnök még azt is elérte, hogy a gázai válság alatt Izrael ne vesse be a szárazföldi haderejét, ami akkor precedens értékű eseménynek számított.
Ezért 2013-ban, amikor Murszi hatalma kártyavárként dőlt össze és a hadsereg vette át a helyét, az izraeli vezetés csendben figyelte az eseményeket. Bár titkon örültek annak, hogy megszabadultak az iszlamista elnöktől, az még egyelőre kétségesnek tűnt, hogy a puccsot levezénylő Szíszi védelmi miniszter pontosan milyen véleménnyel van Izraelről és az országgal való szorosabb együttműködésről.
Aki „összehozta” őket
Azonban nem kellett sokáig várni a „megnyugtató” jelekre: az egyiptomi hadsereg már 2013 őszén hozzálátott a gázai övezet alatt húzódó csempészalagutak felszámolásához. Alig két hónap leforgása alatt 1200 alagutat robbantottak be vagy árasztottak el. Kairó nyilvánosan „szakított” a Hamásszal és helyette a ciszjordániai Fatahot kezdte le támogatni, és többször hangoztatta az Izraellel való tárgyalások folytatását. A Hamász irodáját Egyiptomban 2014-ben bezárták és az év végén pedig elrendelte egy “pufferzóna” (ütközőterület) létrehozását a gázai-egyiptomi határon, valamint Rafah város keleti részének teljes evakuálását.
Egyiptomiak szemlélnek egy gázai alagutat. A hivatalos statisztikák szerint még 2017-ben is 63-at számoltak fel belőlük.
Látva Kairó terrorizmus elleni hadjáratát, amely nemcsak a Sínai-félszigeten, hanem az országon belül (Muszlim Testvériség felszámolása) és a szomszédos Líbiában (szélsőséges csoportok bombázása az Egyesült Arab Emírségekkel) szintúgy zajlott, az izraeli vezetés egyre bizakodóbbá vált. Egyelőre még nem lehet pontosan rekonstruálni, hogy mikor és hogyan kezdődött meg az egyiptomi-izraeli katonai együttműködés, de valószínűsíthető, hogy az Iszlám Állam (ISIS) 2014-es közel-keleti ámokfutása után már sor kerülhetett az első közös akciókra.
A terrorszervezet mindkét országnak gondot jelentett: Egyiptomban egymás után hajtottak végre merényleteket az adminisztratív, katonai és civil célpontok ellen, legutoljára tavaly novemberben Bir el-Abdan mecsetnél követtek el mészárlást, amelyben több mint 300-an vesztették életüket. Habár egyelőre kevés olyan izraeli terrortámadásról van tudomásunk, amelyet az ISIS hajtott végre, az kétségtelen, hogy Gázában egyre nagyobb befolyásra tettek szert a Hamász rovására. Az Izraeli Védelmi Erők (IDF) azt is megengedték, hogy az egyiptomi hadsereg nagyobb erőkkel legyen jelen a térségben (az 1979-es békeszerződés egyik pontja ugyanis kimondta, hogy csak Izrael engedélyével lehet növelni az egyiptomi katonák számát a térségben). Sőt, tavaly még az a pletyka is elterjedt, hogy a két ország katonai hadgyakorlatot szervez.
Egy együttműködés határai
Azonban jogosan merül fel a kérdések: vajon a katonai kooperáción kívül képes Egyiptom és Izrael más területeken is sikeres eredményeket elérni?
Vagy ez az egész nem más, mint inkább az aktuálpolitika és biztonsági helyzet szülte kényszerszövetség?
Nos, erre a válasz igencsak árnyalt. Egyrészt mind Netanjahu, mind Szíszi tisztában van azzal, hogy még ezeket a közös akciókat is titokban kell tartani a világ, de leginkább a saját lakosságuk előtt. Egyiptomban az elnökön kívül csak egy nagyon szűk katonai-hírszerzői csoport tud erről, az IDF pedig minden ezzel kapcsolatos hírt cenzúráz, tagad vagy egyszerűen nem kommentál.
Pedig az elmúlt években politikai gesztusokból nem volt hiány. Szíszi már 2015-ben adott interjújában elismerte, hogy „sokat beszélget Netanjahuval„. 2016-ban az egész közel-keleti sajtót bejárta az a hír, hogy az izraeli miniszterelnök az egyiptomi külügyminiszterrel nézte meg a 2016-os labdarúgó-Európa-bajnokság nyári döntőjét. Tavaly szeptemberben pedig történelmi találkozóra került sor Netanjahu és Szíszi között New Yorkban. A két ország közötti kereskedelem lassan, de növekszik; előrelépések történtek a „gázvitákban”, sőt, Izrael ellopott ókori műkincseket szolgáltatott vissza az egyiptomi hatóságoknak.
Netanjahu és Számeh Sukrit közösen nézték meg Franciaország-Portugália döntőt a jeruzsálemi palotában. Azt nem tudni, hogy pontosan kinek szurkoltak. A kép forrása: Link.
Mindezek ellenére mindkét társadalom továbbra is eléggé bizalmatlan a másikkal szemben. Különösen Egyiptomban képes komoly indulatokat gerjeszteni az Izrael-ellenesség. 2016-ban az egyik egyiptomi kévpiselő meghívta ebédre az izraeli követet, de gyakorlatilag lincshangulat uralkodott el az országban. Nem emésztették meg teljesen azt sem, hogy 2016-ban Egyiptom „visszaadta” a vitatott Tinar és Szanafir-szigeteket Szaúd-Arábiának. Ez sokak szerint izraeli beleegyezés és tárgyalások nélkül aligha valósulhatott volna meg, mivel az 1979-es különbéke értelmében tilos az egyiptomi terület státuszát önkényesen megváltoztatni.
Egyiptomban szintén dühöt és tüntetéseket váltott ki Donald Trump tavaly decemberi döntése, miszerint átköltözteti az amerikai nagykövetséget Jeruzsálembe és elismeri Izrael fővárosának. Igen ám, de a hivatalos elítélő nyilatkozatokon kívül nem történt más lépés. Ráadásul a történeten csavart egyet, hogy január elején egyes lapok olyan hangfelvételeket tettek közzé, amelyekben egyiptomi titkosszolgálat utasította négy talk show-házigazdát, hogy nyíltan támogassák Trump döntését és „magyarázzák el helyesen azt a hallgatóságnak”.
A kiszivárgott felvétel.
Ugyanúgy kérdés, hogy más regionális kérdésekben vajon mennyire ért egyet a két ország. Izraelnek, vagyis pontosabban a Netanjahu-kormánynak már az sem tetszett túlságosan, ahogyan Egyiptomnak sikerült tavaly szeptemberben „kibékítenie” egymással a két rivális palesztin szervezetet, amely egy Hamász-Fatáh közötti megállapodással öltött formát (Ennek okairól lásd bővebben).
A másik vitás kérdést pedig Irán jelenti: miközben Izraelnek és a Perzsa-öböl menti monarchiáknak (Szaúd-Arábia) Teherán számít a közös ellenségnek, addig Kairó eléggé távolságtartóan áll hozzá a „síita félhold feltartóztatásához”. Habár nincsenek olyan látványos közeledések Irán és Egyiptom között, mint Murszi idején, ám olyan feszült légkör sincs, ami Szadat alatt volt jellemző. Sőt, Kairó állítólag már nem is vesz részt konkrét katonai erővel a jemeni háborúban; többször támogató nyilatkozatot adott ki az iráni atomprogramról; valamint Szíria esetében szintén hasonló állásponton vannak.
A végtelenbe és tovább…
A cikk megírása után érkezett a hír: Szíszi február 9-én egy széleskörű terroristaellenes hadjáratot indított. A „2018-as Sínai átfogó hadművelet” a Sínai-félsziget északi és középső részét, de Egyiptom más részeit, a Nílus-deltát és a Líbiával határos, nyugati sivatagos területeket szintén érinti. Egy igencsak ambiciózus célokat kitűző hadműveletről van szó, amellyel az egyiptomi elnök bizonyítani szeretne a márciusban sorra kerülő elnökválasztások előtt. Ám kétségtelen, hogy ehhez Kairó megkapta Izrael áldását és valószínűleg közösen „pacifikálják” a világunk egyik legnyugtalanabb régióját.
Tiltakozik Izrael az új lengyel holokauszttörvény ellen, amely börtönbe küldené, aki a lengyelek felelősségét felveti. Az épp Lengyelországban lévő amerikai külügyminiszter szerint a német-orosz földgáz-megállapodás Európa biztonságát veszélyezteti.
„A történelmet nem lehet átírni.
Utasítottam a nagykövetet Varsóban, hogy tiltakozzon a miniszterelnöknél az új törvény miatt” – közölte Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök.
Szögesdrótkerítés az egykori auschwitz-birkenaui náci koncentrációs tábor területén. (MTI/EPA/Jacek Bednarczyk)
Izraelben nagy felháborodást váltott ki az új lengyel holokauszt törvény, melyet a parlament pénteken szavazott meg. Az új törvény tiltja, hogy felvessék „a lengyel nemzet felelősségét” a zsidók tömeges kiirtásában, valamint, hogy „lengyel haláltáborokról” beszéljenek vagy írjanak. Válaszul Netanjahu hangsúlyozta: igaz, hogy a holokauszt gondolata Németországban fogant meg, de
zsidók millióit ölték meg Lengyelország területén.
Szégyenletes az új lengyel törvény – nyilatkozta az ellenzéki centrista párt vezetője, a magyar származású Jair Lapid, aki azt is mondta, hogy a nagymamája is a holokauszt áldozata volt, ezért nem tart igényt semmifajta kioktatásra ezen a téren. Arra célzott, hogy Lengyelország nagykövetségének második embere igyekezett védelmébe venni az új törvényt, mely általános felháborodást váltott ki egész Izraelben.
Netanjahu tavaly Budapesten találkozott a visegrádi államok vezetőivel. Akkor mind a négy állam ünnepélyesen megígérte, hogy semmifajta toleranciát nem enged az antiszemitizmussal szemben. Ehhez képest Lengyelország tagadása a felelősségét illetően meglehetősen sajátos felfogást mutat.
Andrzej Duda lengyel elnök és Rex Tillerson (MTI/EPA/Pawel Supernak)
Az USA közben Rex Tillerson külügyminisztert küldte Varsóba. A külügyminiszter nem a lengyel holokauszt törvény bírálatát tartotta a legfontosabbnak, hanem azt, hogy Németország Oroszországból kíván földgázt importálni az Északi áramlat 2 vezetéken.
Ez a német-orosz elképzelés Tillerson szerint veszélyezteti Európa energiabiztonságát.
Németország az Oroszország elleni szankciók feloldását szeretné elérni, míg az Egyesült Államok, Lengyelország és a három balti állam határozott fellépést akar Moszkvával szemben. Ezért morális kérdések helyett a politikai érdekek alapján szorosan együttműködik azzal a lengyel kormányzattal, mely tagadja a lengyelek felelősségét a holokauszt során.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
