Az Akadály

0
282
index

Mikor az ember ide-oda kattintgatva véletlenül ismét eljut az élet végső értelmét jelentő alapigazsághoz, már csak unottan legyint, annyiszor hallotta már. A Bankrupt ugyan rendkívüli meggyőződéssel énekli a Keresett A Feri című dalát, a kommentelők meg ujjongva kontráznak nekik, hogy hát „a Gyurcsány az Orbán életbiztosítása” milyen fasza szöveg, de mindez nekem már a könyökömön jön ki. Az ugyan még nem lenne baj, illetve lenne, mégpedig az én bajom, viszont a következmények sajnos országosak.

A sztori (ha valaki nem tudná):

Először azt, hogy egyesegyedül, csak és kizárólag Gyurcsány a baj, a FIDESZ-en kívül a komplett magyar értelmiség mondogatta 2006. után, folyamatosan és lelkesen, ezzel három éven keresztül teljesen ellehetetlenítve a kormányzást (lásd pl. „szociális népszavazás”). De az nem volt elég. Ezért alakult meg az LMP 2009-ben bizonyos Schiffer András vezetésével. Schiffer azért alapította a pártot, hogy oda gyülekezzen mindenki, aki nem akarja se Orbánt, se Gyurcsányt. Oda is gyülekeztek, el is ért a 2010-es választáson az LMP 4 százalékot. Négyet. Ennyien voltak azok, akik nem akartak se Orbánt, se Gyurcsányt, és ha valaki azt találná mondani, hogy Gyurcsány akadályozta meg a tömegeket abban, hogy az LMP-re szavazzanak, azt bárki nyugodtan körbe röhögheti. Az LMP természetesen továbbra is nyitott, 15 éve készen áll a befogadásra, bármely szavazó, aki úgy érezte/érzi/érezni fogja, hogy minden Gyurcsány miatt van, de nem szereti a FIDESZ-t sem, nyugodtan szavazhat az LMP-re. Hogy mégsem az LMP az ország vezető pártja, az a hangos és állandó gyurcsányozás ismeretében rejtély.

Érdekesség hogy a választás előtt a vérig sértődött (nem sértett, hanem sértődött!) magyar értelmiség nem is annyira az LMP-nek szurkolt és segített írásaival (meg is látszott szegény LMP szavazatainak számán), hanem döntő részben Orbán kétharmadát forszírozta (meg is látszott a FIDESZ szavazatokon), hogy ő majd a nagy győzelem birtokában jól ellátja a Gyurcsány baját! Hát ez be is jött, Orbán kétharmadot kapott, amellyel jogilag diktátornak neveztük ki, azaz bármit megtehet (Jogosan! Bármit!), így aztán állandóan a saját hatalmának biztosításával és Gyurcsány bajának ellátásával foglalkozhat. Kösz, derék magyar értelmiség. Az ország nevében.

2011-ben Gyurcsány otthagyta az MSZP-t, hogy ne zavarja a szárnyalásukat, különben sem annyira baloldali ő. Jóval inkább citoyen, mintsem egy virtigli Szanyi Tibor. Azért a régi pártjával szoros kapcsolatban maradtak, és 2014-ben együtt indultak Összefogás néven, ahol csatlakozott még hozzájuk az Együtt – a Korszakváltók Pártja, a Magyar Liberális Párt és a Párbeszéd. Az Összefogás nevű konglomerátum a mandátumok 19 %-át szerezte meg, miközben a FIDESZ-KDNP a 67 %-át. Na ja, aki rezsit csökkent…

Érdekességként megemlíthető, hogy a listás szavazatok aránya a FIDESZ-KDNP esetében 44,9 % volt. Lévén a részvétel 62 %-os, mondható, hogy a FIDESZ-KDNP a kétharmadot az összes magyar választópolgár szavazatának a 27,8 %-ával szerezte meg.

A témánkat illetően ismételten megállapíthatjuk, hogy az LMP ezúttal is ott volt a mezőnyben, akinek tehát nem tetszett se Orbán, se Gyurcsány, és a Jobbikot sem kultiválja, az nyugodtan szavazhatott az LMP-re, amely végül a mandátumok 3 %-át kapta. Volt még persze induló párt bőven, de azokat inkább hagyjuk, mivel egyik se érte el még az 1 %-ot sem.

Aztán jött Botka, akit 2017 májusában az MSZP miniszterelnök-jelöltjének választottak. Ő sem talált ki semmi újat, csak a szokott módon gyurcsánytalanítani próbálta az MSZP és a DK szövetségét.

A DK kell, de Gyurcsány nélkül (jó vicc, mi?).

Sajnos ennek hatására az MSZP népszerűsége nem nőtt, hanem csökkent, ezért Botka 2017. októberében kénytelen- kelletlen visszalépett a miniszterelnök-jelöltségtől.

Így érkezett el a 2018-as választás, ahol a DK és az MSZP külön indult, az MSZP a Párbeszéddel összefogva 10 %-ot, a DK 5 %-ot, az LMP pedig 4 %-ot tudott összeszedni. A FIDESZ-KDNP mögött (67 %) a Jobbik lett a második (13 %). Szomorú módon már megint nem lehet azt mondani, hogy Gyurcsány volt az Orbán elleni győzelem akadálya, hiszen a Gyurcsány nélküli MSZP, és az LMP ismét kínálta a lehetőséget, hogy rájuk szavazzanak, azaz még a Jobbikot sem kellett az Orbán elleni szavazáshoz igénybe venni. De nem. Az LMP/MSZP-re olyan kevesen szavaztak, hogy az LMP csak épphogy érte el a bejutáshoz szükséges küszöböt. Akik nem jutottak be, az a Momentum (3 %), az MKKP (1,7 %) és az Együtt (0,7 %), ám mivel indultak, náluk is fennállt a lehetőség, hogy akinek se Orbán, se Gyurcsány, se a Jobbik, se az MSZP, de még csak az LMP sem tetszik, rájuk szavazzanak. Mégsem szavaztak rájuk sem. Ezzel

a 2018-as választás adataival ismét sikerült megcáfolni azt az egyre inkább hülyeségnek látszó álláspontot, hogy Orbánt csak Gyurcsány kiiktatásával lehet legyőzni.

A 2022-es országgyűlési választás előtti hangulatot az önkormányzati választások alapozták meg. Ezek során az ellenzék följönni látszott, főleg a nagyvárosokban, ahol a rezsicsökkentés meg a migránsok okozta rettenetes veszély nem számított annyira, mint a röfik birodalmában. Az ellenzék összefogott, mert látta, hogy az egyéni választókerületekben úgy sokkal nagyobb az esélye, és ebben az összefogásban minden kormányzásra alkalmas párt részt vett. A szélsőjobb unásig ismert kirekesztői által alkotott új párt (Mi Hazánk) természetesen nem volt az Összefogás tagja, a jócskán szelídült Jobbik viszont igen. Nem volt Összefogás tag az a párt sem, amelyik nem közösködik, mert már akkor viccnek gondolta az ország jövőjét, ahogy ma is (MKKP). Hülyéskedéssel nem lehet országot kormányozni, de a kapott szavazataikkal legalább csökkentik ez ellenzék esélyét, ami nagyon kell a mai regnálóknak.

Az Összefogás előválasztáson gondolta eldönteni jelöltek sorrendjét, így a miniszterelnök jelölt kérdését is. A közvélemény kutatások az előválasztás idején a két nagy, azaz a FIDESZ-KNDP és az Összefogás versenyét illetően a biztos választók körében döntetlent jeleztek (44 % : 44 %), mégpedig úgy, hogy az Összefogásnak Gyurcsány pártja is tagja volt!

Az első fordulót Dobrev nyerte. A második fordulóban a közvélemény számára ismeretlen okból Karácsony visszalépett, maradt a porondon Márki-Zay és Dobrev. Az ellenzék DK-n kívüli pártjai és a szavazóik ezt a pillanatot használták ki arra, hogy Gyurcsányt kiiktassák, hiszen vele – mint mindannyian tudjuk – nem lehet nyerni. Így lett Márki-Zay az Összefogás miniszterelnök jelöltje, és az ellenzék arca. Ezzel kezdődött a vesszőfutás. A tehetséghiányos és rutintalan Márki-Zay sorra követte el a hibákat, melyek elkövetésébe a kampány végén Putyin is jócskán besegített, a döntetlen állásból egyre nagyobb hátrány lett, így a választás idejére a nagyközönség már úgy tudta, hogy a miniszterelnök jelölt, ha hatalomra kerül:

1./ háborúba sodorná az országot,
2./ lebombáztatna minket Putyinnal,
3./ fiainkat vágóhídra küldené,
4./ elzárná a gázt, hogy fagyjunk meg mind,
5./ megszüntetné a rezsicsökkentést,
6./ bevezetné a fizetős egészségügyet,
7./ az összes gyermeket átoperáltatná a másik nemre,
8./ állandóan úgy táncolna, ahogy a Nyugat fütyül, és nem lennénk már olyan büszke és szabad ország, mint most vagyunk.

Az természetesen nem kérdés, hogy aki mindezt így tudja, üvöltve rohan Orbánra leszavazni (még ha eredetileg ellenzéki érzelmű is!), és megfojtással fenyeget mindenkit, aki nem ezt teszi. Az előző mondat alapján csodaszámba vehető, hogy az ellenzékre egyáltalán szavaztak. A FIDESZ hatalmas kétharmaddal nyert. Na ja, aki nem küldi fiainkat vágóhídra…

Mivel a 80 %-os FIDESZ médiafölénnyel szemben ténylegesen ellenzéki sajtó alig van (az a féltve óvott függetlenség meggyalázása lenne), a 20 %-kal bíró nagy, független lapok az ellenzéknek való feltétlen segítés helyett érdeklődve, néha elnéző mosollyal figyelték, ahogy MZP rohangászik mindenfelé, cáfol, magyaráz (rosszul), meg jutalmat ígér annak, aki a róla terjesztett hazugságot bebizonyítja. A választók persze „úgy tudták”, hogy MZP-vel nem kell törődni, hiszen hazabeszél (Orbán is, de vele mégis más volt a helyzet). Sok hatása nem is lett szegénynek. Függetlenék maximum annyit tettek saját erőből, hogy ők is megírták a FIDESZ kampánycsapat által gondosan összeállított vádakat, nehogy valaki ne tudjon róla. Ezzel az erővel megírhatták volna azt is, hogy NATO tagok lévén, ha a NATO kéri, mindenképpen küldünk katonát, akár Márki-Zay, akár Orbán a miniszterelnök. De nem. Egyik sem tette meg. Így történt, hogy a teljesen összefogott ellenzék gyakorlatilag gyurcsánymentesítve szenvedett akkora vereséget, mint még soha.

Jelenleg a pártok népszerűségi indexei: Fidesz–KDNP – 44 %; DK – 20 %; Mi Hazánk – 9 %; Momentum – 7 %; MKKP –6 %; MSZP – 3 %; LMP – 2 %; Jobbik – 1 %; Párbeszéd – 1 %.

Ha valaki ezek után is úgy gondolja, nopláne híreszteli, hogy Gyurcsány az akadálya a győzelemnek, nem pedig a választók meggyőzésének a hiánya (ez lenne a magyar értelmiség feladata), arról le kell mondani.  Öngólokra semmi szükség, ha úgyis vesztésre állunk.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .