Kezdőlap Szerzők Írta Lendvai Péter

Lendvai Péter

267 CIKKEK 0 HOZZÁSZÓLÁS

MSZP-DK: nincs megállapodás – már csak négy hónap…

Lendvai Péter
-
0
MSZP-DK: nincs megállapodás – már csak négy hónap…

Lehetetlen kideríteni, hogy kik és miért terjesztenek álhíreket, aktuálisan például azt, hogy Bárándy Gergely, MSZP-s országgyűlési képviselő kilép a frakciójából és az LMP-hez távozik. Az értesülést több hírporták is közzétette, szerdán késő este tudta csak cáfolni maga érintett, mivel éppen Szlovéniában tartózkodik egy küldöttség tagjaként.

A Független Hírügynökségnek nyilatkozva Bárándy csak tippelni tudott, hogy honnan, merről jöhetnek az ilyesfajta kitalációk, de inkább nem akart róla beszélni, mondván: nincs megalapozott információja, csak feltételezése arról, hogy kinek állhat az érdekében az ilyen állítások terjesztése. „Logikailag is butaság a dolog mondta Bárándy -, hiszen már nincs is annyi idő, hogy átülhessek egy másik frakcióba, a szabály ugyanis fél éves várakozást ír elő, márpedig ebből a ciklusból már nincs annyi hátra.”

Más források szerint tudatos félrevezetés állhat a dolog mögött, ami érkezhet párton belülről és kívülről is.

Egyesek szerint abból táplálkozhat az értesülés, hogy készülnek mindenféle listák a következő választásokra, és ebben nemhogy befutó hely nem látszik Bárándynak, de még egy az eddigi munkáját mégis elismerő pozíció sem. Ezzel kapcsolatban egyébként ő maga annak adott hangot, hogy amennyiben megalázó helyre helyezik őt a listán, akkor inkább vegyék le onnan, ilyen dicstelen szerepet nem akar vállalni.

„Meglehet, hogy ebből a kijelentésemből vontak le néhányan hamis következtetést” – fogalmazott Bárándy. A politikus különben hangsúlyozta: nincs semmi titkolni valója, ha hazaérkezik szívesen áll portálunk rendelkezésére, hogy segítse a tisztánlátást.

A szocialista párt viszonyait ismerve ez nem lesz könnyű feladat. Naponta érkeznek olyan hírek, amelyek alkalmasak arra, hogy csökkentsék a népszerűségét, ez pedig folyamatosan gyengíti a tárgyalási, mondjuk így: alkuhelyzetét. Mint arról korábbi írásunkban beszámoltunk, Mesterházy Attila is beszélt erről a Független Hírügynökségnek adott interjújában, igyekeznek feszesebbre venni a tárgyalásokat, ami azt jelenti, hogy gyorsabb tempót diktálni. Ennek megfelelően a hétfői megbeszélést követően csütörtökön is tárgyalóasztalhoz ültek a Demokratikus Koalícióval.

Az eredeti elképzelés az volt, hogy a DK a saját rendezvényén, az MSZP, az akkor még kongresszusnak tervezett szombati napon mutatja be tagjainak a megállapodást.

Nos, erre biztosan nem kerül sor, nem csak azért, mert a szocialisták, épp az eredménytelenség miatt lefokozták a kongresszusukat, választmányi ülést tartanak helyette, hanem mert eredmény változatlanul nincs. Információink szerint a csütörtök forduló eggyel jobban sikerült, mint a korábbiak, jelentősen javult a hangulat és a konstruktivitás, de a végső szót még nem mondták ki. A jövő héten újra találkoznak a delegációk, és egyre erősebben tartja magát az a vélekedés, hogy még karácsonyig rá kell ütni a pecsétet az egyezségre, nem szabadna áthúzni a vitát az új esztendőre.

Már csak azért sem, mert bár Gyurcsányék az Együtt és Párbeszéd képviselőit be akarták, akarják vonni a tárgyaló körbe, ez azonban – a Független Hírügynökség úgy tudja – átmeneti nehézségekbe ütközik. A gondot az okozza, jelezték forrásaink, hogy a két párt, az Együtt és a Párbeszéd között megszakadtak a tárgyalások, erős elvi ellentétek keletkeztek, állítólag épp az MSZP megítélése kapcsán. A szocialisták közül többen szívesen látnák akár miniszterelnök-jelöltként is Karácsony Gergelyt, az Együtt vezetése -Juhász Péter és Szigetvári Viktor -, viszont hallani sem akar a szocialistákról.

Ha arra gondolunk, hogy pénteken pont négy hónapra leszünk a választásoktól, kevés bizalommal nézhetünk a jövőbe, már, ami az ellenzéki összefogás esélyeit illeti.

Ultimátum a DK-tól: csak decemberig tárgyalnak – az MSZP lazít a koncepcióján

Lendvai Péter
-
0
Ultimátum a DK-tól: csak decemberig tárgyalnak – az MSZP lazít a koncepcióján

Egy lépéssel hátrább lép az MSZP, bár Mesterházy Attila, volt elnök másként fogalmaz a Független Hírügynökségnek adott interjújában. Ő azt mondja: hajlandó tudomásul venni, hogy csak a 106 egyéni körzetről tárgyaljanak a Demokratikus Koalícióval, noha változatlanul a közös listában és a közös miniszterelnök-jelöltben látná a legjobb megoldást. A szocialista politikus úgy tudja, hogy a DK a keddi elnökségi ülésén úgy határozott, csak december végéig folytatják a tárgyalásokat, után felfüggesztik azokat. Ha így van, így lenne, Mesterházy ezt óriási hibának tartaná, szerinte a különutas politika egyértelmű kétharmados fideszes győzelmet eredményezne. A volt elnök ezzel együtt optimista, hisz abban, hogy képes lesz a két párt megállapodni, és sikeresen szerepelni a választásokon.

 

A szocialista párt viszonyait több-kevésbé ismerve azt tapasztalom, hogy van egy rétege a tagoknak, akik visszavárnák Mesterházy Attilát, hogy vegye végre a kezébe az irányítást, mások viszont félnek tőle…

Mosolygok ezen a meghatározáson, tőlem aztán igazán nem kell félni, nincs is olyan ambícióm, hogy visszavegyem a párt vezetését. A jelenlegi vezetést szeretném segíteni, hogy végre ki tudjunk mozdulni abból a bénult állapotból, amiben a pártunk hónapok óta van. Valahogy fel kell éleszteni az MSZP-t, mert járva az országot, azt látom, hogy sokkal több van bennünk mind tartalomban, mind pedig politikai támogatottságban, mint amit most fel tudunk mutatni. Emiatt pedig a társadalmi elfogadottságunk sem a valóságot tükrözi.

Az első kérdésem arra is akart utalni, hogy itt mindig akadnak olyanok, akik új vezetőket keresnek, folyamatosan személyi kérdésekkel küszködik a párt…

Ez sajátos hagyománya a szocialista pártnak, mondhatni szinte az alapítása óta… Ma a személyi megoldást Molnár Gyulának hívják, őt választottuk meg elnökünknek, van egy elnökség, amely segíti, támogatja a munkáját. Mindenkinek ezt tudomásul kell vennie, és az ő kezük alá dolgoznia, mindenkinek a saját helyén. A személyi kérdéseknek is megvan mindig a helye és az ideje, de, ha jól számolom, nem hét-nyolc héttel a választás előtt.

De az a tény, hogy sokan visszavárják önt, abból az is következik, hogy arra vágynak, legyen valaki, aki kemény kézzel irányítja a pártot…

Fogadjuk ezt azért fenntartással, hiszen amikor ilyen módon vezettem az MSZP-t, akkor azért kaptam sok kritikát; azt mondták, túl keményen, túl erős kézzel irányítottam a pártot. Éppen ezért nem értékelném túl ezt az állítást.

De akkor hogyan kellene értékelni, illetve másként kérdezem: hogyan, kivel lehetne ebből az ön által bénultnak minősített helyzetből kikeveredni?

Kezdjük onnan, hogy ez egy csapatjáték, van egy közösség, amely közösen dönt a faladatokról, a másik fontos dolog, hogy el kell kezdeni kifelé politizálni az MSZP-nek, ami nagyon nehéz lecke. Nehéz, mert belementünk egy többhetes tárgyalás-sorozatba, mindenki az eredményt várja, közben folyamatosan olyan hírek szivárognak ki, ami a mi pártunkat gyengíti. Azt hittük, bevallom én is, hogy gyorsan meg tudunk majd állapodni, hiszen, ha 2014-ben ezt négy nap alatt megoldottuk, most sem tart majd sokáig, legfeljebb egy hónapig. Így viszont folyamatos a várakozás, emiatt frusztráltabbak a tagjaink, a híveink. Azt látom, hogy a Demokratikus Koalíció nagyobb önbizalommal tárgyal, mert azt gondolja, hogy az idő nekik dolgozik, hiszen ők nem estek a támogatottságukban, inkább talán egy keveset nőttek, vagyis a bejutási küszöb fölött stabilizálódott a támogatottságuk. Nekik az a várakozásuk, hogy mi még megyünk lefelé, ők meg felfelé, és tovább erősíti az ő tárgyalási pozíciójukat.

És nem?

A számítás annyiban hibás, hogy a választópolgár az egészet fogja megelégelni. Szerintem, ha nem tudunk megállapodni záros határidőn belül, nem csak mi veszítünk vele, hanem a DK is el fogja szenvedni ezt a kudarcot. Egyébként én úgy vélem, hogy még a DK szavazói is szívesen látnának egy közös listát, közös miniszterelnök-jelöltet, de megértem, ha a párt vezetésének az az álláspontja, hogy ilyet nem akar, ezt én akár tudomásul is vehetem, fenntartva annak jogát, hogy inkább hiszek a közös listában, mint a külön-külön indulásban, ugyanakkor a választók mindannyiunkat meg fognak büntetni, ha a tárgyalások sikertelenül zárulnak. Ez ugyanis azt jelenti, hogy nem lesz győztes és vesztes pozíció, hanem csak vesztes-vesztes pozíció.

Ha jól értem hajlandó egyet visszalépni, és immár nem a közös listáról, közös miniszterelnök-jelöltről tárgyalni, hanem csak a koordinált jelöltekről?

Én nem visszalépésről beszélnék, hiszen akkor azzal magam mögött hagynám azt, amiben hiszek, és amiről azt gondolom, hogy képes lenne maximalizálni az ellenzéki szavazatokat.

Én továbbra is azt tartom a leghatékonyabb módszernek, ha van közös listánk és miniszterelnök-jelöltünk, ráadásul a DK és az MSZP esetében nem is látom azt, hogy a két külön lista több szavazatot tudna hozni, mint az egy, de tudomásul veszem, hogy sem az Együtt sem a DK nem akar közös listát.

Más pártban vagy, mást gondolunk, így aztán én hiába hiszem, hogy tévesen ítélik meg a konstrukciót, el kell fogadnom, hogy más irányt szabnak önmaguknak. Amúgy a közös lista első lépése a 106 egyéni körzetben való megállapodás, tehát tényleg jussunk el odáig, aztán hogy mi lesz utána majd meglátjuk. A lényeg tehát e pillanatban, hogy tudomásul veszem a DK és az Együtt elutasítását, már, ami a közös listát illeti.

Azt a tárgyalások jelenlegi állása és hangulata alapján előre lepésnek lehet nevezni, ha önök most nem tartják napirenden a közös lista gondolatát. Ennek tudatában, milyen esély van a koordinált indulók listájának gyors véglegesítésére?

Eddig is erről tárgyaltunk, legfeljebb hozzáfűztük, hogy ha ezen túljutnánk, elővehetnénk a közös lista koncepcióját. Egyébként az is lehet, hogy ha a DK és az Együtt nem akar közösködni, lesz olyan párt, amelyik igen, én ugyan nem folytattam ilyen tárgyalásokat, de nem zárom ki ennek lehetőségét sem. Amikor egyébként azt hallom, hogy már csak az MSZP ragaszkodik a közös listához, mindig elcsodálkozom, hiszen az LMP az Új Kezdettel, az Együtt a Párbeszéddel készít közös listát… Ezt csak azért hangsúlyozom, hogy az elképzelés nem ördögtől való, az MSZP nem is fogja feladni, csak lehetséges, hogy a szereplők változnak majd benne.

Az ön megjelenése a tárgyaló delegációban, hozott-e valamilyen változást, tudja-e érvényesíteni a 2014-ben szerzett tapasztalatit?

Most teljesen új helyzet van, nem hiszem, hogy hasonlítható lenne a négy évvel ezelőtti állapotokhoz. Annyi értelme persze van, hogy emlékszem az akkori tárgyalásokra, arra, hogy ki milyen álláspontot képviselt. A jelenlegi sorozatnál azt tartanám fontosnak, hogy kicsit feszesebbek legyenek a tárgyalások, hogy kicsit gyorsítsuk fel a folyamatot, és úgy látom ebben partner a DK is. Azt gondolom, minél többször találkozunk, annál jobban értjük egymás álláspontját, és közelíteni is tudjuk az eltérő álláspontokat.

Arról van valamilyen információja, hogy a DK miként határozott a keddi rendkívüli elnökségi ülésén?

Nekem annyi információ szűrődött ki, s persze nem biztos, hogy százszázalékos az információm, mindenesetre ez arról szól, hogy

a DK januárban már nem akar tárgyalni, vagyis, ha most decemberben nem tudunk megállapodni, akkor ők felfüggesztenék a tárgyalásokat. Ha ez így van, akkor az rossz döntés lenne, de nem tehetünk ellene, ha két partner közül az egyik feláll az asztaltól, akkor nincs mit tenni.

Az jelentős változás lenne Gyurcsány Ferenc részéről, hiszen mindig azt hangsúlyozta, hogy ő nyitott a tárgyalásokra egészen áprilisig…

Igen, én is így értelmeztem, de igyekszem óvatosan fogalmazni, mert sokszor előfordult, hogy a tárgyalások során elhangzottakat másként értelmezik a felek, de úgy értelmeztem a szavaikat, hogy már nem akarják tovább húzni az időt, mivel kevés a választásokig hátralevő idő. Ez egyébként igaz, de ennek nem az a megoldása, hogy felállunk a tárgyalóasztaltól.

Ezek szerint előfordulhat az is, hogy mindenki megy a maga útján?

Számomra a DK részéről ilyen vélemények is átszűrődtek, ami szerencsétlen megoldás lenne.

Ez ugye azt jelentené, hogy a Fidesz sok baloldalról érkező versenytárssal találkozna…

Én úgy fogalmaznék, hogy ez a legideálisabb megoldás lenne a Fidesz számára. Különböző versengő listák, versengő egyéni jelöltek, ez az egyértelmű siker-recept a Fidesz kétharmados győzelméhez. Vagyis teljesen irracionális lenne nem megállapodni.

Azok a nevek, Balázs Péteré például, teljesen lekerült a napirendről?

Balázs Péter alkalmas jelölt lett volna, de azt hiszem már felesleges rá várni, ezt tekinthetjük egy beteljesületlen szerelemnek. Van még más név is, de nem az én tisztem, hogy beszéljek róla.

Az jó döntés volt, hogy a kongresszust elhalasztották?

Én támogattam a halasztást, mert szerintem akkor kell kongresszust tartani, ha fajsúlyos kérdésekről kell dönteni. Az a gesztus, hogy január második felében tartjuk a kongresszust, azt üzeni a partnereknek, hogy számunkra a megegyezés annyira fontos, hogy még a legfelsőbb döntési fórumot is hajlandóak voltunk áthelyezni.

Fejezzük be pesszimistán, vagy optimistán?

Én csak optimistán vagyok hajlandó.

Lesz megállapodás?

Biztosan lesz. Olyan megállapodás lesz, amely elvezet bennünket a sikeres választási szerepléshez.

Én azt tapasztaltam, hogy Gyurcsány Ferenc is kompromisszumkész, bízom benne, hogy ez a hozzáállása nem is fog megváltozni.

Buli, prostik, drogosok

Lendvai Péter
-
0
Buli, prostik, drogosok

Nyilván az egész országban vannak olyan híres, hírhedt helyek, ahol sokkal nehezebb a rendet fenntartani, mint máshol, nyugodt, kiegyensúlyozott területeken. A nagyobb városok, üdülőhelyek sajátossága, hogy kialakulnak vigalmi negyedek, szórakozást nyújtó központok, amelyek népszerűségük növekedésével a bűncselekmények és egyéb törvény által tiltott tevékenységek központjává válnak.

 

Két ilyen emblematikusan izgalmas, vitatott, de mégis népszerű település polgármesterével beszélgettünk, miként tudták, tudják egyszerre konszolidálni a viszonyokat, ugyanakkor megtartani a turisztikai szempontból fontos városrészeket, azok vonzását. Vattamány Zsolt a VII. kerület fideszes polgármestere, Lengyel Róbert pedig Siófok független polgármestere sok hasonló problémával küzd, vagy küzdött, s persze miközben nagyon sok a hasonlóság, jelentősek az eltérések is.

Erzsébetváros számára a bulinegyed egész éves kihívást jelent, Siófok ilyen jellegű gondjai a nyári két két és félhónapos időszakra szorítkoznak. Minkét polgármester hangsúlyozza: a bulinegyedre szükség van. Fontos a turistáknak, fontos a helyi lakosoknak, fontos a munkavállalóknak és fontos a munkavállalóknak. Itt azonban rögtön kell tenni egy kis megszorítást is: a helyi lakosok körében sokkal vitatottabb a kérdés, mint ahogy azt a távolabb élők kezelik. A helyieknek kell ugyanis megbirkózni a sokszor nem a legfegyelmezettebb tömeggel, a szeméttel és a bevezetőben említett gondokkal. Mind Vattamány, mind Lengyel egybehangzóan állítja: szinte lehetetlen kizárni annak lehetőségét, hogy felbukkanjanak a kurvák, a drogárusok, és ahol ezek felbukkannak ott megjelennek a kliensek is.

Lengyel Róbert arról beszélt, hogy amikor 2014-ben átvette a város irányítását, már annyira szörnyűek voltak a közállapotok a Petőfi sétányon és környékén, hogy a családos emberek nem is nagyon mertek megjelenni a sétányon. A legsürgetőbb feladatának tekintette, hogy itt rendet teremtsen, ami abból a szempontból nem könnyű feladat, hogy a bulinegyed fontos, nélkülözhetetlen része Siófoknak. Nyáron a Plázson egymást érik a koncertek, fiatalok, külföldiek töltik ott estéjüket, vagyis nem lehet csak úgy a fürdővízzel együtt kiönteni a gyereket. „Nagyjából tudtam, hogy mit kell csinálni, de azt is tudtam, hogy pusztán rendőrségi közbeavatkozással nem megoldható a probléma” – mondja Lengyel, aki különben maga is rendőr volt. Hozzáteszi: ez sokkal komplexebb kérdés annál, mintsem így kezelni lehessen. Az előző városvezetés nem is tudott mit tenni, a képviselők széttárták a kezüket, mondván: tehetetlenek. „Én letettem a képviselők asztalára egy koncepciót, abban a reményben, hogy bár fideszes többségű a testület, ebben az ügyben nem a párthovatartozás fog dönteni. Mindenki tudta, hogy nagy a kockázat: a buliturizmus szép lassan felemészti Siófokot; időnként elképesztő látvány fogadta a turistákat, volt olyan is, hogy a zenész saját hányadékában fetrengett.” Ott állt tehát a város azzal a gonddal, hogy egyre romlik a híre, és a rossz hírének megfelelően szaporodott a bűncselekmények száma is, felbukkantak a drogosok és a kurvák mellett a zsebesek is.

Lengyel az első lépésben a közterületi italfogyasztásnak szabott gátat. „Nem állítom, hogy megszűnt, de jelentősen csökkent a tiltás után a közterületen való italozás. És nem csak azért, mert a rendőrség ebben partner volt, hanem a lakosság és a testület is.” A polgármester kezdeményezésére áteresztő pontokat hoztak létre a második lépésben, itt – ahogy a volt rendőr fogalmaz – élőerős szűrés fogadta vendégeket, és óriási összegeket fektettek a közterületi kamerák telepítésébe. Márpedig a kamerák jelenléte nem pusztán arra jó, hogy utólag segítsenek a felderítésben, a jelenlétükkel megelőző erejük is van. „Most ott tartunk az intézkedéseknek köszönhetően, hogy a néhány évvel ezelőtti ezres nagyságrendű bűnesettel szemben, ami egy nyár alatt megtörtént, ez a szám száz alá esett. Így most már tényleg, és ezt tartom a legnagyobb eredménynek, hogy ma már este kilenckor is vígan szaladgálhatnak a gyerekek a Petőfi sétányon. Vagyis újra itt vannak azok a családok, amelyek néhány éve már nem mertek bemerészkedni a bulinegyed területére. Eltüntettük a zsebeseket, ki vannak tiltva a drogosok…A következő évben az a feladat százszázalékos legyen a kamerák által lefedett terület, valamint a személyzet kulturáltabban kezelje a helyzeteket, mert ebből azért voltak konfliktusaink.”

Vattamány Zsoltnak egy kicsit nagyobb területről kell gondoskodnia, mint a siófoki Petőfi-sétány. Bár maga Erzsébetváros nem nagy területen fekszik, a bulinegyed azért, Siófokhoz képest, nagy kiterjedésű. Itt civil szervezet is alakult annak érdekében, hogy a városrészből kitiltsák a korlátlan ideig tartó bulizást, a zajt és mindannak hordalékát, ami együtt jár az ilyen szórakozó negyedekkel. A polgármester ezért is szorgalmazta: határozzon népszavazás arról, meddig is hogyan legyenek nyitva a szórakozóhelyek. És bár úgy tűnt, hogy a kerület nem írhat ki népszavazást, mivel a világörökségi részekkel ölelkezik, most mégis megjött az engedély: azokra az utcákra is kiírhatják a helyi referendumot. Persze a tiltakozók még így is elégedetlenek, mivel a szavazásban egész Erzsébetváros részt vehet – másként nem lehet kiírni a népszavazást -, emiatt pedig, a civilek szerint feltehetően, érvénytelen lesz a voksolás, mivel a lakók többsége érdektelen.

Ezzel együtt a bulinegyed problémája megoldásra vár. „Ha valaki azt a kérdést tenné fel nekem – mondja a polgármester -, hogy szükség van-e a bulinegyedre egyáltalán, nehezen tudnék rá egyértelmű választ adni. Nem véletlen, hogy a testület tagjai is órákig vitatkoztak, mi és hogyan legyen, így jutottunk el a népszavazás kiírásáig, mint megoldás. Döntsenek maguk az emberek. Az önkormányzat, amit megtehet, azt megteszi: takarítás, rendfenntartás terén intézkedünk, a nyitva tartást illetően pedig határozzon a lakosság.”

A helyzet és az eldöntendő kérdés most az, hogy éjfélkor bezárjanak-e a szórakozó helyek, ebben az esetben ugyanis a bulinegyed sem lesz már az, ami volt. A polgármester ugyanis minden érintettel tárgyalt a nyáron, de a végső döntéshez nem jutott közelebb, mivel mindenki a saját érdekei alapján adott választ a kérdésre. Más az érdeke azoknak, akik kiadják a lakásaikat, hirtelen például 2000-re nőtt airbnb lakások száma. Ez robbanásszerű növekedés az elmúlt évekhez képest, ezért nekik egyértelműen az az érdekük, hogy a bulinegyed éljen úgy, ahogy eddig. Van közel hatszáz vendéglátóhely, az ő érdekük, a munkavállalókkal együtt, ugyanez. A konfliktus tehát a lakosságnak ama része között, amely elszenvedi a zajt és a koszt, és ama része között húzódik, amely meg ebből él.

A civilek, a tiltakozó csoportok elsősorban azt szeretnék elérni , hogy éjfél után egy hely se tarthasson nyitva, a képviselő testület előtt négy variáció szerepelt a nyitva tartásra vonatkozóan, de mert egyik sem kapott többséget – a polgármester tartózkodott -, ezért határoztak a népszavazás mellett.

A romkocsmák kultúrája egyébként 2003-2004-ben indult el a VII. kerületben, és nagyon rövid idő alatt vált egyfajta kocsmaturizmus központjává Erzsébetváros. Amikorra a megnőtt forgalmat megszokta volna a kerület lakossága, akkor jött egy újabb ugrás, már ami a tömeget és az őket kiszolgáló helyeket illeti, majd az airbnb megjelenése újabb ugrást hozott. Ma az önkormányzat nagyjából egymillió vendégéjszakáról tud, ennyi van bejelentve az adócsoporthoz, ami azt jelenti Vattamány szerint, hogy ekkora tömeg mellett óhatatlanul megjelenik a prostitúció, a drogárúsítás, hiszen az ide érkezők nyolcvan százaléka szórakozni jön. „Ez alapvetően rendészeti kérdés, éppen ezért a budapesti rendőrkapitány úrral folyamatos kapcsolatban vagyunk. Ennek megfelelően a rendőrök száma is folyamatosan nő; van olyan péntek, szombati nap, amikor 140-160 rendőr van kivezényelve a helyszínre. Mi is háromszorosára növeltük a közterületfelügyelők létszámát, 120 kamerát állítottunk fel. Tehát mindent elkövetünk a rend fenntartása érdekében, azt azonban tudomásul kell venni, hogy az ilyen helyet mindig is célpontnak fogják tartani, akik ebben érdekeltek.”

A polgármester egyelőre nem tud válaszolni arra a kérdésre, hogy mikor lesz pontosan a népszavazás, a várható időpontja nagyjából március táján várható.

A seggnyalók országa lettünk

Lendvai Péter
-
0
A seggnyalók országa lettünk

Kovács Tamás világbajnok kardvívó, volt szövetségi kapitány, meglepő oldalvágással, a Jobbik országgyűlési képviselő-jelöltje lett. A volt Fidesz hívő, miután szembefordult – híres húsvéti levelében – Orbán Viktorral és a Fidesszel, most a radikális pártban reménykedik: talán elindulhat az ország egy jobb irányba. A Független Hírügynökségnek adott interjújában arról is beszél, hogy bízik benne: nem feltétlenül kell minden politikusnak lopnia, csalnia, hazudnia, de ha a Jobbik sem tesz másként, akkor ennek a pártnak is hátat fordít.

 

Őszintén meglepett a döntése, mi vezette odáig, hogy a Jobbikot válassza?

Bizonyára emlékszik az Orbánnak írt húsvéti levelemre, amelyben az előző nemzeti konzultációval kapcsolatos kritikámat fogalmaztam meg. Ezek után keresett meg a Jobbik egyik képviselője, és meghívott a párt által szervezett értelmiségi összejövetelekre. Elmentem, vagy négy ilyen rendezvényre, ahol közgazdászok, színészek, mérnökök, sportolók, feltalálók társaságába kerültem, s mondhatom nagyon jól érzetem magam, kifejezetten élveztem azt a légkört.

De ettől ez még a Jobbik…

Szerintem pedig már nem az a Jobbik.

Én a szélsőségeket utálom, nem szeretem, ha menetelnek az emberek, nem szeretem, ha vallási, vagy bármilyen alapon megkülönböztetnek, vagy kitaszítanak bárkit.

Ha Jobbik az maradt volna, ami volt, akkor a közelébe se mentem volna.

Egy kicsit visszatérve a húsvéti levélre: ön akkor arra a levelére kapott választ Orbán Viktortól. Utána nem történt semmi?

Semmi. A miniszterelnök egy pikírt megjegyzéssel zárta sorait, azt írta, hogy butaság volt megírnom a levelet. Ennyi.

Nem is kereste meg senki a Fidesz részéről? Csak azért kérdezem, mert Orbánnak fontosak a sportolók, pláne, ha olimpiai bajnokról van szó, ráadásul ön fideszes is volt.

Engem huszonhét év alatt egyetlen egyszer sem keresett meg senki a Fidesztől. Én a párt szürke szavazója voltam húsz éven át, ennek megfelelően is kezeltek. Vagyis sehogy. De most, hogy beszélünk erről, az is eszembe jut, hogy én tőlük még egy kitüntetést sem kaptam, semmit sem, pedig mégiscsak sikeres sportolói, illetve sportvezetői pályafutás áll mögöttem.

Pedig tényleg azt hittem, hogy Orbán azért is írt önnek levelet, mert ott akarta tartani a Fidesz-táborban…

Inkább azt hiszem, hogy szíven találtam őt. Igazságokat fogalmaztam meg.

Egyébként tagja volt a pártnak?

Nem, dehogy. Mint ahogy a Jobbiknak sem leszek a tagja. Már ha egyáltalán képviselő-jelölt leszek.

Miért, ez még bizonytalan?

Hétfőn este lesz még egy meghallgatás, már kettőn túl vagyok, és ha itt is elfogadnak engem, akkor válok jelöltté.

Három szűrön kell átmennie?

Igen, először a II. kerületin, utána a budapestin és most következik az országos.

Mit kérdeznek ezeken a fórumokon öntől?

Az életpályámról, többnyire.

A politikai véleményéről nem faggatják?

Nem nagyon. A legizgalmasabb – és ezt most idézőjelesen tessék érteni – kérdés az volt, amikor az egyik hallgató azt firtatta, hogy 1996-ban miért kért fel engem Kuncze Gábor a sporthivatal vezetésére? Illetve, hogy miért nem vállaltam, és ha már felkértek, milyen közöm volt az SZDSZ-hez?

Ha jól értem az is baj volt, hogy felkérték és az is, hogy nem vállalta el…

Minden baj…De én ezeken csak röhögök.

Egyébként tényleg: miért mondta vissza?

Mert

megkérdeztem Kunczétól, hogy ez politikai megbízás, vagy szakmai. És miután ő azt válaszolta, hogy politikai, nem vállaltam.

Én akkor még nem akartam politikai vonalon mozogni, ez az érdeklődésem a londoni olimpia után fogalmazódott meg bennem.

Ha ma újra írna az Orbánnak – hiszen azóta még egy nemzeti konzultációt futtatott végig az országon -, mi szerepelne a levelében?

Nagyjából ugyanazokat. Hogy elfogadhatatlan számomra, ha úgy kérdeznek, hogy lényegében le vannak írva a válaszok. Ezt a második kérdéscsoportot végképp nem értem, hiszen erről már egyszer szavaztunk. És annak kapcsán fogalmaztam meg, milyen, számomra elfogadhatatlan változásokon ment keresztül a Fidesz 2014 és 2017 között. Szóval a levél most is ugyanolyan aktuális, legfeljebb néhány dologgal kiegészíteném.

Mikkel?

Leírnám azt, ami a Fidesszel történt a huszonhét év alatt. Hogy liberálisból illiberálissá változott, demokratából diktátor lett, az isteni tízparancsolat betartásától annak megszegéséig, a korrekt politizálásból az inkorrekt politizálásig, az ország összetartásából, az ország megosztásáig, az összefogástól az ellenséggyártásig jutottak el. És továbbra is él az a nézet, hogy aki nincs velünk, az ellenünk van. Ezzel a politikával válik Magyarország a seggnyalók országává.

Túl vagyunk már egy Rákosi-rendszeren, egy Kádár-rendszeren, az egypárt rendszeren, aztán most lényegében visszatértünk az egypárt rendszerre. Mára kijelenthetjük: nincs rendszerváltás.

És Jobbikkal ez megváltozik?

Én azért szavazok rájuk, mert még nem voltak hatalmon. Az, amit én az MSZP-re és a Fideszre el tudok mondani, elsősorban a korrupciót, ami engem hihetetlenül irritál, azt még rájuk nem mondhatom el. Márpedig az én szememben az a legbecstelenebb dolog, hogy ellopják azt a pénzt, amivel az ország állapotát javítani lehetne. Mit gondoljak arról a helyről, ahol egy szerencsétlen gázszerelőt fölépítenek milliárdossá? És ezt mindenki csak nézi, és nem tesznek ellene semmit… Ha te nem vagy ennek a hatalomnak a közelébe, akkor labdába sem tudsz rúgni. Ez nem maradhat így.

Ön el tudna képzelni együttműködést a baloldali pártokkal?

Nekem az MSZP-vel, azon belül is – most a 2010 előtti évekre utalok Gyurcsány Ferenccel volt és van gondom. Szerintem, amit ő a kormányzása alatt művelt, a hazugságok, amiket be is ismert, számomra megbocsáthatatlanok. Csalni, lopni, hazudni, az én értékrendemben ez nem megy. És, ha a Jobbik is ugyanezt fogja csinálni, akkor azt sem tudom vállalni.

Ne fogadjuk már el, hogy Magyarországon a politikusnak becstelennek és tolvajnak, hazugnak, csalónak kell lennie!

Lassan a magyar nép ezt elfogadja, mintha nem is lenne más út. Pedig az lenne a természetes, ha úgy gondolkodunk: ezt az országot lehet becsületesen is vezetni.

Hány éves most ön?

Hetvennégy.

És még mindig ilyen naiv?

Nem vagyok az. Csak hiszek az összefogás erejében. Azért vállalom most a feladatot, mert ezt az értékrendet szeretném hirdetni baloldalon, jobb oldalon, középen egyaránt.

De az is lehet, hogy ön most felállt a kezében a kardjával, csakhogy a túloldalon pisztollyal állnak önnel szemben.

Ez igaz. Erre fel vagyok készülve. Nem ez a fontos, az a fontos, hogy a leendő kormányok induljanak el egy jobb világ felé.

Nehéz elviselni, ami itt történik

Lendvai Péter
-
0
Nehéz elviselni, ami itt történik

Tíz éve tiltólistán van, nem játssza, nem szólaltatja meg őt az állami rádió és televízió, de ezt egyáltalán nem bánja, mert nem akarja a jelenlétével legitimálni azt, ami ott történik – mondja Dés László Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zenész. Afféle díszdemokratának tartja magát, akit azért hagyják nyugodtan beszélni, mert nem piszkál bele a hatalom ügyeibe, nem keresztezi szándékaikat. Szerinte akkor lenne változás, ha a művészek többsége egyszerre megszólalna, és tiltakozna és kifejezné azt, ami a valóság: nem demokrácia az, ami itt van. Dés, a Független Hírügynökségnek adott interjúban beszél arról is, hogy jövőre Esterházy estet fog rendezni; a tavaly elhunyt íróval, bár teljesen máshonnan indultak, minden tekintetben rokonlelkek voltak.

 

Kell önnek tartania attól, hogy a véleménye miatt hátrányt kell elszenvednie?

Már egy jó ideje nem kifizetődő politizálni… illetve van, akinek igen, akinek jól jön, ha beszél. De, ha az ember az elvei szerint és nem az érdekei alapján szólal meg, akkor az sosem kifizetődő… De hát mit tegyek, így szocializálódtam. Amikor 1974-ben elkezdtem a pályafutásomat, akkor sem volt másként. Pontosan lehetett tudni, mit gondolok a világról, de ilyen retorziók nem értek. Persze legyünk igazságosak: ennyire szabadon nem lehetett beszélni, akkoriban burkoltabban fogalmaztuk meg a véleményünket. A rádió jazz-szekciójában működő belügyes Kiss Imre, pontosan tudta, hogy én ki vagyok, mi a véleményem a világról és róla, ezért aztán ott szúrt ki velem, ahol tudott. Neki ugyanis volt lehetősége arra, hogy támogasson vagy tiltson. Majdnem mindenütt hasonló jelenségekkel és figurákkal találkozott az ember, egyedül a lemezgyárban alakult szerencsésen a sorsom, ott szerették a játékomat, a munkáimat. Huszonhét éves koromban csináltam az első lemezemet – ma ez nevetségesen hangzik, amikor már tizenévesek készítenek lemezeket -, s onnan kezdve folyamatosan tudtam dolgozni. Ha ez nem adatott volna meg nekem, akkor egész egyszerűen nem létezem. Így viszont játszott engem a rádió, mert voltak felvételeim. Nagy változást a rendszerváltozás sem hozott, annyi talán igen, hogy 2007 óta tiltólistán vagyok

Az mit jelent?

Hogy nem játssza a számaimat a közszolgálati tévé és rádió, illetve ne nevezzük annak ezeket: kormány-tévé és kormányrádió van, riporterek, valóságos újságírók helyett mikrofonállványok… Ezekben tehát nem szerepelhetek, még a nevemet se nagyon ejtik ki.

És ezt ön ilyen könnyedén tudomásul veszi?

Inkább úgy fogalmaznék: az felháborít, hogy ez a pártpropaganda az adófizetők pénzén folyik, közszolgálatnak hazudva, de szerepelni nem kívánnék ezekben a médiákban, mert csak legitimálnám azt a disznóságot, amit csinálnak.

Volt az életében olyan, hogy az elveit a háttérbe szorította az érdekei miatt?

Nem volt ilyen. Nekem mindig fontosabb volt az, hogy bele tudjak nézni a tükörbe. Mindig vannak választási lehetőségei az embernek, bár nekem kétségkívül szerencsém volt; a 2007-es évekre – amikor is még bőven szocialista kormányzás folyt, de a médiákban a hatalmat már szégyenszemre átvette a Fidesz –, szóval addigra már régen jelen voltam annyira a zenei életben, hogy ugyan ki lehet velem szúrni, de nem létezővé már nem tehetnek.

Mondhatjuk azt, hogy Dés László már van akkora művész, végülis Kossuth-díjas, Liszt Ferenc díjas, hogy nem mernek vele kiszúrni?

Mindent mernek, csak nem vagyok annyira érdekes…

Mi az, hogy nem annyira érdekes? Egy Dés László mindenképpen érdekes.

Nem, nem vagyok annyira érdekes.

Ez valami kishitűség önnél?

Nem, dehogy. Tényszerű. Az érdekes az, aki az érdekeikbe belepiszkít.

És ön nem ezt teszi?

Én afféle dísz demokrataként megszólalok itt-ott és elmondom a véleményem, ez nem tétel számukra. Az érdekes az, ha az érdekkörükbe valami akadály, valami piszok kerül.

Én viszont azt gondolom, ha Dés László megszólal, arra oda kell figyelni.

Tudja, ez akkor lenne érdekes, ha 35-40, vagy 100 muzsikus szólalna meg, 100-150 képzőművész, 200 író, vagy másként fogalmazok: ha Magyarország művészeti életének a jelentős része megszólalna, az érdekes lenne…

De a magyar művészek, nem mondom, hogy feltétlenül többségükben, meg vannak vásárolva, nem?

Nem, nem. Persze vannak olyanok is. De nem sokan A magyar könnyűzenei életben néhány zenekar és szólista jól él abból, hogy politizál, persze a kormány oldalán. De általában nem arról van szó, hogy megvásárolták az embereket, sokkal inkább arról, hogy elméleteket gyártanak önmaguknak arról, hogy a politika piszkos dolog; távol áll tőlem, mondják, hogy jövök én ahhoz, hogy kritizáljam, apolitikus vagyok, nem az én dolgom… És azért igaz is: egy demokráciában miért ne lehetne egy művész apolitikus, miért kellene neki politizálnia? Tulajdonképpen én sem politizálok, csak elmondom a véleményemet, azt gondolom, ennyivel tartozom magamnak, a közösségnek, amiben élek. Szóval, hogy van felelősségem. De mások úgy gondolják, hogy jobb a békesség, jobb csendben maradni. És igazuk van, mert az sokkal kényelmesebb. És persze van még egy praktikus szempontjuk, attól félnek, hogy megosztják a közönségüket, és potenciális rajongókat, kedvelőket veszítenek.

Egyébként ön szerint, ezek alapján, korlátozott szabadságban élünk?

Már régen tudjuk, hogy az nem demokrácia, ami itt van. Folynak ugyan viták, hogy autokratikus rendszer, vagy már-már diktatúra, de ez csak játék a szavakkal. Az biztosan állítható, hogy nincs sajtószabadság, a hatalmi ágak önállósága megszűnt, fékek alig vannak, az emberek félnek, egzisztenciális félelem van…

Művészi szabadság az van?

Olyan értelemben igen, hogy azt írok, amit akarok, mindenki azt ír, amit akar, de pontosan tudjuk, hogy működik ez: nagyon könnyen tönkre lehet tenni művészi karriereket, egzisztenciákat, hogy tűrt kategóriába teszik őket. Mára például egy politikai indíttatásból létrehozott művészeti alapítvány, amely a kultúrára szánt pénzek jelentős részét magához vette. Ez nem elég, minden kuratóriumban ott ülnek, ahol pályázati pénzeket osztanak el, tehát uralják a teljes terepet. Ez az MMA-nak nevezett konglomerátum a tagjainak jelentős havi apanázst folyósít, ami folyamatosan, évente emelkedik. Ennek semmilyen más feltétele nincs, csak tagnak kell lenni. Egy olyan szervezetben, amelynek működése indulásánál az elnöke kijelentette: külföldön vannak, akik úgy gondolják, hogy Konrád György magyar író. Még sok más rémséget és badarságot beszélt folyamatosan. Azért ennek tudtával belépni egy ilyen szervezetbe, ahhoz kell gyomor! És hogy a saját területemről beszéljek: a Szerzői Jogvédő Iroda Egyesületből, tehát egy magánjogi szervezetből, egy nagyon nagy összeget zabráltak el, és tették át az NKA-ba, ahol aztán a saját embereik döntenek arról, hogy ki kaphat pályázati pénzt. Én például legutóbb nem kaptam. Egy három évig tartó, nagy formátumú zeneszerzői munkára pályáztam. Szóval így. De lehetne még beszélni a tévék, rádiók helyzetéről, szerepükről a művészeti szcénával kapcsolatban, a színházak helyzetéről, és így tovább és így tovább. Sokszor fordul elő, hogy író barátaimmal létrehozott estünkkel vidéki városokba azért nem jutunk el, mert a szervezők széttárják a karjukat, sajnálkozásukat fejezik, de közlik: azt nem engedhetik meg maguknak, hogy fogadjanak minket. Az állásukat kockáztatják. De nem akarok panaszdélutánt tartani…

Én viszem ebbe az irányba a beszélgetést.

Igen, de ez nem egy hálás pozíció.

Igen, értem én a felemelt mutatóujjat, és akkor fordítok a diskurzuson. Említette, hogy író barátaival a vidéket járja…

Pont azt mondtam, hogy csak szeretnénk járni, de nem mernek fogadni bennünket.

Igen, értem, pusztán abba akartam belekapaszkodni, hogy említette az író barátait, és erről jutott eszembe, hogy Esterházy Péterrel számomra olyanok voltak, mintha testvérek lennének…

Nagyon jó barátok voltunk.

Mi maradt meg önben ebből a barátságból?

Minden megmaradt. De hadd idézzem ezzel kapcsolatban őt, egy csodálatos bon mot-ját. Így hangzott: mi a különbség Isten és az édesapám között. A különbség jól látható: Isten mindenütt ott van, ezzel szemben édesapám is mindenütt ott van, csak itt nincs. Ez van Péterrel is, mindenhol ott van, csak konkrétan itt nincs.  Nehezen lehetne találni két olyan embert, akinek a családi háttere, a gyökerei annyira különbözőek, mint a mieink, és mégis tökéletesen ugyanoda jutottunk, gondolkodásban, és nem csak a művészetről, az irodalomról, zenéről, hanem politikáról, társadalomról, felelősségről, a közegről, amiben élünk.

Hatottak egymásra?

Igen, persze. Én egy kicsit radikálisabb voltam, szenvedélyesebb, ő mindig higgadtabb. Ő nagyon szerette az én szenvedélyességemet, radikalizmusomat, én meg nagyon tiszteltem az ő higgadtságát

Az ő nyelve, és az ön zenéje hogyan találkozott egymással?

Nagyon sok közös fellépésünk volt, 1991-ben kezdtük el. Éppen huszonöt éve voltunk szoros barátságban, amikor itt hagyott bennünket. Az Egyetemi Színpadon kezdtük, a Hrabal könyve című regénye akkoriban jelent meg, amelyben Charlie Parker a botfülű úristent tanítja szaxofonozni. Péter olvasott a könyvből részleteket és én voltam a szaxofonos, egyrészt a tehetséges, aki tanít, másrészt a tehetségtelen – az Isten -, akit próbálnak tanítani. Nagyon jól sikerült az este, így aztán elhatároztuk, hogy folytatjuk az együttműködést, függetlenül attól, hogy van-e utalás az adott szövegben a zenére, vagy nincs. Többnyire persze nem volt, de innentől kezdve nagyon sokat léptünk fel együtt. Egyszerűen megtanultam Esterházyul játszani. Neki nagyon erős nyelvi humora van, amit meg kellett tanulnom, mint ahogy az iróniát is. És a zenében ez a legnehezebb.

Miért, van a zenében humor?

Hogyne. Később Parti Nagy Lajossal is sokat léptem fel, és vele még tovább fejlesztettem ezt a zenei világot. Ő olvasott Fülkeforr – Magyar mesékből, én pedig folytattam zenében. Sokat tanul az ember az ilyen közönség előtti improvizációs helyzetekben. Van egy írása a Lajosnak, amely arról szólt, hogy egy metrón utazó pasinak megszólal, mégpedig a Himnusz hangján a telefonja – a kollégái tréfálták meg őt -, és a történet arról szól, hogy az utasok közül ki hogyan reagál erre a himnuszos telefonhangra. Én, természetesen a magam módján, tehát improvizatív módon, eljátszottam a Himnuszt. De nem jól fogtam meg a dolgot, a közönség azt hitte ironizálok, és nevetgéltek. A többi előadáson aztán korrigáltam a hibát, és úgy adtam elő, hogy minden este megállt a levegő. Ha nem így történik, azért én vagyok a felelős, a közönség ebben sosem lehet hibás. Ha nem nevet akkor, amikor kellene, és nevet amikor nem kellene, ott valami el van rontva. Nagyon érdekes, hogy miként tanulja meg az ember a színpadi létet, azt, hogy akkor és ott érje el a kellő hatást, amikor és ahogy kell.

Amikor Esterházyról beszélgettünk, azt mondta, hogy ön radikálisabb típus. Ez a radikalizmus a munkájában is jelentkezik?

A művészetben a radikalizmus azt jelenti, hogy valamilyen rendhagyó, a szabályoktól teljesen eltérő alkotás jön létre. Csakhogy ma már régen nincsenek szabályok. Egy olyan világban élünk, ahol egymás mellett rengeteg stílus létezik, egymástól teljesen eltérő zenék születnek, és ez a valóság. Régebben egy országnak, egy földrésznek, egy közösségnek volt közös zenei nyelve, mint például a reneszánsz, a barokk, a bécsi klasszika, és akkor a szerzők ebben a stílusban alkottak. A zsenik persze a szabályokat folyamatosan feszegették, a keretek azért vannak, hogy szétfeszítsük azokat, Mozart, Beethoven ezt tette, így aztán előbb utóbb, megszületett egy új stílus, ebben az esetben a romantika. Vagyis volt mindig egy egységes zenei nyelv, most viszont már nincs ilyen. Magyarul: nincsenek szabályok.

Saját magát hova sorolja?

Érdekes, ezt még soha nem kérdezték tőlem, és nagyon nehéz rá válaszolni. Azt mondanám, hogy olyan dzsessz-zenész vagyok, aki zeneszerzői tevékenységet is folytat a legkülönbözőbb műfajokban, és a dzsessz világát beépíti ezekbe. Talán ez az én egyediségem záloga. Ha van nekem olyan.

Tartozik ön valakihez, valakikhez? Azért kérdezem, mert úgy érzem, látom, hogy egyszerre van egy befelé forduló és kitárulkozó énje. Amikor Esterházyról, beszéltünk láttam, hogy milyen fontos önnek a barátság…

Hát ő pótolhatatlan. Azért is csinálok jövő nyáron egy Esterházy-estet… De a kérdésre válaszolva: én soha nem tartoztam semmilyen klubba. Én már a KISZ-nek sem voltam tagja, semmilyen pártnak, felekezetnek; egyszerűen nem tudok, nem akarok betagozódni. Teljesen független ember vagyok. Természetesen van családom, nagy családom van, gyerekek, unokák, testvérek… Saját választásaim vannak.

Ha fájdalmai vannak, kivel osztja meg, megosztja egyáltalán?

Van kit felhívnom, ha ez a kérdés, de inkább beleírom a fájdalmaimat a zenémbe.

Ez a mai világ egy fájdalmas világ az ön számára?

Nézze, van egy normális hétköznapi életem. Nem tagadhatom, sikeres ember vagyok, nem akarok álszerénykedni. A mindennapokban kiegyensúlyozott vagyok, aki, mondhatni elégedett a sorsával, ha viszont belegondolok abba, hogy miben élünk és abba, hogy a gyerekeim, az unokáim milyen életet kell, hogy éljenek, milyen jövő áll ellőttük, akkor elönti az agyamat – hétköznapi nyelven, a szar. Elképesztő és felháborító, ami itt történik, disznóságok, felelőtlenségek sora, és ezt azzal a felelősségtudattal, amelyet a családom, és az ország iránt érzek,(legyenek bármilyen nagy szavak) az iránt a közeg iránt, amiben élek és dolgozok, nehéz elviselni.

Pénteken bejelentik: nem lesz decemberi kongresszus

Lendvai Péter
-
0
Pénteken bejelentik: nem lesz decemberi kongresszus

Pénteken feltehetően bejelenti a Magyar Szocialista Párt, hogy elmarad a december 9-re tervezett kongresszus. Ennek valószínűségéről már szerdán említést tett Molnár Gyula elnök, ám ő maga annak a híve, hogy legalább a programról beszéljenek és szavazzanak a küldöttek. Az eredeti terv az volt, hogy ennek a fórumnak kell majd jóváhagynia a miniszterelnök-jelölt személyét, azok után, hogy Botka László visszaadta ezt a tisztet, és ugyancsak a kongresszus hatáskörébe tartozik az esetleges közös lista, illetve a koordinált, véglegesített lista elfogadása. Ma már azonban látható, hogy szinte semmi esély nem maradt a megállapodás tető alá hozására; se személy, se lista nincs, és akkor nem is említettük a közös indulás gondolatát, amely a Demokratikus Koalíció hozzáállása miatt teljesen esélytelennek látszik.

A szocialisták többnyire most Molnár Gyulát hibáztatják, úgy érzik az elnök nem volt képes kellő erőt mutatni Gyurcsány Ferenccel szemben, aki – szerintük – érezve az MSZP és annak vezetője gyengeségét lényegében az egész pártot, szeretné lenyelni, pontosabban maga mögé sorakoztatni annak szavazótáborát. A jelek tényleg arra utalnak, hogy hiába sikerült távozásra késztetni Botka Lászlót, aki szinte a fellépése első percében tengelyt akasztott a DK elnökével, s jött helyette egy békülékeny háromtagú delegáció, keresve a kiegyensúlyozott kapcsolatok lehetőségét, a tárgyaló csoport a másik oldalra sodródott: átadta a kezdeményezést Gyurcsánynak. Ez a kiszivárgott számokból is látható volt: egyre kisebb százalék jutott az MSZP képviselőinek, s bár a jelenlegi állapot szerint még mindig több helyen indulhatna MSZP-s politikus, korántsem biztos, hogy ezen nem lesz újabb módosítás, a szocialisták kárára.

Visszatérve a kongresszusra: ezen kellett volna megnevezni Balázs Pétert, már, ha lett volna közös lista. Balázs Péter nevét azonban már alig-alig lehet hallani, ami itt is a Gyurcsány igényt látszik igazolni, a volt miniszterelnök ugyanis nem pusztán a közös listáról, de Balázs Péterről sem akar hallani.

Felbukkant e posztra újra Karácsony Gergely neve is, a személye azért lehet indokolt, mert néhány kutatónál ő vezeti a politikusi népszerűségi listát, és ő maga sem határolódna el egy ilyen feladat elől.

Az ő személyéről persze nem feltétlenül kellene a kongresszusnak dönteni, mivel nem tartozik a párt kötelékébe, bár a Független Hírügynökség nem is kísérli meg, hogy kiigazodjon az MSZP bonyolult döntési mechanizmusán.

Akik mégis úgy gondolják, hogy szükség van a párt legfelsőbb fórumára, azért teszik, mert szerintük ezt még arcvesztés nélkül meg lehet tenni. A programokról úgy is kell beszélni, sőt határozni, igaz a program alapvetően megváltozhat, ha közös a közös indulás összejönne, akkor ugyanis igazodni kellene a partnerek elképzeléseihez is. A kongresszust ellenzők viszont azt mondják: ez az összejövetel csak arra lenne alkalmas, hogy panasznapot tartsanak, a résztvevő egymásnak, de főként saját vezetőiknek essenek neki. Nem vitás: ennek van a legnagyobb valószínűsége, a küldöttekben ugyanis annyi indulat halmozódott fel, hogy azt csak egy ilyen fórumon tudnák levezetni. Amiből megint csak az következne, hogy az MSZP ismét negatív színben tűnne fel a nyilvánosság előtt, újabb szimpatizánsokat veszítene. Vannak, akik ennél optimistábbak a halasztást illetően: a párt kapna időt arra, hogy nyugodt körülmények között, nem a határidő szorításában, kössék meg a megállapodásokat.

Hogy ezt a jelenlegi hármas, majd ötösre bővített csapattal képzelik, azt nem lehet tudni. Azt azonban igen: a történet folytatódni fog. De csak addig, amíg a párt létezik…

Térdre borul újra a baloldal?

Lendvai Péter
-
0
Térdre borul újra a baloldal?

Valóban meglepő, ha néhány nap úgy telik el a baloldali politikai életben, hogy ne kerülne nyilvánosságra olyan hír, amit cáfolni kell, ami árt a pártjainak, leginkább persze az MSZP-nek.  Ritkán fordul elő ilyen csoda, bár – legyünk igazságosak – nem mindig ők tehetnek róla, hogy hírbe keverednek.  De azt is hozzátehetjük: a lefelé tartó spirál szükségszerű velejárójának tekinthetjük, hogy minden balul sül el.

 

Két napja ugye az volt az atv.hu értesülése, hogy megállapodott- újra – a Demokratikus Koalíció és az MSZP, mégpedig abban, hogy a koordinált indulást választják, és azon belül 55 százaléka a helyeknek a szocialistáké, 45 pedig a DK-é. Az információt sietve cáfolták az érintettek, „nem releváns”, fogalmazott Kunhalmi Ágnes a szocialisták budapesti elnöke, de a Független Hírügynökség más, informális csatornákon is azt az üzenetet kapta, hogy nagyon nem történt megállapodás. Ami természetesen nem azt jelenti, hogy az atv.hu tudósítója mellényúlt, vagy félrehallott volna valamit; feltehetően autentikus forrásból tájékoztatták. A bizalmi helyzetre jellemző, hogy – fülbe súgva persze – mindkét párt a másikat gyanúsítja, okolja a közvélemény félrevezetéséért, miközben mindkettő tudja: a hír igaz, persze nem teljesen úgy, ahogy az napvilágra került.

Az alap – a baloldalon mondhatják: sajnos – biztosan nem igaz: nincs megállapodás. Ez a mostani is csak olyan, mint az összes eddigi: a tárgyalások eljutottak ugyan egy pontig, de nem a végső aláírásig. Ami azt jelenti, hogy – feltehetően – az 55-45-ös arány az asztalra került, sőt egyes források szerint szinte a pecsét is ráüttetett, de aztán az utolsó pillanatban megint – ne mondjuk azt, hogy felborult – elodázódott az utolsó szó kimondása. Vannak, akik úgy tudják, hogy ezúttal a szocialisták miatt, akik hirtelen újra elővették a közös lista, közös miniszterelnök ötletét, mások szerint azért, mert a DK olyan körzeteket is el akarna kérni, amelyekre mindenképpen igényt tartanak a szocialisták. Így is engedett az MSZP az újpesti körzet esetében, meg is lett a következménye: Horváth Imre, az elajándékozott hely miatt kilépett a pártból. Szanyi Tibor fogalmazott úgy egy televíziós beszélgetésben: az eredeti állásfoglalás szerint az MSZP ragaszkodott volna a 2014-ben egyénileg győztesek újraindításához, rajtuk kívül a szoros vereséget szenvedők képezték volna a második, de még mindig preferált kört, a harmadik körbe helyezték azokat, akik jól szerepeltek, de nem tudtak nyerni, és csak azokról mondtak volna le vita nélkül, akik simán elbukták a választásokat.

Igen ám, de időközben mélyrepülésbe kezdett az MSZP, egyesek szerint a Botka-féle időszak alatt kétszázezer szavazó pártol el tőle, a folyamat azonban Botka távozásával sem állt le, egyes mérések szerint már négyszázezres szám áll a veszteség oldalon. Ez a tény – mármint a kétségbevonhatatlan népszerűségvesztés – új pozícióba helyezte Gyurcsányékat, a tárgyalási alap végképp megfordult, s nem pusztán azért, mert szép fokozatosan majdnem kiegyenlítődtek az erőviszonyok – melyik kutató intézet, hogy méri -, hanem mert a szocialisták folyamatosan gyengülő státusza egyben kiiktatta azt a lehetőséget is, hogy a tárgyalásoknál erőt mutassanak. Ugyancsak Kunhalmi fogalmazott úgy: addig kell hátrálniuk, amíg az nem jelent teljes önfeladást. Ők változatlanul – de egyelőre csak egyedül –a közös lista, közös miniszterelnök koncepcióját hangoztatják, bízva abban, hogy az utolsó pillanatban mindenki belátja, csak így lehet esély az Orbán-kormány leváltására. Erre különben, látva a megállapodás-képtelenséget, már nem sokan fogadnának, a minimális esélyt az nyújtja, hogy a közvélemény-kutatók – megint csak: már amelyik -, felmérése szerint ma többen vannak, akik kormányváltást akarnak, mint akik nem. Igaz ebbe a számba belekalkulálandó a Jobbik tábora is, viszont – mondják az optimisták – a választók, egyéniben, persze, arra fognak szavazni, akit esélyesebbnek vélnek. Kétségtelen, az időközi választások adnak erre alapot, de egy körzet, egy kampánnyal egészen más, mint egyszerre 106 helyre koncentrálni.

Harmadszor is Kunhalmira hivatkozva: a budapesti szocialista vezető nagyon keményen és határozottan képviseli a teljes együttműködést, úgy véli – és ennek hangot adott több műsorban is -, hogy a külön-külön folytatott verseny mindenkit le fog húzni, összességében csak a mélységet, a megszűnést, vagy a parlamenti biodíszlet szerepét kínálja majd.  Lehet ebben igazság, a kérdés azonban az, hogy az a vesszőfutás, amit az MSZP eleddig produkált miként hat az emberekre és miként a pártokra. Hisz-e bárki is a szocialistáknak, vagy úgy látják, hogy a lefelé tartó spirálon nincs megállás, és ha nincs akkor jobb leválni róluk, különben magukkal rántanak másokat is.

De kik a mások? Az Együtt-Párbeszéd párosnak, bár mást mutatnak, mégis elemi érdeke lenne, az erős összetartozás, ellenkező esetben nehéz pozitív jövőt jósolni nekik, ma ugyanis még igen-igen magasnak látszik számukra a parlamenti küszöb, mint ahogy a Momentumnak is. Hallani e pártok tagjaitól egy-egy kósza üzenetet az egyéni választókerületeket illetően, de határozott állásfoglalást nem. Az LMP-t, úgy tűnik most, némiképp megrészegítette az a néhány adat, amely – az eddigi életükben először – magabiztos parlamenti jelenlétet ígér, de vajon pusztán a jelenléttel mennyivel jutnak közelebb a minden nap megfogalmazott célhoz, a kormány leváltásához. Ha ezt a Jobbikkal látják megvalósíthatónak – amit ugye tulajdonképpen nem utasítottak el -, akkor viszont meglehetősen sok szavazót fogna k veszíteni, mert ugyan lebegtethetik ennek a koalíciónak a lehetséges voltát, de a rafinált mondatok mögé oda fognak látni a választók.

Ott tartunk tehát, ha végigtekintünk a politikai palettán, hogy nem kínálkozik más út, mint az együttműködés kialakítása. Ez azonban még soha nem volt ennyire messze, mint most, és minél jobban távolodnak egymástól az elképzelések, annál valószínűbb, hogy a végén külön-külön indul mindenki és lényegében, ha lesz is néhány parlamenti párt – DK 8-10, MSZP hat-nyolc, LMP 5-7 százalék -, valójában atomjaira hullik a baloldal. Négy hónappal állunk a tavaszi választások előtt, és az ellenzék, a rossz, valójában csak kommunikációból álló négyéves kormányzás ellenére lejjebb csúszott, mint 2014-ben volt. Azt mondják, mondták, nem ismételhető meg a 2014-es választásokat megelőző térdre borulás; hát nem is ismételték meg – rosszabbá vált a helyzet. Most karácsonyra ígérik a koordinált jelöltállítás lezárását – engedjenek meg egy kicsi kétkedést -, és utána szeretnének ráfordulni a közös lista kivívására. Legalább is a szocialisták. Akiknek még túl kell esniük december 9-én, egy kongresszuson, ahol egyelőre nem lehet tudni mit is mondhatnak a küldötteknek. Se miniszterelnök-jelölt, se közös lista, de még az egyéni választókerületi megállapodás sem. Illetve, ha ez utóbbit egyszer tényleg készre jelentik, vajon milyen vérveszteségeken át jutnak el odáig. És a legrosszabb az, hogy emiatt senki mást nem hibáztathatnak, csak saját magukat.

Hazugságok éjjel és nappal – avagy senki nem konzultál senkivel

Lendvai Péter
-
0
Hazugságok éjjel és nappal – avagy senki nem konzultál senkivel

Magyarország politikai értelemben belép az egyre nehezebben élhető és értelmileg, valamit logikailag is követhetetlen országok közé. A Fidesz igyekszik maximálisan csúcsra járatni a nemzeti konzultációnak nevezett valamit; mindent és mindenkit, aki elfogadhatatlannak, hazugnak nevezi ezt a milliárdokba kerülő akciót, azonnal Soros-bérencnek, az amerikai-magyar milliárdos által el, vagy kitartott személynek nevez.

(Tegyünk egy zárójeles kitérőt: a kormánypárt folyamatos jelentéseket ad arról, hogy hányan küldték már vissza a konzultációs kérdéseket, állításuk szerint az elmúlt héten valósággal megrohamozták az emberek a postákat, számítógépeket, ám ezeket a válaszokat – anélkül, hogy ellenőrizték volna – eleve úgy tekintik, mintha mindenki Orbánékkal értene egyet. Feltételezhetjük persze, hogy az aktivizálódott polgárok zöme úgy válaszolt, ahogy a Fidesz-kormány szeretné, de azért adjunk már egy esélyt azoknak is, akik elutasítóan feleltek…)

Legutóbb Hadházy Ákos jutott arra a sorsra, akinek – Szél Bernadettel együtt – az volt a bűne, hogy betekintést akart nyerni az állítólagosan visszaküldött, és a kormány álláspontját visszaigazoló kérdőívre. Hadházy, az LMP társelnöke arra a megállapításra jutott, hogy az akció feltehetően kamu, mivel eleve olyan helyzetbe szorították őket, hogy ne kaphassanak valós képet a kérdőívek mennyiségéről, sorsáról, a tartalmáról pedig végképp nem. A két politikus olyan terminusokat kapott a különböző helyeken iktatott, tárolt, vezetett stb., iratok ellenőrzésére, amelyek valóságos futóversennyé formálták ellenőrző körútjukat, és a minek a végén csak azt állapíthatták meg, hogy hülyét akar belőlük csinálni a hatalom.

Mint ahogy mindannyiunkból. Hadházyék körútja mindenesetre új lendületet adott az ellenzéki pártoknak, no meg persze az az ismét eljátszott vicces jelent, amelyet a Fidesz és a kormány adott elő: a Fidesz kér, a kormány meg némi gondolkodás után teljesít. (Emlékezzünk, így volt az az induláskor is; az őszi parlamenti szezonnyitó előtti frakcióülésen született az ötlet – már, ha elhisszük -, hogy a kormánypárt parlamenti csoportja felkérte a kabinetet: indítson nemzeti konzultációt a Soros-terv ügyében. Arról sajnos nincs információnk, mennyit kellett gondolkodnia a kormánynak a válaszon.) Az ellenzékiek – ki tudja miért csak most – valóban frontális támadást indítottak; a liberálisok a hosszabbítás helyett az akció azonnali leállítását követelték, de a többiek is rendre közleményekben, sajtótájékoztatókon, interjúkban szólították fel a kormányt a hazug kampány megszüntetésére. Nyilván erős munícióval szolgált Soros Györgynek a személyes megszólalása, illetve az a szöveg, amely pontról-pontra cáfolta a konzultációban szereplő állításokat.

Ha nem Magyarországon lennénk, azt hihetnénk, hogy egy ilyen egyértelmű és nyilvánvaló cáfolat után a kormány megkeresi azt az utat, ahol arcvesztés nélkül kihátrálhat az egész ügyből. De ez Magyarország. A Fidesz még erősebb támadásba lendült, a legképtelenebb állításokat küldve a nyilvánosság felé. Hidvéghi Balázs szóvivő szerint az ellenzék összehangolt támadást indított, miközben persze rekordszámú válasz érkezett, a konzultáció ellen, mindenkit maga Soros György irányít, vezényel, s ezzel egyszersmind azt is bizonyítják, hogy rájuk nem lehet számítani az ország védelmére. Ha mindehhez hozzátesszük Földi László hajdanvolt titkosszolgálati vezető Pesti Srácoknak adott szavait, miszerint garantáltan háború lesz Európában, valamint, hogy a titkosszolgálatoknak be kell épülniük a civilszervezetekbe, mert azok már-már hazaárulók, képet kaphatunk arról, mi várható a politikai küzdőtéren jövő áprilisig. Azt ugye egy percre sem rejtette véka alá a Fidesz, hogy a választási kampányának meghatározó eleme lesz a menekült-ügy, amelyet immár több fronton is napirenden tart. Hétfőn parlamenti állásfoglalást is előkészíttetett a nem létező kötelező kvóták ellen, és nem lennék meglepve, ha a Hidvéghi-féle formula, azaz az ország védelmére képtelen ellenzék frazeológiája kiegészülne a Földi-fél gondolattal, és mindenki hazaárulóvá válna, aki tagadja a Soros-terv létét.

Onnan indultunk, hogy Magyarország az egyre nehezebben élhető, érthető és logikailag követhető országgá változott. Pedig, ami eddig volt csak lágy zene, ahhoz képest, ami vár ránk, egészen áprilisig. Csak erős idegzetűeknek ajánljuk, hogy értelmezni próbálják a történéseket, már csak azért is, mert eleve értelmezhetetlen. Hazugságok, vádaskodások – ez a mai világunk. És javulás nem várható.

Orbánnak hatalom és pénz kell

Lendvai Péter
-
0
Orbánnak hatalom és pénz kell

Az európai országok zöme számára a demokrácia léte oly természetes, mint a levegő. Nekünk, magyaroknak azonban jó ez a levegőtlen ország – mondja Felcsuti Péter, a Bankszövetség egykori elnöke, közgazdász. Szerinte mi jól érezzük magunkat egy olyan vezetővel, aki – és ezt Orbán Viktor tökéletesen kitapintotta -, amely sértettségi alapon működik, kisszerű, provinciális, a saját kakastollával hetvenkedik. Orbán, állítja Felcsuti, a kiváló hatalomtechnikus olyan értékeket hozott magával, ahol nem léteznek kompromisszumok, csak legyőzendő ellenség, és a szélesebb értelemben vett családon kívül mindenki az. A közgazdász úgy látja: a pangás évtizedei a jellemzőek a gazdasági állapotainkra, de a társadalmi viszonyainkra is, ami ha nem éri valami sokk az országot, akkor hosszú ideig így maradhat. Már csak azért is, véli, mert a demokratikus ellenzék mélyen alulteljesít, politikai, intellektuális és erkölcsi értelemben egyaránt.

 

Hogy élünk mi most?

Vannak, akik jól és sokan vannak, akik nem jól. A mai magyar társadalom súlyosan megosztott abban az értelemben is, hogy egy része anyagi értelemben jól él, és elégedett azzal, amit tapasztal maga körül; ők egy jelentős számú kisebbséget alkotnak. A társadalomnak egy másik, nagyobb része rosszul él, de a körülményei folytán nincs módja, vagy kedve, hogy elgondolkozzon azon, mik lehetnek ennek az okai, és mit lehetne tenni annak érdekében, hogy ez ne így legyen. És van egy harmadik, nem elhanyagolható nagyságú csoport, amelyik az anyagi helyzetétől valamennyire függetlenül, nagyon rosszul viseli azt, ami ma történik az országban.

Azt komolyan gondolja, hogy vannak olyan emberek az országban, akik nincsenek abban a helyzetben, hogy végig gondolják, m i is történik körülöttük?

Azt gondolom, igen.

Ha valaki a napi túléléséért harcol, nincs ideje és kedve sem, hogy a liberális és illiberális demokrácia közötti különbségeken rágódjon.

Nem csak a mély szegénységben élőkre gondolok, de azokra a százezrekre is, akik a középosztályból leszakadva diplomával a kezükben rosszul fizető állásokban azon aggódnak, hogy a hónap végére nem fogy-e el a háztartási pénz, be tudják-e fizetni a közüzemi számláikat, vagy a hiteltörlesztések esedékes részleteit.

Ahhoz, hogy egy társadalom megmozduljon, az kellene, hogy a felsőbb rétegek is elégedetlenek legyenek, rosszul éljenek?

Egyetlen társadalom sem homogén; hibás az a megközelítés, amely a társadalom egészéről tételezi fel valamilyen közös érdekek, vagy értékek meglétét. Ilyenek ugyanis nincsenek, vagy csak nagyon kevés van belőlük és azok is csak rövid ideig tartanak ki (l. a nemzeti büszkeség, mint a sport sikerek ritka pillanatait).  Ezért aztán valóban ki tud alakulni egy olyan rossz egyensúly, amelyben a társadalom egyes, politikailag aktív csoportjai elégedettek a helyzetükkel, mások talán nem, de nem elég aktívak, vagy szervezettek, esetleg a vezetőik sem elég jók, hogy megfelelő alternatívát kínáljanak.

A rezsim pedig ügyes politikával – a társadalmi csoportokat megosztva, jutalmazással és büntetéssel, ellenségképek kreálásával – fenntartja ezt a rossz egyensúlyt. 

Közgazdászok sora, így ön is, folyamatosan azt jövendölte, hogy az a politika, amit az Orbán-kormány követ, csődbe viszi az országot…

Illő tisztelettel, szerintem nem ez a helyzet, melynek bizonyítására álljon itt egy idézet egy 2011-es írásból, amelyet a fiammal közösen írtam és az Index.hu-n jelent meg: „Gyakran gondoljuk, hogy az országok működésének két állapota van: virágzanak, vagy válságban vannak. Valójában egy harmadik állapot – a stagnálás – nagyon is lehetséges…. A mai magyar társadalom éppen azzal a veszéllyel néz szembe – pontosabban az a veszély fenyegeti, de a társadalom vonakodik szembenézni vele, hogy fokozatosan az Európai Unió peremére csúszva akár egy újabb évtizeden keresztül vegetálni fog.” Talán az utóbbiban tévedtünk, t.i., hogy ez csak egy évtizedig fog tartani.

Ez tehát a vegetáció időszaka?

Szerintem gazdaságilag és társadalmilag egyaránt az. A növekedés az EU-tól lehívott pénzek mennyiségén múlik, mindenesetre a felzárkózáshoz biztosan kevés. Ennél nagyobb baj, hogy a társadalom egészének széles értelemben vett jóléte, a fogyasztás, az egészségi állapot, a várható élettartam, a jövő generáció életesélyei – ami végül is a gazdasági növekedés célja – nem javulnak, illetve súlyosan egyenlőtlenek.

Járhatna más utat is az Orbán-kormány?

Egészen biztosan. Lehet valaki mélyen konzervatív és nemzeti elkötelezettségű, aki például a nemzetállamok Európájának a híve és ellenzi a szorosabb politikai integrációt. Ki vonhatja kétségbe Nagy Britannia vagy Svédország demokratikus elkötelezettségét. Az illiberális demokrácia, a Soros kampány, a korrupció nem a nemzeti elkötelezettség szükségszerű velejárói.

A 2008-as válságot követően tökéletesen legitim az is, ha valaki az állam szerepének újra gondolásáról beszél, vagy felveti, hogy a külföldi tőke milyen mértékben és mikor játszik pozitív szerepet egy felzárkózó gazdaságban.  Erről lehetne értelmes vitát folytatni, illetve a politikai váltógazdaság feltételei között erről dönthetnek a választópolgárok.

A mi esetünkben azonban – tragikus módon – nem erről van szó; Orbán másfajta értékeket hozott magával. Ő úgy gondolkodik, hogy adva van a család, persze szélesebb értelemben, aki pedig a családon kívül van az ellenség; hogy a kapcsolatoknak a lojalitáson kell alapulniuk; hogy erős hierarchiára van szükség, ahol van a főnök és a beosztott, a főnök, ha a beosztott hibázik, de lojális marad, gondoskodik róla – nos, ezt együttesen nevezhetjük akár értékrendnek is, bár mások maffiaállamnak nevezik. Ez utóbbi kifejezés nekem nem igazán tetszik, viszont el kell ismerni, hogy ennek a politikának van társadalmi, kulturális beágyazottsága Magyarországon. Sokan vallják az elvet, hogy jutalmazd meg azt, aki melletted van és büntesd meg azt, aki ellened fordul; hogy minden meccs nulla összegű játszma, vagy én vagyok a győztes vagy te; hogy az együttműködés eredményeként mindketten győzünk,  olyan nincs. Mondhatom a kérdésre válaszul egyébként azt is, hogy pechünk van: lehetett volna nekünk egy olyan Orbán Viktorunk, aki másfajta kulturális determinációkkal, mondjuk egy Antall József értékrendjével (ironikus, hogy a baloldalon is mekkora nosztalgiával gondolunk vissza Antall József avítt, de kétségbevonhatatlan nyugatos elkötelezettségére, értékrendjére), nem kistelepülésből, hanem nagyvárosból, értelmiségi háttérrel, de ettől függetlenül nemzetállami gondolatokból építkező, másokat is elfogadó világlátással érkezik a politika világába.

Azt mondta, hogy tévedett, amikor tíz évet jósolt csak a pangás időszakának, jobb, ha megbékélünk vele, hogy ebből lehet újabb tíz év is akár…

Nem akarom agyonkomolykodni ezt a beszélgetést, de erről azért fontos beszélni: sokan hajlamosak arra, hogy a társadalomra úgy tekintsenek, mint egy viszonylag egyszerű szerkezetre. A társadalom azonban, ahol naponta tízmillió ember naponta tízmilliószámra cselekszik, áll kapcsolatban egymással, nagyon komplex szervezet, amelyeknek a mozgása nem lineáris , sokkal inkább az a jellemző rá, hogy eléggé kiszámíthatatlan, illetve nem modellezhető; sokáig nem történik semmi, aztán érkezik egy váratlan sokk, amely megváltoztatja a körülményeket.  Amikor tehát arról beszélek, hogy a pangás több is lehet, mint tíz év, akkor azt tételezem fel, hogy nincsenek ilyen előre nem látható sokkok. A sokk egyébként bármi lehet, érkezhet külföldről, belföldről, a lényege, hogy kibillenti a szervezetet a nyugalmi állapotból, ám ha ilyen nem történik, akkor az Orbán-rezsimet ez idő szerint fenntarthatónak tartom. Egyébként azért is beszélek csak tíz évről, mert közben felnő egy új generáció, amelyikről nem tudjuk miként reagál arra, amit maga körül lát. Reagálhat úgy is, hogy elhagyja az országot, ennek az előszelét már most is érzékelhetjük, és ebből következik majd a sokk, de beleszülethet a meglévőbe, adottságként elfogadhatja azt, ami van és akkor maradhat minden a régiben.

Ön, úgy látom, hogy némiképp megengedőbb az Orbán-rezsimmel szemben, mint mondjuk akár az Európai Unió.

Nem hiszem, hogy megengedőbb lennék, inkább megérteni szeretném. Nem akarom elfogadni azt a leegyszerűsítő, gyakran érzelem és vágy vezérelt álláspontot, amit az innenső oldalon gyakran tapasztalni. Egyébként, ha megértem, hogy mi történik, akkor esetleg könnyebben élek ezekkel a jelenségekkel együtt.

Mert lássuk be: ha minden nap tehetetlenül fortyogok, ahogy ezt rengeteg ember teszi a csirkefogóságokat látva-hallva, azzal messzire nem megyek, de akár bele is betegedhetek. Ahogy az ország belebetegedik, és egyre több patologikus tüneteket mutat – lásd az utóbbi időszak bátran tragikomikusnak nevezhető eseményeit egyes falvakban. 

Két dolgot említett: a megértést és a patologikus esetté válást. De volna egy harmadik is, mégpedig a cselekvés…

A cselekvés természetesen fontos. Én magam módján a saját lelkiismeretemmel összhangban törekszem erre. Azt a cselekvési teret, amely számomra kínálkozik, azt hiszem kitöltöm: írok, megszólalok, ha lehetőséget kapok rá, tüntetek, ha van miért, fontos társadalompolitikai könyvek hazai megjelentében működök közre.

Ha a politikai cselekvésnek nyílna olyan tere, amely a siker reményével kecsegtetne, biztosan nem maradnék a szobámban. Jelenleg azonban nincs ilyen.

Épp azt tartom a legnagyobb csapásnak, hogy a demokratikus ellenzék milyen mélyen alul teljesít politikai, intellektuális és erkölcsi értelemben egyaránt. A mostani helyzetről, az Orbán-rezsimről azt mondják, hogy autoriter rendszer, amelynek az a fő ismérve, hogy formális demokráciát ugyan enged, de demokratikus eszközökkel már nem váltható le. Ezt mondja az általam nagyon tisztelt Kornai János, amiben biztosan igaza van, de szerintem ez az állítás még bizonyításra vár. Ha az ellenzéki pártok a választásokon együtt vagy külön legyőznék a kormánypártokat, azok pedig valamilyen eszközzel megakadályoznák a kormányváltást, az valódi bizonyíték lenne. Erről azonban egyelőre szó sincs, hiszen az ellenzék támogatottsága meg sem közelíti a Fideszét, illetve a sikerhez szükséges együttműködési képesség és készség is tökéletesen hiányzik.

Vagyis most nulla az esély a kormányváltásra?

Igen, de szerintem első sorban azért, mert az ellenzék nem él azzal a lehetőséggel, amelyet számára ez a rezsim nyitva hagy.

Az Európai Unió teljesen tehetetlen az ilyen autokráciákkal szemben?

Azt hiszem igen. Egyrészt, mert a saját politikai és gazdasági válságával küzd, másrészt nincs felkészülve arra, hogy a számára axiomatikus demokratikus értékrendet valaki sutba akarja dobni. Az európai országok zöme számára a demokrácia maga a levegő, vagyis annak természetessége, hogy ebben létezik. Így aztán jószerivel felfogni sem tudja, hogy mi történik az ilyen demokratikusnak hitt, valójában az autokrácia felé menetelő országban.

A következtetés ebből pedig az, hogy mi viszont jól elvagyunk ebben a levegőtlen országban, ezt hoztuk magunkkal az „elmúlt negyven évből”.

Úgy van.

Az országoknak van történelmi fejlődési vonala és mintha a mi országunké az lenne, hogy időről időre ugyan megpróbál kitörni, de rendre visszatér ehhez az állapotához, azaz a nehézkesen haladó, befelé néző, sértettségi alapon működő, kisszerű, provinciális, a külvilágot gyanakodva néző és a saját kakastollával hetvenkedő állapothoz.

Vannak ugyan a történelmünknek csodálatos pillanatai, de mindig visszazuhantunk oda, amiről az előbb beszéltem. Ezzel egyébként nem állunk egyedül a világban; ha szét nézünk, sok a tartósan kudarcot valló ország.

Azaz időről-időre megtaláljuk azt a vezetőt, aki ebbe az irányba viszi az országot.

Így van. Meggyőződésem, hogy egymásfajta világban, egy olyan tehetséges politikus, mint Orbán Viktor a demokrácia iránt mélyen elkötelezett vezető lenne, ám itt és most azt mondja, hogy ez kell a magyar embernek, ezt adja, mert neki viszont a hatalom és nem utolsó sorban a pénz kell. Nem azt, ami a felemelkedéshez szükséges.  Orbánt, a kiváló hatalomtechnikust, ez különbözteti meg az olyan bölcs államférfiaktól, mint a mi Deák Ferencünk, vagy éppen Nelson Mandela, akinek volt erkölcsi ereje és bátorsága, hogy a saját népének is nemet mondjon.

Azt látom, hogy a fideszesek szétlopják a hazát

Lendvai Péter
-
0
Azt látom, hogy a fideszesek szétlopják a hazát

Gúzsba kötve táncol dr. Lengyel Róbert, Siófok független polgármestere, a fideszes többségű testület inkább csak a saját klientúrájának érdekeit nézi – legalább is ez derül ki abból az interjúból, amelyet a polgármester a Független Hírügynökségnek adott. A városvezető szerint a kormánypártiak elsősorban a párt érdekeit veszik figyelembe, így a város rendre háttérbe szorul. A hajdanvolt rendőr már tíz feljelentést is tett az előző időszak hűtlen kezelései miatt, de ezek a feljelentések rendre eredmény nélkül zárulnak, hiába tartja mindenki napnál világosabbnak a bűncselekményeket. Lengyel Róbert szerint ma nem azokat az időket éljük, amikor a tisztességnek helye van a közéletben, magánérdekek dominálnak és magánzsebek gazdagodnak. Ha az emberek újra erre a Fidesz-Magyarországra szavaznak, akkor nagyon nagy baj van ebben az országban.

 

Amikor beszállt a polgármesteri címért folyó versenybe és váratlanul meg is nyerte, számolt-e azzal, hogy szinte működésképtelen lesz? Tétényi Éva, volt esztergomi polgármester példája mutatta, hogy a fideszes többség ellen a független polgármesternek jószerivel esélye sincs…

Én az emberek bölcsességére számítottam, hogy ha a fideszes polgármestert elzavarják, akkor már olyan testületet is választanak mellém, amelyikkel lehet dolgozni, így aztán csalódás volt számomra, hogy nem így történt.

Épp ezért említettem Tétényi Évát; az esztergomiak és leváltották a Fidesz polgármesterét, de valamennyi körzetbe fideszes képviselőt választottak…

Én botcsinálta politikus vagyok, nem foglalkoztam a politikával, sokáig rendőrtisztként dolgoztam, leszerelésem után másfél évvel jött ez a felkérés, gondoltam belevágok… Egyébként nem bántam meg, mert ha nem indulok ma is fideszes polgármestere lenne a városnak. Szóval én politikai előélet nélkül csöppentem bele ebbe a munkába, és olyan helyről jöttem, ahol a tisztesség, az adott szó, meg a becsület még jelentettek valamit. Ma már tudom, hogy a politika világában ilyen tulajdonságok nincsenek, el kell őket felejteni.

Miben tapasztalja ezt? Mindenki át akarja verni? Nincs adott szó?

Adott szó abszolút nincs. A pártérdekek, jelen esetben a Fidesz érdekei mindent felülírnak.

Belátom, naiv voltam, azt hittem, hogy a város érdekei megelőzik a párt érdekeit. És az idők folyamán rá kellett jönnöm, hogy ez koránt sincs így. A párt érdekei mindenek felett állnak.

Akkor nem figyeli, hogy mi zajlik az országban…

De figyelem, igyekszem nyitott szemmel járni.

Akkor viszont mindenhol ezt kellen tapasztalnia…

Ezt is tapasztalom. Így van, ahogy mondja, mindent átsző a nagypolitika, mindenhova beleissza magát…

Siófokon hogy áll össze a testület?

A fajsúlyosabb kérdésekben mindig 9-3 arányban alulmaradunk; hét fideszes és a rendre velük szavazó két függetlennek köszönhetően. Mellettem a baloldali és a jobbikos képviselő szavaz.

Miért mondják önre, hogy jobbikos?

Két évvel ezelőtt eljött hozzám Vona Gábor, az első személy volt, aki úgymond a nagypolitikából megkeresett. Felajánlotta a segítségét, amit én természetesen elfogadtam.

Kétségtelen, hogy a baloldal nem indított ellenem jelöltet a választások idején, de azt a segítséget, amire szükségem lett volna, nem kaptam meg, a Jobbik oldaláról viszont igen.

Ezzel együtt elmondtam Vona Gábornak, hogy minden nem tetszik, amit a pártja képvisel, ez azonban nem lehet akadálya jó együttműködésnek, mert vannak olyan programjaik és nézeteik, amelyekkel azonosulni tudok. Innen származik, hogy jobbikos vagyok, de nem tartozom egyik párthoz sem, noha szerettek volna ők is, meg a baloldal is elindítani országgyűlési képviselőjelöltként. Nem vállaltam, elutasítottam mindkét felkérést, így most az alpolgármesterem lett a Jobbik jelöltje.

Miért szerelt le a rendőrségtől?

Huszonnégy évig voltam rendőr, tizenkét évig általános feladatokat ellátva, tizenkettőt pedig különleges feladatokat, a paksi kommandó parancsnokaként.

Azért is ilyen kigyúrt?

A sport mindig az életem része volt. De visszatérve a kérdésére: már 2010 előtt éreztem, hogy ez a rendőrség, már nem az a rendőrség, Draskovics Tibor belügyminiszteri regnálás alatt azt hittem, hogy annál már nem lehet mélyebbre süllyedni, nos lehetett.

Ez miben mutatkozott meg?

Hogy a politika egyre inkább belefolyik a mindennapokba, és olyan feladatokat bíztak ránk, amelyek nem voltak összeegyeztethetők sem az elveimmel, sem a rendőri eskümmel.

Ha mondana egy példát…

Én voltam az a rendőrkapitány, aki nem voltam hajlandó a traffipaxos rendőrautót lecserélni civil kocsira. Én azt vallottam, hogy ne a büntetés legyen az elsődleges, hanem a megelőzés, a demonstrálás. Viszont a rendőrség költségvetésébe beépítették a büntetést, vagyis kellett a pénz. Szerintem nem normális dolog, hogy a bevételeinket az emberek megsarcolásával teljesítsük.

Azt mondják különben önről, hogy polgármesterként is rendőrként gondolkodik…

Így van. Aki zsarunak születik, az úgy is hal meg. Én sokmindent másként látok, mint egy hosszú politikai előélettel rendelkező személy.

Ez mit jelent a hétköznapokban?

Például azt, hogy amióta polgármester vagyok, tíz büntetőfeljelentést tettem, visszaélések gyanúja miatt.

Ezek az előző polgármester korrupciós ügyei?

Fogalmazzunk úgy, hogy az előző városvezetéshez kapcsolódó korrupciós ügyek.

Bűnügyi rendőrként és jogászként is meg tudom ítélni, hogy ezek az esetek kimerítik a bűnügy fogalmát, mégis olyan nyomozást megszüntető határozatok születtek, amelyeket én a rendőri hivatás szégyenének tartok.

Jó lenne, ha példát is mondana.

Egy Balaton parti területet működtető önkormányzati cégünk egyik vezetője vásárolt egy halászhajót. Ezért a hajóért az önkormányzat kifizetett hárommillió forint plusz áfát. Évekig nem történt semmi a hajóval, évekig ott ringatózott a Balatonon, csak éppen állagában romlott. Aztán elköltöttek még egyszer ugyanannyi pénzt, mint a vásárláskor, felújításra. Cégvezető váltás után az új cégvezető a testület elé állt azzal a javaslattal, hogy az eddig nyolcmillióba került hajót, értékesítsük hétszázezer forintért, mert nem tudjuk használni. Megtettem hűtlen kezelés miatt a feljelentést, majd a rendőrség megszüntető határozatot hozott, mondván hogy a beszerzési ár is megfelelő volt, meg az eladási ár is reális… Kérdem én hogyan?

Ki a vevő?

Egy keszthelyi ember.

De nincs valami politikai kapcsolata?

Nézze, nincs nekem már se kedvem, se türelmem ezeket a szálakat kibogozni.

Arra következtetésre jutottam, hogy felesleges büntetőfeljelentéseket tenni, mert ha van fideszes, vagy a Fideszhez közel álló érintettje az ügynek, akkor a földi halandó úgy sem tud az igazsághoz közelebb férkőzni.

Ha már Fidesz, ha már bűncselekmény, ha már hajó, illetve Balaton, mit szól ahhoz a terjeszkedéshez, ami ugyancsak a kormánypárt oldaláról érkezik, mégpedig Mészáros Lőrinc személyében?

Hallottam én is, vannak is információim is… Hadd meséljek el egy történetet. Mondják a kollégáim, hogy a

Siófok focimeccsén itt járt Mészáros Lőrinc, de még maga Orbán Viktor is. Az első reakcióm az volt, hogy mibe fog ez nekünk kerülni. Eltelt néhány hét, és már jött is a testületi ülés elé a javaslat, hogy támogassuk a helyi futballcsapatot, és meg is szavazta a többség, hogy három éven keresztül fizessünk évi ötvenmillió forintot.

Csak úgy mellékesen jegyzem meg, hogy egy teljesen lecsúszó-félben lévő csapatot támogatunk így… Hallom én is, hogy terjeszkedik Mészáros, napirenden van a hajózási cég kvázi kiállamosítása, a kézilabdacsarnok körüli furcsa dolgok. Ebben a beruházásban, amely nemrég készült el, többszázmillió forintja van a városnak…

És itt is ugye felmerült a felcsúti polgármester neve…

Mondjon nekem valaki valamit, ahol nem merül fel. Mindenesetre szeretnénk hozzájutni ahhoz a pénzhez, amit befektettünk a csarnokba. Én nem a sport ellen vagyok, hanem a mögöttes tartalmat kifogásolom, a sajátos gazdasági érdekeket…

De mi ebben a gazdasági érdek?

Az, hogy

a beruházásokat olyanok végzik, akik ezer szállal kötődnek a politikához. Így landolnak a tao-pénzek a bennfentesi körökben.

De mondok mást is: itt van a Bahart, a hajózási társaság, amelynek negyvennégy százalékban tulajdonosa siófoki önkormányzat. Most az állam igyekszik feltőkésíteni az egyébként nagyon értékes és nyereséges céget, amivel mi nem tudunk lépést tartani, vagyis a részvényeink elértéktelenednek. Nem tudom, hogy mi ezzel a célja az államnak, miért akarja megszerezni a Bahart többségi tulajdonát. Hogy mik a további elképzeléseik, arról csak sejtéseim és áttételes információim vannak. Az biztos, hogy a társaság nagy vagyonnal rendelkezik, a hozzá tartozó kikötők nagy forgalmat bonyolítanak le, illetve a cég telepe, ami egy kis szigetszerű földnyúlvány a Balatonban, nagyon nagy értéket képvisel. Egy ideig az volt a városi pletyka, hogy oda majd Andy Vajna érkezik és vele egy kaszinó, most ez a pletyka elhalványult, de hogy mi lesz vele ténylegesen, azt nem tudom. Ha megtörténik a Bahart állami feltőkésítése, lényegében elúszik az a sok-sok pénz, amit a siófoki önkormányzat belefektetett.

Szóval arról nem tud, hogy ebben lenne esetleg Mészáros Lőrincnek érdekeltsége…

Nem, nem tudok. Azt hallom, hogy megvesz magánkézben lévő kempingeket, vagy éppen az Ezüstpart szállodát.

Siófoknak az is nagy gondja, hogy a szezon mindössze két és fél hónapig tart, a város augusztus után lényegében meghal. Van-e stratégiája arra, hogy ez ne így legyen?

A főszezon az valóban csak két és fél hónap, az viszont nagyon erős, az idén például egymillió fölött volt az itt töltött vendégéjszaka. Amit tehetünk, és meg is tettük az idén, hogy minden hétvégére jelentős programokat szervezünk. Az az akció neve, hogy ha hétvége, akkor Siófok. A másik fejlődési lehetőség, hogy felépítünk – most egy sikeres pályázat után – egy olyan ipari parkot, ami jelentős előrelépést hozhat a város életében. A repülőtérrel szembeni területre próbálunk betelepíteni cégeket, meggyőződésem, hogy szép reményekkel.

Mi van az új városházával, amit Orbán Viktor ígért meg önöknek?

Azt még a választások előtt ígérte, gondolom azóta ez már nem aktuális, mert szó sem esik róla. Írtam ugyan a miniszterelnöknek levelet, de nem kaptam rá választ három éve.

Talán a ciklus végéig megérkezik a válasz. Apropó, ciklus vége… Vannak hosszú távú tervei?

A jelenlegi közéletet figyelve, elkeserítőnek tartom a helyzetet. Napi szinten döbbenek meg azon, hogy mi van, és el se tudom képzelni, bele se akarok gondolni, hogy négy-öt hónap múlva mi lesz. Tekintettel arra, hogy mocskos kampányra kell számítanunk, nincsenek illúzióim afelől, hogy a 2019-es helyhatósági választásoknál sem lehet mást várnunk. Nagyon sok múlik, hogy mi történik jövő tavasszal. Ha a napi szinten kiömlő moslékosvödrök után is az embereknek ez kell, akkor a még megmaradt tisztességes politikusoknak el kell gondolkodni azon, hogy van-e értelme egy ilyen szélmalomharcnak. Mert ez szélmalomharc.

Ha ugyanis azt látom, hogy szétlopják a hazát, de szó szerint szétlopják, hogy állami szintre emelkedik a korrupció, a gazemberség, a tisztességtelenség, és ehhez emberek milliói tapsikolnak, akkor nagyon nagy baj van ebben az országban.

Nem biztos, hogy most olyan időket élünk, amikor a tisztességre, vagy a tisztességes politikusokra szükség van. Természetesen szeretnék egyszer úgy dolgozni, hogy nem ellenszélben kell működnöm. Azt azonban, nehéz feldolgozni, hogy folyamatosan el kell elfogadnom a politikai érdekek megjelenését, hogy most ide kell bedugni egy fideszes céget, vagy valamelyik Fidesz-közeli vállalkozónak kell szerződéses, partneri viszonyt biztosítani. Ilyen körülmények között ugyanis lehetetlen a valódi értékek alapján dolgozni.

1...171819...2718. oldal a 27-ból

FRISS HÍREK

Továbbiak

A hír igaz!

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK

Független Hírügynökség Kft.
Kapcsolat: info@fuhu.hu

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA

© Független Hírügynökség

eskişehir escort sakarya escort eskişehir escort bayan