Kezdőlap Címkék Bayer Zsolt

Címke: Bayer Zsolt

A kretén, a barom és a nyomorult

Most már csak az a kérdés, hogy kik azok? A gimnazista lány, vagy az ötös párttagkönyves bádogos? A gimnazista lány, aki csípős nyelvű, helyenként durván közönséges beszéddel hívta fel magára a figyelmet, vagy az állami elismerésben is részesült közéleti taknyozó, aki miatt 66-an küldték vissza kitüntetésüket a Köztársasági Elnöki Hivatalba.

A szabad szájú, kormányt bíráló diáklány, vagy a kormányt dicsőítő, mocskolódó zsurnaliszta? Ez itt a kérdés, válasszatok!

Blanka a tinédzser, aki szerint „Egy undorító, alattomos, ocsmány és fertőző járvány járja az országot. Ez nem a pestis, nem az ebola, nem a kergemarhakór, pedig kicsit hasonlít rá. Ezt a járványt úgy becézzük, hogy Fidesz.” Vagy Bayer, a sokat megélt felnőtt, aki azt mondta a tüntető civilekről, hogy „ha még egyszer ezek vagy ilyenek megjelennek a parlament épületében, és ott megzavarják a munkát, akkor úgy kell őket kivágni, mint a macskát szarni. Ha a taknyukon és a vérükön kell őket kirángatni, akkor a taknyukon és a vérükön (…) ha kell, akkor szanaszét kell verni a pofájukat. Ez ugyanis Magyarország parlamentje, nem pedig a nyilvános vécé, ahová ezek valók.”

Na, kérem szépen!

Blanka nem tréfál. Beszédében Mészáros Lőrinc és Orbán Ráhel költekezéseit emlegetve arról beszélt, hogy nem igazságos, hogy „ez az undorító tolvajbanda, ez a mocskos oligarchakormány bezsebeli magát a nyugdíjas éveire, sokan meg nyugdíjasként csak nyomorogni fognak”.  A  lovagkeresztes pedig így reagált: „Ő a mi kis Blankánk, a jövő politikusasszonya, ugye, aki ha gimnazista, akkor maximum 18 éves lehet, és már egy igazi, kretén, barom állat. És még csak 18 éves. No, hát akkor, kedves Blanka! Az a helyzet, hogy te nem hős vagy, hanem egy szerencsétlen, nyomorult, ócska, kis proli. És hogyha így folytatod, akkor belőled nem hős lesz, hanem maradsz egy szerencsétlen, nyomorult, rohadt, kis proli.”

Blanka és a lovagkeresztes

Szépen vagyunk, nem mondom.

Az Echo Tv esti műsorában, a magát vagabundnak tartó Bayer így beszélt többek között Nagy Blankáról. A 18 éves gimnazistáról, aki egy kecskeméti tüntetésen elmondott beszéddel vált ismertté.  (A vonatkozó rész 7:26-tól látható.)

Nagy Blanka a hvg.hu-nak reagált a műsorra, többek között azt mondta: „Ha én annyi idős lennék, mint Bayer, belegondolnék, hogy ilyen szavakkal beszélek egy 18 éves emberről.” Majd az alábbiakat üzente a bádogosnak: „Nézzen tükörbe, és hallgassa végig a megszólalásait, amiben káromkodik, és úgy próbáljon ítélkezni meg felette, hogy ő is ezt csinálja.”

De akkor, mégis mi a különbség a tini és a már jóval idősebb korú által mondottak között? Hiszen mindkettőjük használt durván illetlen, arcpirítón közönséges szavakat.

Döntse el az olvasó.

Bréking (fék)nyúz, 2018. december 25. – Tudósítás a másik valóságból

0

Karácsony van, épp itt az ideje, hogy megtudjuk az MTI-ből: a keresztény Európa keresztény-muszlim Európává válhat. Stefka Istvántól pedig megtudhatjuk, hogy az ellenzéki politikusok nevetségessé váltak. Bayer Zsolt szerint a vörösterrort a zsidók követték el, ez korbácsolta fel az antiszemita indulatokat.

A keresztény Európa keresztény-muszlim Európává válhat

Ifj. Lomnici Zoltán az M1-es csatornán beszélt a balkáni útvonalról, és annak Európára gyakorolt veszélyeiről. Azt mondta, hogy a Törökországban tartózkodó bevándorlók is tudják, hogy a balkáni útvonal előbb-utóbb újra megnyílhat előttük Európa felé.

Az alkotmányjogász szerint a migránsok beáramlása Törökországba nem szűnt meg, az ottani kormány pedig előbb-utóbb ismét továbbengedi őket a Balkánra.

Az EU-n belüli szabad mozgás miatt a közösség valamennyi államára veszélyt hoz, ha csak egy is megengedi bevándorlók érkezését akár szárazföldön, akár a tengerek felől.

Lomnici Zoltán szerint a keresztény Európa keresztény-muszlim Európává válhat évtizedek alatt, a két közösség azonban szavai szerint rendszerszinten nem képes az együttélésre. (MTI: Újra megnyílhat a balkáni útvonal a migránsok előtt)

Stefka István: kudarc, kudarc hátán, nevetségessé vált ellenzéki politikusok

Az adventi nagy forradalmi hevület nemcsak a karácsonyi ünnepek miatt múlt ki, anélkül is lassan eltűnt volna az utcákról.

A Nagy Októberi… mintájára először az Országházat próbálták bevenni, mint anno a Téli Palotát, de sikertelenül. Visszapattantak a káoszteremtő balliberális képviselők a házszabály törvényeihez békésen ragaszkodó kormánypárti képviselőkről. A törvényeket – a többi között a módosított munkatörvényt és az otthonáplási törvényt – a szabályosan szavazó képviselők többsége elfogadta. Nem jött be a cirkuszt provokáló, erőszakot alkalmazó szocialisták, jobbikosok, DK-sok, párbeszédesek és az LMP-sek álma.

Aztán a Nagy Októberi… , amelyik Lenin hívó szavára elsőként a postát és a távirdát foglalta el, ennek példájára a Nagy Decemberi… Hadházy Ákos, Varju László, Szél Bernadett, Kunhalmi Ágnes, Vadai Ágnes, Tordai Bence, Bangóné, Gyurcsányék, Fekete-Győr András és a jobbikosok (például Jakab Péter) csalogató szavára nekimentek az köztelevízió épületének. Képviselői igazolványukra mutatva bementek az épületbe és akadályozták az ott folyó munkát. Mindenáron mikrofont akartak magukhoz ragadni és műsort szerettek volna vezetni valamelyik stúdióban.

Kint a „tömeg” első két sora át szerette volna törni a rendőrkordont. Az erőszakos terv, a közszolgálati televízió és rádió épületeinek elfoglalása itt sem sikerült. Kudarc, kudarc hátán, nevetségessé vált politikusok színészi próbálkozásai sem jöttek be. (azoreg.hu: S elővették a Nagy Decemberit…)

Bayer Zsolt szerint a vörösterrort a zsidók követték el, ez korbácsolta fel az antiszemita indulatokat

Itt az idő kimondani, egyszer s mindenkorra elég volt abból, hogy pusztán a zsidó szenvedéstörténeten keresztül szemléljük a történelmet, és ennek alapján írjuk a hivatalos kánont. Elég volt, elég volt, elég volt!

