Minden magyarnak 7,7 millió megtakarítása van – állítja Pártunk és Kormányunk, amin sokan felháborodtak a neten, hangsúlyozva, hogy ez mekkora hazugság. Szerintem azonban a helyzet annál is rosszabb, mintha ez tényleg hazugság lenne. Ugyanis átlagos megtakarításról van szó, egy olyan országban, ahol egyre nagyobbak a társadalmi különbségek.
Vegyünk csak egy elméleti, fiktív példát. Tegyük fel, hogy Mészáros Lőrincnek (csak?) 770 milliárd forint értékű megtakarítása van, százezer magyarnak meg pont 0, azaz nulla. Az ő átlaguk, mármint a 100 001 főnek pedig ugye 7,7 millió. Persze nem csak százezer főnek nincs semmi megtakarítása, de Orbánnak sem Mészáros Lőrinc az egyetlen haverja. Vannak itt még oligarchák, kőgazdag emberek, így tud kijönni a több millió nélkülöző országában is a 7,7 milliós átlagos megtakarítás.
Hasonló a helyzet az átlagos fizetéssel
Ezzel szintén dicsekszik a kormánypropaganda, az emberek többsége meg csak csodálkozik, hogy nem is ismer olyanokat, akiknek annyi, mármint 324 ezer forint a jövedelmük. A trükk részben az, hogy a bruttó fizetéssel dicsekszenek, miközben valójában csak a nettót kapjuk kézhez, ami ugye lényegesen kevesebb. Másrészt ez is egy átlag, amit nagyon felhúznak a kiemelkedő fizetések, mondjuk például a legfőbb ügyész nejének ötmilliós fizuja.
A szakszervezetek szerint valójában százból mintegy hetven ember kevesebbet keres a hivatalosan kimutatott átlagnál. A 4,4 millió foglalkoztatottból tehát 3 millió 130 ezer az átlagkeresetnél kevesebbet kap. Az átlagbérnél lényegesen kevesebb, bruttó 240 ezer forint lehet a mediánkereset. A mediánkeresett annak az embernek a fizetése, akinél pont ugyanannyian keresnek többet, mint ahányan kevesebbet.
Az átlagbér és a medián közötti különbség nálunk most már nagyobb, mint korábban volt és nagyobb, mint a legtöbb uniós országban.
A számok tehát nem hazudnak, de lehet velük ügyeskedni
És ezt gátlástalanul meg is teszik, néha nagyon félrevezető, megtévesztő módon. Pár éve írtam egy cikket arról, hogy milyen megtévesztő volt a hír arról, hogy februárban több mint 3 százalékkal nőtt az ipari termelés az előző év februárjához viszonyítva. Csak azt felejtették el hozzátenni, hogy az az év szökőév volt, a február pedig ezért egy nappal hosszabb. Konkrétan a „növekedést” produkáló évben 21 munkanap volt februárban, az előző évben meg csak 20. A munkanapok száma tehát alulról felfele számítva 5 százalékkal nőtt, a munkanapokra számított termelés tehát egészen másról szólt, mint a propaganda…
