Kezdőlap Szerzők Írta Lendvai Péter

Lendvai Péter

267 CIKKEK 0 HOZZÁSZÓLÁS

Publicus: minden attól függ, ki tud jobban mozgósítani

A Fidesz egyfajta karantént épített maga köré saját választóiból, akikhez a rossz hírek nem, vagy alig-alig jutnak el – nyilatkozza Pulai András, a Publicus Intézet ügyvezető igazgatója a Független Hírügynökségnek adott interjúban. Ezek az emberek nem tartják korruptnak a pártjukat, vagy ha igen – legfeljebb öt százalékuk , akkor sem szavaznak másra. Pulai szerint Finkelstein halála óta a Fideszből hiányzik a politikai innováció, ezért megelégszik a régi sémákkal, és arra törekszik, hogy a saját táborát, azt a 2,2 millió szavazót mindenképpen elvigye szavazni. A végeredménnyel kapcsolatban Pulai is megállapítja: ma szinte lehetetlen megjósolni, pontosan felmérni, mi lesz a végeredmény, de csekély az esély, hogy az ellenzék alakítson koalíciós kormányt.

Ez az interjú pénteken jelenik meg, de amikor beszélgetünk, még csak kedd dél van…

Ez nem teszi könnyűvé a helyzetemet…

Hát nem, mert nem tudjuk, milyen visszalépések lesznek még a hátralévő napokban. De ezek a visszalépések döntő módon képesek befolyásolni az eredményt? Egyáltalán: eljutnak a választókig?

Igen, ha okosan lépnek vissza, és ezt egymást segítve teszik meg – hozzáteszem, eddig így volt -, akkor érdemben befolyásolhatják az eredményeket. Ma azt számoljuk, hogy, visszalépések nélkül, tíz-húsz helyen tud egyéniben nyerni a baloldali ellenzék, de ezt jó taktikával, vagyis ügyes visszalépésekkel, meg lehet duplázni. Sőt, magas részvétel esetén még tovább nőhet a szám. Ha így lesz, akkor a legvalószínűbb végeredmény patthelyzetet jelent.

Csak az olvasók kedvéért: péntekig még aktualizáljuk a beszélgetésünket…

Azért is fontos ez, mert

a mi szakmánk szempontjából ez a legbonyolultabb, legkiszámíthatatlanabb választás a rendszerváltás óta.

Szinte az összes kutató ezt mondja, és azt is, hogy az egyik legfontosabb tényezőt, a választáson való részvételi hajlandóságot sem lehet pontosan felmérni…

Így van, mint ahogy azt sem, hogy melyik párt hány embert tud még elvinni, hány választót tud mozgósítani. Fontos látni, hogy

van nagyjából egymillió aktív bizonytalan szavazó, akiknek a kétharmada elmenne ugyan szavazni, de kérdés, hogy talál-e magának olyan válasz pártot, amelyikre szívesen szavazna.  

És mi van, ha nem talál: otthon marad, vagy a többségük elmegy, de szétszavaznak.

Az is fontos kérdés, amit ön firtatott, hogy az egymás javára történő visszalépések híre, hangja, eljut-e az állampolgárokig. A múlt hétvégén történt mozgásokról az emberek többsége hallott, tudott, de azért ne felejtsük, hogy az Budapest 1-es választókörzetét érintette, azaz a Belvárost, márpedig ez a körzet az országos érdeklődés középpontjában áll. De ha hasonló visszalépés történik, mondjuk Borsodban, vagy Somogy megyében, arról értesülnek-e egyáltalán az ott lakók.  Biztos vagyok abbn, hogy sokan csak a szavazófülkében fognak szembesülni azzal, hogy ki van húzva egy ember, és akkor kell eldönteniük, hogy mit csináljanak. Valószínűleg az ellenzéknek ez a fajta késlekedése rontja a saját esélyeit is.

Vidéken azért is nehéz lehet a helyzet, mert egy-egy választókörzet hatalmas területen nyúlik el, és biztos vagyok benne, hogy az egymástól távol eső falvak, városok lakói semmit nem tudnak a másikról.

A Fidesz úgy rajzolta meg a választókörzeteket, hogy a saját pillanatnyi érdekeit tartotta szem előtt, nem pedig az adott körzet szociológiai alapvetéseit. Igen, így aztán vannak olyan kacskaringós, tóval, mocsaras vidékkel elválasztott választókerületek, például Heves, vagy Jász-Nagykun megyében, ahol a választókerület két felének semmi köze nincs egymáshoz.

Tovább megyek: Nógrádban hosszában van kettévágva a megye, az egyiknek Balassagyarmat, a másiknak Salgótarján a központja;

olyan területek vannak összerakva, amelyeknek soha nem volt egymáshoz közük,

és a két végpont között 130 kilométer a távolság. Biztos vagyok abban, hogy élnek ott olyanok, akik még soha nem jártak a másik településen. Tehát rettentő távol állnak egymástól, és nem csak fizikailag, gondolatilag is.

Engedjen meg néhány szakmai kérdést. Azt mondják, hogy manapság sokkal több embert kell megkérdezniük ahhoz, hogy megbízható adathoz jussanak.

Ez csak részben van így. A választásokat megelőző egy hónapig lényegében nem tapasztaltunk ilyet. Mostanság igen, de kizárólag a nagyvárosokban, illetve azokban a nagyvárosokban, ahol komoly verseny van, éles politikai verseny a Fidesz és az ellenzék között. Érthető: ezeken a helyeken éri több impulzus a választókat, mind a kutatók, mind a politikai marketing részéről, hiszen itt van érdemi küzdelem, míg például Csornán, ahol senki sem számít ellenzéki győzelemre, ott a kampány hevessége is jóval alacsonyabb.

Arra van-e válaszuk a kutatóknak, hogy miközben szinte szőnyegbombázás-szerűen érték az elmúlt időszakban a Fideszt a botrányos ügyek, a támogatottsága mégsem változott egy jottányit sem.

Az egyik magyarázat az, hogy a Fidesz nagyon erős brandet, nagyon erős elkötelezettségű pártot épített fel, olyan szavazókkal, akiket a nem kormánypárti forrásokból származó hírek nem érdekelnek,

az ellenzéki sajtóból érkező információkat gonosz, ördögi ármánykodásként fogják fel,

ami pedig a saját médiájukból érkezik, azt fenntartás nélkül elfogadják. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a Fidesz egyfajta karantént épített a saját választói köré. A másik magyarázat pedig az, hogy olyan erős érzelmi elkötelezettséget alakított ki a választói körében, ami két márkát jelent, mégpedig magát a Fideszt és Orbán Viktort, amelyen szinte lehetetlen áthatolni.

Mondok erre konkrét kutatási adatot is. Rendszeresen vizsgáljuk a pártok imidzsét, hogy az emberek mit gondolnak az egyes pártokról. Ebből tudjuk, hogy

a Fideszt a szavazói nem tartják korruptnak.

Mindössze öt százalékuk gondolja úgy, hogy létezik ilyen jelenség, de ők is felmentik őket, mondván Orbán biztos nem tud róla, amúgy pedig, mondják, mindenhol vannak korrupt képviselők. Sőt, nem gondolják a Fideszt hazugnak, vagyis nagyjából abban a Fidesz-buborékban élnek, ami egy, a világban nyitott szemmel járó ember számára elképzelhetetlen. Ennek pedig az a következménye, hogy a Fidesz felülről és alulról is korlátos.

Ez mit jelent?

A felülről való korlátot a Fidesz a menekültkérdéssel és magának a miniszterelnöknek a személyével próbálja oldani, mert úgy gondolják, hogy a menekült-ügy minden frontvonalon átcsap, és hatékony is abból a szempontból, hogy az emberek már lassan megijednek minden sálban megjelenő nőtől.

És ez valóban eredményes?

Abból a szempontból nem, hogy a pártpreferenciákat nem alakítja át. Vagyis attól, hogyan értékeli valaki Orbán Viktor szerepét a menekültkérdésben, nem fog átszavazni a Fideszre. Ebből a szempontból totális kudarc a sorosozós, migránsozós, brüsszelezős, CEU-bezárós radikális történet. Vagyis a Fidesz a felülről korlátosságát ezekkel az ügyekkel nem tudta oldani. Az alulról korlátosság pedig ott nyilvánul meg, hogy van ugyan egy tíz-tizenöt százaléknyi tábora, amelynek nem tetszenek a párt dolgai, nem elégedett a kormányzással, eljutottak hozzájuk korrupciós ügyek, az is, hogy maga Orbán Viktor családilag is érintett, de nem fog átszavazni másra. Vagyis

a kiábrándult Fidesz-szavazó lényegében nem létezik, az viszont valós veszély a párt számára, hogy ezek az emberek otthon maradnak.

A Fidesz most azon dolgozik, hogy őket mindenképpen elvigye szavazni. Ha megfigyelte, a kormánypárt kommunikációja az utóbbi hónapokban másról sem szól, csak arról, hogy azt a stabilnak vélt táborát, azt a 2,2 milliónyi embert elvigye szavazni.

A kérdésem továbbra is az, hogy a szélsőséges migránsozás, plusz Orbán Viktor elegendő-e ahhoz, hogy a Fidesz elvigye a táborát szavazni?

A Fidesz abban bízik, hogy ez elegendő. Volt több próbálkozása is a pártnak; Hódmezővásárhely után meg akarták támadni az ENSZ-t, de a szövegkönyvükben ez már nincs benne. Bevezették az oltalmazott fogalmát a politikai kommunikációban, de rájöttek, hogy nem működik, mivel két éven keresztül csak migráns létezett. Próbálkoztak a rezsicsökkentéssel, de egyrészt ezt nehéz kétszer eljátszani, másrészt azért sokak számára kiderült, hogy az, amit ők rezsicsökkentésnek neveztek, az valójában nem az. Az az igazság, hogy

amióta nincs Finkelstein, azóta nincs politikai innováció, és amióta nincs innováció, azóta a Fidesz csak a régi, bevált receptekhez tud visszanyúlni; békemenet, rezsicsökkentés, szociális populizmus, a menekültezés, a sorosozás, meg hát Orbán Viktor.

Bár, ha azt is megfigyeljük, hogy miként pakolgatja a Fidesz az utolsó hetekben a plakátokat, akkor azt is látjuk, hogy az Orbán-plakátok jó részét lecserélték migránsozóra. Szerintem nem ez volt a terv. Feltehetően bemérték, és rájöttek, hogy már Orbán sem működik eléggé. A helyére náci képszerkesztéses, csúsztató plakátok kerültek.

Azt mondja, hogy az Orbán-nimbusz némiképp megrendült?

A Fidesz-szavazók körében stabil a bázisa, az ellenzék körében nyilvánvalóan nagy az elutasítottsága, viszont van egy magas alkalmassági értéke. Azt még az ellenzéki szavazók is elismerik, hogy valamelyest tud kormányozni, legalább nem vezeti falnak az országot. Ezért is volt mindenhol az ő plakátja. De úgy látszik, hogy a népszerűségi hátrány annyira szembe megy az alkalmassági előnnyel, hogy maga a brand már nem működik, vagyis nem hozza azokat a számokat, amelyeket vártak tőle. Ezért cserélik le a plakátjait, persze nyilván nem mindet, mert az már ártana Orbánnak.

Még mindig, vagy megint a szakmáról: az ember azt gondolná, hogy közvélemény csak egy van, csak egy lehet, itt azonban ahány intézet, annyi eredmény, ráadásul nagyon eltérőek, méghozzá politikailag is eléggé meghatározható eltérésekkel. Ez hogy lehet?

A közvélemény-kutatás nagyon trükkös szakma. Többnyire ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel, csak más módon. Mi például telefonon kutatunk, nagyjából ugyanazon típusú szavazókat érjük el, mint bárki más. A legrosszabb és a legjobb vagyoni helyzetben lévőket semmilyen módszerrel nem lehet elérni, ezt csak azért mondom, hogy itt sem mutatható ki különbség az intézetek között. A választ megtagadók többsége nem politikai okokra hivatkozik, hanem azt mondja, hogy éppen valami mással van elfoglalva. De sokféle ok van még, amiről érdemes beszélni.

Kétségtelen, létezik az a jelenség, amely szerint a Fideszt-túlmérik, még mi is, a másik jelenség pedig, hogy a baloldalt alulmérik. Mindkettőnek megvan az oka. A túlmérésnek az, hogy a Fidesz nagyon erős brand, ezen felül főként kistelepüléseken éri fenyegetés is a választókat. Ugyanez a fenyegetettség magyarázza a baloldal alulmértségét, illetve az a tény, hogy a baloldaliság vállalása nem túl népszerű.

Ma büszkén lehet fideszesnek, jobbikosnak lenni, de nem az baloldalinak lenni.

És persze magyarázatul szolgálhat az is, hogy a baloldal pártjai a legsérültebb brandek. Ez igaz az MSZP-re is, és a DK-ra is. Ezt a két jelenséget kell kezelni az adatfelvétel során, és mi ezt úgy tesszük, hogy nyitott kérdésekkel fordulunk a válaszadókhoz, tehát nem adjuk meg a válaszlehetőségeket. A múltban is beigazolódott, hogy akkor tudunk a legpontosabban mérni, ha így kutatunk.

És ez elég magyarázat ahhoz, hogy ilyen különbségek legyenek?

Talán igen, de más cégek munkáját nem akarom kommentálni.

Ha most jósolni kellene vasárnapra, mit tippelne, részvételre, eredményre?

Kevés ennél keresztre feszítőbb kérdés lehet egy kutatóhoz, mintsem hogy jósoljon, már csak azért is, mert az egy másik szakma. De, ha mégis valamit jósolni kell, akkor a mostani állapotról tudok beszélni. Azt nagyjából borítékolni lehet, hogy

a részvétel magasabb lesz, mint négy éve, akkor 62 százalék volt.

Viszont nem is az a kérdés, hogy mennyien mennek el szavazni, hanem hogy melyik párt tudja jobban mozgósítani a választókat. 65 százalék környékén nem tudjuk, hogy ki mozgósított; ha ez a Fidesznek sikerült jobban, akkor nem kizárható a kétharmados győzelme. Ebben az esetben bejut a parlamentbe a Jobbik, az MSZP-Párbeszéd, az LMP, és a DK, a többieknek nincs esélyük. Ha a részvétel 65-70 százalék között lesz, akkor elmondhatjuk, hogy a Fidesz elvitt mindenkit, akit lehet, mert mint mondtuk: felülről korlátos,  tehát nem tud növekedni a szavazóbázisa. Amennyiben az ellenzéki és a bizonytalan szavazók megtalálnak egy esélyes jelöltet, akkor az a párt, vagy szövetség nagyot tud nyerni, és ki tud emelkedni. Ha nem lesz ilyen esélyes, akkor

a bizonytalanok szét fognak szavazni; ma ezt tartom a legvalószínűbb szcenáriónak.

Ebben az esetben az ellenzéki oldalról a Jobbik kapja a legtöbb listás szavazatot, körülbelül annyit, mint négy éve, húsz százalék körül, a második helyre az MSZP-Párbeszéd jön be, 18-20 százalék körüli eredménnyel, őt az LMP, majd a DK követi. Az LMP azért, mert elasztikusabb, kevésbé elutasított, mint a DK, így több is a tartaléka a bizonytalanok között, és a belső tartaléka is magasabb. Az MSZP-Párbeszéd és a DK több egyéni mandátumot fog szerezni, mint a Jobbik, ezért a mandátumszámok közelíteni fognak egymáshoz. Hogyha a részvétel 70 százalék fölött van, akkor lehet a Fidesznek kényelmes többsége, de kialakulhat az a helyzet is, hogy senkinek sincs többsége. Ha a részvétel 72-73 százalék körül alakul, akkor a DK elkezdhet aggódni, könnyen kieshet a parlamentből, mert felülről korlátos, nincs sem belső, sem külső tartaléka. Ez viszont azt eredményezné, hogy a Fidesz nyerne azon, ha kiesne ez a közel öt százalék, és így a patthelyzetet is elkerülné.

Ma tehát annak van a legkisebb esélye, hogy egy olyan koalíciós kormányt kelljen létrehozni, amelynek tagja a Jobbik is?

Én nem látom, hogy ilyen helyzet kialakulna.

Hogy oda ne pisiljünk – kampányhét (6.)

Minden idők legfurcsább kampányának végéhez közeledünk; egy héttel a választások előtt a közvélemény-kutatók is teljesen tanácstalanok. Fogalmuk sincs az egyik legfontosabb adatról: vajon hányan mennek el majd szavazni. Ettől ugyanis, szakértők szerint, alapvetően függ minden; magas részvétel esetén búcsúzhat a hatalomból a Fidesz, de ez veszélyezteti a kisebb pártokat, azokat, amelyeknél a parlamentbe jutás a tét. De furcsa volt ez a kampány azért is, mert minden hétre jutott olyan esemény, botrány, amellyel előre nem lehetett kalkulálni, és amely – normális esetben – döntően befolyásolhatná a végeredményt. De ez Magyarország, itt lábon kihordhatóak a botrányok, nem buknak bele politikusok nyilvánvaló korrupciókba és látványos hazugságokba sem.

 

Az utolsó hét következik, és mi hatodszor rugaszkodunk neki, hogy összeállítsuk az aktuális, éppen magunk mögött hagyott hét furcsaságait, és megpróbáljuk felmutatni azt a görbe tükröt, amely talán nem is annyira görbén tükrözi a magyar politikai valóságot.  Nézzük az e heti, szubjektív, toplistánkat.

  1. 2000 Soros-ügynök Orbán listáján
  2. Mészáros Lőrinc hazaküldi a külföldi tudósítót
  3. Lázár cigányozásban felveszi a versenyt
  4. Hollik a riogatás csúcsára ér
  5. Elbocsájtják a pécsi biztonsági őrt, Kósa miatt

Orbánnak 2000-es listája van

A miniszterelnök, szokásos péntek reggeli, az állami rádió mikrofonállványa előtti nyilatkozatában bejelentette: Soros Györgynek 2000 ügynöke dolgozik Magyarországon azért, hogy a választások után az ellenzék hatalomra kerülése esetén, már júniusban betelepítsen tízezer migránst. A kérdés: vajon ki állította össze ezt a listát, milyen felhatalmazás alapján, és mit akarnak vele kezdeni?  Vagy csak blöfföl Orbán Viktor, mint azt sokan hiszik? És, ha igen, akkor ezt megengedheti magának egy ország vezetője? De, ha nem, ha valóságos a kétezres lista, vajon miért nem tud róla a nemzetbiztonsági bizottság? És miért nem tud róla a belügyminiszter?  Vajon mi lehetett a szelekció alapja? Hogyan figyelték meg ezeket az embereket? Hol van rögzítve a nevük? Mi lesz velük, ha nyer a Fidesz? Elítélik őket hazaárulásért?  Mi tagadás, nehéz már fokozni azt az őrületet, amit a Fidesz, a kormányfő vezérletével migráns-ügyben művel. De, ha a lista vége-felé érünk, láthatják, olvashatják, még Orbán Viktort is felül lehet írni. De most még maradjunk itt: ugye most mindenkit az izgat, hogy – a lista létezése esetén – rákerült-e a neve vagy sem?  Én mindenestre, itt és most, önként jelentkezem, ugyan nem tudom még mit követtem el, de valahol ezt már úgy is megszövegezték. Bacsó Péter, gyere vissza közénk, filmet kellene forgatnod…

 

Mészáros Lőrinc lenni magyar polgármester

Híre ment, hogy a kormányfő pénztárcájaként is aposztrofált felcsúti polgármester – igazán szerény módon, társadalmi munkában, térítés nélkül látja el a tisztséget – testületi ülést tart szűkebb pátriájában, ami ugye – a törvények szerint, már ha ez számít valamit – nyilvános. Ezért aztán a személyes találkozóra esélyt nem adó gázszerelő oligarcha – gázszerelőknek, tetőfedőknek áll a világ – vö: Németh Szilárd – odavonzotta a magyar és nemzetközi sajtó munkatársait. Akik persze nem átallottak kérdéseket feltenni a mi Mészárosunknak, aki pedig derekul helytállt: nem válaszolt semmire és senkinek. És bírta Lőrinc, bírta, ameddig csak bírhatta, de egy ponton túl elszakadt a cérna. Amikor az egyik külföldi tudósító angolul sorozta meg kérdéseivel, kifakadt, és határozottan odavágott az okvetetlenkedő újságírónak: „Menjen haza a saját országába kérdezősködni” – vágta oda a frappáns válaszok mestere, persze magyarul. És igaza van: mit gondol ez a tudósító? Majd pont neki fog válaszolni, ha még a magyar újságíróknak sem felel a kérdéseikre?  Bár, ne legyünk igazságtalanok, távoztában, amint beült a szolgálati, ha jól láttam Mercedesébe, a sofőr mellé, már humoros válaszra is futotta neki: amikor azt firtatták, hogy ha ellenzékbe szorul a Fidesz, akkor is sikeres lesz-e, azt választ adta, hogy még ennél is sikeresebb. Tényleg ne mondja senki, hogy az, akinek így vág az esze, az csak a miniszterelnök strómanja…

 

Lázár cigányozik egyet

Illetve kettőt. Már egyszer ugyanis megtette a miniszterelnökséget vezető miniszter, mégpedig akkor amikor a közmunkások tolvajlásáról nyilatkozott. Emlékeznek ugye? Azt találta mondani, akkor, hogy a közmunkában annyira elfáradnak – nem mondta, hogy a cigányok, csak hát tudunk mi a sorok között olvasni -, hogy mire végeznek, már nincs kedvük lopni. Nemrégiben Orbán Viktor cigányozott egyet Miskolcon, az a szándék már kevésbé maradt rejtve; úgy beszélt belső bevándorlókról, hogy az utalás egyértelmű volt.  De, hogy minden kétséget kizárjunk a kormány szándékait, és gondolatait illetően, Lázár János a héten megkönnyítette az elemzők dolgát: úgy fogalmazott, hogy azt még véletlenül se lehessen félreérteni, vagy más magyarázattal új értelmet adni neki. Azt mondta: képzeljék, mi lenne, ha az országra szabadulna sok ezer migráns, amikor még a cigányokat se tudtuk integrálni, pedig hatszáz éve itt élnek közöttünk. Azt persze nem tudom konkrétan kikre gondolt a miniszter, még az is lehet, hogy párttársára gondolt, aki ugyan ott ül a parlamentben…De nem, jut is eszembe, nem lehet, hogy rá gondolt, hiszen Farkas Flóriánt tökéletesen sikerült integrálni a Fideszbe: az ő kezei közül is milliárdok tűntek el.

 

Hollik a csúcson

A szóvivő –  hirtelen nem is tudom, hogy fideszes, vagy kereszténydemokrata -, aki most egyéni képviselőjelöltként erős kampányban van Budapesten, tényleg a csúcsra jutott. Ahogy azt az első helyen álló miniszterelnök leírásánál jeleztem, még Orbán Viktort is megelőzte a riogatásban. Természetesen nem tudhatjuk, hogy Hollik szóvivő saját kútfejéből származik a gondolat, vagy idegen tollakkal ékeskedik, de akár így, akár úgy: emlékezeteset nyújtott szombati rendezvényén. Tényfeltáró újságírókat megszégyenítően nyomozta ki, hogy a Helsinki Bizottság titokban azon dolgozik, hogy megszerezze a fővárosban üresen álló lakások listáját. És mit gondolnak miért? Naná, hogy azért: oda telepítse be azokat a migránsokat, akik az ellenzék győzelme esetén bevándorló országgá teszik hazánkat. Ők ugye, Orbán szíves közlése szerint, júniusban érkeznek, tehát valahol már a közelben kell várakozniuk. Nyilván feszült figyelemmel követik az április 8-i választásokat – biztos a HírTV-én követik az eseményeket -, és ha megfelelően alakulnak a dolgok, már jöhetnek is; a Helsinki Bizottság jóvoltából kész lakások várják őket. Idegeskedniük nem kell, Hollik szóvivő arról is beszámolt, hogy lesznek olyanok, akiket kiköltöztetnek otthonukból. Elsősorban azok aggódhatnak, akik a Fideszre szavaznak…

 

A biztonsági őr bukása

Kósa Lajos, még azokban a napokban, amikor kimerészkedett otthonából, de már nem mindenütt volt szívesen látott vendég, Pécsre látogatván – mit tesz Isten – egy sor újságíróba botlott, akik ugye a mesés 1300 milliárdról akarták őt faggatni. A tárca nélküli miniszter azonban menekülőre fogta, pontosabban fogatta sofőrjét, aki viszont nem tudta bevenni az éles kanyart, és meghúzta a szolgálati autót. A végeredmény egészen nyilvánvaló: kirúgták az önkormányzat által alkalmazott biztonsági őrt. Tudniillik neki kellett volna szabaddá tenni az utat – értsd: megtisztítani az újságíróktól – ő azonban, mivel késett a miniszter, elszaladt pisilni, ami 73 éves korban nem olyan meglepő szükség. A rossz időzítés viszont, így, az állásába került; az igazság lesújtott rá. De mert Kósában van emberség – látjuk a feleségéről, majd utóbb az édesanyjáról is gondoskodni akart potom nyolcszázmillióval – , ezért arra kérte a pécsieket: vegyék vissza a biztonsági őrt. A szigorú vezetés azonban egyelőre hajthatatlan, nem foglalkoztatja tovább. Annyi humanitás, remélem, azért mégis szorult beléjük, hogy az őrnek biztosítanak legalább egy jó urológust.

Ma nem antiszemitizmus van, hanem antimigránsizmus

A magyar autoriter politika halálos ellenségnek tekinti az ellenzéket –  nyilatkozta Radnóti Sándor Széchenyi-díjas esztéta, irodalom-kritikus a Független Hírügynökségnek. És bár a migránsozás lényegében a zsidózást helyettesíti – ezért mondja, hogy nem antiszemitizmus van Magyarországon, hanem antimigránsizmus -, mégis helytelennek tartja, ha minden szélsőséges politikát Hitlerre redukálunk. Orbán politikáját nem azonosítja a fasizmussal, hiszen szabadon beszélünk, írunk. És noha  a Fidesz sok szélsőséges gondolatot átvett a Jobbiktól, egyelőre nem gondolná helyesnek, ha a demokratikus ellenzék szövetséget kötne a Jobbikkal. A jövő vasárnapi választásokkal kapcsolatban azt mondja Radnóti: az lenne a jó, ha a Fidesz megalázó győzelmet aratna…

 

Másfél évvel ezelőtt nyilatkoztad azt az atv-ben, hogy ennek az orbáni hatalomnak szüksége van az ellenségképre, és ezt csak azért említem meg, mert Ungváry Rudolf a minap éppen erről beszélt, hozzátéve, hogy Orbánnál Soros György helyettesíti a zsidót. Te eddig nem jutottál, de beszéltél arról, hogy erősödni fog az ellenségkép-gyártás.

Természetesen: Magyarországon a zsidót, a kapitalistát, Szlovákiában, Romániában a magyart képviseli Soros, mint azt lehet látni és olvasni. Mindenképpen azt, aki nem mi vagyunk, az idegent; ebben az értelemben a migráns is a zsidót képviseli. Ma nem antiszemitizmus van, hanem antimigránsizmus. Ma már láthatunk olyan feliratokat, különböző ákom-bákomokkal felrajzolva, hogy migráns go home, miközben lényegében egyetlen migránst nem látnak, így aztán nincs kinek hazamennie, de a propaganda, látjuk, hihetetlenül hatásos és erős. Ezt különben abból is lehet látni, hogy egyetlen ellenzéki párt sem mer fellépni Orbán menekült-politikája ellen, mert az egyenlő lenne a politikai öngyilkossággal.  Ami az ellenségképet illeti: Karl Schmitt német filozófusnak, Hitler olthatatlan hívének volt az elmélete, hogy

a politika tulajdonképpen nem más, mint az ellenség meghatározása, az ellenség kijelölése, ki a barát és ki az ellenség, a politika nem más, mint egy ellenségfelismerő rendszer.

Karl Schmitt azt sem habozott kijelenteni, hogy itt halálos ellenségről van szó, akit el kell pusztítani. Ez lényegében teljesen leírja a magyar autoriter politikai propagandát, amely halálos ellenségnek tekinti az ellenzéket, ami a kampányban abban mutatkozik meg, hogy azt hangoztatják: ha nem mi jövünk, ezek, Magyarország ellen fellépve telehordják migránsokkal az országunkat.

Autoriternek fogalmaztad meg ezt a rendszert, miközben egy náci gondolkodóra hivatkoztál…

Hát igen, ez egy bonyolult kérdés. Van egy másik, egyáltalán nem náci gondolkodó, Leo Strauss, akinek van egy híres kifejezése, a reductio ad Hitlerum, s joggal helytelennek tartja, ha minden szélsőséges politikát Hitlerre redukálunk. Én nem azonosítom Orbán politikáját a fasizmussal. Nyilvánvalóan vannak fasisztoid vonásai, hiszen szélsőjobboldali politika, vannak analógiák, de itt ülünk a kávéházban és szabadon beszélünk, és nem kell vigyáznom a hangomra, nem kell óvatosnak lennem, tehát ez nem egy fasiszta rendszer.

Ahhoz, hogy azzá váljon, tovább kell fokozni az ellenségkép gyártást?

Igen, a szavak helyett tetteknek is kell következniük, olyan tetteknek, amelynél az, aki egy kávéházban beszélgetve ilyen témát hoz szóba, számíthat arra, hogy az asztalba be van építve egy lehallgató készülék, és arra is számíthat, ha kiteszi a lábát a kávéházból, akkor letartoztatják. Ilyen veszély márpedig nincsen.

Az a fenyegetés, ami március 15-én elhangzott Orbán Viktortól, az nem ilyen fenyegetés?

Nem, az nem ilyen. Találgatja mindenki, hogy a régi barátnak szóló üzenet volt, vagy csak egy általános, mozgósító felhívás. A börtönök nincsenek tele politikai foglyokkal.

Ezek szerint úgy látod, hogy az ellenségkép-gyártás ellenére ez egy élhető ország, és az alkotó számára nyugodtak a körülmények?

Sajnálattal azt kell mondanom, hogy a középosztály számára élhető ország. Ugyanakkor nagyon nagy a leszakadt réteg, sokan ezt harminc százalék fölé teszik, számukra evidensen nem élhető ez az ország, és az is világos az alkuban, hogy igaza van annak, aki azt mondja, ezeket Orbán otthagyja az út szélén. Ez tökéletesen így van. Ezzel a réteggel nincs semmi elgondolás, időnként kapnak valamicske borravalónak számító juttatást, ami viszont számukra hatalmas pénznek tűnik, és ezért úgy érzik érdemes hallgatni, netán rájuk is szavazni.

Az említett interjúban beszéltél arról is, hogy az értelmiségnek egyfajta felelőssége. Mi a felelőssége ma az értelmiségnek?

Végiggondolni, és értelmezni a helyzetet. Azt viszont egyáltalán nem gondolom, hogy az értelmiségnek feladata lenne tanácsot adni a politikának. Igaz, nem mindig ez volt a véleményem, de ma már egyetértek azokkal, akik úgy vélik, hogy az értelmiség közvetlenül ne akarja befolyásolni a politikát, a politikai aktoroknak ne adjon tanácsokat, amelyeket – a tekintélyével alátámasztva – szinte kötelezőnek tekint.  Négy évvel ezelőtt én is benne voltam egy társaságban, amely nyomást gyakorolt a politika egyik szereplőjére, hogy kössön szövetséget egy másikkal, mégpedig azért, hogy létrejöjjön az összefogás. Egyszer – ma is azt hiszem –, meg kellett ezt próbálni, az értelmiség tanácsára vagy anélkül, amikor még nem volt olyan mélyen beépülve a „nemzeti együttműködés rendszere”, és Orbán még csak négy éve uralkodott. Ma már senkinek sem adnék konkrét politikai tanácsot.

De miért nem?

Azért, mert ugyan a politikust és a nem feltétlenül pártpolitikai értelemben vett politikai aktivistát is értelmiséginek tekintem, de ő az egész életét erre szánja, és ezért felelősséget is vállal. Én írom a magam, politikailag nem feltétlenül értelmezhető elméleti műveit, vagy irodalomkritikáit, és nem helyes, hogy egyszer-egyszer kilépve belőle beleszólok mások dolgába. Természetesen elmondom, leírom a véleményemet, ha megkérdeznek, azt is megmondom, kire fogok szavazni, mint egy közéleti értelmiségi, s ebből le lehet vonni következtetéseket, de recepteket nem adok.

Ma már nem is írnál semmiféle petíciót? Csak azért kérdezem, mert arról is nyilatkoztál korábban, hogy ha ilyet tesznek eléd, az kötelesség-szerűen aláírod.

A petíció értelmiségi feladat. Tiltakozni bizonyos dolgok ellen, azt meg kell tenni, így tehát ezt továbbra is tartom.  Az ilyen aláírás nem tartozik abba a közvetlen nyomásgyakorlásba, mint amikor egy író azt mondja egy politikusnak, hogy ne te legyél a vezető, hanem valaki más, vagy amikor egy filozófus barátom arról beszél, hogy a Jobbikot is el kell fogadni partnernek. Nem adnék ilyen tanácsot.

Nem gondolod, hogy jó az ötlet, vagy inkább mert félsz ezt kimondani?

Nem félek, hiszen éppen most válaszoltam a Magyar Narancs körkérdésre, amiben ezt a kérdést firtatják.

És?

Fele-fele a megítélés. Aki úgy kezdi a válaszát, hogy nehéz kérdés, arról  már tudom, hogy végén odajut: meg kell kötni ezt a kompromisszumot. Aki rögtön azzal kezdi, hogy nem – ilyen Ludassy Mária, Iványi Gábor, Nádas Péter, Hajós András és én, azok határozottan ellenzik ezt a szövetséget. De a konkrét politikai következtetést a politikusoknak, illetve a választó népnek kell meghoznia.

Akkor te nem osztod azt a véleményt, hogy a Fidesz, alias Orbán Viktor lényegében minden szélsőséges gondolatot átvett a Jobbiktól?

De, ezt gondolom, és kétségtelenül olyan helyzet alakult ki, amikor a Jobbiknak döntenie kell, hogy vagy fut a pénze után – ezt is megteszi különben, hiszen ő az egyetlen párt, amelyik azt mondja, hogy Orbán menekült-politikája helyes, és azért az, mert ez a mi  politikánk, amelyet ellopott a Fidesz tőlünk -, vagy, más tekintetben, megy a közép felé. Hosszútávon nem zárom ki, hogy egy valaha szélsőjobboldali pártból demokratikus párt váljon, de ma nem ez a helyzet.

Amikor a szélsőjobbról és a Fideszről beszélünk, akkor arról is beszélünk, hogy mindez hova tarthat, ha a Fidesz marad hatalmon?

Az egyik lehetséges út az, hogy folyamatosan és fokozatosan radikalizálódik a helyzet, és eljutunk egy Putyin-Erdogan féle irányba; reductio ad Putyinum, reductio ad Erdoganum. Ezt nem hiszem. A másik lehetséges szcenárió az volna, hogy kompromisszumot kötnek a társadalom nem rájuk szavazó többségével, ezt sem hiszem. Azt gondolom, hogy marad az, ami ebben az elmúlt nyolc évben kialakult, a hideg polgárháború, a látens hadiállapot. Bizonyos posztokat még, amelyekre szükségük van, a következő négy évben meg fognak szerezni; ilyen lesz az önkormányzatok államosítása, a bíróságok teljes bedarálása, ugyanakkor érdekük az is – mint ahogy nagyon sok autoriter rendszer így működik –, hogy a demokratikus felszínt megőrizzék. Ez azt jelenti, hogy a szabad választást megtartják, mint a demokratikus rendszer egyetlen maradékát, természetesen úgy, hogy kiaknázzák a nem fair előnyöket, s a választáshoz elengedhetetlenül szükséges információkat a sajtó elsöprő többségének kézbentartásával blokkolják. Azt hiszem a pangás állapota fog bekövetkezni, ami nem lesz sokkal rosszabb, de semmiképpen nem lesz jobb.

Mivel magyarázod azt, hogy miközben szinte szőnyegbombázás szerűen érték a Fideszt a különböző botrányos ügyeinek kiteregetései, mégsem rendült meg a tábora?

Erre csak általánosságokat tudok mondani, a társadalom végtelen apátiáját. A leszakadottaknak, a több, mint harminc százaléknak a teljes politikai inaktivitása az egyik oldalon, a középosztály láthatóan jobb életfeltételei, mint négy, vagy nyolc évvel ezelőtt, amely, még ha lelkiismeret-furdalása is van a leszakadó rétegek miatt, akkor is lehetőségeket teremt a számára, Mindez politikai közömbösségbe, vagy politikai apátiába torkollik. Ez persze egy cinikus következtetéshez vezet bennünket, ahhoz ugyanis, hogy még a legmegveszekedettebb Fidesz-hívő is tudja, hogy a pártjának vezetői lopnak, csak éppen azt mondják, hogy mindenki lop, ilyen a politika, ezt tudomásul kell venni, ha leváltanánk őket, jönne a következő, az még éhesebb lenne, még inkább lopna, és így tovább. A politikai cinizmus a válaszom a kérdésedre.

Jól érzem azt, hogy némiképp te is rezignáltabb vagy a korábbi önmagadhoz képest?

Nézd, egzisztenciális okai is vannak ennek, a Kádár-korszak idején volt egy kedves mondásom, aminek az eredetét nem tudom, de a történet így szól: a Horthy-korszakban egy kommunista perben, valakit életfogytiglanra ítéltek, az utolsó szó jogán azt mondta: csak az a kérdés, kinek az élete fogytáig. Akkoriban, harminc-negyven éves koromban ezt bízvást mondhattam, most azonban már kevésbé. Ettől is vagyok némiképp rezignáltabb. Nagyon nem szeretném persze a szememet az Orbán-kormányzás idején lehunyni, nagyon jó lenne, ha láthatnám a bukásukat és a pusztulásukat, de erre semmilyen garanciát nem látok.

A hetven év fölöttiség, ami ennyire megvisel?

Csak ennyiben. Matematika ez, semmi több. Azaz kisebb az esély, hogy egy hosszú távra berendezkedő autokráciát túlélek, mint negyven éves koromban.

Meddig működhet ez az autokrácia?

Van Marczali Henriknek egy általam kedvelt mondata, amit sokszor szoktam idézni, aki a török világról írta, hogy ezek a tarthatatlan állapotok százötven évig tartottak. A világ persze ebben az értelemben is felgyorsult, s ha optimista akarok lenni, akkor azt látom, hogy csökken a Fidesz támogatottsága, csökken a lelkesültség, a Fidesz-hívekben is növekszik az apátia, az ő várakozásaiknak sem felelt meg ez a rendszer, zavarba kerülnek a nemzetközi lelepleződésektől, nem kellemes érzés, hogy a világ homlokán negatív értelemben táncol Magyarország, a legrosszabb példák közé tartozik Európában, miközben az emberek szeretnek büszkék lenni a hazájukra. Mindez együtt, belső bizonytalanságot okoz. Ezért, ha azt a kérdést tennéd fel nekem, hogy mi lenne az optimista várakozásom a hamarosan esedékes választásokra, akkor azt mondanám, hogy egy magalázó győzelmét tartanám valószínűnek és reménytelinek, amely mind számunkra, mindazoknak, akik résztvesznek a dologban, mutatja azt, hogy nincs már az az erő, amiben korábban hittek.

A Fidesz megalázó vereségéről beszélsz, nem?

Nem, a Fidesz olyan győzelméről, amely egyben meg is alázná. Se nem kétharmad, se nem abszolút győzelem. Ezt tartanám egy olyan jelnek, amely reményeket táplálna az emberekben.

Ez ma az optimizmus, a megalázó győzelem?

Igen, ez lenne az optimális szcenárió

De ez a megalázó győzelem is azt jelentené, hogy megmarad még ez a befelé forduló politika.

Igen, marad ez a bezárkózás a nemzeti hagyományokba (amelyek ismeretéből persze általános iskolában is megbuknának), az onnan ki nem tekintés, a sérelmi politika, az örök sértődékenység, az örök frusztráció. Ezt különben tökélyre vitte az orbáni kormányzás. Orbán abban rendkívül tehetséges, hogy megérezte ezt a lehetőséget, megérezte a magyar társadalomban ezt a lehetőséget, rájátszott legrosszabb vonásaira, kibányászta a legrosszabb ösztönöket, amelyek az emberekben vannak, és ezért van az, hogy ma menekültek nélküli menekült-gyűlölet van Magyarországon. Azért még hadd beszéljek azon reményeimről is, amelyek talán valamiféle ellensúlyt kínálnának. Jó lenne, ami persze csak reményem, ha bejutna a Parlamentbe a három kispárt, az Együtt, mint baloldali liberális, a Momentum, mint jobboldali liberális, az LMP pedig mint baloldali zöldpárt. És az is jó lenne, ha Karácsony Gergelynek sikerülne majd az a vállalkozása, amelyre valóban van esélye, azt gondolom ugyanis, hogy valódi sansza lenne jövőre megszerezni a főpolgármesteri címet.

Az írói munkádban most már teljesen kizárod a politikát?

Annyiban nem, hogy ha megkérdeznek, válaszolok, mint most neked. Ezt egy értelmiségi feladatnak tartom, hogy a kérdésekre válaszoljak. És azt is gondolom, hogy az irodalomkritikáimban beszivárog az aktuálpolitika is.

Úgy tudom, mostanáig Bécsben, egy könyvtárban dolgoztál, egy nagy könyvön munkálkodsz.

Látod, annak semmi köze a politikához, a tájról szól, a táj filozófiájáról, mióta van, mert ez is egy történelmi képződmény, hogy mióta érzékeljük tájként, ha kinézünk, és hegyeket-völgyeket látunk. Ezekkel a kérdésekkel fogom eltölteni a következő éveket.

És akkor ez nem tájkép csata előtt…

Remélem, hogy nem.

Rácsok és kamerák vigyázzák Czeglédy Csabát

Nem lepte meg Hankó Faragó Miklóst, Czeglédy Csaba ügyvédjét, hogy védencét képviselőjelöltsége ellenére visszavitték az előzetes letartóztatásba. Az viszont annál inkább, hogy milyen gyorsan lefolytatták az eljárást. Szerinte törvénysértő módon került vissza Czeglédy a börtönbe, és számos jel utal arra, hogy politikai okok állnak az egész ügy mögött. 

 

Meglepetésként érte, hogy kiengedték ügyfelét a börtönből?

Nem, mert a két alapvető feltételnek megfelelt. Az egyik az volt, hogy összegyűljön az országgyűlési képviselő-jelöltté váláshoz szükséges ajánlás, és miután Czeglédy Csaba régi közszereplője a szombathelyi politikának, volt már alpolgármester is, így nem volt kétségem afelől, hogy ez sikerül neki – két nap alatt gyűlt össze több, mint nyolcszáz aláírás -, a másik feltétel pedig az volt, hogy a mentelmi jog alapján, őt szabadlábra kell helyezni. És bár az ügyészség ezt szerette volna megakadályozni, minden törekvése megvolt rá, de nem tudta meggátolni a törvény érvényesülését. Az egy nappal későbbi, a szabadulása utáni őrizetbevétel pedig szerintem törvénysértő volt.

Éppen azt akartam kérdezni, hogy meglepetésként érte-e önt, hogy Czeglédyt visszavitték a börtönbe?

Nem. Csak azt nem gondoltuk, hogy ezt ilyen rapid módon, egy napon belül meg fogják tenni. Arra számítottam, hogy egy ideig szabadlábon lesz, és majd csak néhány nap után találnak ki valamit, de ez mindössze huszonnégy óra lett.

Nem hibázott az ügyfele azzal, hogy az első útja a Hír TV-be vezetett, abba a hitbe ringatva magát, hogy a nyilvánosság védelmet jelent a számára?

A nyilvános szereplés sem büntetőjogi, sem egyéb szempontból nem értékelhető.

De politikailag igen…

Politikailag igen. Ebből is látszik, hogy ez az ügy politikai jellegű, ebben a tekintetben mindenképpen. Hosszú elzártság után élt azzal a lehetőséggel, hogy a nyilvánossághoz fordul, képviselőjelöltként szinte kötelessége is volt megszólalni. Ne feledje, hogy Szombathely jónéhányezer polgára elvárta tőle. Azt meg egészen nevetségesnek tartjuk, ő is, én is, hogy amikor őrizetbe vették, az őrieztbevétel indoklásakor újra előadták a szökés, elrejtőzés veszélyét. Miközben megadta az pontos elérhetőségét, visszakapcsoltatta a mobiltelefonját azonnal, ahogy szabadon engedték, és megadta a számát a nyomozónak. Jellemző, hogy amikor újra őrizetbe vették, ezen a számon hívták fel. Ennyire elrejtőzött.

Az hogyan lehetséges, hogy egy másik, gyilkossági ügyben előzetesben lévő személynél a bíróság nem találta kifogásolhatónak, hogy az illető, aki szintén képviselőjelöltté vált, szabadlábon kampányolhasson?

Hogy miként lehetséges, nem tudom, csak azt, hogy az eset több, mint furcsa. Már, ha összehasonlítom Czeglédy Csaba ügyével. A gyilkosság ugyanis olyan súlyos bűncselekmény, amelynél az előzetes letartóztatásnak a törvényben rögzített különös feltételei jó eséllyel fennállhatnak. A mi esetünkben sosem álltak fenn ezek a különös feltételek, azaz nem volt szökési kísérlete, sosem állt fenn a szökés elrejtőzés veszélye, a bűnismétlés veszélye, illetve a másokkal való összebeszélés, a bizonyítékok elrejtése, megsemmisítése nem jöhet szóba, mert a bizonyítékokat a nyomozók elvitték. A cég megszűnt létezni, fogalmilag kizárt megismételni a bűncselekményt, és más bűncselekményt meg egyébként sem akart elkövetni.

Magyarul egyetlen ok sem állt fenn, ami az újbóli letartóztatást indokolta volna.

A másik ügyet nem ismerem, de ha jól emlékszem valamilyen minősített emberölés gyanúja áll fenn, ott azért ezek a dolgok felmerülhetnek. Nézzük az ügyet más szempontból: jelenthetett-e veszélyt a büntetőeljárásra nézve, ha Czeglédy szabadlábon van? Az eljárás ugyanis április 8-át követően minden további nélkül folytatható. A nyomozás már 2015 júliusában megindult, a hatóságoknak pedig, érdekes módon majd két évvel később, már a kampányhoz közeledve jutott eszükbe, hogy Czeglédyt őrizetbe vegyék. Vajon miért ez a néhány hét hiányzott a nyomozó hatóságoknak? Egyszerűen nem értem.

Szerintem pedig érti.

Hát persze.

Lehet, hogy túl sokat tud a védence… Amúgy, jut is eszembe, most is volt, aki összekapcsolta Czeglédy Csaba nevét a Magyar Nemzet által feltárt üggyel. Arra gondolok, amely szerint hatalmas összegeket menekítettek ki az országból készpénz, vagy gyémánt formájában, hogy aztán a pénz visszatérjen, szállodákat és egyebeket vásárolva belőle tisztává váljon. Szóval azt hallottam, hogy ebben az ügyben is lehettek információ Czeglédynek. Lehettek?

Én ilyenről nem tudok, de hozzá kell tennem, hogy nem is ismerem Czeglédy Csaba közéleti, vagy magánéleti tevékenységét. Kollégák vagyunk, mindketten ügyvédek, jó viszonyban egymással, de természetesen nem ismerem a körülötte lévő viszonyok mindegyikét. Ezt sem, ha van egyáltalán alapja a híresztelésnek.

Térjünk vissza a fő ügyhöz. Követett el valamilyen bűncselekményt Czeglédy?

Védőügyvédként más szerepet töltök be, mint mikor a közélet részese voltam. Ezt csak azért mondom, hogy közéleti szereplőként azt gondoltam, hogy semmilyen kérdés elől nem szabad kitérni. De nem akarok a védői szerepemből kilépni, így a válaszom az: Csaba a leghatározottabban állítja, hogy semmilyen bűncselekményt nem követett el. Azt objektív tényként tudom mondani, hogy jogerős, adóhatósági határozat, amely ebben a témában születhetett volna, nem volt. Tehát nincs ilyen, sőt olyan példákat tudok mondani, amelyek a mi álláspontunkat erősítik meg. 2014-15-ben folyt nyomozás, azt egy másik hatóság végezte, mégpedig ugyanabban a témában, ami ennek a bűncselekménynek is a tárgya, és megállapították, hogy a Humán Operátor valós gazdasági tevékenységet végez, ennek megfelelően megszüntették a nyomozást. Tehát, megismétlem, nem merült fel bűncselekmény gyanúja. Vagy tudok mondani olyan nemleges adóhatósági határozatot, amely arra az időszakra vonatkozik, amely ennek a mostani eljárásnak az időszakát fedi le, és amely az áfára vonatkozóan nem tett megállapítást. Márpedig, ha nem tesz megállapítást egy adóhatósági vizsgálat, az azt jelenti, hogy nincs mit megállapítani, nincs marasztalásra ok, mert rendben van minden. Ez egy jogerős vizsgálati eredmény. Ezen felül van egy ügy Veszprémben, amelyet még Vida Ildikó döntése alapján telepítettek a veszprémi adóhatósághoz, ott pedig a 2011-es évet vizsgálják, és 2012 júniusa óta folyik az eljárás; lassan elévül. Sőt a vizsgált időszak háromnegyede már elévült, nem is tudnak megállapítást tenni, ott a meghozott határozatokat többször is hatályon kívül helyezték, ott most egy harmadszor megismételt eljárás folyik.

Ön politikus volt, méghozzá két évtizeden keresztül, nyilván más volt az akkori politikai élet, mint a mai…

Ég és föld…

Azt akartam kérdezni, hogy az ön számára egyértelmű-e, hogy Czeglédy Csaba esetében a háttérben politikai okok húzódnak meg?

Nem emlékeszem olyanra a 2010 előtti időkben, vagyis akkoriban, amikor még politizáltam, hogy egy internetes portálról, vagy kormányközeli lapból előbb értesül a védelem arról, hogy a nyomozóhatóság milyen tevékenységet végez, vagy milyen döntést hoz az adott ügyben. Márpedig ez most sokadszor történt meg. Tehát én

az ügyészség álláspontját gyakrabban ismerhetem meg a Pesti Srácokból, minthogy arról okirati anyagot kapnék,

azaz, mint védő tudomást szerezné.  Ez régebben egyáltalán nem volt jellemző. Rendkívül aggályosnak tartom a jogállam szempontjából.

Azért, ha visszaemlékszünk a Kulcsár-ügyre, ott is előfordultak ilyenek…

Igen, bár a politikai szereplők akkor is ugyanazok voltak.  Az mindig káros, hogy ha egy büntetőügyben a politika megjelenik valahol az eljárásban. Jogállamban nem szabadna megtörténnie. Eljárásjogi szempontból pedig olyan súlyos hibák, mulasztások, szándékosnak tetsző törvénysértő dolgok történtek, amelyek számomra egyértelművé teszik, hogy itt kell lennie egyéb megfontolásnak is.

Ez azt is jelenti, hogy a védőügyvéd eszközei elfogynak, ha a politika belelép ebbe a mezőbe?

A védőügyvéd eszközei egyébként is hamar elfogynak sajnos. Fegyveregyenlőségről ma már nem beszélhetünk. Erről jut eszemben, hogy a mai magyar jogszabályi környezetben egyre inkább visszaszorulnak a védőügyvédi lehetőségek, azok az eszközök, amelyeket az állampolgárok védelmében igénybe vehetünk. Azt meg kell szoknunk, hogy a politika részéről  beleszólnak, hogy egy ügyvéd ellássa-e valakinek a védelmét, hogy valamit megtegyen, vagy éppenséggel ne tegye meg. Azt kell mondanunk:

el a kezekkel a védőügyvédi tevékenységtől, mert az állampolgárok jogbiztonsága az első.

Czeglédy Csaba képviselő-jelöltsége most hol tart?

Még képviselőjelölt.

Tehát nem lépett vissza.

Nem. Ugyanúgy lehet rá szavazni, mint a többiekre.

De nincs olyan helyzetben, hogy kampányoljon, vagy bárkivel egyeztessen.

Ez így van, de vannak munkatársai, akik segítenek neki ebben. De a lényeg az, hogy az ő képviselő-jelöltsége megkérdőjelezhetetlen.

Tettem kísérletet rá, hogy készítsek vele interjút, a büntetés végrehajtás továbbította is a kérésemet, Czeglédy Csaba hozzájárult a beszélgetéshez, ám az ügyészség elutasította az interjú elkészítését. Ez azt jelenti számomra, hogy hermetikusan el akarják zárni őt a nyilvánosság elől.

Ez történik. Nem csak a nyilvánosság elől zárják el hermetikusan és a választók elől, hanem magán a büntetés-végrehajtási intézeten belül is lényegében el van zárva. Egy nagyjából tíz négyzetméteres zárkában vannak ketten, és tavaly június 13-a óta folyamatosan kamerás megfigyelés alatt tartják, senkivel nem találkozhat személyesen az intézményben, ami lehetősége van az, a telefonálás.

Az teljesen törvényes, hogy az ügyészség eltiltja attól, hogy nyilatkozzon? Császy Zsolt esetében simán megkaptam az engedélyt…

Sajnos a jogszabályok megengedik, hogy az ügyészség megvonja az engedélyt. Az intézmény maga is tilthat, mondván a lehetőség sérti a rendet, az ügyészség pedig a nyomozás érdekeire tud hivatkozni. Formális értelemben tehát jogszerű, az már egy másik kérdés, hogy más esetekben megadják az engedélyt. Most sem nagyon értem a hivatkozást, mert nem hinném, hogy a lassan három éve tartó nyomozást egy ilyen interjú akadályozni tudná. Vagyis a valódi, az igazi ok nem feltétlenül az, mint amire a törvény alapján hivatkoznak.

Azt tudjuk, hogy Czeglédy Csaba rálépett néhány fideszes sarkára, többek között ott Szombathelyen, például azzal, amikor azt mutatta be, hogy az egyik kormánypárti potentát drogozik. Ez lehet az alapvető ok, amiért, úgymond a Fidesz számára nem kívánatos személy az ügyfele?

Hát nem hiszem, hogy ezt bárki meg tudná mondani, azokon kívül persze, akik a háttérből irányítják a folyamatokat. Azt azonban tudom, hogy amikor Czeglédy Csaba őrizetbe került tavaly június 13-án, az köztudott volt, hogy néhány napon belül esedékes a városi közgyűlésen a stadionépítéssel kapcsolatosan, hogy több mint egymilliárd forint értékű visszaélést bizonyító okiratokat bemutasson, és a letartóztatással ezt megakadályozták. Azt is lehet különben mondani, a tények legalább is erre utalnak, hogy

az őrizetbe vétellel azt is meg akarták előzni, hogy az akkor esedékes fizetéseket a diákmunkások számára kiutalhassa.

Csak hát elszámította magát a hatóság, mert Csaba az előző hét pénteken a többségnek átutalta a járandóságát. Ezért aztán alig maradt diák, aki nem kapta meg a fizetését, mert egyébként szerintem az volt a terv, hogy sok-sok tanuló maradjon hoppon. Így azonban csak pártucat diák maradt, aki nem kapta meg a bérét.

Arról is beszélt Czeglédy a Hír TV-ben, hogy kiszabadulása után kapott egy dossziét, ami a Elios-ügyről szólt, de még nem volt ideje elolvasni.  Azóta vajon sikerült?

Ha lehet, inkább megőrizném azokat az információkat, amelyek a rendelkezésre állnak. Legyen elég annyi, hogy a hatóság több tekintetben is téved. Ennél bővebben nem szeretnék erről beszélni.

De a választásokig várható bármiféle új információ?

Ezt nem tudom megmondani, mert ilyen jellegű egyeztetés nincs közöttünk.

Arra azért hajlandó válaszolni, hogy ez is közrejátszhatott abban – tudniillik az, hogy Orbán Viktor vejével kapcsolatos dokumentumok kerültek a kezébe -, hogy ilyen gyorsan utánanyúltak Czeglédynek?

Erre csak azt tudom válaszolni, hogy az ügyészség képviseletében eljáró ügyész, amikor az újbóli őrizetbe vételéről döntöttek, kifejezetten hangot adott annak, hogy milyen rossz néven vette Csaba Hír TV-beli szereplését. Egyértelmű szemrehányást tett, hogy miért ment el a stúdióba, és miért adott interjút. Ami azért is szereptévesztés, mert ennek aztán végképp semmi köze nincs a büntetőeljáráshoz, nem lehet az előzetes letartozatás okaként megjelölni.

Ön igazságügyi államtitkár volt. Mennyire van most szétrombolva a magyar igazságszolgáltatás?

Meglehetősen rossz helyzetben van. Még egy-két évvel ezelőtt lehetett azt mondani, hogy legalább a bírói kar intakt maradt, nem befolyásolja a döntéseket kívülről semmilyen nemkívánatos körülmény, ma már sajnos ezt nem lehet elmondani. Az igazságügyi tárcának az egyik legnagyobb értéke az volt évtizedeken keresztül, hogy abban olyan szakmai testület működött, amelynél a jogszabályalkotás erős szakmai alapokon nyugodott. És mindegy, hogy ki volt hatalom, ezt az értéket őrizte a minisztérium. Ma a jogszabályok többsége úgy születik, hogy egy képviselő egyszercsak arra ébred, hogy fantasztikus törvényt talált ki, vagy éppen repülőgépen ülve, laptopjába írva alkot meghatározó jogszabályt. Ezek aztán nem mennek át a közigazgatási egyeztetésen, a szakma nem tud róla véleményt nyilvánítani. Ebből adódóan a színvonaluk olyan is, amilyen.

Ungváry Rudolf: Orbán egy toxikus vezér

Ungváry Rudolf politikai elemző szerint Orbán Viktor tökéletesen elfoglalta a szélsőjobb pozícióját Magyarországon. A Független Hírügynökségnek adott interjújában azt állítja: a magyar miniszterelnök épp olyan toxikus vezér, mint Hitler volt, aki képes megmérgezni a hallgatóságát. Az ilyen elveket valló vezetőnek mindig szüksége van ellenségképre, ezért is lépett be ebbe a szerepbe – lényegében az antiszemitizmust helyettesítve – Soros György. Természetesen ma már nem lehet nyíltan ilyen nézeteket vallani, ezért a beszédmód is rejtőzködőbb. Egyszerűen nem tud másként viselkedni, előbb utóbb ez lesz a veszte. De ahhoz, hogy demokratikus vezetése legyen majd az országnak le kell számolni ezzel a mai politika vezetéssel és a gazdasági hátterével, keményen, a visszamenőleges törvényhozástól sem megriadva.

 

Politikailag meglehetősen indulatos embernek ismertelek meg. Most van benned indulat?

Alapvetően félénk vagyok, de elviselhetetlennek tartom, ha a társadalmi életben valakik a kizárólagos igazságosság vagy a kizárólagos hatalom letéteményeseként lépnek fel. Az indulataim ebből következhetnek.  Ez a rendszer, ugyanúgy, ahogy 1945 után a kommunisták, kizárólagossági igénnyel lép fel. A hatalom kizárólagos jogát követelik. Ezt azonban nem lehet gondolatiság, eszme nélkül végrehajtani. Vagyis azt állítom, hogy azokban, akik ma a hatalmat bitorolják, világnézet is munkál.

És honnan jön ez a világszemlélet?

Mélyen magyar talajból nőtt ki. Magyarország ama részének világából, metaforikusan szólva a Váli-völgy ágynemű szagú szobáiból, amely mindig is jobboldalias volt. Ez a jobboldaliasság mélyen gyökerezik a magyar társadalomban. És ha valaki valamelyest jobboldali, az nyitottabb a szélsőjobboldaliság felé, azaz kevésbé irritálja a saját szélsősége, aki pedig baloldalias, azt kevésbé irritálja a szélsőbaloldaliság.

Meglehetősen súlyos állítás ez, tudniillik azt állítod ezzel, hogy mindannyionknak vannak szabad vegyértékeink a szélsőségek felé.

Megfogalmazhatod így is, mivel az emberi lélek esendő. Nagy kiszolgáltatottság, igen mindannyionkban ott lévő kiszolgáltatottság az, hogy ott van bennünk ez a kísértés. Persze a két kísértés nagyban különbözik; a baloldaliság valamivel közelebb van a felvilágosodáshoz, a jobboldaliság meg valamivel messzebb. Ezzel különben azt is állítom, hogy a két kategória csak egymáshoz viszonyítva létezik.

Amikor a bennünk lévő szélsőségről beszélünk, vajon nem ezt felismerve utasítja el Orbán Viktor a politikai korrektséget?

Kezdjük onnan, hogy minden kultúra elnyomás következménye. Politikailag korrektnek lenni – nem abban az értelemben, ahogy ezt Nyugaton túlhajtották, – irtózatos erőfeszítést igényel. Aki természeténél fogva nem toleráns, annak nagyon sokat kell tanulnia, tudnia, belátnia ahhoz, hogy egy kicsit mértékletesebb legyen. Egy baloldalinak mindig jobban vigyáznia kell, hogy ne váljék áldozata a szélsőbaloldaliságnak, hiszen nagy csábítás a felvilágosodás tökéletes megvalósítása. Egy jobboldalinak azért kell vigyáznia, nehogy – képletesen szólva – vissza akarja vezetni a társadalmat az őserdőbe. Ebből következik, hogy a fasizmussal szemben össze lehet fogni a bolsevikokkal, viszont a bolsevizmussal szemben nem lehet összefogni a fasizmussal. Azért, mert a demokrácia a felvilágosodás terméke, tehát közelebb áll hozzá a bolsevizmus, mint a fasizmus. Orbán tökéletesen elfoglalta a szélsőjobboldaliság helyét a mai Magyarországon. Egy olyan Magyarországon, amelynek többsége jobboldalias. Ebből nem következik, hogy mindenki beveszi a szélsőjobboldaliság orbáni maszlagját, de termékeny talajra talál. 1945 után a nyílt szélsőjobb megnyilatkozásokkal nem lehet már tömegméretekben sikeres lenni, mert a fasizmus/nemzetiszocializmus történelmi vereséget szenvedett a II. világháborúban. Emiatt az ilyen jellegű késztetések álcázottan jelennek meg. A szakirodalom ezt már felismerte, és – többek között –a „demokrácia 2.0” (azaz a második változatú demokrácia) és a toxikus vezér fogalmát használja a leírására.

Kit neveznek toxikus vezérnek?

Azt, aki meg tudja mérgezni a saját szélsőséges világlátásának a szóhasználatával a potenciális választóit. Orbán, akárcsak Hitler, tipikus toxikus vezér … Ha Orbán beszél, áttételes, rejtekező beszédmódban teszi, amelyben saját szélsőjobboldaliságát leplezi. Teljesen azonban ezt sohasem lehet leplezni, de azok, akik nincsenek kulturálisan – és sok egyéb szempontból –, felvértezve ezekkel a „toxikus sugallatokkal” szemben, azok áldozatul esnek a vezérnek. Tökéletes példája ennek a Békemenet egyik úriasszonya. Arról beszélt, hogy nem véletlen, miként is szerezte Simicska a vagyonát, amiből aztán tud Orbán ellen támadni. Száműzte az emlékezetéből, hogy Simicska éppen Orbán támogatásával szerezte a vagyonát. Ma abban a meggyőződésben él, hogy Simicska Orbán után lett vagyonos. Hasonló tévesztés es, mint amit például a német társadalmat nagy részét elfogta 1933-ban Hitler hatására. Akkor még lehetett nyíltan zsidózni, ma már nem lehet. De egy szélsőjobboldali toxikus vezérnek ellenségképre van szüksége; enélkül nem tudja legitimálni magát.

Ezért van most Soros?

Soros az antiszemitizmus helyett van. A funkciója ugyanaz, mint a zsidónak volt annak idején, a Harmadik birodalomban.

Magyar Bálint teljesen tévesen állítja, hogy ez az uszítás csak cinikusan használt eszköz. Persze, de ilyen politikai termék volt annak idején az antiszemitizmus is. És ilyen politikai terméket csak olyanok képesek hatékonyan használni, akiknek lelke mélyén ott van a szélsőjobboldaliság ellenségképző kísértése. Éppen ez az oka, hogy Orbán nem is tudna másként viselkedni, és ez is lesz majd a veszte. Megy előre a maga útján, és azt kell mondanom, minél rosszabb lesz, annál jobb.

Annál közelebb a vég?

Gyorsabban túlesünk rajta.

Van egyáltalán olyan elem, amit Orbán nem vett még át a Jobbiktól?

Nem a Jobbiktól vette át, hiszen az később jött létre, hanem átvette a fasisztoid világképet: a vezérelvet, a tekintély elvet, az erő elvét, a kirekesztés elvét, amely tárgya az állandóan változó célcsoportok. Az orbáni politikai réteg megszállt minden intézményt, amelyek a fékeket és ellensúlyokat szolgáltak, féktelen nacionalista propagandát folytat, és a latin fasizmusokra emlékeztető módon, még szakrális legitimációra is igényt tart. Ezt a Jobbik nem tudta ellensúlyozni, mert nyíltabban akarta csinálni, ami nem hozott elég szavazatot. Felismerték, hogy semmi keresnivalójuk a szélsőjobboldali térfélen, mint ahogy korábban Orbán is felismerte, hogy semmi keresnivalója nincs a liberális térfélen. Az a tévképzet, hogy a demokráciának csak a liberalizmus és a baloldaliság az igazi záloga – márpedig a baloldali és liberális politikusok egy része így gondolkodik még ma is -, Orbánban hamar megérlelte a felismerést, hogy ilyen hülyékkel nem érdemes szövetkezni, és villámgyorsan döntött.

Ez azt jelenti, hogy ha szüksége lenne rá, ugyanilyen gyorsan vissza tudna állni a liberális oldalra?

Ugyan nincs csodálatosabb az embernél, de az is igaz, hogy kutyából nem lesz szalonna.

Történelmi tapasztalat, hogy ha a bolsevista megbánja, amit tett, akkor nem bűnbánatot gyakorol, hanem azt vallja, hogy hibát követett el, és liberális, baloldali demokratává válik. Ha egy fasiszta bánja meg, amit tett, ezt inkább bűnként, nem pedig hibaként fogja fel. Az ilyenek útja inkább a valláshoz vezet.

Arra nincs igazán tapasztalat, hogy fasiszták mélyen demokratákká válnának. Miközben a volt kommunisták között számos ilyet találunk. És én hitelt is adok nekik. De akkor hitelt kell adnom annak is, ha netán egy szélsőjobboldali fogja ezt megtenni. Ezért is nagy feladvány a harminc százaléknyi baloldali és liberális demokraták számára, hogy mit kezdjenek a Jobbik középre húzódásával. Tény, hogy ma Magyarországon nincs demokratikus jobboldali pártképződmény. Itt egy tátongó piaci rés van. Az összes eddigi kísérlet, hogy konzervatív pártot hozzanak létre, a dugába dőlt. Ma az a helyzet, hogy a magyar jobboldali embereket egy szélsőjobboldali rendszer a maga oldalára tudta állítani (ahogy ez a náci Németországban is egykor lejátszódott). Többek között azért is, mert a baloldaliak, liberálisok az illúzióik, a naivitásuk miatt erre abszolút felkészületlenek voltak.

Ezt hogy érti?

Hagyták, hogy a szélsőjobboldal sajátítsa ki a nemzeti kérdést, az emberek biztonságérzetének kérdését. Hangadó részük még a legutóbbi időben is, a migráció kérdésében egy fundamentalista, a migrációval szembeni kritikátlanul befogadó magatartást képviselt. Ettől mára az összes nyugati demokrácia eltávolodott. A migrációval az euro-atlanti demokráciák meg fognak birkózni, ahogy a fasizmussal is megbirkóztak – noha ez se lesz kezdetben diadalmenet. Az iszlám valóban nagy kihívás, hiszen az európaihoz képest koraibb fázisban lévő kultúra hordozója. Ha nagy tömegben és rövid időn belül érkeznek ebből a világból, lehetetlen integrálni őket. Erre vágta a szemembe Tamás Gáspár Miklós, egyik képviselője a mutáns, bolsevista fundamentalizmusnak, hogy „a kultúrára hivatkozni a legújabb fasiszta trükk”. Ebben az állításban benne foglaltatik ennek a fajta baloldali, liberális rétegnek veresége, amely nincs felkészülve arra, hogy a kultúrának, a nemzeti hovatartozás érzelmének iszonyatos jelentősége van. Éppen

ezért tudta Orbán, a maga toxikus szerepével szinte az egész magyar jobboldali társadalmat megtéveszteni. Ez a jobboldal most fokozatosan ábrándul ki belőle, és e kiábrándulás farvizén jön be a Jobbik a centrumba.

A kérdés az, hogy mit kezdjen ezzel egy pragmatikus politikus? Csak szövetkeznie kell vele, nem? Ha pragmatikus. Ha elvhű, akkor azt mondja, hogy kutyából nem lesz szalonna. Tudjuk, hogy a politika különleges mesterség. És bár nem lehet erkölcs nélkül politizálni, de mérlegelni kell. Voltak ilyenek a történelemben, nevezhetjük velejéig erkölcstelennek is őket, de mindig osztani, szorozni kell, mit nyerünk és mit veszítünk.

Ezzel azt is mondod, hogy, ha az a prioritás, hogy az Orbán-kormányt le kell váltani, akkor a Jobbikkal meg kell kötni a kompromisszumot.

Igen, de ezt én félve mondom. Mert én is tudom, hogy milyen borzalmas késztetések lapulnak egyes jobbikos politikus mögött. De Horn Gyula 56-os szerepvállalása sem változat azon, hogy 1990 után erőszakos, de pragmatikus, demokrata politikus lett, miközben politikai szörnyeteg volt ’57-ben. Tehát az osztás és a szorzás nagyon nagy kérdés, mert a társadalmi életben nem számokkal osztunk, hanem érzelmekkel.

Kimondható-e az, hogy a magyar népnek vezérre van szüksége, és Orbánban megtalálta a mag – igaz, toxikus – vezérét?

Említettem, hogy a magyar lakosság nagyobbik része jobboldali. Ebből pedig következik a nagyobb biztonságra, a határozott hierarchiára való törekvés, vagyis olyan jellemvonásokra, amelyek a baloldalisághoz képest archaikusabbak.

Akkor viszont nem is fog ez megváltozni, hisz ezek a tulajdonságok megmaradnak fontos értékmérőként…

De ezek nem negatív tulajdonságok. Csak a baloldaliak kevésbé teszik a hangsúlyt az irányítottságra, az erőre, a hierarchiára. És amíg ezek a dolgok egyensúlyban vannak, addig mindkét oldal demokratának mondható.

Azt is állítod tehát, hogy normális demokratikus állapotok akkor lesznek Magyarországon, ha létrejön egy konzervatív, igazi jobboldali párt?

Ha erőre kap egy jobboldali formáció. Mert jobboldalinak lenni nem kevésbé demokratikus, mint baloldalinak lenni. Csak éppen másként.

Azt is mondhatjuk, hogy ha a toxikus vezér lelép, akkor a hátrahagyott párt már képes lesz demokratikusan vezetni az országot?

Erre Spanyolországon kívül nem volt példa. A spanyol király, mint jobboldali demokrata kézben tartotta a dolgokat, és odacsapott, amikor kellett. De Gaulle, vagy Churchill is piszkosul jobboldaliak voltak, de ha kellett, ők is odacsaptak a szélsőjobbnak. Magyarországon viszont ma nem lehet tudni, hogy ha egy mutáns, fasisztoid erőt a véletlen következtében le lehet váltani, és nem következik egy tabula rasa egy új nürnbergi perrel a fasisztoid orbáni erőkkel szemben, akkor képes lesz-e bárki kormányozni az országot a továbbra is működő orbáni párttal és hatalmasra nőtt gazdasági hátországával szemben. Ezt kétsége vonom.

Tehát: el tudom képzelni a Jobbikkal való összefogást, el tudom képzelni még azt is, hogy vele a demokraták többséget alkotnának, de ha ez megtörténik és nem csinálnak egy új nürnbergi pert, amelyben lefejezik az orbáni politikai osztályt, többek között visszamenőleges törvénykezéssel, nem nyilvánítják semmissé az orbáni alkotmányt, nem ítélik el a politikai hatalom bűnszövetkezetben elkövetett kisajátítóit, ha nem semmisítik meg ennek a bűnszövetkezetnek a gazdasági oligarchiáit, akkor alig hiszem, hogy ez az ország kormányozható marad. Ez a toxikus vezér által irányított politikai osztály, az a része, amely teljesen átadta magát neki, vele a mögötte álló jobboldaliak látens tömege egy idő után vissza fogja szavazni őket.

De maradjunk a jelennél: ha sikerülne megakadályozni, hogy Orbánnak abszolút többsége legyen – akár a Jobbikkal, vagy nélküle -, akkor Orbánnak így kell megoldani, hogy az országot végleg és teljesen kisajátítsa. És ezt meg is fogja csinálni. Azaz, ha megmarad kormányon, meg fogja találni a módját, hogy egy erdogani típusú, valójában mutáns fasiszta rendszert véglegesítsen Magyarországon.

Ne tévedjünk, akkor meg fogja akadályozni, hogy létrejöhessen bármilyen összefogás, tönkreteszi a Klubrádiót és a Népszavát, olyan halotti csöndet kényszerít az országra, amely hosszú távon kontraproduktív. Ezért az utódaink meg fogják élni a rendszerváltást, de amely lehet, hogy füst és lángok között valósul meg.

Csengeri Szabóné: vagyon van, örökség nincs

A Független Hírügynökség több cikkben is foglalkozott Kósa Lajos különös, ezerháromszázmilliárd forintos ügyével, az azzal kapcsolatos 800 millió forintos ajándékozási szerződésekkel és az ügy más furcsaságaival.

Elsőként készítettünk telefonos interjút a Kósa Lajos által „csengeri háztartásbeliként” említett Szabó Gábornéval, aki jelenleg Svájcban tartózkodik, ahol betegségét kezelteti és   ügyeit intézi.

Szabó Gáborné a Független Hírügynökségnek ma telefonon azt mondta, hogy szemben a sajtóban eddig megjelent állításokkal, neki nincs külföldön vagyona, sem részvényei, sem vállalati részesedése. Az örökségi ügyben talán a legérdekesebb új fejlemény, hogy Szabóné szerint nem örökségről van szó, hanem vagyonról, melynek egy részéhez hamarosan hozzájut, s ebből kívánja rendezni a kapott baráti kölcsöneit valamint a Kiskun Tender Kft.-vel szemben fennálló tartozását.

Korábban szó volt arról is, hogy mind Kósa Lajost, mind pedig Orendi Mihályt beperelte külföldön a titoktartási szerződés megszegése miatt. Szabó Gáborné most azt közölte a Független Hírügynökséggel: Kósa Lajos valóban Svájcban írta alá a  titoktartási megállapodást. Kósa svájci látogatását bizonyító dokumentumokkal, filmfelvétellel a jövő hét elején áll elő Szabóné. Orendi Mihály Magyarországon, nevezetesen Debrecenben írta alá az okmányt. Erről nem kaptunk további információt.

A kormánynak falaz az ügyészség? – Czeglédy nem szólalhat meg

Hiába kért interjút a Független Hírügynökség az előzetes letartóztatásban lévő Czeglédy Csabától, és hiába egyezett bele a képviselőjelölt ebbe: az ügyészség nem járult hozzá a beszélgetéshez. Czeglédy korábban nyilvánvalóvá tette, hogy tudna a kormánynak kellemetlen dolgokról beszélni.

Lassan egy hónapja, hogy Czeglédy Csaba előbb kiszabadult az előzetes letartóztatásból, majd villámgyorsan visszakerült a börtönbe, mégpedig Szegedre. Az ügyről annyit érdemes felidézni, hogy adócsalással vádolják a szombathelyi ügyvédet, nevezetesen azzal, hogy az általa működtetett diákszövetkezet foglalkoztatottjai után nem fizette meg az adót, illetve a diákok bérét sem egyenlítette ki. Czeglédy emiatt kilenc hónapja került előzetesbe, miközben határozottan tagadja az ellene felhozott gyanúkat.

Fordulat látszott az ügyben akkor, amikor elindult az országgyűlési választásokon, és munkatársai segítségével össze is szedte a jelöltté váláshoz szükséges támogatói aláírásokat. Ennek következtében megszerezte a mentességet, és a törvényi előírásoknak megfelelően szabadon engedték, hogy részt vehessen a választási kampányban. Első útja a börtönből a Hír tv-be vezetett, ahol, bízva a nyilvánosság nyújtotta védelemben, hosszan beszélt saját ügyéről, annak – szerinte – manipulatív voltáról, de ezen felül említést tett arról is, hogy számos, Fidesz-ellenes dokumentummal rendelkezik.

Többek között az Elios-ügyről is kapott iratokat,

amelyeket még nem volt ideje áttanulmányozni. Nem is lett; már másnap megjelentek a nyomozók a lakásán és visszavitték az előzetesbe.

A történet attól is érdekes, mivel időközben egy másik képviselőjelöltté vált személyt is szabadon kellett engedni, az illetőt egy brutális gyilkossággal hozták összefüggésbe. Az ő esetében azonban nem látta indokoltnak a bíróság a fogva tartást, szabadon kampányolhat, nyilván egészen április 8-ig. Ebből a szempontból égbekiáltónak tűnik az a határozat, illetve bírósági döntés, amely Czeglédynek ugyanezt a jogot – egy kisebb súlyú bűncselekmény gyanúja mellett – nem biztosítja.

A Független Hírügynökség a történtek után a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságához fordult, hogy biztosítson lehetőséget a fogvatartott Czeglédy Csabával interjút készíteni. A sajtóosztály vezetője, Orosz Zoltán őrnagy – ha ezzel nem ártunk neki – rendkívül készséges és segítőkész volt, pont úgy, mint amikor Császy Zsolt esetében kértünk, és kaptunk engedélyt arra, hogy a börtönben készítsünk vele interjút.

Ismereteink szerint a kérésről nyilatkoztatták Czeglédy Csabát, aki

egyértelmű igennel válaszolt a kérésünkre, azaz szívesen állt volna a rendelkezésünkre.

Volna, mert mint kiderült: az ügyészség nem járult hozzá ahhoz, hogy Czeglédy megszólalhasson. Azt a hivatalos levelet juttatta el a büntetés-végrehajtáshoz és a védőügyvédhez, hogy „nem járul hozzá a sajtó útján történő nyilatkozattételhez”.

Az ügyészség lojalitását ismerve a hatalomhoz igazán nem lepődhetünk meg a döntésen; tudjuk, hogy Czeglédy tudna esetleg a kormánynak, Fidesznek kellemetlen dolgokról beszélni. Az ügyészség hozzáállását jól mutatja, hogy azon a tárgyaláson, amikor Czeglédy Csaba újbóli letartóztatásáról döntöttek, az ügyészséget képviselő jogász, szerintünk kiesve szerepéből, felrótta Czeglédynek, hogy szabadulása után nyilatkozatot adott a Hír tv-nek. Mert ugyan mi köze lehet az ügyészségnek, milyen alapon fogalmaz meg véleményt azzal kapcsolatban, hogy valaki szabad emberként mit csinál, hol szerepel, kinek nyilatkozik?

Szabóné: Kósa nem kérte, csak elfogadta a 800 milliót – interjú a csengeri asszonnyal

A leghíresebb csengeri asszony Svájcból üzeni, hogy megvan az örökséget igazoló okmánya, hogy Kósa és Orendi hagyja abba a hazudozást, mert már többmillió frank büntetést kell így is fizetniük, mivel megszegték a Svájcban aláírt titoktartási kötelezvényt. Hagyják békén családját, fiait, unokáit, még nem volt elég, hogy a férje ráment erre az ügyre? – mondta a Független Hírügynökségnek adott interjúban Szabó Gáborné, akit szerdára várnak az Aradi utcában a rendőrök kihallgatásra, de ő már nem akar sem adományozni Magyarországon senkinek további összegeket, és haza is csak akkor jönne, ha muszáj.

 

 

Mit üzen azoknak, akik szurkolnak magának?

Először is, hogy rám fér. Egyébként pedig teljesen igazunk van, mert mi ezt a pénzt tényleg megkaptuk. Sok jogvita volt, sok mindenről le kellett mondanunk, de a pénzzel mi rendelkezünk, van róla okirat, rendelkezünk vele. Még harminc, vagy hatvan nap, és minden a kezemben lesz.

Tehát ön most külföldön tartózkodva, miközben az egészségét ápolja, intézi azokat az ügyeket, amelyek igazolják, hogy örökölte ezt a nagy vagyont?

Igen, igen. Az ügyvéd úr – Helmeczy László – L.P. – meg is kapja folyamatosan ezeket az iratokat, és tartja a kapcsolat a svájci ügyvéddel. Bíróság fogja kiadni nekünk mindenről, hiteles másolatban azokat az ügyiratokat, magyar nyelven, amelyekben szerepelnek az összegek.

Minden pénzzel rendelkezni fogunk, ahogy mondtam, 30-60 napon belül legkésőbb.

Akkor ismételjük el: ön 60 napon belül hozzá fog jutni ehhez az 1300 milliárdnyi forinthoz.

Még a többihez is hozzájutunk.

Mert még ezen felül is van még pénz?

Igen. Igen.

De egyelőre ez a sok pénz magának csak keserűséget okozott…

Eddig. Ráadásul egy ember életébe, férjemébe, került, amit Kósa Lajosnak is köszönhetek. Meg a rengeteg hamisítványnak, amit kitesznek az internetre, meg e-mailekről, amit levesznek az én levelezésemből.

Azt hogyan?

Orendi Mihály hozzáfért a leveleimhez, mert mindig megbíztam benne. Mindig a segítségemre volt, mivel tanácsadói szerződést is aláírt, és most mindent kiadott.

Orendi aláírt egy titoktartási szerződést a svájci ügyvéd előtt, miszerint egymillió svájci frankra büntethetik, ha bármit elmond. Ugyanezt Kósa Lajos is aláírta Svájcban.

És ezen felül még sok mindent aláírt, amit svájci közjegyző hitelesített.

Tehát most vannak olyan okiratai, amelyek azt igazolják, hogy Kósa Lajos mindenről tudott, és biztosan hihetett abban, hogy a pénzhez hozzájut?

Igen. Igen. A bank és semmilyen vállalat nem fog arról közleményt kiadni, hogy nekem mim van és mim nincsen, mert az a tényállás, hogy nekem semmilyen külföldi érdekeltségem nincsen. Ezt mindenhol el akarom mondani. Ez szükséges ahhoz, hogy az életünket meg tudjuk védeni. Azzal ugyanis, hogy Magyarországon tudni fogják, hogy rendelkezünk az összeg fölött, a gyermekeim és én magam is életveszélyben leszünk. Kósa Lajos mindig ezt mondta nekünk, 2012 októberétől, mióta ismerjük egymást, hogy ha ezt valakivel tudatjuk, onnan kezdve a gyermekeimet is elrabolhatják. Ezért aztán jó, ha csak nagyon szűk körben tudatosodik az emberekben, hogy ilyen vagyonnal rendelkezünk.

Kósa Lajos ezek szerint pontosan tudta, hogy milyen hatalmas összegről van szó.

Igen. Igen.

Miért bízott meg ön Kósa Lajosban? Illetve miért őt bízta meg a pénz kezelésével?

A Magyar Fejlesztési Bankon keresztül szerettem volna megvásárolni egy hotel részvényeit, de nem tudtuk megvenni, mert nem állt rendelkezésemre a pénz. Közben a hotel csődbe ment, és nagyon sokáig pereskedtünk a Magyar Fejlesztési Bankkal. Ebben kértem Kósa Lajostól segítséget, én kerestem meg őt Orendi Mihályon keresztül.

Azt akartam elérni, hogy a bank álljon el a szerződéstől, mert nem tudom megvenni a szállodát. A hotelt meg akarta venni egy osztrák üzletember is, de a bank nem adta el neki, hanem inkább velem kereskedett. Végül százmillió forintban egyeztünk ki a bíróságon, nekem ezt a százmilliót meg kellett volna fizetnem, de nem volt rá keretem, a mai napig sincs. Ebben kértem a segítségét, így ismerkedtem meg vele. Ezt követően már egyre több dologról beszélgettünk, állandósult a kapcsolatunk, így meséltem el neki, hogy én miből akartam kifizetni a szállodát, és egyre több bizalmas információt osztottam meg vele.

Meddig volt Kósával harmonikus, jónak mondható a kapcsolata?

2016 februárjában volt velünk kint utoljára külföldön. 2017 februárjában, vagy márciusában, már nem tudom pontosan, volt nálunk Csengerben, egy számomra ismeretlen sofőr hozta. Utána már nálunk nem jelentkezett egyszer sem, telefonon beszéltünk. 2016 októberében két alkalommal is kint voltunk Svájcban, akkor is folyamatosan tartottuk a kapcsolatot. 2017 novemberében Svájcból voltak itt, ügyvéd, bankár és egy családtagnak mondható ismerősünk, akkor még beszéltem Kósa úrral telefonon. Az ügyvéd három napig maradt, hogy elrendezzük az adományok hivatalos iratait, mert Csenger városának akartam adni adományokat, az egyháznak, a Johannita rendnek, a református gimnáziumnak…

Ha már ajándék. Úgy tudom, hogy az Orendi Mihálynak felajánlott nyolcszázmillió forintos ajándék szerződés még érvényben van, nem?

Nincs még egyik szerződés sem felbontva, ez most fog megtörténni, itt külföldön. Most már nem szeretnék sehova adományt adni, legfeljebb Csenger városának, ahova gondolom, és egy pár embernek, akik rendesek voltak velem, illetve ott állnak a családom mellett.

Sok embernek szerettem volna segíteni, de most már erről letettem. Azt az 50-60 millió eurót azoknak az embereknek juttatom, akik ebből talpra tudnak állni.

Visszajön Magyarországra?

Azt remélem, hogy a vagyonom alapján meg fogom kapni azt a státuszt bármelyik országtól, hogy ne kelljen visszamennem.

Magamat is, meg a családomat is szeretném biztonságban tudni. Magyarországon nem érzem jogbiztonságban sem magamat, sem a gyermekeimet. Egy ember, mint mondtam, már meghalt, otthon a gyermekeimet is baj érheti. Az egész családomat ki akarják írtani.

Azzal ugye tisztában van, hogy hazajön, előzetes letartóztatásba kerül?

Igen. És én ott halnék meg, mert egyébként is beteg vagyok. Mondom, tudom, hogy arra készül a Fidesz, hogy az egész családot kiírtsa. Nekik az lenne az elégtétel, ha engem a férjem mellé temetnének, mert akkor már mondhatnák, hogy csalás volt az egész.

Azt azért nem gondolnám, hogy a Kósa Lajos ki tudna keveredni ebből az ügyből. Ott volt önnel a közjegyzőnél, igaz?

Igen, ott volt. Minden közjegyzői díjat én fizettem. Most különben sorra keresik fel azokat a családokat, akik segítettek nekem, de ahogy én tudom, Nyíregyházán senki nem vallott ellenem, mert amit adtak nekem, segítségként adták. Hogy azóta mit tudtak elérni nem tudom, mert újra felkeresték őket, hogy valljanak ellenem.

Miért Budapestre jöttek közjegyzőhöz?

Ismertem a közjegyző urat és megbízom benne. Én akartam, hogy ennél a közjegyzőnél készüljenek az okiratok, és mindent foglaljunk írásba.

Az hogy történt, hogy Kósa Lajos feleségének, Porkoláb Gyöngyikének ajándékot akart adni?

Úgy történt, hogy Kósa Lajos felajánlotta, mindenben segít, abban is, hogy a családom és én biztonságban legyünk, én pedig úgy gondoltam, hogy ezt valamilyen formában viszonozni kell. Én ezzel viszonoztam. A két és félmillió euróval.

Tehát nem Kósa úr kérte.

Nem kérte, csak elfogadta.

És az Orendi Mihály?

Ő akkoriban nagyon sokat segített. Most viszont olyan információkat adott ki, amik nem is voltak igazak. Például, hogy én kegyelmi kérvénnyel fordultam a köztársasági elnökhöz. Miért fordultam volna, amikor nem voltam elítélve? Innen egyébként, ahol most vagyok, az uniós bírósághoz adják ki Luxembourgba, hogy egymillió svájci frankot, esetenként négymillió svájci frankot követelnek Orendi Mihálytól és Kósa Lajostól is. Épp azért, mert információkat adtak, miközben aláírtak egy titoktartási szerződést. Ez most be lett adva. Mert ez már tarthatatlan. Tarthatatlan, hogy egy egész családot kikészítettek. Az én férjem meghalt. Ő azért adta át egy személynek az iratokat, mert azt remélte a nyilvánosság megvéd bennünket Kósáéktól.

Mert akkor már szemben álltak egymással?

Igen.

Merthogy lefoglalták januárban az iratokat?

Igen. Meg elvitték a karikagyűrűmet, a pénztárcámból az utolsó fillért. Én súlyos beteg voltam akkor, a gyermekeim felhívták Kósa Lajost, aki azt mondta a következő hét szerdáján tud segíteni. De aztán már soha nem segített és beszélni sem lehetett vele.

Miért volt önnél házkutatás?

Nem szeretném most pontosan elmondani, de egy útépítő cég, a Kiskun tender küldött nekem a számlámra, kölcsönként pénzt.

Ez a hatvan, vagy hetven millió forint, ugye?

Igen, de erről nem szeretnék most beszélni.

Mondja: volt olyan, akit ön becsapott?

Kit csaptam volna be? Azzal mindenki tisztában volt, hogy hosszú éveken keresztül mindenhol csak segítettem. Az utolsó két évben nekem segítettek pármillió forinttal. Olyanok, akik korábban ennek a tízszeresét kapták tőlem.

Amit ön adott, azt az örökségből adta? Volt olyan része az örökségnek, amihez korábban hozzáfért?

Igen, volt, amit megkaptam. Egy családi barát segített a későbbiekben, vagy bankkártyával, vagy ha kiutaztunk tízezer euróval. Én most már azt szeretném, ha rendbe lenne minden. A tizenkét éves gyermekem pszichésen beteg, pedig egy élsportoló volt eddig, most meg nem áll meg a köhögése. Nem akar elmenni edzésre, nem törődik a tanulással, semmivel. Az unokáim szintén ilyen állapotban vannak. A lányomat a nyomozók vegzálják, egyik fiam sem mer hazamenni, mert nem tudják, hogy milyen kreált ügyet fognak rájuk kenni, csak azért, hogy bármit megtudjanak rólunk. De a lényeg most az, hogy van olyan dokumentum a kezemben, ami mindent igazol.

Ez miről szólna?

Azt igazolja, hogy semmit nem csaltunk.

Vagyis, hogy létezik az örökség.

Igen. Igen. Ezzel az egész viselkedéssel annyit ért el Kósa úr, hogy ebből a pénzből, egy pár család támogatásán kívül, semmit nem akarok Magyarországra vinni. Azokat, akik segítenek rendesen, hivatalosan meg szeretném ajándékozni, de otthonra már semmit nem szeretnénk befektetni. Ez biztos.

És haza sem akar jönni.

Nem. Csak, ha muszáj.

Nyolcszázmillió Kósa feleségének, majd mamájának és munkatársának is

A befolyással  való üzérkedés bűntényét a magyar törvények szerint még az is elköveti, aki a jogtalan előny ígéretét elfogadja – ezt mondja Helmeczy László ügyvéd annak az interjúnak a második részében, amelyet a Független Hírügynökségnek adott.  Ebből a részből az is kiderül: nem pusztán Kósa Lajos feleségének, majd édesanyjának, hanem Orendi Mihálynak is készült nyolcszázmillió forintos ajándékozási szerződés. Orendi sportvezető volt Debrecenben, lényegében munkatársa volt Kósának, és most is helyettese a Korcsolya Szövetségben. Az ügyvéd, arra kérdésre, hogy lesz-e eljárás Kósa Lajos ellen a következőket válaszolta: ebben az országban, egy hivatalban lévő miniszter ellen?  Helmeczy éppen ezért nem tanácsolja Szabó Gábornénak, hogy hazatérjen a választások előtt Magyarországra, mert őt bizony előzetes letartóztatásba helyeznék.

 

Ott fejeztük be, hogy ön szerint Kósa Lajosnak is ott kellett lennie a közjegyzőnél, amikor a megbízási szerződés elkészült.

A megajándékozott részére egyébként az irat 2013. április 18-án került kézbesítésre. A szerződés, a megajándékozott ráutaló magatartása következtében egy hónappal később a felek között létrejött. Ebben az is szerepel, hogy a megajándékozott részére az átadásra nem került sor, és annak átadását a megajándékozott nem is követelte. Ebben az iratban az is olvasható, idézem: „alulírott Szabó Gáborné – az adatokat nem mondom – kijelentem, hogy a 2500 euró összeget Porkoláb Gyöngyikének, mint megajándékozottnak kívánok ajándékozni /…/az előzetes egyeztetés alapján…Kötelezettséget vállalok, hogy itt magasabb összeg szerepel, mint amiről az előbb említést tettem -, hogy az összeget egy hónapon belül átutalom a megajándékozott – ilyen és ilyen számú – számlájára.”. Eddig az idézet. És azt is gyorsan hozzá kell tennem, hogy Porkoláb Gyöngyike, aláírtan, visszaküldte a tértivevényt.

Úgy tudom készült egy ugyanilyen ajándékozási szerződés Orendi Mihállyal is.

Úgy hallottam, hogy készült.

És erre mi a magyarázat?

Nyilván kérték, hogy legyen Orendinek is. De ezt én is csak hallomásból tudom, mint ahogy az ügyfelemtől értesültem arról, hogy a volt debreceni sportvezető, most Kósának a helyettese a korcsolya szövetségben, különböző, nem valós információkkal látja el a Pesti Srácok szerkesztőségét. Amúgy csak érdekességként mondom: úgy tudom, hogy az én ügyfelem Orendi Mihályon keresztül ismerte meg Kósa Lajost.

Tanácsolhatja ön az ügyfelének azt, hogy legalább a választásokig ne jöjjön haza, mert nagy eséllyel előzetes letartóztatásba vennék, mégpedig Kósa Lajos tisztántartása érdekében?

Négy évtizedes ügyvédi gyakorlat mellett, meg a magyar politikai viszonyok ismeretében, köteles vagyok arról tájékoztatni az ügyfelemet, hogy szerintem mire számíthat a büntető eljárásban. Sok jóra nem. Akkor ugyanis,

amikor a rendőrség a police.hu-n keresi az állítólagos sértetteket, azzal viszont nem foglalkozik, hogy egy vezető kormánypárti politikus nyolcszázmilliós ajándékot kap, ott azért kutya nagy baj van.

Marha nagy baj van.

Négy évvel ezelőtt egy Simon Gábor nevű szocialista politikusnál százmilliós betétet találtak Ausztriában. Kattant a bilincs. Most, a napokban hallottam a hírt, milliárdos nagyságrendben találtak pénzt, offshore számlán, egy hivatalban lévő államtitkárnál. Kattant a bilincs? Nem.

Nem is fog. Ebben az országban, jól láthatóan, a politika szolgálatába van állítva a büntetőeljárás, a bűnüldözés. Mindenki gondolja úgy ezt a mondatomat, ahogy akarja. Én ezt több ügyben tapasztaltam. Ennek igazolására hadd mondjak el olyasvalamit, ami nem a mostani konkrét témánkhoz tartozik, de mutatja azt a helyzetet, amiről beszélek. Amikor megjelent a Gyurcsány Ferenc-féle videó, hogy az ukrán határ melletti településen egy lakásban kétszázan laknak, ami teljességgel lehetetlen, és felveti a választási csalás lehetőségét, de még költségvetési csalásét is, mivel fiktíven vannak bejelentve, vagyis nem járna nekik a magyar szociális ellátás, akkor én megírtam egy több oldalas feljelentést Polt Péter úrnak. Két-három héttel később kaptam egy értesítést, hogy az eljárást folyamatba tették. Most viszont megkaptam a költségvetési csalással kapcsolatban a határozat, ami rendkívül tisztességes, a tisztességest tessék idézőjelben érteni. Felolvasom az indoklást, illetve előbb annyit, hogy elutasítják a feljelentést, mert  a bűncselekménynek hiányzik a gyanúja.  Akkor mondja ezt, amikor a filmben láthatóan, hallhatóan többen nyilatkoznak, hogy itt akad olyan ház, ahová kétszázan vannak bejelentve. Ez nem elég konkrét?  Ez nem gyanús? Nem gondolják, hogy itt valami nincsen rendben? El kell menni a községházára és megnézni, hogy ott vannak a nevek, az igazolása annak, hogy kétszázan vannak bejelentve ugyanarra a lakcímre. Itt nincs alapos gyanúja a bűncselekménynek.  A fiktív bejelentések nem vetik fel a közokirat hamisítás alapos gyanúját? Én ugye azért tettem a feljelentést, mert ezek az ukrán emberek tízmilliárdos kárt okoznak a magyar költségvetésnek. Én nem vagyok a sértettje az ügynek, én csak egy feljelentő vagyok. Erre pedig a határozat azt mondja, hogy csak az élhet panasszal, aki sértettje valaki az ügynek. Vagyis én, az ügyvéd, a feljelentő nem élhetek a panasszal. Kétségtelen, hogy én nem vagyok sértett, de mindannyian sértettjei vagyunk ennek az ügynek, akik ebben az országban élnek. A szégyenteljes indoklást engedje meg, hogy szó szerint felolvassam:  „A feljelentés tartalmát megvizsgálva megállapítást nyert, hogy az nem tartalmaz olyan konkrét adatot, tényt, információt arra nézve, hogy a hivatkozott költségvetési csalás bűncselekménye megvalósult volna.”

Tehát önnek kellene kinyomoznia az ügyet?

Ezek szerint igen. Nekem kellett volna begyűjtenem a konkrét bizonyítékokat, és mert ezt nem tettem meg, nincs nyomozás sem. Mit kellene még azon felül tudniuk a hatóságoknak, amit mindenki elmond, és még nyoma is van, hogy ebben és ebben a házban kétszázan vannak bejelentve. Ha ezek a személyek átjönnek szavazni, az választási csalás lesz, mert nem itt élnek, tehát nem lehet két szavaztuk. Nincs meg a bűncselekmény alapos gyanúja? Üzenem a hatóságnak, hogy ezek szerint, ha a zsebtolvaj könyékig a zsebében jár valakinek, de időben kihúzza a kezét, akkor ott nincs a zsebtolvajlásnak alapos gyanúja, hiszen csak tévedésből nyúlt a zsebébe.

Honnan jött ez a levél?

Nem akárhonnan: a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Észak-alföldi bűnügyi igazgatóságának vizsgálati osztályától. A vezető írta alá, de hogy ki döntött valójában ebben a kérdésben, azt nem tudjuk.

Visszatérve a fő témára: hol látja a végét ennek a történetnek? Lesz eljárás Kósa ellen?

Ebben az országban egy hivatalban lévő miniszter ellen? Megjegyzem, hogy a befolyással üzérkedés bűntényét a magyar törvények szerint még az is elköveti, aki a jogtalan előny ígéretét elfogadja. Nem kell hozzá közokirat közel egymilliárd forintról, amiből ráadásul több is van. Mert nyolcszázmilliós, ajándékról szóló közokirat az ügyben több is van.

Lesz eljárás Szabóné ellen? Börtönbe fog kerülni Szabóné?

Mire fel kerülne?

Mitől csalás az, ami történt? Mivel csapta be Kósa Lajost? Mert a meg nem érkezett összegből nem adott a családnak nyolcszázmilliót?

Hogyan került ön kapcsolatba az üggyel?

Sírva hívott fel az Szabóné, hogy milyen borzasztó nyomás alatt van. A férje, tudjuk öngyilkos lett. De előtte átadta a nyilvánosságnak az iratokat. Nem biztos, hogy jól tette, mert ezzel bejött a politikai szál. És ahogy bejött a politikai szál a házkutatást követően, azonnal elhozták Budapestre az NNI-hez a nyomozást, addig Nyíregyházán volt. A közvélemény kormánypárti formálói megpróbálják majd elhitetni, hogy a törvénytisztelő Kósa Lajost 2012 óta nyolc elemivel rendelkező ember meg tudta vezetni, sokmilliárd eurós ügylettel. Közben meg persze miniszter az úr.

Mi a jobb: tolvajnak, vagy hülyének lenni? – kampányhét (5.)

Mindössze két hét, ennyi választ el bennünket attól, hogy véget érjen ez az őrület. De, hiába leszünk túl a választásokon, elkezdődik egy új, akárki is nyer majd. Merthogy Magyarország politikai élete nem nyugszik, permanens zaklatottság állapotában van. Mi, akik most az elmúlt öt hétben még fokozottabban fókuszáltunk az itthoni  eseményekre, kénytelenek vagyunk arra a megállapításra jutni, nehéz higgadtan, józanul szemlélni mindazt, ami itt történik. Talán ezért is választottuk ezt a formát, hogy a szubjektív görbe tükrünkön keresztül vizsgáljuk az eseményeket. Nézzük tehát az e heti termést, mely jelenségek „harcolták” ki a toplistás helyeket.

 

  1. Kósa-mesék
  2. Semjén szarvasa
  3. A köztévé kampány öt perce
  4. Velencei kilátó avatása
  5. Gyurcsány és Vágó párharca

 

Kósa-mesék

A legelhetetlenebb helyzetekbe keveri magát a Modern városok programjának tárca nélküli minisztere. Szívesen írnánk: kommunikációs zűrzavarba került, de azon már régen túl van. Feltehetően figyelmeztették: minden egyes megszólalásával újabb és újabb hazugság-csapdát állít önmagának, ezért inkább az a helyes, hogy tagad, vagy meg sem szólal. Ezért aztán folyamatosan menekülnie kell, nehogy számot kelljen adnia arról, hogyan csapta be – mert szerinte ez történt – a csengeri nyolc általánost végzett asszony őt, az 1300 milliárd forintos örökséggel. Kósa Lajos tehát, ennek megfelelően bujdokol, menekülése közben a sofőrje összetöri a hivatali autót, az államapparátus meg lendületbe jött, hogy kimentse őt a slamasztikából. A rendőrök károsultak után kutatnak, de mert ez Magyarország, nem találnak könnyen, mert, ha vannak is ilyenek, azok félnek az adóhivatali vizsgálattól. Így aztán még az a paradox helyzet is előállhat, hogy – titokban –jutalmat és mentességet ígérnek azoknak, akik amúgy egy kicsit csalnak, de hajlandóak hozzájárulni ahhoz, hogy rács mögé dughassák, az egyelőre külföldön tartózkodó csengeri nőt. Egy ország röhög Kósán, de közben retteg is: a fékeveszetté vált hatalom, lám, mindenre képes.

Semjén szarvasa

A miniszterelnök-helyettes kezdetben még vállalta büszkén és hetykén a nyilvánosságot: íme itt vagyok én, tessék, csak tessék, igen nekem van egy ilyen szenvedélyem, szeretek vadászni. Akkor még úgy találta: ez a leghelyesebb megoldás, úgy is védve van, hiába találgatják az emberek, miből futotta neki négy-öt milliós kirándulásokra, ki az a krőzus, aki finanszírozza őt és miért, egyszerűen csak mosolyog és ennyit szán a a nyilvánosságnak. De hát a vadászat nem itthon történt, a lelőtt szarvas tulajdonosa nem magyar ember, aki készséggel odaállna kimenteni a bajból a minisztert, így most azzal kell szembenéznie Semjén Zsoltnak, hogy lopott. Ezt nem mi mondjuk, a svéd ember mondja, az a svéd ember, aki tulajdonosként ismerte fel a vadat, illetve, mint kiderült, házállatot, és feljelentést tesz a magyar vadász ellen. Erre a fordulatra nyilván Semjén sem számított, nem gondolta, hogy a szarvas, amellyel oly büszkén pózolt, és amelynek helikopterre fellógatott testét nap, mint nap láthatjuk a magyar televíziókban, persze nem a kormánypártiakban, egyszer csak gazdára talál. Lassan csak az a kérdés, hogy miként is történt ez a nem mindennapi vadászat, netán oda terelték az állatot Semjén elé, mint egy céltáblát, és felkínálták: találja el, mondjuk húsz méterről? Mert akkor nem csak a pénzügyi, korrupciós ellehetetlenülés vádját húzza magára, de még, mint vadász is megbukik. Lassan a mi miniszterünknek, épp úgy, mint Kósának is döntenie kell, melyik vádat vállalja inkább, melyik a legkevésbé kellemetlen. A lopás, a korrupció, vagy a bukott vadász. Önök szerint?

 Köztévés öt percek

Ha már szóba került Semjén Zsolt kapcsán a televízió, érdemes elidőzni egy pillanatra itt is. Alig egy hete büntették meg jelentős, mintegy egymillió forintra a magyar közszolgálati televíziót – azért figyeljünk: a büntetést is mi fizetjük -, mert a hatóság által vizsgált héten elfogultnak bizonyult, mivel csak fideszes politikusokat engedett be a reggeli műsorába. Ehhez persze nem kellett volna különösebb vizsgálat, ha megkérnek bennünket, mi szívesen elmondtuk volna, hogy ez nem csak az adott héten, kilencven százalékban így van, és abban sincs az ellenzék számára köszönet, ha éppen meghívást kap egy-egy képviselőjük. Most azonban, kampányidőszakban, törvényi kötelezettsége az állami televíziónak, hogy öt percekre beengedje a pártokat, ahol azok elmondhatják a programjukat. Nos, nyilván, a tévé sem volt felkészülve arra, hogy ezek az öt percek lesznek a legnézettebb műsorai. Persze csak utólag, és a közösségi médiában. Itt is az ország röhög rajtuk, ahogy kiosztja őket Juhász Péter, és kénytelenek tűrni, ahogy az egész politikai osztályról, illetve magáról a hatalomról mond el olyan dolgokat és vet fel olyan kérdéseket, amelyeket az állami tévében eddig tilos volt. És arra sem voltak felkészülve, mit kezdjenek a Kétfarkú Kutyapárt csirkéjével, akinek arcát sem láthatták, csak jelmezét, és végig kellett hallgatniuk, hogy minden kérdésre csak kotkodácsolással válaszol. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy nagyjából ez volt a legőszintébb szó, ami az utóbbi években az állami tévé en elhangzott. Kot-kodács.

A velencei kilátó

Nem tudom találkoztak-e a képpel, ahol a velencei kilátót avatják fel, magyar politikusok. A választási kampány egészen különleges helyzeteket tud teremteni, mindenki igyekszik felférni a képre, megmutatni önmagát. Az avatások, átadások amúgy is az országgyűlési választások előtti időszakok kedvenc elfoglaltsága, ilyenkor adnak át utakat, üzemeket, mindent, ami lehet, még azt is, ami csak félkész állapotban van, mert hát a protokoll a lényeg, a kampány, a szavazatgyűjtés; hátha egy ilyen  esemény dönti el véglegesen az adott körzetben, ki is lesz a nyertes. Ennek a procedúrának volt egy különleges vadhajtása – nem semjéni értelemben ! – ez a velencei avatás: nem kevesebb, mint kilenc politikus állt oda, hogy átvágja a nemzeti színű szalagot, sajátos rálátást adva ezzel a magyar politikai életnek. A ceremónia valamennyi résztvevőjének jutott egy darabka a szalagból, és, ahogy láttam, egyikőjük sem érezte a helyzet groteszk jellegét. Miért is érezte volna, számukra az lett volna ciki, ha lemaradnak a képről. Jó, hogy így történt: megajándékoztak bennünket egy újabb kis magyar abszurddal a  politikai életből.

Gyurcsány és Vágó performansza

Két napig szórakoztatta a közvéleményt a két, amúgy együttműködésre készülő, annak jegyében találkozó politikus. Vágó Gábor, az LMP-be visszatérvén, tagja volt annak a küldöttségnek, amely a DK elnökének meghívására látogatott el Gyurcsány pártjához, hogy esetleg közösen vessenek véget a ki kivel nem működik együtt több éves előadásának, és végre alkut kössenek. A randevú meglehetősen sajátosra sikeredett; Vágó, távozván a tárgyalásról, azt találta mondani a nyilvánosságot képviselő újságíróknak, hogy vendéglátója némi whisky hatása alatt lehetett. Gyurcsány, az illetlen látogatót feljelentéssel fenyegette meg, mire az bocsánatot kért, Gyurcsány pedig visszavonta a feljelentésre tett ígéretét. Azt ne kérdezzék meg, hogy magának a tárgyalásnak mi lett az eredménye, mert felesleges. Felesleges, mivel sikerült még egy kicsit hátrább lépni, és azt az átmeneti eufóriát, amit a hódmezővásárhelyi választás hozott el, visszalökni abba az állapotba, ahol azt megelőzően volt. Tulajdonképpen az külső szemlélő immár csak azt tudja kérdezni az ellenzéki oldaltól: itt mindenki részeg? Vagy, ha nem ki miéért cselekszik így?  Pedig a Fidesz, a fentiekből kiderül, ennél többet már nem tud tenni az ellenzékért. Hiába Kósa-ügy, hiába Semjén-ügy, hiába Elios-ügy – egyre sötétebben látunk.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!