Egy korabeli „vicc” szerint a zsidó népbiztosok azért tartották az egyetlen gojt, Garbai Sándort maguk között, hogy legyen, aki szombaton is aláírja a halálos ítéleteket. Ez az egyetlen, fekete és borzalmas tréfa is rengeteget elárul a kor hangulatáról. Arról, hogy milyen is volt az általános vélekedés a vörösterrorról és a Tanácsköztársaságról.

A történelem kanonizálása, az emlékezetpolitika, továbbá a nyelvpolitika meghatározó hatalmi tényező. – A Kádár-rendszer mindhárommal élt (magától értetődő módon), és ennek során éppen a Tanácsköztársaság kanonizálásával, heroizálásával, valamint az ’56-os forradalom deheroizálásával és kriminalizálásával merült legmélyebbre a becstelenség, aljasság és hazugság mocsarában.

Az volt a tévképzetünk, hogy a rendszerváltást követően ez éppoly magától értetődő módon fog helyre billenni, s az addig hivatalos történelmi és irodalmi kánon, az emlékezetpolitikai és nyelvpolitikai erőtér meg fog változni.
Nem ez történt.

S ez egyszerűen érthetetlen.

A kommunizmus nem a második világháború után kezdődött, és nem 1919. március 21-én kezdődött. A kommunizmus akkor kezdődött, amikor a közgondolkodásban felbukkantak a kommunista eszmék, amikor a lelkekben és az agyakban gyökeret vert a felforgatás, az osztályharc és a terror (mint a szép új világ eljövetelének eszköze) ideája. (Magyar Hrlap: Bayer Zsolt: Tűrhetetlen)

Bayer és társai karácsonya

A Fidesz ötös számú lovagkeresztes populistája, szenteste előtt egy nappal szokásos ránk hangolódó gyűlölet fröcsögésében ismét bizonyította, hogy pártjának nem számít, van-e, vagy nincs az országban ellenzék. Mert mint tudjuk, anélkül is működik minden. A Fidesz és szócső fröcsögőjük szerint legalábbis.

A képviselt pártszövetségben a gyűlöletkeltő tragédiát fújó harsonák hangszerelésében részt vesznek mások is, ki ütemet dobolva, ki pedig hárfán pengetve szólamokat.

Harrach Péter, a KDNP frakcióvezetője már szelídebb hangulatú videóinterjút adott az Azonnalinak. Az újságíró először azt kérdezte tőle, hogy imádkozik-e a karácsonyt nem tisztelő tüntetőkért, mire többek között azt válaszolta, hogy nem haragszik rájuk, mert mindenkinek vannak rossz pillanatai.

Egy másik nagyhangú gyűlölködő a házelnök, aki interjút adott kedvenc lapjának,  a Pesti Srácoknak. Ebben közölte, felbőszítették az elmúlt napok eseményei: az ellenzéki képviselők viselkedése a parlamentben, majd az utcai tüntetések.

A hangszerelésben azért néha előfordul az andante pianója is, ráadásul keresztény alapokon. Nincs más eszköze az ellenzéknek, hogy megszólaljon, hogy meghallgassák, mint a tüntetés, mondta a Magyar Hangnak adott interjújában Beer Miklós püspök a közelmúlt tüntetéssorozatáról.

A cintányérnak ezzel szemben, a harcra hívó kürtökkel együtt még mindig jelentős szerepe van a közhangulat alakításában, különösen a kevésbé vájtfülűek meggyőzésében. Ezért elő kell venni az éppen soros kottát és abból kell játszani a köznépnek.

A zavarosban halászó kormánypárti gajdicsolók szerint „az ellenzéki politikusok a hatalomért mindenre képesek, erőszakra, közintézmények elfoglalására és a parlament működésének megbénítására is”.

Csak békésen emberek, mondom én, megjegyezve ezzel a fenti karácsonyi műsorral kapcsolatban, hogy a semmibe vett ellenzék, a másként gondolkodók, vajon mit is tehetnének még az őket semmibe vevőkkel szemben, hogy azok végre magukon kívül őket is észrevegyék.

Boldog Karácsonyt!

Hibrid fasiszták

Definíciós vita – de persze valójában annál több – vita zajlik a politikai elemzők között: vajon milyen névvel is kellene illetni az Orbán-rezsimet. Az első jelentős kísérletet Magyar Bálint mutatta be, de azóta is számos politológus igyekezett beleilleszteni Orbán-rendszerét valamely fogalomkörbe. A most aktuálisan a 24.hu-n zajló vita, vagy talán vitának nem is nevezhető, inkább mondanám elemzés hullámnak  – Filippov Gábor, Balavány György  – egymásra is rímel, de persze különbözik is. Filippov hibrid ellenforradalom koraként írja le azt, amit lát, Balavány, miközben üdvözli Filippov determinációját, egyenesen fasiszta-rendszerről ír. (tegyük hozzá, ez sem teljesen új, Bartus László –us.nepszava.hu – már majd’ fél évtizede írt arról, hogy Orbán Mussolini fasiszta elemeiből „építkezik”, azokat másolja, vagy írja újra.

Balavány a fasizmus jellemzőit – neves kutatóktól átvéve – a következő jellemzőkkel rajzolja fel:

  • radikális antiliberalizmus, antikommunizmus,
  • a nemzeti újjászületés víziója,
  • vezérkultusz, ami néhány esetben dinasztikus (a karizmatikus vezér családjával és egész udvartartásával együtt sajátítja ki a hatalom kapcsolótábláit és a gazdasági erőforrásokat),
  • totális állami propagandagépezet, az ellenzéki média elleni harc,
  • paramilitarizmus, fegyverkezés, sőt fegyver- és hadseregkultusz, háborús hangulat, folyamatos mozgósítás,
  • a titkosszolgálatok jogkörének kiterjesztése, besúgóhálózat,
  • a férfiasság, a bajtársiasság és a harci szellem dicsőítése,
  • félelmek generálása, az idegengyűlölet tudatos erősítése,
  • régi elemekből összerakott, saját mítosz-, rítus- és jelképrendszer, a dicső múlt hangsúlyozása, a politikai liturgiáért való rajongás, nagygyűlések és díszszemlék,
  • dekadenciamítosz, vagyis annak hangoztatása, hogy a kultúra  – amit az újjászületett nemzet meg fog haladni – hanyatlik; („Az Európai Unió fejlődése éppen megtorpanófélben van, és nekünk most új energiákra, új népekre, új gondolkodásokra is szükségünk van” – mondta nemrég Orbán),
  • sovinizmus, rasszizmus (csak néhány gyors példa: a Fidesz házi publicistája, Bayer Zsolt tavaly  a „keresztény fehér faj önvédelméről”  értekezett a kormánytábor helyeslése mellett; a napokban jelent meg a kormány lapjában, az origo.hu-n egy cikk, ami azon borong, hogy a Kinder csoki új csomagolásán színes bőrű kisfiú látható, és hosszan lehetne folytatni a sort;)
  • a tiszta nemzeti kultúráról szóló elképzelés, amelynek puritását meg kell őrizni, illetve helyre kell állítani,
  • különutas (unortodox) gazdaságpolitika,
  • kollektivista erkölcsi nevelés, a fiatalság és a gyermekek nemzeti elköteleződésének formálása,
  • a vallás, szakralitás beemelése a politikába,
  • etatizmus, vagyis az állam beavatkozó szerepének növelése,
  • az állam szolgálatában álló „családi életrend”, amelyben a férfiak elsősorban harcosok, a nők pedig anyák,
  • vitalizmus, azaz a nemzet tagjainak szaporodását serkenteni kívánó szólamok és programok, termékenységkultusz,
  • korporatizmus, vagyis az az elképzelés, hogy közös érdek mentén, osztálykülönbségek nélkül együtt dolgoznak a nemzet tagjai a felemelkedésért (vö.: nemzeti együttműködés rendszere).

Hogy valóban itt tart-e Orbán, és a fő forrását a fasizmus jelenti-e ezt, nyilván a jelen, sokkal inkább az utókor fogja eldönteni. Az a kor, amelyik képes lesz kellő távolságtartással értékelni a történéseket, amelyben lesz majd annyi objektivitás,  amely képes történelmi kontextusba helyezni a kort. Nekünk, valós időben, annyi jut, hogy élünk annak lehetőségével, hogy ma nincs erőszak, s ennyiben – de egyesek szerint csak ennyiben – mindenképpen eltér a rendszer a fasizmustól. Mint ahogy a XXI. századi sajtószabadság fogalma is eltér a fehérterror, vagy totális hatalmak értelmezési tartományától, ugyanígy az autoriter rendszerek, vagy a diktatúrák is némiképp új tartalmat nyernek. Kétségtelenül igaz, hogy ezen szisztémákban általában megmarad az egyén korlátozott szabadsága, amely korlátozott szabadságot ő viszonylagos, vagy – a politikát maga mögé dobva, vagy meg sem érintve – teljes szabadságként él meg. (A magyar emberek e tekintetben különösen nehezen értelmezhetőek; sokkal jobban elvannak a szabadságjogok nélkül, mint más, a demokráciát fontosabb éltető elemként ismerő nemzetek.)

Bármennyire is az utókor fog ítélkezni, nekünk a jelenben is muszáj valahogy értelmezni, mi is történik velünk, körülöttünk. És igen: ennyiben szabadok vagyunk – mint ahogy ezt jobboldali elemzők előszeretettel hangsúlyozzák, mint döntő érvet -: leírhatjuk, amit gondolunk a rendszerről, leírhatjuk, amit gondolunk a vezetőről, leírhatjuk, hogy diktatúrában élünk, leírhatjuk, hogy Vezér-kultusz van, és leírhatjuk, hogy a Vezér egyre több diktatórikus jegyet mutat fel önmagáról. És senki nem visz el bennünket, nem jön értünk a nagy fekete autó, holnap is írhatunk. Az más kérdés, hogy nem biztos találunk rá felületet is, mint ahogy az sem, hogy találunk magunknak megélhetést. De most nem erről van szó, sokkal inkább arról, hogy mennyire teljesedik ki az Orbán-féle hatalmi struktúra.

Az elmúlt két ciklusban is sokszor próbáltuk megfejteni, mit miért csinál a miniszterelnök, illetve merre viszi az országot, de a legmerészebb elemzők is általában megálltak egy pontnál. Mégpedig annál a pontnál, hogy vajon Orbán kidobja-e egy ponton túl a demokratikus paravánokat, illetve otthagyja-e az Európai Uniót, mint olyan keretet, amely mégiscsak bizonyos szabályok betartására kényszeríti őt. Ma már látjuk: ezek nem jelentenek feltétlenül féket a számára, ha a körülmények azt diktálják, felrúg mindent, ami az akaratát féken tartja. Ebben nagymértékben segíti őt az a tudat, hogy – noha meglehetősen sajátos szabályok között -, már harmadszor nyert választást, kétharmaddal (mondjuk így: magyar kétharmaddal ), és ezzel szemben a Nyugat politikusainak szigorú tekintete sem ér semmit. Orbán a politikai korrektség utolsó darabját is ledobta magáról, a kényelmetlen korlátokat – kordonokat – szép fokozatosan, már nem is lassan – szétszerelte. A kezében lévő kulcs, a demokrácia rögzítő elemeit csavarja ki, és ma már egyáltalán nem fél használni. Ezért is nézzük riadt tekintettel: mire készül most, amikor a kultúrharcot hirdette meg. Szeptemberre ígért változásokat, feltehetően a velencei, a parlamenti szezont megelőző Fidesz frakció-ülés lesz a bejelentések főpróbája. Addig csak találgatunk, következtetünk. Következtetünk például Kövér László szavaiból, aki a Kultáj megnyitóján a következőket mondta:

„2010 után a magyar választópolgárok felhatalmazása alapján a globálissá váló politikai és gazdasági viszonyok között megerősítettük Magyarország politikai önrendelkezését, 2014 és 2018 között megerősítettük országunk gazdasági önrendelkezését, az előttünk álló időszakban pedig közösen meg fogjuk erősíteni a magyarság kulturális önrendelkezését is.”

Nehezen fejtem meg az országgyűlés elnökének szavait, vagyis, ha következtetésről szólok, csakis abból tudok kiindulni, amit az elmúlt nyolc év megmutatott. Azaz abból, hogy számomra mit jelentett a Fidesz politikai, és gazdasági önrendelkezése. Pontosan azt, amiről a bevezető szólt: az autoriter rendszer kialakítása, a politikai hatalom szinte teljes megszerzése, a gazdaság helyenkénti centralizálása, másutt pedig a hűséges oligarchák helyzetbe hozása. És, ha ez alapján próbálom kitalálni, mit is fog hozni a kulturális önrendelkezés, akkor – a már megszerzett és uralt intézményrendszeren túl – a szellemi élet átalakítására tudok gondolni. Illetve annak a harcnak a beindításáról, amely a migránsok okozta kulturális károk bemutatásáról szólna; hova jutunk mi, és hova jut Európa, ha bevándorló országgá, netán bevándorló kontinenssé válunk.

Mert azért ne feledjük: a nemzeti újjászületés víziójába beletartozik a bevándorlók elleni harc is. És azt se feledjük: a félfasiszta rendszerekben a bevándorlókat a hatalmon lévők jelölik ki.

Teljesülnek Bayer Zsolt vágyai

Jó kis találós kérdést adott fel nekünk Tusnádfürdőn a miniszterelnök, hiába no, ahogy ezt belga rajongóinak mondta, a politika egy kicsit showműsor is. Ő ennek igyekszik mindig eleget tenni; beszédeit, felszólalásait még évek múlva is elemzik. De persze nem úgy, Arany János módjára – „gondolta a fene”, az ő beszédeiről lehet bármit gondolni. És gondolnak is; ki így, ki úgy interpretálja. Hívei feltöltődnek általa, megtanulják a következő hónapok kötelező leckéit, ellenfelei viszont különböző megfejtésekkel szolgálnak, többnyire olyannal, amelyek rávilágítanak Orbán Viktor gonosz terveire.

Most nagyjából itt tartunk, már ami az ellenzék értelmezését illeti; az Orbán-pártiak – tekintve, hogy ők sem tudják pontosan mit is akar az ő főnökük, kimerülnek abban, hogy a nagyszerűségét dicsérik.  Tényleg: mit is harangozott be Székelyföldön Orbán Viktor? Mit üzent haza, amikor a szeptemberi nagy változásokat jövendölte? Hogy nem viccelődött – mint a belga fiatalokkal – az egészen biztos. Hogy készül valamire, az is biztos. De mire, mely területeken? Mit akar még elfoglalni? Hol talál még olyan területet, amelyet még nem vett birtokba? Mi innen úgy látjuk, hogy sehol. Ő – és vele együtt ők – úgy, hogy még van bőven mit meghódítani. Mi innen úgy látjuk, hogy – például – a média 90-95 százaléka már az övék, és ami nem szinte az is; csak elhatározás kérdése, mikor teszik a földdel egyenlővé, vagy domesztikálják, ő – ők úgy látják, hogy fele-fele arányban van elosztva. És az így igazságtalan. (Az 50-50 százalékot Stefka Istvántól hallottam; szerinte a kilencvenes évek elején 95 százalék balliberális volt, mostanra egyenlítődtek ki az erőviszonyok. Azt persze nem mondanám, hogy Stefka egy orákulum, de arra mindenképpen jó, hogy a hatalomnak tetszőt mondjon. Akkor van bajban, ha a hatalomnak ez a fele-fele nem tetszik… Szurkoljunk neki.)

Lépjünk el egy kicsit a médiától – hogy aztán visszatérhessünk oda -, és próbáljuk megfejteni a találós kérdést. Mit akar még uralma alá vonni a kormányfő? Azt tudjuk, hogy a bírósággal elégedetlen; kész a terv a bekebelezésére. A civileket már maga alá gyűrte, az országgyűlés, a Fidesz, vagy a KDNP – mindegyik az ő játékszere. Ha így megy, lassan nem lesz mire törvényt hozni, minden az ő képét és hasonlatosságát mutatja.

Akkor térjünk tényleg vissza a sajtóhoz. Kétségkívül vannak még szabad szájak. Stefkának, Bencsiknek, Bayernek és többinek túl sok is van belőlük. Szerintük tökéletes a sajtó szabadásga, hiszen – lám – én is itt azt írok, amit akarok, nem fog holnap elvinni a fekete autó. És valóban: senki meg nem tudj akadályozni, hogy ide írjam a gondolataimat, akár azt is, hogy szerintem nincs sajtószabadság. Kétségtelen, hogy az állapotok nem diktatórikusak, csakhogy a sajtószabadság fogalma is másként értelmezendő egy kvázi demokráciában. Itt fontosak a demokratikus paravánok, a látszatok, és ezek talán szeptember után is megmaradnak. Pénz ugyanúgy nem fog jutni a „szabadszájúaknak”, bátor hirdető sem akad, olykor a terjesztés sem meg zökkenőmentesen, de abban a rezervátumban, ami kiszabatott nekik ellehetnek. Adatokhoz nem jutnak hozzá, tényfeltárásra nem nagyon lesz módjuk, de a véleményüket – mint most én – bátran közreadhatják. Tudom, soha nem fogom meggyőzni a jobboldaliakat arról, hogy ez nem egyenlő a sajtószabadsággal, legfeljebb akkor, ha ők maguk kerülnének hasonló helyzetbe.

A kérdés továbbra is él bennem: mit tehet még Orbán annak érdekében, hogy még jobban maga alá húzza a médiát? Mire számíthatunk?

Mindenek előtt talán a Sajtókamara felállítására. Volt már ilyen, működését 1939-ben kezdte meg, és tudjuk: a Horthy-korszak restaurációja nem csak a Szabadság téren kívánatos. Van ugyan most is érdekvédelmi szervezet a szakmának, a MÚOSZ, de azt, mint kommunista csökevényt sikerült teljesen szétzilálni, és egyszerű civilszervezet státuszba gyömöszölni. Félreértés ne essék: nem kívánom vissza azt az időt, amikor a hatalom része volt a MÚOSZ – épp úgy, mint a sajtókamara-  azt azonban igen, hogy a hatalomtól függetlenül, de a szakmára mégis erős befolyással bírva végezze a munkáját. Ilyen helyzetben sosem volt az újságírók szervezete; vagy kiszolgálta a hatalmat, vagy légneművé vált. Olyanná, mint mostanság. Orbán nem ilyet akar. Azt akarja, hogy olyan szervezet jöjjön létre, amelyet az ő emberei irányítanak – lásd mint Szöllősi György, hajdani felcsúti alkalmazottja – és olyan jogosítványokkal rendelkezzenek, amelyekkel képesek megrendszabályozni az ideológiailag tévelygőket, sőt adott esetben megvonni tőlük a megszólalás lehetőségét is. A kamara, amelynek ötlete valamikor az év elején bukkant fel, egyértelmű céllal jön létre: karámba szorítani a nyomtatott sajtó munkatársai mellett immár interneten működőket, a blogolókat, tehát mindenkit, aki befolyásolhatja a nyilvánosságot. Az irány, mondják, egyértelműen a fehérorosz rendszer, ahol mindezt már meg is valósították. (Ez az orbáni rezsimben nem ijesztő hivatkozási alap, ellenkezőleg: ki lehet jelenteni, hogy van hely Európában, ahol ilyen módszert alkalmaznak.)

Mondanám: a szakmának ellen kellene állnia, de már a gondolat is naiv, hiszen az újságírást ma – mint fentebb említettem már – több mint kilencven százalékban – nem fele-fele! – a kormányhoz hű emberek képviselik, így illúzió arra gondolni, hogy bármilyen állami akaratot meg lehetne fékezni. Vagyis, ha a hatalomban lévők megpróbálják bedarálni az RTL-t – egyesek szerint a német tulajdon miatt ez nem fog sikerülni, -, vagy az indexet átállítani – Simicskától ez megtörténhet -, akkor ezt simán keresztül tudják vinni, nem fognak semmilyen ellenerőbe ütközni. Az újságírás olyan állapotban van ma Magyarországon, ahol nincs semmiféle szakmai összetartás, nincsenek etikai szabályok. A szakmának nincs egyetlen közös ügye sem, a politika végtelenül megosztotta őket; a többség a túlélésre játszik. Azok az orgánumok, amelyek politikailag semlegesnek mondják magukat, igyekeznek távolt tartani magukat minden esetleges megmozdulástól, nehogy baj legyen. A kormányhoz húzók – á lá Bayer Zsolt – legszívesebben a szakadékba löknék azokat, akik a rezsim ellen írnak, a többiek, pedig megélhetésük érdekében igazodnak. Azt is mondhatnánk: nincs hova alámerülniük, ha meg akarnak élni. Ebben pedig nem fog nekik segíteni a sajtókamara, sőt: minden esetleges kilengésüket meg fogja torolni. És ehhez lesz felhatalmazása is. Nem az ősz lesz nehéz tehát számunkra; a jövőnk.

Bréking nyúz, június 12. – Tudósítás a másik valóságból

0

Nyílt levelet írt Bayer Zsolt a magyarországi német nagykövetnek, bizarr módon párhuzamos valóságokról ír az Origo, elittudatú f.szok a 888-on és selyemzsinór a szövetségi kapitánynak a Ripostban – megnéztük, mi újság az alternatív valóságban.

A Magyar Idők publicistája szerint a menekültek beengedése nagyobb bűn volt a németektől, mint a holokauszt

„Önök például immáron több mint hetven éve megszállottan és önsorsrontó módon ostorozzák önmagukat – értsd: az egész német nemzetet! – a második világháború bűnei miatt, immáron a negyedik generáció születik meg lassan, amelyiknek szembe kell néznie az örök és jelek szerint soha el nem múló német lelkiismeret-furdalással, önostorozással, kisebbrendűségi érzéssel és frusztrációval, csak azért, mert dédszüleik elkövettek egyszer valami szörnyű bűnt.

(Egy szörnyű bűnt, amelyért persze súlyos felelősség terheli az első világháború győzteseit, a leginkább a németséget és a magyarságot megalázó, nyomorba döntő, cinikus, kegyetlen és aljas antanthatalmakat, amelyek idestova száz éve mossák kezüket, és az igazságosztó, továbbá a morális orákulum szerepében tetszelegnek. Miközben ők az egyedüli felelősei a második világháború kitörésének, és így társtettesei a második világháború minden iszonyatának.) (…)

A lelkét, tartását, hitét, hagyományait és múltját vesztett németséggel ugyanis bármi megtehető.

Többek között az is, hogy megkérdezésük nélkül és akaratuk ellenére rájuk lehet szabadítani az egész harmadik világot, Afrikát és a Távol-Keletet, no meg a Közel-Keletet is persze, mindent és mindenkit, akiknek szörnyű sorsáért önmagukon kívül szintúgy a dicső antanthatalmakat terheli a legnagyobb felelősség, úgy is, mint az egykori legnagyobb gyarmattartókat. (…)

Megerőszakolják, megbecstelenítik a német asszonyokat, lányokat, adott esetben öregasszonyokat is, olykor – sajnos egyre gyakrabban – meg is ölik áldozataikat, és a német reakció erre az, hogy „egyetlen etnikumot sem lehet a bűnnel azonosítani, a rasszizmus pedig amúgy is tilos; nézzünk inkább félre, és leginkább hallgassunk, nehogy nagy zaj legyen ezekből a dolgokból, hát hova is vezetne az!”.

Így vezetik ki önök saját magukat a létezésből. (…)

Ezt csinálták maguk a saját hazájukból. A fekete-erdei klinika és a Derrick irigyelt, csodálatos és csodált, tiszta, rendes és gazdag világából. Maguk nagyobb bűnt követnek el most, mint dédszüleik akkor elkövettek, és akikre hivatkozva most megteszik azt, amit megtesznek.”

Völner Pál felmondta a kormánypropagandát a Pesti Srácoknak

„A nyomásgyakorlás és a támadás már el is kezdődött, és ehhez Sorosnak mindenhol megvannak az emberei. Az összes vitánk Brüsszellel lényegében egy ügy körül forog, miszerint a schengeni határt komolyan kell-e venni, meg lehet-e védeni, a menekültügyi egyezményt az eredeti értelmében kezeljük, vagy a bevándorlást egy pozitív folyamatnak tekintjük? Ezek ideológiai viták, amik arról szólnak, milyen Európát képzelünk el. (…)

Ha Soros György behatol a politikába a pártokon, a képviselőkön, a tudományos életen keresztül, miért pont a bírói ág lenne ettől mentes? Olvashattuk a hírekben, hogy legutóbb az amerikai ügyészválasztásokba is kőkeményen beszállt, hogy olyan személyek kerüljenek kiválasztásra, akik lekötelezettjei. A magyar bírósági rendszer azért persze messze van attól a veszélytől, hogy így történjen a bírák kiválasztása, ám az mindenesetre nagyon furcsa, hogy kimondottan a menekülteknek hazudott migránsokkal kapcsolatos nézeteket akarták a bírók között elterjeszteni, majd a tréningeket tartók ügyvédként jelentek meg a bíróságokon… A Soros-hálózat egyértelműen veszélyt jelent a magyar igazságszolgáltatásra, még a bíróságokon keresztül is azon dolgoznak, hogy minél több migránst hozzanak be.”

Az Origo „párhuzamos valóságokról ír a Jobbikkal kapcsolatban

„Toroczkai László jelezte, hogy több százan csatlakoztak az általa életre hívott platformhoz. Mindeközben Jakab Péter jobbikos szóvivő az eseményekre reagálva azt mondta az M1 stúdiójában, nemhogy nem szakad a Jobbik, de még lemorzsolódás sincs. Párhuzamos valóságok. (…)

Korábbi szeretőjével ellentétben a radikálisokhoz sorolt Volner nem csinál erkölcsi kérdést a Jobbik széthullásából. Pártbeli pletykák szerint a pártvezetés felajánlotta neki, hogy vezetheti a párt EP-listáját jövő májusban, ez pedig azt jelenti, hogy egy év múlva több millió forintos fizetésért Brüsszelben politizálhat az egykori rendőrkapitány.”

„Elittudatú f.szok nagy menetelése” a 888-on

„Ki ne szeretne elit lenni? Meg értelmiségi? Ezek azok a közkedvelt címkék, melyeket a bátorság és műveltség pózában tetszelgő emberkék szívesen aggatnak magukra.

A mutatvány lényege ugyanaz, mint amikor az egyszeri gyurmázó a konditeremben egy órából tizenöt percet tölt a tükör előtt, hátha látszik az a néhány milliméteres növekedés a bickóban az előző alkalom óta – csak ez utóbbi legalább őszinte, és nem is akarja másnak mutatni magát.

Nem így az, akinek értelmiségi elittudata van, és e tudat révén élesen elválik a nem értelmiségi nem elittől. A pórnéptől, a birkáktól. Őket azért alkotta meg az Úr, hogy csüngjenek az elittudatú értelmiségi minden szaván, hiszen ő közvetíti nekik a kultúrát, az eszmét, a szellemet.”

A Ripostot olvasva kezdenénk félteni állásunkat Georges Leekens helyében, aki „ennél ne­vet­sé­ge­sebb alig le­hetne”

„A belga ka­pi­tány eddig meg­bu­kott Ma­gyar­or­szá­gon, de még min­dig magát fé­nyezi.

Három vereség és egy döntetlen a fehéroroszok ellen – eddig ez Georges Leekens lesújtó mérlege a magyar fociválogatott kispadján. A szurkolók a távozását követelik, a szakma sem áll ki mellette, ő azonban konok marad. Kritikusait nyugtatja, s a gyenge játékoskeretben látja a hiba fő okát.”

Bréking nyúz, május 16. – Tudósítás a másik valóságból

0

Továbbra is kiapadhatatlan témaforrás az Origónak a bukott Vona és a Jobbik kongresszusa, Bayer Zsolt pedig az uniós Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság, azaz a „beteg idióták” jelentésén háborodott fel.

Az Origo élményszerű beszámolói a Jobbik kongresszusáról

„A bukott pártelnök kongresszusi leköszönő beszédével új klasszikussal ajándékozta meg a jobbikos küldötteket és a magyar nyilvánosságot. Először magával kezdett el vitatkozni, aztán pedig egy olyan gondolatmenetnek kezdett neki, amit kizárt, hogy bárki értene ezen a Földön. A politikus úgy látja, hogy „ezt a választást nem nyerték meg, vagyis jó úton járnak, csak még nem kellően erősek”. Ha Gyurcsány Ferenc hallotta a beszédet, valószínűleg még ő is elmosolyodott.” (Origo: A jobbikos pártháború elhozta a zavart Vona Gábor fejében)

„Úgy gondolja, mindent tud arról, hogyan kell megkörnyékezni főnökét? Azt hiszi, elsajátított minden apró kis praktikát arra, hogy bevágódjon felettesénél? Korai volt a magabiztossága, hiszen a semmiből berobbant Csongrád megye jobbikos elnöke, aki mindenféle tétovázás nélkül olyan nyalást kanyarított Vonának, hogy azzal átírta a beosztotti hízelgés örökérvényűnek gondolt szabályait. A kedveskedésre még a meghökkent expártelnök is csak annyit tudott kipréselni magából, hogy köszönöm. Végre valami igazán vicces a Jobbikban!” (Origo: A csongrád megyei jobbikos világbajnok módon hízelgett a bukott Vonának)

Bayer Zsolt levele a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentését jegyző német Maria Noichlnak

„Amúgy senkit nem érdekel, hogy maguk ott, az egykori fal túloldalán nyilvánvalóan nem normálisak. Ez önmagában a maguk saját kis külön bejáratú problémája lenne, s mi valódi részvéttel figyelnénk, ahogy a nyálfolyató idiotizmus, a jólétben elhülyültek nihilizmusa, a gondolattalanság, a semmi apoteózisa elnyeli a maguk világát. Még segíteni is megpróbálnánk, természetesen teljesen reménytelenül. …

Ellenben az a helyzet, hogy nem adatik meg nekünk a szánakozó szemlélődés luxusa és bánata, ugyanis maga és a magához hasonló elmebetegek úgy döntöttek, hogy saját belső, súlyosan beteg és torz világukat kivetítik mindenre és mindenkire, és addig nem nyugszanak, ameddig nem változtatnak mindent és mindenkit önmagukhoz hasonlóvá.

Ebbéli tevékenységük egyik változata, hogy hülye jelentéseket írogatnak, aztán azt egymás között megbeszélik, igaznak tartják, majd elfogadják, és megfenyegetnek mindenkit, aki normális, hogy ha nem hülyül meg azonnal, akkor baj lesz, akkor jönnek a szankciók, akkor majd beindul a hetes cikkely.

Lássuk csak, hogyan is kellene magukhoz hülyülnünk, a lehető legrövidebb idő alatt:

  1. Át kellene írnunk a család fogalmát valami mássá, valami olyanná, ami maguknak, a beteg idiótáknak megfelel. …

És akkor most nagyon figyeljen: soha, de soha nem fogunk hozzáhülyülni magukhoz! Ezt vésse jól az eszébe! És pontosan így rohangáljon fűhöz-fához a kretén jelentésével együtt! Világos?” (Magyar Idők: Nyílt levél Maria Noichlnak*)

Levél a nagymamának Orbán Viktorról a 888-on

„A vég előtt pár nappal, amikor már alig-alig volt magánál, amikor a valóságot már csak egy lidércnyomásos rémálomnak látta, megkérdezte tőlem, mikor a kórházi ágya mellett ültem és imádkoztam: „Ugye, kisunokám, az Orbán Viktor a miniszterelnök?”

92 nehéz év, a fáradtság megtörte, de nem tudta kiölni a vágyat, a reményt.

„Igen, ő” – mondtam neki. És halkan, hogy ő már ne hallhassa hozzátettem: lesz!

„Akkor jó” – mondta nagymamám. És soha többé nem szólalt meg. Megnyugodott, kisimult az arca. 2 nappal később elaludt örökre.

2002 novembere volt… (…)

Nagymama, 16 évvel az utolsó, homlokodra adott csók után megígérem neked: a mi életünket nem adjuk oda, azt soha el nem veszik! Továbbadjuk a mi unokáinknak, ahogy ti is adtátok nekünk!

És búcsúzóul még egy mondat: újra Orbán Viktor a miniszterelnök!

Tudom, hogy mosolyogsz most. Mi is.” (888: Levél a nagymamához: újra Orbán Viktor a miniszterelnök)

Orbán: A sorosisták mind szavaznak, szavazzunk mi is

0

Nem az ellenzék, hanem a mögöttük álló erő a veszélyes Orbán Viktor miniszterelnök szerint, aki Bayer Zsoltnak adott interjút az Echo TV-ben. A készségesen kérdező Bayer mellett Orbán Viktor a szokásos narratívára fűzte fel a mondandóját: a Fidesz Magyarország érdekeit nézi, az ellenzék valami mást, ami Soros Györggyel és embereivel kapcsolható össze. Arról is beszélt, hogy a Fidesz kampányai mindig hordoznak magukban humort és öniróniát.

 

A húsvét vasárnap leadott interjú március 30-án készült, a Fidesz alapításának 30. évfordulóján, ezért Bayer azzal kérdéssel kezdte a beszélgetést, hogy hogy lehet az, hogy a Fidesz az a párt, amely 30 éven át a politika élvonalában tudott maradni. Szerinte páratlan dolog, hogy a rendszerváltás óta megtartották ezt a helyet, és ez Közép-Európában is egyedülálló, hogy „nem estek egymás torkának”. Orbán hangsúlyozta, hogy akármilyen politikai kérdés került is elő az elmúlt 30 évben, két dologból sohasem engedtek: a szabadságból és a nemzeti függetlenségből, amit a miniszterelnök szerint a Fidesz két vezércsillagának is lehet nevezni. Ennek szerinte összetartó ereje volt. Majd hozzátette, hogy az ellen is küzdöttek, hogy belecsontosodjanak az állam nagy ügyeivel foglalkozó férfiak (vagy hölgyek, egészítette ki) pozíciójába, és a humor és az önirónia is mindig fontos volt.

„A kampányaink is mindig hordoznak magukban valamit ebből a humorból és az öniróniából”

– mondta. Szerinte a kampányokban mindig sok a visszataszító dolog, de számukra inkább mindig valami lehetőség, hogy részben megőrizzék a jókedvüket, részben élő kapcsolatba lépjenek a választókkal.

Orbán szerint van abban igazság, hogy most sorsdöntő választás jön április 8-án, utoljára pedig 1990-ben volt ilyen. Az elmúlt kormányoknak ugyanis volt lehetőségük a hibák kijavítására, most viszont ilyen nincs, mivel a bevándorlás áll a választás középpontjában. És, ha akár csak egyetlen lépést is teszünk a kevert népességű ország kialakítása felé, tehát bárkit is beengedünk, azt nem lehet visszacsinálni, nem lehet azt szétválogatni – mondta Orbán. Szerinte a fő kérdés az, hogy megmaradunk-e magyar országnak.

Orbán szerint „szamárság”, hogy a bevándorlással csak a valódi problémákról akarják elterelni a figyelmet az ellenzék szerint. „Részei egy olyan hálózatnak, amely azon dolgozik, hogy cenzúrázza a migrációról és a bevándorlásról szóló híreket” – mondta. Eljött az a pillanat szerinte, amire senki sem számított volna, hogy Nyugat-Európában cenzúra van: a híreket elhallgatják és meghamisítják, még a szociális médiában is (itt vélhetően a Facebookra és a közösségi médiára gondolt a miniszterelnök).

Szerinte a Soros-hálózat, ami ebben is szerepet játszik, saját magát leplezte le, ahogy például Bayer is bemutatja ezt a cikkeiben. Megismételte a korábban elhangzott kijelentést, hogy 2000 fizetett embere dolgozik Soros Györgynek a kormány megbuktatásán.

Egy másik kérdés kapcsán arról beszélt, hogy nyíltan ki kell mondani, hogy a baloldal nemzetközi karakterű, ezért támadja a nemzeti identitást erősítő témákat, például a bevándorlás elleni fellépést. Szerinte ez az alapvető felfogáskülönbség van a dolgok mélyén, illetve egy másik érdek is. Arról beszélt, hogy nem akar vádolni senkit, de ismer olyan európai baloldali pártokat, akik azért örülnek a bevándorlóknak, mert tudják, hogy állampolgárságot szerezve mindig a baloldalra szavaznak majd a nemzeti, konzervatív pártok ellenében. „Ezt nem kéne megengedni” – mondta. Orbán szerint a mostani választáson is vannak a „mi jelöltjeink”, és Soros jelöltjei, akik föloldanák Magyarországot egy nagy nemzetköziségben, ledobva a keresztény, magyar identitást, mint valami puttonyt. Arról is beszélt, hogy

már a Jobbik sem kivétel, létezik Vona-Gyurcsány paktum.

Ezután rátértek az ellenzékre, és Bayer azt mondta, aggódik, hogy talán nem is olyan gyenge az ellenzék, mint amilyennek látszik a nagy kavarodásban. Orbán szerint az egész ellenzéki kampányból nem lehet tudni, hogy ki mit akar, csak azt, hogy őt utálják és a keresztény, nemzeti koncepciót is. Orbán egyetértett Bayerrel abban, hogy az összefogás körüli mizéria miatt ügyefogyottnak tűnik az ellenzék, de szerinte nem szabad, hogy ez bárkit megtévesszen, mert erős hatalmak, komoly erők állnak a hátuk mögött. Nem őket, hanem a mögöttük álló erőket kell véresen komolyan venni – mondta Orbán.

Bayer utolsó kérdése az volt, hogy a hátralévő egy hétben mit tudnak még tenni, „mit tudunk segíteni”? Erre Orbán megismételte a mi jelöltjeink és Soros jelöltjei kijelentést hozzátéve a kampányszlogent, hogy nekik Magyarország az első, míg az ellenzéknek – akiket állítólag nem akart megbántani, ezért név szerint nem sorolta fel őket – valami mást. Akinek Magyarország az első, ne maradjon otthon – mondta Orbán. A sorosisták mind szavaznak, legyünk ott mi is! – fejezte be a miniszterelnök a gondolatmenetet.

Lapszem – 2018. március 31.

0

Ma az Árpádok ünneplik a névnapjukat. Esős idő köszönti őket, lesz, ahol jelentős mennyiségű csapadékkal, akár viharos erejű széllel. Viszont meleg lesz: 13-18 fok, s még késő este is 7-16 fok várható. Lapszemlénk következik.

 

Magyar Nemzet – Választási csalást szervezhet a roma vezető

Egy, a Magyar Nemzet birtokába került hangfelvétel szerint fiktív kampányrendezvényeket akart lepapíroztatni az Országos Roma Önkormányzat (ORÖ) elnöke. Az ibrányi Balogh János egy helyi rendezvényszervezőt akart rábeszélni arra: adjon számlát arról, hogy színpadot, hangosítást biztosított különféle szabolcsi helyszínekre szervezett kampányrendezvényeken. A bonyolultnak tűnő ügymenetnek van egy kitétele, amit Balogh említ meg a beszélgetés folyamán: „annyit írjál neki (az ORÖ gazdasági igazgatójának), hogy elnök úrral egyeztetve”.  A beszélgetés előrehaladtával már konkrét összeg is elhangzik:

„ha ötszázat kapol kereken? Hármat (milliót – a szerk.) visszahozol nekem.”

Mivel még mindig nem kapott végleges választ, más lehetőségeket is felvázol. Egy bizonyos előbírálati pályázatról beszél Balogh, aki a „kis parázspénz” kapcsán azt jegyzi még meg a rendezvényszervezőnek, hogy ne érezze magát rosszul, elvégre „a jövőre is gondolni kell, mert érted, uniós választás lesz”.

Az MSZP-közeli Balogh nem is tagadja szocialista kapcsolatait, de egyéniben a 2-es Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei választókerület fideszes elöltjét, Vinnai Győzőt támogatja, mivel súlytalannak tartja a Demokratikus Koalíció színeiben induló Helmeczy Lászlót és a radikalizmusát hátrahagyó Jobbikot. „Hát én nem dumálok mellé, én Győzőt fogom támogatni egyéniben. Hát 12 milliárdnyi támogatás jön Ibrányba. (Ez az összeg hozzávetőlegesen a település tízéves költségvetése lenne – a szerk.

„Tudod, kell, hogy agitáljam az embereket, mert hivatalosan nem adhatom nekik oda, érted? Nem lehet úgy elszámolni vele.”

Az ibrányi rendezvénytechnikus, Tóth Zoltán nemet mondott Balogh János ajánlatára, aki közölte, hogy majd keres mást.

Népszava –  Elios-modell Tiborczék szoftverüzletében

Két cég révén is komoly pénzhez  juthatott Tiborcz István, Orbán Viktor kormányfő veje a kormányzati intézmények túlárazott szoftverbeszerzéseiből. A Microsoft-botrány által érintett időszakban a két vállalkozás sok száz milliós extraprofithoz jutott – írja a Népszava, amely részletesen leírja az alkalmazott modellt. Már az amerikai kormányzat is vizsgálja a magyar Microsoft-botrányt, s a lap kérdéseket küldött az Egyesült Államok igazságügyi minisztériumának. Többek között azt tudakolták, meg tudja-e erősíteni, netán cáfolni a tárca a vizsgálat tényét, kapcsolatba léptek-e az eset miatt a magyar kormánnyal, és mikorra zárulhat le az eljárás. Nicole Navas Oxman, a minisztérium szóvivője mindössze annyit felelt: a tárca nem kívánja kommentálni az ügyet.

Ez logikusan azt jelenti, hogy volt vagy most is folyik ilyen vizsgálat, hiszen ellenkező esetben semmi sem indokolja a kitérő választ – „fordítja” le a választ a lap.

Magyar Idők – Sorosleaks: üzleti célok szolgálatában

Bayer Zsolt folytatja Soros György ellenes sorozatát, ezúttal arról, hogy miként érvényesíti Soros György a gazdasági érdekeit abban az országban, ahol előbb beavatkozik a belpolitikába és kormányt buktat, majd az új kormány minisztériumaiba beülteti a saját embereit, végül pedig úgy alakítja a gazdasági folyamatokat, hogy azok a saját érdekeinek megfeleljenek. Azt írja, hogy a lap birtokába került újabb beszélgetésekből az derül ki, hogyan használja fel Soros György az ukrajnai befolyását a saját üzleti céljai érdekében. Soros a saját embereit ültette az egyik legnagyobb ukrán cég, a Naftogaz vezetőségébe. A privatizáció előtt álló cég döntéshozói többször is találkoztak az amerikai milliárdossal, hogy a magánosítás részleteiről egyeztessenek. Soros eközben az általa pénzelt NGO-kkal igyekezett lejáratni a cég vetélytársait. Egy beépített újságíró folytat beszélgetést az ukrán Nyílt Társadalom Alapítvány korábbi vezetőjével, Jevhen Bisztrickijjel.

Soros – állítja a lap – amellett hogy saját érdekeit érvényesíti a Naftogazban szorgalmasan támadja a cég ukrajnai versenytársait is. Ehhez az általa támogatott Transparency International mellett a szintén általa pénzelt Antikorrupciós Cselekvési Központ nevű szervezetet is igénybe veszi.

Magyar Hírlap – Fölöslegesen költ milliárdokat több uniós ország az integrációra

A migránsválság kezdete óta a Nyugat-Európába érkezett több mint kétmillió migráns szociális ellátására és integrációjára hozzávetőlegesen évente hatvanmilliárd eurót költenek az uniós országok. És ebben az összegben még nem szerepel például a határvédelemre fordított összeg – mondta a lapnak Bálint Gábor, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet (MÖSZ) nemzetközi programjainak vezetője, aki pár hete tért vissza Irakból.

Hozzátette, a legnagyobb gond, hogy ezt a hatalmas összeget nagyon rosszul használják fel, hiszen a teljes integráció a hatalmas kulturális különbségek miatt ritkán hoz sok sikert.

Eközben tapasztalataik szerint az ENSZ és a nemzetközi segélyszervezetek által indított programok, így a visszatelepülés, a felújítások támogatása alulfinanszírozottak.  A Külgazdasági és Külügyminisztérium támogatásával, a Hungary Helps program keretében ötszázmillió forinttal gazdálkodhat a segélyszervezet.

A Katolikus Karitász többször is hirdetett a közelmúltban adománygyűjtő akciókat, az adományokat egy tavaly kötött megállapodás értelmében a libanoni Karitászon keresztül juttatják el a szükségben élőkhöz. A Katolikus Karitász a Közel-Kelet üldözött keresztényei mellett természetesen gondot fordít a határon túli magyar családokra is. A segélyszervezet orvoscsoportja emellett rendszeresen gyógyít Kárpátalja falvaiban. A Karitatív Tanács tagjaiként a Katolikus Karitász egész évben segíti a nehézségekkel küzdő családokat, idős, beteg embereket. Kárpátalján a Katolikus Karitász havi rendszerességgel támogat ötszáz családot.

 

Bréking nyúz, március 14. – Tudósítás a másik valóságból

0

Míg a nem kormánypárti sajtóban Kósa Lajos viselt dolgai uralták a szerdát, az alternatív valóságból ez az ügy teljesen kimaradt, és már a március 15-i, elsöprő sikernek  ígérkező békemenet jegyében telt a nap a Fidesz-médiában.


Az Origo az olvasókra bízza annak eldöntését, hogy részeges-e Gyurcsány Ferenc

„Gyurcsány Ferenc, úgy tűnik, megfáradt a sok kampányolásban, és az is lehet, hogy néhány itallal próbálta meg enyhíteni a stresszes kampányhangulatot. Ezt azonban pont rosszkor tette, hiszen épp egy fránya sajtótájékoztatót kellett (volna) tartania. Hát ez nem igazán sikerült. Kész kabaré! A sajtótájékoztatón a lényegről nem beszélt, arról, hogy éppen most gyűri maga alá a Jobbikot, Vona Gábor pedig tapsikolva engedelmeskedik neki. Azt sem ismételte meg, amit nemrég mondott: káosz, válság, elhúzódó tárgyalások és új választás jönne egy ellenzéki győzelem után. Úgy tűnik, a baloldali összefogás fontos összekötő eleme az alkohol, Kunhalmi Ágnes korábban már állt ki  részegen sajtótájékoztatót tartani, Gyurcsány sem akart elmaradni tőle.” (Origo: Gyurcsány Ferenc esetleg ihatott előtte? Nézze meg a videót, és döntse el!)

És figyelmeztetik a békemenet résztvevőit

„A Tűzfalcsoport nevű oknyomozó portál dokumentumokat közölt arról, hogy a Soros-világ már egy éve szervezkedik annak érdekében, hogy a választások befolyásolásával megbuktassa a kormányt. Arról is cikkeztek, hogy a politikai motivációjú álcivilek provokációval, nyílt és agresszív támadásokkal készülhetnek az áprilisig hátralévő időben, minden mindegy alapon. A portál arról is írt, hogy Sorosék nyomás alá akarják helyezni a nemzeti kézben lévő sajtótermékeket, a közintézmények és a köztestületek vezetőit. …

Az oknyomozó portál úgy tudja, hogy ezeknek a szervezeteknek kiemelt célpontjuk a holnap ismét útnak induló, várhatóan több százezer emberrel vonuló békemenet.” (Origo: Soros György álciviljei provokációra készülnek a Békemeneten – dokumentumok)

A 888 az Orbánt támadó ENSZ-biztost támadja

„Az ENSZ emberi jogi főbiztosa komoly szereptévesztésbe került. Egyre-másra próbál a nyugati országok politikai folyamataiba beavatkozni, mikor a homoszexuálisok, mikor a drogdílerek, mikor a migránsok vagy a kisebbségek jogaira hivatkozva. Tavaly Trumptól próbálta megmenteni a világot, most Orbántól. Nem kis teljesítmény ez egy muszlim hercegtől.” (888: A muszlim herceg mint a világ védelmezője)

És a békementre is elmennek

„Holnap a 888-as légió is részt vesz a Békemeneten.

A címerünkbe az van írva: „Bátorság, hűség, kitartás.”

Legyetek velünk minél többen!

Csatlakozz a lázadókhoz!” (888: A 888-as békemenet elé)

Bayer Zsolt szerint ez a békemenet célja

„A társadalmunk két részre szakadt. (Valójában háromra, de a harmadik rész az a fekete lyuk, onnan nem jön ki semmi szándék, semmi remény, semmi akarat.) …

A másik oldal azt gondolja mirólunk, hogy menthetetlenül provinciálisak, földhözragadtak, ázsiaiak, maradiak vagyunk, bezárva saját rögeszméinkbe, hagyományainkba, tévhiteinkbe, jó esetben is afféle „völkischek” vagyunk, olyan népek, ami a fasizmus előszobája, bár ilyenkor mindig a nácizmusra gondolnak és fasizmust mondanak.

Mi azt gondoljuk, hogy ebben nincsen igazuk. Ebben sincs.

Mi viszont azt gondoljuk róluk, hogy ők kétdimenziós lények, az individuum és a szabadság börtönébe zárva, akik ráadásul a szabadságot valami olyan abszolútumnak képzelik el, amelyet soha nem lehet megélni, beteljesíteni a maga teljességében, de az emberi élet egyetlen valós és igenelhető célja, hogy megpróbálja megélni, elérni ezt az abszolút szabadságot. S éppen ezen abszolút szabadság felé vezető úton van szükség mindenféle identitások lebontására, eltüntetésére. …

Mi így látjuk őket, és azt gondoljuk, igazunk van. És azért gondoljuk, hogy igazunk van, mert tényleg igazunk van. …

Mi a békemenet célja? Hogy mindez ne valósulhasson meg. Mi a választás tétje? Hogy ők ne foghassanak hozzá a megvalósításhoz.” (Magyar Idők: A békemenet célja)

A Pesti Srácok megfejtette a baloldali médiát

„A rendszerváltoztatást követően ugyanis létrejött egy olyan véleményformáló sajtó, aminek a fő ismertetőjele volt, hogy ha találtak valakit, aki láthatólag őszintén hitt abban, amit mondott, akkor azt kiröhögték, gúnyolták, semmibe vették. Nem nagyon létezett a szemükben alávalóbb dolog, mint, érdek nélkül hinni.” Tabukról, a nagy baloldali hazugságokról, a tradicionalizmusról beszélgettünk a mandineres Trombitás Kristóf bloggerrel, aki állandó vendége az ECHO TV Civil kör c. műsorának is. Figyelem, csak gondolkodóknak! …

A Bosnyák téren egy csövesköpésre a 7-es busz megállójától, egy jelöletlen talponállóban találkozunk. … Körülöttünk a rendszerváltás és rendszerváltások mindenkori veszteseinek seregének harci alapzaja, az örökké kitartó hurotos károgás, ami dohog, hörög, recseg, mint valami széthajtott Barkas a laktanyaudvaron. Egy öklömnyi fejű, bazaltarcú férfi fennhangon orbánozni kezd, de teljesen ártalmatlan, mert fokozatosan tompítja el a legolcsóbb gyomorkeserű. Te jóisten! Milyen szomorú esszét írhatna erről Tamás Gáspár Miklós vagy Konok Péter, amelyből aztán erőt meríthetne az összdemokratikus baloldal és váratlanul, a semmiből újraalakulhatna az MSZMP-t.” (Pesti Srácok: Trombitás Kristóf: Mindent kiszakítottak az ember lelkéből, és létrejött egy cinikus, tudatlan, rosszindulatú lény)

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK