Aranyláz és szükségállapot

0
505
facebook

Peruban több évtizedes hagyománya van az illegális aranybányászatnak, de az utóbbi években már annyira eldurvult a helyzet, hogy tegnap szükségállapotot hirdettek ki a leginkább érintett amazonasi tartományra. 60 napra felfüggesztették az alkotmányos jogokat, és ezzel egyidejűleg 1500 rendőrt és több katonai egységet rendeltek ki a Brazíliával határos perui Madre de Dios tartományba.

Mi vezetett ehhez a drasztikus lépéshez?

A spanyol hódítók óta tudva levő, hogy Peru tényleg egy igazi aranybánya, és ma is az évi 1500 tonnás termelésével Dél-Amerikában a legnagyobb, de világviszonylatban is a 6. helyen áll a legfontosabb nemesfém kitermelésében. Ez a publikus arany mennyiség azonban az Andok hegyeiből származik, olyan bányákból, mint például a Yonacoda, ami a világon a második legnagyobb külszíni arany lelőhelye, és már legalább 7 milliárd dollárt termelhetett a Newmont Mining Corporationnak. Ez a bányavállalat is, akár csak a legtöbb nagy bánya, külföldi tulajdonban van.

Viszont ezen a hivatalos mennyiségen túl egyre elképesztőbb méreteket öltött az okosban bonyolított aranybányászat is. Egyesek szerint ennek pénzbeli értéke már felülmúlja a szintén nem kis volumenű illegális koka termesztést, az erre épülő háztáji vegyiparral és kereskedelemmel együtt. A legnagyobb problémája az államnak azonban nem a potya arany mennyiségével van. A “kézműves” bányászat ugyanis, a legális iparral szemben, nem az Andok hegyeiben okoz mérhetetlen károkat, hanem a perui Amazonasnak az egyik leggazdagabb állat-, és növényvilággal rendelkező területét teszi véglegesen tönkre.

Ezt az aranylázat is a természetes vizek hordalékának a kiemelkedő aranykoncentrációjára indította be, de a régi aranymosók a 21. századi kollégái irdatlan mennyiségű higany felhasználásával nyerik ki a nemesfémet, amivel valószínűleg örökre megmérgezik a munka közben kiirtott dzsungel talaját és vizeit is. A perui aranyláznak az eddig elpusztított 60 ezer hektárnyi erdőn kívül még áldozatai az itt élő őslakosok is. (Az amazonasi indiánok egy része korábban még soha nem került kapcsolatba a “civilizációval” és a kormány törvényekkel próbálja megvédeni ezeknek a “no contact” törzseknek a területét, nagyjából olyan hatékonysággal, mint az érvényben lévő környezetvédelmi szabályok a helyi őserdőt.)

Az évtizedek óta tartó illegális bányászatnak a gazdasági válság következtében megugró aranyár adott aztán rendes lökést. Az 1-2 ezer dolláros beruházással (motoros fűrész, szivattyú, szita, hatósági kenőpénz, önvédelmi fegyver: kb ennyivel már bele lehet vágni egy sufnituning arany stratupba), és némi szerencsével akár ezerszeres hozamot is el lehet érni. Nem nehéz elképzelni, hogy ez nemcsak Peru szegényebb részéből vonzott tömegeket a régióba.

Az eddig immel-ámmal intézkedő hatóságoktól eddig csak annyira futotta, hogy évente néhány lelőhelyről elzavarták az aranyásókat, de ahogy továbbálltak, pár patakkal arrébb már folytatódott is tovább a termelés. Az elmúlt 10 év alatt putrivárosok sora nőtt ki a semmiből a környéken, amihez az időközben kiépített, 2 óceánt összekötő “merőleges panamericana” is hathatós logisztikai támogatást biztosított. Az aranyásó kultusz vadnyugati hangulatához híven felvirágzott a kényszer prostitúció, az emberkereskedelem és a gyermekmunka is. Annyira eldurvult az illegális bányászat okozta pusztítás, hogy még a pápa is szót emelt ellene, amikor 2018-ban Puerto Maldonadóban, a környék legfontosabb városában misézett. A rengeteg környezetvédő szervezet és a nemzetközi sajtó vészharang kongatása mellett talán ez is hozzá járult ahhoz, hogy a kormány ilyen drasztikus lépésekre szánja el magát.

Csak bízni tudok benne, hogy ha már szükségállapotot vezettek be, akkor sikerül is megállítani ezt az esztelen természetkárosítást.

Soós Tamás

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .