Amit a témáról írni terveztem, azt sokkal jobban, mint én arra képes lettem volna, megírta Révész Sándor a hvg360-on: Azzal nincs gondom, hogy a Fidesz benyújtotta a pedofiliával szembeni hatékonyabb(nak vélt) fellépésről szóló törvényjavaslatot, hiszen a Fidesztől már csak embertelenségre lehet számítani, legyen szó büntetőpolitikáról, hajléktalanságról, melegekről, szegénységről, menekültügyről vagy most éppen pedofiliáról.
Engem nem a Fidesz, hanem – szokás szerint – a parlamenti ellenzék döbbentett meg, amikor a plenáris ülésen folytatott vitában minden felszólalója megígérte, hogy meg fogja szavazni Kocsis Máté és Selmeczi Gabriella törvényjavaslatát. Az ellenzéki bírálat – mert persze volt bírálat – főleg arra irányult, hogy miért nem nyújtották be és fogadták el már évekkel ezelőtt a törvényjavaslatot. Szemernyi kétség sem merült fel az ellenzékiekben azzal kapcsolatban, hogy ezúttal is a büntetési tételek szigorításától várják az előterjesztők az egyébként valóban szörnyű és üldözendő pedofil bűncselekmények visszaszorítását, holott ennek a várakozásnak semmi alapja.
A cél csak a közvéleményben megjelenő igény kielégítése volt az előterjesztőnél is, és az ellenzékieknél is.
A Fidesz már első kormányzása idején, 1998 és 2002 között represszív, megtorláscentrikus büntetőpolitikába kezdett, e téren is hátat fordítva annak, amit a felvilágosult Európa a huszadik század második felében elkezdett és töretlenül folytat előbb a halálbüntetés, majd az életfogytiglani szabadságvesztés eltörlésével, a szabadságvesztés alternatíváinak keresésével és a büntetési tételek enyhítésével, a börtönkörülmények emberibbé tételével.
A Fidesz ezzel szemben bevezette a „három csapást”, a teljes életfogytiglant, a kötelező középmértéket, aminek következtében a börtönnépesség jelentősen növekedett, az új büntetésvégrehajtási intézményeket viszont csak megígérte, de nem építette meg. Minden problémára a büntetési tételek szigorításával válaszol, és ezt teszi most büszkén a pedofil bűncselekmények tekintetében is.
Az első Orbán-kormány idején az ellenzék még nem értett egyet a represszív büntetőpolitikával, 2010 óta viszont nem szól ellene.
Ebben az ügyben sem teszi, még a „legeurópaibb párt” vezérszónoka sem, aki szerint a Btk-szigorítás „rendben van”, a Jobbik pedig, a baloldali pártok új szövetségese retorikailag még rá is licitál az előterjesztőre. Holott az a közismert igazság, hogy a bűnelkövetéstől sokkal inkább a lebukás kockázata tart vissza, mint a büntetési tétel súlyossága, a pedofil bűnözőkre is igaz. A szigorítást tehát nem kellene támogatni.
A büntető szankciók szigorítása mellett a törvényjavaslat másik innovációja a pedofil bűnözők listája, amely ugyan nem nyilvános, de bárki rákérdezhet,
hogy valaki, akit például valamilyen, gyerekekkel való érintkezéssel járó munkakörben készülnek alkalmazni, szerepel-e a jegyzékben. Csak a fideszes előterjesztő beszélt arról, hogy az ilyesmivel kapcsolatban felmerülhetnek személyiségi jogi aggályok, de mindjárt megnyugtatott mindenkit, hogy az e törvényjavaslatban szereplő megoldással kapcsolatban nem. Ellenzéki felszólaló nem volt, akit ilyesmi foglalkoztatna. Pedig tudhatnák, hogy az ilyen listába óhatatlanul csak a pedofil bűnözők töredéke kerül bele, többségüktől nem védi meg a potenciális áldozatokat.
Révész cikkének szerintem legfontosabb állítása ugyanis, hogy az ilyen cselekmények túlnyomó többsége rejtve marad, jogi szakkifejezéssel
nagy a látencia, és a törvényjavaslatban foglalt változtatások ezen nem segítenek, sőt akár fokozhatják is az érdekeltséget a cselekmények eltitkolásában.
Ez a szempont sem jelent meg a parlamenti vitában, ez sem tartott vissza senkit a parlamenti ellenzékben a javaslat támogatásától. Az sem, hogy a törvényjavaslatban foglaltak – mint a Fidesz büntetőpolitikai lépései általában – csak nehezíteni fogják, hogy akit egyszer rajtakaptak és el is marasztalták emiatt, a továbbiakban inkább tudjon uralkodni e hajlamán és ne kövessen el újra ilyen cselekményt.
A plenáris vita után úgy tűnt, hogy a szavazáskor is a sokak által olyannyira vágyott konszenzus lengi majd be az üléstermet. A Törvényalkotási Bizottságban azonban a Fidesz bizottsági módosítókkal állt elő, amelyek kínos helyzetbe hozhatják a baloldali pártokat.
Ezek többek között a homoszexualitás „népszerűsítésének” tilalmát illesztik be az elfogadandó törvényszövegbe.
A gyermekvédelmi törvénybe így beteszik, hogy tizennyolc éven aluliak számára nemcsak pornográf és „a szexualitást öncélúan ábrázoló” tartalmat tilos hozzáférhetővé tenni, de olyat sem, amely „a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint a homoszexualitást népszerűsíti, jeleníti meg”. Beillesztik ezt a tilalmat a reklámtörvénybe, a családvédelmi, a köznevelési és a médiatörvénybe is. A homoszexualitást és a nem megváltoztatását az így átalakuló normaszöveg a pedofiliával és a pornográfiával, tehát bűnös magatartásokkal kezeli együtt.
Nem csoda, hogy a törvény így kiegészített változata ellen máris tüntetés szerveződik a Kossuth Lajos térre.
Igazuk van azoknak, akik tüntetni készülnek. A baloldali képviselők számára pedig a Fidesz azt a dilemmát állította, hogy vagy megszavazzák a homofób rendelkezéssel feldúsított pedofília-törvényt, és akkor maguk is részesévé válnak a melegek megbélyegzésének, és nyugodtan szemen köphetik magukat, vagy a homofób rendelkezések miatt a pedofília-törvényt is elutasítják (melyet szerintem a korábban elmondottak miatt egyébként sem kellene támogatniuk), és akkor a Fidesz a választásokig egyfolytában a pedofil bűnözők védelmezőiként támadja majd őket. Ez is hozzájön majd az oltásellenesség és a Soros-bérencség vádjához.
