A horvát foci a mi kutyánk kölyke, mondta Orbán Viktor a NATO csúcson a közmédiának. „A horvátok sikere persze a horvátoké, de egy picit úgy érezzük, hogy abban mi is benne vagyunk, hiszen ez a régió dicsősége is, még hogyha most a horvát zászlót is kell most a magasba emelni.”
Legközelebb majd a magyar zászlót emelik magasba. Még nem tudni, hogy mikor, hol és milyen alkalomból, de majd erre is sort kerítünk.
Merthogy, a horvátok nélkülünk sehol se lennének. Ezért építettünk annyi stadiont, toltunk bele közpénzt a futballunkba. Hogy nekik sikerüljön. Mi segítettük őket a góllövésben, nekünk köszönhetik, hogy gyorsak voltak és a döntő pillanatokban helyén volt a szívük.
De mi szerények vagyunk, nem a saját sikereinket toljuk előtérbe, a győzelmet és az ezzel járó dicsőséget meghagyjuk másoknak.
Néhány évtizeddel korábban, az egypártrendszer embert próbáló éveiben, volt egy vicces mondás: „A konyak a dolgozó osztályok itala, amelyet választott képviselői által fogyaszt.”
Nekünk ma a tudat is elég, hogy mindenkinél jobbak vagyunk.
