Kezdőlap Címkék Autós

Címke: autós

Váci úti foci

0

Régen mindenhol fociztak a gyerekek Magyarországon. Udvaron, utcán és játszótereken, amelyeket korábban grundnak hívtak. Alkalom mindig és mindenhol adódott. Elvégre futballnemzet lennénk, vagy mifene.

Aztán ez megszűnt, de legalábbis, megritkult.

És most, ezen az őszi hétfő reggelen, mintha valami visszatért volna a régi hangulatból. Az egyik középiskola Váci út felőli udvarán, talán tornaórán fociztak a srácok. Valamelyikük túl nagyot rúgott, és a labda, rövid röppálya végén az utcán landolt.

Csikorgás, fékezés, aki tehette, kikerülte. Nem lett baja a labdának, és szerencsére az autók sem mentek össze. Viszont percek alatt hatalmas lett a dugó, miközben odabentről aggódó arcok nézték, mi lesz a sorsa a játékszernek.

Nem dudált senki, pedig normális üzemmentben már elszabadult volna a pokol. Ihletett pillanata volt ez Magyarországnak és Budapestnek. Történt valami, ami nem osztotta meg az embereket. Persze, mi is itt élünk, tudjuk, hogy az idill nem tartott volna sokáig, de még mielőtt elszabadultak volna az indulatok, megoldódott a probléma: az egyik autós kiszállt a kocsijából. Fölemelte a labdát, és egy jólirányzott rúgással vissza a gyerekeknek.

A gyerekek megköszönték, az autósok közül többen tapsoltak. A sor lassan elindult. Néhány perc múlva már helyreállt a világ rendje. Ment mindenki a dolgára, mintha mi sem történt volna.

Talán mégsem a hülyék vannak többségben

Látom a visszapillantóban, hogy a mögöttem jövőnek valami baja van. Messze van még tőlem, de már villog kegyetlenül. És nyomja a dudát, mintha csak ma kapta volna ajándékba. Pedig nem megyek lassan, ráadásul a jobboldali sávban haladok, elmehetne mellettem, ha akar. De nem akar, inkább villog és dudál.

Valami baj lehet vele, gondolom magamban, és megpróbálom elképzelni, mi történhetett. Megcsalja az asszony? Gondjai vannak a munkahelyén? Nem tudta tegnap felszedni azt a hosszú combú vörös leányzót a strandon?

Soha sem fogom megtudni. Csak azt látom, hogy miközben közelít, vérvörös arccal nyomja a gázt. Integet és mutogat. Tudom, nem nekem szól a mutatvány, ha megelőz, következő áldozatával ugyanezt teszi. Baja lehet a világgal, és így adja ki magából a feszültséget.

Az emberek, nyugtatom magam, jók. Százból kilencvenöt normális. Kár, hogy a memóriánk nem vevő erre a felismerésre: nem a normális embertársak maradnak meg az emlékezetünkben. Ha túléljük az ismeretlen autós „kolléga” ámokfutását, másnap a munkahelyünkön nem arról mesélünk a többieknek, hogy láttunk egy vajszínű Volvót, amelyik teljesen normálisan közlekedett. És képzeljétek, mondjuk a tágra meredt szemekkel hallgató kollégáknak, rögtön utána egy sötét színű Ford érkezett, ha hiszitek, ha nem, azzal sem volt semmi baj.

Olyan ez, mint az áruház, ahol több pénztár is működik. A legtöbbnél normálisan megy a munka, mindössze egyetlen olyan pénztár van, ahol az ott dolgozó valamiért morcos. Barátságtalan, látszik, a háta közepére kívánja a vevőket. Nincs üldözési mániám, tudom, nem nekem szól a rosszkedve. Utálja ő az egész világot.

Pedig ugyanannyi lehet a fizetése, mint azé a kolléganőé, aki kettővel mellette hallgatja a vonalkódok csipogását. És van egy hivatal, ahol már tudom, melyik ablakhoz nem szabad menni. Mert a mögötte ülő hölgy szándékosan lassú, körülményes. Az a típus, aki nem azt nézi, mi az, amit lehet, hanem azt, hogy mit nem.

Rosszkedvűen és rosszul dolgozni legalább annyira fárasztó, mint ugyanazt jól csinálni. Aki már próbálta, tudja, hogy nem nagyobb macera jól átsütni a húst, és tisztességesen centirozni a kereket. Vagy, teszem azt, normálisan befejezni egy elkezdett mondatot.

Villogó, dudáló sofőrök, rosszkedvű eladók és pikírt hivatalnokok próbálkoznak nap, mint nap, hogy elvegyék a kedvünket az élettől. De én javíthatatlanul optimista vagyok, és reménykedem mindhalálig – talán nem a hülyék vannak többségben.

Soroksári út: halálos iramban

Nem indítanak büntetőeljárást az ellen a honfitársunk ellen, aki a Soroksári úton 170 kilométeres óránkénti sebességgel vezette Mercedesét.

A sofőr bizonyára jó ötletnek tartotta, hogy haladásához ekkora sebességet választott, különben nem vette volna fel mobiljával az akciót, és nem tette volna föl a Facebookra.

A rendőrség nem tartja büntetendőnek, ami történt. Mindössze szabálysértési eljárás indul a Mercedes vezetője ellen, aki ily módon

100 ezer forintos büntetéssel is megúszhatja.

Hiszen nem bántott ő senkit, nem ártott senkinek. Mindössze cikázott az autók között, időnként átlépte a záróvonalat, belement a buszsávba. Az, hogy sokakat megijesztett, nem érdekes, végül is mindenki ép bőrrel megúszta az esetet.

Nem kell mindenből ügyet csinálni.

Vannak ilyen honfitársaink, akik ily módon próbálnak kiragyogni saját szürkeségükből. Ilyen és ehhez hasonló ön- és közveszélyes mutatványokkal kompenzálják a jelentéktelenségüket, vagy, ha valahol kudarcot kellett elszenvedniük. Kiszúrt vele a főnök a munkahelyén, odahaza a társasházban lenézi őt a közös képviselő, esetleg nem jött össze a randevú a hölggyel, akit pedig már régóta kinézett magának.

Számos oka lehet annak ha valaki

nagy autóval, a szabályoknak fittyet hányva száguld,

miközben más, szabályosan közlekedő autósok és gyalogosok életét veszélyezteti.

Persze, nem a Soroksári út az egyetlen, ahol ilyen megtörténhet. Aki néhány évvel ezelőtt esténként a Váci úton autózott, vidám, ám annál veszélyesebb autósokkal találkozhatott. És még jó, hogy ezt a találkozást nem kell szó szerint érteni. Vagyis, nem koccant senki senkivel. Négy-öt autó versenyzett rendszerint egymással, bevágtak a többiek elé, és nagyon úgy tűnt, hogy a záróvonalakkal sem törődnek.

Ez is szabálysértés, egészen addig, ameddig valaki nem sérül, vagy nem hal meg. Ezek a magukat kiválónak gondoló sofőrök nyilván abból indulnak ki, hogy ők tudják, hogy mit csinálnak. Jó az autójuk, jók a reflexeik, nem remeg a kezük. Egyedül arra nem gondolnak, – vagy gondolnak, de nem érdekli őket – hogy

a közlekedésnek rajtuk kívül még más résztvevői is vannak.

Olyan közlekedők, akik adott esetben meg is ijedhetnek, félreránthatják a kormányt, befékeznek, és máris kész a baj.

A Soroksári úti esetet a rendőrség szabálysértésként kezeli. Pedig, józan paraszti ésszel is belátható, hogy itt valójában gondatlan veszélyeztetés történt. Ugyanolyan megítélés alá kell, hogy essen, mint az ittas vezetés. Mert az, hogy most nem történt tragédia, nem a 170-nel repesztő férfin, hanem a többi autóson, valamint a szerencsén múlott.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!