Kezdőlap Címkék 7-es cikkely

Címke: 7-es cikkely

Nincs lezárva a „magyar ügy” az EU-ban

A magyar miniszter szerint az egész a „bevándorláspártiak bosszúja” és le kéne zárni, az uniós illetékes szerint folytatni kell: mintha nem ugyanazon a meghallgatáson vettek volna részt. A német-francia-tengely „aggódik” a magyar helyzet miatt. Egy holland képviselő pedig arra kéri Vargát, hogy ne játssza a mártírt.

Az Európai Tanács általános ügyek bizottságában Brüsszelben az uniós igazságügyi miniszterek és Varga Judit magyar tárcavezető mintha nem ugyanazt élték volna meg hétfőn délutántól kezdődően. Az estébe nyúló, több órás meghallgatásra azután került sor, hogy éppen egy éve az Európai Parlament nagy többséggel megszavazta a 7-es cikkel szerinti eljárást Magyarországgal szemben a jogállami állapotokat kifogásoló Sargentini-jelentés elfogadásával. (Hírek szerint az EP illetékes bizottsága levélben fejezte ki nemtetszését, hogy képviselőjét nem hívták meg a hétfői ülésre.) Az eljárást az EU előző soros elnöke, Románia elszabotálta, az új finn viszont felpörgeti, s ennek első lépése a miniszterek tanácskozása.

Varga Judit igazságügyi miniszter szerint az egész procedúra „a bevándorláspártiak bosszúhadjárata”, és már több mint egy éve

„politikai boszorkányüldözés folyik Magyarország ellen”,

amelynek oka egyértelműen az, hogy a magyarok többször is nemet mondtak a migrációra. Az ülés utáni sajtótájékoztatóján arról beszélt, hogy nagy lépést tettek előre, hogy megvédjék Magyarországot.

„Tételesen cáfoltunk minden vádat és hamis állítást. Minden jogi kérdést tisztáztunk. Elutasítottuk a kettős mércét, és újra felhívtam a figyelmet arra, hogy olyan határozatról beszélünk, ami maga is sérti a jogállamiságot” – mondta Varga. Szerinte az eljárást már le is lehetne zárni.

Frans Timmermans, az Európai Bizottság első alelnöke, aki a jogállami feladatokért felelős viszont azt mondta:

nem elegendő egy meghallgatás a magyar hetes cikkes eljárás ügyében.

Ez egyébként összhangban van a finn kormány álláspontjával. Az látszik, hogy a többi tagország kész kérdéseket feltenni, a magyar kormány pedig arra, hogy megpróbáljon ezekre választ adni – mondta Timmermans, aki novembertől a zöld ügyeket viszi a bizottságban.

Varga Judit szerint a miniszterek felületesen ismerik a magyar helyzetet, a különféle információk szerint viszont lényegre törően és

többnyire pontosan tettek fel kérdéseket a magyarországi állapotokról,

a bíróságokban kialakult helyzetről, az MTA elleni lépésekről, az egy kézben összpontosuló gigászi kormányzati médiáról és persze a korrupcióról. Képben voltak a Stop, Soros törvényről és a tranzitzónában a menekültek éheztetéséről.

Tytti Tuppurainen, az EU soros elnökségét betöltő Finnország képviselője igen diplomatikusan arról beszélt, hogy az ülés hosszú volt, de „nagyon együttműködő” szellemben zajlott, és a következő hetekben-hónapokban döntenek a további lépésekről. Kijelentette, hogy

az eljárás nem irányul senki ellen,

minden félnek érdeke, hogy az ország bemutathassa álláspontját.

Frans Timmermans rámutatott, hogy a Sargentini-jelentés, amelynek alapján megindították az eljárást, meglehetősen összetett és sok területet lefed, ezért esetleg meg lehetne hívni a jövőbeli meghallgatásokra azon nemzetközi szervezeteket is, amelyek jelentéseire hivatkoztak a dokumentumban. Például a Velencei Bizottságot, s így fókuszáltan végig venni bizonyos témákat.

Hozzátette, tévedés azt hinni, hogy a novemberben hivatalba lépő új Európai Bizottsággal véget ér majd egy korszak. Az új bizottság azonos eltökéltséggel fog fellépni a jogállamiság védelmében.

„A jogállamiság tisztelete nélkül nincs Európai Unió”

– fogalmazott Timmermans.

Amélie de Montchalin francia külügyi államtitkár ismertette a francia-német közös álláspontot, amelynek értelmében

a magyarországi helyzet „aggodalomra ad okot”.

Ezzel szemben Konrad Szymanski lengyel külügyminiszter-helyettes leszögezte: Varsó szerint a magyar kormány intézkedései nem jelentenek rendszerszintű veszélyt a demokratikus normákra.

Még a tanácskozás előtt Varga Judit a Twitteren közzétette, hogy azért állítják pellengérre Magyarországot, mert az elutasítja a tömeges bevándorlást. Erre válaszul Sophie in ‘t Veld holland liberális EP-képviselő megüzente neki, hogy nem ezért „állítják pellengérre” a kormányt, hanem az emberi jogok megsértése, a jogállam elpusztítása és az EU-s jognak való nem megfelelés miatt. Ne játssza a mártírt! – írta a miniszternek a képviselő.

A finnek bekeményítenek Orbánéknál

A finn uniós elnökség keretében meghallgatást tartanak a Magyarországgal szemben zajló 7-es cikkelyes eljárás keretében. Támogatják az uniós finanszírozás jogállamisághoz kötését.

A második félévben Finnország az EU soros elnöke. Ennek céljait ismertetve Anna-Maja Henriksson finn igazságügyi miniszter ma az Európai Parlament állampolgári jogi, igazságügyi és belbiztonsági bizottságában (LIBE) bejelentette (a felvétel itt megtekinthető), hogy a jogállamiság megerősítése a célja a finn elnökségnek.

Ennek keretében tovább viszik a korábban elkezdett 7-es cikkely szerinti eljárásokat. A Magyarországgal kapcsolatos ügyben szeptemberben megtartják az első meghallgatást az Általános Ügyek Tanácsában – mondta Henriksson. Ezen a magyarországi jogállamisági helyzetet és a demokrácia állapotát vitatják meg.

Hatékonyabb jogállamisági eszköztárat szeretne Finnország. A bizottsági ülésen arról is beszélt a finn miniszter, hogy szeretnék, ha

az uniós finanszírozás és a jogállamiság közti kapocs megerősödne.

A jogok és értékek is a finanszírozás részét képezik – tette hozzá.

A meghallgatás eredményének ismeretében szeptember 30-án Budapestre látogat az Európai Unió soros elnökségét betöltő Finnország miniszterelnöke, Antti Rinne. A magyar kormány mindenesetre elutasítja a költségvetés és a jogállamiság összekötését.

A LIBE bizottságba jelölte a Fidesz Hidvéghi Balázst harmadik alelnöknek. Az Európai Néppárt azonban harmadszor se terjesztette be szavazásra a mai ülésre több frakció ellenállása miatt.

Magyarország: „indokolt a hetes cikk szerinti eljárás”

A korrupció magas szintje miatt is indokolt Magyarországgal szemben a hetes cikkely szerinti eljárás elindítása – áll az EP Költségvetési Ellenőrzési Bizottságának jelentéstervezetében. A második legtöbb uniós vizsgálat nálunk zajlik.

Ismertették az Európai Parlament (EP) Költségvetési Ellenőrzési Bizottsága (CONT) jelentéstervezetét ahhoz az eljáráshoz, amelyben végül arról döntenek, hogy elindítják-e Magyarországgal szemben az úgynevezett hetes cikkely szerinti procedúrát. Ennek vége a szavazati jog felfüggesztése lehet.

Az Ingeborg Grässle (Néppárt) által vezetett testület szerint

„a korrupció jelenlegi szintje, illetve az államháztartás elszámoltathatóságának és átláthatóságának hiánya hatással van az uniós források magyarországi felhasználására”,

ez pedig sértheti az EU alapértékeit, ezért indokolt az alapszerződés hetes cikke szerinti eljárás megindítása.

A tervezet szerint 2008 óta Magyarország 19 pontot vesztett a korrupcióérzékelési indexben, ami az egyik legrosszabb eredmény a tagországok körében, az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) pedig 41 vizsgálatot végzett 2013 és 2016 között az országban, amivel

Magyarország a második legtöbbször vizsgált EU-tag.

A tervezetben „aggodalommal jegyezték meg”, hogy továbbra is igen magas, 36 százalék az olyan közbeszerzések aránya, amelyek keretében az egyedüli pályázónak ítélték oda a megbízást, és Magyarország ezzel

a második legrosszabb helyen áll az EU-ban.

A képviselők felkérték az Európai Bizottságot, hogy ösztönözze a kimaradó tagállamokat a csatlakozásra az európai ügyészi hivatalhoz, és kiemelték, hogy az erre nem hajlandó országok esetében

fel kell függeszteni az uniós támogatások kifizetését.

Bart Staes zöldpárti képviselő elmondta, hogy módosító javaslataikban a „rendszerszintű korrupció problémájára és a magyar intézmények nem megfelelő működésére” hívják fel a figyelmet. A képviselők még benyújthatnak módosító javaslatokat a véleménytervezethez, és számos frakció jelezte is, hogy élni fognak a lehetőséggel.

Felszólalásában Deutsch Tamás fideszes EP-képviselő

„politikai pamfletnek” nevezte az előterjesztést,

és hangsúlyozta, hogy az abban szereplő kevés tényállítás sem felel meg a valóságnak. Szerinte a vitában „ostoba politikai vádaskodások” és „nyilvánvaló politikai érvek” hangzottak el. Magyarország nem azért nem csatlakozik az európai ügyészséghez, mert bármilyen takargatnivalója lenne, hanem mert más elképzelései vannak a nemzeti szuverenitásról – mondta.

Deutsch elsorolta az ismert állításokat arról, hogy a hetes cikk szerinti eljárás kilátásába helyezése mögött az a szándék húzódik meg, hogy rávegyék Magyarországot a migrációval kapcsolatos álláspontjának megváltoztatására.

A német kormánypárti CDU-ba tartozó Ingeborg Grässle a közelmúltban már élesen kritizálta az OLAF-jelentések kezelését, és “valódi nyomozást” sürgetett. Polt Péter főügyész sértődött és kioktató levélben utasította vissza ezt.

Már a CONT szeptemberi magyarországi helyszíni “bejárása” alkalmával Grässle arról beszélt, hogy a rengeteg szabálytalanság miatt a 2007-13-as költségvetési időszakból várhatóan

egymilliárd eurót (több, mint 300 milliárd forintot) kell Magyarországnak visszafizetnie.

Akkor még előtte voltunk például az Elios-ügynek, amelyben szervezett csalást állapított meg az OLAF, egyedül itt 13 milliárdos visszafizetést javasolva.

MTI/FüHü

Túl a barátságon: vétózna-e Orbán?

0

December végén az Európai Bizottság megindította azt a 7-es cikkely szerinti eljárást Lengyelország ellen, amellyel Magyarországot fenyegették egész ősszel és többek között az Európai Tanácson belüli szavazati jog elvételével is járhat. A lépés számos kérdést vet fel, amelyek közül a legfontosabb kétségkívül az, hogy vajon meg fogja-e vétózni Orbán a lengyelek szankcionálását. A válasz keresésében kiváló kiindulási pontot kínálnak az Azonnali és a Politico elemzései, amelyek kisebb hibáik ellenére is rendkívül lényeglátóak.

Miért dobták le Lengyelországra az “uniós atombombát”, amikor ránk nem?

Ez volt talán az a kérdés, amely a leggyakrabban hangzott el a politikával foglalkozó médiában a 7-es cikkely kapcsán december végén. Az eljárás hivatalosan az Európai Unió alapvető értékeinek megsértése miatt indult, viszont ez korántsem nyújt kielégítő választ a kérdésre, hiszen a magyar kormány is bőven hozott már olyan döntéseket, amelyekre az unió vezető politikusai komoly értékalapú felháborodással reagáltak.

A nukleáris indítógomb megnyomása után hamar érkezett a megoldás az Azonnalitól: az Európai Bizottság azért csapott le rögtön Lengyelországra az időhúzás helyett, mert amíg Orbánék egyszerre csak néhány terület kisebb megváltoztatására fókuszálnak, Kaczyńskiék a teljes igazságszolgáltatást kivégzik és újramodellezik.

Az elemzés viszont nem áll meg az ok megtalálásánál, hanem feltárja az ok mögötti indítékot is:

az igazságszolgáltatás totális újratervezése nem az uniós alapértékek megsértése miatt böki az uniós vezetés csőrét, hanem azért, mert független bírák hiányában a Lengyelországban működő nyugati cégek érdekérvényesítő ereje jelentősen gyengül.

Ezzel szemben Orbán Viktor Magyarországán hiába bevett gyakorlat már, hogy a jogszabályokat kifejezetten egy-egy vállalatra szabják, a tőkeerős nyugati cégeknek jó alkupozíciójuk van, azaz nem áll a kormány érdekében, hogy kiszúrjanak velük. A szerző értékelése szerint Orbán is megérdemelné a 7-es cikkes eljárást, csak ez az egész nem az uniós értékekről, hanem a pénzről szól.

Sajnálatos ugyanakkor, hogy a dolgok mélyére ható elemzés ezen végkövetkeztetés ellenére készpénznek veszi, hogy a szankcionálásból úgysem lesz semmi, mert Orbán Viktor meg fogja vétózni azt. Azért ennek ellenére, mert a vétó elleni érvek gyakorlatilag pontosan ugyanolyan gazdasági érdekekre alapoznak, mint amelyekkel a lengyelek elleni eljárást indokolták a cikkben.

Térjünk is át a legfőbb kérdésre: vétózna-e Orbán? Ahhoz, hogy egyáltalán el tudjunk indulni valamerre, meg kell érteni a miniszterelnök vétójának jelentőségét.

A 7-es cikk szerinti eljárás egy fölöttébb hosszadalmas folyamat, amely becslések szerint leghamarabb is csak másfél év múlva zárulhat le.

Ahhoz, hogy a lengyeleket valóban szankcionálja az unió, először az Európai Tanács négyötödös többsége szükséges, majd az Európai Parlament rábólintása. Ez jó eséllyel meg is fog történni, viszont ez még csak egyfajta figyelmeztetés, ezután ki is kell mondani az uniós alapértékek megsértését, amelyhez viszont már egyhangúság szükséges.

Itt jön a képbe Orbán, ugyanis az egyhangúság miatt elég, ha egyedül ő mond nemet és el is buknak a lengyelek elleni szankciók. A miniszterelnök által fennen hangoztatott lengyel-magyar barátság, a keresztény kultúra megvédése és az illiberális testvériség első ránézésre arra enged következni, hogy Lengyelország és Magyarország másik elleni szankciókat kölcsönös megvétózásával simán kijátszaná az uniót.

Csakhogy ez az elképzelés is azt feltételezi, hogy a nemzetközi politika magasztos értékekről szól. A valóság ezzel szemben az, hogy

ahogyan a 7-es cikk sem a demokráciáról és a jogállamiságról szólt, úgy Orbán vétója sem a közös kultúrán, ideológián és a barátságon fog múlni, hanem a gazdasági érdekeken.

Ezt bizonygatja a Politico elemzése, amely a két ország közötti alapvető különbségek, illetve Orbán és Kaczyński erősségeinek és gyengéinek leírásával és értelmezésével keresi a megoldást arra, hogy “hogyan oszlassuk fel Európa illiberális tengelyét”, azaz hogyan tudja az Európai Unió elérni, hogy Orbán ne vétózzon a 7-es cikk szerinti eljárás végén.

A két jobboldali populista illiberális demokráciája közötti legfőbb különbségként a szerző a rendszer legitimációját jelöli meg.

Magyarországon már lezajlott az illiberalizmus legitimációja, annak köszönhetően, hogy Orbánnak sokkal nagyobb a társadalmi támogatottsága, mint a Jog és Igazságosságot vezető Jarosław Kaczyńskinak.

Annak ellenére, hogy a cikk tévesen állítja, hogy a Fidesz legmagasabb népszerűségi mutatója 70 százalékos volt, az érv abszolút megáll a lábán és bizonyul a legjobb magyarázatnak arra, hogy mi miért is nem kaptunk a nyakunkba egy 7-es cikk szerinti eljárást.

Az orbáni rendszer tehát már be van betonozva, rég ki lett alakítva a megfelelő jogi környezet ahhoz, hogy a miniszterelnöknek ne kelljen alaptörvényt sértenie egy-egy vitatott lépésével.

A rendszer szilárdságának ellenére viszont gazdaságilag sokkal jobban függünk az Európai Uniótól, mint a lengyelek.

Lengyelország lakossága négyszer nagyobb Magyarországénál, ennek következtében nagyobb a belföldi felvevőpiacuk, mi viszont kénytelenek vagyunk az exportra fektetni a hangsúlyt. Nem véletlenül kezdte az évet Orbán Viktor Bajorországban a CSU-nál: Németország a legnagyobb gazdasági partnerünk, exportunk majd’ 30 százaléka oda irányul, belföldön pedig minden három új állásból egy német cégnek köszönhetően jön létre.

A kulcs tehát itt is a gazdasági érdek. A szerző szerint

ha az EU bekeményít és a magyar obstrukcionizmus fenyegeti az uniós támogatások áramlását Magyarországra, akkor Lengyelország nem számíthat az orbáni vétóra.

Jelenleg a vétó elmaradása reális opció annak ellenére, hogy Orbán körbeturnézta a hazai és a külföldi médiát is azzal, hogy vétózni fog és “megvédi Lengyelországot”. 2011 óta magától a miniszterelnöktől tudjuk, hogy nem arra kell figyelnünk, amit mond, hanem kizárólag arra, amit tesz. Azóta a kommunikáció és a valós cselekvés éles elválasztásáról szóló, elhíresült mondás számtalanszor igazolást nyert, legutóbb éppen csak pár napja, amikor kiderült, hogy a tavalyi év során 1300 bevándorlót fogadtunk be titokban – miközben nagyban zajlott a bevándorlásellenes kampány.

A politika helyét átvevő kommunikáció hivatott arra, hogy a miniszterelnök opportunizmusát leplezze – keresztény értékek így, keresztény értékek úgy, lengyel-magyar barátság ide vagy oda, Orbán Viktor valós cselekvését mindig az aktuális érdekek határozzák meg:

“Amíg Kaczyński fanatikus, addig Orbán pusztán cinikus. Kaczyńskinak a pragmatizmus az árulás vagy a gyengeség jele, Orbánnak pedig a politika lényege. A pragmatikus vezetők általában nem mennek szembe a saját érdekeikkel, és sosem követnek el politikai öngyilkosságot.”

– írja a Politico szerzője.

Emlékezzünk vissza, a miniszterelnök szűk egy éve már el is árulta illiberális barátját, amikor Kaczyński nyomatékos felszólítása ellenére támogatta annak ősellenségét, Donald Tuskot az Európai Tanács elnöki pozíciójára való újraválasztásában. Emellett az új lengyel miniszterelnök, Mateusz Morawiecki sem kapott látogatása során egyértelmű biztosítékot arra, hogy ha arra kerülne sor, akkor Orbán élne a vétó jogával.

Hiába tűnik valószínűbbnek a vétó elmaradása jelenleg, illetve az EU-s támogatások csökkentésének esetében, pontosan Orbán opportunizmusa miatt nem fogadnék nagyobb összegben a vétóról. Hogy lesz-e a vétó vagy nem, azt majd a dolgok aktuális állása fogja meghatározni és mivel az egyhangúságot igénylő döntés leghamarabb másfél év múlva lesz esedékes, addig még sok víz lefolyhat a Dunán.

Egy dolog viszont már most is biztos:

ha Orbán Viktor nem él a vétó jogával, azzal gyakorlatilag egy az egyben beismeri, hogy álláspontja, amely szerint nettó befizetői vagyunk az Európai Uniónak és egyáltalán nem vagyunk ráutalva anyagilag, nem több egyszerű hazugságnál.

FRISS HÍREK

Érkeznek az ...

1 milliárd a...

Élő adás Hon...

4 milliárd e...

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK