Amit a Fidesz-KDNP „házasságában” már jó ideje megszoktunk, az kissé szokatlan, ha más pártok esetében is tapasztaljuk. Amikor a Liberális színekben a parlamentbe bejutott Bősz Anett inkább a független státuszt választotta, Burány Sándor, az MSZP egyéni választókörzetben képviselői mandátumot szerzett politikusa, a parlament megalakulása után beült a létszámhiányos Párbeszéd frakció soraiba.
- Akár tudatzavart is okozhatna
- Kinek a szava dominál?
- Két „sapkában”
- Működik a házasság
A legjobb családban is lehetnek viták. Tányértörésre még nem került sor?
Nem lett volna okunk rá. Viták persze vannak.
Nem okoz „tudatzavart”, hogy az egyik zsebében az MSZP tagsági igazolványa van, a másikban a Párbeszéd címére kiállított parlamenti belépő?
Egy listán, szövetségben indultunk, és ilyenkor a közös listán induló pártok külön-külön is alakíthatnak frakciót. A Párbeszéd szorult helyzetbe került, mert eggyel kevesebb mandátumot kaptak, mint amennyi a frakció megalakításához kellett volna, hogy kisegítsük őket, megállapodtam az MSZP illetékeseivel, hogy átülök hozzájuk.
Ezzel a parlamenti részvételben meg tudjuk „kétszerezni” magunkat.
Ha a miniszterelnök mond egy napirend előtti hozzászólást a Fidesz is, a KDNP is reagálhat. Most mi is ugyanezt az utat járhatjuk. Belátom, a baloldalon szokatlan ez a „formáció”.
Hogyan működik egy olyan frakciószövetség, amelyben az egyik nagyobb, a másik jóval kisebb? Kinek a szava dominál?
A két frakció vezetése rendszeresen egyeztet az országgyűlési munkát illetően a „magatartásunkról”, a kommunikációról. Egyeztetünk, nem dirigálunk.
Ön a Párbeszéd frakció helyettes vezetője. Amikor egyeztetni kell a pártjával, melyik „sapkát” viseli?
Egyiket sem. Ez kezelhetetlen volna. Az ilyen feladatokat meghagyom a párbeszédes képviselőknek, rendszerint a frakcióvezető asszony vállalja magára.
Egyéni képviselőként került be a Házba, elképzelhetőnek tartja, hogy valamilyen kérdésben másképp szavazzon, mint a „pártjai”?
Elvileg ez előfordulhat, de nem gondolom, hogy túl gyakran kerülnék ilyen döntési helyzetbe. Erre akkor kerülhetne sor, ha a választókerületem érdekei mellett másként kellene kiállnom, mint amit a két frakció amúgy támogatna.
Amikor a vitában hozzászól, Párbeszéd színekben teszi. Lehetnek olyan fontos ügyek, amikor a témát az MSZP kezdeményezi, és lényeges volna, hogy az ország közvéleménye markánsan észrevegye a pártja álláspontját. Ez sem igazi konfliktus?
A házszabály tényleg előírja, hogy nekem a Párbeszéd színeiben, az ő időkeretük terhére kell megszólalnom. Kérdezték már, hogy nem érzek-e ilyenkor valami meghasonlás félét, hiszen évtizedek óta megszoktam, hogy az MSZP „mezét” viseltem. Nem tudom. Azt gondolom,
nem az a fontos egy pártszövetség esetében, hogy kinek a nevében mondom, hanem a tartalom, amiért szót kértem.
Egyeztetés. Gondolom, amikor egy képviselő felszólalásra készül, annak a témáját valakivel – valakikkel – megbeszéli. Két úr szolgája?
A valóságban nincs ilyen helyzet, mert egy-egy felszólalás témáját, tartalmát senkivel nem kell egyeztetniük a képviselőknek. Legfeljebb a saját pártjuk szakértőivel tanácskoznak. Az országgyűlési munkának ez a titka:
nincs olyan képviselő, aki minden témában otthon lehetne,
ezért a háttérben működő szakértők adnak egy felkészítő anyagot. Kidolgozzák az adott törvényjavaslat elemzését, előnyeit, buktatóit, a politikai tartalmat pedig a frakció ülésén tisztázzuk egymással. A konkrét hozzászólás azonban már az adott képviselő „szellemi terméke”.
Tegnap az egyik bizottságban leszavazták annak az MSZP-Párbeszéd, illetve Jobbik előterjesztésnek még a napirendre tűzését is, hogy csatlakozzunk-e az európai ügyészséghez. Az önök javaslata melyik frakcióban született?
Nem tudom megmondani, hogy nálunk a szocialisták vagy a Párbeszéd kezdeményezte előbb. Amikor annak idején Orbán Viktor bejelentette, hogy a kormánynak esze ágában sincs csatlakozni, attól kezdve mind mi, a szocialisták, mind az akkor még független Szabó Tímea is támadta ezt. Nem tudom melyikünk „fejéből” pattant ki a mostani javaslat.
Szóval működik a házasság?
Zökkenőmenetesen.
