Kezdőlap Szerzők Írta Falusi Tamas

Falusi Tamas

207 CIKKEK 0 HOZZÁSZÓLÁS

Megvédés

Miniszterelnök úr a Legmagyarabb Külföldi Nagygyűlésen, a személyesen általa celebrált ige-, ítélet- és programhirdetés közben azt találta mondani, hogy:

Nincs más választásunk: hiába szeretjük Európát, hiába az a miénk, mégiscsak harcolnunk kell. Az álláspontunk világos, mi nem kívánjuk, hogy mindenkinek ugyanaz legyen a hite, nem kívánjuk, hogy ugyanolyan családi életet éljen, vagy részt vegyen ugyanazokon az ünnepeken, de akkor is közös otthonunk van, közös nyelvünk, közös közszféránk, és közös kultúránk, és ez az alapja a magyarok biztonságának, szabadságának és jólétének, és ezért ezt mindenáron meg kell védeni.

Igaz Hazafi ilyenkor elsírja magát. Olyan gyönyörű a gondolatok sorjázása, nem is tehetne mást, hiszen Miniszterelnök úr feltámadt, új  Kossuth perdült ki a placcra, hangos szóval adván tudtára mindeneknek, veszélyben a haza, így aztán meg kell védeni. De nem ám csak úgy átabotában, hanem mindenáron! Kerül, amibe kerül, emberek!

Némi gond az elképzelést tekintve, hogy ha Miniszterelnök úr hajlandó akár a saját népét is föláldozni a szent cél érdekében, fölösleges a küzdelem… bár igaz, hogy a veszteségek fogalmába Miniszterelnök úr, a családja, a barátai és az üzletfelei nem tartoznak bele, ahogy a vagyontárgyaik sem. További probléma, hogy nála a győzni akarás nem jár együtt a győzni tudással, mint Djokovicsnál, Nadalnál vagy Federernél, ezért aztán Miniszterelnök úr sosem fog nyerni nemzetközi Grand Slam-et.

Nagy baj ez nekünk.

Mi, magyarok toleráns nép vagyunk. Ez onnan tudható, hogy jelenleg többségi alapon Miniszterelnök úr van megbízva ezzel is, és ő azt mondta,

Mi nem kívánjuk, hogy mindenkinek ugyanaz legyen a hite, nem kívánjuk, hogy ugyanolyan családi életet éljen, vagy részt vegyen ugyanazokon az ünnepeken”.

Nem kívánjuk, de nem ám! Senkitől. Kivéve önmagunkat. Itthon ugyanis

Miniszterelnök úr kívánja, az ő kívánsága pedig a nemzeté, amellyel személy szerint azonos.

Legyen minden magyar pont olyan, mint Miniszterelnök úr. Aki nem, az megnézheti magát. Úgy kivágjuk, mint a sicc!

Miniszterelnök úrnak kívánsága végrehajtásához rendelkezésére áll a törvényhozás, a nemzetgazdaság, a sajtó, a klérus, a rendvédelem és az igazságszolgáltatás, azaz azt tesz, amit csak akar, és akkor, amikor akarja. Egyre sikeresebb a megnevelésünk.

A honvédő harchoz két szereplő szükségeltetik. „Mi”, mint szenvedő fél, mely most megtámadtatott, valamint „ők”, azaz az agresszorok.

A „mi” egyszerű fejedelmi többes, ha valaki nem ért egyet Miniszterelnökúrral, hát istenem! Az az ő baja. Miniszterelnökurat 3 millió polgár választotta meg, ami egy 9,7 milliós ország esetében sima kétharmadot, azaz diktátori beosztást jelent, ebből következően Miniszterelnök úr dönt arról, hogy mi jó a magyaroknak, mi nem; mi tartozik a magyarok biztonságához, szabadságához és jólétéhez, mi nem; valamint arról, hogy mikor vannak a magyarok megtámadva. A magyaroknak kéretik ebbe nem beleszólni, mert csak rontanak a helyzeten.

A megtámadás a jellegét tekintve egyrészt pénzidenemadásos, másrészt migránsideküldéses, de főleg genderpropagandisztikus fegyverekkel történik, amiből könnyű kitalálni, hogy a támadó az EU.

Amint a költő írja, „a vén Európa, a büszke nő”, aki Miniszterelnök úr szerint a miénk, és szeretjük is a rátarti szipirtyót, de azért mindennek van határa! Ha te úgy, én is úgy! Kard ki kard, és mi, Mimagyarok Miniszterelnök úrunk jóvoltából harcolunk az összes szövetségesünkkel. Ha akarjuk, ha nem.

Amiket mindenáron meg kell védeni:

  • A közös otthon. Mint tudjuk, a közös otthont, azaz kies hazánkat az EU migránsok által fenyegeti, mégpedig olyan migránsok által, akik nem dolgozni jönnek, azaz még véletlenül sem veszik el a magyarok munkáját. Nem is töltenének sok időt minálunk, mivel az eljárás lefolytatása után vagy kiutasítjuk őket az EU-ból, akkor azért tűnnek el, vagy beengedjük őket az EU-ba, és akkor a kis papírjuk birtokában rögtön elhúznak Nyugatra, azért tűnnek el.

Kb. 6000 emberről lenne szó per év, akiket az eljárás végéig etetni meg táboroztatni kell, ezért váltható meg pénzzel az EU terv szerint. Miniszterelnök úr már a múltkori szétosztásnál is azt hitte, örökre itt kell őket tartanunk (ha szükséges, akár erővel), és láthatólag most is azt hiszi. Egyébként minek vagdalkozna ennyit miatta… hacsak nem hazai néphülyítés a cél.

  • A közös nyelv. A legnagyobb rejtély. Fölmerült esetleg, hogy az EU beszéljen újból latinul, a magyar meg eltöröltetik?
  • A közös közszféra. Ez a magánszféra ellentéte, azaz maga az „állam” (az állami intézmények összessége), tehát az EU a magyar államot akarja elsöpörni. Hogy ez miről jutott Miniszterelnök úr eszébe, megkérdezhetné tőle valaki.
  • A közös kultúra. Némi gondolkodás után rögtön kiderül, hogy közös kultúra alatt Miniszterelnök úr az itteni, általa bevezetett, ún. keresztény kultúrát érti, amely a szekularizációnak fittyet hányva szövi át a teljes életünk, hogy Krisztus megbocsátó szellemét elvetve csapjon le az apró devianciákra is. Ez az a szent, hierarchikus ország, amelyben Isten földi helytartója Miniszterelnök úr (helytartóra azért van szükség, mert Isten ugyan mindenütt jelen van, mégsem lehet mindenütt!).

Az nem egészen érthető, hogy fér bele ebbe a közös keresztény kultúrába a regnálók által bármikor bevethető, és sokszor be is vetett vis maior (VII. Ne lopj! X. Mások tulajdonát ne kívánd!), valamint a durva csúsztatás, és az ellenfél besározása (VIII. Ne hazudj, és mások becsületében kárt ne tégy!), viszont a testiség tekintetében Miniszterelnökúrral közös kultúránk a keresztény előírásokat rigorózusan követi.

Na, ezt az évezredeken keresztül jól bevált rendszert képest támadni az elvetemült és halódó Nyugat! Soros vezérletével! Kövér úr legnagyobb bánatára.

Ezért most meg kell védeni. Mégpedig mindenáron.

Szemét EU!

Karácsony

A nagybetűs Karácsony a legszebb ünnepünk. Nem csoda, hatalmas előnye van sok többivel szemben: a Karácsony az embereké, az államnak ehhez nincs köze.

Na persze állama válogatja, létezik pár olyan állam, amelyik az égadta világon mindenbe bele akar szólni, akár még a nagybetűs Karácsonyba is. Konkrétan persze nem az állam forszírozza a beleszólást, hanem az államot képviselő Vezetés vagy autokrata államokban maga az egyszemélyi  Vezető, amelyik/aki nem szeretné átadni a hatalmat a következő választáson, ezért egyre több területet és az azokon működő eszközrendszert próbál a hatáskörébe vonni, hogy ezzel is biztosítsa magának a minél szélesebb körű befolyást az ellenzék totális tönkretétele érdekében.

Tipikus példa az ilyen széles körű befolyásra a hajdanvolt szocialista országok garmadája, ahol a világháborút követő szovjet megszállás után kötelezően vettek mindent állami tulajdonba. Ezekben az esetekben

az ellenzék totális tönkretétele, már a kezdetekben megvalósult, méghozzá fizikailag, az állami tulajdonba vétel csak a kisgömböc mindent elnyelési vágya volt.

Később ezek az országok olyan tehetetlenül botladoztak gazdaságilag, hogy rossz volt nézni. Pláne annak, aki ott lakott. Oka egyszerű, a vállalatvezetések nem a piacnak voltak felelősek, hanem a minisztériumnak, amely tetszés szerint váltott le és nevezett ki bárkit kizárólag lojalitásos alapon, aminél jobb tenyészágy a kontraszelekciónak nem is kell, meg nem is létezik. Hogy a minisztérium is teljesen kontraszelektált lett az magától értetődik.

Rendkívül érdekes módon ma is van olyan állam, ahol a fentebb leírt katasztrofális tapasztalatok ellenére a Vezetés, illetve hát személyesen a helyi Vezető a szocialistának csúfolt technikát követi, és igyekszik a legtöbb területet hatáskörébe vonni, ráadásul azonnal idegrohamot kap, ha egy részegység kicsúszik a kezéből. Szomorú módon a nálunk regnáló, a kártékony dacot („Akkor meghosszabbítjuk Bicskéig!”), a saját célok győzelemre viteléért akár az egész ország feláldozására való hajlandóságot („EU pénz nélkül is lehet élni!”) és a narcisztikus személyi kultuszt („Hálaima a hatvanadik születésnapján”) egybeötvöző Vezető hadjáratot indított Karácsony ellen. Félreértés ne essék, jelen esetben nem a Karácsony nevű ünnepet akarja leküzdeni, hanem Budapest főpolgármesterét, aki politikailag nyúlta le az ő embere elől az ország legfrekventáltabb városát, ahol maga is lakik, uralkodik, és mutogat. Mármint az erkélyéről. A látványt. A vendégeinek. Ahogy egy király. Vagy mint hajdan Kormányzó úr ő főméltósága.

Egyelőre sajnos csak a Klastrom az övé, de ha az erre a célra kitalált Liget projekt befejeződik, és a Nemzeti Galéria ki lesz a Palotából paterolva, számára a helyzet rögtön megjavul.

A miniszterelnök szokott mázlijának köszönhetően a Karácsony Gergely féle városlenyúlás csak politikai. A városvezetésnek gazdasági hatalma nincs, a „kormány” bármikor megtilthatja neki bármelyik meglévő adó beszedését, egy új adó kivetését, a kölcsönfelvételt, kötelezheti új feladatok ellátására, elvonhatja az állami támogatást, mind nagyobb összegek befizetését írhatja elő a legvadabb indokokkal, magyarán azt csinál, amit akar, és ez ellen a főpolgármester nem tehet semmit. A „kormány” nem szeretné, hogy Karácsony még egyszer nyerjen (meg aztán a bosszú is édes, ugyebár), ezért igyekszik ellehetetleníteni Budapestet. Egyre több az állami elvonás meg az állami támogatás megtagadása, ami azt eredményezi, hogy a városvezetés a feladatait pénz híján előbb-utóbb nem fogja tudni teljesíteni. A közlekedés leáll, az FKF egyre kevésbé hatékony, a körzeti rendelők bezárnak, amire aztán lehet mondogatni, hogy íme, itten látható, hogy a Karácsony vezette ballibsik mennyire dilettánsok! És persze mondogatják is a NER huszárok habzó vagy sírásra görbült szájjal, szorgosan.

A megfojtást a „kormány” fokozatosan végzi, mert így nem lóg ki a lóláb. Rendkívül visszatetsző taktika, ám a magyarországi vakhitűek számát tekintve – ahogyan eddig is – még akár be is jöhet.

Ennek révén látják úgy az egyszerűbb emberek, hogy a „kormány” részéről nincs itt semmi agresszió, mégis állandóan sír a Karácsony, nyilván csak trükközik, hogy a tehetségtelenségét palástolja. Mikor pedig fideszék hozzáteszik, hogy, „Még beruházások sincsenek”, abból a fentiek ismeretében tényleg az következik, hogy vagy az hülye, aki mondja, vagy azokat nézi hülyének, akiknek mondja. Mert teheti.

Megjegyzés:

a „kormány” azért van idézőjelbe téve, mert a kormány kies hazánkban a miniszterelnökkel egyenlő.

A többek csak pofozógépek, akiket néha elzavar Brüsszelbe, ki tudja, minek, itthon szétvereti velük a gazdaságot az oktatást, az egészségügyet, vagy amit akar, aztán péntekenként elmondja a teljesen független MTVA-ban, hogy mindez jó. Hogy miért vagy mire, azt az interjú során nem kérdezi tőle senki.

Na de ez még nem minden. A fentieken felül adománygyűjtési botrány is van. Miniszterelnökünk jellemző tulajdonsága, hogy nem fárad bele a füllentésekbe soha (lásd például a „Hol a pénz EU?” című monodrámáját), így aztán, kihasználva a választók tájékozatlanságát és adatfeldolgozási képességének korlátos mivoltát, valamint az ellenzéki pártok azon tulajdonságát, hogy egymás ellen is folyik a harc (ott sem mindenki akadémikus), folyamatosan napirenden tartják a botrányt. A napirenden tartás nagy valószínűséggel (= 100 %) az önkormányzati választásig folytatódni fog.

Alapismeretek a botrányhoz:

  • Magyarországon az adománygyűjtés nem tilos.
  • Ahhoz, hogy ki adott és mennyit, még az adománygyűjtőnek sincs köze, ha például az adakozó a kilétét titokban akarja tartani. Ha tehát az adománygyűjtő erről nem tud nyilatkozni, semmit sem jelent. Egyébként nem is köteles.
  • Az adományok összege és átadásának módja tetszőleges.
  • A 99 Mozgalom által összegyűjtött összeg kb. 500 millió forint. A kisebb összegeket természetesen mikroadomány gyűjtő ládákba dobták az emberek. Az is egyértelmű, hogy ha egy vagy több (sok) üzletember nagyobb összeggel akarná támogatni Karácsonyt, az sem utalja át (akkor ugyanis követhető, hogy kinek utalt, mert a P. Sanya bácsi bármikor utána nézhet), hanem kiveszi a pénzt a bankból, és ugyan nem a gyűjtőládába dobja (ahhoz túl nagy összeg), de személyesen adja át napéldául Perjés Gábor úrnak. Így a támogatásának nem marad nyoma, retorzió a regnálók részéről az adományozót nem érheti. Mert bizony érné, ha kiderülne!
  • Az összegek egy része akkor érkezett be, mikor Karácsony már visszalépett az előválasztástól. Ez a „Na és akkor mi van?” tipikus esete, ugyanis a 99 Mozgalom célja, hogy felhívja a figyelmet a társadalmi egyenlőtlenségekre és azok káros hatásaira. A mozgalom azt szeretné elérni, hogy a hatalom és a gazdasági erőforrások eloszlása ne csak a kiválasztott kevesek javára változzon, ebből következően Karácsony támogatása csak egy alárendelt mellékcél, és az eredeti célra bármikor adakozhat bárki, teljesen függetlenül attól, hogy Karácsonnyal épp mi van.

A fentiekből látható, hogy botrányról szó sincs. A legkisebbről sem. Az „Adjon számot!”, „Magyarázza meg!”, „Ismerje be!”, meg egyéb ökörségek hangsúlyozása ezen nem változtat egy fikarcnyit sem, ugyanis nincs miről, és nincs mit. A legnagyobb hülyeség annak szőrözése, hogy ki, mikor és miről tudott, mert erről semmiféle beszámolási kötelezettsége sincsen senkinek.

Az, hogy regnálóék éjt nappallá téve kavarják a botrányt, a híveknek szól, akik zabálják is az eléjük szórt tápot, mondván, „Teatyaúristen, Józsi, nézd, a Karácsonynak egy feje van, és két füle, hát nem rettenetes skandalum?”

Hogy is szokták erre mondani? Innen szép a nyerni Budapest!

Számtanóra

Írt valamit a Facbookon a Varga Mihály, akinek a beosztása névleges pénzügyminiszter. Tényleges pénzügyminiszter, mint minden poszton: Orbán Viktor, a többieket, ahogy Vargát is a bizonyítvány magyarázására alkalmazzák.

Ebben a Varga nevű azt közölte a jónéppel, hogy:

„…az ország leggazdagabb településeként sok más önkormányzathoz hasonlóan Budapestnek is szolidaritási hozzájárulást kell fizetnie a szegényebb településeknek, összesen 57,8 milliárd forintot. A főpolgármester ezt az összeget nem hajlandó befizetni, ezért fordult keresetével a Fővárosi Törvényszékhez, amely mostani végzésével visszautasította azt – hangsúlyozta a pénzügyminiszter. A bejegyzésben azt írta, a Karácsony Gergely vezette fővárosi önkormányzat 2019-ben 214 milliárd forint megtakarítást örökölt Tarlós István városvezetésétől, de mára csődbe vitte a fővárost. Annak ellenére élték fel a tartalékokat, hogy a főváros adóbevételei minden korábbinál magasabbak, iparűzési adóbevételei idén várhatóan meghaladják a 271 milliárd forintot – fűzte hozzá Varga Mihály.”

Mint az a szövegből látszik, a magyar pénzügyminiszter nem hallott még arról (és ezekhez az ügyekhez Karácsonyéknak semmi köze!), hogy volt egy COVID járvány, amely sok plusz kiadást rótt a fővárosra, volt és van is egy energiakrízis, amelyben a kormány nem segíti a fővárost, holott az energiakrízist (amely krízisbe került energiával működnek a közlekedési járművek, a fővárosi vállalatok és a közszolgáltatások nagy része, például a világítás gyakorlatilag 100 %-ban) részben a kormány okozta, hogy a kormány rendeletileg csökkentette az iparűzési adót, azaz a főváros legfőbb bevételét, hogy jórészt a kormány miatt hatalmas az infláció, hogy a kormány egyre több szolidaritási adót vet ki a fővárosra, hogy a kormány még a számára pimf összegű Lánchíd felújítási hozzájárulást sem fizeti ki, de ezt most hagyjuk. A pénzügyminiszternek rengeteg a dolga (=magyarázkodni valója) nem figyelhet minden apróságra! Na, ugye!

Itt van aztán a bukása óta kampányoló Tarlós permanensen emlegetett 200 milliárdos „tartalék”-a (amely ma már 214 milliárd), de ne törődjünk vele, Karácsonyék ugyanis már bemutatták, hogy a kormány által a fővárosra lőcsölt többletkiadás és a kormány által csökkentett bevétel összegezett kártétele bőven elvitte az egész tartalékot. Ráadásul ez nem is számtan, hanem ténykérdés, miszerint tényleg volt ilyen tartalék, de különböző módszerekkel lenyúlták. Einstand, mondta az egyik Pásztor… illetve a Miniszterelnök, vagyis ezek után bármit számolni teljesen fölösleges.

A vizsgálandó kérdést illetően térjünk most rá a szöveg utolsó mondatára, mely a pénzügyminiszter jövőbe látó képességét bizonyítja, miszerint Budapesten az iparűzési adó befizetett összege az év végére 271 milliárd lesz. „Minden korábbinál nagyobb”, ahogy a Jós megírta nekünk. Ebből is látszik, hogy itten, Budapesten űzik ám az ipart piszkosul, és fizetnek is, mint a katonatiszt. „Ennek ellenére élték fel (Karácsonyék) a tartalékokat” fokozza a Jós a nép szörnyűlködését, hiszen ez már aztán tényleg skandalum.

Számtanilag  kezelve a dolgokat (hiszen mi is illene jobban ennél egy pénzügyminiszterhez) a következő kiindulási adatokat vehetjük figyelembe:

  • Csak a főváros Iparűzési adó (Ipa) bevételeit szerepeltetjük a táblázatban.
  • A Varga által év végére jósolt 271 milliárd HUF Ipa bevételt vesszük 2023. év tényleges, nominális Ipa bevételnek. A többi érték tényadat.
  • A 2023-as évre a sokak által várt 18 % éves átlagos (nem az év végén mért) inflációt tekintjük érvényesnek. A többi érték tényadat.
  • A számítást minden évre úgy végezzük el, hogy az Ipa bevételek a 2019-es, utolsó Tarlós évhez legyenek hozzámérhetők (az önkormányzati választás 2019 októberében volt). 2020-tól már az új városvezetés működik.
  • A számításnál az összehasonlíthatóság érdekében minden évre az adott év nem előző évhez, hanem 2019-hez viszonyított inflációjával számolunk.

A fentiek alapján a táblázat:

       Év Nominális  Ipa bevétel Infláció     év/év Infláció      adott év/2019 Reális Ipa bev.      2019-hez képest Ipa különbség 2019-hez képest
Mrd HUF [%]  [%]  Mrd HUF Mrd HUF
2019 165        
2020 145 3,8 3,8 140 -25
2021 155 4,6 8,6 143 -22
2022 170 15,2 25,1 136 -29
2023 271 18,0 47,6 184 +19
  1. oszlop évek
  2. oszlop névleges iparűzési adó bevétel
  3. oszlop infláció az előző évhez viszonyítva
  4. oszlop infláció 2019-hez viszonyítva
  5. oszlop az iparűzési adó bevétel 2019-es árakon
  6. oszlop az éves különbség a 2019-es 165 milliárd HUF-hoz képest

A 6. oszlopból látható, hogy az inflációt is figyelembe véve (= reális árakon) három éven keresztül kisebb volt a Karácsony irányította városvezetés Ipa bevétele, mint az utolsó Tarlós évben, és még ha el is fogadjuk erre az évre a Varga által becsült Ipa bevétel értéket, a hatalmas infláció miatt az sem lesz sokkal több, mint Tarlós utolsó évében.

Összegezve a Karácsony által irányított négyéves korszakot látható, hogy a mostani városvezetés vesztesége a Tarlós érához képest: -25 – 22 – 29 + 19 = -58 Mrd (azaz MÍNUSZ ötvennyolc milliárd), csak az Ipa bevételt figyelembe véve.

Ezek után Varga szövege ugyan egyértelműen minősíthető, de inkább nem minősíteném. Azt ugyanis mégsem akarom elhinni, hogy egy pénzügyminiszter ennyire analfabéta legyen a számtanhoz. Vagy mégis?

A csődre vonatkozó utalgatás nagyon emlékeztet engem a 2010-es Kósa, Szijjártó duóra, amikor laza csődemlegetéssel úgy tették nemzetközileg lejtőre a forintot, hogy jobban sem kell, rettenetesen orrba verve ezzel sok svájci frank hitelest. Utólag a rögzített árfolyamos egy összegben törlesztéssel a gazdagokat kimentették ugyan, de a többi szerencsétlen adós Kósának és Szijjártónak köszönhető gödörbe kerülését azóta sem győzik Gyurcsányra kenni fideszék.

Varga Mihály pénzügyminiszter mostanában egyébként is gyanús nekem. Gulyás úrnak nemrég sikerült azt mondania, hogy az Erasmus+ program pénzeinek visszatartása „magyarellenes bosszú a Bizottság részéről”. Némi pontosítás szükségeltetik: nem a Bizottság döntött így, hanem az EU tagok pénzügyminisztereinek tanácsa (2022. december 15.), és nem hungarofób alapon, hanem azért, mert a tanács, mint az EU pénz elköltéséért felelős társaság nem látta biztosítottnak az átláthatóságot. Kies hazánkban ugyanis az ilyen dúsgazdag, az állam által bőven kistafírozott, ún. „közhasznú” alapítványokra sem a közbeszerzési, sem az összeférhetetlenségi szabályok nem vonatkoznak, miáltal a vagyonuk azonnal elveszíti közpénz jellegét.

A fentiek alapján Gulyás úr tudatlan/hazudott (nem kívánt törlendő), csak azt nem értem, hol volt Varga Mihály, mikor a pénzügyminiszterek tanácskoztak? Mert ha ott volt, utána szólhatott volna Gulyásnak.

De nem szólt. Ez van. Pénzügyminiszteri szinten is.

Távozz tőlem Sátán!

A gender fura jószág. Tulajdonképpen senki sem tudja, hogy mi az, ezért minden megbecsülésünk azoké a derék embereké, akik nem tudják, és mégsem nyilatkoznak róla.

A többiek sem tudják, viszont ők nyilatkoznak, szerintük valami melegizé, és ha az, akkor már tuti közel jár a pedofiliához, ugye Józsikám! A mondás is úgy szól, hogy aki hazudik, az lop. aki lop, az rabol, aki rabol, az gyilkol is, így aztán jobb, ha rögtön kicsináljuk a homit, mielőtt megrontja a gyereket.

Az Úr is azt üzente, hogy egyrészt férfival ne hálj úgy, ahogyan asszonnyal hálnak, mert utálatosság az, másrészt azt, hogy aki csak egyet is elkövet az ott felsorolt felsorolt utálatosságok közül, azt ki kell irtani. Mózes harmadik könyve, tizennyolc:huszonkettő, meg tizennyolc:huszonkilenc, ahogy a tisztelendő dörögte a minap.

Kormányzatunk tagjai és egyéb fideszes potentátok versengve bizonygatják megszólalásaikkal, hogy a gendert illetően ők sem tudják micsoda (ez valami jópont lehet arrafelé a főnöknél), és láthatóan nem is akarják tudni, mert ha bármilyen módon vagy formában találkoznak vele, „Apage satanas!” kiáltással rohannak onnan el. Nem írnak alá semmit, amelyben a szó megtalálható, mert egyrészt szigorú utasítás van rá, meg hát maguktól se tennék, nem tudnának tükörbe nézni másnap, hogyha mégis.

A gender egyébként tényleg bonyolult. Úgy is hívják, társadalmi nem, amely a biológiai nemhez kapcsolódik. Egy adott társadalom törvények és szokások garmadája által határozza meg, hogy a ránézésre IQ 65-tel is megismerhető, kétfajta biológiai nem egyedeitől milyen viselkedést vár el nemenként, és mit tesz vele, ha a látszatra hímek vagy látszatra nőstények valamelyike a társadalom fenti, hímekre, illetve nőstényekre vonatkozó követelményeinek nem tesz eleget.

A követelmények és a nemteljesítésért kiosztott büntetések együttese, azaz a gender időben és országonként is változik, így sok fajtája van.

Közbenső, azaz szivárványos változat a két nem között az ősi, Bibliára alapozó, ún. „konzervatív” gender szerint nincs, illetve, ha van is, úgy kell mindenkinek tenni, mintha nem lenne (Mindent tagadni, Baldrick!).

Eddig még érthető. A probléma az, hogy egyrészt az Úr gondatlan volt, mert a teremtéskor Ádám meg Éva esetében az agyműködést és a magzatfejlődést nem rendelte hozzá szigorúan a látható biológiai nemhez, másrészt a társadalmak sem egyformák, így az egyik Alaptörvényében benne van, hogy az apa férfi, az anya nő, másoknál meg nincsen benne. Tessen most már elképzelni azt az összevisszaságot, ahogy mindenféle biológiai nemek születnek mindenféle aggyal, mindenféle társadalomba csak úgy bele!

Jó-jó, persze kilencvenöt százalékkal nem lesz semmi baj, a lányok hosszú hajat és szoknyát viselnek, miközben babáznak, a fiúk meg lövöldöznek gyerekkorukban, nadrágot hordanak, és felnőve, ahogy az ősi gender előírja, leteperik a lányokat, akik szelíden hagyják magukat leteperni, miközben eszébe sem jut egyiknek sem, hogy ők a másik nemhez tartoznának.

Ezekkel hát nincs gond, na de a maradék! A fiúk babáznak, a lányok lövöldöznek, néhányuknak sűrűn eszébe jut, a másik nemhez tartozás, sőt ez az agy parancsa náluk, plusz máshogy öltözködnek, máshogy viselkednek, és felnőve másokat szeretnek, mint akiket az ősi gender szerint kellene. Velük mi legyen?

A gendert tekintve kétfajta társadalom létezik.

Az egyik a liberális. Ez a társadalom azt mondja, az az öt százalék is ember, és nálunk hasznos tag lehet. Az, hogy másképp öltözködnek, másképp viselkednek, és másokat szeretnek érdektelen, mert ezzel nem okoznak semmiféle kárt a többieknek (kivéve azokat, akik direkt odajárnak felháborodni). Hogy mit ír elő az ősi gender vagy bármilyen egyéb gender, az az ilyen engedékeny társadalmat nem hatja meg. Nincsenek elvárásai, és nem akar ennek alapján büntetni sem. Tudják, hogy a melegség nem nevelési vagy pláne „népszerűsítési” kérdés (mindenki belegondolhat saját magába, hogy őt rá lehetne-e nevelni, ha nem olyan, illetve ki lehetne-e gyógyítani, ha olyan).

Az ilyen társadalomban a gyerekeknek éppúgy természetes a két királylányos vagy két királyfis mese, mint a királylány plusz királyfis, és kicsi koruktól fogva tudják, vannak ilyenek is, meg olyanok is (szexről persze egy árva szó sincs a meséikben, hiszen gyerekek).

Ezért a másság pont olyan nekik, akár a hatos villamos, a kezdetektől tudják, hogy van, de sem nem zavarja, sem nem érdekli őket, és mikor bakfissá meg kamasszá serdülve ténylegesen találkoznak vele, rájuk nézve immár semmilyen hatása nincs. Sem félelem, sem gyűlölet, sem megvetés, sem kiröhögés (azoknál, akik nem „olyanok”), sem riadalom, sem pánik, sem összeomlás (azoknál, akik igen). „Érzékenyíteni”, azaz a másság elfogadására nevelni egyiküket sem kell, hiszen nekik a másság eleve természetes. A szülők az ősi gendert nem kényszerítik rá egyik gyermekükre sem, kilencvenöt százalék úgyis a többséghez akar és fog tartozni, öt százalék meg biztosan mást akar, akárhogy is próbálnák beleverni a „normalitást”.

A nemváltást, ha valaki azt igényli, a megfelelő életkor elérése után pszichológusok segítik, és mindenki úgy gondolja, ez a magánélet tartozéka, amihez másnak semmi köze sincs.

Az ilyen társadalom tudja, és minden tagjával megérteti, hogy a másságnak pont annyi köze van a pedofíliához, mint a társadalom úgynevezett „normális” részének, azaz mindkettő ugyanolyan valószínűséggel és arányban pedofil, ergo a másság pedofíliához kapcsolása ritka nagy hülyeség, lehet mondani. Ha meg célzatosan kapcsolják össze, hazudva így a népnek, az már egy még lejjebbi kategória.

A másik társadalomfajta a keresztény konzervatív. Nekik minden másság biblikusan természetellenes (A „Hogy lehet a természetben bármi természetellenes?” kérdés a sátán műve, nem szabad még feltenni sem!).

Ilyen 2k például kies hazánk, melynek többségi reprezentánsa könyvdarálással mutatja be, mennyire fogalma sincsen arról, hogy az ő többséghez tartozása pusztán szerencse dolga, azaz a történések kedvezőtlen összjátéka folytán lehetne akár ő is ledarált. Az ilyen társadalom hangsúlyozottan „a szülőknek tartja fönn” a szexualitásra és a nemi identitásra vonatkozó nevelést, azaz törvényileg írja elő, hogy a társadalom véleménye egy fikarcnyit se változzon soha, és nemzedékről nemzedékre legyen minden másság pont ugyanúgy visszataszító, megvetendő, kigúnyolásra méltó, ahogy a derék szülőknek, nagyszülőknek, dédszülőknek ésígytovább az. Mint a 2k Láthatatlan Alaptörvény mondja: „Legyen utálkozás, röhögés és titkolás”.  A vélemény aztán szülőkről gyerekekre, majd az unokákra száll, így rögzül a változásra való képtelenség, azaz a társadalmi begyöpösödés.

Láthatóan ez is a cél. Ugyanakkor igen kellemetlen lehet a fideszes csapatnak, hogy hoztak ugyan egy törvényt a még jobb begyöpösödés érdekében, de a törvény pont azt nem garantálja, ami állítólag a célja volt:

6/A. § E törvényben foglalt célok és gyermeki jogok biztosítása érdekében tilos tizennyolc éven aluliak számára pornográf, valamint olyan tartalmat elérhetővé tenni, amely a szexualitást öncélúan ábrázolja, illetve a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint a homoszexualitást népszerűsíti, jeleníti meg.

Azon lehet vitatkozni, hogy ha maga a szülő beszél a tiltottakról gyermekének, akkor az „tartalom”-e, az viszont kétségtelen, hogy ha a szülő beszélhet (mert, tegyük föl, a jogalkotó úgy nyilatkozik, hogy az ismeretterjesztő szöveg „nem kifejezetten tartalom”, tehát engedélyezi), akkor bárki más is beszélhet erről neki, mert a szülő nem lett a jogszabályban nevesítve. Ha viszont eltérő jogértelmezés miatt más nem beszélhet a gyermeknek erről, akkor a törvény szerint a szülőnek is tiltva van.

Ebből következően az a kijelentés, hogy a jogszabály célja a szülő kizárólagos jogosulttá tétele a témáról való felvilágosítás tárgyában, szimpla mellébeszélés, precízebben: a nép átverése. Valami jobbat kéne kitalálni.

A sok jogász közt láthatóan elveszett a lényeg, ráadásul ezt a szerencsétlen paragrafust a pedofíliáról szóló törvénybe tették, emiatt az EU támadásra készül, és hogy ostobáék juszt is körömszakadtáig védik, az a Nemsikerült Művön csak egy összefirkált papírkorona.

Hungarikum

Újságíró ír. Újságíró azért ír, mert nyilván kereslet van, echte magyar kereslet, mégpedig az ő saját, személyes írásaira, melyek tűpontossággal mutatnak rá a dolgok lényegére, mintegy szikével kimetszve mindazt, ami fontos, villámfénnyel világítva meg.

Majd ő megmondja miről van szó, ő már hajszálpontosan kielemezte  ezért  csak az a balgák dolga, hogy megtudja a tutit. Ha nem így volna, biztos rosszul tudnák, de a rosszul tudás csak az ellenzékről engedélyezett (lásd pl. „Gyurcsányék halálba küldenék fiainkat”), sőt az ő esetükben kötelező a napi többszöri ismételgetés, azaz a villámfénnyel való rávilágításba ez is beletartozik.

Újságíró el van szomorodva az élet folyásán, mert az élet őszerinte rossz irányba folyik.
O tempora, o mores, sírhatná rá bánatát a monitorra, de nem bízik benne, hogy ebből az őt olvasók bármit értenének, ezért a sokkal közismertebb gennyláda fogalmat használja. A gennyláda, lévén szó „a hatalom ellen tüntetőkről”, bárki lehetne… de csak lehetne! Jobb, ha ilyesmire még véletlenül se gondol senki, a nép döntő többsége olyan régre hálaisten nem emlékezik, keresőprogramja meg nincs neki. Vagy ha van is, nem tudja, hogy mire jó.

Újságíró csodálkozva nézi, mit akarhatnak a kis gennyládák, mikor mindenük megvan (a tanárokon kívül, de a tanárhiány jelentősége egy munkaalapú társadalomban zérus). Újságíró szerint vidáman élhetnék világukat, de nem. Ők nem. Inkább tüntikéznek. Bezzeg Újságírónak akad dolga bőven, éjt nappallá téve muszáj gürcölnie, mert hiába veri naponta vissza a pöcébe a rosszakat, újból és újból előmásznak.

Ez a sok ávós, gyilkos, rohadt, szar, kretén, ballib gazember képtelen megérteni, hogy kizárólag a fideszes gondolkodásmódba hézag nélkül illeszkedők kaphatnak Magyar Érdemrend lovagkeresztet, persze ők is csak akkor, ha szent esküvéssel megígérik, hogy két éven belül katolizálnak.

A fenti mondatból azonnal látszik Újságíró papírral igazolt jótollúsága, főleg idemásolt jelzőinek barokkos burjánzása révén, markáns ecsetvonásokkal vázolva föl a siralomvölgyi élet káoszát az isteni rendhez képest. A jelzők ugyan nem korrelálnak az úrifiúsággal, de azt tőle nem is várja senki.

Újságíró műsort vezet (valahogy meg kell fizetni).

Múltkorában a főigazgató-professzorasszony érkezett a sóra, aki illeszkedésileg szintén hézag nélküli, ahogy a komplett csatorna is (az áldatlan viták elkerülése érdekében). Felmondta, amit kell neki, ez a háború nem háború, csak egy kisebb zsoldoscsapatot dobott át Putyin rendet csinálni, de hogyha kell, majd megindul a sokmilliós hadsereg. Eddig ezek szerint nem kellett. Nyilván így jó az oroszoknak, az eredmény ugyan siralmas, a veszteség meg százezer felett, viszont az elhullott zsoldosokat nem kell tovább fizetni. Az is valami. Úgysem megy most jól a gáz. Kína például azt közölte, szívesen átveszi az Európa miatt kieső mennyiséget, és hogy mindenki lássa, milyen rendesek, fizetnek köbméteréért akár tizenöt, vagy tán még tizennyolc dollárcentet is. Persze csak akkor, ha egy köbméter harminc dollárcent a tőzsén, mert ha ott olcsóbb, akkor annyit nem.

Néhányan a professzorasszony… illetve hát Putyin ravasz tervét hallva rögtön azt gondolták, ha ez így van, az orosz vezetés teljesen hülye, mert ahelyett, hogy a kérdést az említett többmilliós hadsereggel pár nap alatt lerendezte volna, immár másfél éve áldoznak be élőerőt és haditechnikát, porrá rombolva ott az összes létesítményt és megölve vagy elüldözve mindenkit onnan, amely területért küzdenek. Ami győzelem esetén marad nekik, az az élettelen mozdulatlanságba dermedt síkság, romokkal, taposóaknákkal meg kilőtt tankokkal ékesítve, a leendő öngyilkosok és a katasztrófaturisták nagy-nagy örömére.

Tényleg ezt tervezték? Vagy csak kamu az a többmilliós hadsereg?

Újságírót persze nem azért tartják súlyos pénzekért, hogy pimf tüntetésekről meg uncsi szláv belharcokról írjon, hanem azért, mert ő jövőbe lát.

„Reméljük, a szétrothadás állapotában lévő emberiség nem fogja megsemmisíteni e mai kor minden dokumentumát, „kulturális” és „civilizációs” emlékét, s majd a kőbaltákkal megvívott negyedik világháború után, a maroknyi túlélő rá fog lelni e kor emlékeire…

Tökéletes. Egyszerűen minden benne van, amit erről a szétrothadó korról tudni kell. S éppen ezért reméljük, fennmarad örökre. Mert amennyire a … nyomorultul elpusztuló, teljesen felesleges életű korunk hőse nem hiányzik ebből a világból, úgy hiányozna, ha a szégyene nem élné túl, s nem szolgálna figyelmeztetésül a maroknyi túlélőnek egykoron, mit ne tegyenek, mit ne engedjenek meg – mi az egyenes út a szétrothadáshoz…”

Negyedik világháború! Kőbaltával! Aszta! Odáig ellátni, az már teljesítmény. Plusz a felesleges élet… amely ráadásul szégyenletes is…

Magától értetődő, hogy a minden részletében az ősi, keresztény Bibliára, azaz az Ószövetségre épülő konzervativizmus a fajfenntartást minden részletében uralni vágyja (mégpedig mindenkiét! A tiédet is, hülyegyerek!), és hogy ha kell, hát kemény törvényekkel is („A szex nem játék, hanem az isteni parancs teljesítésének eszköze! Az abortusz gyilkosság! Az apa férfi! Az anya nő!). Az emberek létfenntartásával viszont egyáltalán nem törődik, azaz a „Hadd hulljon a férgese!” elvet követi, mert így kapja a legtágabb teret az evolúció, egyrészt a minél több egyed születésével, másrészt a védelem nélkül hagyott gyengék gyors kiselejteződésével, ami a fajt tekintve a legolcsóbb és a legkevesebb energiát igénylő, mégis a legtöbb változást hozó lehetőség. A kicsit kevésbé alkalmatlanok tartják el az alkalmasakat, akikből a következő nemzedék elitje majd kikerül.

Az ellenoldal azaz az ellenzék ezzel szemben sok gondot fordít nem csak az alkalmatlanok védelmére és életben tartására, hanem a minél jobb élet biztosítására a kevésbé életrevalóak esetében is. A támogatási technika a társadalom által termelt javak jelentős átcsoportosítása az erősektől a gyengék felé

(„Minden élet számít” elv a „Senkit nem hagyunk az út szélén”-nel kombinálva).

A fajfenntartást és összes tartozékát ugyanakkor abszolút magánügynek tekinti, amelyhez másoknak szerinte semmi köze sincs, azaz sokkal, de sokkal megengedőbb („A szex nyugodtan lehet játék, és ha valaki nem a rántotthúst szereti, hanem a marinált paradicsomos shirataki tésztát ráksalátával, hát akkor egye azt”). Ez az engedékenység rendkívüli módon irritálja a konzervatívokat. Oka egyelőre ismeretlen, de a filozófusok már dolgoznak rajta (nekik van a legnagyobb esélyük arra, hogy ebből vastag könyveket írjanak, sok egymásra hivatkozással, természetesen).

Szegény konzervatívoknak persze, akik az erotikából csak a „sötétben, felöltözve az ágy két oldalára ülünk” pózt ismerik, már az időnkénti hátrafordulás is perverzió, így a még ennél is bonyolultabb testiséget csak az Emberiség többszörös szétrothadásaként képesek appercipiálni… ha ugyan egyáltalán, azaz ha közben nem ájulnak el. Arról viszont, hogy a szörnyűségek művelői mit ártanak nekik, vagy akár a nagybetűs Emberiségnek, és hogy a mások eltérő ízlése miért lenne szégyen, halvány fogalmuk sincs.

Egyet tudnak, de azt isteni parancsként: a perverzek élete totál felesleges! Ahogy például a Alan Turing nevűé is, akinek 2009-es rehabilitációjakor a brit miniszterelnök azt találta mondani:

„Túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy Turing kiemelkedő tevékenysége nélkül a második világháború története nagyon másként alakult volna. A hála, amivel neki tartozunk, még borzasztóbbá teszi azt az embertelenséget, amiben része volt.”

Na de ők britek, a halódó Nyugat eltévelyedettjei, akiknek szivárványos pusztulás a sorsuk, ahogy például Németország is eltűnt a süllyesztőben, mantrázzák konzervatívék, egymásnak sűrűn bólogatva. Ettől kicsit meg is nyugszanak, és simán bojkottálják, hogy a Turing nevüről (Jézus!) Orbán Magyarországán (Teszűzmária!) parkot nevezzenek el. Hiszen kisgyermekes anyák és ártatlan fiatalok is odatévedhetnek abba a parkba! Hová vezetne az, tessék mondani?

Ki felesleges, ki nem, azt majd mimagyarok, defőlegén megmondjuk

kristálytiszta hungarikuma mellett azért akad a történetben némi bohemikum is. Rendkívül kíváncsi lennék, hogy a Hradec Králové Egyetemi Kórház orvosai vajon milyen célból számoltak be pont erről a halálos balesetről, ugyanis a leírtak szerint orvosi szempontból semmiféle különlegessége nincs. De még a leghalványabb erre utalás sem.

Azt nem akarnám feltételezni, hogy a fehérköpenyesek ennyire szeretik a kuncogással vegyes jóízű csámcsogást, vagy ilyen rettenetesen haragudtak a szerencsétlen áldozatra, de hogy a közölt paraméterek alapján mindenki tudni fogja, hogy név szerint ki ő, és hogy a háló gonosz ostobái meg fogják találni a családot, meg a sírját, abban biztos vagyok.

Holott ez a legszemélyesebb magánügy, amelyhez épelméjű országokban senkinek semmi köze sincs.

Nagy grat, doktorok.

Dolgozás

Újabb siker és győzelem! A NER lapok lelkesen közlik, amit Varga miniszterasszony brüsszeli tárgyalása után kirakott a Facebook-ra. Kirakta amilye volt.

„A jogérvényesülésért felelős biztos szerdai tájékoztatása alapján a kormány kezdeményezte az Európai Bizottsággal egyeztetett igazságügyi csomag benyújtását az Országgyűlésnek. Varga Judit közölte: a legnagyobb hazai és nemzetközi ellenszélben is sikerült a kormánynak teljesítenie azt, amit vállalt. „Továbbra is azért dolgozunk, hogy a magyar emberek mielőbb megkapják a nekik járó forrásokat” – fogalmazott a tárcavezető.”

Az ember elolvassa és ujjong a lelke, hogy nekünk ilyen szorgalmas, okos, bátor, de főleg dolgozó kormányunk van, amely ezer veszélyen át, például a legnagyobb hazai (ez érthető, de még semmi) és nemzetközi (hoppá, ez már aztán!) ellenszélben, illetve mit ellenszélben, fékevesztett viharban is teljesíti vállalását. És micsoda vállalás ez, kérem!

Micsoda embert próbáló vállalás!

Komolyabban megvizsgálva a kérdést hamar kiderül, hogy a „vállalást” tényleg a magyar kormány tette évekkel ezelőtt, mégpedig az EU-nak, amennyiben vállalta, hogy az Orbán kormányok, illetve hát személyesen a miniszterelnök által az államműködésbe becsempészett, ám az EU által nehezményezett illiberális korruptív antidemokratizmusokat megfelelő törvénykorrekciókkal az Unió erkölcsi és társasági szabályaihoz igazítja.

Jobb helyeken ezt természetesen nem vállalásnak, hanem az alapvető kötelesség teljesítésének hívják, azaz ha az ember tag egy előkelő klubban, ez a minimum.  

Normál esetben nem is korrekciózni kell a miniszterelnöki galádságokat, hanem már eleve nem berakni a törvények közé, pont úgy, mint az emútnyócévesek kormányzása alatt, mert Gyurcsányékkal ilyen gond nem volt soha.

A nyilvánvaló kötelességteljesítést mind az ellenzék (= „hazai ellenszél”), mind az EU (= „nemzetközi ellenszél”) szorgalmazta. A kötelességteljesítés teljesen normális szorgalmazását azért nevezi a miniszterasszony ellenszélnek, mert a kormány nem akarta teljesíteni, csak most már muszáj volt, így az ellenszélnek a Miniszterelnök úr nem ellenállt, hanem engedett, hiába beszél mellé Varga.

Országunk regnálói (ismerős módon) a kívánalmakból minél kevesebbet, azaz lehetőleg semmit sem akartak tényleg teljesíteni, így aztán az agresszív miniszterelnök sok évvel ezelőtt megkezdte pávatáncát, mellyel megpróbálta minden téren kicselezni az EU-t. Sajnos ezzel az volt a gond, hogy az Unióban nem mindenki hülye, és ami itthon kétharmaddal könnyen átverhető, az ott, Brüsszelben kevéssé jön be, mára pedig egyáltalán nem működik. Minél többször észrevették a trükköket annál kevésbé. Szidta is Brüsszelt a miniszterelnök kegyetlenül. Ami csak belefért. Az is, ami nem.

A kormány minden tagja azt kiabálta, szuverenitás, reménykedve abban, hogy senkinek nem jut eszébe, egy klubba való belépés szuverenitásunk egy részének feladásával jár, vagyis ha valaki semmit nem akar feladni belőle, ne lépjen be. Akkor bátran kiabálhat, csak akkor nincs kivel.

Itthon persze sikeres volt a kiabálás, kevesen látták át a dolgokat, és azok hangja is elhalt a nagy zsivajban, viszont a szemét Brüsszel bezzeg nem hagyta abba, csak makacskodott. Hiába hazudozta azt a kormány, hogy az EU nem is a követelmények nem teljesítése miatt támad minket, hanem mert ellenállunk a migránskérdésben, mert megvédjük gyerekeinket az átoperálástól, és mert békepártiak vagyunk, az EU nem engedett, sőt később végképp bedühödvén a folyamatos trükközéstől pénzmegvonással büntetett.

Mivel úriemberek, állandóan nyitva hagytak egy kiskaput, hátha belép rajta a Miniszterelnök, de a belépés csak csúszott, csak csúszott, féléveket, háromnegyed éveket, nyilván a kiterjesztett, hatalmas farok miatt, amely a pávatánc közben nem fért át a kiskapun.

Mostanra lehetetlenült el végképp a magyar költségvetés, mikor már feltétel nélkül engednünk kell, ezért sikerült (27-ből 4, azaz részben!) megegyezni az EU-val. De hol van még a vége…

A sok éves pávatánc következményeképpen elképesztő kár érte az országot is meg az embereket is. Ha az ellenzék lenne hatalmon, talán ők először is nem nyúlták volna le a ilyen mértékben a gazdaságot, az oktatást, az egészségügyet (és nem is tették volna tönkre ezeket), ezenkívül nem nyúlták volna le a fékeket és ellensúlyokat, a médiát, az igazságszolgáltatást, a tudományt, a művészetet és az összes pénzt, amihez hozzáfértek. Rég csatlakoztunk volna az EU Ügyészséghez, az EU pénzek már legalább másfél éve megérkeztek volna, az euró úgy 340 forintot érne, az infláció 10% alatti lenne, a reálbér nem csökkent volna, a nyugdíjasok sokkal jobb helyzetben lennének (persze a tanárok is, de az ő esetükben az ellenzék nem az EU-ra várna, a tanári fizetés ugyanis nem lehet a kutya vacsorája!), a pénzből megindulhattak volna az energetikai fejlesztések, és jóban lennénk az összes szövetségesünkkel.

De nem.

Összetartozás

Ahogy a költő írja: „Hazádnak rendületlenűl légy híve, oh magyar”, ideája a minden Hazafi Hazához tartozása, mégpedig egyrészt a bölcsőtől a sírig, másrészt feltétel nélkül, azaz se kérdés, se kifogás, ide születtél, pont.

Az összetartozás az, kérem, gyönyörű dolog.

Magyarázataképpen megemlítendő, hogy ez a felfokozott érzelemmel teli mű akkor keletkezett, mikor az ország a Habsburg Birodalom egyik gyarmataként szenvedte épp a szokvány elnyomást meg kizsákmányolást, így a Hazának minden itt élő összetartozása kellett, hogy fennmaradjon valahogy. Ezt a magyar nép is így gondolta, mert tagjai nem valamely rossz cselekedetért, hanem eleve nemzetiségük miatt szenvedtek állandó hátrányt, és azt nem viselték könnyedén. Sajnos az akkori határainkon belül élő más, idegen népek – amelyek szintén nemzetiségük miatt, de nem a Habsburgok, hanem a magyarok által szenvedtek állandó hátrányt és elnyomást – az összetartozást nem így és főleg nem velünk gondolták, ami jó nyolcvan év múlva kellemetlen fejleményhez vezetett.

A költő leginkább nem a magyar nemzetállamot, hanem a magyar kultúrát, és benne munkaeszközét, a magyar nyelvet féltette, mert a Habsburgoknak kisebb dolga is nagyobb volt annál, hogysem egy gyarmat kultúráját pátyolgassák. Ezért egyértelmű a költői óhaj, hogy az anyagiakkal bíró és olvasni tudó réteg, azaz a magyar nemesség tegyen sokkal többet a Hazáért a Bécsben való urizálás helyett.

A gondolat nyitott fülekre talált (lásd Széchenyi, Wesselényi, Batthyány, és mások), sőt nagyjaink tudták azt is, hogy az ország gyarmat, tehát a rendületlenül kitartó hívekkel nem is annyira megőrizni kéne az országot a kultúrájával, hanem sokkal inkább felszabadítani. Ki is tört a forradalom és szabadságharc, ahogy kell neki, mert a Habsburgok pár évszázadnyi elnyomással elintézték, hogy az összes magyar valóban összetartozzon, azaz mintegy kinevelték a Hazafiakat.

A Haza apoteózisa ugyanis nem üzemel érzelemdús Hazafiak nélkül, pont úgy, ahogy vicaverza sem.

Vannak persze ennél földhözragadtabb összetartozások, például üveg és dugó, zsák és a foltja, Jancsi és Juliska, satöbbi. Az ország és polgárai kettős is ide sorolható, mert az országot fenyegető veszély vagy az országot érő hátrány nélkül a Haza és a Hazafiak szenvedélyes kötődésére semmi szükség nincsen, így az ország-polgár viszony csak egy hűvös, praktikus, mindenkivel megegyezésre törekvő, a polgárok összességének jólétét célként rögzítő kapcsolat, mellyel szimbólumokért lelkesíteni, vagy pláne háborúba vinni senkit nem lehet. További jellegzetessége az ilyen racionális kapcsolatnak, hogy az állam által megengedetten individualista, mintegy szabadjára eresztett polgárok nemhogy nem hozsannáznak a Hazát képviselő Vezetőségnek, ahogyan azt Hazafiként tenni illene, hanem igencsak kritikusan szemlélik a maguk ácsolta erkölcsi piedesztáljukon ordibáló potentátokat, és ahelyett, hogy vakon követnék őket, mindet elküldik a francba, ha nem tetszik nekik. Az efféle, Istentől és Szűz Máriától elrugaszkodott, jégszívű országok esetén a Vezetés nem kell, hogy karizmatikus legyen, mert nem is vezet, hanem ügyintéz, mégpedig nem a saját, hanem a polgárok érdekében (igaz, fizetést kap érte, és meg is elégszik annyival). A polgárok nem a nemzeti államukat, csak a nemzeti kultúrájukat védik, mert az előbbi nincs veszélyben, az utóbbi viszont fontos nekik.

Megállapíthatjuk tehát, hogy a Hazához és a többi Hazafihoz való szoros, érzelmi kötődésnek két esetben van szerepe.

  • Az egyik, mikor az ország elnyomás alatt él, és fel kell szabadítani, ami minden, az igazságtalan elnyomás miatt Hazafivá váló polgár érdeke.
  • A másik, mikor az ország ugyan szabad, de a Vezetés más Vezetésekkel, esetleg Nemzetközi Szervezetekkel vagy akár személyesen Soros Györggyel való konfliktus esetén hülyeségeinek igazolásául a Haza szimbólumra hivatkozik. A szokott szöveg a következő: a Vezetés a Hazát szolgálja és védi, érte küzd minden vonalon („Hungary first!”), ezért a polgároktól elvárja a minden kételkedéstől és kritikától mentes felsorakozást a Vezetés mögött, bármit tesz is az, vagyis a Hazafiként való viselkedést.

Az érzelmi kötődés ebben az esetben a Vezetésnek fontos, amely ilyenkor magát a Hazát személyesíti meg, mintegy egyenlő lesz vele. Aki ezzel nem ért egyet, hazaáruló.

Az ilyen megvédés jellegzetessége, hogy noha emiatt az országot és a Hazafivá erőltetett polgárokat általában kár éri (néha nem is kevés), a Vezetést személyesen soha – valahogy mindig szerencséje van.

Magyarország jelenleg a Nyugat nagy szövetségeinek tagja, és ha valamilyen végzetes esemény révén konfliktusba kerülnénk bárkivel, a világ legerősebb harci szövetségére bizton számíthatunk. A gazdasági szövetségünk is egyike a világ legnagyobbjainak, ezért nyugodtan lehet anélkül élni és dolgozni, hogy a költő szerinti dúlt-keblű mélymagyarnak kéne lennünk, mert senkise bánt minket, és nem is fog.

A fentebb írtakból látható, jelenleg egyedül a Vezetőség érdeke, hogy az ellenségeket kijelölve az országot érzelemdús felfortyanásba rántsa, amit a józan polgároknak célszerű lenne elkerülni, mert Petőfiéktől sokat tanultunk, de mostanában nincs szükség a harci hangulatra. Sokkal inkább megegyezni kellene, de a jelenlegi Vezetésnek az sajnos nem megy. Csak győzni tud. A win-win végeredményt nem is ismeri.

A történéseket figyelve egyre kevésbé bízhatunk abban, hogy a magyar értelmiség majd elmagyarázza a népnek, jelenleg biztonságban vagyunk, ez a korszak tehát minden racionálisan gondolkodó honfitársunk szerint nem az érzelmi lángolás, és nem is a Haza (azaz a Vezetőség) naponta trónra emelésének, hanem a nyugodt építkezésnek a korszaka. Ugyan háború dúl a közelünkben, az minket csak annyiban érint, hogy segítenünk kell a helyes ügyért harcolókat, mert a Krím annektálása után nem engedhető meg egy újabb precedens, hogy a Kreml pszichopatája még inkább elérhetőnek higgye világbirodalmi vágyálmait.

Felmerül viszont a kérdés:

ha az értelmiségünk nem teszi egyértelművé, hogy a Vezetés ok nélkül, saját tetteinek igazolása érdekében szítja a tüzet, akkor ki fogja nekünk megmondani?

Utóirat: mivel az országot, amelyben élek, sem létében, sem államformájában nem támadja senki, én azt jelenleg csak egy, az állampolgárokat szolgáló, praktikus konstrukciónak tartom, amelyben minden lakója élheti víg napjait, szabadon választhatja meg a társaságát, és élvezheti a magyar kultúrát. Ezért számomra kifejezetten elutasítandó, hogy mindenkivel, aki örökségként a sors jóvoltából, azaz véletlenül az én kultúrámat kapta, csak ezért kötelezően összetartozzak. Pláne politikailag.

Különösen megtagadom az összetartozást azzal a szintén magyarnak született emberrel, aki az erkölcstelen üzelmeivel és rossz döntéseivel gazdaságilag tönkretette, és a 2010-es évek korlátlan lehetőségeihez, szárnyaló világgazdasági konjunktúrájához, valamint pénzbőségéhez képest elképesztően alacsony szintre süllyesztette az országomat. Ráadásul magányra is ítélte (nincs már számottevő barátunk), és ahogy látom, a nekünk nagyon hasznos szövetségekből – állítólag – még ki is akarja léptetni. Ő a nagy, internacionális szemétdombon is pont úgy akart volna kakas lenni, ahogy hárommillió „összetartozó Hazafi” jóvoltából az itthoni szemétdombon az, és ha nem megy, akkor majd otthagyja őket (lásd korábban: Néppárt), mi pedig sajnos kényszerűen megyünk vele. Mindig a „magyar érdekekre” hivatkozva, zsarol, ha tud (vétóval általában), közben a saját, sokszor ostoba, sokszor ravasznak hitt, de nekünk hátrányt okozó elképzelését védi minden vonalon.

Egyébként is hogy tartozhatnánk össze? Mikor voltam én sokszoros milliárdos? Mikor forogtam türk tanácsi (szegény Dobó, ha ezt tudta volna), vagy akár kipcsák körökben?

Na ugye!

Tartozzon vele össze… más.

Kommunikáció Fidesz módra

Ha a tankönyvekben nem lenne benne, akkor is sokaknak lenne ismerős, hogy a politika legfontosabb eleme a választók megfelelő tájékoztatása, mely tájékoztatás magának a tájékoztatónak kizárólag a nép érdekében végzett fantasztikus munkájáról, valamint az ellene politizálók rendkívül pocsék mivoltáról szól. Hogy ténylegesen mi a helyzet, az nem annyira lényeges.

Az ún. egyszerű embereket, akik a választók legnagyobb tömegét képviselik, sem kellő mértékű gyanakvással, sem elegendő információval nem rendelkeznek és persze nem csak megfelelően tájékoztatni, hanem megfelelően félretájékoztatni is lehet, a direkt számukra kidolgozott, célirányos hazudozásról nem is beszélve.

Mivel a kampányidőszak választástól választásig tart, a politika kis része a kormányzás, a többi pedig ennek magyarázata (regnálók), illetve ennek kritikája (ellenzék). A közben fel-feltünedező, illetve az utóbbi időben már Niagaraként ömlő hazugságoknál a leleplezés leginkább a sajtó feladata… lenne, ha nem igényelne időt is meg fáradságot is. De igényel, így aztán néhány hazugság cáfolatlan nagyigazságként terjed a nép körében, és választásokat tud eldönteni.

A tájékoztatással vigyázni kell. Politikus esetében sohasem lehet átgondolatlan, azaz a kérdések ismerete és az azokra való komoly felkészülés nélkül adandó interjú vagy a spontán nyilatkozat tilos! Ellenesetben úgy járhat az ember, mint Márki-Zay, aki felelőtlen megnyilvánulásai révén lett ígéretes miniszterelnök jelöltből politikai hulla. Nagyrészt a „katonákat küldene”, „eltörölné a rezsicsökkentést” és hasonló MZP mondatok vezettek az ellenzék Holdról is látható bukásához, persze jócskán kellett hozzá a független lapok hallgatása, hogy véletlenül se jusson más információhoz, és kezdjen dilemmázni esetleg a köznép.

A fentebb bemutatott szarvashiba-dömping csak az ellenzék sajátja, a FIDESZ ilyet sohasem csinál, ahogy a csapat minden tagjának gondosan kimunkált kommunikációjából látható. Jellemző típusa az Orbán interjú. Azokat a jóelőre összefésült kérdéseket és válaszokat nem lehet egyszerűen kiforgatni, legfeljebb logikus levezetéssel mutathatja be az erre a feladatra vállalkozó szerencsétlen, miért hülyeség vagy hazugság belőle ez. Vagy az. Esetleg minden mondata.

Ilyen levezetésre sajnos nincs igény. Az embereket illetően a döntő többség az egyszerű mondatokat kultiválja, pláne az idősebb, nyugdíjas nemzedék, amely Orbán Viktort különösen szereti.

Logikus levezetés I.

Orbán Viktor: Megvédjük a nyugdíjakat! Megvédjük az időseket!

Mint az ismeretes, fideszék két módon védték meg a nyugdíjakat.

Az egyik a magánnyugdíj pénztárakban lévő tőke „megvédése”, melynek 90 %-át a Gyurcsány kormányok gyűjtötték össze a leendő nyugdíjasoknak. Ezt a 2700 milliárdot nyúlta le a választáson győztes Orbán, mondván, hogy ő tudja a legjobban megvédeni, de sajnos neki sem sikerült, így a leendő nyugdíjasoknak saját nyugdíjtőke helyett van most Orbántól egy ígéretük: a pénz ugyan tizenkét éve más célokra kellett, de mikor ők majd nyugdíjba mennek, az akkori kormány istenbizony fizetni fog. Valamikor, valamennyit Csak éppen mire ez az idő elérkezik azon a nyugdíjasok jó része már temetőben várja a megváltást.

Köszi Viktor, előre is.

A másik „megvédés” a nyugdíjak reálértékét célozta meg. Az ilyen védelem azt jelenti, a nyugdíjként megállapított száz forint, hiába az infláció, tíz év múlva is száz forintot ér. Nem csökken a vásárlóértéke sohasem. Jobb helyeken persze nemhogy nem csökken, hanem az ország gyarapodása arányában emelkedik, azaz ezeken jobb helyeken nem dicsekszik senki azzal, hogy „majd ő megőrzi a nyugdíjak vásárlóértékét”, mert kiröhögnék, ha így akarna nyerni. Efféle átverés csak ott lehet, ahol az uralkodó hangsúly miatt ezt a szimpla szinten tartást (mert ez a megvédés nem több) valami hősi győzelemnek láttatják, pláne, hogy a nyugdíjasok évente kétszer nagyobb összeget kapnak, mint a múlt hónapban, ebből hiszik úgy, hogy az valami plusz.

Az inflációval persze nem csak a nyugdíjak emelkednek, hanem az ÁFA bevételek is, azaz a kormánynak a kisujját sem kell mozdítania, a szükséges pénz biztosan meglesz a költségvetésben. Hja, úgy könnyű, mondhatná az ember vigyorogva, ha ez a „megvédés” nem lenne olyan szomorú.

További gond, hogy Orbánéknak még ezen pimf ígéret megtartása sem sikerült. Tegyük fel, hogy a nyugdíjas 2010-ben 100 forint nyugdíjat kap, a dolgozó meg 140 forint nettó fizetést. Ha a kormány „megvédi” a nyugdíját, az tíz év múlva is 100 forintot fog érni, viszont ha az adott 10 év alatt az országnak jól megy (és ez az EU pénzeknek meg a világgazdasági konjunktúrának köszönhetően Magyarországon így is volt), akkor 2020-ban a dolgozó nettó fizetése az inflációnál jobban nőve 140 helyett már 180 forint, azaz a nyugdíjas hiába vehet ugyanannyi árut a nyugdíjából, a dolgozókhoz képest lemarad. Ha még tovább megyünk időben, a nyugdíjas bevétele reálértéken változatlanul 100 forint, viszont a dolgozóé egyre emelkedik, 220, 250, 300 forint, közben a nyugdíjasnak a társadalmi gyarapodásból nem jut semmi, sőt mind nagyobb a hátrány, és a lecsúszásból élete végéig nincs kiút. Ezt hívják az idősek megvédésének. Immár 13 éve.

A svájci indexálást, amely a nyugdíjasok helyzetét nem csak szinten tartani, de lényegesen javítani is tudja, a baloldal vezette be és alkalmazta, ám az Orbán kormány hatalomra jutva azonnal eltörölte.

Logikus levezetés II.

Nyitrai Zsolt, miniszterelnöki főtanácsadó:

„Magyarország kormánya tiszteli és megbecsüli az idős embereket. A Nyugdíjasok Tanácsa kérésének megfelelően a nyugdíjasok első kézből értesülnek az őket érintő intézkedésekről. Ennek eszköze a JóKor magazin, amely tartalmazza az időseknek szóló információkat. Mindent megtudhatnak például a 13. havi nyugdíjról, amelyet a baloldal vett el tőlük, az Orbán Viktor vezette polgári kormány pedig megemelt formában küldi most februárban.”

Rendes dolog ez a tisztelet meg minden Magyarország kormányától. Kár, hogy a „Nyugdíjasok Tanácsa” igencsak gyanús valami, a JóKor meg csak egy újabb fideszes propagandaújság, amelyet azért hoztak létre, hogy a kormány fantasztikus teljesítményéről minden nyugdíjas folyamatosan értesüljön anélkül, hogy ehhez Orbán Viktornak leveleket kéne írni, vagy hogy a nyugdíjasnak ezen kívül bármit el kellene olvasnia. Több közpénzt igényel, mint az egyszerű levél, de az kit érdekel, tessen mondani? A „hasznos kiadvány” lényege, hogy nem lóg ki a propagandalóláb (annyira).

A beígért konkrétumot illetően: a JóKor közli, hogy azok kaphatnak 13. havi nyugdíjat, akiknek 2023. januárjára és a tavalyi év legalább egy napjára nyugellátást folyósítottak, valamint, hogy az összege megegyezik a 2023. januárjában kifizetett nyugdíj összegével. Tényleg rendkívül informatív, ezzel mindent megtudtunk a 13. haviról. Köszönjük, (a kiadvány többi része szokásos bulvár, a stáb által írt Orbán levéllel felturbózva).

Az egész kiadvány lényege persze a kommunikációt illetően Nyitrai utolsó mondatának második fele, mely szerint a 13. havit a baloldal elvette, a polgári kormány pedig küldi, mégpedig megemelt összeggel.

A polgári kormány nyilván arra számít, hogy a nyugdíjasok nagy része ekkora nagylelkűség láttán már csak hálát rebegni képes, mert nem ismeri a teljes történetet.

Talán az ellenzék dolga lenne őket világosítani:

  • A 13. havi nyugdíjat a baloldal (Medgyessy) vezette be. A FIDESZ nem szavazta meg!
  • A baloldal (a Medgyessy kormány és a Gyurcsány kormányok) regnálása alatt mindvégig fizette.
  • 2009-ben a Bajnai kormány (nem Gyurcsány!) függesztette fel (nem megszüntette!) a világválság miatt, mondván, hogy ha jobb idők jönnek, újra folyósítható.
  • A világválság elmúlt, és 2010-től jobb idők jöttek, de az Orbán kormány mégsem utalta a nyugdíjasoknak, inkább megtartotta magának (kisvasút, stadion, haver oligarchák – tengernyi helyre kell ám a pénz!).
  • Ez a nemfizetés tíz(!) éven át folytatódott, mégpedig a beérkező EU támogatás, a világgazdasági konjunktúra és „Magyarország legjobb 10 éve” ellenére!
  • Csak 2021-ben hagyta abba az Orbán kormány a 13. havi nyugdíj ellopását, mert megijedt a választástól, ezért ígért, ezért fizetett a haviból egyhetit.
  • A 13. havi folyósítását illetően a baloldal tehát 6:3 (év/év) arányban vezet, és ezt a hátrányt az Orbán kormány legfeljebb 2026-ra dolgozhatja le – ha ugyan ismételten (ki tudja, hányadszor) nem teszi zsebre, illetve költi másra újból a pénzt.
  • A szövegben szereplő „megemelt összeg” csak a szokott inflációs átverés (lásd az előző fejezetben).

Kérdés: Ellenzék! ki fogja a választóknak mindezt elmondani? A válasz ismeretlen.

* p.s.: Sajtóhírek szerint elmaradhat a nyugdíjkorrekció kifizetése idén novemberben, mivel az Orbán-kormány szándékosan kisebb inflációval, azaz kisebb áremelésekkel számol a valósnál. Pedig az idősek továbbra is a több mint 20 százalékos orbáni inflációval, sőt még magasabb élelmiszer-áremeléssel szembesülnek a boltokban.

Soros az ősbűn

Mint arról a jobboldali médiából (MTVA inkluzíve) sűrűn értesülhetünk, S.Gy. alias G.S. élet-halál ura, és ha az Ankara-Budapest tengely nem lenne jó formában, zúgva, bőgve törné át a gátat, mely mesés Kipcsákiánk egyetlen védelme ellene. Már kezdhetnénk is megnyugodni, amikor újabb patást szabadít ránk S. Gy. alias G.S. fia, Alex Soros képében.

A Nyugat már rég övé, laza mozdulattal döntötte be a britek valutáját, taszít nyomorba országokat, szakít el szeretteket szeretteiktől, szörnyű erejére döntő bizonyíték, hogy a telefonján ott van von der Leyen száma, így az elnökasszonyt bármikor fel tudja hívni, szegény feje csak egy marionettbáb a Fenevad vaskesztyűs kezében, közben a másik kéz parancsot oszt, és veszteget.

Soros, mint tudjuk, tőzsdecápa. Ezt is a minél rosszabb színben való feltüntetése érdekében írják, lévén a cápa aljas gyilkos, mivelhogy húst eszik. Mentségére legyen mondva, különben éhen döglene, ráadásul, ha megszámoljuk, hány ember halálát okozta cápa, és hány cápáét az ember, meglepő számokhoz juthatunk. Megjegyzendő még, hogy emberhalált csak akkor okoz a cápa, ha az ember odamegy, ahol a cápa van, míg fordítva ilyen nem létezik, ugyanis emberlakta tájon odament cápával nem találkozott még senki.

A tőzsdecápát nem az éhség hajtja, hanem a szerencsejáték ördöge. Ott fogadhat a többi spekulánssal, és ha nagy pénzt tesz például arra, hogy a font majd esni fog, hatalmas összeget is nyerhet, természetesen csak akkor, ha a font esik. Ha nem, akkor ő fizet.

A hatalmas pénz persze relatív. Magánzókhoz képest tényleg az, viszont a Bank of England-hez képest zérus, és ha valaki elhiszi, amit a NER média állít, hogy Sorosnak a font hajdani eséséhez valamiféle köze lenne, vagy hogy a fogadásaival tönkretett volna bárkit azokon kívül, akikkel fogadott, annak az agyi képességeiről inkább nem nyilatkozunk.

Összefoglalásként mondható, hogy Soros pénzemberként közepes, az EU-ra kevesebb hatással bír, mint Deutsch Tamás (Soros nem szavaz), amit csinál, az a jognak, és a jó erkölcsnek megfelel, a vagyona pedig sokakéval ellentétben nem lopott.

Annak adja, akinek akarja. Orbán is annak adja, akinek akarja, csak ő a miénket.

Soros filantróp. Ez abban mutatkozik, hogy nem a medenceparton sütteti magát elterülve harmincszobás tengerparti villája mellett, hanem mászkál a nagyvilágban, ír, szónokol és támogat, persze saját ízlésvilága által meghatározottan, ami a legnagyobb hiba. Jobban megbecsülnék nálunk, ha például a CÖF-öt segítené, hogy kétnaponta felvonuljanak, de ő a pénzét inkább a jogvédőknek adja. Az persze a regnálóknak kellemetlen, hogyha a jogvédő hepciáskodik. Pláne, ha a vádat az EU átveszi.

A jogvédést a szankciókba fulladt, velejéig romlott, halódó (részben halott) Nyugat normálisnak tekinti, viszont a Kelet egyik kis államának vezetése úgy értelmezi a szuverenitást, hogy ő otthon korlátozhatatlan, és aki ezt számon kéri, vagy a számonkérést támogatja, ellenségnek minősíttetik.

Így aztán Soroson kívül is van ellenségünk bőven, főképp a régi jóbarátok (V4, Néppárt), meg a szövetségesek (EU, NATO). A kipcsákok magától értetődőn nem tartoznak ide, mert velük nincsen semmiféle komoly kapcsolat, ezért tökmindegy nekik, hogy nálunk mi van… meg aztán otthon ők is verik az asszonyt meg a gyereket. Nem szólhatnak ránk egy szót se.

Soros mindenható, de nem tévedhetetlen.

A nagy migránsmizéria idején valóban egymillió emberről írt, amennyit szerinte az 500 milliós Európának évente be kell tudni fogadnia, de ezt hamar háromszázezer főre módosította, és a végére odaírta, mindenki olyan helyre menjen, ahol szívesen fogadják, és ahol szívesen lenne maga is. Szerinte ez a befogadás sine qua non-ja. Mivel itthoni regnálóink a kifejezést nem egészen értették, rögtön ordibálni kezdtek, hogy

„Brüsszel migránsügyben a Soros tervet hajtja végre!”.

Ez persze erősen füllentésszerű, mert valami teljesen mást sikerült Brüsszeléknek végrehajtani: 2015-ben Németországba a Soros javaslat szerinti ötvenezer helyett negyvenszer annyi, azaz kétmillió migráns érkezett. A nagy ordítozás közepette

miniszterelnökünk nem vette észre, hogy Soros az ő szekerét tolja, és nem csak hogy jóval kevesebb befogadottat javasol a ténylegesen megérkezettnél, de hozzánk egyet sem küldene.

Bizony. Nem vette észre. Vagy nem akarta észrevenni? Utóbbi esetben egy cél jöhet nála szóba, mégpedig a megszokott néphülyítés.

Sorost illetően mostanában megint felpörgött a verkli, ugyanis valakinek sikerült egy olyan szöveget kiásnia, amelyre az összes NER-es szerencsétlen rávetődhetett.

Egy Soros írás harminc évvel ezelőttről (1993):

„Mellesleg a kelet-európai emberállomány és a NATO technikai képességeinek kombinációja nagymértékben növelné a Partnerség katonai potenciálját, mivel csökkentené a NATO-országok számára a hullazsákok kockázatát, ami a legfőbb korlátja a cselekvési hajlandóságuknak. Ez életképes alternatíva a fenyegető világrendetlenséggel szemben.”

Mikor ezt írta, már felbomlott a Szovjetunió, épp felbomlik Csehszlovákia, a volt jugoszláv tagköztársaságok között tart a kegyetlen háború, a szétesett szocialista tömb országainak NATO csatlakozása még a fasorban sincs, a gazdaságuk meg éppen összedől. A helyzet keletszerte rendkívül veszélyes. Ekkor javasolja Soros, hogy vezessék be az ún. NATO Partnerséget, amely nem tagságot jelent, hanem egy katonai védőernyőt, így, hogyha valahol kitör a balhé (lásd az utolsó mondatát, ettől félve írta, amit írt), nem kell mindenhová amerikai katonákat küldeni. Fel lehet fegyverezni a NATO szerint helyes célért küzdő partnerországokat is, ezzel a hullazsák kockázat csökkenthető. Az olvasni nehezen tudóknak: nem megszüntethető, hanem csökkenthető.

Így a NATO könnyebben tudna tőle távoli, nem NATO tagországban kitört erőszakos konfliktusokat szintén erővel lecsendesíteni, mert egyik NATO ország lakossága sem lelkesedik az idegen célért idegenben harcoltatandó honfitársainak odaküldéséért.

A NATO-nak persze nem az idegen cél a fontos, hanem a konfliktus igazságos rendezése, hogy ne vezessen újabb konfliktusokhoz.

Az agresszor mohósága közismerten létezik. Ahogy sajnos az atombomba is.

Jelenleg is ez történik pontosan. A pszichopata tömeggyilkos, aki Nagy Katalin mellé akart kerülni a történelemkönyvekben, a világ által oly könnyen átengedett Krím félsziget után vérszemet kapott, és ha az ukránok nem állítják meg a Nyugat technikai segítségével, már talán nem csak álmaiban Varsónál tartana, ahonnan Berlin is csak egy ugrás. Mint tudjuk fiatalkorának szép emlékű városa.

A másik lehetőség persze az lett volna, hogy ne az ukránok harcoljanak az orosz támadókkal az ukrán érdekekért, hanem a NATO (főleg amerikai) katonák, akikből sokat vinnének haza hullazsákban. Soros ezért az elsőt javasolta, azaz hogy nem közvetlen NATO célért ne csak NATO katonákat küldjenek a frontvonalba, hanem főleg a helyieket. Ezt sikerült a NER szerencsétlenjeinek félremagyarázni, és arról írnak, hogy Soros minket akar feláldozni idegen célokért. Azt a kérdést, hogy a NER-ben nincs elég tudás, vagy ellenkezőleg: tudatosan terjesztenek hazugságokat nehéz eldönteni, ez utóbbinak van több esélye.

Van persze egy harmadik módszer is: ne harcoljon senki, vigyen Putyin, amit akar, csak nekünk magyaroknak legyen drága kőolajunk és gázunk, amivel az országnak ugyan nem jobb, de a MET-en keresztül biztosítottak a kivételezettek bevételei, az inflációval továbbra is ráolvasásos módszerrel küzdünk, az adókkal és a szociális háló megrövidítésével az államháztartás fenyegető hiányát is foltozgatjuk, míg a felelősséget simán áttoljuk azokra akik nem felelősek azért, hogy rossz döntésekkel gödörbe kormányoztuk az országot.

Még szerencse, hogy a NATO másképp gondolja, így az alábbi Orbán Viktor monológ csak a képzelet szüleménye:

Mikor Putyin megtámadta Ukrajnát, a békéről hablatyoltam, mert nem Magyarország bekebelezéséről volt szó. Hálisten a NATO hallgatott rám, és átengedte Putyinnak.

Mikor utána Putyin megtámadta Moldáviát, a békéről hablatyoltam, mert nem Magyarország bekebelezéséről volt szó. Hálisten a NATO hallgatott rám, és átengedte Putyinnak.

Mikor utána Putyin megtámadta Lengyelországot, a békéről hablatyoltam, mert nem Magyarország bekebelezéséről volt szó. Hálisten a NATO hallgatott rám, és átengedte Putyinnak.

Mikor utána Putyin megtámadta Romániát, a békéről hablatyoltam, mert nem Magyarország bekebelezéséről volt szó. Hálisten a NATO hallgatott rám, és átengedte Putyinnak.

Ma már azt mondják, mi következünk, és én hiába hablatyolok arról, hogy meg kéne minket védeni, csak a röhögés lesz a brüsszeli NATO központban egyre hangosabb. A nyugatiak azt mondják, ők még véletlenül sem helyezik Magyarország érdekeit a saját országaik érdekei elé…

…vajon ez a szöveg honnét olyan ismerős nekem?”

Talicska

  • Köszönöm, üljetek le. Tudom, mit akarsz kérdezni, Béres, azt akarod kérdezni, hogy miért nem Mara néni jött. A kérdés jogos. Naszóval. Mara néninek, aki Hencidától egészen Felsőcsatárig tanítja a matekot, mert elfogytak a tanárok minálunk, és már nincs más az országban, aki tanítsa nektek, megbetegedett a gyereke. Egyébként ő maga is megbetegedett, valamint a délelőtti műszakban kasszásként dolgozik a boltban, mert a hitelt törleszteni kell. Hogy mondod Bedő? Igen, jól tudjátok, a délutáni műszakban is dolgozik, mikor éppen nem matekot tanít, nem a beteg gyerekét ápolja, és nem a kórházban fekszik, mert ilyen az élet, és nektek is jobb lesz, ha már most hozzászoktok, mintha később esnétek pofára benne rutintalanul, nem pedig úgy, ahogy én, aki rutinosan.

Gondolom, arra mindenki rájött, hogy Mara nénit én fogom helyettesíteni. Az én szakom ugyan a trombita, de ha ez van, akkor ez van, ahogy az igazgató bácsi mondja, mikor tehetetlen, és bizony mostanában sokszor az… na de térjünk vissza a tanuláshoz, elvégre matekóra van. Egy könnyebb példával kezdeném, mely példát az életből merítettem, illetve hát a közgazdász haverom mondta… nem mindegy az nektek, hogy kicsoda? Tehát a példa. Tíz, mínusz hat, mínusz egy az mennyi? Poroszlai? Úgy van, pontosan. Ötös. Ülj le. Mit motyogsz, Jegenye? Hogy hogyan kapcsolódik ez a primitív számítás az élethez? Nagyon egyszerű. Ha például az AUDI egy nálunk gyártott autót elad Hollandiában vagy Új Zélandon tíz millió forintnak megfelelő összegért, amely autó importhányada hat millió, az AUDI által kitalicskázott haszon meg egy millió, akkor kiszámítható, hogy mennyi pénzt hozott be az országba, amelyet nálunk bérekre, közszolgáltatásokra és adóként fizet. Poroszlai már megmondta, hogy három milliót. Ezzel a pénzzel szegényebbek lennénk, ha nem lenne itt az AUDI, ugyanis Lőrinc bácsinak nincs a világpiacon eladható terméke… nem, Zsoldos, amit mondasz, az egy hülyeség, mert Pista bácsinak sincs, Viktor bácsinak és a családjának meg pláne semmi. Nem abból élnek ők, hogy külföldön házalnak valami vacaksággal, hohó, de nem ám! Nem szánalmas vigécek, hanem az ország gazdái! Ezért építik maguknak. Érthető?

A példához visszatérve elmondom még egyszer, hogy mindenki értse: az AUDI nem kivisz az országból pénzt, hanem, behoz, amely pénz nélküle nem lenne itt. Ebből következően, ha valaki azt mondaná, hogy az Európai Uniótól… ki nem tudja, hogy mi az? Rendben, mindenki tudja, akkor folytathatom. Tehát, ha valaki azt mondaná, hogy az Európai Uniótól a multik kitalicskázott haszna miatt kapjuk kompenzációként a támogatást, ezért az nekünk kötelezően jár, akkora hülyeséget beszél, mint ide Lacháza. Hogy az mennyi? Harmincöt kilométer. Se több, se kevesebb. Mit akarsz már megint, Jegenye? Hogy ha ez akkora hülyeség, akkor miért mondana ilyet bárki? Nagyon egyszerű. Egyrészt akkor senki nem vetheti Miniszterelnökúr szemére, hogy könnyű neki, mert ilyen rengeteg EU-s pluszpénzzel gyerekjáték országot vezetni, másrészt lehet rohadékozni az Európai Uniót, azt hazudva, hogy a pénz nem is segítség, csak kompenzáció. A rohadékozásra a legjobb példa Viktor bácsi, ahogy mindenre is. Ő rohadékozik a legjobban. Úgy is kell azt! A nyomorút mindenit!

Kérdés?… Igen, Kenderesi, annak a mocskos, minket gátlástalanul kihasználó AUDI-nak is van haszna az ügyletből, mégpedig az a kitalicskázott egymillió, és igen, jobb lenne, ha ezt is itt hagyná nekünk a hárommillió behozott forinton túl, de amilyen önző egy banda az, mind elviszi tőlünk haza, és az egyik részéből az ottani tudásalapúan kiképzettek révén új és jobb autókat fejleszt, a másik részét meg odaadja a részvényeseknek, akik tőkealapúan csak ülnek, és vagdossák a szelvényeket, miközben mi itten munkaalapúan gürcölünk. Ilyen a döglődő Nyugat, ahogy én tanultam ötven éve János bácsinál, és ahogy ti tanuljátok most a huszonegyedik század első negyedének végén Viktor bácsinál. Szemét egy világ az! Se tartás, se erkölcs, se angyalszárnyú vízió, munkára, harcra egyáltalán nem készek, bizony mondom néktek, én nem szeretnék ott élni, ahogy a gyerekeimnek is mindig könyörgöm, jöjjenek már haza onnét London mellől, de ők nem és nem, az istennek se… csak küldik a pénzt derék, pedagógus szüleiknek, ami azért nem annyira rossz. Ha itthon élnének, egy vasat sem tudnának küldeni.

Ugye, milyen szép kis matekpélda volt? Kihangsúlyozta, hogy mi a munka országa vagyunk, és ha az AUDI pénzt akar, akkor nem a magyar kormánynál kell kuncsorogni adócsökkentésért, hanem meg kell dolgozni érte, például kemény talicskázással. Mit vigyorogsz, Hajnal? Hogy a kuncsorgás se rossz?

Orbán Viktor:

„Brüsszelből egy év egészét tekintve több pénz jön, mint amit befizetünk, de ha ebből levonom azt, amit a nyugatiak kivisznek ebből az országból minden évbe’, akik a brüsszelieknek a kedvencei, akkor ez a mérleg már negatív.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK