A 2006-os eseményekről egy szemtanú szemszögéből, aki, állítása szerint az akkori ellenzék finanszírozásában is részt vállalt. A kábítószer-kereskedelemből származó profitjukkal pénzelték az akkori Fidesz kormányellenes szervezkedését. Interjú Yugovich Róberttel.
Yugovich Róbert kábítószer-kereskedői karrierje 2005-ben kezdett összeomlani, amikor belső vita miatt a hollandiai bűnszervezetéből távoznia kellett. A viszály tárgya az volt, hogy az extasy mellett a heroinpiacra is belépjetek-e. És akkor úgy döntöttél, hogy Magyarországra jössz?
2005-ben értesítettek arról, hogy valószínűleg belső viszályok miatt megpróbálnak kiiktatni.
Ez fizikailag értendő?
Igen, ez fizikailag értendő: meg akartak ölni. Én voltam ugyanis az, aki gátolta az együttműködést az irániakkal. Nem csupán a heroinról volt szó, mint később megtudtuk, hanem komoly gazdasági érdekekről, az Iránba visszajutatott pénzekről, amelyet bármire kihasználhattak volna. Többen tisztában voltunk azzal, amivel a többiek nem, hogy ha mi az irániakkal lepaktálunk, attól kezdve napok kérdése lesz a mi felszámolásunk. Amikor megkaptam ezt az információt, hogy ki akarnak iktatni, akkor a családommal illegalitásba vonultunk, állandóan változtattuk lakhelyünket, hotelról hotelre költöztünk.
A feleséged és a három gyereked voltak veled?
Igen. Végül arra a döntésre jutottunk, hogy én eljövök Magyarországra, a gyerekek a holland mellett magyarul is tudtak. Felvállalom a felelősséget, a hatóságokkal megpróbálok együttműködni. A szervezetünk reálisabban gondolkodó tagjai (akik nem akartak együttműködni az iszlámistákkal) pedig biztonságos helyre költöznek. Miután kivonultunk a szervezetből, az egy-két éven belül kártyavárként össze is omlott.
Feltételezem, hogy a magyar hatóságoknak azért sem volt közömbös a tevékenységed, mert Magyarországon is, közvetítőkön keresztül, működött?
Magyarország egy elég fontos hely volt számunkra, már csak azért is, mert mindketten (a szervezet egymással konfliktusba került vezetői) vajdasági magyarok voltunk. Magyarországhoz ideológiailag is kötődtünk. Magyarországgal, a magyarországi szerbekkel és más csoportokkal való szorosabb együttműködésünk egy politikai eseményhez kötődik: a 2004-es népszavazáshoz. Ezt mi vajdasági, határon túli magyarok második Trianonnak hívjuk, a szégyen napjának.
Kicsit visszatérve a múltra, amikor 2000-ben Miloševićet kellett elmozdítani a helyéről (Yugovich aktívan részt vett a tüntetések szervezésében – a szerk.). Valahogy a Hollandiában való élet során a szabadságvágy, a demokrácia szele engem jobban érintett meg, mint másokat. Úgyhogy 2004-ben is, amikor megtörtént ez a szégyenletes dolog, akkor azt mondtuk, hogy a Gyurcsányt mindenféleképpen meg kell buktatni. Úgy jellemezném az akkori magunkat, hogy fiatalok voltunk, erősek voltunk és rohadt sok pénzünk volt. Úgy éreztük, hogy valamit tennünk kell. Magyarországon is voltak helytartóink, akik felügyelték a kábítószer-kereskedelmet. Ők tartották a helybeli hatóságokkal a kapcsolatot. Igen széleskörű tevékenységet folytattak a helytartók, nemcsak bűnözéssel foglalkoztak, hanem információkkal láttak el bennünket a helyi hatósági szervekről, hogy kiket lehet korrumpálni, megvesztegetni. Egyik ilyen helytartónk a Fradi kettes szektorának a vezetője volt, akivel mi lejöttünk ide tárgyalni: mi most itt a teendő, mi az elképzelés? Hogyan lehet ezt a kormányt leváltani vagy jobb belátásra bírni?
2004. decemberében volt a népszavazás és ti mikor látogattatok Magyarországra?
Valamikor 2005 nyarán, a Balatonnál találkoztunk. Méghozzá többször is. A fővárosba nem mentünk. A Balatonnál vagy Győr környékén találkoztunk a helytartókkal. Akkor mondta a Hypós, a kettes szektor vezetője, hogy ő elég jó kapcsolatot tart fenn az ellenzékkel, amely szintén érdekelt abban, hogy ez a kormány megbukjon és ebből a célból igen komoly tevékenységre készülnek. Ebből indult ki egy tárgyalási folyamat, hogy ebből ki mit tud vállalni. Mi azt vállaltuk, hogy anyagilag támogatjuk az ellenzéket, ami abban merült ki, hogy a 2005-től származó profitunkat átadtuk az ellenzék javára.
A Magyarországon megvalósított profit egy részét adtátok át?
Az egészet.
Milyen összegről lehetett szó?
Évi szinten ez elérte a 100 millió forintot, talán többet is.
A balatoni találkozások után, egészen 2006-ig nem történt semmi?
Háttérszerveződések voltak. Azt tudni kell, hogy egy kormány megdöntésének a tervéhez idő kell. Egy csomó olyan dolgot vittünk végbe, ami, azt hittük, az ellenzék győzelmét hozza. Nem így történt. Volt egy háttér tervünk arra az esetre – bár erre a legkevésbé számítottunk – ha a Gyurcsányék ismét győznek. Radikálisabb módot kell választani a kormány elmozdítására. Akkor kezdtünk beszélni arról, hogy utcai zavargásokat szervezünk. Az ellenzék politikai módszerekkel, tehát a parlamentben próbálta meghiúsítani a kormány lépéseit, de társadalmilag is egyre elfogadhatatlanabbá kellett tenni őket.
És akkor nyilvánosságra került az őszödi beszéd…
Ennek nem volt olyan súlya, mint amit a közvélemény ismer vagy gondol. Egyszerűen jókor jött. De ha nincs az őszödi beszéd, akkor is lettek volna utcai zavargások. Azon dilemmáztunk, hogy OK, kiviszünk 5-10 ezer embert az utcára, de mire fogjuk rá. A választások most voltak, tehát nem lehetett azt mondani, hogy rosszul kormányoztak, hiszen megválasztották őket. Két év múlva ez talán aktuális lett volna. De nem most. Az ellenzéki politikusok sokáig törték a fejüket, hogy mi lehetne az a téma, ami miatt az embereket utcára lehet vinni. Az őszödi beszéd villámcsapásként ért bennünket, pozitív értelemben. Arra kellett ezután összpontosítani, hogy amikor az őszödi beszéd nyilvánosságra kerül, akkor már elég ember legyen mozgósítható. Ez főleg a vidékről felhozott futball-szurkolókból állt.
Ebben ti személyesen is részt vettetek?
Ötleteket adhattunk, hogyan kell ezt megszervezni, annak alapján, hogy volt tapasztalatunk Milošević megbuktatásában. Az egésznek a lényege, hogy egy országos szintű megmozdulásra számított az ellenzék. De nem így történt és ez kudarc volt.
Te személy szerint is itt voltál…
Pécsen voltam, de jártam fel Pestre is. Akkor jöttünk fel, amikor szükségét éreztük, hogy újabb ötleteket adjunk.
Kikkel tartották a kapcsolatot?
A Hypóson keresztül volt egy összekötő az ellenzék és köztünk.
Hozzá kell még tenni: a Gyurcsány-kormány szakmaiatlanságára vall ahogyan az igazságszolgáltatást kézben tartották, hiszen az NNI (Nemzeti Nyomozó Iroda), amely abban az időben mindent felügyelt, megmaradt a Fidesz kezében, Pintér Sándoron keresztül. Az akkori, Gyurcsány korszakbeli NNI vezetés, most Pintér vezető rendőrjei. Így elég könnyű dolgunk volt: belső információkat kaptunk, hogy a kormány valójában mire készül, mire számíthatunk, milyen ellenállásra. Láthattuk, hogy teljes a fejetlenség, váratlanul érték a kormányt az események. Ez egy kicsit meglepő, hiszen a titkosszolgálatoknak az lenne a dolguk, hogy tudjanak róla, ha valami államellenes tevékenység folyik.
Megváltoztak időközben a politikai nézeteid is.
Nem én változtam meg, hanem ők. Soha nem volt ekkora gyűlölet ebben az országban. Soha a magyar a magyart ennyire nem gyűlölte. Soha Magyarországról nem volt ilyen rossz véleménnyel a külvilág. Soha Európában nem kellett ennyire szégyenkeznünk, mint most. Mint magyar ember úgy gondolom, hogy ki kell állni és azt mondani: nem ezért harcoltunk 2006-ban Gyurcsány ellen.
