Kína és az Egyesült Államok után Magyarország rendelkezett a harmadik legnagyobb akkumulátor kapacitással a világon 2021-ben, és ehhez adódik majd a kínai CATL gyár termelése – írja Győrffy Dóra egyetemi tanár a Közgazdasági Szemle márciusi számában.
A járműiparba és az akkumulátor gyártásba érkezett a külföldi működő tőkeberuházások csaknem háromnegyede – 73% – az elmúlt két évben. Ez elsősorban a kormány iparpolitikájának az eredménye.
Az állam iparpolitikája lehet sikeres mint Kelet Ázsiában – Japán, Kína, Tajvan, Dél Korea, Szingapúr -, és lehet sikertelen mint a kelet-európai szocialista országokban a második világháború után.
Kína domináns szerepet játszik az akkumulátor gyártásában, és az Európai Unió mindinkább mérsékelni szeretné ezt saját kapacitásai kiépítésével. Ezért fejleszti akkumulátor gyártását Németország, Svédország és Magyarország. 2027-ben a világon ez lesz a sorrend az akkumulátor gyártásában: 1-Kína 2-USA 3-Németország 4-Magyarország 5-Svédország
Hol lehetnek problémák?
Az akkumulátorgyártás rendkívül energia- és vízigényes, ezenkívül környezet károsító folyamat lehet. Itt az első paradoxon:
az elektromos autók kímélik a környezetet, ehhez kellenek az akkumulátorok, amelyek viszont csak akkor környezetkímélőek, ha az energia megújuló energia forrásból származik.
Magyarországon nyilvánvalóan nem erről van szó vagyis óriási plusz energia kell, melyet jórészt a hagyományos környezetszennyező energia forrásokból kapnak majd az akkumulátor gyárak. Magyarország jelenleg az energia 59%-át importálja, ez az arány feltehetően növekedni fog.
Gödön a Samsung akkumulátor gyár 21 ezer köbméter vizet használ el naponta és 11 ezer köbméter szennyvizet bocsát ki. Ez megfelel egy 87 ezer lakosú város vízfogyasztásának.
Mi lesz Debrecen vízellátásával? Ezt egyelőre senki sem tudja.
Munkaerő problémák is felléphetnek. Legutóbb Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter azt mondta a kereskedelmi kamarában, hogy 500 ezer új munkavállalóra lesz szükség a közeli jövőben, és miután a hazai munkaerőforrások kimerültek, ezért külföldről kell vendégmunkásokat behozni.
Az ázsiai akkumulátorgyárakban nincs kutatás és fejlesztés csakis termelés folyik, ezért Magyarország ebben a tekintetben nem lép előre hiszen külföldi technológiához ad olcsó munkaerőt és áldozza fel a környezetet.
Győrffy Dóra professzor ezt nem hangsúlyozza, de ez a korai kínai iparfejlesztési modell, amelyet épp maguk mögött akarnak hagyni Pekingben.
A svédek másképp csinálják
Svédország Magyarország mögött az ötödik akkumulátor gyártó nagyhatalom lesz, de más iparpolitikát alkalmaznak, mert Skandináviában a környezetvédelem abszolút prioritás. Jellemző, hogy évekkel ezelőtt már kérvényt adott be egy kanadai cég Európa legnagyobb lítium bányájának megnyitására, de mindeddig nem kapott működési engedélyt, mert a környék lakói féltik a környezetet a lítium bányászattól, amely Kínában holdbéli tájat teremt az egész vidéken.
A svédek teljes mértékben a megújuló energia forrásokra alapozva fejlesztik az akkumulátorgyártást, melyet az északi területekre koncentrálnak, ahol nagy vízkészletek vannak, és ahol viszonylag kevés ember él.
További előny a svédeknél az az, hogy saját akkumulátorukat gyártják, melyet otthon fejlesztettek ki. Vagyis az egész termelési lánc sokkal hatékonyabb Svédországban mint nálunk.
Félő tehát, hogy a Svédország és Magyarország közötti különbség a jövőben az ipar területén is növekedni fog ahelyett, hogy csökkenne. A balti országok, melyek a skandináv modellt utánozzák sokkal sikeresebbek a felzárkózásban mint Magyarország, ahol iparpolitika címen kísértenek az ötvenes évek amikor a Rákosi rendszer a vas és acél országát akarta megteremteni ott, ahol erre nem voltak meg a megfelelő adottságok – hangsúlyozza Győrffy Dóra professzor a Közgazdasági szemlében.
