A nap során többször elérte, néhány alkalommal túl is lépte a lélektani 320-as szintet az euróval szemben a forint. Minden főbb devizával szemben értékvesztésben van, a lengyel zlotyval is.
Egész nap a 320-as szint körül táncolt a forint az euróval szemben, és két ízben át is törte ezt a szintet. Jelenleg kicsivel 320 alatt tartózkodik a vonal.
Általános gyengülésről beszélhetünk: a dollárral, a fonttal, de még a zlotyval szemben is „vesztésre áll” a forint.
Forrás: teletrader.com
Tegnap írtunk arról, hogy komoly külső kockázatok tapasztalhatók, amelyek elsősorban a rossz állapotban lévő országokat (például Törökország) veszélyeztetik, de Magyarország esetében szerepet játszik a rendkívül alacsony kamatszint is, amelyet egyes szakértők szerint tesztelt a piac, miután kedden a Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsa határozottan kiállt a 0,9 százalékos ráta mellett.
A forint tendenciaszerű gyengülése ezen a héten vett lendületet.
Mexikót és Kanadát sújtaná leginkább az amerikai elnök legújabb terve: védővámok kivetése az importautókra. De még Szlovákia kétmilliárd dolláros kivitele is megsínylené Trump ötletének valóra váltása.
Donald Trump utasította a kereskedelmi minisztert, vizsgálják meg, nem jelentenek-e biztonsági problémát az országra a külföldről importált személyautók és kishaszon-gépjárművek, kilátásba helyezve, hogy különvámot vetnek ki rájuk. Hasonlóan az acélra és alumíniumra elrendelt vámokhoz.
Lényegében most is arról van szó, hogy jelentős az importtöblete az Egyesült Államoknak ebben az árukategóriában: tavaly csaknem 192 milliárd dollár értékben szállítottak autókat az USA-ba, amelynek exportja csak 57 milliárd volt – derül ki a statista.com infografikájából.
A protekcionista intézkedések mellett Trump azzal érvel, hogy
a vámok segítenek megvédeni az amerikai munkahelyeket,
sok szakértő azonban úgy véli, hogy a jövőbeli kereskedelmi tárgyalások során megpróbálhatja őket felhasználni, ahogyan megtette az acél- és alumíniumvámokkal. (Trump Twitter-oldala a bejelentésről és a kommentek. Nem mindenki ért egyet.)
Amint azt a következő ábra szemlélteti, Mexikó és Kanada különösen sérülékeny lenne a pótvámmal szemben (tavaly az amerikai gépjárműimport 24, illetve 22 százaléka e két országból származott).
Forrás: statista.com
De még Szlovákiában előállított kocsikból is kétmilliárd dollárnyi érkezett Amerikába. Ezzel szemben az USA talán legnagyobb riválisának tekinthető (de a protekcionista intézkedések első számú célpontjának mindenképpen elmondható) Kína legkevésbé érezné meg a pótvám kivetését. Az is kiderül, hogy a világ más országaiból összesen 7,8 milliárd dollár értékben importáltak autókat és kis-áruszállítókat.
Csütörtökön benyújtották Gyárfás Tamás részletes írásbeli vallomását a Fenyő-ügyben – tudta meg a Független Hírügynökség Bánáti János ügyvédtől. Fontolgatják, hogy valamikor kérni fogják a lakhelyelhagyási tilalom feloldását is Gyárfás sportdiplomáciai kötelezettségei miatt.
Ahogyan két hete bejelentették, csütörtökön benyújtották Gyárfás Tamás részletes írásbeli vallomását a Fenyő-gyilkosság ügyében – mondta el a Független Hírügynökségnek az egykori úszószövetségi elnök és korábbi média-nagyvállalkozó. Ez összefoglaló jellegű, mellékletekkel, benne korabeli iratokkal és újságcikkekkel.
Nem a szó szoros értelmében vett bizonyítékokról van szó, mert bizonyítaniuk a nyomozóknak kell – mondta Bánáti. Ennek a vallomásnak az a lényege, amit korábban már elmondtak:
volt vitája, érdekellentéte Fenyő Jánossal, de ez a nyilvánosság előtt zajlott, és a gyilkosság idején már másfél éve megszűnt, ezért nem volt érdeke megöletni őt
– mondta az ügyvéd.
Gyárfást azzal gyanúsítják, hogy ő adott megbízást húsz évvel ezelőtti Fenyő János meggyilkolására.
Az üzletember jelenleg lakhelyelhagyási tilalom hatálya alatt Budapest területén szabadon mozoghat. Mint ismeretes, az ügyészség eredetileg előzetes letartóztatás helyett házi őrizetet kért, de ezt a bíróság enyhítette áprilisban. Másodfokon május elején ezt tovább oldották annyiban, hogy hetente négy helyett egy alkalommal kell megjelennie a lakhelye szerinti kerületi rendőrségen. Abban nem történt változás, hogy
elektronikus nyomkövetőt kell viselnie Gyárfásnak.
A másodfokú bíróság amúgy elfogadta az előző határozat azon érvelését, hogy „a 69 éves, büntetlen előéletű gyanúsított esetében figyelemmel a közéleti tevékenységére is, a lakhelyelhagyási tilalom szükséges, de ugyanakkor elegendő korlátozás ahhoz, hogy a jelenlétét biztosítsa. A mozgásának nyomkövetővel történő ellenőrzésével, illetve a jelentkezési kötelezettség előírásával együtt a szökés veszélye kiküszöbölhető”.
Gyárfás Tamás (b) és Bánáti János (j) a bíróságon. MTI Fotó: Koszticsák Szilárd
A lakhelyelhagyási tilalom egyébként – néhány ezzel ellentétes korábbi újságcikkbeli közléssel szemben – nem határozott időre szól, hanem a nyomozás lezárásáig, illetve amíg beadvány nyomán a bíróság meg nem változtatja – mondta Bánáti.
Éppen ezt fontolgatják – tudtuk meg Bánátitól, aki szerint az idő múlása minden kényszerintézkedés esetében eleve új körülmény. Emellett Gyárfásnak a nemzetközi sportdiplomáciában betöltött kiemelkedő szerepe van (a Nemzetközi Úszószövetség, a Fina Bureau-jának tagja, és ebbéli minőségében április végén a nyomkövetővel részt is vett a szervezet budapesti ülésén). Erre hivatkozva
esetleg kérni fogják a legenyhébb kényszerintézkedés eltörlését is.
Ezzel a perrel párhuzamosan zsarolás ügyében zajlik büntetőper, amelynek Gyárfás a sértettje. Ebben Portik Tamás szerepét vizsgálják, aki állítása szerint hangfelvétellel tudja bizonyítani, hogy Gyárfás neki adott megbízást Fenyő megölésére.
Ezzel kapcsolatban hivatalos személy által elkövetett bűnpártolással gyanúsították meg Ihász Sándor volt fellebbviteli főügyészt, aki tavaly ősszel megkapta Gyárfástól a borítékban lévő hangfelvételt, de ezt nem adta át a nyomozóknak, hanem magánál tartotta az új bizonyítékot.
Erről a hangfelvételről mondta az előző kihallgatás után Bánáti, hogy „az összevágott, hevenyészett hangfelvételen kívül semmit nem tudunk, semmilyen bizonyítékot nem tártak elénk”.
Gyárfás a hangfelvételről korábban azt nyilatkozta a FüHü-nek, hogy
„Végre. Így végre mindenki számára egyértelműen kiderül, hogy soha senkinek nem adtam megbízást semmire”.
Május elején Tasnádi Péter is képbe került az ügyben. Az erőszakos cselekményekért elítélt vállalkozó is vallomást tett a Nemzeti Nyomozó Irodában arról, hogy szerinte nem Gyárfás volt a Fenyő-gyilkosság felbujtója. Elmondta, hogy Gyárfás megkereste őt, pénzt is adott neki, Tasnádi azonban nem ölt meg senkit, csak megtartotta a pénzt.
Kijelentette, hogy sem Portik Tamást, sem Jozef Rohácot nem ismeri személyesen: „minden gyilkost nem ismerek. Ilyen gyilkosságokat nem szoktam elvállalni. Gondoltam, milyen jópofa dolog, filmekben láttam, hogy kérnek előleget, én kértem, másnap megkaptam” – nyilatkozta a Hír TV-ben. Tasnádi azt is elmondta, hogy az általa el nem végzett gyilkosságért három részletben, összesen 22 millió forintot kapott, Gyárfást pedig egyszerűen átverte.
Arra a kérdésre, hogy ha nem Gyárfás, akkor ki lehetett a gyilkosság felbujtója, nem adott egyenes választ. Tasnádi állítása szerint neki anno Láposi Lőrinc, korábbi rendőr vezérőrnagy azt mondta, hogy Fenyő halála Kiss Ernő Duce volt rendőr dandártábornok érdeke lehetett.
A versenyképességben valóban előrelépett Magyarország, de egy jelentés ismertetésekor a pénzügyminiszter arról nem szólt, hogy a magyar gazdasági összteljesítmény viszont romlott. A szerzők szerint tehát egyelőre szó sincs fordulatról.
Megkezdődött a versenyképességi fordulat Magyarországon – ezzel értékelte sajtótájékoztatón az ICEG European Center és az IMD intézet csütörtökön megjelent 2018-as versenyképességi jelentését. Varga Mihály pénzügyminiszter. A Világgazdasági Fórum általi tavalyi „felminősítést” is megemlítve azt mondta, hogy „két nagy intézet már nem téved, a mérések jól igazolják vissza azt a gazdaságpolitikai váltást, ami egyre inkább a versenyképességre, a hatékonyságra és a termelékenységre helyezi a hangsúlyt”.
S valóban, a nemzetközileg irányadónak tekinthető ICEG tanulmánya a tavalyi 52-ikről a 47-ikre emelte fel Magyarországot a 63-as rangsorban (vagyis még így is csak a mezőny második felében vagyunk).
Változást sürget azonban a jelentés a szociális kohézióban, a protekcionizmus csökkentésében, az elöregedés lassításában, valamint a fogyasztási adók csökkentésében.
üzleti hatékonyság, 60-ról 58-ikra: termelékenység és hatékonyság emelkedése, a finanszírozás kissé javulása.
infrastruktúra: 49-ről 39. helyre: digitális technológiai készség, ami így is nagyon alacsony szintű, még mindig szegényes nyelvtudás.
Az ICEG szakértői mindehhez hozzáteszik, hogy
a javulás inkább csak a gazdasági értelemben békésebbnek és ígéretesebbnek tűnő európai környezet miatt válhatott reális perspektívává.
Következésképpen – folytatódik az értékelés – strukturális változtatások hiányában Magyarország sérülékenysége és és az uniós forrásoktól való krónikus függősége a jövőben is folytatódni fog.
A térség országai versenyképességének alakulása
Forrás: ICEG, IMD
De ami ennél is fontosabb, hogy az ICEG szerint
„a magyar versenyképességet a bizonytalanság egész sűrű köde lengi be, az elkövetkező hónapok és évek döntik el, hogy az öt helyes javulás valós és fenntartható fordulatot szimbolizál-e, avagy inkább csak csalóka délibáb a mai nap erősebb fényénél”.
A szerkesztők a bizonytalanságok közé sorolják:
az autokratikus és antidemokratikus jegyeket hordozó kormányzást;
a szerkezeti reformokkal kapcsolatos kormányzati politikát;
és a túlságosan nagy függést az uniós támogatásoktól.
A jelentésben az is olvasható, hogy a legfontosabb területek egyike (az elején felsoroltak mellett), a gazdasági összteljesítmény a 36-ikról a 39-ikre süllyedt. A romlás okai:
a kedvező foglalkoztatási adatok pusztán látszólagos és fenntarthatatlan volta: sok közmunkás, fokozódó agyelszívás, a fiatal és képzett munkaerő elvándorlása, aggasztó munkaerő-hiány;
a régió adataihoz képest is vérszegény nemzetközi befektetési pozíciók a befelé és a kifelé irányuló beruházásokban egyaránt (mindkettőben a sor legvégén vagyunk).
A jelentés arra inti a kormányt, hogy érdemes volna meghaladnia az ad hoc és átmeneti megoldásokat eredményező kormányzati szemléletet a jó kormányzás előre lendítése és a demokratikus uniós értékek szentségének helyreállítása jegyében.
Az öt legversenyképesebb gazdaság a megszokott, csak sorrendjében tér el a korábbitól. Az
Egyesült Államok (1) visszaszerezte első helyét, őt követi Hong Kong (2), Szingapúr (3),
A Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó MKB Bank 20-30 százalékát tőzsdére vinnék – derül ki Balog Ádám vezérigazgató nyilatkozatából. Az MKB-t érdekelné az állami kézben lévő Budapest Bank is.
Jövőre 20 és 30 százalék közti részt szeretnének tőzsdére vinni az MKB Bankból – nyilatkozta Balog Ádám vezérigazgató a Bloomberg amerikai hírügynökségnek.
Az MKB-ban Mészáros Lőrinc közvetett tulajdonosként a legnagyobb részvényes a Konzum Nyrt. birtokában lévő Metis Magántőkealap 45 százalékán keresztül. Emellett egyharmadnyi részt tart kezében a Balog Ádám és Szemerey Tamás érdekeltségébe tartozó Blue Robin. Szemerey Tamás Matolcsy György jegybankelnök unokatestvére, Balog pedig a Magyar Nemzeti Bank alelnöke volt, onnan ült át a privatizált MKB-vezérigazgatói székbe.
Az MKB-t az állam mentette meg pár éve, miután korábbi tulajdonosa, a Bayerische Landesbank megszabadult a jelzálog-hitelezésben megégett magyar pénzintézettől. A Bloomberg emlékeztet arra, hogy egymilliárd dollár (mintegy 300 milliárd forint) rossz hiteltől szabadította meg az állam az MKB-t.
A hírügynökség felhívja a figyelmet arra is, hogy Mészáros Lőrinc, Orbán egyik legközelebbi szövetségese, a miniszterelnök szülővárosának egykori polgármestere és egyike a leggazdagabb magyaroknak, közvetett módon a bank legnagyobb részvényese. Konglomerátumai, köztük a Konzum Nyrt. és az Opus Global Nyrt. folyamatosan finanszírozásra szorulnak, mert a médiában, az energiaszektorban, az építőiparban és az idegenforgalomban szereznek részesedéseket.
Balog Ádám ezekre a szűk körre korlátozódó tulajdonosokra vonatkozó felvetésekre röviden reagált.
„Felejtsük el, ki vásárolta meg a bankot és ki a tulajdonos”
– mondta, hozzátéve, hogy „a bank működik, a hitelezés óvatos, és védjük a betétesek pénzét”.
Az interjúból az is kiderül, hogy az MKB felvásárlásokat is tervez. Érdekelné például a Budapest Bank, amelyet az állam vásárolt meg az amerikai GE Capitaltől.
Több éves mélypontjának szélén táncol a forint. A vele egy kosárban lévő török líra lényegében összeomlott. Az üzemanyag ismét 400 körül. A folyamatos béremelkedéssel együtt előbb-utóbb bedurranhat az infláció. Az MNB ezenközben rendíthetetlenül kitart az alacsony kamat mellett.
A 320-as, több éves mélypontjának közelében szédeleg a forint, szerdán 319,7-en is állott az euróval szemben. Ennek elsődleges okait importálja a magyar gazdaság. Az úgynevezett feltörekvő országokban zajló folyamatok kölcsönösen képesek mennybe emelni vagy a szakadékba taszítani az egy kosárban lévő devizák, így a forint árfolyamát.
Most éppen a török gazdaság éli mély válságát, a líra naponta lépdel újabb grádicsokon lefelé. Ennek láttán a török jegybank a klasszikus eszközhöz nyúlt, 3 százalékponttal megemelte az alapkamatot, megállítandó a tőke elillanását az országból. Emellett Argentína a jelek szerint ismét csőd felé halad. Olaszországban kiszámíthatatlan, az unióból kifelé tartó kormány alakulhat.
Megannyi kockázatos fejlemény, amely kikezdi a külföldnek erősen kitett gazdaságok ütésálló képességét. Magyarország is ilyen.
Az se kedvező ránk nézve, hogy a tengeren túl másfél éve megszakítatlanul tart a jegybank (Fed) kamatemelése, amely idén elérheti a 2 százalékot. Ez óriási növekvő elszívó hatást fejt ki az alacsony kamatú devizájú országokra: az elenyésző hozam helyett érthetően mind több befektető inkább oda viszi a pénzt, ahol kézzel fogható nyereséget kaphat.
S ha ez nem lenne elég nekünk, egy sor tényező nálunk azon „dolgozik”, hogy az infláció látványosan növekedjék a jelenleg 2,5 százalékos szintjéről.
Már szinte mindennapos hír, hogy az üzemanyag mind magasabb szintekre hág. Péntektől tovább emelkednek az üzemanyagárak, a benzin és a gázolaj literenkénti ára is 6-6 forinttal kerül többe. Így a benzin átlagára 398 forint lesz, míg a gázolajat átlagosan már 408 forintért tudjuk tankolni – írta a holtankoljak.hu.
A hazai üzemanyagok áralakulását mutatja az ábra
Forrás: holtankoljak.hu
S hogy miért, azt a Brent típusú olaj árának (hordó/dollár) elmúlt csaknem egy évi útja szemlélteti.
Alulról nyomja az árakat a szinte szakadatlan béremelkedés is. A legfrissebb KSH-adat szerint a nemzetgazdaságban 11,3 százalékkal nőttek a keresetek, ami az infláció miatt 9,1 százalékos reálbér-emelkedésnek felelt meg. A kiskereskedelmi boltok immár 7 százalékra rúgó éves forgalmi növekedésének is előbb-utóbb meg kell löknie az árakat.
Egyelőre inkább csönd van a kormány (meg se hirdetett) programja körül, bár amit eddig megismertünk, aziránt több a kétség, mint a bizonyosság: mindenekelőtt a folyamatosan 4 százalékos, sőt, afeletti, töretlen növekedés meglehetősen ingoványos talajon áll. Az euróövezetből egyre több arra utaló jel érkezik, hogy zenitjére érkezett az évek óta tartó növekedés. Az úgynevezett beszerzésimenedzser-indexek lefelé hanyatlást jeleznek előre (ha túl sok ilyen vélekedés lát napvilágot, az akár önbeteljesítő jóslatként is fungálhat).
A neves befektető, Zsiday Viktor is arról értekezik blogjában, hogy
az infláció megjelenése, sőt, berobbanása bármikor megtörténhet.
A szakadatlan növekedésre alapozott kormányzati gazdaságpolitikát Zsiday is problematikusnak tartja, miként azt is, amiről korábban írtunk: a szinte felfoghatatlan, évente kétszámjegyű százalékkal bővülő hitelezést.
Ha ehhez hozzátesszük a magyar gazdaság szakszóval túlfűtöttségi jeleit, akkor még több az aggodalomra okot adó jel. Konyhanyelven arról van szó, hogy a gazdaság növekedése nagyobb annál, mint amit saját erejéből képes lenne kivasalni magából. Uniós ezermilliárdok lökik feljebb a kimutatott teljesítményt. Ezt azonban nem követi a hatékonyság (az egy munkaórára jutó érték gyarapodása), ezt a költségnövekedést az árakban fogják érvényesíteni a gazdaság szereplői (lásd még a Mészáros Lőrinc-hatást, a közpénzzel kitömött oligarchák térnyerését).
Infláció plusz árfolyamgyengülés tankönyvszerűen kamatemeléshez vezet, máskülönben a tőke veszi a sátorfáját és elmegy jövedelmezőbb helyekre.
Zsiday osztja azt a véleményt, hogy a magyar gazdaságpolitikának fontosabb a növekedés, mint az infláció. Ezt mutatja a keddi monetáris tanácsi döntés, amely nemcsak hogy mereven kitart az igen alacsony alapkamat mellett, hanem azt is megüzente, hogy ez változatlanul hosszú távú elszánás. Ez azonban lehetséges, hogy csak gyengíti a forint vonzerejét, és eltántorítja a befektetőket.
Ezek a közeljövőben több ízben is próbára tehetik a nemzeti bank árfolyammal kapcsolatos kitartását. S ha a piac elégedetlen a látottakkal, az a forint további alászállását eredményezheti. Ami az importon keresztül azonnal megdobja az árakat (például üzemanyag), újabb nyomást gyakorolva a forintra.
A háztartások egyharmadának van akkora megtakarítása, amiből váratlan kiadás fedezhető. A nyugalomhoz szükségesnek ítélt havi jövedelem függ a lakóhelytől, a végzettségtől, nem csak a család méretétől a Policy Agenda kutatása szerint. Ez a rendkívüli kiszolgáltatottság növeli a társadalmi félelmeket.
A háztartások alig 34 százaléka válaszolta, hogy van akkora megtakarításuk, ami elegendő kisebb nem várt kiadás fedezetére, és persze ami például hirtelenjében bekövetkezett állásvesztéskor szükséges – olvasható a Policy Agenda (PA) legfrissebb kutatásában.
Ez az arány Budapesten 38, községekben 30 százalék. Az egy-két fős háztartásokban pedig 36, a legalább ötfőseknél viszont csak 24 százalék mondta azt, hogy rendelkezésre áll az elvártnak tartott megtakarítás.
Az azonban jelentősen eltérő, mekkora összeget mondanak a megkérdezettek arra, mit tekintenek kívánatosnak.
Átlagosan csaknem 300 ezer (297 350) forintot gondolnak akkorának, amivel nem borul fel a család költségvetése egy hirtelen jött kiadáskor.
Kisebb, egy-két fős háztartásban ez 257 ezer, a nagyobbakban 359 ezer, az öt főnél nagyobb családokban azonban csak 284 ezer ez az összeg a válaszok szerint.
Forrás: Policy Agenda
Budapesten átlag feletti, 334 ezer a kívánatos havi összeg, a községekben 257 ezer. A jelentős különbség a PA szerint nem az árak eltérő voltával magyarázható, inkább anyagi-jóléti helyzeti különbséggel.
Még kiugróbb a különbség a végzettség szerint. Nyolc általánossal elegendőnek mondták a 176 ezret, a diplomásoknál az igény 359 ezer. Többet várnak az aktívak (321 ezer), mint a nyugdíjasok (237 ezer).
A PA szerint az összesített kétharmados arány az elégtelen megtakarítás terén akkora kiszolgáltatottságot eredményez, amely növeli a társadalmi félelmeket, és serkenti az „önkéntes” lemondást a munkavállalói jogokról.
Az MNB kitart az alacsony kamat mellett, noha a piac az elmúlt időszaki forintgyengülésével tesztelhette állhatatosságát – derül ki a szakértő értékeléséből. A jegybank a 318-319-es euróárfolyam láttán se változtat tervein. Az MNB mintha vitázna a kormánnyal a növekedési kilátásokban.
A Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsa a várakozásokkal összhangban fenntartotta kedden a 0,9 százalékos alapkamatot. Az éppen egy éve ezen a szinten álló ráta kapcsán legelőször most volt tapasztalható olyan várakozás a pénzpiacon, hogy legalábbis szavakban valamilyen üzenetben reagál a folyamatokra. Az elmúlt időben ugyanis
a forint elhagyta a 310 körüli, kicsit efeletti sávot, és megközelítette a 320-at az euróval szemben.
„A jelenlegi volatilis pénzügyi piaci környezetben a magyar gazdaságot változatlanul stabil fundamentumok jellemzik, külső adóssága jelentősen csökkent, finanszírozási képessége továbbra is magas. A fiskális folyamatok fenntarthatóak, a költségvetés hiánya alacsony, a GDP-arányos államadósság zsugorodik a devizaadósság arányának jelentős csökkenése mellett” – áll a Monetáris Tanács közleményében. Konyhanyelven ez azt jelenti, hogy
bár az árfolyam kilengése nagyobb a megszokottnál, aggodalomra semmi ok.
A hazai fizetőeszköz a közlemény megjelenése után ismét vesztett erejéből, mintha a befektetők igényeit nem elégítette volna ki a döntés indoklása.
A forintgyengülés okai javarészt nemzetköziek, de szerepet játszott benne hazai faktor is: az MNB-t a tágabb régióban akként könyvelték el, mint amelyik az egyik leginkább elszánt az úgynevezett laza monetáris politika, vagyis a nagyon alacsony kamatszint fenntartásában – derül ki Forián-Szabó Gergely, az Amundi Alapkezelő befektetési vezetőjének szavaiból. A pénzpiac mintha tesztelte volna az elköteleződést.
Az MNB válasza minderre az, hogy 2020-ig változatlanul a jelenlegi kamatot tartják irányadónak, annak ellenére, hogy az Egyesült Államokban másfél éve tart a kamatemelkedés, az állampapírok hozama elérte a három százalékot. Sőt, a hosszú lejáratú magyar kötvények után fizetendő kamat mostanában jobban emelkedett, mint a térségieké. Ezzel az ezeken elért nyereségkülönbség el is tűnt.
Ez a szilárd jegybanki álláspont azonban kétélű fegyverré válhat.
Akár külső, akár belső okok következtében gyengülne a forint vagy veszélybe kerülne az úgynevezett inflációs cél (ami 3 százalék, most 2,5 körüli), az MNB keze meg lenne kötve.
Több szakember véleménye az, hogy az MNB-nek most, a gazdasági növekedés idején (és a már említett amerikai jegybanki magatartás közepette, gátolva a tőkeelszívást) kamatot kellene emelnie. Ezt fejtegette például legutóbb Surányi György volt MNB-elnök az ATV-ben.
Forián-Szabó Gegely szerint viszont Magyarország esetében a helyzet összetettebb, számunkra fontosabb az Európai Központi Bank magatartása, ahol a közeljövőben még nem várható kamatemelés.
Összességében tehát az MNB azt üzeni, hogy
hiába gyengül a forint, ők nem kívánnak változtatni a hitelezés szempontjából előnyös alacsony kamatpolitikán.
Érdekes, sőt, talányos a Monetáris Tanács közleményének egy mondata. Eszerint „a Monetáris Tanács szerint a GDP bővülése 2018-ban a tavalyinál magasabban, 4 százalék felett alakul, majd – az előrejelzés feltevéseinek teljesülése mellett – 2019-től fokozatosan lassul”. Ez összhangban áll az MNB eddigi előrejelzésével, ellenben
ellentmond a kormány konvergencia-programjában foglaltakkal.
Utóbbiban a már ismét Pénzügyminisztériumnak nevezett tárca 2022-ig folyamatosan masszív, négy százalék feletti gazdasági növekedéssel számolnak. Ezzel kapcsolatban sok kérdés vetődik fel, ahogyan ebben a cikkünkben foglalkoztunk ezzel. Az MNB távolságtartása értelmezhető úgy is, hogy őrzi függetlenségét a kormánytól.
Minden részesedésétől megválik a CBA-ban az alapító. Baldauf László eddig már eladta több üzletét. A Fideszt mindenben támogató üzletember a politikai szándékkal szemben a piaci logika szerint cselekszik. A legfrissebb adatok is őt igazolják.
Már több üzletét adta el Baldauf László: előbb decemberben a Lidlnek, bár először tagadta ezt („Részletekbe nem szeretnék bocsátkozni, de azt muszáj leszögeznem, hogy semmit nem kívánok eladni, nem volt és nincs is ilyen tervem.”), majd áprilisban a Sparral állapodott meg.
Most pedig a jelek szerint végleg visszavonul a CBA-t megalapító, az utóbbi években már csak tiszteletbeli elnök. A Népszava írt arról kedden, hogy a cégcsoportban meglévő részesedését is eladja. A 300 milliós névértékű részvénycsomagot hat tulajdonostársa veszi meg egyenlő részben. A vevők a Gyelán Zsolt érdekeltségébe tartozó Capital Food Holding Kft., a Dienes Zoltán vezette Di-wa Kereskedelmi Kft., a Krupp Józsefhez tartozó Kruda-Invest Kft., a Lázár Holding Kft., a V. A. Investment Kft., valamint a Breier László tulajdonában lévő Vörösvár Invest Kft. (Dienest korábban hírbe hozták mint aki szintén az Auchannak adja bérbe egy boltját.)
A tranzakciót még jóvá kell hagynia a keddi taggyűlésnek is, amelyen várhatóan elfogadják a cég tavalyi beszámolóját is. Ebből kiderül, hogy a CBA valamelyest rosszabbul teljesített, mint egy évvel korábban: a vállalat nettó árbevétele ugyanis csaknem kétszáz millió forinttal 6,62 milliárd forintról 6,46 milliárd forintra csökkent.
(A CBA hálózata úgynevezett beszerzési társulás, boltjainak túlnyomó része franchise rendszerben működik, igen szórt tulajdonosi szerkezettel. A központi cég a saját üzleteken kívül a franchise-díjból jut bevételhez, ezért viszonylag szerény a bevételi adat.)
Baldaufról köztudott, hogy régóta mindenben támogatója a Fidesznek, hogy a lánc a 2010-es választási kampányban emlékezetes módon Ítéletidő feliratú óriásplakátokkal szállt be a Fidesz mellett.
Baldauf kivonulásának irányát
egyenesen árulásnak tekintik kormányoldalon,
a kereskedelempolitikáért felelős miniszteri biztos, Szatmáry Kristóf egy korábbi nyilatkozatban arról beszélt, hogy ez finoman szólva sem fair, sőt, sokan hátbatámadásnak élik meg, mert aláássa az évek óta tartó kormányzati küzdelmet, amely megpróbálja pozícióban tartani a hazai boltokat a nemzetközi láncok nyomulásával szemben.
A realitás pedig (az eddigi utolsó, 2016-os nyilvános számok alapján) az, közel nyolcszor annyi CBA-, Coop-, Reál-egység termelte meg a multik bevételének hatvan százalékát. Mindemellett a például a Tesco és a Spar évek óta úgy növeli árbevételét dinamikusan, hogy egyre-másra nyitja a szupermarket alatti méretosztályba tartozó települési belterületi boltjait (Tesco Expressz és a benzinkutakon lévő Sparok), vagyis közelebb kerülnek a hazaiak jellemző méretéhez.
A Szatmáry által említett „visszaszorítás” különösen a diszkontokat érintette (volna) – és talán kerül elő ismét -, de Baldauf ebben is a valóság talaján áll. Egy régebbi nyilatkozatban azt fejtegette, hogy több ezer bolt tűnhet el Magyarországon, mert
átalakultak a vásárlási szokások és a diszkontok váltak legnépszerűbbé
a középosztály körében.
Nos, a legfrissebb számok mindenben alátámasztják a CBA-vezér szavait. Öt év alatt (2012-17 között) megállíthatatlanul fogytak a boltok az országban: csaknem 156 ezerről 132,5 ezerre, ezen belül egyedül tavaly közel 4 ezerrel – derül ki a Blokkk.com összeállításából. Ezen belül ötezer az olyan egység, amelyben élelmiszert (is) árusítottak. Ezzel párhuzamosan tovább gyarapodott az olyan települések száma, amelyeken már semmilyen üzlet sincs: 2012-ben (a 3155-ből) még 156 volt, tavaly már 228.
Az üzletek fogyása elsősorban a rosszabb jövedelmű lakosságot magukba foglaló településeket érinti, ez pedig a láncok közül elsősorban a hazai tulajdonúakat (CBA, Reál, Coop) sújtja.
Az alapterület változása is egyértelműen azt bizonyítja, hogy
a kicsik szenvedik el a Baldauf által szóba hozott átalakuló vásárlási szokásokat.
Az össz-alapterület egymillió négyzetméterrel kevesebb, 17,4 millió lett tavalyra, ezen közben az átlag viszont 121-ről 132 négyzetméterre növekedett. Vagyis kicsik bezártak, nagyok (elsősorban multik) nyitottak.
Baldauf üzletemberi gondolkodását támasztja alá az a (szintén 216-os) számsor, amelynek legbrutálisabb része az, hogy az egy boltra jutó árbevétel a hazai láncok (tehát nem is falusi apró üzletek) esetében 157 millió forint, a multiknál ennek tízszerese (!).
A vásárók diszkontok iránti vonzalmát kétség kívüli bizonyítéka az egy főre jutó bevétel alakulása. A piacvezető a Lidl 80 millió feletti összeggel, az Aldi és a Penny Market több, mint 60 millióval követi. Az Auchan-Tesco-Spar hármasa jóval leszakadva a 35-50 milliós sávban. A magyar láncok a sor végén állnak a 20 millió körüli értékkel.
Vagyis a boltok átadásakor (azok jövője, jövedelmezősége szempontjából) logikusan járt el Baldauf, amikor üzletemberi énje felülkerekedett politikai vonzalmán.
A védelmi kiadás duplázását ígéri Orbán Viktor, aligha függetlenül az USA beintésétől. A Trumpra feltett tét nem nyert, a kiengesztelést katonai úton reméli. Ennek egyik módja a tartalékosok felfuttatása, de a minta, az amerikai nemzeti gárda pénz nélkül nem megy. Ami önmagában is kérdés.
Orbán Viktor az elmúlt hetekben újra felfedezte a honvédséget. Ne a NATO-tól várjuk a védelmet, és a védelmi kiadásokban hat év alatt elérjük a bruttó hazai termék (GDP) arányában a 2 százalékot, illetve egyenesen megduplázódik a ráfordítás.
Nos, ebben az évben 427 milliárd a Honvédelmi Minisztérium (HM) költségvetése, ami jó 60 milliárddal több a tavalyinál. Ez a GDP-re vetítve 1-ről 1,2-1,3 százalékra emelkedés. A NATO-ban hosszú ideje elvi elvárás a 2 százalékos részarány, megválasztása után Donald Trump elnök ezt elkezdte komolyan venni, ami a szövetség országai többségének okoz fejtörést: súlyos eurómilliárdokat kellene előteremteni évente.
Magyarország esetében külön tétje van ennek. A 2014-es kitiltási botránynak, az orosz befolyás onnan nézve (is) aggasztó növekedésének, legutóbb pedig a százszámra osztogatott útlevelek miatti skandalumnak betudhatóan bebizonyosodott: az Orbán által Trumpra feltett tét nem jött be, a bizalmatlanság a magyar kormánnyal szemben szinte teljes. Odáig menően, hogy a legérzékenyebb információktól a NATO-n belül évek óta elzárják a magyar kormányt. Most ugyan felsejlett egy külügyminiszteri találkozó lehetősége, de – meg nem erősített információnk szerint – Orbán azt reméli, hogy a katonai kiadások jelentős megtolása terítheti le előtte a vörös szőnyeget a Fehér Ház elé.
A hirtelenjében megtalált honvédelem akkor is feltűnő, ha végigtekintünk az ország e célú kiadásain. Amikor eltűnt a sorozott sereg (2004-ben), a HM 311 milliárddal a GDP 1,5 százalékát költhette el. Ez a következő években fokozatosan csökkent egy százalék közelébe, de még a válság sújtotta 2009-ben is 1,22 volt (321 milliárd).
Orbán ismételt hatalomra kerülése után aztán
ez az arány – a GDP trendszerű, noha átlagolva igen szerény, egy százalék körüli gyarapodása mellett – nagyot zuhant.
A 2011-es 0,88-as hányad mögött a 2003-ashoz (!) hasonló 249 milliárd kiadás állt. A mélypont 2015-ben volt, amikor 260 milliárd (ami a 2004-2010 közti legrosszabb értéket is alulmúlta), GDP-arányosan 0,76 százalék volt.
Ezek az összegek – talán mondani se kell – szinte semmire se elegendőek. Nemhogy fejlesztésre, a napi kiadásokban is egyre súlyosbodó fennakadásokat okoztak. Az évtizedes fogyókúrán lévő seregben az utolsó nagyobb fejlesztések is annyira régiek (Mistral légvédelmi rakéták, Gripenek, teherautó-program), hogy már ezek felújítása-cseréje lenne időszerű. Így érthető, hogy a honvédség koronaékszerének tekintett légierő elszenvedte azt a szégyent, hogy volt, amikor kerozin híján hetekig felszállni se tudtak a Gripenek.
A haderőfejlesztés egyik hangsúlyos része az önkéntes tartalékos rendszer felfuttatása,
ami egyébként régi adóssága a HM-nek. A tisztán hivatásos-önkéntes sereg bevezetésekor készült számítások azt hozták ki, hogy használható tartalékos állomány fenntartása óriási kiadást igényelne, aminek következményeképpen 2010-ben szinte értelmezhetetlen szám, 17 állt ebben a rovatban.
Az év elején Simicskó István akkori honvédelmi miniszter azt mondta, hogy hatezer fő felett járnak az önkéntes tartalékosokkal. Ekkor beszélt Simicskó arról, hogy a nagy létszámfejlesztésre meglesz a pénz, mert 2024-re a magyar GDP két százalékát is eléri a honvédségi büdzsé, ami 1000 milliárd forint feletti összeg.
A kormány egyenesen 20 ezer fős tartalékos sereget álmodott meg,
ami meglehetősen ambíciózus vállalás a 30 ezres honvédség figyelembe vételével. Ha ehhez hozzávesszük, hogy utóbbi, úgynevezett állománytábla szerinti létszámból eleve hiányzik 2-3 ezer ember, és a rendszerváltástól megöröklött „vízfejhatás” miatt a ténylegesen hadra fogható „sereg” jó esetben ötezret számlál, látható, hogy komoly problémákat görget maga előtt a honvédség és a kormányzat.
Ezért aztán érthető a kormány törekvése, hogy a tartalékosok terén érjenek el látványos fejlődést, mert ez lényegesen kevesebb, fejenként akár tizedannyi pénzből kihozható, mint ha hivatásosokkal töltenék fel a létszámot, ahogyan azt Kocsis Sándor István bemutatta nemzetvédelmi egyetemi doktori értekezésében az ohiói nemzeti gárda példájából levezetve.
Nekik sikerül az ugrás. Forrás: ohio.ong.gov
A húszezer fős tartalékos állományt járási alapú önkéntes területvédelmi hadként képzelik el.
Ki nem mondva az USA Nemzeti Gárdája a minta, de – ahogyan mondani szokás – az egy másik kávéház.
Erről később.
Egy biztos, jelenleg kezükben lepkehálóval szaladgálnak a toborzótisztek, de sehogyan se találnak épkézláb embert. Szinte bárki mehet, csak lépjen be, de a polgármesterek még könyörgésre se képesek hadfit felmutatni. Már egyetemeken is próbálkoznak, áprilisban megalakult a honvédség első önkéntes tartalékos egyetemi százada a Pécsi Tudományegyetem hatvan hallgatójából. A programba 1300 egyetemistát akarnak bevonni 13 egyetemről. A terv szerint az ország mind a 197 járásában létrehoznak egy-egy tartalékos századot, s az egyetemi századok adnák a testület tartalékos tisztképzésének bázisát.
A tartózkodás érthetővé válik, ha megnézzük a javadalmazást. A hivatalos oldalon kiderül, hogy az önkéntes tartalékos katonák tényleges szolgálati időtartama 3 éven belül összesen 6 hónap lehet. Amit kapnak: egyszeri szerződéskötési díj (idén bruttó 32 333 forint),
rendelkezésre állási díj, ami a mindenkori minimálbérrel megegyező összeg,
idén évente bruttó 138 ezer. Tényleges szolgálatteljesítés időtartamára alapilletmény jár (legénység – közkatonák és tisztesek –: 135 797-161 663, altiszt: 213 395-273 749 forint), laktanyai elhelyezés, térítésmentes élelmezés és ruházati ellátás, utazási költségtérítés.
Ezek a régi sorkatonai szolgálatnak leginkább megfelelő területvédő tartalékosok körét foglalják magukban, az ennél minőségibb műveleti tartalékosok lennének azok, akik a „szakmát adják”, s akik ezért 207 ezres rendelkezésre állási díjban részesülhetnek. Az elismert hadkiegészítő főtiszt, Kladek Andrásnak a Hadtudományban megjelent cikkéből azonban kiderül, hogy 2017 elején mindössze 665-en voltak a legénységi állományúak, s jelentős részüknek semmiféle katonai előképzettsége se volt.
A „sima” tartalékosok kiképzése évente összesen 20 nap. Könnyű belátni, hogy a költségkímélési okból hétvégékre korlátozódó (praktikusan a nyári szünet kivételével havonta egy szombat-vasárnapi) gyakorlat
szinte semmire se elegendő,
főleg ha olyan emberekről van szó, akik zöme nem aktív (szerződéses) szolgálat után lép át a tartalékhaderőbe, hanem lelkes huszonéves amatőr, netán szociális kényszerből belépett.
Nem úgy, mint a kimondatlanul példaképnek tekintett amerikai Nemzeti Gárda. A Magyar Honvédségnek éppen most 25. éve van szoros kapcsolata az Ohio állami Nemzeti Gárdával (ONG). Ohio nem csak a legnagyobb amerikai magyar közösség lakóhelye, hanem egyebekben is összehasonlításra alkalmas: 11 milliós népesség, 116 ezer négyzetkilométer terület.
Az ONG szárazföldi tartalékosainak száma mintegy 10 ezer fő. Több, mint 90 százalékuk
az úgynevezett „hétvégi harcos”, akik havonta egy hétvégére és nyaranta 15 nap gyakorlatra vonulnak be.
Ezek a 365 napon át készültségben álló „részmunkaidős” katonák már tíz éve is évente kábé ötezer dollár juttatásban részesültek. Úgy, hogy a havonkénti egy hétvéges elfoglaltságért dupla javadalmazást fizetnek, a nyári gyakorlat pedig aktív szolgálatnak számít (összesen tehát évente 2,1 havi pénzt fizetnek).
Olyan embereknek, akik korábban már bőségesen elsajátították a fegyverforgatást, jelentős részük megfordult valamely külföldi műveletben.
Ha tehát ezekből az arányokból indulunk ki, akkor kijelenthető, hogy a magyar önkéntes tartalékos rendszer érdemleges minőségre emeléséhez
a jelenlegi évi legfeljebb 200 ezres javadalmazás többszörösére lenne szükség.
És még ebben az esetben is a tartalékosok túlnyomó része lényegében csak amolyan rendkívüli helyzetekben bevethető katasztrófaelhárító lenne. Évi 20 nap „kiképzésből” másra aligha futja.
Kérdés, hogy van-e értelme ilyen „katonai tudás” mögé beállítani egy teljes infrastruktúrát,
s nem volna-e jobb és olcsóbb amolyan vészhelyzeti tartalékosokat fenntartani.
Mert eddig még szó se esett arról, hogy a tartalékos rendszer másik ága, a munkáltatók érdekeltté tétele nálunk jószerivel sehogy se áll. Elvileg (jogszabályilag) „az önkéntes tartalékos katonai szolgálatot támogató munkáltató a munkavállalójának tényleges katonai szolgálatteljesítési időtartamára, valamint az ezzel kapcsolatban kiadott pótszabadság időtartamára kompenzációra jogosult”.
Idézett cikkében Kladek András azonban rámutat arra, hogy ez
a munkaadóknak szóló támogatás eleve kevés, ráadásul egyáltalán nem ösztönző.
Az ágazati KSH-átlagbérekből képzett kompenzáció alkalmatlan a nagy számú eltérés miatt. És még ezt is méltánytalan kikötésekkel igyekszik a kincstár megtakarítani. Ehelyett brit mintára az igazolt munkaadói költség megtérítésére lenne szükség.
A minden szövetségi államban megtalálható Nemzeti Gárda teljes értékű „második hadsereg”, a szárazföldi mellett komplett légierővel. Komoly katonaélettel belépő „hétvégi harcosai” egyenértékűnek számítanak a hivatásos állományú hadsereg katonáival, akik nélkül háború már megvívhatatlan lenne: 2005-ben az Afganisztánban harcoló katonák 55, az Irakban szolgálók 43 százaléka nemzeti gárdista volt, összesen több, mint 180 ezer fő – írja a Háború Művészete. 2011-re valamennyi nemzeti gárdista dandárt be is vetették legalább egyszer a két hadszíntér valamelyikén, s így mára már közel félmillió tartalékos mondhatja el magáról, hogy a terrorizmus elleni háború veteránja. A kiképzést is alaposan át kellett alakítani. A sokáig bevált „havi egy hétvége és évi egyszer két hét” felkészítési időtartam ugyanis a jelenlegi intenzív igénybevételt jelentő időkben már nem lenne elég. 2012-ben már akár az évi 7 hetes kiképzési időszakot is elképzelhetőnek tartották, mint a gárda egészére vonatkozó általános eljárást.
És ha mindez nem volna elég, ez a védelmi kiadási növekmény sehol sincs benne a kormány gazdaságpolitikai terveiben. Ezek az évi minimum tízmilliárdok kétségesek annak fényében, hogy Orbánék gazdasági fellendülésről szőtt álmai amúgy is sok kérdőjellel övezettek.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
