Kezdőlap Címkék átlagbér

Címke: átlagbér

Bérskandalum: a KSH a NAV-ra tolja a felelősséget

Az adóbevallási adatokat okolja a KSH azért, amiért nem tudta közölni a pontosabb kereseti számokat reggel. A legnagyobb szakszervezet viszont átverést és titkolózást lát a történtekben.

Körmönfont nyilatkozatban magyarázkodik a KSH, amiért reggel mégsem a megígért új tartalommal számolt kereseti adatokkal állt elő. Ahogyan azt megírtuk, a januári számot – 345 500 forint bruttó átlagbér – az eddig megszokott formában számolta ki a KSH.

Hibás adatok?

Sem a mediánbért, sem az öt főnél kisebb mikrovállalkozások alkalmazottainak javadalmazását nem vonta be a statisztikába. Ahogyan pedig azt januárban bejelentette.

Eszerint az adóhivataltól átvett adatokkal bővített bázist használta volna fel. Amivel pedig az eddig ismertnél lényegesen, becslések szerint mintegy 25 százalékkal kisebb keresetek jöttek volna ki. Kisebb újdonságok megjelentek, így például a női és férfi foglalkoztatottak kereseti számai.

A KSH közleményben indokolja döntésüket. Mint írják, a KSH minden adatgyűjtésből, adatátvételből származó, általa felhasznált információhalmaz esetében, így a kereseti adatok esetében is vizsgálatot végez, melynek eredményeként megállapítja, hogy az adatállomány milyen módon illeszthető be a hivatalos statisztikai rendszerbe. Vizsgálatuk szerint az új adatforrás teljes mértékű bevezetése előtt további munkálatokra van szükség: a KSH ezért tovább dolgozik

„a statisztikai felhasználhatóság szempontjából hiányos vagy javított bevallások kezelésének jobb minőségű megvalósításán”.

Mindezek következtében a részletes, teljes nemzetgazdaságra vonatkozó információk hivatalos statisztikai adatként történő publikálása későbbi időpontban válik lehetővé.

Vagy titkolózás?

Másképp látja a történteket a Magyar Szakszervezeti Szövetség. A legnagyobb konföderáció felháborítónak tartja, hogy továbbra is folytatódik a titkolózás, a valóság elkenése a valódi bérekről. Szerintük a KSH által közölt 343 500 forint

„nagy átverés, mert inkább 274 ezer forintról kellene beszélnünk”.

Kész program nélkül harangozták be?

Az igazságot természetesen nem tudjuk, ezért nem állíthatjuk, hogy a két hónap múlva sorra kerülő európai parlamenti választás áll a háttérben. Az, hogy ez előtt kellemetlen lett volna a kormány számára a valóságos bérviszonyokat sokkal jobban tükröző mediánérték és a temérdek minimálbéressel működő hazai mikrocég számaival alaposan lerontott bérstatisztika.

Az azonban további magyarázatra szorul, hogyan lehetséges az, hogy a hosszú idő alatt előkészített új metódus súlyos hibáira csak most derült fény – és erről sem a reggeli jelentésben, se azelőtt nem tettek említést, csak miután a sajtó szembesítette a KSH-t a ténnyel. A NAV adatainak első felhasználását a márciusi publikációban bő két hónapja minden kétség nélkül adták hírül. Nehéz elképzelni, hogy mindezt működő tesztprogram, úgynevezett pilot nélkül kürtölték volna világgá.

Megrázó adat vár ránk: sokkal rosszabbul keresünk hivatalosan is

Egy hét múlva lehull a lepel, s kiderül, hogy az eddig ismertnél akár húsz százalékkal alacsonyabb az átlagbér. Bekerülnek a számításba a pár fős mikrovállalkozások, amelyekben lényegesen rosszabbak a keresetek.

Az átlagos teljes munkaidős jövedelem 2018. decemberében a Központi Statisztikai Hivatal adata szerint bruttó 360 ezer forint volt, dinamikusan növekedve egy év alatt. A KSH azonban pár hónapja közölte, hogy új módszerrel fogja mérni a kereseteket.

Bevetik a NAV-ot is

A Policy Agenda ennek alapján úgy becsüli, hogy a jövő pénteken napvilágra kerülő új számítás alapján az átlag csupán bruttó 290-300 ezer forint lesz. A mediánjövedelem pedig ennél is kisebb, 220-228 ezer forint. (A mediánadat azt mutatja meg, amely felett és alatt éppen annyian – a fele-fele – vannak. Ez a középértékféleség állhat legközelebb a tényleges jövedelmi viszonyokhoz, amely szerint a keresők mintegy 70 százaléka az átlagnál rosszabbul él.)

A KSH mostantól beveszi az adatgyűjtésbe az 5 főnél kisebb vállalkozásokat is, és nem a bértömegből és az alkalmazottak számából indulnak ki, hanem

az adóhivatalhoz küldött egyéni bevallásokból és az államkincstár adataiból együttesen fog számítást végezni.

Ezzel pedig lehetővé válik a mediánérték kiszámolása is.

Eddig tehát az 5 fő feletti vállalkozások, a közszféra, valamint a non-profit szektor adatai alapján állt össze az az adatbázis, és ebből számolták ki, hogy mekkora volt az átlagkereset az országban. Ebben az esetben ez az adatközlés nem az egyéni kereseti adatokon alapult, hanem foglalkoztatónként mutatta meg az adott hónap bértömegét, és az ott dolgozók létszámát.

Eddig is ismerték, de nem használták

A NAV adatbázisa viszont tartalmazza az összes legális munkajövedelemmel rendelkező adatát. Ez eddig is megvolt, de a KSH nem ezt használta mindeddig.

Az eddigi kereseti statisztika 2,8 millió alkalmazott adatai alapján készült. A KSH ezek számaiból indult ki, akik a közszférában és az 5 főnél nagyobb vállalkozásoknál dolgoztak, s ami még fontos, teljes munkaidőben. Eközben a hivatalos adat 4,47 millió foglalkoztatottról tud,

tehát 37 százalék adatai hiányoztak.

A 2,8 millióban 1,9 millió a vállalkozások alkalmazottja, a 95 ezer darab, 5 főnél több embert alkalmazókéi. Az új rendszerben azonban már figyelembe veszik azt az 1,3 millió gazdálkodó szervezetet is, ahol egy, maximum négy ember dolgozik.

Vagyis mostantól 4-4,2 millió lesz a statisztikában figyelembe vett létszám, amelyben mintegy 3 millió a vállalkozásoké.

Különféle adatokból (munkaügyi ellenőrzések, egyéb vizsgálatok, elemzések) eddig is tudni lehetett, hogy a most „képbe kerülő” vállalkozási körben a legtöbb a „problémás” eset. Itt van – akár csak papíron, akár a valóságban is – sok részmunkaidős alkalmazott, vélhetően nagyobb a feketén foglalkoztatás is. Más mérések pedig arról tanúskodnak, hogy a vállalkozási méret növekedésével párhuzamosan emelkednek a béradatok is, különösen ha külföldi tulajdonú a cég.

Vagyis a mikrovállalkozások számai valóban mélyre ránthatják az átlag- és a mediánbért is.

A NAV adatainak felhasználásával legalább a hivatalosan közölt számokban lesz sokkal pontosabb a statisztika.

Eddig is látható volt nagy különbség

A PA megpróbálta megbecsülni, hogy a tavaly év végi 360 ezres bruttó átlagbér mennyivel fog lezuhanni a valóság talajára érve. A most alapul veendő már 4,47 millióból 4,25 millió alkalmazott állította azt, hogy teljes munkaidejű, ami másfél-millióval több az eddig ismert 2,8 milliónál.

A becsléshez a 2017-es NAV-adatokat használták fel. Ekkor az szja-bevallások alapján a munkaviszony utáni bérjövedelemmel rendelkezők száma 4 millió 260 ezer ember volt. Ők havi átlagban bruttó 225 ezer forintot kerestek. (Ebbe a körbe nem csak a nyolc órában dolgozók számítottak bele, hanem mindenki, aki legalább egy forintot is kapott az év során munkaviszonya után.)

Ugyanekkor a KSH szerint a közszférában, a non-profit szektorban, valamint az 5 és afölötti létszámú vállalkozásokban dolgozóknál 282 ezer forint volt a havi átlagos bruttó jövedelem (ebben is benne vannak a részmunkaidőben dolgozók).

A kettő között 25 százalék a különbség

(Sőt. A NAV adatai alapján kutatók tudtak mediánjövedelmet is számolni. Ez két éve havi bruttó 170 ezer volt, ami ugyancsak mindössze háromnegyede a 225 ezres átlagnak.)

Ebből kiindulva jutott a PA arra a következtetésre, hogy az átlagos teljes munkaidős jövedelem 2018. decemberében nem bruttó 360 ezer forint lehetett, hanem csupán bruttó 290-300 ezer forint. A mediánjövedelem pedig ennél is kisebb, 220-228 ezer forint.

Arra nem tér ki részletesebben a PA, hogy a súlyos megrázkódtatáson túl mennyi következménnyel fog járni, ha a hivatalos adatok szerint sokkal rosszabbul keres a magyar társadalom többsége, mint ahogyan eddig gondolhattuk. Mindenesetre valószínűleg jelentősen apad azok száma, akik folytonosan azzal szembesülnek a kormányzati sikerpropaganda hallatán, hogy „én senkit se ismerek, aki ennyit keresne”.

A statisztika nem hazudik, csak érteni kell

Minden magyarnak 7,7 millió megtakarítása van – állítja Pártunk és Kormányunk, amin sokan felháborodtak a neten, hangsúlyozva, hogy ez mekkora hazugság. Szerintem azonban a helyzet annál is rosszabb, mintha ez tényleg hazugság lenne. Ugyanis átlagos megtakarításról van szó, egy olyan országban, ahol egyre nagyobbak a társadalmi különbségek.

Vegyünk csak egy elméleti, fiktív példát. Tegyük fel, hogy Mészáros Lőrincnek (csak?) 770 milliárd forint értékű megtakarítása van, százezer magyarnak meg pont 0, azaz nulla. Az ő átlaguk, mármint a 100 001 főnek pedig ugye 7,7 millió. Persze nem csak százezer főnek nincs semmi megtakarítása, de Orbánnak sem Mészáros Lőrinc az egyetlen haverja. Vannak itt még oligarchák, kőgazdag emberek, így tud kijönni a több millió nélkülöző országában is a 7,7 milliós átlagos megtakarítás.

Hasonló a helyzet az átlagos fizetéssel

Ezzel szintén dicsekszik a kormánypropaganda, az emberek többsége meg csak csodálkozik, hogy nem is ismer olyanokat, akiknek annyi, mármint 324 ezer forint a jövedelmük. A trükk részben az, hogy a bruttó fizetéssel dicsekszenek, miközben valójában csak a nettót kapjuk kézhez, ami ugye lényegesen kevesebb. Másrészt ez is egy átlag, amit nagyon felhúznak a kiemelkedő fizetések, mondjuk például a legfőbb ügyész nejének ötmilliós fizuja.

A szakszervezetek szerint valójában százból mintegy hetven ember kevesebbet keres a hivatalosan kimutatott átlagnál. A 4,4 millió foglalkoztatottból tehát 3 millió 130 ezer az átlagkeresetnél kevesebbet kap. Az átlagbérnél lényegesen kevesebb, bruttó 240 ezer forint lehet a mediánkereset. A mediánkeresett annak az embernek a fizetése, akinél pont ugyanannyian keresnek többet, mint ahányan kevesebbet.

Az átlagbér és a medián közötti különbség nálunk most már nagyobb, mint korábban volt és nagyobb, mint a legtöbb uniós országban.

A számok tehát nem hazudnak, de lehet velük ügyeskedni

És ezt gátlástalanul meg is teszik, néha nagyon félrevezető, megtévesztő módon. Pár éve írtam egy cikket arról, hogy milyen megtévesztő volt a hír arról, hogy februárban több mint 3 százalékkal nőtt az ipari termelés az előző év februárjához viszonyítva. Csak azt felejtették el hozzátenni, hogy az az év szökőév volt, a február pedig ezért egy nappal hosszabb. Konkrétan a “növekedést” produkáló évben 21 munkanap volt februárban, az előző évben meg csak 20. A munkanapok száma tehát alulról felfele számítva 5 százalékkal nőtt, a munkanapokra számított termelés tehát egészen másról szólt, mint a propaganda…

Szép-szép az átlagkereset, de mennyi az „élő emberé”?

Már 330 ezerhez közelít a bruttó átlagkereset, de a többség ennél sokkal kevesebbet mondhat magáénak. Valószínűsíthető, hogy a foglalkoztatottak kétharmada az átlag alatti bért kap.

A Központi Statisztikai Hivatal eheti kereseti adata ismét impozáns képet fest a hazai bérviszonyokról. Júniusban változatlanul kétszámjegyű, 11,2 százaléknyi növekedést mértek, ezzel a bruttó átlagkereset 329 600 forint volt.

A növekedésre – mint jó ideje – ezúttal is a minimálbér és a garantált bérminimum 8, illetve 12 százalékos idei emelése, a költségvetési szféra egyes területeit, továbbá bizonyos állami közszolgáltató cégek dolgozóit érintő keresetrendezések voltak hatással.

A KSH – és a más állami szervek – nem árasztják el a népet finomító adatokkal, de néhány megjegyzést első körben is érdemes tenni. A KSH is csak a sokadik sorban tünteti fel, hogy a 329 ezres átlag a közfoglalkoztatottak (két éve változatlan 82 200 forint javadalmazása) nélkül számolva 341 700 forint volt. Miközben a munkanélküliségi rátát (most 3,6 százalék) rendre a közmunkások nélkül számolják, noha ezzel a júniusban 142,9 ezres tömeggel együtt a ténylegesen állástalanok aránya biztosan meghaladná a 6 százalékot.

A másik már módszertani probléma. A KSH csak a legalább öt fős vállalkozásokat méri, és kizárólag a teljes munkaidejűeket veszi számba az összefoglaló adatok készítésekor. (Arról már nem is beszélve, hogy idén júniusban is változatlanul 107 ezer főben jelöli meg a külföldi telephelyen dolgozók számát, ami nyilvánvalóan ellentmond minden hétköznapi tapasztalatnak.)

Az átlagbérről szokták azt mondani, hogy

„élő embert nem ismerek, aki ennyit keresne”.

Ezért szokás segítségül hívni a medián jövedelem kategóriáját. Ez a középen lévő számot mutatja, azt, amely felett és alatt ugyanannyian vannak.

Az utóbbi időben ilyen számítást se végeznek hivatalos helyeken. Legutóbb 2016-ban a Magyar Nemzeti Bank decemberi inflációs jelentése tartalmazott adatot az átlagbér és a mediánbér feltüntetésével.

Forrás: MNB

Ebből tehát azt olvashatjuk ki, hogy bő másfél éve a 230 ezres átlaghoz 160 ezres mediánérték adódott. Vagyis ennek fele kapott ennél kevesebbet, fele pedig többet hó végén. A két fő szám összevetése megerősíti azokat a korábbi számításokat, amelyek szerint a medián bér az átlagos érték nagyjából kétharmada.

Ha feltételezzük, hogy az arányok lényegesen azóta se változtak, akkor a jelenlegi mediánbér 220 ezer forint körül mozoghat. Tehát az alkalmazottak fele kap havonta ennél kevesebbet, fele efeletti összeget. Ezekből az arányokból azt a következtetést vonták le korábban, hogy (figyelembe véve az öt fő alatti cégeket is)

a munkavállalóknak körülbelül kétharmada valójában az átlag alatt keres.

És akkor még nem beszéltünk a lényegről, arról, hogy ebből mennyi marad. Ez az úgynevezett adóék, ami azt mutatja meg, hogy a kifizető teljes bérkiadásából mennyit visz el az állam közterhek formájában, és mennyi marad efelett a dolgozónak.

A magyar adóék nemzetközi összehasonlításban igen magasnak volt mondható: még két éve is 48 százalék felett volt, amely először az általános egykulcsos szja bevezetésével (majd ennek 15 százalékra csökkentésével) és újabban a szociális hozzájárulási adó (szocho) kétszeri mérséklésével jelentősen süllyedt, nagyjából 45 százalék 2018-ban.

Ehhez mindjárt hozzá kell tenni, hogy ismét híján vagyunk mélyebb friss adatoknak, ezért csak körülbelül két év múlva fut végig a statisztikai rendszeren az, hogy a szocho csökkentéséből és a rendkívül dinamikusan gyarapodó kötelező minimális bérek (valamint az ezek felett lévők) együtteséből mi jön ki végeredményként a tényleges keresetekről.

Ez az az uniós adatsor mindenesetre azt is megmutatja, hogy

a bért terhelő adó igen komolyan növekedett 2010-től, Orbánék ismételt kormányra kerülése után.

Az elvonás aránya 43,8 százalékról indult, hogy aztán évről évre emelkedve 2013-15-ben elérje a 49 százalékot, amely aztán először csak kis mértékben csökkent 48 százalék fölé.

Ha megnézzük az átlagbér és az ennek kétharmadát elérő mediánbér adóékét, azt láthatjuk, hogy mindkettő meredeken emelkedett 2010-től 2013-ig (46, illetve 43 százalékról 48 százalékra), miközben az átlagot jelentősen meghaladó béreké 53-ról esett 48 százalékra. Ebben vastagon benne van az is, hogy az egy szja-kulcs a minimálbér azonnali 16 (majd 15) százalékos megterhelésével járt a korábbi adómentesség helyett.

Összességében elmondható, hogy az előrejelzés alapján a legnagyobb foglalkoztatotti csoportba tartozók (átlag alatt keresők) adóelvonása valószínűleg 2019-ben is magasabb lesz, mint a válság előtti utolsó „békeévben”, 2006-ban volt.

FRISS HÍREK

Törött tükör...

Színház-beda...

Teljes front...

Mit akar Put...

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK