Nyitrai Zsolt, a miniszterelnök főtanácsadója Facebook videójában azt találta mondani, hogy:
„Az Orbán Viktor vezette kormánynak kiemelten fontos a nyugdíjasok helyzete. Ez az FIDESZ számára becsületbeli ügy. Méltatta a kormányt, amiért állandósította a 13. havi nyugdíjat, korlátozza az indokolatlan és túlzó áremelkedéseknél a kereskedők profitját, védi a rezsicsökkentett árakat, így Európában a magyar nyugdíjasok fizetik a legkevesebbet a gázért és az áramért.”
Ezt azzal kapcsolatban mondta, hogy a kormány úgy döntött, az 5 ezer fő alatti településeken élő nyugdíjasoknak is lehetővé teszi, hogy pályázzanak a Vidéki otthonfelújítási program keretében. Legfeljebb 3 millió forint vissza nem térítendő támogatásra lehet pályázni, a felújítási költségek maximum 50 százalékára.
A programot illetően megtudtuk azt is, hogy a kormány erre a célra kb. 90 milliárdot szán. Mivel a magyar költségvetés nyugdíjakra fordított kiadása jelenleg a GDP 7,45 százaléka (3046 milliárd HUF), így ezt a támogatást is beleszámítva az állami nyugdíjkiadások GDP arányosan 0,11 százalékkal nőnek, azaz 7,45%-ról 7,56%-ra. Hát… nem valami gavalléros növekmény, pláne, ha tudjuk, hogy a nyugdíjra fordított pénzek EU átlaga 10,9 százalék. Már megint úgy lemaradtunk, mint sánta egér a spájzpolc versenyben (lásd még: oktatás, egészségügy, egyéb apró dolgok). Ebből következően ez a becsületbeli üggyel való fideszes hencegés leginkább azoknak szól, akik a fenti számokkal nincsenek tisztában, így aztán könnyen átverhetők.
Ilyenek például az 5000 főnél kevesebb lakosú települések nyugdíjasai. Ők nem tudják azt sem, hogy a 13. havi nyugdíj csak egy egyszerű, 8,33 százalékos nyugdíjemelés, amit az állam nem 12 hónapra elosztva, hanem egyben fizet, mert akkor többnek néz ki. Ezen kívül más nyugdíjemelés a 15 év alatt nem volt, ez is csak 10 év kormányzás után (addig a nyugdíjak kizárólag az inflációt kompenzálták, ami ténylegesen 0 forint plusz), és még ez a kis emelésecske sem lett volna, ha fideszék nem ijednek meg annyira a közelgő választástól, azaz az MZP vezette Összefogástól. További nyugdíjemelés azóta sincs. Csak „megvédik” a nyugdíjakat. Az inflációtól. Azaz a nyugdíj marad annyi, amennyi volt, miközben a bérek folyamatosan emelkednek. Nagy is a lemaradás a bérektől a nyugdíj fronton.
15 év alatt 8,33% emelés, az évi fél százalék. Ennek fényében persze egyre érthetőbb az állami nyugdíjkiadások nagymértékű lemaradása az EU átlagától.
Tovább olvasva a Nyitrai féle szöveget, rögtön az jut az ember eszébe, hogy ha valaki a fenti népátverést még azzal is tetézi, hogy „méltatja” a kormányt, amiért „állandósította a 13. havi nyugdíjat” (azaz nem vonta vissza a 15 év alatt egyszer történt 8,333 százalékos nyugdíjemelést), arról megállapítható, hogy vagy ő a nagyon hülye, vagy a választókat nézi nagyon hülyének. Főleg a saját pártja választóit, akiket a pártnak már annyiszor sikerült csőbe húzni, hogy biztosak benne, most is sikerülni fog.
Tovább haladva olvashatni, hogy a kormány „korlátozza az indokolatlan és túlzó áremelkedéseknél a kereskedők profitját”. Úgy hallottam valahol, még réges régen persze, hogy a kapitalizmusban a cégek versenyhelyzetükből kifolyólag önmaguk korlátozzák az árakat, ha szükséges. Nálunk is sok cég van a piacon, aránylag nagy a verseny, nyilván minden cég úgy állítja be az árait, ahogy az neki a legkedvezőbb. Ebbe beletartozik az is, hogy versenyképes maradjon, azaz olyan árat nem használ, amely túl magas, mert akkor a vevő elmegy a konkurenciához. A nem magyar kormányok rájuk is hagyják a dolgot, nem az ő tisztük a beavatkozás. Ebből következően a „túlzó áremelkedés” hangoztatása arrafelé úgy hülyeség, ahogy van.
De nem ám minálunk! A magyar kormány a magas infláció miatt beavatkozott. Nem a nyugdíjasok érdekelték (az árcsökkentési parancs hatása nem csak a nyugdíjasokat érintette), de még a teljes lakosság sem, kizárólag azért csinálta, hogy ne lehessen kritizálni a magas infláció miatt. Persze nem ezt mondja, és jól is teszi, így lehet magas szinten hülyíteni a népet.
Az inflációnak ezer oka lehet, emiatt csak a boltokat büntetni (a termelőket, szállítókat, nagykereskedőket nem), ráadásul az árrés maximálásával, nagy ostobaság. Ez a taktika ugyanis az alábbi következményekkel jár:
- az árrés nem egyenlő a profittal. Ezt még a csak általános iskolát végzettek is tudják, egyedül a magyar kormány nem. Az árrésből kell fenntartani a céget, működtetni a boltokat és fizetni a személyzetet, amely költségek az inflációval szintén egyre növekednek (a bérek például jóval az inflációt meghaladó mértékben), így aztán a maradék, azaz a profit, ha a cég nem növelheti az árrést, egyre kisebb. Ezt a nagy cégek tudják kompenzálni (pl. kevesebb dolgozót foglalkoztatnak, azaz elbocsátásokkal csökkentik a költségeiket, vagy kisebb bérű, de rosszabb minőségű személyzettel dolgoznak), a kicsiknek viszont jóval kevesebb erre a lehetőségük, mert már eleve alacsony béreket fizetnek, így aztán elég gyorsan tönkre tudnak menni.
- A cégek, miután nem érdekük a kormány jóvoltából való tönkremenés, máshol fogják behozni a veszteséget. Egyrészt nem lesz náluk nagy árrést is elbíró, magas minőségű termék, másrészt amely élelmiszerek nem tartoznak a kijelöltek közé, azok mind megdrágulnak, esetleg a cég drágább árat is elfogad a termelőktől, úgy a 10 % árrés is nagyobb lesz forintban, és akkor az ár még nő is, ahelyett, hogy csökkenne. Szóval az élelmiszerláncok lépni fognak, illetve biztos vagyok benne, hogy már léptek is.
A fentiek miatt a mostani lelkendezés a 16 % átlagos árcsökkenés miatt nem sokáig folytatható, mert az infláció megtalálja a maga útjait, az árak csak ideiglenesen csökkennek egy keveset, aztán a növekedésük újraindul, legfeljebb a végén pár bukott kisvállalkozóval kevesebben maradnak a piacon. De hát kit érdekel az? A kormányt nyilvánvalóan nem.
Hogy a főtanácsadó úr a kormány fényezése során rátért a rezsicsökkentésre is, azon nem csodálkozom. 2014-ben ez volt az aduász, fideszék győztek is vele simán, így aztán tovább kell erőltetni, amíg csak lehet. Most éppen a nyugdíjasok vannak terítéken, tehát az üzenet egyértelmű: „Európában a magyar nyugdíjasok fizetik a legkevesebbet a gázért és az áramért.”
Így van, valóban ők, és ha behelyettesítjük a „magyar nyugdíjasok” szó helyébe a „magyar vízvezetékszerelők”, „magyar politikusok”, vagy az „Orbán Viktor rokonai” kifejezéseket, az is mind stimmelni fog, mert kies hazánkban az energia mesterségesen olcsó, mégpedig mindenkinek. Ha nálunk normál gazdaságpolitika lenne, drágábbnak kéne lennie, mert nem az energiát támogatnánk, hanem a szegényeket. Úgy sokkal kevesebb pénzből megúszható, és a gazdaságot sem zavarja a beavatkozás. Sajnos ez nem így van, ezért olcsó az energia, azaz Magyarországon az jut hozzá a legtöbb támogatáshoz a rezsicsökkentésből, aki a legtöbbet fogyasztja, azok pedig nem a nyugdíjasok. Jóval inkább az elit, azaz Orbán barátai és üzletfelei.
Ezt a támogatást természetesen nem Orbán fizeti (ő csak elhatározta és megvalósította), nem is a fideszesek, hanem az állam, annak viszont nincs pénze, csak az, amit adóban beszed. Így aztán a faluvégi Mari néni, mikor a kisboltban megfizeti a vásárolt élelmiszerek ÁFÁ-ját, hozzájárul Orbán Viktor villájának világítási költségeihez, amit nem kap vissza, mert hozzá nincs bevezetve se a gáz, se a villany, a tűzifára meg nincs támogatás. Hogy aztán az olcsóságból kifolyólag gazdagék nem is takarékoskodnak az energiával, ami rossz az országnak és minden lakosának (hogy a klímaváltozásról ne is beszéljünk), az már csak természetes utóhatása a csodálatos intézkedésnek, amelyben az elit jár a legjobban, és mégis dicsekedni lehet vele. Holott a szegények vezette népfelkelésnek kéne kitörni miatta! De nem.
A mostani otthonfelújítás is pont ugyanilyen. Önerő kell hozzá (50% saját pénz, 50% állami támogatás), azaz csak azok tudják megcsinálni, akiknek eleve van 1 – 2, vagy akár 3 milliója otthon a párnacihában. Nyugdíjasnak. Falun. Aha.
Magyarán mondva, ez a konstrukció már megint a gazdagoknak jó, ugyanakkor a költségeket minden adófizető állampolgár fizeti. A nyugdíjasok is. Fel lehet ugyan venni támogatott hitelt is, de azok a nyugdíjasok, akiknek az otthona tényleg rászorulna a felújításra, általában nem hitelképesek, és persze pénzük sincs, valamint hosszú életre sem nagyon számíthatnak. Ha mégis megpróbálják, nagy valószínűséggel bukják a hitelt és vele a felújított házat is (a bank nyilván arra teszi rá a jelzálogot), és a gyerekeik búcsút mondhatnak az örökségnek. Ismét egy „nyugdíjas segítő” akció, amely a gazdag nyugdíjasoknak jól jön, főleg a felkapott üdülőövezetekben, viszont akiknek tényleg nagyon kellene, azok nemigen fognak látni a 90 milliárdból semmit. Hogy visszaélésekre is alkalmat ad, az magától értetődik, örülnek is majd a helyi kiskirályok, legalábbis úgy gondolom.
Mivel Magyarországon a kb. 2600 db 5000 főnél kisebb lakosságszámú településen kb. 600 000 nyugdíjas él. Kíváncsi leszek, mennyien használják ki a lehetőséget. Nem bízom benne, hogy kiderül, viszont hogy melldöngetéses büszkélkedés bőven lesz ezzel a „Közpénzből az úgyis gazdagokat segítjük – már megint” akcióval, abban biztos vagyok. Persze a szöveg más lesz. Mondjuk: „Mi aztán annyira segítjük a nyugdíjasokat, de annyira!”, amelyet nem győznek majd hangoztatni. És akinek pénz vagy hitel híján semmi esélye sem volt kihasználni a lehetőséget, az is párás szemmel gondol majd Viktorra, a magyar nyugdíjasok jótevőjére.
Ámen.
