Kezdőlap Szerzők Írta N. Vadász Zsuzsa

N. Vadász Zsuzsa

210 CIKKEK 0 HOZZÁSZÓLÁS

Kivándorlási célvárosok rangsora -vajon Budapest hanyadik?

Mindig is tudtuk, hogy Prága szép, a knédli finom, a csehek…nos, a csehek meg a csehek Azt azonban a csuda sem gondolta volna, hogy a cseh főváros a kivándorló-bevándorlók  egyik legkedveltebb városa. Pedig benne van a TOP-5-ben.  De van egy rossz hírünk: az ötven várost vizsgáló felmérésben Budapest csak a 13. Némi üröm az örömben, hogy (az általunk, magyarok által legalábbis) szeretett fővárosunk továbbra is eléggé kedvelt a külföldiek körében is, de Magyarország, mint olyan már sokkal kevésbé: az idén az országok rangsorában csak a 41. lett . Összehasonlításként: Csehország a 11. 

 

Bár Budapest nagy általánosságban eléggé jó helyen végzett (13.),  az öt nagy, a városi életet vizsgáló szempontcsoport közül csak egyben – a szabadidő eltöltése és a klíma egybevont kategóriájában – sikerült az első 15-be bekerülni, konkrétan a 9. helyen. Ám nem fért be a város a legjobbak közé sem a közlekedés, sem a politika és biztonság, sem pedig egészség és környezet kategóriában.

A felmérést a más országba költözők nemzetközi közössége, az InterNations készítette. Évről-évre összeállítják a TOP-5 és a BOTTOM-5 (azaz az öt legrosszabb) várost tartalmazó szűk listát, annak bővebb változatát, mégpedig nem hasra ütésre, hanem a leginkább érintettek véleményére alapozva. A felmérésben részt vevők az életminőségre, a beilleszkedés milyenségére, a munkakörülményekre, a pénzügyi lehetőségekre és a család számára kínált körülményekre adnak válaszokat. Összesen több mintegy negyven kérdést tesznek fel, azaz alaposan körbejárják a letelepedéssel kapcsolatos körülményekről alkotott tapasztalati véleményeket.

Magyarország azonban nagyon hátul kullog, még az előző évek eredményéhez képest is.

Az ember nem tud szabadulni attól  gondolattól, hogy bizony nem csak a magyarok körben hat az a gyűlöletkampány, amelyet a kormány a menekültek kapcsán  legmagasabb fokozatban tart immár két éve beleértve az egyre több turista szemét is szúró Sorosozással.

De hát ez valahol érhető is, hiszen azok – s most nem a háborúk, éhínségek, s más, az életet veszélyeztető, de legalábbis teljesen ellehetetlenítő helyzettől megszabadulni kényszerű emberekről beszélünk –, akik ilyen vagy olyan megfontolásból úgy döntenek, hogy egyik országból áttelepednek egy másikba, nos ők a nyugalmat, a kellemes életkörülményeket, a jó hangulatot keresik. Ma már – s erről ők vallottak a felmérésre adott válaszaikkal – ezt kevésbé találják meg Magyarországon, amely pedig a rendszerváltás után hosszú-hosszú ideig a térség posztszocialista országai között rendre a legvonzóbb letelepedési célország volt. Akkoriban igen sok külföldi telepedett le nálunk (nem csak kínaiak és arabok, akik nem kis részt a letelepedési kötvény révén jutottak a közelmúltban ehhez a lehetőséghez). Ami tény:

míg tavaly a 21. legkedveltebbnek ítélt ország volt Magyarország, az idén már csak a 41.

S hogy a tavalyi 21. helyezés nem a véletlen műve volt: előtte a 29., illetve a 28. helyen végzett az országunk, azaz addig szépen araszolgattunk egyre feljebb a legvonzóbb országok listáján.

De lássuk az idei országrangsort:

Forrás: https://www.internations.org/budapest-expats

Öröm az ürömben, hogy még így is sikerült néhány helyet rávernünk például a Lengyelekre vagy az oroszokra.

Rólunk azt szokták mondani, hogy vendégszerető nép vagyunk – nos, ez azért megváltozott, legalábbis a felmérés szerint.

Mert lássuk csak, hova soroltak bennünket a saját bőrünkön a vendégszeretetet vagy éppen annak ellenkezőjét megtapasztaló, Magyarországra betelepedő külföldiek, akiktől azt kérték, hogy minősítsék a helyiek részéről tapasztalat fogadtatást. A baloldali skálán a „racionális és távolságtartó”, a jobboldaliban pedig az „érzelmes és barátságos” nemzetek találhatók.

 

Forrás: https://www.internations.org/budapest-expats

Az InterNations egyébként nagyon kiterjedt szervezet – rajta keresztül tudják az ideiglenesen vagy véglegesen egy másik országba költözők egymást segíteni. Akit érdekel, hogy mi foglalkoztatja őket, mi az amiben egymásra támaszkodnak vagy csak kicserélik a véleményüket – látogasson el erre az oldalra, s ott nagyon sok tanulságos véleményt, kérdésfelvetést talál (angol nyelven).

GRAFIKONBAN A VILÁG – Adófüggő Európa

A legfejlettebb ipari államok között a magyarok kénytelenek elviselni a 8. legnagyobb GDP-hez viszonyított adóterhet. Ám míg  például a listavezető Dániában a befolyt adókból igazi jóléti társadalmat finanszíroznak, ugyanez idehaza kevésbé mondható el. Még a legnagyobb jóindulattal sem lehetne például a 6,3 százalékpontos különbséggel összehasonlítani a nyugdíjakban vagy az egészségügyi ellátásban meglévő szakadékot a két ország között.

 

Akárhogyan is, a beszedett adók GDP-hez viszonyított arányát tekintve a TOP-10 OECD-ország mindegyike európai – ahogy az a statista.com grafikonján látható. 46 százalékkal vezet Dánia, s a tizedikben, Görögországban is magas, közel 40 százalékos az arány. Az OECD átlaga egyébként 34,3 százalék – összehasonlításként a magyar 39,4.

Európán kívül a vizsgált ráta jóval alacsonyabb: az USA-ban például 26, Dél-Koreában 26,3, Törökországban 25,5, Izraelben pedig 31,2  százalékos. De persze vannak európai országok is, amelyek e téren igen visszafogottak: ilyen például Írország a maga 23 százalékos rátájával.

A nők szerepe és helye a politikában

Az ideális világban nem kellene statisztikákat  vezetni arról, hogy hány nő kap szerepet az ügyek intézésében – mármint a szűkebb családján és környezetén kívül. Sajnos csigaléptekkel halad előre az emberiség egy olyan világ megteremtésének az útján, amelyben a nők egyenlő szerepet játszanak a férfiakkal. Magyarországon a folyamat általában is még nehézkesebb és lassúbb – a politikában pedig kiváltképpen az.

A magyarországi baloldali-liberális pártoknak női miniszterelnök-jelölttel kellene nekifutniuk a 2018-as választásoknak – legalábbis az erre az oldalra tendáló szavazók 58 százaléka szerint. S mint tudjuk, egyetlen párt tesz csak eleget ennek az elvárásnak.

Forrás: http://integritylab.hu/wp-content/uploads/2017/04/n%C5%91k-a-politik%C3%A1ban-reiner-roland.pdf

Hasonlóan lehangoló a kép, ha a jelenlegi kormányt nézzük – egyetlen női miniszter sincs benne – ezzel pedig az ENSZ által a világ országairól összeállított listán a legutolsó csoportban kullogunk, a világ 189 országa közül ugyanis azon 13 között vagyunk, ahol nincs női miniszter.

De az Országgyűlésben is csak  durván 10 százaléknyi a női képviselők aránya – az említett listán a 159. helyen állunk.

A formálódó listákat nézve, ez alapvetően nem is fog változni az elkövetkező években. Pedig, nézzék csak!

Forrás: http://integritylab.hu/wp-content/uploads/2017/04/nők-a-politikában-reiner-roland.pdf

Igaz, nehéz is lenne  a gyors változást elérni, nem kis részt azért, mert az „uralkodó osztály” – jelesül elsősorban, de nem kizárólag a Fidesz és a KDNP – bent ragadt a még a férfiak uralmát valló és hirdető korokban, s ezt a mintát közvetítik nem csak a politikusai, véleményvezérei és a háttéremberei, de médiái is. Ez pedig nem segíti elő a fejlődést.

Nehezen változik ugyanis a helyzet egy olyan közegben, ahol meg lehet úszni nem csak a  komondorozást, hanem azokat a  macsónak  hitt, de egyszerűen csak bunkó, primitív és aljas beszólásokat az Országgyűlésben, amelyeket a Fideszes és a magukat kereszténydemokratáknak nevező képviselők időről-időre megengednek magunknak.

Mindenesetre az okokat illetően megoszlanak a vélemények: a relatív többség szerint a politizáló nőket saját pártjukban nem támogatják eléggé, illetve, a családi kötelezettségeik miatt nincs elég idejük a politikára (36-36%), de sokan jelölték meg okként azt a prekoncepciót is, hogy a magyarok jelentős része nem szavazna női jelöltekre (30%). Ami viszont biztató, az az, hogy viszonylag kis arányban (14%) ikszelték csak be az olyan „macsó” szöveget, mint hogy a nők nem eléggé kemények a politikához – derül ki az Integrity Lab és a Friedrich Naumann Alapítvány idén publikált felméréséből. Amelyből azért az is látszik,

a társadalom egy része szeretné, ha minél több nő irányítaná a politikát, s szavazatával igyekezne is elősegíteni ezt.

Akárhogyan is, bármilyen nemzetközi kimutatást, felmérést, elemzést is nézünk, Magyarországnak nincs oka a büszkélkedésre ezen a téren sem, azaz abban, hogy milyen arányban vesznek részt a nők a politikában, illetve, hogy hogyan gondolkodunk mi magyarok erről. A legfrissebb ilyen adatgyűjtés és ténymegállapítás az Eurobatometertől származik. A 28 tagországban a nők aránya a következőképpen alakult a citált évben (2015):
A miniszterek között:26,8%
A parlamenti képviselők között:27,7%
A regionális szervezetekben: 28%
A központi bankok irányító testületeiben: 19,4%
A közmédia irányító testületeiben: 32,2%

Egyébként az Európai Unióban általában az emberek többsége (54 százaléka) szerint több nőnek kellene döntéshozói politikai szerepet kapnia, igaz, 35 százalék úgy véli, hogy a jelenlegi arány éppen megfelelő, de csak 3 százalék gondolkodik úgy, hogy az is túlzás, amilyen szerepet ma játszanak.

Csigaléptékű előrehaladás
A nemek közötti egyenlőség frissített mutatója megmutatja, hogy napjainkban hol tart Európa. Van előrelépés, de az általános előrehaladás igen lassú. Az EU a tíz évvel ezelőttihez képest csak négy ponttal magasabb pontszámot, vagyis jelenleg a 100-ból 66,2 pontot ért el. A legjobban 82,6 ponttal Svédország teljesít, míg Görögország 50 ponttal a rangsor legaljára került. A legnagyobb fejlődést Olaszország érte el, amely hatalmas lépést tett és további 12,9 pontot szerzett, amellyel a listán a 14. helyet foglalja el. Magyarországon egyébként a mutató 50,8 pontos.

A megkérdezettek 70 százaléka támogatja, hogy a törvény erejével  teremtsék meg az egyenlő esélyt a férfiak és a nők számára a politikában, ezen belül 30 százalék erőteljesen. Csupán 23 százalék ellenzi, ezen belül 8 százalék erőteljesen. 7 százalék nem tud vagy nem akar válaszolni.

Magyarországon a politikai kvóta kérdésére érdekes válaszok érkeztek a fent említett felmérésben.

Forrás: http://integritylab.hu/wp-content/uploads/2017/04/n%C5%91k-a-politik%C3%A1ban-reiner-roland.pdf

GRAFIKONBAN A VILÁG – A terrorizmus ára

Két év óta csökken a terrorakciók miatt elszenvedett gazdasági károk összege a világban. Az eddigi legnagyobb veszteséget – 104 milliárd dollárnyit – 2014-ben volt kénytelen a világ elkönyvelni. Tavaly 84 milliárdra rúgott ez az összeg

A legtöbb kárt a konfliktusoknak leginkább kitett országok szenvedik el a terrorizmus miatt, s ezek java része a Közel-Keleten és Észak-Afrikban, továbbá a szubszaharai Afrikában és Dél-Ázsiában találhatók. Tavaly Irakot GDP-je  24 százalékának megfelelő kár érte, Afganisztánban pedig az elszenvedett gazdasági kár értéke megfelelt a GDP 13 százalékának – írja a statista.com

GRAFIKONBAN A VILÁG – 65 év felett is dolgoznak

Mekkora felháborodás övezte Magyarországon még a (Gyurcsány-vezette) kormány döntését 2009-ben, hogy fokozatosan 65 évre emelik a nyugdíjkorhatárt. Ma félúton tartunk a 2022-ig fokozatosan elérendő célhoz vezető emelések útján: jelenleg – alapesetben – 63,5 évesen kérhetik nyugdíjaztatásukat a magyarok. Ám nemhogy 63,5, de 65 évesen is, a világ számos részén az emberek jó része még dolgozik.

 

Igaz, jelentős a szórás – ahogy az a mellékelt grafikonból is kiderül, hiszen van olyan ország – meglepő módon Indonézia  –, ahol a 65 éven felettieknek több mint a fele aktív, ugyanakkor van, ahol a 10 százalékot sem éri el ez a mutató – ilyen a legpasszívabb idősekkel „büszkélkedhető” Spanyolország, ahol 5,3 százalék az arányuk. Magyarország sem áll túlságosan fényesen: a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a idén az első negyedévben a 65+ korosztálynak nem egészen a 19 százaléka volt aktív, ezzel bizony eléggé hátul kullogunk a rangsorban.

Érdekes – ahogy az a legfejlettebb ipari államokat tömörítő OECD jelentéséből kitűnik –, hogy Ázsiában dolgoznak kiemelkedően magas arányban az idősebbek – persze az más kérdés, hogy ezt anyagi kényszerből vagy a velük született és életmódjuknak, étkezésüknek köszönhetően megőrzött fittségüknek köszönhető a teljesítmény.

2009. elején még Gyurcsány Ferenc miniszterelnöksége idején született meg a döntés arról, hogy sok éves fokozatos emelés eredményeként 2022-ra 65 évre emelik a nyugdíjkorhatárt Magyarországon. Az egymást követő Orbán-kormányok sem változtattak az ütemen és a célon. Jelenleg ott tartunk, hogy 63,5 évesen lehet nyugdíjba vonulni Magyarországon.

Merre? Tovább! A NER karácsonya

Esküszöm, nem kerestem. Csak úgy találtam! Nem újdonság, de ezen a napon sokkoló volt. S vissza is zökkentett a ma Magyarországába. A NER valóságába.

 

December 26-án, a karácsonyi punnyadás napján, békésen, kicsit fáradtan ugyan de azzal a jóleső tudattal, hogy rendben lement a családi ünnep, mindenki elégedett volt, nem volt vita, veszekedés, mindenkinek, minden tetszett és ízlett, szóval, mondhatni igazi karácsony reggeli hangulatban, a kedvesen giccsesre feldíszített nagyszobában, karácsonyi pizsamában békésen kortyolgattam a reggeli kávémat, s közben szörfözgettem a neten – ezúttal kevésbé komoly tartalmakra kattintgatva, inkább lazára, bulvárosabbra fogva a figurát…

Ahogy görgettem lefelé, ez a kép jelent meg a képernyőmön.

Nem tudom, más is így van-e vele (lehet, hogy szakmai ártalom, hogy egyben lássam a képet), de nekem azonnal két eleme ugrott ki: a karácsonyfa és az utóbb általam bekarikázott kiajánló.

Szemben a legalább a kedves és szívet melengető, egy álomvilágba elrepítő karácsonyi giccsel egy rideg kivagyiság köszönt számomra vissza az Andy Vajna (filmbiztos és a mindannyiunk pénzén szinte elképzelhetetlen luxusban élő szerencsejátékbizniszmen) karácsonyi designját vélelmezhetően megálmodó és elkészíttető (elnézést a prekoncepcióért, ha maguk másztak a létrára és aggatták fel egyenként a díszeket, szórták meg mindenféle műhóval és csillámmal a fát) felesége idillinek szánt ünnepi szobaképén, ajándékostul és cicástól.

Nem is lenne ezzel semmi baj (ízlések és pofonok, mint tudjuk) egészen addig, amíg tisztességesen megkeresett pénz lenne a fedezete. S ha legalább szégyellenék, de minimum nem dicsekednének vele ország-világ előtt.

De mint hosszú évek óta annyi mást, még ezt is lenyelné az ember, ha nem ugrana ki mellé napjaink Magyarországának jellemzőbb képe: a Blaha Lujza téri ünnepi ételosztásról szóló, a jobboldalon futó kiajánló.

A magyarok millióinak aktív vagy passzív támogatásával megteremtett Nemzeti Együttműködés Rendszere, annak mindent eláruló rideg valósága.

Boldog Ünnepeket Magyarország!

GRAFIKONBAN A VILÁG – A könyvmolyok paradicsoma

A világon a legtöbb könyvet Kínában adják ki, magasan verve a második helyezett Egyesült Államokat – derül a Nemzetközi Kiadók Szövetségének (International Publishers Association) adataiból. A legutolsó e szempontból összesített évben az ázsiai gigaországban összesen 470 ezer címet jelentettek meg. Összehasonlításként, Magyarországon 12 560 címet adtak ki ugyanazon évben.

Habár a világ folyamatosan átáll az e-könyvre, annak terjedése azért lassúbb is a vártnál, nem szólva arról, hogy sokak számára a könyv olvasása még mindig olyan élmény, amelyhez fizikai jellegnek is kell kapcsolódnia: a könyv, a nyomda illata, a tapintása, sokakban indít be valami tudat alatti örömöt és vágyat.

Egy szó, mint száz, Kínában nagyon sokan vélik így, hiszen közel félmillió új cím jelenik meg évente a kontinensnyi országban. Jócskán le van maradva  az Egyesült Államok, ahol – rácáfolva arra az előítéletre, hogy az amerikaiak csak tévét néznek – még így is közel 340 ezer új cím jelent meg 2015-ben. A dobogóra felfért még az Egyesült Királyság, a maga 173 ezer új címével.

Forrás: https://www.statista.com/chart/12358/which-countries-produce-the-most-books/

Igaz ez a rangsor némileg megtévesztő – hiszen érdemes súlyozni a lakosok számával. Ezzel a kiigazítással már az Egyesült Királyság vezet, mégpedig toronymagasan: 2710 cím jutott a taglalt évben egy millió lakosra, míg az USA-ban csak 1043, Kínában pedig 335. Persze ez csalóka, hiszen minél kisebb egy nemzet, annál kevesebb lakos között oszlik meg még a viszonylag kevés új cím is – Magyarországon például a helyzet ebből a szempontból kifejezetten kedvező, 1200 körül van.

Magyarországon már vannak tavalyi adatok is. A Központi Statisztikai Hivatal jelentése szerint 2016-ban 12 254 címet jelentettek meg, 2,5%-kal kevesebbet, mint az előző évben. A könyvek példányszáma ugyanakkor nőtt – mégpedig  jelentősen, 11,5 %-kal. A mellékelt grafikon arra is választ ad, hogy milyen könyvből hány darabot jelentettek meg a kiadók.

Forrás: KSH

ÉLET – MÓD Ünnepre fel! Ökumenikus Karácsonyunk

Az összes rohanás, idegeskedés, tömeg, lökdösődés és a Karácsony szellemével ellentétes negatív élmény után (mert ne tagadjuk, ez is kötődik ehhez az ünnephez!), elérkezik az a pont, – a délután, az este, amikor már mindenki lenyugodhat, s kezdődhet az ünneplés. Persze – s ez saját tapasztalat is – sokszor ilyenkor jön ki a megelőző napok sok-sok feszültsége, a felgyülemlett fáradtság, s elég egy apró szikra, amely feszültséget gerjeszthet és vitát robbanthat ki. Szerencsére ennek az ünnepnek a szelleme nem engedi a negatívumokat eluralkodni – jöhet tehát az ünneplés!

 

Nincs még egy olyan ünnep a világon, amely ennyire – hogy úgy mondjam – ökumenikus lenne, mint Karácsony. Az, hogy a keresztények számára ünnep, az természetes, de a más vallások  ortodox követőit leszámítva gyakorlatilag az egész keresztény és nem kis részt a nem keresztény kultúrkörben is elterjedt szokás megünneplése. Mert Karácsony már elsősorban nem Jézus megszületéséről, hanem az élet legfontosabb dolgairól, a szeretetről, az együttlétről, a meghittségről szól (vagy kellene, hogy szóljon).

Azt hiszem a mi családunk megtestesíti azt, ahogy ma a legtöbben viszonyulnak, kezelik ezt az ünnepet , mégpedig „ökumenikusan”. Vannak ateista és hívő tagjaink, van, aki ilyen, s van, aki másmilyen szokásokat hozott otthonról. És mégis, nekünk sikerült – legalábbis remélem, hogy jól látom – az olvasztótégely receptjét követve kialakítani egy mindenki számára örömteli Karácsonyi „rutint”.

A legtöbb amit kívánhatok az az, hogy az odáig vezető göröngyös út után, Önöknek is legyen „ökumenikus”, olvasztótégelyes, családias, békés Karácsonyuk! Hozza el Önöknek azt a Jézuska, az Angyalkák, az ilyen vagy olyan Télapó, vagy akár csak mi, az emberek!

GRAFIKONBAN A VILÁG – Karácsony az éterben

Ezekben a napokban a világon szinte mindenütt mindent ellep a Karácsony: betüremkedik a vallásosok és az egyik vallást sem követők életébe, látványban, ízekben, szagokban és hangokban is jelen van a mindennapjaikban. Az ünnep állandó eleme a zene, a különleges, karácsonyi zene: a jól ismert (és kevésbé jól ismert) dalokat, zeneműrészleteket harsogják a boltokban, a vendéglátóhelyeken, s persze az éterben. S mintha mindig ugyanazokat játszanák mindenütt. De tényleg így van?

Megszokhattuk már, hogy az Egyesült Államokban minden nagyban csinálnak: tavaly több mint 500 rádióállomás állt át Hálaadáskor (minden év november negyedik csütörtökje) ünnepi programra – írja a Nielsen egy jelentése.

Ha ilyen mértékben és hosszú hetekig nem is, azért nálunk is jellemző a tipikusan karácsonyinak mondható zene népszerűsége: december közepe tájáig még csak a karácsonyira felcsicsázott bevásárlóközpontok harsogják a Feliz Navidadtól kezdve a Last Christmas-os át a We Wish You a Happy Xmast, amelyek azután szép lassacskán beszivárognak rádióadásokba is. Még nekünk is, akiknek sokkal kevesebb jut ebből, úgy tűnik, hogy mindig ugyanazokat a dalok kísérnek minket az éteren keresztül. Valóban így van ez? Ennek próbált utánajárni a statista.com, a már említett Nielsen felmérés alapján.

Nagyjából igen – derült ki a hallgatói szokásfelmérésből. Mint a grafikonból is kiolvasható: a rádióállomások által játszott karácsonyi daloknak a 65 százaléka 1980 előtti zene (igaz persze hogy vannak azóta készült s menet közben unalomig játszott számok a maradék 35 százalékban, ami szintén az „ugyanazt játsszák mindig” érzetet kelti).

 

GRAFIKONBAN A VILÁG – Csak az a tetkóm ne lenne!

Míg nem is olyan régen, csupán néhány  évtizeddel ezelőtt, az emberek ferde szemmel, gyanakvóan és sokszor félve néztek a tetováltakra, akiket – az akkori sztereotípia szerint –  bűnözőknek, de legalábbis gyanús alakoknak, jó esetben „csak”  tengerészeknek néztek. Ma már megszokott dolog még a tetőtől talpig kivarrt férfi, sőt, akár nő is, már az a ritka, ha egy fiatalon nincs tetkó. Eltávolítani pedig nehéz ezeket.

 

Pedig milyen kínos lehet, amikor a régi szerelme neve virít valakinek a karján, amivel új – és persze más nevű – kedvesét öleli éppen. Nos, nem feltétlenül ilyen motivációból, de azért viszonylag sokan megpróbálkoznak a tetkó eltávolításával.

S láss csodát! Volt olyan pihent agyú a fejlett világban, akinek az eszébe jutott ebből is nemzetközi rangsort készíteni. A Nemzetközi plasztikai sebészek társasága (International Society of Plastic Surgeons) tette hozzá a vonatkozó adatokat, amelyekből a statistia.com rajzolt látványos grafikont.

Forrás: https://www.statista.com/chart/12025/where-are-people-regretting-their-tattoos-the-most/

Amelyből kiderül, hogy a vizsgált évben Indiában (ahol az évezredes testfestészet hagyományaiból a modern korban divatos tetkózás lett) volt a legnagyobb igény a tetoválások eltávolítására: 2016-ban közel 29 ezer alkalommal hajtottak végre ilyet plasztikai sebészek (az illegális és házi praktikákkal folytatott hasonló tevékenységre nincs adat).  Persze, könnyű a világ második legnépesebb országában első helyezést elérni ezen a téren!

Japán sincs messze lemaradva, bár a lakosság számát illetően igen. Érdekes módon a harmadik helyre az Egyesült Államok jött fel, míg Európát Olaszország képviseli, a negyedik helyen.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!