Andrej Danko (szlovák házelnök) plágiumügye eddig azt mutatja, ami tudható volt korábban is: következmények nélküli kormánykoalícióban mindent túl lehet élni – írja Mózes Szabolcs a pozsonyi Új Szóban.
A publicista először a szikár tényekről számol be: „Andrej Danko csalt. Legmagasabb akadémiai végzettségét egy olyan dolgozattal nyerte el, amiben egy mákszemnyi saját gondolata sincs, a dokumentum elején tett becsületbeli nyilatkozatban pedig természetesen hazudott. Andrej Danko mint politikus ezzel végképp megsemmisült. Ilyenkor egy közszereplő egyet tehet: hamut szór a fejére, elismeri, hogy hibázott, hivatkozhat fiatal korára és meggondolatlan énjére, majd visszaadja titulusát és megbocsátásért esedezik a köz előtt. Amit vagy megkap, vagy nem. Andrej Danko erre nem képes, így végleg leírta magát.”
A plagizálás, egy doktori záródolgozat komplett összeollózása más forrásokból olyan tény, amely alapvetően diszkvalifikál egy politikust – írja Mózes. A lopás akkor is lopás, ha szöveget lopnak, nem pedig termékeket – mintha valaki egy közértet rabolna ki fényes nappal és utólag azt mondaná: akkor még más szabályok voltak érvényben. Az, hogy ilyen esetekben távozni kell, nem holmi megálmodott nyugati minta, Közép-Európában és a Balkánon is bevett gyakorlat. Dankónál nagyobb kaliberek (román miniszterelnök, magyar köztársasági elnök) is távoztak már ilyen okból.
Az Új Szó közírója még súlyosabb problémánk tartja, hogy a jelenlegi szlovák kormány következmények nélküli koalícióvá vált. A Smer nem hajlandó foglalkozni az üggyel, a Híd pedig ismét „harmadik mondatosat” játszik. Sokadszor. Ez az SNS belügye – állítja. Nem az, nem a nacionalisták szégyene. Még csak nem is a koalícióé. Ez az egész ország szégyene. Danko pártbeli sorsáról döntsenek az SNS küldöttei, ám Danko házelnökként a parlamentet vezeti, ami formálisan az államfő után a második legfontosabb közjogi méltóság.
Mózes szerint Danko túléli a bizalmatlansági indítványt és a koalíciós tanács ülését is. Ez a tény azt fogja aláhúzni, amit az idei év vad belpolitikai eseményei már megmutattak: itt mindent túl lehet élni, mindent ki lehet beszélni. Lehet lopni, csalni, rabolni, akármennyit, akármikor. Legfeljebb kicsit a háttérbe kell vonulni, habár Robert Ficót elnézve még ez sem igaz. Ő mindenütt van, csak nem a háttérben. A zsákmány egyben tartja a csapatot a végsőkig. Nincsenek morális korlátok, senki sem tervez hosszabb távra, 2020-ig kell vinni, ami mozdítható, a jövő majd lesz valahogy.
Nem csillapodnak a kedélyek Szlovákiában azóta, hogy a múlt héten meggyilkolták Ján Kuciak tényfeltáró újságírót és barátnőjét. A hétvégi szlovák események után pedig nagyon úgy tűnik, hogy komoly változások előtt áll az északi szomszédunk: vagy gyökeresen megváltozik a kormány, vagy előrehozott választások lesznek.
Múlt héten egy kiterjedt, a szlovák kormányhoz, valamint a külföldi (olasz) maffiához vezető szálakkal teli korrupciós ügy kinyomozása miatt lőhették le Ján Kuciakot, az Aktuality.sk újságíróját és menyasszonyát, Martina Kusnírovát. Azóta a szlovák és a nemzetközi média kiemelten foglalkozik a témával, egymás után jelennek meg az elemzések és a cikkek a szlovákiai történésekről, a belpolitikai folyamatokról és az elmúlt évek legnagyobb szlovákiai tüntetéséről. Ugyanis pénteken körülbelül húszezren vettek részt – köztük számos külföldi újságíró – egy tiltakozó demonstráción Pozsonyban, amelyet a meggyilkolt fiatalokért tartottak.
Csakhogy a hétvégén nemcsak a főváros utcáin, hanem a szlovák politikában is feszült volt a hangulat. Andrej Kiska szlovák kormányfő vasárnap sajtótájékoztatót tartott. Támogatta a tüntetőket, és azzal a kijelentésével robbantotta fel a szlovák közéletet, hogy
„vagy teljesen átalakítják a kormányt, vagy előrehozott választásokat tartanak”.
Ezzel a köztársasági elnök szerint gátat lehetne szabni az állam és a kormány iránti folyamatos „bizalomvesztésnek” , ami az elmúlt években szinte megszokottá vált a szlovák választók körében. Ugyanúgy csalódást keltett benne, hogy a Robert Fico (Smer) vezette koalíciós kormány, amelynek tagjai a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) és a Most-Híd magyar-szlovák vegyespárt képtelen volt múlt héten megfelelően kezelni a helyzetet. Ráadásul a helyzet rosszabbodott, a feszültséget nem sikerült csökkenteni és a kulturális miniszteren kívül egyelőre senki sem távozott a kormányból.
Az államfő bejelentésére reagálva előrehozott választások kiírását sürgette a parlament két legnagyobb ellenzéki pártja, a Szabadság és Szolidaritás (SaS) és az Egyszerű Emberek és Független Személyiségek (OLaNO) nevű mozgalom, valamint több parlamenten kívüli párt is.
Andrej Kiska szlovák államfő sajtótájékoztatót tart vasárnap este. A kép forrása: MTI/EPA/Jakub Gavlak.
Ezzel szemben Fico, a Kiska után sajtónyilatkozatában hangsúlyozta, hogy őt valósággal sokkolták a köztársasági elnök szavai. Sőt, egyenesen azt állította:
Kiska olyan beszédet olvasott fel, amelyet nem Szlovákiában írtak.
Habár nem részletezte, hogy kikre gondolt, de a legtöbb kommentár szerint ez nem volt más, mint egy burkolt „Sorosozás/Brüsszelezés. Továbbá kioktatta a köztársasági elnököt, hogy az előrehozott választások meghirdetése kizárólag a parlament (90 képviselői aláírás kell ehhez), illetve a kormány jogköre, nem pedig az államfőé. Ugyanúgy leszögezte, hogy a szlovák hatóságok most minden erejükkel az ügyön dolgoznak, és figyelmeztetett:
„nem fognak táncolni két fiatal sírján, ahogy teszi ezt az ellenzék, a média, és most már az elnök is”
Repedések a koalícióban
A tavaly őszi szlovákiai megyei választások nem éppen a kormánypártoknak kedveztek, sőt, inkább rámutattak a koalíción belüli törésvonalakra. Egyrészt az SNS súlyosan meggyengült, hiszen még a saját háttérbázisuknak számító Zsolna megyében is csak öt képviselőt delegálhattak. Másrészt pedig láthatóvá vált, hogy a Most-Híd „együttműködési politikája” sok magyar és szlovák szavazó elvesztéséhez vezetett, s Bugár sorsa gyakorlatilag „összefonódott” Ficoéval.
Ám Kuciak halála óta még inkább kiszélesedett a kormánykoalíción belüli törésvonal. Andrej Danko, az SNS vezetője és a parlament elnöke leszögezte, hogy továbbra is kitart a kormány mellett. A tegnapi megnyilvánulásaiban a kormányon kívül gyakorlatilag senkit nem kímélt.
„Tényleg kívánom, hogy a gyilkos és aki felbérelte, a pokolban végezze”
„Önmérsékletre intette” a tüntetőket, és burkoltan az újságírókat – még Kuciakot is – hibáztatta a kialakult helyzetért, valamint „leteremtette” az ellenzéket, hogy kihasználják az egész helyzetet a „személyes céljaik elérése érdekében”. Tagadta, hogy a kormánynak bármi köze lenne a maffiához, s mindvégig úgy beszélt önmagáról, mint aki majd „közvetít” Kiska és Fico között.
Miközben az SNS egyértelműen Fico mellett sorakozott fel, addig a Híd-Most párt pont ellenkezőleg: Bugár Béla pártelnök korábban már többször meglengette a kormányátalakítás lehetőségét. Szerinte a hétvégi események megmutatták, hogy a feszültség csak növekszik és muszáj minél előbb lépni. Hétfőn pedig már a pártban jelezték, hogy részt kívánnak venni azokon a tanácskozásokon, melyeket Kiska vasárnap kezdeményezett.
Még meglepőbb volt, hogy a Most-Híd egyenesen ultimátumot adott a koalíciós partereinek. Ha március 12-ig Robert Kaliňáknak, a Smer-es belügyminiszter nem vállalja a felelősséget és távozik a posztjáról, akkor kilépnek a koalícióból. Ugyanakkor Kaliňák többször megerősítette, hogy nem hajlandó lemondani a pozíciójáról, így igencsak elképzelhető, hogy végső soron a Most-Híd elhagyja a kormányt. Ezzel oda lenne Fico kormányzati többsége, és nem elképzelhetetlen, hogy Bugárék nyíltan támogatnák az előrehozott választásokat, hiszen így meglenne a háromötödös többség.
Fico visszaszorulása, súlyos megaláztatást szenvedő szlovák neonácik, független jelöltek diadalmenete, jobboldali ellenzék megerősödése – leginkább ezeket emelték ki a szlovákiai és a nemzetközi médiumok a hétvégén tartott szlovák megyei választásokkal kapcsolatban. Pedig könnyen előfordulhat, hogy hosszabb távon egy másik párt lesz a mostani választások legnagyobb vesztese.
Az egyfordulóssá vált szlovák kerületi, de köznyelvben megyeinek (župa) nevezett választásokon olyan eredmények születettek, amelyek a szakértőket is meglepték és a szlovák politikai élet szereplőit pedig mélyen elgondolkodtatták. (Szükséges megjegyezni: ez elsősorban azért volt így, mert Szlovákiában betiltották, hogy két héttel a választások előtt nyilvánosságra hozzák a közvélemény-kutatások eredményeit). Már eleve az is csodaszámba ment, hogy a mai napig ispánnak (župan) nevezett kerületi vezetőkről és a megyei testületekbe delegálandó képviselőkről szóló választásokon a szavazókorú lakossága 30 százaléka vett részt. Ez elsőre még rendkívül alacsonynak tűnhet, de figyelembe véve az elmúlt éveket, különösen 2013-ben mért 20 százalékos részvételi arányt, igencsak meglepő fordulat.
Kemény pofonok
A Marian Kotleba vezette Mi Szlovákiánk Néppárt (ĽSNS) elnöke számára egy valóságos katasztrófának ér fel az eredményt (a több mint 300 jelöltből mindössze 2-en jutottak be a megyei testületekbe). Habár a szélsőségesek visszaszorítása megtörtént, más jelentősebb sikert a szlovákiai kormánypártok sem nagyon könyvelhettek el.
A Robert Fico vezette szociáldemokrata Smer számára komoly pofont jelentett, hogy Eperjes és Kassa megyéket elvesztette, amelyek korábban a szlovák miniszterelnök egyik legfontosabb bázisai voltak. Hiába volt az utolsó pillanatig szoros a verseny, Pozsonyról szintén le kellett mondaniuk. A kormánypártok (Szlovák Nemzeti Párt – SNS, és Most-Híd) által támogatott jelöltek csupán Nyitra megyében (Milan Belica), és Trencsénben (Jaroslav Baska) arattak győzelmet.
Az SNS számára még inkább elkeserítő volt az eredmény. 245 jelöltet állítottak ki, köztük saját megyejelölteket is, de még a párt korábbi fő hátterének számító Zsolna megyében is leszerepeltek, ahol a megyei testületbe mindössze 5 saját képviselőt delegálhatnak. Ezt kerületet szintén az ellenzék vitte el, sőt, Szlovákia történetében most először került nő az „ispáni székbe”. Ennek ellenére Andrej Danko, az SNS elnöke,
sikerről beszélt, mivel szerinte 2013-hoz képest növekedett a megyei önkormányzatba beválasztott képviselőik száma.
Omladozó híd
Azonban Bugár Béla a koalíciós partnerével ellentétben már nem volt annyira optimista. Az általa vezetett Most-Híd vegyespárt országos szinten mindössze 10 mandátumot szerzett, miközben négy évvel ezelőtt még 16 volt ez a szám. Jelentősebb eredményt csak a kassai megyében értek el, ott hat jelöltjüket választották be a közgyűlésbe.
Viszont minden más téren a párt komoly kudarcokkal volt kénytelen szembenézni. A besztercebányai és a nagyszombati kerületeket leszámítva, sehol sem sikerült mandátumot szerezniük, még a pozsonyiban sem. Ugyanúgy vereségként ér fel, hogy a nagyszombati megyében indított önálló elnökjelöltjük, Rigó Konrád mindössze 6000 voksot kapott, jelentősen alulmaradva a riválisnak számító politikai mozgalommal, a Magyar Közösség Pártjának jelöltjével szemben. Berényi József ugyanis közel 20 000 szavazatot gyűjtött be, miközben a Most-Híd erőforrásokat és energiákat nem kímélve egy intenzív lejáratókampányt folyatott ellene.
Jelenleg a Most-Híd vezetésében úgy érzik, hogy a Smer meggyengülése rájuk nézve is végzetes következményekkel járhat. A vegyespárt elnökét ugyanis 2016 márciusában tartott szlovák parlamenti választások óta amiatt támadják (nemcsak az MKP vagy a magyar kormány részéről), hogy „árulást követett el”, amikor koalícióba lépett a felvidéki magyar kisebbséggel korábban – legalábbis Ján Slota idejében – rendkívül ellenséges SNS-el.
Habár ezt a Most-Híd vezetése igyekezett ezt úgy kommunikálni, mint „csak így tudják megakadályozni az esetleges magyarellenes intézkedések bevezetését, féken tartják a szélsőségeseket, valamint a felvidéki magyarság érekeit könnyebben tudják érvényesíteni a kormányból, mint ellenzékből”, úgy tűnik, hogy mostanra ez az érv már nem elegendő a mobilizálásra. Sőt, a Bugárral kapcsolatos ellenérzéseket csak tovább növelték, hogy az elmúlt hónapokban Danko többször úgy nyilatkozott a párt elnökéről, mint akivel „baráti kapcsolatokat ápol” vagy a második legtehetségesebb – természetesen önmaga után – politikusnak nevezte az országban.
A megyei választások utáni megrendültség és „hogyan tovább kérdés” tökéletesen kiérezhető a Most-Híd nyilatkozataiból. A sajtóosztály az eredmények kapcsán csupán azt nevezte örömtelinek, hogy
„meggyengültek a szélsőségesek és sokan járultak uránhoz”.
Ezzel párhuzamosan igyekeztek az ellenzék eredményeit is kisebbíteni. Például a 165 bejutott független képviselővel kapcsolatban Bugár megjegyezte, hogy „néhányan még nemrég más pártokban voltak. Ez katasztrófa. Nemsokára meglátjuk, mit jelent függetlennek lenni. Mitől és kitől függetlenek? Hiszen a megyéket irányítani kell“
Ugyanúgy egy rádiós vitában látványosan összekülönbözött Richard Sulíkkal, a legerősebb szlovákiai ellenzéki pártnak tartott Szabadság és Szolidaritás (SAS) vezetőjével, amikor a Most-Híd pártjának gyenge teljesítményére próbáltak magyarázatot adni.
Újratervezés?
Bugár Béla. A kép forrása: Wikimedia Commons
Természetesen annyira nem rossz a helyzet Most-Híd számára, mint ahogyan a legtöbb helyen lefestik. Például az MKP-val szemben továbbra is az a legnagyobb helyzeti előnye, hogy a Most-Híd benn van a parlamentben és a kormánykoalíció tagja.
Habár a mostani kerületi választások több ellentétet is felszínre hoztak a kormánypártok között, többek közt ezért indultak külön színekben a kormánypárti „ispánjelöltek”, a hétvége után Ficonak nem marad más lehetősége, mint kiküszöbölni a csorbát. Ehhez pedig mindenképp szüksége van a koalíciós partnereire, nem engedheti meg, hogy most egy vita szétforgácsolja őket. Sőt, mivel már olyan vélemények is elhangzottak a Smer részéről, hogy eltörölnék a kerületeket, az alkotmánymódosításhoz nélkülözhetetlen lenne az SNS és a Most-Híd támogatása.
Ugyanakkor kétségtelen, hogy a pártban szükséges lesz bizonyos fokú változásokat eszközölni. Valószínűleg felhagynak a rendkívül költséges, lejárató kampányokkal, amelyek pont visszafele sültek el. A kevésbé ismert jelöltek, mint például a nagyszombati Rigó Konrád államtitkár, helyett pedig az ismertebb arcokra vagy a kerületi választáson jelentős sikereket elérő Karol Pataky kassai jelöltre fognak építeni.
” Fiatal embereket próbáltunk ott ki, akik még semmilyen választáson nem voltak jelöltek. Tanulnunk kell belőle, és megyünk tovább”
-ezzel magyarázva a rossz eredményeket Bugár.
A Most-Híd regionális téren eddig is gyengén vagy mérsékelten szerepelt, ezért valószínűleg látva a sorozatos kudarcokat, a pártvezetés inkább az országos politikára fog koncentrálni. Nem elképzelhetetlen, hogy egész Nyugat-Szlovákiát beáldozzák, hiszen Bugár szerint ezek a kerületek passzívak voltak, és helyettük az ország középső és keleti részére érdemes összpontosítani a figyelmet és az erőforrást.
Mindenesetre a mostani megyei választások a Most-Híd számára egy komoly figyelmeztetéssel érnek fel: a párt jövőbeli sorsa szorosan összekapcsolódott Smerrel. Vagyis ha Fico bukik, akkor magával ránthatja Bugárt is.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
