Ismét kellemetlen kérdések nélkül abszolválhatta szózatát az állami rádióban Orbán Viktor. Elmondhatta, hogy ütésálló a gazdaság, de nem szabad hátradőlni, és hogy vérfrissítés kell az Európai Parlamentben.
Ütésálló a magyar gazdaság, mondta Orbán Viktor az állami rádióban péntek reggel, szemben a 2010-es „legyengült állapottal”. A magyar ember „tehetséges fajta”, ennek is köszönhető, hogy a befektetők azt látják, a munkásokra lehet alapozni, mert ezek szeretnek dolgozni és jó ötleteik vannak. A „rabszolgatörvényről” és az emiatti nagy szabásúnak látszó tiltakozásról, valamint ennek elsöprő elutasításáról nem beszélt a miniszterelnök, és erről kérdést se kapott a készséges riportertől.
De ezzel együtt se szabad most hátradőlni – mondta Orbán saját magának is adresszálva. Arról is beszélt, hogy
őt sose érdekelte, hogyan zárkózhatunk fel más országokhoz,
„engem a többiek nem érdekelnek, a magyarok önmagukban érezzék magukat sikeresnek”. Szerinte nem érdemes a külföldiek elvárásaihoz mérni a célokat. Ez azért érdekes, mert az elmúlt hónapokban számtalanszor beszélt arról, hogy 2030-ra az EU legjobb öt tagállama között lesz az ország.
Külön fejezetet szentelt az egészségügyi béremelésnek, amelynek középpontjában az ápolók lesznek, mert szakértők megkérdezése után arra jutottak, hogy ez a legkritikusabb pont. Vakarták a fejüket Varga Mihály pénzügyminiszterrel, aki képes lesz megteremteni a négy évre szóló 70 százalékos emelési program fedezetét – mondta Orbán.
Egyik demokrácia se tökéletes – válaszolta arra, hogy az Európai Parlament liberális frakciójának vezetője, Guy Verhofstadt személyét támadó plakátos kisbuszról a brüsszeli rendőrök leszereltették a posztert.
A nyugat-európai demokrácia elkényelmesedett, ezzel szemben ő minden reggel úgy kel fel, hogy
„derékon vágják”,
mindenért állandóan kritizálják. Ezért aztán vérfrissítésre van szükség az Európai Parlamentben – jelentette ki. „Látom rajtuk a ciklus végi fáradtság jeleit”, de a májusi EP-választás után lesznek új képviselők, és „javulni fog a demokrácia minősége” a magyar kormányfő szerint.
Arról ugyancsak nem érdeklődött a másik mikrofonnál ülő, hogy a kormánypárti gigaméretű médiaholding óriási vitát vált ki világszerte.
A végszavazás előtt álló „rabszolgatörvény” kormányzati magyarázata saját hívei körében se „ment át”, 83 százalék ellenzi a jelentős túlórakeret-növelést. A Policy Agenda felmérése szerint a válaszolók harmada komoly veszteséget lát a Fidesz számára az ügyben.
A válaszadók alig 9 százaléka helyesli az úgynevezett rabszolgatörvény bevezetését – derül ki a Policy Agenda (PA) napokban készített felméréséből.
A közvéleményben a jelek szerint meglehetősen nagy hullámokat vető törvényjavaslatról rövidesen szavaz a parlament, szombaton szakszervezeti szervezésű tiltakozás lesz a fővárosban. Ahogyan arról mi is írtunk, a munkaerőhiányt akarják – elsősorban a nagy, főleg pedig a külföldi, német tulajdonú cégek javára – úgy megoldani, hogy kollektív szerződés, illetve az üzemi tanács hozzájárulása alapján 250-ről 400 órára emelik az éves túlóra-keretet.
Ennek elszámolását azonban 3 évre tolnák ki a mostani egy helyett. Mivel ennek alakulását a dolgozók nehezen tudják maguk követni, ez önmagában is lehetőséget teremtene a jövedelem csökkentésére. Emellett azonban mód nyílna a beosztás menet közbeni „önkéntes” módosítgatására, ami alapján a cégek mentesülnének a túlóra-pótlék kifizetése alól.
Vagyis a hatnapos munkahét de facto visszahozása mellett a fizetések is visszaeshetnek a törvénnyel.
A PA gyorsfelmérése szerint ezt a megkérdezettek több, mint négyötöde (83 százaléka) elutasítja. A válaszolók 51 százaléka szerint ez veszteséget okozhat a Fidesz megítélésére, 30 százalék szerint jelentős arányban. Érdekes módon azonban 20 százalék szerint jelentős, 11 percent szerint kisebb nyereséget eredményzene a Fidesz számára a megszorítás. A szakszervezeti tiltakozás viszont ugyancsak elsöprő, 81 százalékos támogatást élvez.
A magyarok az ötödik legtöbbet költik ételre fogyasztási kiadásaikon belül az EU-ban. Az élen a szegény országok állnak, a végén a gazdagok „kullognak”.
A fogyasztási kiadásokon belül 18 százalékot élelemre és nem alkoholos italokra fordította a magyar lakosság az Eurostat ma megjelent 2017-es adatsora alapján. A Európai Unió átlaga 12 százalék.
Forrás: Eurostat
A listán jól látható, hogy az élen az EU szegény tagállamai állnak, élén Romániával (majdnem 28 százalék), a végén pedig a gazdag tagok, amelyek többsége a közösségi átlag alatt fordítanak élelmiszerekre. Néhányukban szembeszökően kis hányadot, négyben még a 10 százalékot se éri el ez a teher. (Horvátország nem közölt adatot 2017-re.)
A lakosság teljes fogyasztási költség-szerkezetét ábrázolja a következő grafikon.
Forrás: Eurostat
Az élelmiszer-költségelem a harmadik legnagyobb a háztartások kiadásainak sorában. A legtöbb a lakásfenntartásra és közmű-szolgáltatásokra megy el (24 százalék), közlekedésre 13 százalék jut a családok havi kiadási közt. Ezt követik a vegyes (egyéb) árucikkek és szolgáltatások.
A szintén jelentősnek tekinthető rekreáció és kultúra, valamint a szállodai és éttermi költés 8,5-8,8 százalékos átlaga ugyancsak a jómódú tagállamok lakóinak luxusát mutatja.
Jól láthatóan drágultak a lakáshitelek egy év alatt, és októberben visszaesett az új kölcsönök összege. Az MNB adatai szerint a fogyasztási hitelek viszont majd’másfélszeresükre híztak.
Az egy éven belüli rögzített kamatúakat kivéve minden lakáshitel esetében a teljes hitedíj-mutató (thm) már átlépte az öt százalékot az újonnan kötött szerződések esetében – derül ki a Magyar Nemzeti Bank legújabb összegzéséből. Októberben az átlagos thm-érték 5,22 százalék volt, ami egy hónap alatt 0,15 százalékkal emelkedett, 2017 októberéhez képest pedig csaknem 0,7-del.
Értelemszerűen a hosszabb időre fixált kamatok esetében magasabb a thm, az 5-10 évre rögzítettek ugyan olcsóbbak lettek, de ezeknél is 5,5 százalék az átlagérték. A 10 éven túli időre rögzített kamatok esetében pedig
a thm már közelít a hat százalékhoz.
Az egy évnél rövidebb úgynevezett kamatperiódusú kölcsönök azonban még most is éppen csak meghaladják a 3,5 százalékot. (Ezek esetében azonban a költségek emelkedése pár havonta beépül a törlesztőkbe.)
A háztartások adott hónapban kötött lakáscélú forinthitel-szerződéseinek havi átlagos thm-jét és az új szerződések értékét mutatja a következő ábra.
Forrás: MNB
A grafikonon látszik az is, hogy esett a felvett lakáskölcsönök összege: a 74,2 milliárd ugyan sokkal több az egy évvel korábbi 60,1 milliárdnál, de szeptemberhez képest négymilliárd a csökkenés. A következő hónapok számai fogják megmutatni, hogy tendenciával állunk-e szemben, vagy a mérséklődés hátterében az októberben még javában érezhető piaci elbizonytalanodás állt.
Az, hogy akkor még úgy volt, jövő év végén minden kivétel nélkül megszűnik a kedvezményes, 5 százalékos újlakás-áfa. Emiatt egyre kevesebb fejlesztés indult, ami minden bizonnyal kihatott a kölcsön-aktivitásra is. (Novemberben mégis enyhített ezen a szigoron a kormány, bár kissé felemás módon.)
Nincs viszont visszaesés a fogyasztási és személyi kölcsönök terén, sőt.
Előbbiekből egy év alatt 45 százalékkal többet, 58 milliárdot vettek fe honfitársaink. Személyi hitelek is szépen fogytak, a 40,5 milliárd 13 milliárddal több a 2017 őszinél. Annak ellenére is, hogy mindkét kölcsönfajtában – csökkenő trend ellenére – átlagosan 12,18, illetve 13,7 százalék a thm.
A napi fogyasztást serkenti – és a megtakarításokra mér csapást -, hogy a bankbetétek kamata már a láthatatlan felé araszol. A 0,26 százalékkal szemben már 3 százalékot közelítő infláció áll.
Már csak a hétfői hivatalos bejelentés van hátra, de a lényeg bizonyos: bő negyedszázad után távozik a Közép-Európai Egyetem „lelke”, a CEU. Az egyetemet a nacionalizmus sodorta ide Prágából, s űzi el most Bécsbe.
Bár ma munkanap volt, s a kormánynak lett volna módja aláírni New York állammal az oktatási szerződést, az elmúlt hónapokban egyértelművé vált, amire a szólás szerint „úriember nem fogad”, hogy itt a vég. A Közép-Európai Egyetem magyar posztgraduális képzése marad, az intézmény „lelke”, az amerikai diplomát adó, a képzés nagyjából négyötödét kitevő CEU Bécsbe költözik.
Az egyetem vezetése hétfőn jelenti be hivatalosan ezt, de
az ítéletet itthon másfél éve kihirdették.
A CEU a kelet-európai rendszerváltások zavaros-felemelő korszakában fogant. Soros György hosszas folyamat végén 1991-ben hozta létre Prágában, aztán két évvel később átköltöztette Budapestre. Története maga a térség közelmúltbeli históriájának lenyomata. Azért került Budapestre, mert a meciari és klausi szlovák és cseh nacionalista kormány kiutálta, s most azért kényszerül távozásra, mert az orbáni nacionalista kormány kipasszírozta.
A CEU idővel a nemzetközileg legmagasabban jegyzett magyar egyetemmé emelkedett, fő profilja a társadalom- és bölcsészettudományi, jogi, üzleti stúdiumok, közpolitika. Igazi nemzetközi intézmény, hallgatói a világ minden részéből ezrével érkeztek és végeztek,
akik vezető állásokba kerültek az amerikai papír birtokában.
Könyvtára alighanem a legjobb a magyar felsőoktatásban.
A CEU megy, a Közép-Európai Egyetem marad. A képzési programok nagyjából négyötödét, a CEU nemzetközi diplomáját teszik ki, ezek költöznek Bécsbe (erről már márciusban előzetesen megállapodtak a városvezetéssel, a kampusz egy volt kórházban lesz). A felvételi statisztikák alapján a magyar felsőoktatásban a Közép-Európai Egyetemre felvett összes hallgató száma 190 fő.
Ha december 1-ig nincs kormányaláírás, 2019. szeptember 1-től minden amerikai akkreditálású képzés Bécsbe költözik – jelentette be a CEU-n Michael Ignatieff rektor október végén a vég kinyilvánításakor.
A CEU vesszőfutása másfél éve kezdődött, amikor
a később kibontakozott Stop Soros kampány
előfutáraként 2017. áprilisában a magyar parlament elfogadott egy törvénymódosítást, ami előírja, hogy külföldi egyetem csak akkor folytathat Magyarországon oktatási tevékenységet, ha működéséről kormányközi megállapodás született és a székhelye szerinti országban is végez felsőoktatási képzést.
Szinte azonnal megjöttek az első nemzetközi tiltakozások. Az Európai Bizottság abban a hónapban figyelmeztető levelet küldött a kormánynak, az Európai Parlament pedig a Sargentini-jelentésbe is belevette a CEU ügyét.
A CEU 2017 őszén jelentette be, hogy a New York-i Bard Collage-dzsal kötött megállapodása révén oktatási tevékenységet folytathat annak kampuszán.
Ezzel teljesítette az oktatási törvény módosításában foglaltakat.
Ekkorra elkészült a szerződés tervezete New York állam és Magyarország között az egyetem működéséről.
Ezt a magyar kormány nem írta alá. Annak ellenére, hogy New York állam igazolta a CEU amerikai képzésének megtörténtét, s hogy az amerikai kampuszt Palkovics László, Altusz Kristóf helyettes államtitkár és Kumin Ferenc New York-i főkonzul meglátogatta, és azóta se érkezett hír arról, hogy ne találtak volna oktatási munkát. Hivatalos bejelentés szerint azóta vizsgálják, hogy a látottak alapján teljesítik-e a törvényi feltételeket. Mint utóbb Szél Bernadett kiderítette,
semmilyen oktatási hivatali eljárás se zajlott.
Ezután kezdődött a „blöff”-kommunikáció. Miszerint a CEU valójában hisztériát kelt, maradni fog, s még pár napja is ezt mondta Kósa Lajos. Miután Szíjjártó Péter egyértelművé tette, hogy nem tud arról, előkészületben lenne olyan dokumentum, ami felhatalmazná őt arra, hogy bármilyen felsőoktatási együttműködési megállapodást írjon alá. Ekkortól a kormányzati kommunikáció legújabb érve az volt, hogy valójában nincs is amerikai tanítása a CEU-nak. Ezt egy hamisított felvételre alapozva állítják a mai napig.
Bő egy év múlva egy híján megszűnnek a takarékszövetkezetek, és 1100 fiókból álló egyetlen Takarékbank lesz az országban. Ez az iparági rangsorban a 4-5. legnagyobb lesz mérlegfőösszege alapján.
Univerzális nagybankban egyesítik a takarékszövetkezetekből már eddig – részben erővel – létrejött bankokat és a jelenlegi 12 takarékszövetkezetet, egy kivételével – jelentette be ma a Takarék csoport vezetése. Ezzel 2020 elejére egy hatalmas pénzügyi szolgáltató jön létre. Ez egyszersmind azt is jelenti, hogy lényegében megszűnik a tíz éve még nagyjából 130 darabból álló takarékszövetkezeti szektor.
A takarékok erőszakos átszervezését, egybeolvasztását öt éve kényszerítette ki a fideszes parlamenti többség – ami ellen az azóta elhunyt Demján Sándor, a takszövök szakmai szervezetének vezetője tiltakozott.
A cél már akkor is az volt, hogy csak hazai tulajdonú (és a kormányhoz közel álló vezetésű)
nagy bank legyen a konkurense az OTP-nek.
Ezt akkor a Spéder Zoltán vezette FHB Bankon keresztül indították el, de két éve Spéder kiesett a pikszisből, mert egy politikai jóváhagyás nélküli tőkeemeléssel kívánt nagyobb befolyást szerezni.
A mostani átalakítás előző lépése volt a Takarékbankba beolvasztott takszövök 12-re koncentrálása. Most bő egy év alatt ezeket is átalakítják a nagy univerzális bankká. Az egyetlen megmaradó takszöv, az Omega közösségi bankként fog tovább működni, profitjából közösségi célokat támogatnak), a részjegyesek megtartják tulajdonukat. Ugyancsak megtartja önállóságát a tőzsdére vitt Takarék Jelzálogbank.
Az egybegyúrt Takarékbank a vezetés reményei szerint 2023-ra 30 milliárdos nyereséget fog elérni, piaci részesedése eléri a 10 százalékot. Ezzel persze a nyomában se lesz az OTP-nek, amelynek idei félévi korrigált adózott nyeresége 170 milliárd volt, a 2017-esé 284 milliárd, amelyeknek valamivel kevesebb, mint egyharmada a külföldi leányoktól származik.
A banki piaci súlyt nemzetközileg leginkább mérő mérlegfőösszegben is komoly lemaradásban lesz a Takarékbank az OTP-től, amelynek adata 2017-ben 7,8 ezer milliárd forint. A K & H-é 3, az UniCredité 2,7, az Erstéé és a Raiffeisené 2,2 ezer milliárd volt. Ide ékelődne be a 4-5. hely környékére a Takarékbank. (A mérlegfőösszeg tartalmazza a bank teljes hitelállományát, a banknál elhelyezett összes betétet és a bank saját tőkéjét.)
Amiben piacvezető lesz, az a fiókhálózat.
Az OTP-nek tavaly 382 volt, az egyesített Takaréknak 1140 (évtizede még 1800). Ez az a hálózat, amely mintegy 1100 kistelepülésen az egyedüli pénzügyi szolgáltató, de amely már eddig is sok helyről kivonult, komoly problémákat okozva az ott élőknek. Ez magyarázza azt is, hogy vagyona (betétei), aktivitása lényegesen alatta marad a nagy kereskedelmi bankokénak. Ennek megfelelően nyereségessége is alacsony.
Nyolc éve kétharmad, ma ennek fele gondolja át alaposan, mielőtt vásárol valamit. Az MNB szerint ez a javuló életkörülmények miatt van. Ugyanakkor az emberek többségének változatlanul jószerivel semmi tartaléka sincs.
A pénzügyek terén inkább tücsök, mint hangya a magyar lakosság életmódja: 2010-ben a megkérdezettek kétharmada válaszolt igennel arra a kérdésre, hogy „Mielőtt valamit vásárolnék, alaposan megfontolom, hogy telik-e rá”. Három éve már csak minden második, idén pedig mindössze 33 százaléka – olvasható a Magyar Nemzeti Bank legújabb felmérésében, amelyben a 18-79 éves felnőttek pénzügyi helyzetére, szokásaira és attitűdjeire kérdeztek rá.
Forrás: MNB
A többi kérdésre adott válasz is arra mutat, hogy nem éppen az erőteljes előretekintés a jellemző a hazai lakosságra.
Az előrelátásnak ez a látványos romlása a jegybanki szerzők szerint elsősorban azzal van összefüggésben, hogy a válság lefutása óta jelentősen
javult a lakosság helyzete, amit viszont nem követ az emberek gondolkodásmódja.
A válaszadók a jelzett három évben 65, 69 majd 76 százalékban válaszoltak nemmel arra a kérdésre, hogy a megelőző egy évben előfordult-e olyan helyzet, hogy jövedelmük nem fedezte megélhetési költségeiket. (Az írásban nem fejtik ki, hogy vizsgálták-e a válaszolók szerinti megélhetési költség megalapozottságát, például hogy az minden esetben eléri-e a szociológusok szerint számolt létminimumot.)
A helyzet továbbra se rózsás voltát a szerzők is elismerik, amikor arról számolnak be, hogy
a lakosság körülbelül 60 százaléka jelenleg is legfeljebb három hónapot vészelne át
elköltözés és hitel felvétele nélkül, ha elveszítené a fő jövedelemforrásnak számító keresetét, munkabérét. Ehhez hozzáteszik, hogy tízből kilencen alkalmazottként dolgoznak.
A felmérés értékelői arra a következtetésre jutottak, hogy a megélhetési gondokkal szemben védettebbek a magasabb végzettségűek és az idősebb nyugdíjasok (vagyis akik ellátását régebben állapították meg, s ez növekszik évről évre – az utóbbi években már csak az inflációval korrigálva, úgy, ahogy). A legkisebb veszélynek még a 30-39 évesek vannak kitéve napi pénzügyi nehézségnek, a legmagasabb, 23 százalék a „fiatal nyugdíjasok”, a 60-69-esek körében tapasztalható.
A javuló életkörülmények hatásának tudják be a szerzők azt is, hogy
számottevően csökkent azok aránya, akik készítenek családi költségvetést.
Házi büdzsé idén csupán a felmérésben résztvevők ötödére (21 százalék) volt jellemző, míg nyolc évvel ezelőtt majdnem minden harmadik (32 százalék) megkérdezett háztartás aktívan tervezte meg bevételeit és kiadásait.
A háztartási költségvetést készítők 21 százalékos átlagos értéke azonban nagy szórást mutat. Itt is egyértelműen megfigyelhető tendencia, hogy az iskolai végzettség, illetve a háztartás jövedelmének emelkedésével nő a költségvetést készítő családok aránya.
Az MNB-s szerzők úgy látják, hogy a magyar háztartások tipikus pénzügyi viselkedése jellemzően nem képes ellensúlyozni a gazdasági ciklusok hatását. A családok nem, vagy csak korlátozottan – magasan iskolázott, magas jövedelmű családok – képesek megfelelő mintát adni gyermekeiknek az életminőséget jelentősen befolyásoló pénzügyi-gazdasági kérdésekben.
Az idei felmérés azt erősítette meg, a magyar családok pénzügyi ismeretei továbbra is hiányosak, bizonyos kérdéskörökben javuló, másokban romló tendenciát mutatnak. A korábbi nemzetközi összehasonlításokban is leginkább jónak számító magyar eredmények a lexikális ismereteket, „pénzügyi tudást” mérő kérdéseknél (például infláció, kamatszámítás, kockázat és hozam viszonya) születtek.
Ezért változatlanul szükségesnek látják a közoktatásban alapos pénzügyi alapismeretek tanítását.
A csütörtökön egybesepert kormánypárti óriásmédiával egy csomó pénzt takaríthat meg a kormány, de a hírfogyasztók nem túl jó véleménye aligha fog javulni róluk. A szakértő szerint ez nyílt arculcsapása az EU-nak és az Európai Néppártnak.
Csütörtökön két lépésben, pár óra alatt terelték egybe a kormánypárti médiumokat egy „nonprofit alapítványba”. A Gazdasági Versenyhivatal máris vizsgálja (az összbevétel alapján kötelezően) – tudatta az állami szervezet.
A nem régiben létrehozott Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány közvetlen egyedüli irányítást szerezne az Opus Press Zrt., az Echo Hungária TV Televíziózási, Kommunikációs és Szolgáltató Zrt., a New Wave Media Group Kommunikációs és Szolgáltató Kft. és a Magyar Idők Kiadó Kft. felett.
A jogias szöveg mögötti lényeg az, hogy
egyetlen tulajdonos fogja birtokolni Mészáros Lőrinc, Schmidt Mária és Habony Árpád lapjait, tévéit és internetes orgánumait, valamint Andy Vajna újságjait.
Ezzel hivatalosan is egy kézbe kerül az összes megyei napilap, a Bors, a Magyar Idők, a Hír TV és az Echo TV, a Karc FM és Retro rádió, a Figyelő, a Lokál lapok, a Ripost, a faktor.hu, a 888.hu, a mandiner.hu, az origo és VS.hu, valamint a tévés műsorgyártást végző Hung-Ister, valamint kisebb vidéki rádiók és internetes portálok.
Kimaradt a Vajna-féle TV2 és Rádió1.
Az első körben a Mészáros Lőrinc-birodalom után a többi tíz kiadó is „önként” elajándékozta orgánumait a kiadónak, amelynek égisze alatt Liszkay Gábor, a Fidesz évtizedes kipróbált médiavállalkozója irányításával fog tovább működni a kormányzati úthenger. Amely alá az Átlátszó számlálója szerint jelenleg 476 cím tartozik.
Az alapítvány megvette az MSZP egykori pénztárnokának, Puch Lászlónak cégétől a Szabad Földet és két kisebb kiadványt is.
A GVH-nak 8 napon belül kell döntenie arról, hogy indokolt-e a bejelentés alapján eljárást indítani. Ha igen, az ügyintézési határidő 30 nap vagy 4 hónap lehet attól függően, hogy milyen okból került sor az összefonódás vizsgálatának elrendelésére.
A versenyhivatalnak azt kell vizsgálnia, nem alakul-e ki túlzott erőfölény, a piaci verseny korlátozása, a Médiahatóságnak pedig azt, hogy nem sérül-e a sok színű tájékozódás követelménye.
Nincsenek illúziói Polyák Gábor médiajogásznak. Emlékeztet arra, hogy egyik hatóság se gördített akadályt az eddigi felvásárlások elé se. Például amikor a vidéki lapok nyolcvan százaléka (plusz rádió, tévé) került egyetlen kézbe, a Mészáros Lőrinc-féle Mediaworkshöz.
A szakértő szerint az egy tulajdonos alá rendelés okozhat fejfájást a GVH-nak, hogyan találjon mindent rendben lévőnek. Még akkor is, ha az átruházás ingyenes és nonprofit alapítványról van szó.
A mostani helyzet semmit se változtat azon, hogy Magyarországon megszűnt a sajtószabadság, majdnem korlátlan a kormány „tájékoztatási” hegemóniája – mondta a Mérték Médiaelemző Műhely vezetője. Annyi változás van azonban, hogy most már a látszatra se akarnak adni, eddig legalább formailag eltérő kezekben voltak ezek a médiumok,
az Európában példa nélkül egyetlen kézbe szervezés viszont arculcsapás az uniónak és az Európai Néppártnak.
Kérdés, most is eljátsszák-e azt, hogy „vannak problémák, de nincs szükség közbelépésre” – mondta Polyák Gábor.
Ha a Médiahatóság és nyomában a GVH mindent „rendben” talál, akkor versenytárs fordulhat bírósághoz, valamint az Európai Bizottsághoz is a mindent elöntő kormányzati-állami vállalati hirdetések miatt. Ezek nyilvánvalóan a fenntartáshoz szükségesek, de tiltott támogatások. De hasonló tartalommal már három éve fekteti el egy beadványukat az EB – mondta Polyák.
Meglehetősen nehezen értelmezhető állítólag piaci körülmények között ekkora konglomerátum „nonprofit alapítványi” jellege. Polyák szerint azonban
„ebben a világban egyszerűen nincs válasz ilyen kérdésekre”.
Sokan felteszik a kérdést, miért történt mindez. A médiaszakértő is azon az állásponton van, hogy konszolidálni kellett a kiadók működését. Tavaly nagyjából 60 milliárd forint bevételük mintegy 90 százaléka a kamu kormányzati és állami vállalati (MVM-, Szerencsejáték-) hirdetésekből származott. Az egybe tereléssel nem csak a tartalmakat lehet még jobban „összecsiszolni”, hanem egy csomó pénz megspórolható a működésben is. Az például Polyák szerint is biztosra vehető, hogy a Hír TV és az Echo ebben a formában nem fog megmaradni.
Két érdekessége feltétlenül van az eseménysornak. Az egyik az, hogy miközben Orbánt mindenben feltétel nélkül kiszolgáló emberei (Mészáros, Habony, Schmidt) egy csapásra „átadni” kényszerültek kiadóikat, Vajna megtarthatta a TV 2-t és a Rádió1-et. (Előbbi is viszi a pénzt, állami hirdetések nélkül tízmilliárd körüli vesztesége lenne, s emiatt nagy is az elégedetlenség Orbánnál. Természetesen lehetséges, hogy később Vajna ezeket is „felajánlja” az alapítványnak.
A másik fontos az, hogy most lényegében visszaáll a 2015 eleji G-napig tartó működés. Akkor Simicska Lajos volt a Fidesz-média kezelője, most pedig az alapítvány. A kettő közti időben a széttagolt tulajdonosi szerkezet biztosíték volt Orbán kezében arra, hogy senki se válhat főszereplővé.
Az alapítványi főnökök és a kiadóiktól megszabadított emberek tehát annyira egyértelműen hűek Orbánhoz, hogy szó nélkül lenyelik:
minden önállóságuknak búcsút inthetnek. Már nincs szükség az „ellen-Simicska” megoldásra.
Olyan nagy nyugalomra azért nincs okuk se Orbánnak, se az alapítványi főnököknek. A Mérték minap nyilvánosságra került országos hírfogyasztási felmérése azt mutatja, hogy a lakosság sokkal jobban tisztában van a média helyzetével és a kormány befolyásával, s jelenleg inkább az általános apátiának tudható be, hogy ez nem fejeződik ki a politikai véleménynyilvánításban.
A közélet iránt rendszeresebben érdeklődők legfőbb forrása (70 százalék) változatlanul a televízió,
azon belül is a kereskedelmiek. A mezőny fölé magaslik az RTL 74 százalékkal. A TV 2 68 százalékkal követi, az állami csatornák 54, az ATV 27 százalékban tájékozódási forrás. Az internet a tévés átlag fele. Ezen belül változatlanul az Index és az Origo 19-20 százalékkal a legolvasottabbak, de az Origo fideszesítése óta visszaesett, vetélytársa idénre megelőzte. Számottevő, legalább 10 százalékos részesedése csak a kormány iránt erősen kritikus portáloknak van.
A hírfogyasztási mintázatok alapján jól szétválaszthatók a kormánypárti és a Jobbik nélküli ellenzéki orgánumok. Előbbiek közé tartozik a TV 2, az állami tévék-rádiók, az Echo, az Origo, a Ripost és a Demokrata mint legfontosabbak. A demokratikus pártok hívei leginkább az RTL-t, az ATV-t, a Klubrádiót, a 168 órát, az Élet és Irodalmat, a 444-et, az Átlátszót, a 24.hu-t, a hvg.hu-t, az Indexet és a nepszava.hu-t választják.
A különféle mérések azt igazolják, hogy az előbbi csoportban többen vannak az alacsony iskolázottságú, kistelepülési idős emberek.
A Mérték számai rámutatnak arra, hogy a kizárólag kormánypárti médiából tájékozódók hányada a teljes felnőtt népességen belül alig 7 százalék, az 50-59 éveseknél 9, a hatvanon felülieknél 10 százalék, 11 pedig a legfeljebb nyolc osztályt végzetteké.
Ebben a szociológiai környezetben tarolt a Fidesz a legutóbbi választáson.
A most egybeterelt orgánumokat nézők-hallgatók-olvasók többsége pedig pontosan tudja, hogy médiumaik kormánypártiak. Ezzel szemben az RTL-t nézők több, mint fele kormánykritikusnak értékeli a csatornát. Vagyis az esetleg „hatékonyabbá” váló gigamédiával új hívek szerzése nehéz lesz.
Megmérték a híreket továbbító médiumok hitelességét is. Eszerint a teljes felnőtt népességben
a leghitelesebbnek minősített hírforrás az RTL Klub, ezt követi az ATV és a HVG,
valamint az m1. Legkevésbé a megyei napilapok hitelesek, ezt a forrást mindössze a lakosság 4 százaléka tartja teljes mértékben megbízhatónak.
A felmérés azt is megmutatja, hogy vannak (mintegy egyötödnyien az RTL-TV 2-párosában) a pártpreferenciájúak közt, akik az „ellenoldali” médiát is figyelik. Így aztán a kormány számára kellemetlen korrupciós ügyekkel a kormánypártiak csaknem fele is találkozik legalább hetente. Annak ellenére, hogy a kormánypárti sajtó ezekről vagy be se számol, vagy eltorzítva, a történteket tagadva teszi.
A német cégek és a kormány különalkujaként beterjesztett „rabszolgatörvény” oka a magyar gazdaság krónikusan gyenge versenyképessége. Fejlett technológia híján marad az összeszerelő-üzem és heti hat napon dolgoztatott munkaerő.
Demonstrációt hirdetett a Magyar Szakszervezeti Szövetség december 8-ra a „rabszolgatörvénynek” elkeresztelt törvénymódosítás miatt – nyilatkozta Kordás László, a szervezet elnöke az ATV Híradójának kedden.
Mára egyértelművé vált, hogy elsősorban a német cégek kérése volt a több évtizeddel ezelőtti állapotokat visszahozó jogszabályi változás. Szijjártó Péter külügyi és külgazdasági miniszter pár napja még homályosan fogalmazva csak arról beszélt, hogy a Magyarországon beruházó német cégek egyértelműen kedvezően fogadták a magyar kormány azon törvénymódosító javaslatait, amelyek „tovább növelik az ország versenyképességét, és a korábban kihívásként emlegetett munkaerő-piaci helyzeten javítanak”.
A rendkívül alacsony munkanélküliségből adódó kihívások miatt az itteni vállalatok már régóta kérték, hogy biztosítsák nekik: megnövekedett beruházásaikhoz a szükséges munkaerő rendelkezésre fog állni – mondta Düsseldorfban Szijjártó. A lényeges mondat azonban az, hogy a szabályozási javaslatokkal
a német cégek beruházási kedvét Magyarországon fenn lehet tartani.
A nagy vihart kavart módosítással évente 250-ről 400 órára nőhet a túlórák száma a munkáltatók számára, 12 hónapos átlagban heti 48 órára emelik a maximális, rendes munkaidőt. S ami igen súlyos, az az, hogy a túlórák elszámolása egy helyett három év alatt történhetne meg (vajon hány alkalmazott fogja kockás füzetben vezetni a túlmunka idejét?). Továbbá mód nyílna arra is, hogy a beosztás folyamatos módosításával pótlék nélkül lehetne túlórát elrendelni, vagyis nagy a veszélye annak, hogy a jövedelem is csökkenni fog.
A 400 órás plafon azzal járna, hogy
de facto visszahoznák a hat napos munkahetet.
A Liga szakszervezet elnöke, Mészáros Melinda azt mondta a Klubrádióban kedden, hogy a munkáltatói képviseletekkel találkozva nem hallott arról, hogy ők kérték volna ezt a módosítást. Ami rájuk is óriási adminisztrációs tehernövekedést róna.
Szíjjártó szavai arra vallanak, hogy a legnagyobb magyarországi beruházók, a német cégek (s ezen belül elsősorban az autógyártók) és a kormány közti különalkuról van szó. Ezt azóta egy államtitkár egyértelművé is tette az egyik kormánytévében.
S mivel képviselői önálló indítványról van szó, anélkül lehetett elkezdeni, sőt le is zárni az általános vitát, hogy előtte tárgyaltak volna a társadalmi partnerekkel.
Aligha véletlen, hogy erre a javaslatra éppen akkor került sor,
amikor lassan a megvalósítási fázisba lép a BMW debreceni gyárának építése. Amelyet már eddig is csak példátlan összegű támogatás ígéretével tudott idecsábítani a kormány: a 12 milliárdos közvetlen kifizetés mellett a költségvetés állja a teljes ipari park létrehozását, a körülötte lévő (s részben a határig húzódó) terület komplett infrastruktúrájának kiépítését. Ezzel már 137 milliárdnál jár a magyar számla. (Amely felett van még a földterület megszerzésének 44 milliárdos kiadása a debreceni önkormányzat részéről, hitelből.)
S noha ezt a területet nyilván mások is igénybe vehetik, ekkora méretű beruházó további megjelenése nem reális, mert már a BMW is alighanem külföldi (ukrán) munkaerőre fog szorulni.
S itt nyer értelmet a Kósa Lajos és Szatmáry Kristóf (munkajogi kérdésekben eddig nem túlságosan jeleskedő) fideszes képviselők indítványa.
Röviden: a magyar gazdaság versenyképessége jottányit se javult, az elmúlt években a mind több munkaerő bevonása fedezte a keresleti igény fedezetét. Ez a tartalék lényegében elfogyott mára, a termelékenység legfeljebb stagnálása miatt
nincs más hátra, mint lehetővé tenni a meglévő munkaerőt több munkára kényszeríteni.
Megnéztem az 1992-es, a jobboldali Antall-kormány munka törvénykönyvi módosítását, amelyet az Országos Érdekegyeztető Tanács elfogadott és akkor a parlament elé került. Abban az időben 144 óra volt az éves túlórakeret, amelyet felemeltek 200 órára – nyilatkozta egy napja a Független Hírügynökségnek Dávid Ferenc. S szó szerint a következőt mondta:
„harminc évvel később elértük azt a ’technikai fejlettséget’, amikor az élőmunka felhasználhatósági keretét kell megduplázni a gazdaság működtetésének érdekében”.
Azért különösen aggasztó ez a romlás, mert az 50-es évek nyugati Marshall-segélyét meghaladó összegű uniós támogatások nagy részét már elköltötte a kormány, s ebből a temérdek pénzből se sikerült a termelékenységet (egy munkaórára jutó érték előállítását) növelni.
Erre világít rá plasztikusan Pogátsa Zoltán közgazdász-szociológus a Piac és Profitnak adott interjúban: a kohéziós források elvileg a nemzetgazdasági termelékenység növelését szolgálják. Ez azonban szinte semennyit nem nőtt Magyarországon. A gazdasági növekedést valóban erősítették, de ez inkább csak keresleti hatás: munkát adott a cégeknek és embereknek a beáramló uniós támogatások okozta kereslet. Hosszú távú növekedést viszont csak azzal lehetne biztosítani,
ha a magas hozzáadott értékű termelésbe fektetnénk, technológiát, infrastruktúrát, humántőkét fejlesztenénk.
Ebből a szempontból rosszabbul állunk, mint a támogatási ciklus elején, mert a magyar kormány ezekre a kulcsfontosságú területekre mélyen az uniós átlag alatt költött és költ a GDP arányában is – mondta Pogátsa.
Ez tükröződik a Világgazdasági Fórum (WEF) legutóbbi, ősszel nyilvánosságra hozott éves versenyképességi jelentésében. Ezen Magyarország a tavalyi 60.-ról a 48-ikra ugrott előre, de idén más módszerrel mérték az országokat, ezért a végeredmény megfelel a 2017-es 60-ik helynek. (Az elmúlt öt évben egyszer se sikerült ennél jobb helyezést elérni a WEF-nél.) Ebben a mérésben már megjelenik a negyedik ipari forradalom közelsége, s ennek alapján visszasorolták azokat az országokat, amelyekben a gazdaság nagyobb részben a természeti erőforrásokra és/vagy az olcsó és képzetlen munkaerőre épül.
Hasonlót állít egy másik neves műhely, az ICEG IMD jelentése pár hónappal korábban: hazánkban a javulás inkább csak a gazdasági értelemben békésebbnek és ígéretesebbnek tűnő európai környezet miatt válhatott reális perspektívává. Következésképpen strukturális változtatások hiányában Magyarország sérülékenysége és az uniós forrásoktól való krónikus függősége a jövőben is folytatódni fog.
Az ország leértékelődését szemlélteti az ICEG IMD grafikonja.
Forrás: ICEG, IMD
Pontosan ugyanerre a következtetésre jutott a Debreceni Egyetem két kutatója egy évvel ezelőtti tanulmányában. Szerintük a magyar út eleddig nem mutatja egyértelmű jeleit egy jövőorientált és konzisztens versenyképességi stratégiának, sokkal inkább erősíti azt a benyomást, hogy
az ország egyre távolabb sodródik az úgynevezett versenyképes gazdaság alapelveitől
és gyakorlatától. Jelenlegi versenyképességi helyzetünket figyelembe véve elmondható, hogy a magyar gazdaság kulcsfontosságú vonzerejét képező egykori tényezők egyre inkább kezdenek elkopni. A megújulásra vonatkozóan pedig nem látszanak előremutató jelek.
A 21. században a fenntartható versenyképesség nem a természeti erőforrások meglétére, még csak nem is a munkaalapú társadalomra épül, hanem az emberi tényezőkre. Vagyis a tudásalapú társadalomra, amelynek három klasszikus eleme az oktatás, a kutatás-fejlesztés és az egészségügy Ugyanarról beszélnek a kutatók, amit Pogátsa Zoltántól is idéztünk.
Magyarország tőkevonzó adottságainak változását mutatja az ábra.
Forrás: IMD, Debreceni Egyetem
S ha valaki netán nem hinne a kormánytól független szakembereknek, álljon itt egy idézet a Matolcsy György vezette Magyar Nemzeti Banktól, amely a nyáron megjelent száz oldalas elemzésében a következőt írja:
„a munkatermelékenység terén még mindig a 2008-as válság előtti szint közelében vagyunk, valamint elmaradunk az unió és a régió átlagos értékétől”.
A kormány(-fő) és a körülötte lévő egyes gazdaságpolitikusok közti (egyre táguló) nézetkülönbségre utal az, hogy miközben Orbán Viktor (és Szijjártó Péter) folytonosan az ipari, elsősorban az autógyártó kapacitások növekedésének dicséretét zengi, a MNB szakértői viszont – ahogyan ezt akkori írásunkban idéztük – ennek bírálatát fogalmazták meg (ahogyan a jelentés a mostani „elmúlt nyolc év” szinte teljes sikertelenségéről árulkodik):
„A működőtőke az elmúlt években elsősorban az alacsony értékteremtő képességű ágazatokba áramlott”.
Az uniós források elherdálása mutatkozik meg abban is, amit az orbáni „nemzeti tőkések” terén láthatunk. Pogátsa Zoltán erről azt mondja, hogy
valójában alig van exportképes, magas hozzáadott értékű terméket előállító magyar cég.
A legnagyobb, nem tőzsdei magyar vállalatok között van két ingatlanos cég, amelyek a hazai gazdaságban aktívak, van két építőipari vállalat, amelyek a magyar állami közbeszerzésektől függnek. Emellett van egy pornó- és egy kaszinócég, de az nem lehet, hogy ezek képezzék a magyar gazdaság alapját. Az összes, nem tőzsdei magyar cég összesített eszközértéke kisebb, mint egyedül a tőzsdén lévő Mol-é.
S hogy tovább árnyaljuk a képet, a közgazdász-szociológus idézi a világhírű francia közgazdászt, Thomas Pikettyt arra magyarázatul, miért éppen a német cégekkel kötött ilyen paktumot a kormány (és miért követi ezt a rövidlátó gazdaságpolitikát).
Eszerint
jóval több profitot eredményez a centrumországoknak az, hogy az iparukat kiszervezik a perifériaországokba,
mint amennyit befizetnek az uniós költségvetésbe, és amennyit a periféria országai támogatásként megkapnak. Akkor is megéri nekik ez, ha pontosan tudják, hogy a pénz jó részét a perifériaországok ellopják, vagy rosszul használják fel. Cserébe barátságos üzleti környezetet kérnek: alacsony béreket, gyenge szakszervezeteket, bőkezű állami támogatásokat, minimális tényleges társasági adót. Németországra ez különösen igaz, ott erősen érvényesül a politikában a Deutschland AG-szemlélet. Vagyis ami jó a nagyvállalatoknak, az jó Németországnak.
Csak nekünk lesz nagyon rossz, már néhány év múlva.
Szinte mindegy, ki kezdte, a történtek Porosenko érdekében állnak – mondta a Független Hírügynökségnek a volt kijevi nagykövet. Bársony András szerint az ukrán elnök rosszul áll a márciusi elnökválasztás előtt, a hadiállapottal a kampányt lehet eltörölni.
Konfliktusnak látszó bicepszmutogatásként értékeli a vasárnapi orosz-ukrán-incidenst Bársony András. A korábbi kijevi magyar nagykövet úgy látja, hogy Petro Porosenko ukrán elnök 19-re húzott lapot: a májusi európai parlamenti választás, új Európai Bizottság megalakulása előtti „béna kacsa” állapotát megelőzően
szeretne Oroszországgal szemben további nemzetközi nyomást szerezni.
Szinte mindegy, ki kezdte – mondta Bársony, hozzátéve: az események lefolyását senki se ismeri, tehát nem jelenthető ki az ukrán provokáció, de az igen, hogy az incidens inkább a jelenlegi ukrán hatalomnak jött jól.
Amint azt megírtuk, vasárnap egy orosz határőrhajó nekiment három, terv szerint haladó ukrán hadihajó egyikének. Az ukrán hadihajók az odesszai kikötőből indultak el és a Kercsi-szoroson át az Azovi-tenger partján fekvő Mariupolba tartottak. Útjukat a nemzetközi normák szerint előre bejelentették.
Oroszország tüzet nyitott az ukrán haditengerészet hajóira a Kercsi-szorosnál, az orosz különleges erők három hajót elfoglaltak, és az incidens során két ukrán tengerész megsérült.
Kijev az incidenst a nemzetközi jog megsértésének és katonai agressziónak minősítette. Moszkva viszont azt állítja, hogy az ukrán fél provokálta ki az egészet, amire „megdönthetetlen bizonyítékai” vannak.
Az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat szerint Ukrajna a felelős a Krím félsziget és Krasznodari terület közötti Kercsi-szorosban vasárnap történt incidensért. A krími kikötők igazgatósága szerint Oroszország lezárta az Azovi-tengert a Fekete-tengerrel összekötő Kercsi-szorost.
Az ukrán vezetés (az orosszal együtt) az ENSZ Biztonsági Tanács azonnali összehívását kérte, és délután a parlament (Rada) megszavazhatja Porosenkóék kezdeményezését, a 60 napra szóló hadiállapot kihirdetését. Egyúttal készültségbe helyezték a haditengerészet teljes állományát.
Porosenko rosszul áll a márciusban esedékes elnökválasztás előtt, legnagyobb ellenfele, Julija Tyimosenko (korábbi miniszterelnök) előnyre tett szert vele szemben – mondta Bársony András. A volt diplomata szerint Porosenko szinte semmit se tudott teljesíteni ígéreteiből,
nem volt képes helyreállítani Ukrajna szuverenitását
– vagyis visszaszerezni az Oroszország által de facto elcsatolt két krími „népköztatársaságot” -, közben pedig gazdaságilag is romlott a helyzet.
A krími terület elvesztésével a bruttó hazai terméket (GDP) termelő képesség 60 százaléka lett oda – magyarázza Bársony András.
Szerinte az ukrán „kéz” verzióját erősíti, hogy az Azovi-tenger – ahová állítólag tartottak az ukrán hadihajók – haditengerészeti szempontból értéktelen az alacsony vízmagasság miatt. Az igazi csapás a szevasztopoli kikötő és tengerészeti bázis elvesztése, ezt se tudta visszaszerezni Ukrajna Porosenko elnöksége alatt.
Ha tényleg a Kercsi szorosban, a kercsi hídnál történt az incidens, akkor lehetséges, hogy valóban az oroszok támadtak, mert attól tarthatnak. hogy az ukránok lerombolják a krími összeköttetést lehetővé tevé építményt – mondta a magyar szakértő.
A hadiállapot bevezetésével egy sor polgári jogot (tüntetés, sajtószabadság) korlátozható. S szinte bizonyos, hogy az elnökválasztás idejére ugyan a 60 nap lejár, de
az elnökválasztási kampány nagyja „elmarad”.
Az ex-nagykövet szerint ez egyértelműen Porosenko érdeke.
Bársony András úgy látja az ukrán közvélemény hangulata alapján, hogy a hadiállapot két élű fegyver: bár van erős hazafias érzület, amit Porosenko igyekszik meglovagolni, de a szélsőjobbos nacionalistákon kívül senki se akar háborút.
Porosenko most a nemzetközi közvéleményre játszik, az EU és a NATO útján akar nyomást gyakoroltatni Oroszországra. Az eddigi lanyha reakció ezek részéről azonban arra mutat, hogy ez esetleg nem sikerül, maradnak az eddigi nemzetközi szankciók és ezek nem lebecsülendő gazdasági hatása az orosz gazdaságra – mondta Bársony András.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
