„Ameddig te Sorost gyűlölöd, addig sem bennünket utálsz”

Jól van, na! Hazudtunk a Soros-tervről. Nem azt mondta a Gyuri bácsi, amit a konzultációs levélben írtunk. Most ez baj? Te még sosem hazudtál?

Nem mondtad még soha a hetven deka sertéscombra, hogy 75? Nem tettél be sohasem rohadt almát az egészségesek közé? Még sohasem bütykölted meg a taxiórát? Nem vágtál át külföldit, vagy magyart az éttermedben? Nem szerelted meg a gázbojlert számla nélkül, okosba?

Na ugye!

Tessék? Hogy mi a kormány vagyunk, és példát kellene mutatnunk? Olvasd el kiscsibém az alaptörvényt. Benne van, hogy a kormány nem hazudhat? Nincs benne! Hiába mereszted a szemed, akkor sem találod.

Azt mondod, hogy egy kormány nem hazudhat a népének. De hát mi nem kormány vagyunk! Mi nem igazgatjuk, hanem izgatjuk az országot.

Érted már, hogy mi van? Velünk kellene ujjat húznod kispajtás. Ha nem tetszik, gyere ki a ház mögé. Lejátsszuk.

Mi a hézag? Eltapsolunk megint néhány milliárdot, hogy még jobban gyűlöld a Sorost. Aki jót tett a magyarokkal. Nemcsak pénzt adott nekünk annak idején, hanem reményt. Hogy meg lehet változtatni azt, amiről azt hittük, hogy a végtelenségig marad.

Hogy akkor most miért gyűlöljük? Hát kit gyűlöljünk? A saját anyánkat? Még mindig nem érted? Azért gyűlöljük, mert jó volt hozzánk. Az ilyet mi nem tudjuk megbocsátani. Ez főbenjáró bűn, nyomasztó emlék.

Engem ugye gyerekkoromban agyba-főbe vert az apám. Beszéltem erről neked sokszor. Most meg milyen jól megvagyunk az öreggel. Próbált volna csak jó lenni hozzám, ráküldenék egy nemzeti konzultációt.

Ilyen egyszerű ez. Nem is értem, hogy mit lehet ezen nem érteni.

Egyébként, elárulok neked valamit. Kedves hülyém, mi valójában nem gyűlöljük a Sorost. Sőt, kifejezetten kedveljük. Kapóra jött nekünk, hogy meggyűlöltethetjük veled.

Ameddig te a Sorost gyűlölöd, addig sem bennünket utálsz.