Kezdőlap Szerzők Írta Bak Mihály

Bak Mihály

740 CIKKEK 0 HOZZÁSZÓLÁS

Így szúrtak ki tavaly a szakgimis érettségizőkkel

Hiányoztak a feltételei annak, hogy a szakgimnáziumokban 2017-ben megfelelő felkészülés után érettségizzenek: nem volt elegendő felkészülési idő az ágazati szakmai vizsgákra, és nem álltak rendelkezésre a pedagógiai programok – állapította meg az alapvető jogok biztosa. A tárca látva a bajokat négy lehetőséget mérlegelt, végül inkább nem tett semmit.

 

A tavalyi tanév végén a szakgimnáziumokban (korábban szakközépiskolákban) először kellett az oktatott tárgyakból álló szakmai ágazati érettségit tenni ötödik tárgyként. A korábban sebtiben átalakított, és ennek során a nemzetgazdasági tárca fennhatósága alá került szakgimik érettségije körül már a tanév során gyűltek a bajok: késtek a szükséges szakmai követelmények, aminek híján problémássá vált a felkészülés a május-júniusi érettségikre.

Székely László ombudsman most lezárult vizsgálata beigazolta az előzetes félelmeket. Beadványokban azt kifogásolták, hogy a érettségi tárgyból középszinten úgy kellett vizsgázniuk, hogy az ennek részletes követelményeit előíró rendelet csak előző december 28-án jelent meg (az emelt szintű már augusztusban). Ezzel a panaszosok szerint nem állt rendelkezésre a megfelelő felkészülési idő.

Székely László végkövetkeztetése az, hogy a szakmai ágazati vizsgatárgy követelményrendszere az érettségire felkészülés megkezdésének idején, 2015 szeptemberében (vagyis az utolsó előtti évfolyam indulásakor) nem állt rendelkezésre, hanem csak a következő év szeptemberében, illetve decemberében hirdették ki.

Ez pedig nem elegendő felkészülési idő

a teljesen új – esetenként akár 10-12 tantárgyat összefogó – szakmai ágazati ismeretekből álló vizsgára. Ennek megfelelően az iskolai pedagógiai programok sem tartalmazhatták az új érettségi követelményeket.

Vagyis az iskolákban a jogszabályokkal összhangban lévő

pedagógiai programok hiányában sem voltak meg a feltételek a tanulók érettségire való felkészítéshez.

A segélykiáltások már a tanév elején elkezdtek érkezni. Az ombudsman jelentéséből kiderül, hogy a beadványok hatására 2017. február közepén kért válaszokat az Emmitől. (Ekkor járt le az érettségire jelentkezés határideje.) A köznevelési államtitkár a válaszban nem is tagadta a „visszásság” fennállását. Mivel pedig nem akarják a diákok tömegesen rossz vizsgáit, már ekkor felvetődött, hogy valamilyen intézkedéssel enyhítsék a problémát.

Ezért a minisztériumban egyeztettek a kormányhivatalokkal

az érettségiztető tanárok megválasztása és a diákokkal szembeni „lojális értékelés” érdekében

– olvasható Székely jelentésében.

Ennek nyomán az ombudsman kezdeményezte, hogy mód nyíljék a szakmai érettségi tárgyaknál a vizsgaosztályzat jegymegajánlására. Az Emmi ezt kiegészítette azzal, hogy a konzultációkon javasolták az érdemjegyekhez szükséges teljesítményhatárok leszállítását 5 százalékkal (ezzel 20 százalékkal kettessel átcsusszanhat az érettségiző).

El is készült – valamikor áprilisban – a jegymegajánlásra a miniszteri utasítás tervezete, de aztán ezt elvetették. A negyedik lehetséges megoldásként felvetődött, hogy nem tesznek rendkívüli intézkedést, megelégednek szóbeli mintatételek és írásbeli mintafeladatok közzétételével, különféle konzultációkkal.

Aztán ezek is elmaradtak, mert az oktatási államtitkár (Palkovics László, aki ma, innovációért és technológiáért felelős miniszterként már megerősítené a szakgimnáziumokat) szerint ez

„újabb káoszt okozott volna”.

És azt fejtette ki: biztos abban, hogy a szakmai érettségi vizsgák rendben lezajlanak.

Az ombudsman megkeresett egy sor szakiskolai vezetőt azt tudakolván, hogyan tudtak felkészülni a vizsgákra, és milyen tapasztalataik voltak az érettségivel. Rendre olyan válaszokat kapott, hogy késve és kevés segítséget kaptak „felülről”, például mintafeladatban. nagyon későn szembesültek iskolák azzal, hogy a 9-10. évfolyamon indított ismeretek jelentős súlyt kapnak az írásbeli és a szóbeli vizsgákon egyaránt. Hiányolták több tárgy esetében a szakmai tankönyv hiányát.

Ez utóbbi azért kritikus probléma, mert a vadonatúj szakmai ágazati vizsgatárgy voltaképpen az összes önálló tantárgyból gyúr össze egyetlen ismerethalmazt. Vagyis legalább 4-5 tantárgyat tartalmaznak egyes vizsgatárgyak, de akad, ahol 10-12-t.

Ennek kapcsán az ombudsman idézi azt a szakmai véleményt, hogy ezek a szakmai érettségik mostani formájukban inkább hátrányba hozzák a szakgimiseket, s rontják továbbtanulási esélyeiket, mert jóval nagyobb tanagyagot kérnek számon, mint egy közismereti stúdium érettségijén.

A jelentésből az tűnik ki, hogy a komolyabb botrányok elmaradásában jelentős szerepük volt az iskoláknak és a tanároknak, mert sok külön-felkészítéssel és általában is nagy mennyiségű energia mozgósításával segítették elő a diákok érettségijét.

Mivel új rendszerről van szó, az ombudsman egyetért azzal, hogy a korábbi önálló ágazati tárgyak vizsgaeredményei nem vethetők össze automatikusan. De amikor megvizsgálta a szakgimik elődjei, a szakközépek diákjainak korábbi szakmai tárgyú érettségijeit, azt tapasztalta, hogy azok egy terület kivételével minden esetben magasabb átlagú eredményt értek el, mint a tavalyi szakmai érettségiken.

Új Stop Soros: fogalmi zűrzavar, alkalmazhatatlan meghatározások

A börtönnel fenyegető törvénynek már a címében nem létező jogintézmény van, más fogalmak meghatározása annyira elnagyolt, hogy azok alkalmazhatósága erősen kétséges. Ráadásul a büntetés már azelőtt fenyeget, hogy tudható lenne annak megalapozottsága.

A Stop Soros-törvénycsomag keretében elzárással vagy egy évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetik azokat, akik „szervező tevékenységgel” segítik a „jogellenes bevándorlást” a parlamentnek benyújtott javaslat szerint. (A lényeg előtt megjegyezzük, hogy a kormány konzekvensen a Stop Soros szerkezetet használja, holott a magyar nyelvtan szabályai alapján a Stop, Soros! lenne a helyes.)

A csomag több törvény módosítását kezdeményezi, ennek legsúlyosabb része a büntető törvénykönyvi (btk) szabályokba illesztett új paragrafus.

A beterjesztett módosításokban a hangsúly eltolódott a korábbi (az elfogadáshoz szükséges kétharmad hiányában meghiúsult), januári változat legkritizáltabb pontjaitól. Kikerült belőle a menekülteket segítő civil szervezetek munkáját lehetetlenné tevő szigorítás: a külföldről kapott anyagi támogatás negyedrésznyi megadóztatása, és a tevékenység belügyminiszteri engedélyhez kötése. Ezzel szemben most a „szervező” segítőket fenyegetik szabadságvesztéssel, amelyek persze a gyakorlatban leginkább a korábban célba vett civil szervezetek munkatársai. De akadhatnak jó szándékú egyszerű emberek is, továbbá magánpraxist vivő ügyvédek (erről később).

A saláta-törvény címében is olvasható „jogellenes bevándorlás” kulcskifejezésről Nagy Boldizsár nemzetközi jogász azt írja Facebook-bejegyzésében, hogy már nincs ilyen jogintézmény: „A menedék-kérés (és a menekült státusz) nem bevándorlás.

A bevándorlás fogalmát a magyar jog már nem ismeri, csak a letelepedését. Ha nincs jogszerű bevándorlás, akkor jogellenes sincs.

A tervezett hetedik Alkotmánymódosítás sem hozza be. (Bután „betelepítés”-ről ír).

Az új btk-paragrafusban azokat fenyegetik szabadságelvonással, akik „szervező tevékenységet folytatnak”

annak érdekében, hogy ez aztán arra jogosulatlan személy számára menedékjogi eljárás kezdeményezését tegye lehetővé, illetve a jogellenesen az országba lépő vagy itt tartózkodó személy tartózkodási jogcímet szerezzen.

Súlyosan jogsértő állapotot idézhet elő, ha úgy indítanak büntetőeljárást valakivel szemben, hogy még az se tudható, a menekült igénye az itt tartózkodásra, vagy menedékjog iránti szándéka megalapozatlan-e – vonható le a következtetés Nagy Boldizsár véleményéből.

Ezt erősíti az indoklás azon kitétele, hogy ez nem úgynevezett eredmény-bűncselekmény, azaz akkor is megtörténtnek számít, ha a menekült még nem is kezdeményezte a menedékjogi eljárást, illetve nem szerezte meg az itt tartózkodáshoz szükséges jogcímet.

S hogy még egy csavar legyen benne, szintén az indoklás szögezi le, hogy ezt a bűncselekményt csak szándékosan lehet elkövetni (vagyis gondatlanságból, a kellő tájékozódást elmulasztva nem).

Tehát: célzatosan, szándékosan segít a „szervező” valakit törvénytelenül úgy, hogy nem is tudhatja, megalapozatlan-e az illető menedékjogi igénye vagy jogszerűtlen-e az itt tartózkodása, mert ezt esetleg még el se bírálta az illetékes hatóság (netán bíróság).

A javaslat nem fejti ki részletesen, mit kell érteni „szervező tevékenységen”, példálózva sorol fel néhány lehetséges „elkövetést”: a határvonalon, illetve határjelénél határmegfigyelést szervez, információs anyagot készít, terjeszt vagy ilyenre megbízást ad, hálózatot épít vagy működtet.

Nagy Boldizsár kérdései erről: határmegfigyelés-e a bámészkodás, honnan tudjuk, hogy a vonalán állunk, öt méterrel odébb szabad-e, milyen információs anyag tiltott, a büntetőjogi tényállások megismertetése „információs anyag”-e, jogaikról tilos-e őket tájékoztatni, a nyomdászok lesznek-e a cenzorok („készít”), mi a hálózatépítés és mi a hálózat működtetése, lehet egy szervezet maga hálózat?

„A ‘különösen’ jelző megengedi más tevékenységek idesorolását.

A jogállam pillérét rúgja ki az, aki börtönnel fenyeget előre meg nem nevezett cselekedeteket

– írja a nemzetközi jogász. Nullum crimen sine lege (nincs bűncselekmény törvény nélkül – a szerző), tanítjuk” – teszi hozzá.

A leendő paragrafus egyik fordulata, a tiltott magatartás, a „menedékjogi eljárás kezdeményezését tegye lehetővé”. Az egyetemi tanár szerint azonban a menedékjogi eljárás kezdeményezését (megindítását, azaz a kérelem benyújtását) a menedékjogi törvény, a genfi egyezmény és a szokásjog teszi lehetővé, az eljáráshoz hozzáférést pedig kötelezővé. Ügyvéd igénybevételéhez minden menedékkérőnek joga van a magyar jog és az EU eljárási irányelve, valamint az általános emberi jogi szabályok szerint.

Ezeken kívül még más kifogásai is vannak a nemzetközi jogásznak, aki írása végén azt írja: „értem én, hogy bármit törvénybe lehet iktatni és a jelentés nélküli fogalmak alapján is lehet büntetni (’kiutazása sértené a szocialista államrendet’, hogy fájóbb történelmi példákat ne hozzak), de azért igazán szégyellem magam, hogy egykori tanítványaim az egykori szocialista főrendőrökkel (Pintér Sándor) szövetkezve ilyennel álltak elő”.

Fentebb Nagy Boldizsár is szót ejtett az ügyvéd igénybe vételéről. Egy évre lenne lecsukandó az, aki a bűncselekményt vagyoni haszonszerzésből vagy több személynek segítséget nyújtva követi el. Ügyvédek mindjárt „magukra vették”, például az ATV szerda esti Egyenes beszédében Kende Péter és Gatter László (utóbbi ráadásul korábban bírósági elnök volt) egyértelműen igennel válaszoltak arra a kérdésre, hogy őket is érintené-e a szigor.

Vannak még más „ínyencségek” is a salátatörvényben. A rendőrségre vonatkozóan alkotnák meg a határbiztosítási távoltartást, amelyben megismétlik a korábban már ismertté vált intézkedés tervét. Eszerint a külső határtól számított nyolc kilométeres sávból kitilthatják azt a személyt, illetve az ott tartózkodót onnan kiutasíthatják, aki ellen (mások mellett) a most megfogalmazandó bűncselekmény miatt büntetőeljárás zajlik.

Az indoklásból aztán kiderül, hogy ez a jogkorlátozás akkor is alkalmazandó,

ha a büntetőeljárásban már kiderült, hogy a megalapozott gyanú nem állapítható meg,

s a panasz nyomán az ügyész határozatban megszünteti a gyanúsítotti minősítést. A törvényjavaslat készítői szerint bűncselekmény alapos gyanúja hiányában is teljesen rendben van a büntetőeljárásra hivatkozva kiróni a határtól való kitiltást. Annak ellenére, hogy az ártatlanság vélelme ilyen esetekben is alkalmazandó jogelv – írják.

A leporolt februári szövegről is kimutattuk, hogy ez a határtól való távolságtartás meglehetősen problematikus, mert az ország területén belül legalább 29 helyen található közúti, vízi és vasúti schengeni határátlépő (még Budapesten is), nem beszélve a repülőterekről. Az új szövegben sincs válasz arra, mi történik azokkal az eljárás alá vont emberekkel („szervezőkkel”), akik például a Vígadó téri nemzetközi kikötő vagy a ferihegyi reptér nyolc kilométeren belüli sávjában lakik.

Hatásköri vitáktól függ a fővárosi közbeszerzés sorsa

A budapesti közbeszerzési kft. működésképtelenségében egyetértés van Tarlós István és az ellenzék között. A főpolgármester megszüntetné, az MSZP viszont látna lehetőséget az ésszerű működésre. A hatásköri viták dönthetik el a cég sorsát.

Szíve szerint Tarlós István megszüntetné a BKK-t és a Fővárosi Közbeszerzési Kft.-t – nyilatkozta pár napja a főpolgármester az Indexnek. A BKK ügyében a szerdai közgyűlési ülésen már visszakozott.

A közbeszerzési céggel Tarlósnak régóta problémája van, már korábban is beszélt arról, hogy megszüntetné. Beruházások sora húzódik, legutóbb a nagykörúti villamospálya-felújítás. Az év elején a fideszes közgyűlési többség elfogadta Tarlós indítványát arról, hogy a cégnek csak a félmilliárdot meghaladó összegű tenderekben lehet hatásköre. Már jóval ezelőtt, 2016-ban Tarlós megtiltotta a társaságnak, hogy szerződést kössön a Kosik ügyvédi irodával, amely Rogán Antal és Habony Árpád üzleti kapcsolatai közé tartozik – emlékeztet a Népszava.

Budapest, 2018. május 30. Gy. Németh Erzsébet, a DK képviselõje, Horváth Csaba, az MSZP frakcióvezetõje (k) és Tóth József, a XIII. kerület szocialista polgármestere a Fõvárosi Közgyûlés ülésén MTI Fotó: Bruzák Noémi

Gy. Németh Erzsébet, a DK, és Horváth Csaba, az MSZP fővárosi képviselője egyetért Tarlóssal abban, hogy a közbeszerzési cég működésképtelen. A DK már a megalakulást se támogatta, mert meggyőződésük, hogy annak egyetlen célja volt: ne egyenkénti szerződésekben, hanem

a központosított megrendelésekben tudjon pénzt lenyúlni a Fidesz

– mondta Gy. Németh.

Normális országban persze van értelme központilag intézni a közbeszerzéseket, amelyekkel jelentős árelőny érhető el, de ez nálunk nincs így – fogalmazott a DK-s politikus, hozzátéve: tudja, hogy a közbeszerzési kft. létrehozása nem a főpolgármester szándéka volt. De nem védi meg, mert gyenge politikusnak tartja, amiért nem akadályozta meg a Fidesz akaratának érvényesülését.

Horváth Csaba szerint viszont az eredeti szándékkal semmi baj se volt, a kivitelezés viszont pocsék lett. Szerinte kezdettől az a probléma, hogy

nincsenek tisztázva a döntési-hatásköri felelősségek

a közbeszerzési kft. és a megrendelő fővárosi cégek között, ezért állandóan a városvezetéshez kell futkosniuk. Horváth szerint mindkét megoldás életképes lehet: ha a megrendelő vagy a közbeszerzési cég intéz mindent, csak legyen világos a hatáskör. Az első lépés tehát nem a beszántás – mondta.

Ennél alighanem sokkal súlyosabb hatásköri kérdés fogja eldönteni nem csak a Fővárosi Közbeszerzési Kft. sorsát. Tarlós elmondta, hogy még arról se döntött, indul-e a főpolgármesteri tisztségért 2019-ben, bár a felkérést megkapta Orbán Viktortól.

Világossá tette, hogy ennek feltételei vannak.

„Ha a szükséges feltételek nem állnak rendelkezésre, akkor nincs értelme ilyen hosszú időt bevállalni”

– fogalmazott. Egyik ezek közül, hogy a főváros kapjon több pénzt fejlesztésekre.

A másik a kormányzattal fennálló kapcsolat. S ezen belül a Gulyás Gergely irányította Miniszterelnöki Hivatalban most létrehozott fővárosi fejlesztési államtitkárság (Fürjes Balázs vezetésével), valamint a főváros közti kompetencia viszonya.

Vetül-e például bármennyi is ebből a fejlesztésen kívül a működtetésre és üzemeltetésre? Érinti-e közvetlenül a főváros közszolgáltató cégeit? – sorolta az interjúban Tarlós. Ha a válasz igen, az értelmetlenné tenné számára a továbbiakat. Mi az, amit az állam fizet, mi az, amit a főváros átengedett pénzeszközként használ fel? Ha a kompetenciák tisztázódtak, és látszik a város szempontjából megfelelő értelem, akkor lehet elgondolkodni azon, hogy a struktúrát hogyan alakítsák ki. Vannak elképzelései, de ezek akkor válnak életképessé, ha olyan feltételek alakulnak ki, amik ezt lehetővé teszik.

Vagyis az egész felett ott lebeg az a kérdés, hogy a kormánytöbbség valóban letett-e arról, hogy teljesen átszabja a közigazgatási rendszert, netán a községeket meghagyja mostani állapotukban (ahogyan az a Policy Agenda értékelése szerint a Fidesz számára hasznos lenne), de felszámolná az „ellenálló” főváros maradék önállóságát. A fejlesztési államtitkárság létrehozása sokak szerint ezt vetíti előre.

Tao-perek: a Kúria „bekerítette” a kormányt

Véglegesen pert nyert a Transparency International a sportszövetségekkel és minisztériumokkal szemben: ki kell adni a társasági adóból származó támogatások adatait. A Kúria ma minden kormányzati érvelés alól kihúzta a szőnyeget. A TI már elindította ötödik perét a minimum 530 milliárdos programról.

Ki kell adnia mindkét minisztériumnak és az öt látványsport-szövetségnek a társasági adóból származó támogatások adatait, mégpedig klubonként és támogatónként – ez a lényege a Kúria mai felülvizsgálati eljárási határozatának. A tao-ügyekről részletesen korábban írtunk.

A Transparency International (TI) most két pert nyert meg a Nemzetgazdasági Minisztérium és az EMMI, valamint az akkor még öt látványsport szövetségei ellen a 2011-2016 június 30-i időszakban nyújtott támogatások megismerhetősége ügyében.

Az első fokon elvesztett, másodfokon megnyert, majd felülvizsgálati eljárásba került adatkérés során

az volt a központi kérdés, hogy közpénz-e a tao-ból a sportegyesületekhez került vállalkozói befizetés.

Ligeti Miklós, a TI jogi igazgatója a Független Hírügynökségnek elmondta, hogy a Baka András által szóban kihirdetett verdikt kihúzta a szőnyeget a kormány „közpénz jellegét elvesztő” érvelése alól.

A kúriai tanácsvezető az indokolásban elmondta, hogy a tao-program európai bizottsági jóváhagyásakor a kormány is elismerte: a költségvetésből adnak ösztönzőként adókedvezményt.

A bíróság most magévá téve a TI szóhasználatát is, kimondta, hogy ezzel eltérített adóbevétel kerül a klubokhoz.

Ezzel senki se állíthatja azt, hogy ez nem közpénz.

Azt is elsöpörte az útból, hogy a támogatást nyújtó szervezet, vállalkozás esetében adó- vagy üzleti titok lenne. A nyereségük egy részét átengedő gazdálkodók ugyanis az ösztönzőként nyújtott adókedvezménnyel betévednek a közérdekű adatok világába, számolniuk kell a fokozott érdeklődéssel, és el kell tűrniük ezt – ismertette a verdiktet Ligeti.

Ezzel a Kúria lényegében „bekerítette” a kormányt, lezárta a közpénzzel kapcsolatos vitákat

– mondta a TI vezetője.

Baka András egyébként megemlítette azt is, hogy a tények cáfolják azt a közvélekedést, miszerint „széttartó” lenne a bírósági ítélkezési gyakorlat ezekben a perekben. Az általa ismert 20 ilyen per mindegyikében a mostanival megegyező döntés született.

Ligeti Miklós elmondta, hogy későn eszméltek, egy csomó energiát megspórolhattak volna, ha észreveszik:

a kormány maga ismerte el a tao közpénz voltát.

Mégpedig azzal, hogy a törvényben úgy rendelkezett, ha a kedvezményezett szabálytalanul használja fel a pénzt, a kormány javára kell visszafizetni. Ha a támogató magánpénze lenne, miért nem őrá bízzák ezt?

A TI egyébként nemrégiben benyújtotta negyedik keresetét, ebben az iménti adatkérés folytatásaként a 2016. június 30-a utáni tao-összegeket akarják megismerni, miután a minisztériumok itt is megtagadták ezt.

Azt Ligeti nem tudja megmondani összesen mekkora összegek vannak a perek mögött. Az bizonyos – mondta -, hogy a kormány 2018. végéig 530 milliárd forint tao-veszteséggel számol a program 2011-es indulásától kezdve. De az eddig lezárt 2016-os költségvetésben a tervezett 92 helyett 135 milliárd lett az átengedett adó, lehetséges, hogy a 2017-re becsült 80-92 milliárd és az idénre előirányzott 80 milliárd is alultervezett összeg.

A TI egyébként egy korábbi pernyerése után kénytelen volt végrehajtást kérni az NGM-mel szemben az adatok megszerzése érdekében, és büntető feljelentést is tett. Az NGM semmilyen adatot sem volt hajlandó kiadni.

A korábban a Népszavában ismertetett dokumentációból amúgy kiderül, hogy a tao-programnak nincs egyetlen olyan pontja se, amelyet betartana a kormány. Így azt se, hogy a pénzt utánpótlás-nevelésre kellene nagy arányban költeni, nem pedig stadionépítésre.

Az OECD is óvatosságra inti a kormányt

A gazdaságpolitikai fordulatot sejttető Varga-nyilatkozattal összhangban óvatosságra inti a kormányt az OECD. A nemzetközi szervezet sem lát négy százalékos növekedést jövőre.

Felfelé módosította a magyar gazdaság növekedésére vonatkozó előrejelzését a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD). A párizsi székhelyű OECD az eddigi 3,9 százalékról 4,6 százalékra emelte idei magyar GDP-növekedési előrejelzését, a 2019-as becslést pedig 2,8 százalékról 3,6 százalékra. (Az Európai Bizottság idén 4, jövőre pedig 3,2 százalékos növekedéssel számol.)

A magyar kormány legújabb, az Európai Bizottságnak átadott prognózisa szerint idén 4,3, jövőre pedig 4,1 százalékos lehet a hazai össztermék (GDP) bővülésének üteme, és a további évekre (2022-ig) is a 4 százalékos sáv feletti adattal számol konvergencia-programjában. Ebben pedig óriásberuházások, béremelések tervei találhatók.

Ezt a rendkívül optimista, a legtöbb elemző által kétségbe volt kormányzati előrejelzést látszik visszavonni a Pénzügyminisztérium. Legalábbis Varga Mihály a Bloombergnek adott nyilatkozatában – noha óvatosan fogalmazva – lényegében arról beszélt, hogy ezek az értékek nem biztos, hogy teljesülnek (a gazdasági növekedés „ingadozhat” – fogalmazott).

Az OECD szerint a gazdasági növekedés motorja továbbra is a belső kereslet marad. Ennek komoly béremelésekkel megtámogatott fenntarthatósága iránt is vannak kétségek szakemberek szerint.

Az OECD

felhívja a figyelmet a gazdaság túlfűtöttségének kockázatára,

miután a monetáris és a fiskális politika továbbra is növekedést támogató, s az Európai Bizottsághoz hasonlóan anticiklikus gazdaságpolitikát javasol. Ez magyarul azt jelenti, hogy mind a forint kamatával, mind a költségvetési eszközökkel „rátesznek egy lapáttal” az amúgy is gyarapodóban lévő gazdaságra, amely ezzel túllendül az egészséges növekedési mértéken. Ez pedig nagyobb visszaesést eredményezhet.

Az OECD éppen azt javasolja, amit most Varga bejelentett:

a hiányt és ezzel az államadósságot kellene csökkenteni.

Az infláció az OECD szerint 2019-re elérheti a Magyar Nemzeti Bank 3 százalékos célértékét, az alacsonyabb inflációs várakozások fenntartásához az elemzők szerint kamatok emelésére lenne szükség. Ez egyébként a magyar gazdaság sebezhetőségének ismeretében mostanában már szóba került, de az MNB kitart a nagyon alacsony kamat mellett.

Márki-Zay szavak után tetteket vár Lázártól

Reméli, hogy a békülékeny szavakat tettek fogják követni – mondta Márki-Zay Péter, miután Lázár János a „polgárháború” befejezését javasolta a hódmezővásárhelyi képviselő-testületnek. Kettejük találkozója a jövő héten lesz.

Együttműködést ajánlott Hódmezővásárhely érdekében Lázár János, a térség fideszes országgyűlési képviselője Márki-Zay Péter független polgármesternek az alföldi város közgyűlésének keddi ülésén. Lázár, ahogyan ígérte, elment a testület ülésére – nyugtázta ezt a Független Hírügynökségnek Márki-Zay.

Lázár szerint széthúzás van a városban, holott az eredményekhez „békére, nem békeharcra”van szükség. Ezért azt javasolta a képviselő-testületnek, „ne polgárháborúzzanak”.

Akinek Hódmezővásárhely az első, az képes az összefogásra

– mondta még Lázár.

A fideszes többség és Márki-Zay között a februári – sokak szemében váratlan eredménnyel végződött – polgármester-választás óta nyílt háború zajlik. Legutóbb például a közgyűlés megszavazta a polgármesteri jogkörök megcsonkítását, és átcsoportosított egymilliárd forintot a költségvetésből járda- és útépítésre.

Szintén a városvezetés dolgát nehezíti, hogy a polgármesteri hivatal körülbelül 30 vezető köztisztviselője lépett ki az elmúlt hónapokban, egy részük a kormányhivatalban kapott állást. Ennek kivizsgálására tegnap bizottságot hozott létre a közgyűlés.

Közben Márki-Zay is lépett a korábbi idők gazdálkodása ügyében. Egy 300 milliós hűtlen kezelési gyanú miatt április elején feljelentést tett.

Lázár most azt mondta, azért hagyta ott az országos politikát, hogy szülővárosáért dolgozzon. Márki-Zay Péter nyitottságát fejezte ki az együttműködésre. Kettejük személyes találkozójára a jövő héten kerül sor – mondta a FüHü-nek.

Hozzátette, ezek után arra kíváncsi, hogy a békülékeny hangütés tettekben is megnyilvánul-e. Egyik első kérdése az lesz Lázárhoz, hogy az

lefújja-e az ellene zajló személyes támadásokat, mert a helyi fideszesek és a vásárhelyi média változatlanul naponta igyekszik őt lejáratni

– mondta.

A közgyűlési többség korábban egy olyan százmilliós keretet is elvett a polgármestertől, amelyen belül ő rendkívüli helyzetekben szabadon csoportosíthatott át tételeket a költségvetésen belül. Ennek visszaadása ügyében kedden „rugalmasnak mutatkoztak”, meglátjuk, hogy ez is valóra válik-e – mondta Márki-Zay.

Az egymilliárdos építési átcsoportosítást akár még egyet is érthet – derült ki a polgármester szavaiból, hozzátéve: ennél nagyobb baj, hogy ezt a pénzt olyan tételekből gereblyézték össze, amelyek egy része kétséges. Például az év hátralévő részére az egész városnak 800 milliója maradt reprezentációra, a városüzemeltetési keretből pedig további százmilliót vettek el. Szerinte ezt a tételt a fideszes többség nem fogja visszavonni.

Vannak továbbá gyakorlati kérdések, amelyekben szembekerült Márki-Zayjal a közgyűlési többség, s amelyekről kérdezni fogja Lázárt. Ilyen például a Fő térre tervezett új könyvtári épület, amelyet a lakosság többségének akarata ellenére akarnak felhúzni, elvetve a polgármester által javasolt más helyszínt. De választ vár Lázártól a Csengettyű közi lakások ügyében is, amelynek korábban odaítélt 400 milliós támogatását a kormányváltásig Lázár által vezetett Miniszterelnökség utasította el most.

Hátraarcot hirdetett Varga: kisebb növekedés és költekezés

Szinte minden lényeges elemét visszavonni látszik a kormány nagyívű, pénzbőségre alapozott elképzeléseinek – derül ki Varga Mihály nyilatkozatából. A pénzügyminiszter szerint a növekedés „ingadozhat” a következő években.

A kormány gazdasági terveinek fókuszába a hiány és az államadósság csökkentése került – derült ki a Bloombergnek adott nyilatkozatból. Varga mindezt a „turbulens” nemzetközi folyamatokkal indokolta. Ezek az elmúlt héten megütötték a forintot.

„Célunk a kockázatok csökkentése, ami jelentősen mérsékli a hiányt és folytatja az adósságcsökkentést – mondta az amerikai hírügynökségnek a pénzügyminiszter.

„Ez azt is jelenti, hogy gazdasági növekedésünk ingadozhat.”

Jövőre azért 4,1 százalékos bővülést vár.

Mindez szinte teljes fordulatot vetít előre. Alig pár hete küldte el az Európai Bizottságnak éppen a Varga vezette minisztérium a (kormányprogramot pótolni hivatott) konvergencia-programot, amely a következő négy évben végig 4 százalék, vagy afeletti növekedéssel számolt (elvetve a korábban ugyancsak alacsonyabb értékekkel számoló minisztériumi előrejelzést).

Azt is tervezték, hogy

hatalmas állami infrastrukturális befektetésekkel pörgetik a gazdaságot

– éppen a folyamatos növekedésből származó pluszpénzre alapozva. Emellett jelentős reálbér-növekedést ígért a lakosságnak, és a fizetésemelésekből eddig kimaradt közalkalmazottakat is javadalmazásuk emelésével kecsegtették.

Mindezek mögé pedig a Magyar Nemzeti Bank álmodott meg egy óriási hitelboomot, évente kétszámjegyű mértékkel növekvő pénzmennyiséget öntve a piacba. A vállalatoknál és a lakosságnál egyaránt.

A Bloomberg szerint a Varga által elmondottak alapján a befektetőknek egyelőre várniuk kell a komolyabb növekedésöntönző pénzügyi intézkedésekre.

Romló vonzerő, korrupció, de pénzüknél a németek

Nagyon optimisták a német cégek a keleti térség országaiban, többet fektettek be ide, mint Kínába. A munkaerő költsége még mindig alacsonya számukra, de kevés a szakember. A politikai intézményi keret nem jó, a korrupció a legnagyobb probléma. Magyarország vonzereje romlott nyolc év alatt.

Egyértelműen előnyösnek tekintik a tágan vett kelet-közép-európai térséget a német vállalatok – derül ki a német kereskedelmi és iparkamarák (AHK) által készített konjunktúrajelentéséből, csaknem 1400 cég részvételével, a Balti-tengertől a Fekete-tengerig.

A cégvezetők elég jól látják a helyzetet:

– nagy a korrupció, a jogi-intézményi keretek nem elfogadható minőségűek, de

– bár növekednek a bérek, a térség még mindig nagyon olcsó.

S ez mindennél előbbre való. Megtanultak alkalmazkodni, business as usual.

Ez a ki nem mondott üzenete a jelentésnek – ahogyan arra a német-magyar kamara tavaszi felmérése is bizonyított – azok számára, akik onnan várják a „felmentő sereget”, mint például legutóbb Lengyel László politológus.

A teljes kereskedelem volumene Németország és a régió között 2017-ben elérte a 352 milliárd eurót. A kereskedelmi forgalom meglehetősen kiegyensúlyozott, Németország számára a kereskedelmi többlet csak 5 milliárd, míg néhány ország, mint például a Cseh Köztársaság, Magyarország és Szlovákia többletet mutat fel Németországgal szemben.

2016 végén a németországi működőtőke-befektetések teljes állománya a térségben meghaladta a 106 milliárd eurót, amely jelentősen meghaladja a Kínába vagy Latin-Amerikába fektetett tőkét. Az öt legnagyobb kelet-közép-európai gazdaság (lengyel, cseh, román, magyar, szlovák) eddig több, mint 20 százalékot vonzott a teljes német külföldi autóipari tőkebefektetésekből.

A német külföldi befektetések globálisan és a top 5 térségi országban, ágazatonként (2016, milliárd euró)

Forrás: AHK

A német vállalatvezetőket egyebek közt megkérdezték az országok jelenlegi helyzetéről és kilátásairól. Az átlagértékben dominál a semleges, változatlan minősítés, és egyharmados a jó, javuló értékelés, kevesen látnak most romlást. Magyarország a V4-ek közt a jó megítélésben a harmadik helyen áll a németek szemében.

A kilátásokban a térség nagy vonalakban azonos értékeket kapott, a V4-ek jövőbeni helyzetét sokkal rosszabbul látják, Csehország, Szlovákia és Magyarország egyaránt sokkal kevesebb említést kapott a javulás lehetőségére.

A saját iparág és vállalkozás helyzetét is értékeltették a cégvezetőkkel. Ebben a válság előtti utolsó évhez képest több országban a legkedvezőbb értékelést adták a menedzserek, bár a tavalyi év után a javulás kevésbé volt annyira látványos, mint a fogadó országok gazdaságának egészére nézve.

A kedvező kilátások nagy mértékben az erős bevételi várakozásokból származnak:

mind a teljes értékesítés, mind az exportértékesítés tekintetében a vállalatok a válság utáni legteljesebb optimizmust jelentették.

Az egyik legkomolyabb probléma a munkaerő hiánya, nem csak nálunk. Ez a romlás hét éve töretlen: 2011-ben minden negyedik vállalatvezető volt elégedetlen ezzel, most kettőből egy.  A legsúlyosabb a hiány Csehországban (81 százalékban elégedetlenek), Magyarországon (73) és Szlovákiában (62).

A megszokottan visszafogott megfogalmazások egyike a munkaerő költségére vonatkozóan azt hangsúlyozza, hogy nem csak a nominális bérszintre tekintenek, hanem figyelembe veszik az összes tényező (minőség/képesítés) és termelékenység egyensúlyát. Az AHK felméréseiben 2006 óta a pozitív és negatív vélemények kedvező egyensúlyt mutatnak a munkaerőköltséggel. Az utóbbi években fokozatosan, de szerény csökkenést tapasztaltunk, ez a tendencia 2018-ban folytatódott, de még mindig pozitív a regionális szinten.

Vagyis bár emelkednek a bérköltségek, a térség még mindig olcsó a német cégeknek.

Azzal együtt is, hogy Szlovénia és Észtország viszonylag költséges.

A munkaerő költsége (óra/euró)

Forrás: AHK

Természetesen rendre mérik a fogadó országok megítélését a politikai környezetről. Az adózás, a jogbiztonság, a kiszámíthatóság, a korrupció, a közbeszerzés átláthatósága és a bürokrácia területén az elégedettség továbbra is egyértelműen nem megfelelő, a korrupció továbbra is a legsúlyosabb probléma. Magyarországon, Bosznia-Hercegovinában, Litvániában és Szlovákiában számos területen javult a helyzet, míg Észtországban, Horvátországban és Romániában a vezetők több aggályt fejtettek ki, mint az előző felmérésben – fogalmaz az AHK nem túl szókimondó összegzése.

Ha mindezt a számok nyelvére fordítjuk le, kiderül, hogy mindössze két helyen (Észtország, Lengyelország) vannak többségben a korrupció és bűnözés elleni küzdelemmel elégedett német cégvezérek. Meglepő lehet, de Szlovákiát utalták az utolsó helyre, majd három balkáni ország után alulról az ötödik Magyarország.

Alig hét (!) volt az említések arányában az elégedettség a magyarországi korrupciós viszonyokkal, 71 (!) viszont az elégedetlen.

Még Albánia is jobb helyezést kapott.

Ha ezeket a számokat összekötjük az előbb ismertetett értékelésekkel, akkor máris érthető az a válasz, amit arra a kérdésre válaszoltak, hogy „Befektetne-e újból ebben az országban?” Az átlag 82 százalék igen, Magyarországon 84.

Azzal együtt, hogy az ország befektetési vonzereje igen sokat romlott 2010 óta, miközben a cseheké töretlenül veri a mezőnyt.

Forrás: AHK

Lengyelország pedig megvédte második helyét, míg Szlovákia és Észtország a 3. és 4. helyen van.

Mindezeket elolvasván lehet válaszolni azokra a kérdésekre, amelyeket „megmondóemberek” tesznek fel hetente, mint legutóbb Lengyel László a Népszavában.

„Felmondják-e az európai vállalatok és bankok azt a piszkos alkut, amit az Orbán-rendszerrel kötöttek”,

„hogy egyetlen hirdetést, reklámot nem közölnek a független sajtóban, hogy egyetlen eurócentet se adnak a civil szervezeteknek?… Mi történne, ha egyetlen ország – jaj, csak nem Merkel Németországa vagy Macron Franciaországa? – vállalatai és pénzintézetei elutasítanák a sötét alkut az orbáni hatalommal?”

Kötcsék, avagy az ideológiai útmutatások

A hétvégén ismét kötcsei piknik, Orbán-beszéddel, várhatóan megint ideológiai útmutatás és programvázlat a következő évekre. Ahogyan az eddigiek közül néhány alkalommal. Most az újdonság, a „kereszténydemokrácia” (és persze a migránsozás) állhat a középpontban. Eddig a liberális elvek szapulásáig jutott el Orbán.

 

E hét végén rendezik meg az idei kötcsei pikniket – írta az atv.hu. Csak találgatni lehet, hogy Orbán Viktor megelégszik a közeli jövő politikájának ismertetésével (Brüsszel, migránsozás), vagy  – mint néhány alkalommal korábban – hosszú időre szóló terveit is felvázolja, netán részletesen is kifejti. A legfrissebb tételszó a „kereszténydemokrácia”, amellyel pár hete váltotta le villámgyorsan az „illiberális állam” meghatározást, miután hazatért az Európai Néppárt frakcióüléséről. A friss győzelem még nem múló mámorában pedig alighanem szó esik a válogatott publikum előtt a nemrégiben többször is említett „2030-ig szól a terv” programjáról.

Előbbivel szervesen illeszkedik az első nagyot durranó kötcsei beszéd, a 2009. szeptemberi. Akkor „szólt ki” először a kulisszák közül, s tette egyértelművé, mire számíthat népe, ha másodjára trónra emeli.

Itt mondta ki, hogy megvan a reális lehetősége annak, hogy a magyar politika következő 15-20 évét ne a „duális erőtér” határozza meg, amely „állandó értékvitákkal megosztó, kicsinyes és fölösleges társadalmi következményeket generál. Ehelyett huzamosan létrejön egy nagy kormányzó párt, egy centrális politikai erőtér, amely képes lesz arra, hogy a nemzeti ügyeket megfogalmazza – és ezt nem állandó vitában teszi, hanem a maga természetességével képviseli”.

Ez a liberális parlamenti demokrácia felszámolásának világos koncepciója volt már akkor.

A következő években ennél szűkebben inkább magukkal a politikai liberalizmus követőivel hadakozott, ahogyan kilenc éve is: „a neoliberális elit és az általuk támogatott politikai közösség együttesen felelősek az ország kudarcáért”.

(Azt tényleg zárójelben: akkor Kötcsén arról is beszélt, hogy azt „javasolja”, hogy az állandó harcra berendezkedett politika helyett az állandó kormányzásra berendezkedett politikát válasszák, ne a másik féllel folytatott folyamatos küzdelmet, hanem bizonyos nemzeti ügyek meggyőző erejű képviseletét. Ki-ki döntse el, hogy 2010 óta így történik-e.)

Magát az illiberális államot viszont nem Kötcsén tárta elénk, hanem négy éve, július végén Tusnádfürdőn, az újabb kétharmados többséget eredményező választás után pár hónappal.

„Illiberális államot építünk”

– mondta Orbán. Szerinte a magyar polgárok azt várják el a magyar vezetőktől, hogy dolgozzák ki azt az új magyar államszerveződést, amely a liberális demokrácia korszaka után ismét versenyképessé teszi a magyar közösséget. Példaként nem nyugati, nem liberális és szerinte mégis sikeres országokat emelt ki: szóba került Kína, India, Törökország és Oroszország is.

S hogy világos legyen, mi ez: a liberális társadalomszervezési elvekkel, módszerekkel és egyáltalán, a társadalom liberális megértésével szakítanunk kell. Ez azonban akkor még annyira erősnek bizonyult (legalábbis kifelé), hogy az Orbán-beszéd angol fordításából kihagyták az illiberális jelzőt.

A kötcsei találkozók rendre zárt körűek, ezért két kivétellel (az első az előbbi, amely a már régen megszűnt Fidesz-közeli Nagyító című hetilapban jelent meg 2010. februárjában) csak az állami hírügynökséggel közölni óhajtott részletek váltak ismertté. Teljes terjedelmében napvilágot látott viszont a három évvel ezelőtti beszéd is, amely a máig vezető út ideológiai alapvetését szolgálta – kisebb gondolati döccenőkkel.

Ez volt az a piknik 2015. szeptemberében, amikor még le se zárult a nyári nagy menekültroham. Orbán beszédének is ez állt a középpontjában, s ebből fejtette tovább a „tusnádfürdői gondolatot”. Ekkor már szó se volt semmilyen szépítgetésnek a nyugat előtt, bár a szónoklatot nem a nyilvánosságnak szánta, az „berepült” a vastagbőr bloghoz. (A teljes szöveg itt olvasható.)

Az talán nem csak retorikai fordulat, amikor Orbán arról beszél az elején, hogy

„nem tudom, hogy három év múlva is ezt fogom-e még gondolni”.

„Európa iszlamizációjáról” beszélt Orbán, s fejtette ki egyben a jóléti államról vallott nézetét is. Merthogy jólétben élni és ezzel egy időben liberális módon jónak látni magunkat többé Európában nem lehetséges.

Egészen pontosan „a legveszélyesebb kombináció, amit az ember ismer a történelemben, az, ha az ember gazdag és gyenge. Csak idő kérdése, hogy jön valaki, észreveszi a gyengeségedet, és elveszi tőled azt, amid van. Ha nem vagy képes megvédeni, ez biztosan be fog következni. A liberális filozófiából gyenge Európa következik, amely közben a gazdagságát meg akarja őrizni, de ha gyenge, nem tudja megőrizni.”

Majd következik annak kibontása, hogy ha valaki – természetesen jó keresztényként cselekedve –

a magáéból ad, az rendben, de ha az államtól várja el ezt, az nem oké.

Utóbbi ugyanis gyengíti a nemzetgazdaságot.

„A liberálisok” pedig egyenesen hipokriták, mert „hány liberálist ismerünk, aki, mondjuk, be nem vallott, de nyilvánvaló politikai haszonszerzés céljából jó embernek tünteti fel magát úgy, hogy hazavisz néhány embert?”

Persze nem csak velük van baj, hanem „spirituális vezetőinkkel” is, akiknek megnyilatkozásaiban nem jelenik meg e két igény közül a helyes választása, vagyis az állammal szembeni elvárás elvetése.

De ami ennél is nagyobb baj, hogy

„ma a liberálisok uralják Európát – félreértés ne essék, a konzervatívok is liberálisok”,

bár szerinte nem őszintén, hanem engedve az erőszaknak.

S itt már meg is érkeztünk a „kereszténydemokrácia” mint újsütetű kulcsszóhoz. Sőt, a „régi vágású” kereszténydemokráciához, ahogyan Orbán mondta volt. Nem tudom, hogy tolmács nélküli beszélgetésben netán az „old school” jelzős szerkezetet használja-e ilyenkor, és mit szólnak mindezekhez Konrad Adenauer és, mondjuk, Robert Schumann, a két tényleg régi vágású német és francia kereszténydemokrata mai utódai, például Angela Merkel.

Forintgyengülés: kell-e aggódni a hitelek miatt?

Hétfőn ismét 320 közelében járt a forint euróárfolyama, a múlt héten többször át is lépte. Sokan kérdezhetik: kell-e félniük a felvett kölcsönök, elsősorban a lakáshitelek miatt? A rövid válasz: bizonyos esetben most nem, de hosszabb időre szólóan nem tudjuk.

Elsősorban a török és az olasz események miatt a múlt héten alapos gyengülést szenvedett el a forint, az euróval szemben pár nap alatt jelentős mértékben 319-320-ig ugrott a ráta, több alkalommal át is lépte a vonalat. Erre két éve nem volt példa.

A háttérről pár napja írtunk: a lényeg az, hogy a forint az úgynevezett feltörekvő országok devizáival van egy csomagban, például a zlotyval, cseh koronával, török lírával, dél-afrikai randdal. Mostanában a török gazdaság mélyrepülése, és az olasz kormány lehetséges összetétele, súlyosan unióellenes irányvonala váltott ki kisebb árfolyamválságot. Az olasz „sztori” ma folytatódik a korábban miniszterelnöknek jelölt politikus visszalépésével.

A forintra azonban erősen hat az is, hogy a tengeren túl javában zajlik az alapkamat emelése több lépcsőben, a hosszabb lejáratú államkötvények hozama viszont máris átlépte a három százalékot, amely komoly vonzerőnek bizonyul a pénzügyi befektetők számára. Különösen olyan országok kárára, amelyekben alacsony, nulla közeli kamat hozamot lehet elérni, és amelyek erősen ki vannak téve a pénzpiaci viharoknak. Ilyen Magyarország is.

Egyes szakértők szerint a piac tesztelte a forintot, az hogyan reagál azután, hogy a Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsa kedden nem csak hogy kiállt a 0,9 százalékos alapkamat mellett, hanem jelét se adja az esetleges felülvizsgálatnak (emelésnek).

Márpedig egyre többen osztják azt a véleményt, hogy három-négy éves távlatban nem tartható ez a ráta anélkül, hogy jelentős tőkevesztés érné az országot (és a forint végzetesen megbillenne). A hazai bankrendszerből a devizahitelek évekkel ezelőtt lényegében kikerültek, ezzel a kockázati tényezővel tehát már nem kell számolni.

Maradt azonban rizikónak az infláció és (részben ezzel is összefüggésben) a kamat.

Az áremelkedés mértéke 2,5 százalék körül ingadozik, de vannak elemzők, amelyek már erre az évre három százalékot várnak.

A kérdés az, hogy mire számítsanak a hosszú évekre nagy összegű tartozást vállalók (az MNB kimutatása szerint a hitelintézetektől felvett ingatlankölcsönök állománya március végén 3068 milliárd forint volt, folyamatos növekedést mutatva)? Mit tegyenek, hogy védjék magukat, amennyire lehet?

A devizahiteleket annak idején három hónaponként változó kamatú (úgynevezett kamatperiódusú) forintkölcsönre váltották át. Magyarországon nem annyira az MNB alapkamata, sokkal inkább a bankok közti kamat, szakszóval a Bubor határozza meg a kölcsönök árazását. Ez a ráta pedig évek alatt lényegében nullára süllyedt, s mivel az államkötvényeket is csökkenő hozammal sikerült kibocsátani, az egy éven belüli kamatperiódusú kölcsönökkel

eddig egyre jobban jártak az emberek.

Csakhogy ebben az évben nálunk is felfelé indult el a hosszú lejáratú állampapírok hozama: januártól az öt és a tíz éveseké is egyaránt nagyjából egy százalékponttal emelkedett. Ha ez fennmarad, előbb-utóbb az MNB-nek be kell avatkoznia. Akkor pedig nőni fog a Bubor, nyomában a banki kamatok is. (A Bubor január óta például a 3-12 havi időszakra már két-háromszorosára nőtt, persze még így is csak 0,2 százalék körül van.)

Igen ám, de minden egy százalékpontnyi kamatemelkedés

a törlesztőrészletek körülbelül nyolc százalékos drágulását

vonja maga után. Könnyű kiszámolni, mit jelent ez egy akár csak 60-70 ezres havi teherre nézve.

A rövid kamatperiódusú (mondjuk hathavi) kölcsönök esetében a kamat – és egyéb indokolt költség – növekedése ilyen gyakorisággal épül be a következő cikluséba. Ezért, érthetően, ezek a legolcsóbb kölcsönök. Minél hosszabb a rögzített időszak, annál nagyobb biztonságot nyújt, hogy nem emelkedhet a törlesztés, de természetesen ez a legdrágább, például tíz évre szólóan körülbelül két százalék a kamatfelár, így az éves kamat most mondjuk 5,5 százalék. (Az MNB hitelszámlálója itt érhető el.)

Az aggódó kérdésre tehát a válasz: minél hosszabb kamatperiódusú hitelt érdemes felvenni sokmilliós kölcsönre. De azt természetesen senki se tudja megmondani, hogy a közeli és középtávú időben esetleg borúsra forduló gazdasági környezet következményei mekkora arányban épülnek be egy csapásra a 3 vagy 5 évenkénti kamatperiódusok letelte után.

Ebben a helyzetben (is) mindenesetre elgondolkodtató, hogy az MNB terve és – ismerve Matolcsy György befolyását Orbán Viktorra – alighanem a kormány programjának is része lehet, hogy minden eddiginél több hitelt szeretnének a gazdaságba önteni. Közte lakásvásárlásra is évente kétszámjegyűen növekvő mennyiséget.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!