Előzetes adatok szerint, a Családok évében, 2018 első negyedévében a születések száma 1,9, a halálozásoké 6 százalékkal kevesebb volt, mint 2017 azonos időszakában volt. 2017. január–márciushoz képest. 2018 márciusában az élve születések száma 5,3 százalékkal volt kevesebb, de egy MTI hír szerint ezen belül szembetűnően növekedett a fogyatékkal született csecsemők száma. Dr. Sándor János professzort, a debreceni KLT Megelőző Orvostani Intézetének vezetőjét kérdeztük a jelenségről.
- „Lyukas” a terhes gondozási rendszer
- Sok orvos elmulasztja a jelentési kötelezettségét
- Ital, cigaretta, narkó a háttérben
Professzor úr, valamilyen új, figyelmeztető jelenséggel állunk szemben?
A születések számának csökkenését én is meg tudom erősíteni, de nem állnak a rendelkezésemre olyan adatok, amelyek arra utalnának, hogy a sérült gyermekek száma szignifikánsan emelkedne.
A XXI. században elég fejlett az orvostudomány ahhoz, hogy már a terhesség idején kiszűrje a várhatóan sérülten születő magzatokat. Mégis világra jönnek…
A megszületett gyermekek egészségi állapotát számos tényező befolyásolja. A legtöbb problémát a nem megfelelő terhes gondozás számlájára lehet írni. Később, a születés során is érhetik a csecsemőket olyan hatások, amelyek károsítják az egészségüket. Különösen a koraszülöttek vannak kitéve ezeknek a veszélyeknek. Meg kell említeni a méhen belüli fejlődési rendellenességeket is. Magam sokáig vezettem egy olyan regisztert, amelyben a fejlődési rendellenességeket próbáltam nyomon követni.
Ezek egy része viszonylag nagy biztonsággal felismerhető, ilyenkor fel lehet ajánlani a szülőknek a terhesség megszakítását.
Azt tapasztaltam, hogy ezt nem mindig vállalják fel a szülők.
Ezt mivel lehet magyarázni?
Talán valami csodában, vagy az orvos tévedésében bíznak. Hogy az ilyen születések száma valóban növekvő volna, én nem ezt tapasztalom, és nem tudok olyan megbízható nyilvántartási rendszerről sem, ami pontos adatokkal szolgálna. Néhány évvel ezelőtt, amikor azt a bizonyos regisztert országszerte még gondozták, talán lehetett volna pontosabb képet kapni, de tudtommal, ez most nem működik. Pedig
az orvosoknak jelentési kötelezettségük volna minden ilyen szülésről, de sokan elmulasztják,
nem minden szülészetről továbbítják a KSH-nak az adatokat.
Említette, hogy a terhes gondozási rendszer feladata volna már az első lépésben kiszűrni az ilyen eseteket. Ha ez nem így van, feltehetően a hálózat hibája.
Vannak fehér foltok az országban, a terhes gondozó rendszer nem mindenütt működik azonos színvonalon. Egyik problémája, hogy senki nem monitorozza a feltárt eseteket, és gyakran elmaradnak azok a szükséges beavatkozások, amelyek bizonyos térségekben javítanának a helyzeten. Egyetlen példát említenék: a down-szindromát. Ez viszonylag nagy pontossággal már a terhesség korai stádiumában kimutatható volna, mégis a down-kóros megszületett gyerekek esetében általában nem vették észre a figyelmeztető jeleket.
Mi az oka, hogy egy ilyen betegséget nem vesznek észre?
Csináltunk erről egy átfogó vizsgálatot, aminek az volt a tanulsága, hogy az az orvos, aki egy ilyen betegség tüneteit nem vette észre, nem volt kellően felkészítve. Vannak olyan területek, ahol a háziorvos feladata a terhes gondozás és a szűrés, de
nem biztos, hogy a rendelkezésére álló műszerek alkalmasak az ilyen vizsgálatra.
Az ultrahangot kezelő szakembereknek rendszeresen részt kell venniük szakmai továbbképzésen, ahol ez is napirendre kerül. Csak zárójelben jegyzem meg: a betegen született gyermekek esetében az anyák társadalmi, gazdasági státusza is nagyon alacsony volt.
Az elmúlt időszakban a fogyatékos gyermekeiket főállásban ápoló szülők kivonultak az utcára, magasabb gondozási díjat követelve. Hozták magukkal a gyerekeket is, akik tizenévesen is tolókocsiba kényszerülnek. Az ilyen rendellenességek is kiszűrhetők volnának?
Ezeknek a betegségeknek nagy része nem vezethető vissza genetikai okokra. Ennek a hátterében a legtöbb esetben a korai születés, az oxigénhiányos állapotból eredő központi idegrendszeri sérülések állnak.
Ezeket nem lehet megelőzni?
A Semmelweis Egyetem Népességtudományi Intézetében dr. Balázs Péter kutatócsoportja folytatott ilyen vizsgálatokat. Ők azt tapasztalták, hogy a gyerek károsodásával járó koraszülések hátterében gyakran az édesanyák felelőtlen életmódja állt: a terhesség idején ittak, dohányoztak, netán drogoztak. A dohányzás a fő „ellenség”, hiába hívjuk fel ennek a veszélyeire a figyelmet, nem hagynak fel ezzel.
