Kezdőlap Címkék áfa-csökkentés

Címke: áfa-csökkentés

Végre?

A címben szereplő szóval méltatta a hat parlamenti ellenzéki párt közös fellépését az MSZP egykori frakcióvezetője majd elnöke. Értem őt, bizonyára ő is azok közé tartozik, akik elégedetlenek a választásokon súlyos vereséget szenvedett hat ellenzéki pártnak a vereség óta folytatott politizálásával, s alighanem azzal is, hogy nem voltak képesek közösen adni erőteljes választ Orbán tusványfürdői uszítására.

Most viszont együtt álltak ki a Kossuth Lajos térre, hogy megfogalmazzanak egy-egy követelést, amelyek parlamenti megvitatására közösen kezdeményeznek rendkívüli parlamenti ülést a nyári szünetben. Ugyanabban az adásban a kiváló alkotmányjogász, aki gyakran adja a fejét politikai elemzésre, egyenesen szánalmasnak nevezte az ellenzéki produkciót, elsősorban azért, mert nem sikerült tisztázni még csak azt sem, hogy közösen vagy külön-külön kívánnak a jövőben fellépni a politikában.

Igaza lehet, de nekem más bajom van a Kossuth téri akcióval.

Az egykori pártelnök és mások is nyilván azért örülnek a közös fellépésnek, mert valóban látványos volt, hogy az orbáni uszítással szemben nem történt semmi hasonló. Ez azonban nem volt véletlen. Tusványfürdői előadásában Orbán a maga stratégiai elképzeléseit világnézeti keretben adta elő, ez késztette a nyugati demokráciákkal való elvi szembeszegülésének újbóli kifejtésére mind a menekültügy, mind a melegek emancipációja, mind pedig az orosz-ukrán háború kérdésében. Márpedig ezekben a kérdésekben az áprilisi választásokra szövetkezett hat párt álláspontja különböző, mint ahogy különbözőképpen viszonyulnak magához a tusnádfürdői rendezvényhez is, ahogy a Fidesz uralmához is.

MSZP-s és LMP-s politikus volt már a rendezvény vendége, DK-s, Momentumos vagy Párbeszédes politikus nem. Az LMP és az MSZP vezetői a választási kudarcot jórészt arra vezetik vissza, hogy az ellenzék túl sokat foglalkozott „szimbolikus” kérdésekkel, és nem eleget „az emberek” megélhetési problémáival, és helytelenítették a „putyinozást”, a háború kérdésében való állásfoglalást a kampányban. Természetesnek és örvendetesnek tartom, hogy az Orbán-előadásról külön-külön mondtak véleményt, hiszen ha közös szöveget próbáltak volna szerkeszteni, az óhatatlanul színtelen-szagtalan lett volna. Így viszont Gyurcsány Ferenc elmondhatta, hogy náci beszédnek tartja Orbán szövegét, és fontos, hogy időnként ne csak értelmiségiek és újságírók, de politikusok is kimondják az igazat Orbánról és rendszeréről.

Más a helyzet az Orbán-kormány megszorító intézkedéseivel: erről nagyjából ugyanazt gondolják és mondják a hat párt politikusai. Amit az egyik mond, azt a többiek is fel tudják vállalni, ahogy az egyik párt társelnöke a sajtótájékoztatót követően hangsúlyozta. Ők igen, felelős közgazdász azonban többnyire nem. Amivel a Momentum állt elő a közös sajtótájékoztatón, hogy vonják vissza a kata-törvényt és az év végéig dolgozzanak ki új megoldást, illetve az MSZP kezdeményezésével az országos lakóház-szigetelési programról egyet lehet érteni.

A rezsinövelés eltörlésére irányuló DK-s követeléssel azonban komoly gazdaságpolitikus nem érthet egyet.

Lehet és kell bírálni az intézkedés végrehajtásának módját és azt, hogy tíz éven keresztül áltatták a magyarokat azzal, hogy lehet önkényesen megszabni a háztartási energiatarifákat, s emellett a választásokig kitartottak, majd a választás után intézkedtek másként. Azt azonban már a választások előtt elmondták a szakemberek, hogy a „rezsicsökkentés” nem lesz fenntartható.

Nem a „rezsicsökkentés” „megvédése” lehet egy komolyan vehető párt követelése, hanem olyan kompenzációs rendszer kialakítása, amely enyhíti a reális energiatarifák terheit a rászorulók számára, miközben az arra képesektől elvárja a reális árak megfizetését.

Nem érthet egyet komoly gazdaságpolitikus a Kossuth téren elhangzott, de már a választási kampányból is ismert áfa-csökkentési javaslatokkal sem. Az Orbán-kormány alacsony egyenes adókat és ugyanakkor magas közvetett adókat és különadókat vet ki, és így biztosítja a jövedelemközpontosítás viszonylag magas szintjét, és finanszíroz kiterjedt állami költekezést. Önmagában az áfa-terhek kiterjedt, de szelektív csökkentését nem lehet meghirdetni ellentételezés nélkül, viszont az egyenes adók emelését és a költségvetési költekezés szűkítését az ellenzéki pártok a választási kampányban és azt megelőzően illetve követően sem vállalták. Ráadásul

az áfa csökkentése olyan tehercsökkentést jelent, amelyből óhatatlanul több jut a többet és kevesebb a kevesebbet fogyasztónak.

Így van ez a gyermeknevelési cikkek áfájának a Jobbik által hosszú ideje követelt csökkentésével, netán – ahogy most mondják – eltörlésével is: a tehetősebbek babaápolási termékekre, bébiételre, gyerekruhára, gyerekbútorra is jóval többet költenek, mint a szegények. Nem áfacsökkentéssel vagy éppen eltörlésével, hanem a családi pótlék emelésével kell a gyerekes háztartások jövedelmi helyzetén javítani. Ugyanez vonatkozik a közműdíjak áfájának szintén a Jobbik által meghirdetett eltörlésére is. A sajtótájékoztatón a Párbeszéd politikusa adta elő az „alapvető élelmiszerek” áfájának csökkentését, amit a kampányban mind a hat párt képviselt. Az iménti ellenérv az élelmiszerek áfájának csökkentésére vagy netán – mert ilyen is elhangzik ellenzéki politikusoktól – eltörlésére fokozottan vonatkozik. Hozzá kell tenni, hogy nincs megalapozott módszer az „alapvetőnek” tekintett élelmiszerek körének elhatárolására, ezért is vonatkozik az alacsonyabb áfa-kulcs Európa-szerte az élelmiszerek összességére. Jól hangzó követelés az „alapvető” élelmiszerek áfájának csökkentése, de én sem költségvetési, sem társadalompolitikai szempontból nem tartom támogathatónak. Legalább a politikusoknak tudniuk kellene: a fogyasztás megadóztatása nem valamiféle „büntetés”, hanem a közkiadások finanszírozásának nélkülözhetetlen forrása, ami alól a fogyasztás semmilyen tételét nem helyes kivonni. (Ahogy a jövedelemadózás alól sem helyes semmiféle jövedelmet kivonni.)

Az LMP a Kossuth téren is a „klímabérlet” ötletével állt elő, a német 9 eurós bérletjegy példájára. Németországban csak három hónapra nyitották meg ezt a lehetőséget, s tartós finanszírozására ott sem látnak lehetőséget. Nálunk sem látok ilyet, s az LMP sem jelöl meg tartós forrást.

Én sem vagyok lelkes az ellenzéki pártok közös fellépésétől, ahogy a kitűnő alkotmányjogász sem, de én azért, mert a populista követelésekkel lépnek fel egységesen.

Igenis lenne tere áfa-csökkentésnek

A számok nem igazolják a pénzügyi államtitkár állítását, miszerint az uniós tervre, a maximálisan 25 százalékos áfára nincs fedezet. A valóságban a kis keresetűeket legjobban sújtó forgalmi adókból finanszírozzák a külföldi cégeknek adott lényegében adóparadicsomi környezetet.

Semmilyen észérv se hozható fel amellett, hogy csökkenteni kelljen a világrekorder magyar felső áfakulcsot 27-ről 25 százalékra, ahogyan azt az Európai Unióban tervezik – mondta lapinterjúban Tállai András, a Pénzügyminisztérium (PM) államtitkára. A közösségben egységesen maximum 25 százalék lenne az általános áfa-kulcs, ami ilyen módon aktuálisan kifejezetten a magyar szabályra van szabva. (A kedvezményes ráták maradnának, nálunk az 5 és a 18 százalékos kulcs.)

Tíz napja fogadta el az Európai Parlament ezt az előterjesztést, amely az Európai Bizottság elé kerül. A bevezetésről ez a testület dönthet.

Azt is mondta Tállai, hogy a különféle adócsökkentések fedezetét vonná el részben az uniós elképzelés végrehajtása, a költségvetést több száz milliárd forint bevételkiesés érné, amelynek legnagyobb része a lakosság helyett a kereskedőknél landolna.

Egyedül a legutolsó megállapítással lehet maradéktalanul egyetérteni, az eddigi áfacsökkentések tapasztalatai alátámasztják:

pár hónapon belül az árak visszakúsznak a korábbiak közelébe

(vagy el is érik azokat), mint az legutóbb történt, amikor egyes hústermékek és halak adója mérséklődött.

Abban is van valami igazság, hogy „azért van idehaza magasabb áfa, hogy a lehető legkisebbre csökkenhessen az szja és a cégek adója, és hogy támogatni lehessen a családokat és a munkahelyteremtést”, valamint hogy az unióban

erős adóverseny zajlik,

nagy a rivalizálás a befektetőkért és a munkaerő megszerzéséért.

A kormány 2012-ben belelavírozta magát abba az utcába, ahonnan nagyon nehéz kijjebb farolni, mert a forgalmi adó alapját képező árak alakulásába csak igen kis részben van módja beleszólni. Ezért a mérték lejjebb szállítása után a piac szereplőinek „jófejségén” (meg a versenyen) múlik, mennyit nyelnek el ebből.

Az általánosságban igaz, hogy az áfa „igazságos”: aki többet vásárol, az többet fizet, de az ilyen magas általános kulcs melegágya az adócsalásnak, amit végső soron mindenki megfizet. És legnagyobb mértékben

az alapcikkeket vásárló szegényeket sújtja.

Az Orbán-kormány 2012-es áfakulcs-emelése mögött azonban mélyebb társadalompolitikai célok húzódnak meg, noha első pillanatban a bevételnövelés volt a cél.

Először ugyan „rárontott” a multikra, például bankadó, távközlési különadó kivetésével, ezzel párhuzamosan azonban hozzálátott a társasági adó általános csökkentéséhez.

A vállalatok nyeresége utáni társasági adó (tao) már évek óta bevételtől függetlenül 9 százalék, a legnagyobb cégek, különösen a multiláncokhoz tartozók tényleges terhelése azonban 3-5 százalék, amivel Magyarország

lényegében véve adóparadicsomnak tekinthető.

Sőt, az évek óta megkötött titkos kétoldalú különmegállapodások a kormány és világcégek itteni érdekeltségei között is tartalmazhatnak további előnyöket.

Azt viszont tudjuk nyilvános adatokból, hogy – amiként ezzel foglalkoztunk nemrégiben – a kormány egyre nagyobb támogatásokkal kénytelen idevonzani a nyugati tőkét az ország mindinkább romló megítélése miatt is (bár nem mindig igaz ez, a német cégeket például inkább hidegen nagyja a közélet állapota, csak a megfelelő nyereségszint számít). Már nem ritka, hogy egy-egy új üzem szinte teljes költségeit évekig a magyar állam fizeti, ahogyan az a BMW esetében is valószínűsíthető.

Ezt támasztják alá a korábbi évek adóbevételi számai is. A tao-ból 2010-ben mintegy 320 milliárd folyt be, az idei terv 370 milliárd, ami alig 15 százalék növekedés – lényegesen kisebb, mint az összesített infláció nyolc év alatt. (Igaz, ebben benne vannak a főleg sportcélra átláthatatlanul „elirányított” tao-k sok százmilliárdjai is.)

Nagy kérdés, hogyan alakul a tao idén. A féléves adatok ugyanis arról tanúskodnak, hogy a hat havi kereken 100 milliárd forint 180 milliárddal kevesebb a 2017-es azonos időszakinál, miközben az összes fő adónemben (áfa, szja) jelentős a növekedés.

A már említett

társadalompolitika perverz jellegét mutatja

az szja átalakítása is, az előbb 16, majd 15 százalékos egységes kulcs bevezetése, ezzel együtt a minimálbér adómentességének megszüntetése. A kevesek számára jelentős adócsökkenés összességében azt eredményezte, hogy (a béremelkedéseknek köszönhetően) szja-ból most nagyjából 20 százalékkal több folyik be a kasszába, mint 2010-ben, ami reálértéken veszteség a kincstárnak, de nagy veszteség a kis keresetűeknek is.

Apróság, de szimbolikus változás: az idén néhány tízmilliárdos játékadó-bevétel éppen fele a nyolc évvel ezelőttinek. S nem a kisemberek lottószelvényeinek terhelése lett kisebb, hanem az időközben „közeli” kezekbe privatizált kaszinók mentesültek befizetéseik jelentős része alól.

A tényleg jómódúakat és a nagyvállalatokat támogató rendszer

finanszírozója a fogyasztáshoz kapcsolt adók temérdek ezermilliárdja. Áfából idén 3800 milliárdot meghaladó összeget remél a PM – ami azt is mutatja, hogy az általános kulcs két százalékos lefaragásaként a Tállai által említett „több százmilliós bevételkiesés” pénzügyestől meglehetősen elnagyolt számolás eredménye.

A fogyasztáshoz kapcsolt összes bevétel (a távközlési és a csipszadóig bezárólag) nagyjából 5300 milliárd lehet idén.

Mindkét fogyasztási típusú főösszeg 65 százalékkal több, mint 2010-ben volt.

A teljes adó- és járulékbevétel pedig hozzávetőleg 45 százalékkal nő nyolc év alatt.

Vagyis egyáltalán nem igaz, hogy az alig két százalékpontnyi felső áfakulcs-csökkentésnek ne lenne tere, sőt, akár nagyobb mértéknek is. (Ilyen kicsi mérséklésnek valóban nem lenne sok értelme, ha a hasznosság felől közelítjük meg a kérdést).

Az áfában amúgy mindenekelőtt rendet tenni kellene. A leginkább tűzoltásjellegűnek látszó ilyen-olyan belenyúlások következtében mára áttekinthetetlenné vált egyes termékcsoportokon belül az eltérő adókulcsok rendszere (például a húsáruknál, vagy az éttermi szolgáltatásnál ott fogyasztás és elvitel esetén). Ez még drágábbá teszik a vállalkozások gazdálkodását, ráadásul sok helyen be se tartják az eltérő kulcsok használatát.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK