Kezdőlap Szerzők Írta Bak Mihály

Bak Mihály

740 CIKKEK 0 HOZZÁSZÓLÁS

Közadat-visszatartás: a jóhiszeműség uniós csapdájában

Azon dolgoznak jogászok az unióban, hogy valami „furfangos” megoldást találjanak a magyar kormány közösségi pénzzel kapcsolatos visszaéléseire még ebben a ciklusban – derül ki Ujhelyi István EP-képviselő szavaiból. Az uniós közadatok hazai visszatartása ellen küzd Jávor Benedek is.

 

Most egy ezermilliárd forintnyi közösségi pénzt elosztó operatív programban talált korrupciós visszaélésgyanú kapcsán készül ismét az Európai Bizottsághoz fordulni Ujhelyi István. Az MSZP-s európai parlamenti képviselő a múlt héten brüsszeli levélből értesült arról, hogy a magyar kormány már körülbelül fél éve megkapta az Európai Bizottság (EB) jelentését a Terület- és Településfejlesztési Operatív Program (TOP) vizsgálatáról.

Az ezermilliárdos programban súlyos visszaélések történhettek Ujhelyi szerint, az EB regionális fejlesztési biztosától, Corina Cretutól kapott levélben pedig az áll, hogy

„továbbra is magas a korrupciós kockázat Magyarországon, ezért az anti-korrupciós kereteket meg kell erősíteni”.

A képviselő ezért azt követeli a magyar kormánytól, hogy hozza nyilvánosságra a jelentést, az ezt sürgető levelet ma küldi el a Miniszterelnökségre. Ha nem teszik meg, Ujhelyi ismét az EB-hez fordul, hogy a testület adja ki neki a dokumentumot – mondta a Független Hírügynökség kérdésére a politikus.

Egyre több az ilyen közadatigénylés olyan jelentésekről, amelyek az unió és Magyarország kapcsolataiban keletkeznek, és amelyeket a magyar kormány évek óta konzekvensen el akar titkolni – ezt már Jávor Benedek (Párbeszéd) EP-képviselő mondta. Ő például a Paks II-beruházás kapcsán vív magánküzdelmet, amelynek eredményeképpen egyes iratokat – az érzékeny részeket kitakarva – kiadni kényszerült a kormány.

Jávor Benedek
MTI Fotó: Kelemen Zoltán Gergely

Pár nappal korábban derült ki, hogy a kormány nem hozza nyilvánosságra az úgynevezett GRECO-jelentést. A nem uniós szerv Európa Tanács a korrupció elleni kormányzati küzdelmek hatékonyságát vizsgálja és fogalmaz meg ajánlásokat. Jávor már februárban kérte a jelentést Trócsányi László igazságügyi minisztertől, de még választ se kapott. Most megismétli, utána pedig – ha kell – kiperli. A jelentés ugyanis – azzal, hogy a kormány megkapta – hazai kezelésű adatnak számít, mondta Jávor Benedek.

A GRECO önkéntes együttműködés európai országok között, ha a magyar kormány éppen a lényeggel, az ajánlások megfogadásával nem hajlandó foglalkozni, akkor mondja ki, hogy nem akar részt venni ebben – fogalmaz Jávor Benedek.

Az uniós közadatkezelésben a belső iratok kiadása általában jól működik, olykor azért itt is akadnak nehézségek – mondta a Párbeszéd politikusa. Magyarország kapcsán azonban a kormány és a bizottság közti információkról van szó évek óta. Ezen ügyekben a hatályos szabályok értelmében

a tagállami kormány elutasításával szemben nem hozhat semmit nyilvánosságra a brüsszeli testület.

Különbözik ezektől az OLAF eljárása. Az Európai Csalás Elleni Hivatal szintén ajánlásai ugyanis nem tartoznak a közadat-körbe. Megállapításai közvetlenül a tagországok ügyészségeihez kerülnek, ezért ezek a büntetőeljárási törvény hatálya alá tartoznak, és mint ilyenek nem kötelezően kiadandó információk – mondta Ligeti Miklós, a Transparency International Magyarország jogi igazgatója.

Az OLAF kapcsán Jávor Benedek elfogadhatatlannak tartja, hogy az uniós hivatal ugyanazon státusú jelentései közt különbséget tesz a kormány. A 4-es metróét sajtótájékoztatón osztogatta szét a tudósítóknak, a Tiborcz István-féle Elios-ügyről szólót viszont nem hajlandó kiadni.

Ujhelyi István idézi Corina Cretut, aki levelében azt közli: a regionális fejlesztési pénz kapcsán

a bizottság az ügyeket jelenleg is vizsgálja,

a legnagyobb „igyekezet és figyelem” mellett.

A magyar EP-képviselők szerint az uniós szabályok a jóhiszeműségre és a tagállamok önkéntes jogkövetésére alapozódnak, de Ujhelyi szerint erről már rég nincs szó a magyar kormány esetében. Az ez ellen küzdő politikusok beleütköznek abba az akadályba, hogy a „sor végén” mindenütt valamilyen magyar állami szerv (például az ügyészség) van, ami ellen tehetetlenek – mondta Ujhelyi.

Ujhelyi István
MTI Fotó: Marjai János

Szerinte ennek felismerése tükröződik abban a javaslatban, amit a múlt héten jelentett be Jean-Claude Juncker bizottsági elnök: a 2021-től megnyíló következő EU-költségvetés tagállami támogatásainak kifizetéséhez jogállami klauzulát illesztenek, és szükség esetén a pénz folyósítását kiveszik a tagállami kormány kezéből.

A szocialista politikus szerint azért valami megmozdult: az Európai Parlament Költségvetési Ellenőrzési Bizottságának elnöke, a néppárti (német CDU-s) Ingeborg Grässle azt indítványozza, hogy a magyar korrupció miatt az eddig itt elköltött összes pénz sorsát vizsgálják meg. (A testület indokoltnak tartja az úgynevezett 7-es cikkely szerint eljárást.)

Ujhelyi azt nem tartja valószínűnek, hogy a 2021 utánra javasolt jogállamisági feltételt a most futó támogatásoknál is alkalmazni lehetne, de szerinte az EU-s jogászok már azon dolgoznak, hogy találjanak valami furfangos megoldást erre a ciklusra.

Szakadatlan növekedést lát a kormány

Folyamatosan négy százalék körüli gazdasági növekedést tervez a kormány, de nem teljesen világos, miből jön ez össze. A legújabb konvergencia-program hatalmas állami beruházásokkal számol; általános béremelést ígér az állami alkalmazottaknál és másfélszeresére növekvő reálbéreket 2022-re.

Lényegében a 2022-ig terjedő négy éves időszak kormányprogramjának tekinthető  az Európai Bizottságnak csütörtökön elküldött magyar konvergencia-program. A kormány honlapjára is felkerült Nemzeti Reform Program a Matolcsy György nevéhez eddig is kötődő gazdasági elképzelések folytatásának látszik. Mint emlékezetes, akkor gazdasági miniszterként 2010-ben 7 százalékos gazdasági növekedést látott, ami igen gyors államadósság-csökkenéssel is együtt járt (volna).

A 2010-es víziót mutatja az ábra

Forrás: NGM

Most a 60 százalékos ráta elérését ígéri a kormány 2022-re a Nemzetgazdasági Minisztériumban elkészült anyagban.

A tervben megszakítás nélküli gazdasági növekedést prognosztizálnak, végig a 4 százalékos sáv közelében, inkább afelett.

Ez rendkívül ambíciózus vállalás, és egyetlen releváns előrejelzéssel sem áll összhangban. Az Európai Bizottság és a Nemzetközi Valutaalap lassuló, 3, illetve 2 százalékhoz közelítő mértékű értékkel számol, de még a Matolcsy vezette Magyar Nemzeti Bank is 3 százalék alá bukó indexet számolt ki.

A kormány szerint a külső kereslet változatlanul erős marad, ami húzni fogja az exportot. Ez azért merész előrejelzés, mert szakértők itthon és külföldön egyaránt arra számítanak, hogy

a jelenlegi növekedési ciklus pár éven belül kissé lehanyatlik.

Az is a nemzetközi prognózisok része, hogy a mostani, szinte alig látható kamatok a közeli jövőben elindulnak felfelé (az Egyesült Államokban éppenséggel már javában tart a folyamat), ami „tankönyv-szerűen” a fogyasztás, végső soron a növekedés némi megbillenését eredményezi.

Az ábrából is látszik, hogy az úgynevezett végső fogyasztás a kormány várakozásai szerint magas szinten stabilizálódik, a növekedésnek nagyjából a felét tenné ki, miközben a beruházások (bruttó felhalmozás) a következő két évben csökkennek.

Miközben a kormány maga is sikerként hivatkozik az uniós támogatások gyorsított lekötésére a 2020-ig tartó uniós költségvetésen belül, egyáltalán nem látható, hogyan fog ismét növekedni a beruházások mennyisége, hiszen az új EU-büdzsék első két évében jellemzően apály figyelhető meg a programok lassú elindítása-felpörgése miatt. (És akkor arról a kockázatról még nem is szóltunk, hogy az Európai Bizottság pont a héten tette világossá: akár a teljes pénzmegvonás is lehetséges lesz a jogállami normákat nem teljesítő kormányokkal szemben.)

A jelek szerint a kormány a magánberuházások jelentős felfutásával számol, sőt, nagy állami invesztíciók szándéka is kiolvasható az anyagból, ráadásul nagyobb részben csak hazai forrásból.

Nem világos, mindezeknek honnan lesz a forrásuk,

ha komoly államadósság-csökkentést tervez a kormány, párhuzamosan nagyon feszes éves költségvetésekkel.

Az egyik növekedési forrásnak a gazdaság termelékenységének óriási javulása ígérkezne, amely azonban homlokegyenest ellentétes lenne az elmúlt években tapasztalt folyamatoknak.

A növekedés eddiginél nagyobb teljesítményű motorja lenne a belső fogyasztás. Ennek háttere a jelenlegihez hasonló béremelkedési ütem lehetne, amely a kormány reményei szerint nem fog megártani a cégek versenyképességének. Utóbbiak érdekképviseletei ezt nem így látják, és például a feketén foglalkoztatás ismételt emelkedése is arra mutat, hogy komoly nehézségekbe ütközik a kötelező béremelések végrehajtása. Ezen a téren tehát akkora tőke-befektetésekre lenne szükség, amelynek egyelőre a körvonalai sem látszanak. (Erről is beszélt pár napja Bod Péter Ákos.)

Márpedig Orbánék úgy számolnak, hogy

a reálbérek 2022-ig csaknem másfélszer-akkorák lesznek,

mint 2016-ban voltak.

Folytatnák az állami szféra béremeléseit, és 2019-től

azok az állami alkalmazottak is megkapnák a magasabb fizetéseket,

akik eddig kimaradtak (pedagógusok, egészségügyiek, rendőrök-katonák). Ezek százmilliárdjait azért még elő kell teremteni.

A munkanélküliség szinte eltűnik Magyarországon 2022-re – legalábbis a kormány szerint. A 2,4 százalék valóban elhanyagolható lenne. Mindez azt jelentené, hogy a bármilyen okból inaktívak száma 2,8 millióra olvadna. Ebben persze szerepet kapna a nyugdíjkorhatár már elkezdett emelkedése is. Ezekkel együtt további, körülbelül 300 ezer új munkahellyel számol a kormány. Ezeket a számokat azonban érdemes fenntartással kezelni, hiszen közismert tény, hogy legalább 350 ezren, egyes számítások szerint inkább félmillióan külföldre távoztak az elmúlt években, akiket a statisztikában a foglalkoztatottak közé sorolnak.

Folytatni kívánja a kormány a közmunka részarányának mérséklését. A csúcsidőszakban évi 230 ezer körüli, jelenleg 170 ezres létszám 150 ezerre esne a következő két évben.

Nemsokára meglátjuk, hogy ezúttal beválik-e a Matolcsy-féle jövendölés (2012-ben), amely szerint egy éven belül „a magyar tündérmese, illetve a magyar példa sikertörténet lesz”.

Handóék visszavágnak a bíráknak

Az Országos Bírósági Hivatal szerint nem törvényes a bírói tanács működése, mert sem létszámában, sem a bírósági szintek képviseletében nem tesz eleget az előírásnak. Szerdán az Országos Bírói Tanács törvénytelennek találta az OBH elnökének eddigi bírói kinevezési és pályázatelbírálási gyakorlatát. Handó Tünde hivatala elutasítja a kritikát.

Felvette a kesztyűt az Országos Bírósági Hivatal (OBH), amelynek elnöke, Handó Tünde igen kemény kritikát kapott az Országos Bírói Tanács (OBT) szerdai ülésén. Amint arról beszámoltunk, az OBT áttekintette az OBH-elnök 2017 elejétől folytatott gyakorlatát a bírói és bírósági vezetői pályázatok eredménytelenné nyilvánításában.

Az OBT szerint ezek az eljárások nem törvényesek. Hiányzik, vagy nem jogszerű az indoklás, az elbírálások nem áttekinthetőek. Súlyosan elmarasztalták Handót amiatt, hogy megkerülve a törvényt adminisztratív áthelyezésbe burkolva valójában pályázatköteles bírósági vezetői feladattal rendelt ki bírót más bíróságra.

Az OBH elnöke az ülésen megkísérelte kimondatni, hogy a több hullámban megtörtént lemondások OBT-tagok és -póttagok közül működésképtelenné tették a testületet. Az indítványt a Kúria elnöke, Darák Péter és az OBT maga is elutasította.

Az OBH mostani közleménye megismétli Handó álláspontját. Szerintük az OBT létszáma 15 fő, a sarkalatos törvény azt is előírja, hogy valamennyi ítélkezési szintről megadott számú tagja van. Jelenleg az OBT nem rendelkezik 15 taggal és egyes bírósági szintek képviselete nem biztosított, ezért a testület működése nem tekinthető törvényesnek – fogalmaznak.

Ezzel folytatódik a szinte háborúskodássá fajult nézeteltérés, ami az OBT január végi újraválasztásával kezdődött. Akkor kiszorították a Handó – és általa a kormány – meghosszabbított kezeként működő korábbi tagokat, és Handóval szembenállónak ismert bírókat választottak be.

Az OBH szerint a jogszabályok szövegének értelmezésében mindig lehetnek értelmezési különbségek. Ebben a jogkérdésben valóban hiteles véleményt az Alkotmánybíróság fogalmazhatna meg.

Ezután a bíróságok adminisztratív irányítói posztját ellátó OBH az ő munkájának felügyeletére, ellenőrzésére jogosult OBT

konkrét megállapításaira tartalmában nem reflektál.

Szerintük a pályázatok elbírálásában a jogszabályoknak megfelelően vettek részt 2017-ben is. Abban az évben 274 bírói pályázat elbírálására került sor, melyekre összesen 1919 pályázó jelentkezett. A pályázatok 94,5 százaléka eredményesen zárult. Arra nem térnek ki, hogy az OBT van és kifogásolható az eredménytelenné nyilvánítás utáni ismételt pályáztatás.

Az OBH-ban várják a szerdai „sommás vélemény” alapjául szolgáló jelentést véleményezésre, hogy megismerjék a tagok és a tanácskozási joggal rendelkezők írásbeli észrevételeit, kérdéseit, és az OBT meglévő tagjainak ezeket tárgyaló megbeszéléséről a jegyzőkönyvet kézhez vehessék.

Mint írják, az OBH elnöke az elmúlt hat évben rendszeresen számot adott a bírósági pályázatok elbírálásáról a Kúria elnökét mindenkor magában foglaló OBT, a bírósági elnökök, valamint az Országgyűlés előtt, és mindig nyitott volt az akár a bírói kar felől, akár azon kívülről érkező jobbító szándékú észrevételekre, javaslatokra. Ennek is köszönhetőek a bírósági szervezet működésében elért eredmények, amelyekkel az Európai Bizottság által összeállított igazságügyi eredménytábla első harmadába kerülhetett a magyar igazságszolgáltatás – írja még Handó Tünde hivatala.

Amint az megírtuk, a háttérben a kormány kísérlete húzódik meg, hogy közvetlen irányítás alá vonhassa a bíróságokat. Az OBT részben ennek akar ellenállni.

Nyílt háború a bírósági szervezetben

Az elmúlt egy évben a bírói és bírósági vezetői pályázatok eredménytelenné nyilvánítása törvénytelen volt: ezt mondta ki a az Országos Bírói Tanács a kormány meghosszabbított kezének tartott Handó Tünde bírósági hivatali elnök ténykedéséről. Közben a kormány arra készül, hogy közvetlen irányítása alá vonja a bíróságokat. Az OBT-n belüli történéseknek már nemzetközi visszhangjuk van.

A jelek szerint nyílt háborúskodásig fajult az Országos Bírói Tanács (OBT) és az Országos Bírósági Hivatalt (OBH) vezető Handó Tünde közti vita. Szerdai ülésén az OBT megállapította: a 2017 elejétől ez év februárjáig terjedő időben Handó törvénytelenül járt el bírói és bírósági vezetői pályázatok eredménytelenné nyilvánításában – ez derül ki az OBT-ülés jegyzőkönyvéből.

Az ülést Handó megpróbálta megakadályozni, arra hivatkozva, hogy az OBT összesen hét tagjának lemondásával a testület működésképtelen. Ezt a Kúria elnöke, Darák Péter vitatta, az OBT pedig elvetette Handó javaslatát.

Az OBH a bírósági szervezet adminisztratív vezető hivatala, az OBT joga pedig ellenőrizni az OBH és elnöke munkáját. Erre január végéig nem került sor, akkor azonban a 15 tagú testületbe új tagokat választottak, s több olyan bíró került be soraiba, akik azt megelőzően személyesen is szembe kerültek Handóval; akadt, aki pert is indított vele szemben; egyúttal kiszavaztak olyanokat, akik Handó embereinek minősültek.

Handóról köztudomású, hogy

személyes baráti kapcsolat fűzi Orbán Viktorhoz, illetve feleségéhez, Lévai Anikóhoz,

Handó férje pedig Szájer József fideszes európai parlamenti képviselő, a hatályos alaptörvény megfogalmazója.

Az OBT újjáalakulása meglehetősen viharos volt, a testület ugyanis azzal az igénnyel lépett fel új összetételében, hogy el kívánja végezni az OBH és elnöke feletti ellenőrzési feladatát.

Az OBT jegyzőkönyvéből az derül ki, hogy szinte

még meg se száradt a tinta az új összetételű OBT tagjainak január végi kinevezésén,

február 5-én és 8-án a Győri Ítélőtábla és a Fővárosi Törvényszék összbírói értekezlete kérdéseket tett fel az OBT-nek Handó már idézett pályázati értékelési gyakorlatáról.

A megállapítások lényege az tehát, hogy az OBH elnöke törvénytelenül járt el: nem indokolta meg pályázatok érvénytelenné nyilvánítását, más esetben az indoklásban foglaltak nem felelnek meg a törvényi előírásnak; nem átláthatóak vezetői pályázatok elbírálásának folyamata – sorolja hosszasan az OBT verdiktje.

Egyik legsúlyosabb megállapítás az, hogy

Handó valótlan indokkal rendelt ki törvényszéki bírót ítélőtáblára.

Az ügyteher egyenletes elosztásának biztosítása vagy szakmai fejlődés elősegítése helyett valójában vezetői feladatra küldött bírókat. Magyarra lefordítva: nem írt ki pályázatot vezetői posztokra, hanem adminisztratív intézkedéssel saját hatáskörben helyezett át bírókat máshová munkavégzésre.

Ezzel pedig megkerüli a törvényes bírói és bírósági vezetői kinevezés rendjét. Fleck Zoltán jogszociológus a Független Hírügynökségnek korábban már elmondta: Handó sorra helyezte el saját embereit az alsó szintű bíróságokra. Szerinte

a januári „lázadás” az OBT-ben részben ezzel magyarázható.

Az OBT mindezek mellett a 2015 és 2017 közti – korábbi összetételében elfogadott – összes etikai állásfoglalását hatályon kívül helyezte, mert szerinte ilyen eljárásokra a törvény nem jogosítja fel.

Ugyancsak eltörölte azt a korábbi ajánlását az OBT, amely a bírói álláspályázatok elbírálásával, a pályázati rangsor kialakításakor adható pontszámokkal kapcsolatos miniszteri rendeletről szól. Az indok ugyanaz: ajánlásra nincs joga az OBT-nek.

Egyáltalán nem mellékes szála volt az OBT ülésének, hogy – amint azt az elején már említettük – öt tagja és két póttagja jelentette be lemondását, akik pótlásáról az OBT elnöke intézkedett. Négy tag és egy póttag már a közelmúltban bejelentette távozását, Fleck Zoltán akkor ezt úgy értékelte, hogy ezek a bírók talán most szembesültek az OBH feletti ellenőrzési tevékenységük esetleges személyi következményeivel.

Az akkori lemondások indoka – szakmai-vezetői feladatok, illetve családi ok – mindenesetre nehezen volt elhihető.

Az ülésen a tanácskozási joggal résztvevő Kúria-elnök, Darák Péter szállt szembe Handó Tündével. Szerinte ugyanis a póttagok megválasztásával az OBT működőképes, és a testület is ezt az álláspontot fogadta el.

Darák már a január végi újjáalakuló OBT-ülésen is jelentős szerepet töltött be. Lapbeszámoló szerint egyértelműen arra ösztönözte a testület tagjait, hogy lássák el törvényi feladatukat, az OBH ellenőrzését.

A most ugyancsak jelen lévő ügyvédi kamarai elnök, Bánáti János aggodalmát fejezte ki a nagy számú lemondás miatt. A jegyzőkönyvből kiderül, hogy az Európai Igazságügyi Tanácsok Hálózata osztja az aggódást, és levélben biztosította támogatásáról az OBT-t.

Az eseménysor nyilván nem független attól, hogy a kormány jó ideje próbálja meg szorosabb ellenőrzés alá vonni a bíróságokat, például annak érdekében, hogy a politikailag fontos, nagy horderejű ügyekben ne szülessenek számára kudarcot jelentő felmentő ítéletek. Eddig azonban kétharmados parlamenti többség híján erre nem volt módja. Most azonban már készen van a koncepció, amely szerint az OBH-t beáldozva-megszüntetve bevinnék a teljes igazgatást az igazságügyi tárcába; Handó a kormánynál is begyűjtött rossz pontokat, amikor szembeszegült a közigazgatásból érkező (tehát gyakorlatlan) bírói pályázatok pontozási arányainak megváltoztatásával.

Most pedig a HVG ír arról, hogy lényegében készen áll az ismételt benyújtásra a közigazgatási különbíróságokról szóló tervezet, amely kényes ügyeket (például választási fellebbezések, közbeszerzések, közérdekű adatok kiadása) bírálna el jól kiválasztott bírákkal.

Ugyancsak készen áll a terv arra, hogy nyugdíjba küldik az összes olyan bírót, aki már 1990-ben űzte ezt a hivatást.

Egy napja ez az ügy (ha a kormány végigviszi a bíróságokat megtörni óhajtott változásokat) óriási nemzetközi, uniós dimenzióba kerülhet. Az Európai Parlamentben szerdán ismertették az EU 2021 utáni költségvetésének főbb tételeit. Ekkor hangzott el hivatalosan is, hogy a támogatásokat jogállami feltételekhez akarják kötni. Ennek fő területe az igazságszolgáltatás, azon belül is a bíróságok függetlensége lenne.

Már biztos: feltételekhez kötik az uniós támogatásokat

A jogállami feltételekhez kötik a 2020 utáni uniós költségvetést – hangzott el az Európai Parlament ülésén. Hírek szerint cseles megoldást választanak a „magyar” problémára. Két olyan keret kiadásait is csökkentik, amelyekből eddig Magyarország sok pénzt kap.

Költségvetési eszközökkel is védeni akarják a jogállami rendszert – erről beszélt az EP plenáris ülésén Günthet Öttinger, az Európai Bizottság (EB) pénzügyi biztosa a 2021-27-es uniós költségvetési tervezet ismertetésekor. Előtte Jean-Claude Juncker EB-elnök elmondta, nem egyes tagállamokról van szó, hanem az Európai Unió architektúrájának védelméről.

Az eredetileg sajtótájékoztatóra tervezett, végül az ennél nagyobb súlyú parlamenti vitában kirajzolódott a pártcsaládok közti inkább már csak megfogalmazásbeli különbség. Manfred Weber (Európai Néppárt) frakcióvezető csak arról beszélt, hogy vannak korrupciós ügyek, OLAF-jelentések, és kérdés, hogy minden pénzt jól fizetnek-e ki jelenleg.

Guy Verhofstadt, a liberálisok frakcióvezetője aztán nevén nevezte a jogállamisági kritérium okát:

Az uniós pénzt nem Orbán Viktor családjára vagy új stadionra kell költeni.

A jogállami feltételek kapcsán Öttinger arról beszélt, hogy az európai adófizetők pénzéről van szó. Ha vita támad valamely országban a kifizetésekről, tudniuk kell, hogy bízhatnak az igazságszolgáltatás függetlenségében, ezért fontos a kifizetések összekötése ezzel – hangsúlyozta a pénzügyi biztos.

A vitában egyelőre nem derült ki, hogy mi lenne a „magyar” probléma megoldásának kulcsa. A Politico európai kiadása azonban megtudta. Eszerint – ahogyan ezt a portfolio.hu ismerteti – „cseles” módot választottak. Szétválasztanák a költségvetési keretet és a kifizetések szabályrendszerét. Míg előbbi egyhangú elfogadást igényel, utóbbi csak minősített többséget, amelyet egy-két tagállam nem tud megtorpedózni.

Ez pedig azt jelentené, hogy ha úgy találják, hogy sérült az igazságszolgáltatás, benne a bíróságok függetlensége, és nem megfelelő az uniós támogatások kifizetése, akkor a bizottság leállíthatja a folyósítást. Sőt,

a testület a tagállami kormánytól saját kezébe vehetné a támogatások elosztását.

Magyarul: ha korrupciós ügyek gyanúja vetődik fel, és a bizottság azt tapasztalja, hogy a tagállami hatóságok nem vizsgálják ki ezeket, akkor a testület saját hatáskörbe vonja a támogatások elosztását.

A következő EU-költségvetésnek egyébként is vesztese lehet Magyarország.

Két nagy olyan alap kiadása is csökkenhet, amelyekből Magyarország jelenleg is rengeteg pénzt kap.

A kohéziós alapok (a felzárkóztatást szolgáló tárca) 7, az agráralap 5 százalékkal kevesebbet fog elkölteni, ha jóváhagyják a tervezetet.

A korábbi elképzeléssel ellentétben a bizottság lényegében változatlan mértékben szedne be pénzt a tagállamoktól. A britek kiesése miatti űrt a takarékosság mellett a saját bevételek növelésével akarja kitölteni a bizottság.

A Párbeszéd útja a súlytalanságból a megmaradásig

Kaptak négy évnyi lehetőséget a „saját lábon állásra”. Jelenleg az életben maradás a legtöbb, ami elmondható a Párbeszéd helyzetéről. Megnéztük, honnan és hogyan jutottak el idáig. Egy valaha nagy, ma akkori önmaga árnyéka párt mellé. Sorozatunkban az ellenzéki pártok elmúlt egy évét mutatjuk be.

 

Ha egy-két mondatban akarnám összefoglalni a Párbeszéd és Karácsony Gergely nagyjából egyévnyi útját, az valahogyan úgy szólna, hogy a teljes ellenzéki vereség egyik legnagyobb nyertese ez a párt. Sikerült pártként megmaradniuk, megszerezték a következő négy évre szóló költségvetési támogatást, és súlyuknál lényegesen több, három képviselőjük lesz a parlamentben, sőt – igaz, némi MSZP-s segítséggel – önálló frakciót is kiállíthatnak.

Ez persze nem több, mint az ellenzéket elzavaró többség (sőt, a rájuk szavazók egy részének is) azon ítéletében megfogalmazott állítás, hogy „a megélhetési politikusok” ismét nyertek négy évet. Merthogy a fideszes kétharmad mellett a Párbeszéd számára se nő fű.

Egy másik összefoglaló véleménymondat: kétségtelen tény, hogy

a Párbeszéd és Karácsony kezdettől a feltételek nélküli ellenzéki együttműködést támogatta.

A közös listát, közös miniszterelnök-jelöltet és mindenhol egyetlen megegyezéses jelöltet az egyéni választókerületekben.

Egy kis kitérő: emlékezetes módon éppen Karácsony, akkor még LMP-s képviselőként 2011 nyarán vetette fel egy olyan „technikai koalíció” létrehozását, amely a Jobbikot is magában foglalva kétharmadot szerezne a parlamentben, hogy ennek birtokában alkotmányos korrekciót követően új, „rendes” választást írjon ki. Ugyanerről ma már másképpen vélekedik. „Azóta a Jobbikot felvásárolta Simicska Lajos, aki másként is meg tudná buktatni Orbán Viktort, nem kellett volna neki pártot venni” – mondta egy interjúban. S hogy a Jobbik ugyanaz a náci párt, ami volt, amelyet már nem tart a rendszer ellenfelének, s a szavát sem lehet elhinni annak a pártnak, amely évekkel ezelőtt még európai zászlót égetett, most pedig a legradikálisabb béruniós kampányba kezdett.

A nyilvánosság előtt alig létező Párbeszédet lényegében Karácsony hordja a hátán (olykor Szabó Tímeával, társelnök-társával közösen), akinek az elmúlt szűk egy évben a teljes demokratikus oldali együttműködés végül kudarcos preferálása mellett meg kellett küzdenie még valamivel: az MSZP folyamatos belső megosztottságával, s nem utolsó sorban Botka László szó szerinti és szimbolikus hosszú árnyékával. (Ismét zárójelben: azon érdemes lenne mélyen elgondolkodni, hogy az MSZP Horn Gyula óta nem tudott választási sikerre esélyes első embert kitermelni. Azóta minden miniszterelnöke kívülről, pontosabban nem az aktív belső tagsági-politikusi körből érkezett, az egyetlen „saját” ember, Botka pedig pillanatok alatt elbukott.)

Karácsony szerintem a botkai helyzettel jól birkózott meg: végig lojális maradt hozzá, nem igen (de legalábbis láthatóan nem) vett részt az MSZP addigi „örökös reményének” belső megbuktatásában.

Nem volt ennyire sima és főleg sikeres az MSZP egyik legnagyobb gondja, Gyurcsány Ferenc személye és mozgásainak kezelésében, különösen úgy, hogy közben igyekezett Botkával harmóniában lenni. Utóbbi első pillanatban kijelentette, hogy a DK-val és főleg Gyurcsánnyal nem akar szorosan együttműködni, közben pedig a volt pártelnök állandóan a teljes nyitottságot hangsúlyozta. Hogy aztán – már amikor Karácsony ante portas – ő legyen az, aki kizárja Karácsony miniszterelnök-jelöltségét, ha ez együtt jár egyéni kerületi és pártlistás indulással.

Persze akkor már Botka sincs, és addigra az MSZP a közvélemény-kutatások szerint 200-400 ezer választót vesztett, ami megnövelte Gyurcsány súlyát.

Karácsony régóta – sokak szemében nyilván túlságosan is rámenősen –

nem csinált titkot abból, hogy szívesen vezetné az országot.

Akkor nézzük a mögöttünk hagyott szűk esztendő történéseit. Karácsony első fajsúlyosabb lépése okozott némi zavart. A korábban LMP-alapító, majd a 2010-es választási vereség után onnan kilépő, később a Juhász Péter gründolta Együtt-tel közös pártban működő politikus tavaly augusztusban megjelent Botka szegedi fórumán, ahol az akkor nyolc hónapja kormányfő-jelölt valódi baloldali programot, progresszív adórendszert, segélyek helyett lehetőségeket, jobb iskolákat, képzési, átképzési, vállalkozási és kedvezményes hitelprogramokat, munkát és a közösség szolidaritását, országos átfogó szociális bérlakás-programot is tartalmazó programját ismertette. Karácsony Gergely, akkor a Párbeszéd miniszterelnök-jelöltje is megjelent a fórumon és egyetértését fejezte ki az alapelvekkel, valamint

közölte, hogy nem akar Botka kihívója lenni.

Ebből kisebb értetlenség támadt, mert a szocialisták miniszterelnök-jelöltje és a jelenlévők többsége is úgy értékelte a Párbeszéd társelnökének szavait, hogy föladta saját miniszterelnök-jelölti ambícióit, ráadásul úgy, hogy mindezt Botka javára tette.

Mindezek hatására szeptemberben már nem ment el arra a rendezvényre, amelyen Botka ismertette szövetségi politikáját. S amelyen éppenséggel ott lett volna a helye, mert maga is

egyedüli megoldásként a megegyezést tartotta szükségesnek.

Nem sokkal ezután elkezdődött az a „tánc”, amelynek szereplői a kisebb ellenzéki pártok (mínusz DK), főleg az Együtt, valamint a Párbeszéd és maga Karácsony, aki mindeközben lépésről lépésre került közelebb az MSZP-hez. Hogy aztán a „régiek” és „újak” megítélése miatti ellentét következtében megtörténjék a szakítás.

Szeptember vége felé az Együtt elnöke, Juhász Péter bejelenti: „tárgyalásokat kezdeményezek az Együtt nevében az LMP-vel, a Párbeszéddel és a Momentummal”.

Az őszre egyre inkább meggyengülő és kapkodó Botka talán mindent egy lapra feltéve szeptember utolsó hetében – s egy időben az Együtt kezdeményezésével – váratlanul írásos ajánlatot tett hat pártnak arról, hogy biztos parlamenti részvételt ígérve felajánlja nekik a szocialisták listás helyeinek 49 százalékát. A Karácsony-féle Párbeszédnek 2 százaléknyi listás hely jutott volna. Nem meglepően már aznap elkezdtek érkezni az elutasítások.

(Eközben tört ki a Lattmann Tamás által kirobbantott balhé arról, hogy egy évvel korábban már majdnem kész megállapodása volt, ő lesz a demokratikus pártok miniszterelnök-jelöltje. A DK elismerte, az MSZP, az Együtt és a Párbeszéd cáfolta ezt.)

Ezután október másodikán Botka László lemondott.

Két nappal később

bukkan fel először a szocialisták körében komolyan vehető módon Karácsony neve

kormányfő-jelöltként. Egy választási párt létrehozása értelmes ötlet lenne, sokkal nagyobb esélyt kínálna az Orbán-kormány leváltására – vetődött fel szoci körökben. Az MSZP-Párbeszéd-tárgyaláson Molnár Gyula, a szocialisták elnöke hozta szóba egy ilyen párt létrehozásának gondolatát, mi több, azt is, hogy Karácsony Gergely legyen ennek a formációnak a listavezetője. A Párbeszédnek tetszene a közös ernyőszervezet, de az általuk kívánt módon, valamennyi ellenzéki pártot tömörítve és Karácsony listavezetésével.

Ugyanezen a napon Juhász Péter ismét bejelent: közösen készül a választásra az Együtt és a Párbeszéd. Az együttműködés a kormányváltás alapja, amiben minden ellenzéki pártnak helye van – mondta.

A repedés Karácsony (és a Párbeszéd) és az Együtt között már ekkor látható. Juhász ugyanis azt mondta, hogy minden demokratikus ellenzéki párttal együtt akarnak működni valamilyen formában, de azt tartanák helyesnek, ha az MSZP-vel és a DK-val koordináltan állítanának jelölteket az egyéni kerületekben, az úgynevezett Új pólus pártjai, az Együtt, a Párbeszéd, az LMP és a Momentum pedig egyetlen közös listán szerepelnének.

Szabó Tímea, a Párbeszéd társelnöke ekkor még puhán reagált, mert csak arról beszélt, hogy készen állnak az Együtt-tel közös indulásra, a kormányváltásnak minimálisan az az alapja, hogy mind a 106 egyéni körzetben csak egyetlen demokratikus ellenzéki jelölt álljon szemben a Fidesszel (és értelemszerűen a Jobbikkal).

Karácsony (és a Párbeszéd) ekkor egy darabig nem feszegeti az „újak” és „régiek” koncepciója, valamint a „mindent egyben” elképzelése közti nyilvánvaló széttartást. Egy interjúban megmarad a közös egyéni jelöltek indítása melletti kiállásnál. Sőt, mint mondja, a Párbeszéd és az Együtt akár választási párttá is válhat, de nyitva állnak minden együttműködés előtt. És inkább arról beszél – ismét nem kis magabiztossággal -, hogy

“…én vagyok az egyedüli baloldali miniszterelnök-jelölt”.

Karácsony továbbra is távolságtartó Botka akkor már majdnem két hete történt lelépését értékelve: a baloldal nem omlott össze, hisz mindössze egy politikus távozott, a szociáldemokrata, mélyszegénységet felszámolni akaró program megmaradt. És nem csak hogy tudná vállalni Botka gazdagokat fizetésre kényszerítő politikáját, hanem az voltaképpen a Párbeszéd programja volt.

Ez volt az az időszak, amikor – Botka lemondása után – szinte azonnal elkezdődött az új miniszterelnök-jelölt keresése a baloldalon. Hamar meg is találták Balázs Péter személyében, miközben – mint arról az imént már szó volt – a szocialisták Karácsony Gergelyt kezdték emlegetni.

Nem tartott sokáig a volt külügyér szereplése, aki kijelentette, hogy csak minden párt támogatása esetén vállalná. Október vége felé az Együtt vágta el ezt a szálat (is), amikor tudatták: a Balázs Péter iránti tisztelet mellett sem terveznek közös miniszterelnök-jelöltet az MSZP-vel. Az Együtt a Párbeszéddel szövetségben állít jelöltet. A DK korábbi elutasítása után ezzel eldőlt, hogy aligha lesz Balázs Péter a közös ellenzéki kormányfő-jelölt.

Ekkor azonban már egyre érett az Együtt és Karácsonyék nézetkülönbsége. Október közepén a Párbeszéd társelnöke, miniszterelnök-jelöltje azt mondta: a cél az, hogy az országgyűlési választáson mind a 106 választókerületben egy közös ellenzéki jelölt legyen, s erről a Jobbikon kívül mindenkivel tárgyalnának. Az Együtt-tel pedig már közös választási pártról és közös listáról egyeztetnek.

De Karácsony

egyúttal már határozottan bírálta a másik párt álláspontját.

Szerinte hibás stratégia az, hogy „meg kell újítani a politikát, új szavazók kellenek ahhoz, hogy kormányváltás legyen”, és ezért a lehető legjobban el kell zárkózni a régi pártoktól. Szerinte az a stratégia az egyedüli jó, amely szerint kell megújulás, meg kell őrizni az ellenzék sokszínűségét, nem kell mindenkit bevonni, de kell együttműködés, nem csak a matematika, hanem a felelős politizálás miatt is.

Éppen átlépett a naptár novemberbe, amikor Gyurcsány Ferenc kimondta, amit már mindenki tudott: a DK – a meggyengült támogatottságú MSZP-vel szemben növekvő alkupozíciót látva

kiszáll a közös lista elfogadásából.

Oly nagy különbségek vannak a pártok programjai között, amelyek szinte áthidalhatatlanok – mondta Gyurcsány.

Látva a kötélhúzást és a megegyezésre képtelenséget, Gulyás Márton bejelentette, hogy az általa alapított Közös Ország Mozgalom kiterjedt kampányt szervez, hogy kiderüljön, ki a legalkalmasabb jelölt a 106 egyéni választókerületben. Mintegy ezer fős mintából, személyes úton, közvélemény-kutatásokat készíttetnek.

A pártok igyekeznek őrizni a látszatot, ennek jegyében közös közleményben jelentette be a DK, az Együtt és a Párbeszéd, hogy egyéni választókerületi koordinációs egyeztetésre hívják a szocialistákat.

Ekkoriban már nem csak az évből volt hátra kevesebb, mint egy hónap, a választások is közeledtek rohanvást, s az események felpörögtek. Néhány nap alatt letisztult a kép egy része. Először valamiféle új közös listáról jelentek meg hírek a szocialisták soraiból, s egyúttal arról is, hogy az MSZP-nek megvan az új miniszterelnök-jelöltje, de annak személye még vagy két hétig nem publikus. Mint ismert, a szocialisták december 9-én az eredetileg tervezett kongresszus helyett csak választmányi ülést tartottak, amelyen bemutatták választási programjukat. Elképzelhető, hogy a miniszterelnök-jelölt személyét is ott nevezik meg – írtuk akkor.

Nem kellett sokat várni, egy nap elteltével már arról tudósítottunk, hogy új miniszterelnök-jelöltről hallani, vagyis nem Balázs Péterről (amely lehetőség akkor már másfél hónapja elszállt). Helyette

ismét Karácsony Gergely neve került elő,

ez azonban csak akkor lehetséges, ha a Párbeszéd hátat fordít az Együttnek.

És hogy senkiben semmi kétség se okozzon álmatlan éjszakát, az érintett tévéadásban mondta azt (ismét, sokadszor), hogy teljes ellenzéki összefogást akar (programban, listán és kormányfő-jelöltben), és lényegében azt is kinyilvánította, hogy

szívesen lenne közös ellenzéki miniszterelnök-jelölt.

Azt mondta, ha lesz jobb jelölt nála, akkor hajlandó őt támogatni, de jelenleg nem ismer olyan felmérést, amelyben nem ő a legnépszerűbb politikus.

Ekkor ért véget a Párbeszéd és az Együtt közösködése. Utóbbiak közleményben nyilvánították ki, hogy „az elengedhetetlen megújulás elősegítése érdekében az Együtt nem kíván közös listát és közös miniszterelnök-jelöltet állítani a Magyar Szocialista Párttal”. Az együttműködés korlátozódjék az egyéni kerületi jelöltek közös kiválasztására.

És hogy (Magyarországon) stílszerű legyen az elválás, Szigetvári Viktor Együtt-mininiszterelnök-jelölt az ATV-ben élő adásban jelentette be, hogy új miniszterelnök-jelöltjük lesz Karácsony Gergely helyett. A közös történet ezzel lezárult. A „szép” befejezésről azzal gondoskodott, hogy

„a langyosokat kiköpi a Jóisten”,

és

„ez történt Karácsony Gergellyel is”.

Apróság, s ki-ki értékelje maga, mindenesetre Szigetvári (friss felismerésképpen?) azzal is indokolta döntésüket, hogy szerinte Karácsony nem hisz abban, hogy a Párbeszéd és az Együtt közös listája bejutna a parlamentbe. Másnap aztán Juhász Péter pártelnök azt mondta, hogy korábban azt tervezték, a hétvégén a Párbeszéd után az Együtt is miniszterelnök-jelöltnek fogja Karácsony Gergelyt választani. Szándékaik szerint a két párt közös listán indult volna a választásokon.

Maga Karácsony viszont alighanem belül már régebben letudta ezt a korszakot, legalábbis erre utal, hogy – mint később kiderült – pár nappal korábban, az Együtt és a Párbeszéd közös elnökségi ülésén a politikus kifakadt, és nem éppen irodalmi stílusban fogalmazott.

„Alapvetően az az érzésem, hogy a f@szért hagytam magam rábeszélni erre a miniszterelnök-jelöltségre”

(mármint a Párbeszédére) – hallható azon a felvételen, amely a két párt végleges szakítása utáni napon került nyilvánosságra. Karácsony mindehhez még hozzáteszi, hogy van neki enélkül is elég dolga, “van egy fő állásom, ami önmagában egy kib****** politikai stressz”.

Három nap múlva aztán Berkecz Balázs, az Együtt alelnöke elismerte, hogy ő készítette a felvételt.

Mindeközben pedig a nyilvános válás másnapján Karácsony már meg is jelent és felszólalt az MSZP programismertető nagygyűlésén. Ezen Molnár Gyula pártelnök közölte: kitart amellett, hogy közös jelöltek legyenek a választókörzetekben, közös listán induljanak és legyen közös miniszterelnök-jelöltjük. Karácsony utóbbira úgy reagált:

“döntsétek el ti, hogy nekem milyen szerepet szántok ebben az együttműködésben, ha kellek, akkor én jövök, és hozok magammal mindent, amit tudok”.

Ezekben a történésekben – túl a zökkenőmentes „átzsilipelésen” – az az érdekes, hogy Karácsony Gergely úgy keringett (mind szűkebb röppályán) az MSZP körül – még párbeszédes színekben – miniszterelnök-jelöltként (illetve emlegették így őt a pártban), hogy bármely párttestület formálisan megtárgyalta volna ezt.

Ennek sorában ismertük meg a „politikailag már miniszterelnök-jelölt” kifejezést. December közepén Molnár Gyula, az MSZP elnöke rádióinterjúban arról beszélt, hogy

politikai értelemben már eldőlt Karácsony közös jelöltsége.

Sőt, legott azt is megtudta a nagyérdemű, hogy a formálisan még meg se nevezett Karácsony árnyékkormányt tervez alakítani (ami aztán márciusban meg is történt).

(Ez a mód, hogy fontos dolgokat a nyilvánosságon keresztül jelentenek be, régi hobbi a szociknál. Az előző miniszterelnök-jelölt is úgy lett e poszt viselője később, hogy az érintett, tehát Botka László egy újságcikkben közölte: szívesen lenne az.)

Molnár és Karácsony is azt mondta, reméli, több párt csatlakozik az együttműködéshez. Megerősítették: közös egyéni képviselőjelöltek, közös lista és közös miniszterelnök-jelölt a céljuk. Az is ekkor és így derült ki, hogy a Magyar Liberális Párt is csatlakozik.

Molnár Gyula szerint a három pártnak a közös indulásról belátható időn belül meg kell állapodnia, azt meg kell erősíteni civil szervezetekkel, és nyitottak lesznek a DK, az Együtt, az LMP és a Momentum iránt is.

Karácsony december második felében fontos kijelentést tett. Az evidens, és Karácsony krédójához passzol is, hogy közös lista kell Orbán legyőzéséhez, és reméli, valamennyi ellenzéki párt belátja majd, hogy a siker érdekében együtt kell működni. Hanem arról is beszélt, hogy

a közös listán fontos helye lesz Gyurcsány Ferencnek,

és a DK politikusára az utolsó pillanatig várni kell. A próféta szólt belőle, amikor úgy fogalmazott, ha viszont az ellenzék nem változtat jelenlegi stratégiáján, akkor a baloldal számára bohózatba fulladhat a választás. A szavazó számára egy ilyen helyzetben a viccpárt a legjobb alternatíva, tehát előfordulhat, hogy a Kétfarkú Kutya Párt komoly befutó helyet szerezhet a parlamenti választásokon – mondta Karácsony.

Aki – politikustól szokatlanul – azt is mondta, hogy

„sokkal inkább hasznos, mint népszerű akarok lenni”.

Az év végi ünnepek előtt pár nappal megszületett az MSZP és a DK megállapodása az egyéni kerületeken osztozásról, egyúttal véglegessé vált, hogy Gyurcsány csak részleges együttműködésre hajlandó. Az MSZP és a DK 60-46 arányban osztoznak az egyéni kerületekben. Molnár Gyula megismételte, hogy az MSZP miniszterelnök-jelöltje Karácsony Gergely, Gyurcsány pedig hangsúlyozta, hogy a DK önálló listával indul, amelyet ő vezet, s nem támogatnak olyan kormányfő-jelöltet, aki más párt listáján van. (A DK-nak volt egy harmadik „anti-Karácsony” feltétele is, nevezetesen, hogy az érintett nem indulhat egyéniben, de végül ez lekerült a napirendről, amikor Karácsony közölte, hogy nem akar képviselőnek állni, marad inkább Zuglóban polgármester. Ezt viszont csak listán teheti meg a mandátum elvesztése nélkül.)

Aztán az is kiderült, hogy az MSZP meglehetősen gálánsan a maga 60-as kontingensébe felveszi Karácsony mellett a Párbeszéd másik vezetőjét, Szabó Tímeát, továbbá a független képviselő Kész Zoltánt és az Együttből Szabó Szabolcsot. Vagyis ezekben a kerületekben nem indítanak szoci jelöltet.

A karácsonyi ünnepek nyugalmas voltát elűzendő a hónapok óta hallgató Botka László előlépett, és egy interjúban beleszállt a baloldalba. Azt mondta, hogy a teljes összefogást javasolta, és mindent megtett ezért. (Arról nem beszélt, hogy a DK-t csak Gyurcsány nélkül fogadta volna el.) Felidézte, hogy lemondása előtti utolsó javaslatában a listás helyek felét átadta volna a többi demokratikus ellenzéki pártnak. „Engem ugyanis nem a pártvezetők parlamenti helye, hanem az ország állapota érdekelt, nem túlélni akartam, hanem nyerni. Rosszul mértem fel több dolgot. Nem gondoltam, hogy az ellenzéki pártvezetők csak frakciót akarnak, nem kormányváltást” – fogalmazott.

Majd még behajított egy rekesz kézigránátot: „azt sem tudtam, hogy a Fidesz milyen mélyen van jelen az ellenzéki pártok életében, mennyire irányítja őket. Ez nagyon megdöbbentett.” Ez azóta többször is felrobbant az ellenzék soraiban, legutóbb Hadházy Ákos (LMP) mondta ugyanezt nemrégiben.

Januárban, azon a napon, amikor a Nemzeti Választási Iroda közli, hogy készen állnak a választásokra, az MSZP elnöke bejelenti, hogy közös listát állít az MSZP és a Párbeszéd.

A névsort Karácsony Gergely, a Párbeszéd társelnöke vezeti,

aki a két párt közös miniszterelnök-jelöltje is lesz – mondta Molnár Gyula. Arról, hogy a listán hány helyet kapna a Párbeszéd és a Magyar Liberális Párt, azt közölte, a helyekről még nincs konkrét és végleges megállapodás, azon dolgoznak, hogy a következő parlamentben a Párbeszédnek önálló frakciója legyen.

Inkább csak érdekesség, de akár szimbolikusnak is tekinthető, hogy január végén úgy ünnepelte ötödik szülinapját a Párbeszéd, hogy nagyjából biztos lehetett abban, bekerülnek a parlamentbe (az egyéni kerületi indulások és sikerek függvényében akár több képviselővel).

Politikai értelemben azonban a párt megszűnik önállóan létezni

a nála sokkal nagyobb szövetséges mellett.

A választások szempontjából – a baloldal számára – elhanyagolható eredménnyel kecsegtető erdélyi túrára indult februárban Karácsony és Molnár Gyula. Megemlíteni is csak azért érdemes, mert szemlélteti, milyen brutális őszinteséggel beszélnek arrafelé a politikai viszonyokról. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök számolt be arról a vacsoráról, amelyen vendégei megkérdezték tőle, az RMDSZ szerint mit kellene tenniük Erdélyben a választási kampányban. „Nagyon őszintén azt mondtam, hogy semmit. Ez teljesen fölösleges időtöltés és energiabefektetés, hiszen én azt gondolom: az erdélyi magyar emberek világosan tudják, hogy kire szavazzanak”.

Február 9-10-én

elfogadták az MSZP és a Párbeszéd választási megállapodását,

amelynek értelmében a két párt közösen indít képviselőjelölteket, közös országos listán indul, a miniszterelnök-jelölt pedig Karácsony Gergely. (Vagyis, bár jogilag nincs olyan poszt, hogy miniszterelnök-jelölt, az MSZP majd’ harminc éves működése alapján ez az a nap, amikor valóban jelöltté válik a jelölt.)

Ekkor dől el, hogy az első tízben Karácsony mellett-után csak szocialisták lesznek, a 11. a párbeszédes Tordai Bence, a Liberálisoktól Fodor Gábor pártelnök helyett érkező Bősz Anett a 15. (Kilátásba helyezték, hogy az üres helyek egyikére esetleg bekerülhet Fodor is, ezt azonban aligha vette bárki komolyan.) Karácsony társelnök-társa, Szabó Tímea csak a 99. helyet kapta, de ő végül nagy fölénnyel egyéniben, Óbudáról került a parlamentbe.

Az MSZP-Párbeszéd miniszterelnök-jelöltje március közepe előtt mutatta be árnyékkormányának szakértői felét: Komáromi Zoltánt, Daróczi Gábort, Hegyesiné Orsós Évát, Mellár Tamást, Andor Lászlót, Ámon Adát és Wittinghoff Tamást. Koalíciós kormányzásra készül a többi ellenzéki párttal közösen, ezért a miniszteri posztok felére van jelöltje.

Karácsony még a legvégén se adta fel azon reményét, hogy sikerül átfogó megállapodásra jutni. Március 15-i ünnepi beszédében arról szólt, hogy le kell dönteni Orbán Viktor bálványát, és ehhez akár az ördöggel is szövetkezni lehet. Azt ígérte:

„kitapossa a pártokból”

a szélesebb ellenzéki szövetséget.

Ennek érdekében tíz nappal később felajánlotta a közös koalíciós kormányzás lehetőségét a DK-nak és az LMP-nek. Karácsony ezt akkor tette, amikor a párt honlapján közzétették az MSZP-Párbeszéd-szövetség száz pontból álló kormányprogramját.

Ami ezután történt, azt már jól ismerjük. Amint a bevezetőben olvasható, a Párbeszéd maradt törpepárt, de legalább megmaradt létezni.

A cikksorozat többi része az alábbi linkeken olvasható:

Ellenzék: Hogy volt, hogy lesz?

https://fuhu.hu/a-neppartosodastol-a-partszakadasig/

https://fuhu.hu/a-nolimpiatol-a-3-szazalekig-ez-volt-a-momentum-bo-egy-eve/

https://fuhu.hu/a-parbeszed-utja-a-sulytalansagbol-a-megmaradasig/

https://fuhu.hu/a-dk-es-a-valasztas-meseje/

Megmenekülhetnek a kistelepülési önkormányzatok

A parlamenti választáson az ötezer főnél kisebb kistelepülések „hozták” az eredményt a Fidesznek, aminek alapján politikai öngyilkosság lenne eltörölni az itteni önkormányzatokat. A kulcsszó egyébként az ötvenhat volt.

Ötvenhat. Sokan bíztak abban, hogy valamilyen nagy forrongás elcsapja a Fideszt a hatalomból. Nem így történt április 8-án. A szimbolikus 56 azonban konkrét formában jelent meg a Policy Agenda (PA) elemzése alapján.

A Fidesz-lista 56 százalékot kapott a községekben, vagyis az ötezernél kisebb lélekszámú településeken. S minél apróbb faluról van szó, annál nagyobb volt a kormánypárt győzelme: az 500 alattiakban 62 százalék

Forrás: Policy Agenda

A PA emlékeztet arra, hogy

a fővárosban csak 38 százalékot kapott a Fidesz pártlistája.

Ami ennél is érdekesebb adat, az az, amely szerint a kormányzati teljesítmény látványos kudarca, sőt, a lakosságot közvetlenül érintő rossz teljesítmény se befolyásolta a helyiek véleményét. Ez pedig az egészségügy.

A PA megnézte a tartósan háziorvos nélküli 213 település eredményeit, és azt tapasztalta, hogy

a Fidesz ezeken is tarolt, éppen 56 százalékkal.

A második Jobbik 22, a harmadik MSZP-P mindössze 8 százalékot ért el.

A kutatók szerint ezen számok magyarázata az, hogy a helyi hatalmi tényezők (polgármester, képviselő-testület) magatartása határozza meg a lakosság véleményét. (A PA nem ír arról, hogy ezek az adatok erős párhuzamosságot mutatnak a tájékozódási forrásokkal, a mindent elöntő kormányzati „migráncs”-propagandával.)

Megemlítik viszont a települési polgármesterek elleni pár évvel ezelőtti „izmozást”, amikor a kormánytöbbség megvágta a vezetők fizetését, amit aztán csak 2016-ban korrigáltak. A PA szerint ez is közrejátszott abban, hogy a kormánypárt elveszítette a tapolcai és veszprémi időközi választást, amelyeken a falvakban sokkal rosszabb eredményt értek el, mint ahogyan számítani lehetett.

Ennek alapján vonja le a következtetés az intézet, hogy ezek a kistelepülési önkormányzatok

szinte biztosan megmenekülnek egy esetleges rendszerátalakítástól.

Erre utal az is, hogy Orbán Viktor maga sietett a nyilvánosságban kijelenteni: szó sincs az 5000 főnél kisebb települések önkormányzatainak megszüntetéséről. (Tarlós István főpolgármester fél éve maga se tartotta kizártnak ezt a lehetőséget.)

Politikai öngyilkosság lenne ehhez a területhez hozzányúlni, itt nincs mozgásterük a kormánypártoknak – vonja le a konklúziót a PA. Vagyis marad Budapest, ahol lehet számítani változtatásokra, a főpolgármester-választás és a kerületek rendszerének átalakítására. Az ezzel kapcsolatos makacs feltételezést Orbán se tagadta pár héttel ezelőtti nyilatkozatában.

A többség tudta, hogy aránytalan a választási rendszer

Minden hatodik ember már a választások előtt tudta, hogy a kormánypártnak kedvez a választási rendszer, és 50 százalék úgy gondolta, hogy ez nem jó. Márciusban a többség tiszta és igazságos voksolásra számított.

Vegyes képet mutat a magyarok ismerete és viszonya a hazai választási rendszerről – derül ki a Political Capital (PC) elemzéséből, amelyet a Závecz Research által március közepén a Friedrich-Ebert-Stiftung és a PC megbízásából végzett közvélemény-kutatásból készített.

Sokkal kevesebben (60 százalék) tudta megmondani, hogy két szavazólapot kapunk, mint kilenc éve (72 százalék). Az öt százalékos bejutási küszöbbel pedig a megkérdezettek kevesebb, mint fele volt tisztában. Igen gyér a saját egyéni képviselő ismerete: noha az arány javult kilenc év alatt, most is ötből csak ketten tudták megnevezni.

A választás utáni visszaélés-, sőt, csalásgyanút övező viták láttán érdekes adat, hogy márciusban, tehát egy hónappal a voksolás előtt a többség arra számított, hogy tiszta és igazságos választás lesz. A grafikonból kiderül, hogy a Jobbik és a DK szimpatizánsai körében eleve meglehetősen nagy volt a fenntartás ebben a kérdésben.

Forrás: Political Capital

Ez azért is fontos adatsor, mert a választásra készülők meglehetősen pontosan tudták, hogy a rendszer nem egyenlően mér, még ha ebben a körben különböző kérdésekre nem egyformán válaszoltak. Például – iskolai osztályzattal – közepest adott a relatíve legnagyobb csoport, 32 százalék arra a kérdésre, hogy érvényesül-e az a követelmény, hogy ugyanannyit érjen minden szavazat. (Nem meglepően a Fidesz-támogatók legnagyobb csoportja, 41 százalék szerint teljesen érvényesül.)

Ugyanakkor az emberek többsége tudja, hogy a 2011-ben kialakított választási rendszer még inkább a legtöbb szavazatot kapó pártnak kedvez, 59 százaléka azt is pontosan tudta, hogy a kormánypártnak. Még a fideszesek többsége is így gondolja.

Részrehajlástól mentesnek csak 16 százalék ítéli a választási rendszert, ami talán az egyik legszimptomatikusabb adat a teljes kutatásban

– vonta le a következtetést a PC.

A választási adatok egyébként pontosan igazolják az emberek ismereteit és előzetes várakozásait. A három hete lezajlott választáson a Fidesz egy mandátumához 41 ezer szavazat kellett, a másik véglet az Együtt (96 ezer). S ahogyan javul az eredmény, úgy csökken ez a szám.

S az is kiderül a válaszokból, hogy a négyévente választók szerint ez nem jó. Minden második azt részesíti előnyben, hogy a választói akaratot tükrözze a parlamenti képviselet megoszlása, és csak 35 százalék szerint fontosabb ezzel szemben a kormányzati stabilitás.

Stabil a külhoni magyar állampolgárok választójogának elutasítása,

60 százalék most is masszívan ellenzi ezt – éppúgy, mint a Publicus tavaly augusztusi mérése. (A DK-ban szinte mindenki, de még a jobbikosoknak is 77 százaléka. Egyedül a Fidesz-hívek körében van enyhe, 56 százalékos egyetértés.)

A PC szerint a választási rendszerről való folyamatos diskurzus eredménye lehet, hogy a válaszadók többsége szerint politikai érdekeket is szolgál a 2011 során megalkotott választókerületi térkép, és jelentős problémának érzékelik a külföldön tartózkodók szavazási módjának megkülönböztetését ugyanúgy, mint a jelöltállítás kapcsán menetrendszerűen felmerülő adatvédelmi aggályokat.

Bíróságok átalakítása: közeleg a végső pont?

Beáldozzák Handó Tündét, egyúttal miniszteri kézbe veszik a bíróságok közvetlen irányítását: ez körvonalazódik a kiszivárgott tervekben. Ha ez megtörténik, az a végső pont a demokrácia életében – mondta a jogszociológus. Közben az uniós terv megfékezni éppen az ilyen folyamatokat.

Miután hirtelenjében lemondott az Országos Bírói Tanács (OBT) négy tagja és egy póttagja, elkezdődött a találgatás ennek okáról. A Független Hírügynökség múlt csütörtökön arról írt lehetséges háttérként, hogy a Handó Tündét szorosabban ellenőrizni kívánó testület emberei talán szembesültek az újabb kétharmados Fidesz-győzelemnek a bírói szervezetre váró következményeivel. Merthogy a január végén újraválasztott OBT akkor lényegében azzal az igénnyel lépett fel, hogy eleget tesz küldetésének és szorosabb felügyeletet gyakorol az Országos Bírósági Hivatal (OBH) és elnöke, Handó munkája felett, amit a korábbi összetételben nem tett meg.

Az OBH januári újraválasztása igen viharos lefolyású volt, több új tag került szembe korábban Handó Tündével, illetve nem kerültek be többen az OBH emberei közül. A testület az OBH tényleges ellenőrzésének szándékával látott munkának.

A múlt heti történés szerint tehát a távozók jövőjük védelme érdekében inkább visszavonulót fújtak. Némileg más megvilágításba került ez az esemény, amikor – másnap – kiszivárgott, hogy készen áll a terv az OBH megszüntetésére és jogköreinek az igazságügyi tárcába olvasztására.

Ezzel olyan elképzelés körvonalazódik, amelyben a bírósági önigazgatást (az OBT-t) úgy alakítják át, megszüntetve kiegyensúlyozó szerepét, hogy egyúttal felszámolják az OBH-t is. Mindkét esetben a „komoly működési problémák” lehet az indok. (Az OBT 15 tagjából ment el 4 és egy póttag a senki által sem elhitt „szakmai-vezetői és családi okok” miatt, Handó pedig szintén „problémássá vált”.)

Nem kicsi a tét.

Az OBH a magyar igazságszolgáltatás irányító szerve,

amelynek élén 2012-es létrejötte óta Handó Tünde áll; Handó az Orbán család baráti körének tagja, a hatályos alaptörvényt megszövegező Szájer József felesége. Az OBH dönt bírák és a bírósági vezetők kinevezéséről és a bíróságok ügyelosztási rendjéről is. Ezzel pedig közvetve arra is befolyásuk lehet, hogy egy-egy ügyet melyik bíró tárgyalja.

Kényes, politikai tartalmú ügyekben azonban eddig a bíróságok inkább „rosszul teljesítettek”, nem hozták a kormány által elvárt ítéleteket (például a Sukoró-perben nem sikerült Gyurcsány Ferenc „bűnösségét” igazolni, eddig a „kémper” is léket kapott).

Ráadásul a Handó vezette OBH

az eddigi legkomolyabb beavatkozási kísérletet élesen ellenezte.

Tavaly októberben miniszteri rendeletben úgy módosították a bírói pályázatok elbírálását, hogy a kormányzati hivatalokból érkező pályázók dupla annyi pontot kaphatnak a szakmai múltjukra, mint a többiek. Az OBH még ennek tervezetét értékelve úgy fogalmazott, hogy nem támogatható, az a bírói álláshelyekre vonatkozó pályázati eljárás során adható pontszámok rendszerében több ponton hátrányos helyzetbe hozza a bírákat és a bírósági titkárokat. Ehhez a véleményhez csatlakozott a Magyar Bírói Egyesület.

Vagyis Handó kívül és belül egyaránt parazsat gyűjtött maga alá.

Lehet összefüggés az OBT-beli lemondások és az OBH megszüntetése szándékának kiszivárgása között – mondta a Független Hírügynökségnek Fleck Zoltán jogszociológus. Szerinte a legrosszabb variáció látszik kormányzati szándékként: a bírói és bírósági vezetők kinevezése, valamint az ügyelosztás teljes áthelyezése minisztériumi hatáskörbe. Demokráciákban a bírói tanácsok, önigazgatási szervek és a kormányzat között a hatáskörök megosztása figyelhető meg, de

az ügydöntő jogok a bírák szervezeteinél vannak.

A múlt heti történések láttán Fleck úgy véli, hogy „készül valami”. A Handó-féle modell megszüntetéséért nem fájna a szíve, de ennél sokkal rosszabb jöhet a kormányzati kétharmad birtokában – tette hozzá.

A hétvége eseménye a Financial Times híre arról, hogy a keleti EU-tagoktól a déli államokhoz csoportosítanának át rengeteg pénzt, továbbá elvárás lehet a jogállami keretek fenntartása is – írta erről a hvg.hu.

A „jogállami keretek” alatt mindenek előtt a bíróságok függetlenségét értik az unióban, s eddig elsősorban a lengyel igazságügyi „reform” láttán fogalmazták meg lehetséges válaszként a tervet (és indították el a „hetes cikk szerinti” eljárást). Fleck Zoltán szerint azonban

a magyar válság is régóta érik,

és ha a kormány – mint minden autokrata rezsim – tovább akar keményíteni politikáján, akkor a bíróságokhoz hozzá kell nyúlnia. A bíróságok függetlensége a végső pont a demokráciák életében: ha ez eltűnik, minden borul.

Bérekkel és hitelekkel pörgetné a gazdaságot Orbán

A formálódó gazdaságpolitika középpontjában a folyamatos béremelkedések és egyfajta hitelbomba állhat a következő években. A KSH legújabb jelentése is megerősíti a bérnövekedést, de van, aki már most aggódik. A feketefoglalkoztatás pedig tavaly megugrott.

Egyre több részlet bomlik ki a következő Orbán-kormány várható gazdaságpolitikájáról. Ahogyan erről a napokban írtunk, ennek egyik egyik fontos eleme lehet az szja kulcsának leszállítása 15 százalékról 10 alá. Ezt azóta már megerősítette a miniszterelnök cselekvéseit alapvetően befolyásoló páros egyik tagja, Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke. (Aki egy interjúban arról is beszélt, hogy a kenyér és a liszt áfáját lehetne 5 százalékra süllyeszteni.)

A héten kiderült, hogy óriási „hitelbombát” készül kioldani a Magyar Nemzeti Bank, amelynek vezetője Matolcsy György az Orbánt segítő páros másik tagja, valójában az egész kormányzati gazdaságpolitika központi figurája 2010 óta. Eszerint a vállalati hitelállomány évente 10-15 százalékkal, a lakossági pedig 15 százalékkal növekedhet 2030-ig (utóbbinak nagy hányada a lakáspiacra kerülhetne).

Azzal számítanak, hogy

egy százaléknyi hitelnövekedés évente 0,2-0,4 százalékkal nyomja fel a gazdaságot.

A stimulált növekedés másik ága a folyamatos béremelkedés lenne. Az elmúlt két évben rendre két számjegyű ez az érték, és a februári adat is erre mutat. A KSH mai jelentése szerint a második hónapban a bruttó átlagkereset 306 500 forint volt, 11,9 százalékkal magasabb, mint egy évvel korábban. Az átlagos nettó kereset családi kedvezmény nélkül 203 800 forint volt, a kedvezményt is figyelembe véve pedig 212 300 forint. Az átlagkereset 11,9 százalékkal nőtt az előző év azonos időszakához képest.

Az infláció 2 százalékával számolva a reálkereset 10,7 százalékkal emelkedett.

2016 novembere óta létezik egyébként egy hat évre szóló megállapodás a minimálbérről, a garantált bérminimumról és a járulékcsökkentésről a kormány és az érdekképviseletek között. Ennek keretében 2022-re 11,5 százalékos lenne a szociális hozzájárulás (szocho) mértéke. (Ez most 19,5 százalék, és négy lépésben 2-2 százalékponttal csökkenhetne.)

Ennek feltétele, hogy 2019-től a reálkereseti mutató minden évben 6 százalékkal nőjön. Ez most tehát 10 százalék felett van, de egyelőre nincs olyan elemzés (közte a jegybanké is), amely ne a mérték jelentős csökkenésével számolna, részben az infláció három százalékra kúszása miatt. A másik ok, hogy kétségesnek tűnik a két számjegyű bruttó bérnövekedés fenntartása anélkül, hogy a magyar gazdaság hatékonysága, versenyképessége ugrásszerűen növekedne. Márpedig – mint azt már hivatkozott írásunkban felidéztük – e mutatókról egyre romló elemzések látnak napvilágot jó ideje.

Mindenesetre Parragh belengette, hogy

a szocho mértékét 11,5 helyett 10 százalék alá lehetne csökkenteni

a most induló kormányzati ciklusban.

Az eléggé kétségesnek látszik, hogy az erősen az uniós támogatásoktól függő, valamint a kedvező nemzetközi „légkörtől” is támogatott magyar gazdaság növekedése ebben a szárnyaló mértékben sokáig reális lenne. Vagyis a komolyabb stimuláló pirulák valószínűleg tartalmazni fogják a nagyobb mértékű és gyorsított köztehercsökkentést is, ami viszont

sok százmilliárdos léket fog ütni a költségvetésen

(egyedül az szja 15-ről 9 százalékra csökkentése becslések szerint évente 600 milliárd körüli bevételkiesést okoz).

Az efféle gazdaságpolitikai felfogást amúgy eleve nem kedvelő Bokros Lajos mindenesetre máris veri a vészharangot, csődöt sem elképzelhetőnek tartva a tervek láttán.

Az erőltetett – bár a munkaerőhiány miatt nagyobb részt eddig inkább a piac által kikényszerített – béremelések miatt sok érintett már korábban aggódott. Mondván, nem képesek kitermelni – főleg a kisebb méretű – hazai tulajdonú cégek ezt a tehergyarapodást.

Lehet, hogy az erre adható egyik lehetséges választ jelentik azok a számok, amelyek szerint tavaly jelentősen nőtt a feketefoglalkoztatás. A Világgazdaság szerint a munkaügyi hatóság ellenőrzései során a vizsgált munkavállalók 17,11 százalékát (12 929 főt) alkalmazták feketén 2017-ben, míg 2016-ban ez az arány csak 12,73 százalék (11 982 fő) volt. Az építőiparban ellenőrzött dolgozók 47 százalékát foglalkoztatták feketén tavaly (2016-ban ez az arány 42 százalék volt) – a kiszűrt, be nem jelentett dolgozók 38 százalékát az építőiparban foglalkoztatták.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!