Kezdőlap Címkék Balaton

Címke: Balaton

Vihar: 82 centi vízkülönbség a Balatonon

A száz kilométer is elérő ciklon „megbillentette” a Balaton vizét. Egy időben 82 centivel mérték a legnagyobb szintkülönbséget.

Elérte a Balaton térségét is hétfőn az a ciklon, amely a napokban lecsapott Nyugat-Európára. A helyenként óránkénti 100 kilométeres szél megbillentette a Balaton víztükrét: a legmagasabb, 154 centiméteres vízszintet a vizugy.hu adatai szerint Balatonfűzfőn mérték délben, a legalacsonyabb, 63 centimétereset két órával később Keszthelyen. A Balaton hajnalban mért átlagos vízállása 112 centiméter a siófoki vízmércéhez viszonyítva. A tó vízszintje 13 órakor mutatta a legnagyobb kilengést egy időben: 82 centiméter volt a különbség a keleti és a nyugati végében mért adatok között.

Az Időkép videója némi ízelítőt ad az elemek erejéből.

Horváth Ákos, a siófoki obszervatórium vezetője elmondta, bár az erős ciklonnak csak a széle érintette Magyarországot, hétfőre virradóra megerősödött, majd viharossá fokozódott a Dunántúlon a délnyugati szél. Főként a Balatonnál alakult ki erős szélvihar, itt mérték az országban a legnagyobb széllökéseket kora délutánig:

Sümegen óránként 103, Siófokon 102 kilométeres erősségű volt a szél.

A meteorológus arról is beszámolt, hogy a Balaton középső és nyugati medencéjében jellemzően óránkénti 70-75 kilométeres széllökéseket mértek, vagyis az átvonuló vihar összességében gyengébbnek bizonyult a múlt heti északnyugati hidegfrontnál, amikor két napon keresztül 100 kilométeresnél erősebb szelet is mértek. A mostani szélvihar különlegességét a délnyugati szélirány okozta, ami hossztengelyében érte a Balatont, és az ilyenkor szokásos módon jelentős vízszintkülönbséget okozott a nyugati és a keleti part között.

Várhatóan a délnyugati szél erőssége délután gyengül az üdülőrégióban, majd a ciklonhoz tartozó hidegfront érkezése után északnyugatira fordul. Az északnyugati szélből is lehetnek kedden erős vagy viharos lökések, de ezek már inkább csak a Balaton keleti medencéjét érintik – mondta a szakember.

Tavaly kétszer – március elején és július végén – billent meg jelentősebb mértékben a Balaton víztükre hosszanti irányban. Akkor 49, illetve 40 centiméternyi különbséget mutatott az egy időben mért vízszint a tó keleti és nyugati végében.

Adományokkal javítja a képet az új elit

Pár hét alatt a második adománnyal lép színre a „nemzeti tőkésosztály”. Egy hónapja Mészáros Lőrinc, most Tiborcz István jótékonykodott. Nem lenne meglepő, ha a pár év alatt összeszedett százmilliárdok töredéke további hasonlókban jelenne meg.

Életmentő Extrakorporeális Membrán Oxigenizáció (ECMO-műtüdő) berendezést vásárol a Bókay Gyermekklinikáért Közhasznú Alapítvány a Semmelweis Egyetem I. Sz. Gyermekgyógyászati Klinikája számára abból a 34 millió forintos adományból, amelyet a BDPST Group ingatlanfejlesztő társaságtól kapott – tudatta a Semmelweis Egyetem.

Van miből adni

A rangrejtve adományozó jótevő nevét az egyetem nem fedi fel, mindazonáltal több fényképen pózol Tiborcz István, Orbán Viktor veje, aki az elmúlt években üstökösszerű meggazdagodásával tört be az új elitbe:

erre az évre 35 milliárddal a 32. legvagyonosabb hazánkfia lett,

noha előző évben még a százas listára se fért fel.

A szégyenlős Semmelweis Egyetem nem tudatta, amit pedig nem csak ország-világ (nálunk ennek fele) ismerhet, és amit az adományozó cég is közzétett idény nyáron. Azt, hogy Tiborcz, az ingatlanokban utazó BDPST Group többségi tulajdonosa az igazgatóság elnöke lett.

A hírt felplankoló Hadházy Ákos a Facebookon azt írta, hogy

„semmi más ez, mint hogy Orbán veje, a hercegi pár tagja a lopott milliárdokból most 35 millióért egy életmentő műszert kegyeskedett venni a gyermekklinikának.”

Az EU Csalás Elleni Hivatala (OLAF) által is szabálytalannak talált közvilágítás-tendereken „keresett 3,5 milliárd EGY SZÁZALÉKÁT a közjóra fordította”. Hadházy szól még a Microsoft-botrányról, amelyben szintén megtalálták Tiborcz egyik (korábbi) cégét, a vérplazma bizniszről is. És arról, hogy „ha nem lemutyizott közbeszerzéseken, kétszeres áron venné az állam az EU-támogatásokból az orvosi műszereket, akkor pont kétszer annyi fejlesztés történhetett volna az egészségügyben az európai pénzekből – és akkor nem lenne szüksége a professzoroknak a kisherceg lopott pénzének töredékéért hálálkodni”.

És van mi miatt adnia

Hadházy szerint lehetséges, hogy Tiborcz érzi, a Microsoft-ügy miatt még nagyobb bajban lehet és a propaganda-mesterek javasoltak neki egy kis jótékonykodó PR-eseményt. (Az egyetem azt írja, hogy több évre visszanyúló az anyagi támogatás, bár a most hírt adó honlapon még 2013 szeptembere, az Orbán-Tiborcz-esküvő előtti időkig sincs nyoma hasonlónak.)

Mészárosnak is

Amiről Hadházy ír, az cseppet se lenne irreális. Éppen egy hónapja a balatoni vízimentők indítottak közösségi adománygyűjtést, hogy megvehessék a Red Bull Air Race két mentőhajóját, amelyek ára 16 millió forint volt. Miután két nap alatt összejött négymillió, a Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó Opus Global Nyrt. és Hunguest Hotels Zrt. közölte:

kifizetik a maradék 12 milliót.

Azután, hogy évek óta attól hangos a Balaton, hogyan vásárolta fel a tó környékét elsősorban Mészáros és Tiborcz – erről a Magyar Narancs részletes összegzést készített tavaly év elején.

Forrás: Magyar Narancs

Ennek nyomán sorra ebbe az érdekeltségi körbe kerültek szállodák, kempingek, kikötők. Szinte minden, ami a nyaralók számára rendelkezésre áll. Egyetlen ügylettel lett a Mészáros-féle turisztikai portfólió része a korábban inkább a baloldalhoz sorolt Lisztinger Tamás által birtokolt Hunguest szállodalánc zöme. Idén júniusban pedig kiderült, hogy megszűnik az utolsó keszthelyi szabadstrand is.

Egy utaslealázó csúcsbeszólás lett a MÁV pünkösdi „királysága”!

Egy egész ország népét döfte szíven a hír, hogy a dicséretes szakmai igyekezet és látványos előkészületek ellenére már az első nyári hosszú hétvégén sikerült a MÁV-nak ismét talpfáig rombolnia már-már visszaerősödni látszó egykori hírnevét. A vasút Titanic-ját (kései pályára állított nyári balatoni járatok) megint úgy indította jéghegynek a MÁV,  hogy nem gondoskodott elég mentőcsónakról és nem dobott mentőmellényt az utasainak, de persze a „tanuljál meg úszni, b… meg!” üzenetet utólag azért mindenkinek kipostázta.

Az eredmény: a peronokon és a közlekedőkben ismét egymás hegyén-hátán összezsúfolódó, embertelen körülmények között tömeges állva utazásra kényszerített embertömeg és utasdráma az ünnepi balatoni járatokon, utólagos MÁV-szóvivői kioktatással megszégyenített gyermekes családok, nyugdíjasok, stb.

Én magam erősen szimpatizálok a jelenlegi MÁV-menedzsment személyi állományával és törekvéseivel, de mivel az egyik idős családtagom is érintett volt a dologban, minden vasútbaráti elfogódottságom ellenére kötelező most nyilvánossá tennem a MÁV felé utazásjobbító szigorú szakmai meglátásaimat.

Először is a sikeresebb hazai turizmushoz vezető út váltóőreként szeretném megvilágítani a MÁV kulcsszerepét és egyetemleges felelősségét abban, hogy

1. a turisztikailag kiemelt nyári hónapokban a vasút nem szimplán csak embereket szállít A-ból B-be, hanem a nemzeti turizmusirányítás stratégiai szolgáltatóparnereként nyaranta értelemszerűen ő maga is turizmusban utazik.
2. legnagyobb közösségi közlekedésünk közszolgáltatójaként mint olyan, a vasút is a turisztikai élménylánc része.
3. a MÁV szolgáltatásainak mindenkori színvonala határozza meg, hogy (vas)utazásomat milyen minőségű turisztikai élménnyé alakítom, és hogy számomra már az utazás (közlekedés) is az élmény része legyen, mi több: állami tulajdonú vállalatként kötelessége és feladata arról gondoskodni (az új turizmuspolitikai célokkal összhangban), hogy célzottan turisztikai indíttatású utazásomat az élmény részévé tegye.
4. a MÁV az ilyen, vagy hasonló kisiklásaival, félresikerült cselekedeteivel negatív közösségi élményeket gyárt a turizmushoz.
5. ha a MÁV negatív közösségi élményeket gyárt a turizmushoz, az ellentétes az állam turizmusstratégia céljaival és a kormányzati akarattal.
6. következésképpen a MÁV e pillanatban teljesen szemberobog a kormányzat turizmusfejlesztési direktíváival.

Igen ám, de amikor a MÁV az esetre reagálva olyat nyilatkozik, hogy a vasúttársaság bizony mindent megtett, felkészült a nagy utasforgalomra, összes létező szerelvényét, minden működőképes vagonját munkába állította, akkor kirobban az ember fejéből a nagy harci kérdőjel: miért is nincs biztosítva az állami fenntartó és a központi büdzsé részéről a MÁV zavartalan, problémamentes nyári működéséhez a rendszerből hiányzó pénz, paripa, fegyver?

Márpedig ha nem közlekedésszervezési ökörhibák sorozata, hanem eszköztelenség miatt heringeztette Budapest és a Balaton között az utasokat a vasút, akkor ezt a felelősséget csípőből át kell dobni a tulajdonos állam, a kormányzati fenntartó vállaira. Annál is inkább, mert a MÁV jelenleg is sok olyan tartalék személyvagont és motorvonatot rejteget parkolópályán, amik felújítását az előző időszakban elhanyagolták, és azt a jelenlegi vezetésnek kellene a semmiből működésbiztossá alakíttatnia.

Hozzáértők szerint 65 darab korszerű, légkondicionált távolsági kocsi áll műszaki hiba és/vagy lejárt hatósági engedély miatt félreállítva. A 30 évnél fiatalabb regionális, illetve elővárosi járművek közül pedig 48 darab nem vesz részt a forgalomban, annak ellenére, hogy számos vasútvonalon kizárólag ennél öregebb, végletekig elavult szerelvények közlekednek.

Halaszthatatlannak tartják, hogy a vasúttársaság gondoskodjon az adott esetben évek óta tárolóvágányon pusztuló személykocsik felújításáról, és újból forgalomba állítsa azokat, amin keresztül sok régi, alacsonyabb komfortot biztosító járművet kiválthat.

Ezen járművek műszaki modernizációjának pénzügyi forrássigénye ma értelemszerűen meghaladja a MÁV lehetőségeit, de ha sürgős állami beavatkozással az ilyen vagonok csak egy része visszahelyezhető lenne a forgalomba, az egycsapásra megoldaná a problémás nyári járatok kibővítését.

Az ehhez vezető egyetlen út bizonyára az, ha a médiában is kínos politikai kérdést generálunk a nyári balatoni horrorvonatozásokból és a MÁV gazdátlanság miatt elhanyagolt kudarcos szerepléséből. Vagy mégsem?

És még mielőtt – jobb híján – én venném át a MÁV marketingjét, mondjuk ki bátran: Nem megoldás, hogy az utazási igények pontos megismeréséhez nyaranta brutális emberkísérleteket végez a MÁV, miként az sem, hogy mi vasúthasználó magyarok időről-időre új MÁV-menedzsmenttel kísérletezgessünk a vasút sínretételéhez.

A másik körbejárandó alapkérdés a pünkösdi krízishelyzetre reagáló MÁV kommunikációs tévelygése, a médiának adott válaszok szakmai helytelensége.

A MÁV-szóvivő Biber Anett bajtársnő szerint:  „az az utas döntése, hogy állva vállalja-e az utazást, vagy inkább egy másik vonatot választ, ahol komfortosabban tud utazni és le tud ülni…”.

Egy ilyen súlyú ad-hoc utasdöntést azonban jelen állás szerint nemhogy segítőleg alátámasztana, hanem egyenesen ellehetetlenít a MÁV. Ugyanis egyfelől a vasút legendás megbízhatatlansága és rendkívül rossz társadalmi hírneve miatt az embereknek utasként tapasztalati úton nincs bizalma abban, hogy egy esetleges későbbi/korábbi vonattal elkerülhető lehet az ilyen embertelen túlzsúfoltság, másrészt a MÁV sem ad a helyszínen olyan irányú rapid tájékoztatást, amivel az utasait megbízhatóan átirányítaná egy másik járatra, ahol szerinte garantáltan elkerülhető a káosz.

Azt is hozzáfűzte még, hogy

az állva utazás teljesen biztonságos és semmi nem tiltja…

A lehető legszerencsétlenebb válasz volt ez most a MÁV-tól, hiszen adóforintjainkból fényesített stratégiai közszolgáltatóként a MÁV teljes ügyfélkommunikációjának az utasérdek (biztonság, kényelem, bánásmód, megbízhatóság, stb.) kell hogy álljon a középpontjában, ennélfogva a MÁV soha nem kommunikálhat úgy, mintha számára az utas egy ellenérdekelt fél lenne, nem pediglen tevékenységének legfőbb alanya és célja, utazási igényeinek minőségi kiszolgálója.

Különösen nem tálalhat ilyet a MÁV cinizmusba mártva. Aki ilyet nyilatkozik, vagy másokkal mondat ki, az sem a marketingszakma ökölszabályaival, sem saját rendszerének működési abnormalitásaival nincs tisztában. Végzetes szakmai hiba, ha egy efféle krízishelyzetben már tisztes magyarázkodásra sem futva, az utasra hárítjuk át a felelősséget.

Ha pedig mindezek tudatában mégis szándékosan teszünk ilyen kijelentéseket, tudnunk kell, hogy ez a fajta kommunikációs trógerkodás a magyar társadalom és a MÁV kényszeres érdekkapcsolatában nem lehet életképes.

Hogy miért? Mert a MÁV-val szembeni közelégedetlenséget ma már az általános közharag táplálja. Ugye ezerszám lehetne sorolni, hogy mi mindennel szolgált rá erre a vasút? Tudjuk, ismerjük…

De mindezek ellenére is fontos, hogy a Magyar Államvasutak – amint az a nevéből is következik – a mindenkori értékelvű nemzetérzés, az itthon otthon vagyunk komfortérzés, ezzel együtt a végre sínre tett hazai turizmus közszolgáltatói arculatának alakítója, utasmágnesező hívókürtje is legyen.

Mégis a hazai köztudatban a legtöbbek számára a MÁV már rég nem hívó-, hanem szitokszó. Nem hívogat, egyenesen taszít. Zavaró szégyenfolt a nemzeti büszkeség arculatán, a közösségi közlekedés bebábozódott szégyene. Közbizalom helyett széleskörű társadalmi bizalmatlanság övezi, ami nem feloldódni, hanem fokozódni látszik az ilyen szakmaiatlan kiköpések hatására.

Fenti alapvetések figyelembevételével tehát megállapítható, hogy
1. a magyar vasút kommunikációja egy rendkívül csúszós pálya és kényes ütközési terület, amin a házi marketing most nagyot padlózott.
2. ez a legtöbbet szidott, ezáltal legkommunikációigényesebb nemzeti közszolgáltatásunk.
3. a kommunikáció is a mindenkori MÁV-szolgáltatások része kell legyen mostantól.
4. ha az elvégzett munka (szolgáltatás) mellé nem tesszük oda a tökéletes kommunikációt, akkor bizony csak félmunkát végeztünk.
5. a piackövető változások menedzselése csakis fokozott kommunikációs aktivitás mellett lehetséges.

Ezt felismerve kell a MÁV csúcsmenedzsmentjének holnap reggel felébredve azt kiáltania:

Ne hagyjuk, hogy ilyen eseti krízishelyzetekben a média pozicionálja helyettünk a MÁV-ot! Tömeges utaspanaszokon alapuló médiahírre pedig azonnali sajtóközlemény legyen a válasz! De ha ez sem elég, akkor hát kezdeményezzük a téma társadalmasítását, kibeszélős-elemző TV- és rádióműsorokba, sajtóinterjúkba tolva bele és világítva meg a társadalmi megértést elősegítő pontos helyzetkép mi magunk általi kialakítását. Ahol majd érthetően elfogjuk mondani:

Nyáron mi is turizmusban utazunk. A tömegturizmus az mindig tömeggel jár. A tömeg pedig gyakorta kellemetlenségekkel. A MÁV nem a kellemetlenségekben érdekelt, hanem abban, hogy mindenkit hazahozzon. De ha mindenki egyszerre utazik, az problémák tömegét okozhatja. És ha minden vonatunk helyjegyes lenne – előre kiszámítható utaslétszámmal – akkor sem lehetne maradéktalanul felkészülni minden dömpingszerű utazási hullámra.

Mert a Balatonnál két úr határozza meg a mindenkori, folyamatosan változó (hiszen tudjuk, mert mérjük) utazási tendenciákat: az utas és az időjárás.

Ezek mozgását külön-külön is nehéz lekövetni, együttesen még inkább – szinte lehetetlen szakmai feladat. És ez persze a vasút szezonális működésére is kihat. A legjobban előkészített és kivitelezett forgatókönyv mellett is okozhat előre nem kiszámítható nehézségeket. Mert nem mi határozzuk meg, hogy milyen legyen a nyár állandóan változó balatoni időjárása és a magyar tengerre vágyók körében az ott tartózkodások ciklusa.

És hogy egy-egy járat esetében természetesen még így is előfordulhat, hogy a szezonális utasszám olykor megugorja a pillanatnyi bővítési lehetőségeinket, mivel a vasúti közlekedésszervezés az egy rendkívül kötött műfaj, de még ennek ellenére is csak egyetlen dolog létezik, ami nálunk is rugalmasabb: a kaucsuk.

Ugyanakkor tudjuk, hogy a MÁV mindennapi munkája során sok hátrányt és előítéletet kell még leküzdenünk, és hogy a nyári fürdőturizmus számára kiemelt, szezonális idősávban méginkább felerősödhetnek a rendszerhibák, de ugyanakkor a bevezetett, új szolgáltatásaink előnyei is számottevően felértékelődnek az elégedett utazóközönség körében.

