ki

Egyre erősödik a világban és Magyarországon is a Weinstein-skandalum. A meetoo mozgalom lavinát indított el, természetesen az ismert személyiségek neve kerül napvilágra, miközben tudjuk: teli van az életünk hétköznapi zaklatókkal.

Sokan hiszik persze, hogy a művészvilág velejáró jelensége a szabadosabb élet, és a szereposztó dívány fogalmát többnyire már természetesnek is tekintik. A botrány azonban sok mindent felszínre hoz, és sokaknak felnyitja a szemét: mi az, ami megengedhető és mi az, ami nem. A most terítékre kerülő történetek alapján még azok is a fejükhöz kapnak, másként: rádöbbennek, hogy szexuális zaklatásnak voltak kitéve, akik természetesnek vették, hogy férfiak, olykor tolakodóan kikezdenek velük. Anna Graham Hunter írónő például most jelentette be, hogy az immár nyolcvan esztendős, kétszeres Oscar-díjas színész, Dustin Hoffmann, milyen módon zaklatta őt, vagy húsz évvel ezelőtt, tizenhét éves korában. Többek között azzal, hogy amikor az írónő azt kérdezte Hoffmanntól, hogy mit enne, az emígyen válaszolt: „kemény tojást és lágy csiklót”. Lássuk be, itthon senkinek nem jutna eszébe egy ilyen „poénkodás” után zaklatást említeni, ám a színész nem magyarázkodott, nem beszélt arról, hogy ártatlan vicc volt, és azt se mondta, hogy nem is történt ilyesmi, legfeljebb az írónő fantáziájában, hanem bocsánatot kért, „nagyon sajnálom, hogy kellemetlen helyzetbe hoztam őt” – mondta.

Nos, itthon Marton László – aki lássuk be némi késéssel kért, nem is teljesen egyértelműen elnézést – zaklatási ügy után itt a másik eset a művészek világából. Illetve nem tudjuk, hogy van-e ténylegesen másik eset, mert itt még nem szólalt meg áldozat, nem szembesülhettünk olyan szereplővel, akit először csak „körberajzoltak”, majd meg is neveztek, mint zaklatót. Sőt, itt messzebb ment a vád, mert az illetőt hírbe hozták férfiakkal, nőkkel, de még fiatalkorúakkal is.

Ne feledjük, Marton Lászlónál először az abúzusnak kitett színésznő, Sárosdi Lilla állt a nyilvánosság elé, s őt követték a többiek, akik mind a rendező áldozatának tekintik magukat, ők akkor mondták el történeteiket, amikor Sárosdi már megnevezte Martont. Az előbb említett esetben azonban egyelőre másként állnak a dolgok: a név – muszáj most ideírnunk: Kerényi Miklós Gáboré – csupán egy facebook oldalon jelent meg, s bár azóta terjed a rendezőről, hogy róla van szó, bizonyosság nincs.  (Itt most tegyük félre Kerényi furcsa reakcióját, arról a fuhu.hu egy másik írásában amúgy is olvashatnak.)  Ami bizonyosság látszik, hogy a Kalmár Péter rendező oldalán felbukkanó Kerényi és Kalmár között korábbi konfliktusok okán kibékíthetetlennek tetsző ellentét van, ez azonban bizonyosan nem elegendő ok arra, hogy bárki bűncselekménnyel vádolja a másikat, vagy helyet adjon olyan bejegyzéseknek, amelyekben ilyen utalások olvashatóak.

Fogalmam sincs Kerényi Miklós Gábor életéről, még kevesebb az életviteléről. Azt azonban tudom, hogy egy ilyen támadás, ha nincs mögé téve konkrétum, akkor is tönkreteheti a bevádolt személyt, ha életében nem követett el soha semmit. Védekeznie kell, bírósághoz fordulni, de a ráfröccsentett sarat nem tudja teljesen lemosni magáról. Nem akarnék arról szavazni, hogy Kerényi elkövethetett-e olyan galád dolgokat, amilyeneket most vele kapcsolatban emlegetnek, de ez aztán biztosan nem szavazás kérdése. Nem a szimpátia, vagy netán a szakmai ellentét alapján lehet feltételezéseket megfogalmazni.  És ezt csak azért fogalmazom ide, mert Kalmár Péter – akit szintén nem ismerek – kényszerpályára állította saját magát: tisztáznia kell a helyzetet. Mindaddig ugyanis, amíg nem szólal mellette meg senki, aki hitelt érdemlően tudja bizonyítani: volt dolga Kerényivel és olyan dolga, ami kimeríti a zaklatás fogalmát, addig Kalmár, akár ő mondta, akár más az ő facebook oldalán, olcsó módon akart fölkapaszkodni egy olyan hullámra, amelyet a Weinstein-ügy indított el. Amennyiben ez nem történik meg, lejáratja és hiteltelenné teszi a meetoo mozgalmat is, azoknak segít, akiknek nem jár a segítség. Vagyis a zaklatóknak. És ebben az esetben bizonyosan kevés lesz egy olyan történet, amelyben az illető hölgy lágy csiklójáról beszélnek…