Na, most meg kéne mondanom, hogy melyikről beszélek, mert annyi van belőlük, mint a nyű, nehéz megismerni őket. Még nagy rutinnal is.
Azt mindenki tudja, hogy nemsokára választások jönnek. A választás mindig felpezsdíti az adakozó kedvet, a pártok azon igyekeznek, hogy némi suskát juttassanak a népnek, illetve hát a választóknak, természetesen, akkor az adakozó híre pozitív irányba változik. Ez az adakozási lehetőség leginkább a regnálóknak áll rendelkezésre, mégpedig az állami költségvetés, azaz 39 000 000 000 000 HUF közpénz formájában, amelynek már az egy százaléka is 390 milliárd, telik belőle erre-arra, hogyha szükség lenne rá. Az ellenzék szintén kap a közösből valamennyit, de ez csak arra szolgál, hogy a pártszerű működést biztosítsa, tömeges pénzosztásra nem elég.
A pártokat tekintve vannak egyéni támogatók meg támogatások is, de a hazai adományok érkezése mostanában bizonytalan, a külföldi adomány miatt meg úgy büntet a Szuverenitásvédelmi Hivatal, hogy az a párt, amelyik elfogadná, attól „kódulna” évekig. Ebből következően a választáson, azaz a négy évvel ezelőtti meccs visszavágóján az ellenzék 0 : 39 000 000 000 000 állásról indul, amely miatt a két félidőben 1,246153846153846e-8 másodpercenként kéne gólt lőnie – gólöröm, középkezdés inkluzíve – hogy legalább döntetlenre mentse „A Választópolgárok pénzzel való legjobb megvesztegetője” kupáért kiírt rangadót. Ennek az egyenlítésnek a realitását mindenki könnyen átérezheti, azaz a megvesztegetési lehetőség csak és kizárólag a regnálóknak áll rendelkezésre. Általában kihasználják. De még mennyire!
Ilyen megvesztegetés például a nyugdíjasoknak kiosztandó egyszeri 30.000 HUF. Az akció a költségvetés 2 ezrelékéből megúszható, azaz a jelenlegi vészterhes és végzetteljes időkben sem zavar sok vizet. Igaz, hogy az éves átlagnyugdíjnak (2.928.000 HUF/év) ez az adomány csupán 1 (egy) százaléka, azaz a 6,2 százalékos élelmiszer infláció mellett szinte nulla, de pont ezért nem havonta, hanem egyben adják, hogy többnek látszódjon, mint amennyit ér. Akit érdekel, a részleteket itt találja meg.
A hazai szavazók 8 milliós halmaza nem csak nyugdíjasokból áll. A többieknek is kell adni valamit, hogy Orbánékra szavazzanak, de az komolyabb dolog kell legyen, mint a harmincezres alamizsna, már ha az adományozó nem akarja magát kiröhögtetni. Természetesen nem akarja, és nem is teszi. De még mennyire!
Tudjuk jól, hogy a pénzmozgások irányításában a kormánypártok kiváló teljesítményt nyújtanak, akár maguk felé hajlik a kezük, azaz lopás esetén, akár másfelé engedik elfolyni a közpénzt, hogyha megvesztegetésről lenne szó, így aztán most is zseniális megoldás született. A föltételek a következők:
- Nem kerülhet azonnal sok pénzbe, mert az momentán nincs.
- Jól kommunikálhatónak kell lennie (család, nemzet, hit, remény, szeretet, jóságos Orbán Viktor, áldassék a neve).
- A fiatalabb korosztályt kell vele megcélozni, az idősebbek ugyanis már zsebben.
- A nép közé öntött pénz automatikusan növeli a GDP-t, de ez most nem elég. Olyan gazdasági területeket kell, hogy élénkítsen, ahol az EU pénzből államilag jól fölhizlalt NER-es cégek munkához juthatnak, Azokat ugyanis állandóan etetni kell megbízással még pedig államilag, mert önállóan nem tudnak munkát szereznie Itthon az állami megrendelésekből már elnyerték, amit lehetett, egyelőre nincs több, külföldön meg nem ismeri őket senkise. Az etetés azért szükséges, hogy össze ne dűljenek, mert mióta az EU nem küldi a lóvét, igencsak rogyadoznak.
Kemény föltételek, súlyos föltételek, de a Kubatov csapat, amely valaha Simicska meg Finkelstein útmutatásai szerint lett kiképezve, és annak megfelelően működött, ezúttal sem hagyta cserben a gazdit:
„Rendkívül olcsó, 3 százalékos kamattal felvehető lakáshitelt jelentett be Orbán Viktor miniszterelnök, amely azokat célozza, akik az első lakásukat szeretnék megvásárolni. Ez jelentősen olcsóbb megoldás lehet, mint a jelenleg elérhető piaci hitelek, hiszen ezeknek az éves kamata 6,5 százalék körül kezdődik.”
Aminek sok előnye van.
- A program nem kerül azonnal pénzbe. Sajnos a költségvetési veszély mégse nulla, amely veszélyről még az első Orbán kormány (1998 – 2002) után, egy igencsak hasonló konstrukció kapcsán írtam azt, hogy:
„Persze, tettek még Orbánék mást is a gazdaság felpörgetése érdekében, mégpedig a támogatott kamatú lakáshoz jutási kölcsön bevezetésével, azaz az építőiparnak az adófizetők számlájára való felfuttatásával. Ezt az ország összes adófizetőjének pénzéből az ország 5 %-a használta ki, ennek kb. a fele (akiknek eleve volt pénzük) nyerészkedési célból, a 2. vagy 3. lakás családi megszerzése érdekében (az adófizetőknek máig nem köszönték meg), de aztán kiderült, hogy a kedvezményes hitel akkora terhet ró az államháztartásra, amelyet kibírni nem lehet. Végül Medgyessynek kellett leállítani.”
Hogy most mi lesz a költségvetéssel, azt nem tudom, csak annyi biztos, a lakások azonnal drágulni kezdtek. Igaz, egy nagyeszű kormánypotentát, bizonyos Kovács Z. államtitkár történész helyreigazította a tudatlanokat:
„Az ingatlanok drágulása nem az „ingatlaninfláció” miatt van, mert nincs olyan, hanem mert nő az értékük.”
Aha. Nő az értékük. Az mindjárt más. A kenyér sem az infláció miatt drágább, hanem mert nő az értéke. Hogy ezt eddig nem tudtuk, emberek…
- A program jól kommunikálható. Lásd például ezt a szöveget:
„Ha van olyan, hogy magyar álom, annak lényege a saját otthon – jelentette ki Orbán Viktor péntek reggel a Kossuth Rádiónak adott hagyományos interjújában.”
És ez így is van. Ha valaki, ő aztán pontosan tudja, miről álmodnak a mimagyarok. Épp arról, amiről ő (aki másról, az nem mimagyar). A bérlakások építése nyilván hülyeség, az azonnal sok pénzbe kerülne az államnak, ráadásul nem is saját otthon, azaz az Orbán féle magyar álom fogalmának nem felelne meg.
A bérlakáshoz gyakorlatilag mindenki hozzájuthat, mindenki tudna lakni valahol, saját lakáshoz viszont csak kevesen, ezért a program által támogatva megint az ország krémje jut előnyhöz, ahogy szokott. Azok a szerencsétlenek, akiknek a két-, hárommillió fölötti összeg elképzelhetetlen, azaz a kamattámogatás mintha ott se lenne, bérlakás meg nem lévén, nem jut nekik, majd csak meghúzódnak valahol, gondolja a kormány, és nem fárasztja velük magát. Egyértelmű tehát, hogy a program kiknek segít. Már megint.
- A programmal persze lehet dicsekedni, mert ez a fiatalok nagylelkű támogatása, ugyebár. „Mindent gyermekeinknek!” Mármint a tehetősek gyermekeinek mindenki pénze által, ahogy szokás.
- A program a GDP-t természetesen növeli. A kormány ettől várja a lakásépítés felfutását, és a NER közeli építőipari cégek munkához jutását. Hogy pontosan mely cégek ezek, itt lehet megtekinteni.
A fentiek alapján a lakáshitel kamattámogatási program, nem annyira a magyarokat, hanem jóval inkább a tehetőseket segíti, ám a költségeit az adók révén az egész nép fogja megfizetni. De ezt kevesen tudják, és nem is fogják tudni jövőre sem.
A program hátulütője, a költségvetésre rótt plusz teher, ezért ha sokan vennék igénybe, előbb-utóbb nehézséget okoz majd, ahogy 2003-ban is. Amilyen szerencséje Orbánnak van, lehet, hogy megint veszít a választáson, így az általa okozott rettenetes károk felszámolása megint csak nem az ő dolga lesz. Az új kormánynak megszorításokkal kell majd kezdeni, és mikor bekövetkezik az emiatti népszerűség vesztés, Orbán megint csak előbújhat, és 2030-ban beülhet a készbe. Pont úgy, ahogy 1998-ban a Bokros csomag után, 2010-ben meg Bajnai világválság kezelése után történt, hogy aztán a felívelés lehetőségét ismét eljátszva újra kezdje Magyarország tönkretételét. Részletesen lásd például itt.
Orbán tehetséges ember. Ez a tönkretétel nagyon megy neki.
Ha más nem is.