Tudassuk, hogy nálunk senki nem látja át és kezeli jobban a nyári vonatozások problémakörét. Az ezzel kapcsolatos problémákat pedig nem mi gerjesztjük, hanem a rapszodikus, nehezen tervezhető és kiszámítható szezonális körülmények. Következésképpen így a vasút sem a probléma, hanem a mindenkori megoldás része kíván lenni.

Balatoni és tengermelléki menetrendünk és az azt övező szolgáltatások soha nem látott gazdag kínálata is egyértelműen tükrözi, hogy a MÁV-nál 2019-ben minden eddiginél körültekintőbb és utasbarátabb módon készültünk fel a nyári szezonra.

És ha mindezt meggyőzően kifejtettük és megértettük, akkor válhat előítéletek és fenntartások nélkül befogadóvá a magyar társadalom a szezon legerősebb utazási üzenetére:

„HÍV A VASÚT – VÁR A NYÁR!”

Máté József

2018-ban is kiváló volt a Balaton vízminősége

0

A Balaton sokak által kedvelt nyaralóhely Magyarországon. Talán nincs is olyan család, aki a nyár folyamán legalább egyszer ne pihenjen a Balaton partján. A víz minősége 2018-ban is kiváló volt, ezért idén is érdemes közvetlenül vízparton szállást foglalni. A szálláskeres weboldalán nagyon könnyen megtalálhatjuk a számunkra ideális szállást.

Milyen a Balaton vízminősége?

Tavaly a vártnál sokkal korábban köszöntött be a nyár, így a Balaton partján gyorsan elfogytak a szálláshelyek. Az elmúlt 20 évben a Balaton vízminősége nagyon sokat javult, ez a vendégéjszakák számán is meglátszik. 2019-ben a vízminőség további javulása várható, így ezen a nyáron is érdemes pihenőhelyül választanunk. A vízminőség mérésekor figyelembe veszik az algák mennyiségét, a cianobaktériumokat, azaz a kékalgákat. Tavasszal ezek az algák nem nagyon találhatók meg és nyáron sem várható, hogy tömegesen megjelenjenek, mert a Balaton vízében nem áll rendelkezésükre megfelelő mennyiségű tápanyag. Tavaly júniusban igen alacsony mennyiségben voltak mérhetők a vízben.

Miben tud nekünk segíteni a szálláskeres.hu weboldal?

A kereső oldalon többféle szűrési lehetőséget is kínálnak, így az általunk preferált, saját igényeinkre szabott szálláshelyet villámgyorsan megtalálhatjuk. Apartmanok, vízparti nyaralók, villák, családi házak is bérelhetők. Nekünk csak el kell végezni a szűrést és máris számtalan bérelhető ingatlant találunk. Kijelölhetjük az ártartományt, azt, hogy milyen felszereltségű legyen az ingatlan, jelölhetjük, ha közvetlen vízparti szállás érdekel bennünket stb. Számtalan egyedi szűrésre van lehetőség, így az érdeklődőknek nem kell több száz ingatlant végig nézniük elég csak a pár kiszűrt ingatlan közül válogatni.

Siófoki vízparti szálláshelyek

Siófokon a Hotel Holiday a Nagystrandnál helyezkedik el a Petőfi sétányon. A hotel a városközponttól 6-8 perc sétára fekszik. A 2001-ben épült szálloda 60 főt tud egyszerre elhelyezni 30 db kétágyas szobájában. Ebbe a szállodába érdemes már most tavasszal lefoglalni a szállásunkat, mert igen népszerű a külföldiek körében is. A szobákban televízió, fürdőszoba, balatoni panorámás erkély található. A csodálatos panoráma, a vízparti elhelyezkedés, az ízletes görög specialitásokat felsorakoztató étterem évek óta vonzza a turistákat. A sportok szerelmesei teniszezhetnek, részt vehetnek a Plázs összes nyári programján, strandröplabdázhatnak. Siófokon a nyári időszakban számtalan rendezvény van és egyéb más szórakozási lehetőségek is adottak. A kényelmes fürdőzés itt garantált.

Siófok Ezüstpartján található meg a Granada Apartman, amely prémium minőségű szálláshely. Led televízió, wifi, prémium felszereltség jellemzi az apartmanokat. Gyerekekkel érkezőknek az apartman ideális szálláshely lehet a nyári időszakban. A gyerekek az udvaron játszhatnak és a hálószobából a szülők figyelhetik gyermekeiket.

Siófoktól nem messze, Szabadifürdőn helyezkedik el az Anna Beach Villa, amely a Galerius Fürdőtől mintegy 600 méterre található. Nem túl nagy távolság ez Siófok központjától, így akik idejük nagy részét Siófokon töltenék bátran tegyék le voksukat a szálláshely mellett. A saját stranddal és napozóstéggel rendelkező villa összesen 2-4 személy elhelyezésére alkalmas. A szobák a tóra néznek és teljesen felszereltek. Sat TV, hűtőszekrény, klíma mind megtalálható itt. A nyaralóházat egy tökéletesen felszerelt konyha teszi kedvelté a nyaralók körében, így akár az egész család kipihenheti itt a hétköznapi fáradalmakat. Mosogatógép, mikro, kávéfőző és az udvarban kerti bútorok találhatók. A kertben egy ping-pong asztal is a gyerekek vagy akár a felnőttek rendelkezésére áll. Az ide érkező vendégek az autókat is biztonságban tudhatják a zárt kertben.

A Napsugár Resort panzió a Balaton Déli partján, szintén Siófokon található meg. A város egyik legforgalmasabb részén, az aranyparton fekszik, így talán a fiataloknak nyújthat ideális nyaralási lehetőséget. Itt nem kell attól tartani, hogy éjszakai buli nélkül maradunk. A Resort a parttól 50 méterre várja vendégeit. A teraszos vagy erkélyes szobák 2 illetve 4 fő elhelyezésére alkalmasak. Az apartmanok egy része gyönyörű balatoni panorámával ajándékozza meg a vendégeket. Mikrohullámú sütő és hűtő is megtalálható az apartmanokban, emellett LCD televízió, valamint klíma biztosítja a kényelmes kikapcsolódást. Az. udvarban napozóágyak és egy fűtött Jacuzzi található meg és a parkolóban minden. vendég biztonsággal elhelyezheti autóját. A parkoló kamerával megfigyelt terület.

Fonyódligeten és Alsóőrsön is találhatunk vízparti szálláshelyet

Fonyódon a Ligeti nyaraló közvetlenül a vízparton vár mindenkit. A helyszínen csónakot bérelhetünk és párunkkal vagy gyermekeinkkel felfedezhetjük a Balatont. A nyaraló közelében wellness lehetőség és egyéb sportolási lehetőségek is adottak. A vendégek ételt tudnak rendelni, így nem kell a már megszokottak szerint otthon bíbelődni az ételkészítéssel. A parton vízi csúzda és játszótér segít a kikapcsolódásban. A nyaraló saját strandja 60 négyzetméteres és a kert végében egyből beléphetünk a Balatonba. Az épületben összesen 3 hálószoba található, emellett jól felszerelt konyha is a vendégek rendelkezésére áll. A környéken számtalan kikapcsolódási lehetőség adott, így kölcsönözhetünk bringóhintót, vagy választhatunk a számtalan sportolási lehetőség közül.

Az alsóőrsi Riviéra Kempinget családoknak ajánljuk, ahol mindösszesen 60 méterre a strandtól megfizethető szálláslehetőséget kínálnak. A 30 négyzetméter lakóterületű 5 személyes klímás lakókocsik minden kényelmi felszereléssel ellátottak, amelyre egy többgyermekes családnak szüksége lehet a nyaralás ideje alatt. Fagyasztós hűtő, tea-kávéfőző, kétlapos villanyrezsó, edények és evőeszközök is a felszerelés részét képezik. A strandra minden vendég ingyen belépőt kap és a horgászati lehetőséget is kihasználhatják májustól egészen szeptemberig.

Magyar-e vagy?

Magyar az, akinek az unokája is magyar lesz. Ezt mondta Orbán Viktor miniszterelnök tegnap a felújított Budai Vigadó átadásán. Mostantól tehát tudományos tény, hogy nem csak a felmenők számítanak, hanem a lemenők is.

Vitatkoznék a miniszterelnökkel, és elmagyarázom neki, hogy ki a magyar.

Magyar vagyok, te is az vagy, meg is magyarázom, itt élünk mi mindannyian, ezen a szép tájon. Szegeden és Győrben, Baján, Budapesten, Keszthelyen és Vásárhelyen, Tatán, Debrecenben.

Magyar a mi anyanyelvünk, s bár nyelveket tudunk, magyarul küldünk a búsba, s magyarul álmodunk. Apánk, anyánk magyar, ők is itt születtek, a gyerekeink is magyarok, bárhová is mentek. A Balaton is magyar, meg a Dunakanyar, az M7-es autópálya, és a hajtűkanyar.

A kék-fehér is magyar, a zöld-fehér is magyar, a piros, fehér, zöld zászlónak minden színe magyar. Magyar a balkezes, magyar a jobbkezes, magyar vagy, ha fáj a fejed, s ha kilóg a beled,

A roma is magyar, a zsidó is magyar, ha itt él, a szlovák, bolgár, s minden magyar magyar. Magyar a hetero, és magyar a meleg, magyar, aki egyedül él, s az, kinél sok gyerek lakik a családban, minket ez nem zavar, nincsen semmi közöd hozzá, hogy ki kivel kavar.

Görögdinnye, olaszrizling, skót és német juhász, Kovács, Vadász, Halász, Szabó, Kádár, Szűcs, Madarász, Molnár és Mészáros, János, Tamás, Géza, Péter, Gyuri, Feri, Sanyi, Laci, Károly, Béla, Kati, Helga, Klára, Anna, Kinga, Sára, Márti, Mari, Zsuzsi, és az ország minden lánya.

Presser, Dusán, Zorán, Charlie, Demjén Rózsi, magyar még az Omega és a Szörényi-Bródy, Dr. Török, Ifj. Görög, prof. Lengyel és Németh, mind magyarok, egytől egyig, bárhonnan is nézed.

Magyar az ég, magyar a víz, a jó idő, s a vihar, magyar a föld, amely minket ápol, és eltakar.

Villámcsapás miatt kellett két embert újraéleszteni a Balatonnál

0

A gyenesdiási strandon csapott a villám egy fába, amely alatt többen is álltak.

Két embert újraélesztettek pénteken kora délután a gyenesdiási strandon, miután villám csapott egy fába – erősítette meg az MTI információját a Zala Megyei Rendőr-főkapitányság sajtóreferense.

Szabados Gábor aztmondta: arról érkezett bejelentés a rendőrségre, hogy

a gyenesdiási strandon villám csapott egy fába,

ami alatt többen is álltak. Az első információk szerint két embert a mentők újraélesztettek.

Tar Mihály, a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálatának szóvivője az MTI megkeresésére azt mondta: a két újraélesztett sérült mellett egy ember eszméletét vesztette.

Három mentőautó és két helikopter érkezett a strandra. Győrfi Pál, az Országos Mentőszolgálat szóvivője az MTI-nek arról számolt be, hogy közvetlenül a villámcsapás miatt három embert kellett ellátni, a negyedik sérült elesett, ő könnyebb fejsérülés miatt került végül kórházba a strandról.

A legsúlyosabb állapotban egy középkorú nő volt, akit

hosszas beavatkozással sikerült újraéleszteni, majd életveszélyes sérülései miatt mentőhelikopterrel vitték a szombathelyi kórházba.

A többi sérültet a keszthelyi kórház látja el.

Kvarda Attila, a Keszthelyi Kórház főigazgatója az MTI-nek elmondta: egy középkorú férfit az intenzív osztályra, egy fiatal magyar és egy német nőt a sürgősségi osztályra vittek. Az intenzívre került férfi állapota is kielégítő. A testén áthaladó villám látható nyomokat hagyott, de az első labor- és CT-vizsgálatok alapján belső elváltozásokat nem találtak. A sérültet mesterséges altatásban tartják.

Mészáros Lőrinchez került az egykori pártüdülő

0

A Balaton legnagyobb üdülőkomplexumának, a Club Aligának, vagyis az egykori luxus-pártüdülőnek eddig izraeli tulajdonosa volt. Most ez is Mészáros Lőrinchez került.

Mészáros ingatlan-portfóliót kezelő cége, az Appeninn Nyrt. jelentette be, hogy közvetve többségi tulajdont szerzett a Club Aligában, az egyszemélyes leányvállalata, az Appeninn BLT Kft. ugyanis 74,99%-os üzletrészt vett a PRO-MOT Hungária Ingatlanfejlesztő Kft-ben, az üdülő tulajdonosában.

Az eddigi izraeli tulajdonban lévő PRO-MOT a Club Aliga és 167 férőhelyes kikötője mellett a magyar állam tulajdonában lévő, további 10 hektáros ingatlan vagyonkezelési jogait is birtokolja.

A Club Aliga

10 hektáros strandjával és 2 km hosszú partszakaszával az egyik legnagyobb létesítmény a Balaton-parton,

ráadásul egy 50 hektáros őspark is tartozik hozzá.

Forrás: Facebook / ClubAliga

A közlemény szerint a Club Aliga területén működő turisztikai létesítmények, hotelek és apartmanházak működtetését az Appeninn Holding a csoporthoz tartozó turisztikai vállalatokkal, a Hunguest Hotels Zrt.-vel és a Balatontourist bevonásával kívánja biztosítani.

A balatonaligai fürdőtelep a 20. század elején indult fejlődésnek, a művelt középosztály körében volt népszerű, főleg azért, mert ez volt a Budapesthez legközelebb eső fürdőhely a Balatonon. A 30-as években villanyvasutat is építettek.

Bográcsozás Aligán, 1937-ben.
Fotó: Fortepan / Zádori Ferenc

A második világháború után aztán a kommunista hatalomátvétel ide is elért. A legenda szerint Vas Zoltánné, a Gazdasági Főtanács, majd az Országos Tervhivatal vezetőjének felesége talált rá a fürdőtelepre, amely annyira megtetszett neki, hogy kibéreltek egy villát, majd elhívták a többi politikust is.

Csonka Laura történész a Budapesti Aszfaltprojekt néhány évvel ezelőtti, az üdülőt bemutató sétáján azt mondta: így került ide Rákosi Mátyás is 1948-ben, és azonnal beleszeretett a környékbe.

Így az állampárt kisajátította a területet,

az itt lakókat, nyaralótulajdonosokat pedig elköltöztették a közeli, a kitelepítések miatt tulajdonos nélkül maradt sváb és szlovák házakba.

A párt vezetői ezután személyesen választottak maguknak egy-egy tóparti villát. A többit lebontották, és a helyükön felépült a pártüdülő, többek között egy olyan étteremmel, amelyben egyszerre 500-an fértek el.

Az aligai luxusüdülőbe nem volt egyszerű eljutni:

egy szűk kör valódi kegyként osztogatta a beutalókat. Az üdülő a hírekben sem szerepelhetett. Ugyanakkor visszaemlékezések szerint itt lehet tiltott irodalmat olvasni, vagy épp olyan filmeket nézni, amelyeket még be sem mutattak (vagy egyáltalán nem kerültek a mozikba).

Építőtáborokat is szerveztek itt.
Fotó: Fortepan / Urbán Tamás

A komplexumot egyébként két részre osztották: Aliga I-en nyaraltak a megyei első titkárok, járási vezetők, a budapesti pártbizottság vezetői, Aliga II-n pedig a Politikai Bizottság tagjai, a miniszterek és a külföldi államfők. A két rész között nem volt átjárás, ahhoz külön engedély kellett.

Aliga II-n volt az elnöki villa is: ez kifejezetten a külföldi vendégek fogadására épült.

Járt itt Hruscsov, Brezsnyev, Gagarin, Ho Si Minh, Csou En-laj, Erich Honecker, Gorbacsov és Fidel Castro is.

Utóbbi látogatási után az elnöki villát át is keresztelték Castro-villára.

A hetvenes években Kádár Jánoséknak külön házat is építettek. Kádár, ahogy idősödött, egyre több időt töltött itt.

A rendszerváltás után, a pártvagyon felosztásakor az aligai üdülő az Állami Fejlesztési Intézethez (ÁFI) került. Az Antall-kormány először közparkká akarta alakítani, majd el akarták adni. A privatizációja ugyanakkor nem volt egyszerű, ugyanis jelképpé vált.

Az egyik villa a pártüdülőben.
Forrás: Wikimedia Commons

Az ÁFI és a vagyonkezelő éveken keresztül hiába próbálta eladni a komplexumot. Ugyanis hiába értékelték 10 milliárd forintra, kettőnél többet senki nem akart adni érte. Végül 1995-ben felkerült azon ingatlanok listájára, amelyeket az egészségbiztosítónak adtak ingyenes vagyonjuttatásként. Két évvel később azonban a kormány újra állami tulajdonba vette, majd 1998-ban az ÁPV Rt-hez került. Végül közel tíz évvel később sikerült eladni: ekkor került a PRO-MOT-hoz.

Az egykori Aliga I helyén azóta több hotel és egy épen maradt villa várta a nyaralókat. Aliga II-n több épületet felújítottak, például a Castro-villát,

a terület egy részét azonban lezárták, mivel az évtizedek óta üresen álló épületek már omladoztak.

Ezek közé tartozott például a Kádár-villa, a régi uszoda és az étterem is.

A komplexum területén rendezték meg 2013-ban és 2014-ben az egyik legnagyobb elektronikus zenei fesztivált, a B.my.Lake-et is. Ennek ellenére túl sok felújítás nem történt, így néhány hónapja a balatonvilágosi önkormányzat (ide tartozik Balatonaliga) felvetette, hogy visszakérné a területet.

Ami viszont most Mészáros Lőrincékhez került.

Ez a nép nem volt mindig idegengyűlölő

0

1980-ban lengyel gyerekeket táboroztattunk a Balatonnál. A Szolidaritás szakszervezet küldte és SZETA fogadta őket. Varsóban élő barátaink a leginkább rászorulókat keresték meg a mazowsei kerület három körzetéből. Elsősorban a sokgyerekes munkás és alkalmazott családokat, közülük is főleg azokat, akiket a független szakszervezet ajánlott.

A Szolidaritás varsói székházában heteken át falragaszok hirdették a magyarországi meghívást. A tluszczy és ostrówi körzetből gyári dolgozók és vasutas, Varsóból szobafestő, szak- és segédmunkás, irodai alkalmazott szülők gyerekeiből állt össze a csoport, amelyet Ferihegyen fogadtunk. A kékkúti táborozás közben a gyerekek több csoportban feljöttek Budapestre is, elmentek a lengyel templomba, és jót mulattak a Vidámparkban, Rajk Laci édesanyja, Rajk Lászlóné uzsonnára hívta őket és tolmács segítségével ki is kérdezte őket, nekem nem hagyta, hogy segítsek, valószínüleg túlságosan radikális antikommunistának vélt, bár ki tudja. (Nemsokkal később a csoport, Júlia asszony haláláról értesülve, koszorút küldött a ravatalára).

El lehet képzelni, hogy vendégeink mekkora feltűnést keltettek Kékkúton. Eleinte mindenki megbámulta Solidarnosc feliratú sapkáikat, tarisznyáikat, de aztán megszokták a kezdetben merésznek vélt viseletet, és a gyerekek is szívesen hagytak itt emlékbe egy-egy sapkát, trikót vagy jelvényt.

A helybéliek közül akadt, aki még emlékezett a világháború alatt itt elszállásolt lengyel menekültekre. El-eljöttek hozzánk a táborba, zöldséget és gyümölcsöt is hoztak és az emlékeikről beszéltek. A falu befogadta a gyerekeket, az idősebb emberek úgy mondták: “most megint vannak lengyeleink”.

Ám a magyar hatóságoknak egyáltalán nem tetszett ez a táborozás. Megakadályozni, úgy látszik, nem akarták, mert túlságosan látványos fellépés kellett volna hozzá, de az akkoriban játszott rabló-pandúr játékot nem bírták abbahagyni. Még erre a rövid időre sem. Reggelente újra meg újra rendőrök és tanácsi tisztviselők bukkantak fel a szállásunkon és először az üdülőhelyi adó befizetésére, másodjára pedig egészségügyi előírások megtartására figyelmeztettek, gyakorta ellenőriztek, ilyenkor összehívtak bennünket is meg a gyerekeket is.

Nyaranta a Balaton-part tele van rendőrökkel és gyakoriak az országúti ellenőrzések. De annyiszor valószínűleg egyetlen gépkocsit sem állítottak meg ezen a nyáron, mint a táborba élelmiszert szállító Zsigulit. Mindez, ha bosszantó is volt, könnyű volt elviselni.

Az utolsó napon megkértük a gyerekeket, írják le, mi tetszett Magyarországon és mi nem. A legtöbben a magyarok vendégszeretetét dicsérték. Elsbieta azt írta, “hogyha nem lenne Szolidaritás, soha nem utazhattam volna külföldre”. Jacek, a nagyfiúk hangadója azt is megírta, hogy a rendőrség viselkedését sehogy sem tudja megérteni: „Szerintem tízszer is lefényképeztek, talán azt hitték, hogy tolvaj vagyok”, majd hozzátette: „De a rossz dolgokról udvariasságból nem írok.”

Szerző: Demszky Gábor, Facebook.

Bruck András : Jogos visszavenni, amit jogtalanul elvettek tőlünk

0

Nekem nincs se telkem, se házam a Balatonon, legkevesebb húsz éve a Balaton közelében se jártam, és különösebben kedves emlékek sem fűznek milliók kedvenc tavához.

És mégis, amikor nap nap után hallom, olvasom, hogy Orbánék (Mészáros Lőrinc, Tiborcz István és körei) sorra vásárolják fel a parti kempingeket, hogy a helyükre lakóparkot építsenek, ismételten azon találom magam töprengeni, hogyan tudja egy nép ezt elviselni. Hogyan képes belenyugodni, hogy az országot, ahol él, a saját miniszterelnöke módszeresen felvásárolja.

Nekik meg jut a manipuláció, a félrevezetés, amiben amúgy ez a hét különösen gazdag volt: Szijjártó szerint mi vagyunk az „új világrend győztesei”, Matolcsy „a bőség korszakát, új aranykort” vár Magyarországon, Orbán pedig osztrák életszínvonalat jósolt nem is túl sokára.

Efféle egyeztetett szövegekkel kábítanak, közben egy aggastyánnal riogatnak, akinek nincs semmilyen tényleges hatalma, menekültekkel keltik a pánikot, akiknek eszük ágában sincs idejönni. Ahhoz persze, hogy ilyen átlátszó hazugságokkal választást lehessen nyerni egy leszakadóban lévő országban, kell egy olyan társadalom is, mint a magyar.
A baloldal egy évtizede csak vegetál: a pártjaiban nincs gondolat, húzóerő, véleményformálóinak többsége pedig gyáva és hiányzik belőle minden inspiráció. Azzal mentegetik a rezsimet, hogy maradt itt még bőven szabadság és mozgástér. Viszonyítási alapjuk tehát a diktatúra, és nem a demokrácia. Azt hangsúlyozzák, hány lépésre vagyunk még a legrosszabbtól, nem azt, hogy milyen messzire távolodtunk a kívánatostól. Rafinált módszer, bírálat helyett így lehet szembe dicsérni a gonoszt. Vajon elképzelhető, hogy egy rendszeresen összevert asszony úgy jellemezze gyötrelmeit, hogy ugyan már, jól bírom, lehetne rosszabb is?

A jobboldal teljesen más történet, de nem kevésbé országvesztő és tragikus. Felfoghatatlan, hogyan lehet tisztességesnek látni ennyi hatalmi perverziót. Miféle erkölcsi állapot ezerszer megerősített tények ellenére kitartani a nyilvánvaló rossz és becstelen mellett?

A kempingsztorit ismét mintaként használva: a Fidesz egy éve változtatta meg a Balaton-törvényt, így most semmi nem védi a partot a beépítéstől, amivel pedig megnyílt az út Mészáros és Tiborcz újabb jelentős vagyongyarapítása előtt. Nem is késlekedtek egy másodpercet sem. A fotón látható térkép, rajta pirossal a legújabb családi kempingbirodalommal, a jobboldal hiszékenységének eleven cáfolata.
De ez folyik nyolcadik éve mindenben, a magyar parlament azóta nem csinál mást, mint bűnök végtelen sorozatát legalizálja. Hihető volna, hogy a jobboldal mindebből nem lát semmit? Úgy néz ki. A külföldön dolgozó elméleti fizikus pont úgy képtelen kitörni elfogultsága börtönéből, mint egy hiányosan informált falusi asszony. Ez persze már a lélektan, az elmekórtan vidéke, a józan észnek erre nincs semmilyen hatása.

Annál nagyobb az ellenzéki pártok felelőssége, csakhogy ezen a térfélen nyoma sincs az eltökéltségnek. (Meglátjuk, mennyit érnek majd az ellenzéki vezetők aláírásai azon a kezdeményezésen, amit Gulyás Márton indított a választási rendszer megváltoztatásáért.) A Jobbik az egyetlen kivétel, az ő tetteik és szavaik valóban egyértelműek és erősek, rajtuk érezni egyedül, hogy le akarják győzni a Fideszt.

Eközben, maradva a kemping-ügynél, a szocialisták éppen egy „javaslatot” készülnek benyújtani a parlamentnek, hogy a kempingek funkcióját ne lehessen megváltoztatni. Tehát még mindig van kedvük demokráciásdit játszani, a parlamentet legitim intézménynek tekinteni, holott pontosan tudják, hogy ott már jó ideje minden kérdést és szavazatot az dönt el, tudnak-e belőle Orbánék pénzt csinálni.

Miért nem jelentik be inkább, hogy nagyon rossz befektetés lesz a kempingek helyére építkezni, mert kormányváltás után kisajátítják ezeket a területeket, az összes ott épült házat ledózeroltatják, és a turisták, magyarok és külföldiek, visszakapják nyaralóhelyüket? A nagyobb nyomaték kedvéért pedig ezt elsőként maga Botka közölhetné. Már amennyiben céljai közt egy új rendszerváltás is szerepel – az ország felszabadítása a Fidesz elnyomása alól. Vagy ne vicceljek, max. egy tisztasági festés van a fejében? Pedig, ha a szocik elég hihetően beszélnének, eljutna az üzenet, és a vevők nem tolonganának Tiborczék ingatlanaiért.

Na és a tulajdon szentsége, amit a nagy kedvvel jogászkodó ellenzéki értelmiség semmi pénzért nem volna hajlandó megszegni? Normálisan a tulajdon valóban szentség, csak hát ezek most nem normális idők. Nagyon nem azok. És bizony a közpénz is tulajdon, az a közé, a magyar népé, és ha a hatalmon lévők ennyire gátlástalan mohósággal tömik a saját zsebükbe, ami a mienk, esküjüket megszegő képviselőkkel „törvényesítve” a nyílt fosztogatást, akkor, ha kell, átmeneti időre akár a demokratikus etikett is félretehető.

Szükség törvényt bont.

Igenis, jogos visszavenni azt, amit jogtalanul vettek el tőlünk. A majd hatalomra kerülőknek kötelességük minden eszközzel megkísérelni igazságot szolgáltani – erre egyébként sokkal több eszközük is lenne, mint amennyit most elismernek – nem térhetnek majd ki előle demokratikus blablák mögé bújva. Mert, ha megteszik, attól kezdve ők is bűnrészesek lesznek.

Elismerem, nehéz harc lesz – bár már látnánk – és nem csak a félelmetesre nőtt Fidesz-hálózatok ellenállása miatt. Biztosra vehető, hogy minél tekintélyesebb egy baloldali vagy liberális értelmiségi, annál nagyobb hévvel fogja ellenezni a demokrácia visszaállítására irányuló valamennyi, általa nem demokratikusnak ítélt intézkedést. Ők a „demokratikus közvélemény” lelkiismerete és szószólói, s bár a Fidesz-korszakban a legtöbbjük összecsuklott és használhatatlannak bizonyult, egy másik kormánnyal szemben, amelytől már nem kell majd tartaniuk, lefogadom, sokkal keményebbek, elvszerűbbek lesznek.

Akkor majd megjön újra a bátorságuk.

Forrás: Bruck András, Facebook.

Kávékaland

– Uram, engedje meg, hogy gratuláljak!
– Gratulálni? Nekem? Mihez? Nekem nem szoktak gratulálni. Én csak…
– Még soha senki nem gratulált magának? Ne szerénykedjen, mert úgysem hiszem el!
– Pedig tényleg így van. Tulajdonképpen miről van szó?
– Tudja mit, inkább elhiszem, hogy még senki nem dicsérte meg Önt. Irigyek az emberek.
– Hát, ami azt illeti, tényleg irigyek. De most már elárulná, miről van szó?
– Több, mint negyven éve iszom kávét. Higgye el, értek hozzá. Gratulálni szeretnék.
– De én… semmi különös. Kis műanyag pohárba beletöltöttem, aztán letettem a vendég úr elé a pultra…
– Ne szerénykedjen uram! Mint említettem, sok évtizedes kávéivási tapasztalat áll mögöttem. Úgyhogy, ha én mondom, elhiheti: ilyen kávét, mint amilyet Ön főz, én még soha, sehol nem ittam.
– Nekem még soha senki nem mondott ilyet. Én ugye csak állok itt, töltöm ki az italt, mikor mit. Magának épp kávét.

– Kávét? Maga kávénak nevezi ezt a nem mindennapi, fantasztikus jelenséget? Hiszen ez nem is kávé, hanem egy valóságos találmány! Egy nóvum!
– Zavarba hoz…
– Uram, ha nem sértem meg, és nem szakmai titok, elárulná, hogyan csinálja? Legalább húsz országban ittam már kávét, de ilyet, mint azt volt szerencsém említeni, sehol.
– Nincs titok. Megfőzöm, és kitöltöm. Ennyi.
– Ön túlságosan is szerény. Az Ön kávéjának, mint már említettem, nincs párja a világon. Egyedülálló. Ha nem volna félreérthető, azt mondanám: Unikum. Tényleg nincs semmi titka? Ősi családi recept, ami apáról fiúra száll? Netán a főnökei megtiltották, hogy elárulja ennek a különleges, semmi máshoz nem hasonlítható kávénak az összetevőit?
– Nincs titok uram, nincs mit elárulnom.

– Talán ez a nagyon speciális, gusztustalan műanyag pohár teszi? Az adná azt a förtelmes aromát? Amitől még másnap is majdnem felfordult a gyomrom?
– Tessék?
– Jól hallotta! Ezer helyen ittam már kávét életemben. Jókat és rosszakat egyaránt. De a maga kávéjánál undorítóbbat még soha nem ittam. Ilyen pocsék kotyvalékot… Tanítani kellene az Ön kávéját, uram. Példaképül állítani a büfések leendő nemzedéke elé. Hogy ilyet ne.
– Tűnjön el maga szemét alak! Mit izél engem ezzel a kávéval? Ugyanabból a zaccból van, mint a többi itt a Balaton partján.

– Akkor meg pláne: nem gondolt még arra, hogy szabadalmaztassa? Nem szeretné, hogy egész Magyarországon, de mit beszélek, az egész világon, egyedül Önnél lehessen ilyen ócska kávét inni?
– Mondtam, hogy tűnjön el, mert rendőrt hívok. Nézzen hátra, maga miatt áll a sor.
– Ha megengedi, lefényképezném a bodegáját. Tudom, a szerény, igénytelen külsőből nem mindig lehet következtetni a gazdag és értékes belbecsre…
– Takarodjon! Ha fél perc múlva még mindig itt látom, magára uszítom a kutyámat.
– Jól van, azért nem kell ennyire durvának lenni! Nézzék már, hogy kivetkőzött magából! Már, itt sem vagyok. Kézcsókom a nagyságos asszonynak! És, ha lesz egy kis idejük a nagy forgalom mellett, igyanak meg valami normális helyen egy kávét az egészségemre!

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!