Hetilapszem – 2018. június 14.

0
1015

HVG: Kisfoci

A labdarúgó világbajnokság kezdőnapján mi más is lehetne a téma, mint a foci. Ám ahogyan a legtöbb futballról szóló írás, Dobszay János vezércikke sem a fociról szól. Vagyis hát mégis, mert ez a varázslatos játék valahol mindenben benne van.

„A héten kezdődő focivébétől remélt szórakozást is beárnyékolja, hogy ismét magyarok nélkül zajlanak a mérkőzések. Igaz, a nemzeti válogatott a napokban két meccsel folytatott kudarcsorozata után talán mindenkinek jobb így. Arról, hogy miért presztízskérdés mégis a politikusoknak a foci, miért fontos például Putyinnak, hogy Oroszország vb-t rendezzen, a fideszes potentátoknak pedig az, hogy fel tudjanak mutatni legalább egy csapatot, amelynek ők lobbizták ki a stadionját…”

Ugye, ugye, hogy na ugye! Máris a focinál tartunk, ami nem más, mint tömény politika. Hát még, ha tovább olvassuk a HVG vezércikkét: „A vb kapcsán önkéntelenül is beugró focis analógiákkal nemcsak országok, hanem azok vezetői is jellemezhetők. A Donald Trump amerikai elnök és Kim Dzsong Un észak-koreai diktátor találkozójáról, vagy a most épp saját hírszerző központja felállításán mesterkedő Orbán Viktor terveiről szóló írásaink kapcsán óhatatlanul is felidéződhet például az öregedő futballista képe. Ö. f. (Esterházy kifejezése) amúgy még mindig jó játékos, ám megrögzött gyanakvó, aki szerint mindenki csak egyet akar: az ő helyére bekerülni….

Aztán voltak, vannak olyan nagy játékosok is a futballtörténelemben, akik sokáig még a kezdőcsapatba sem tudtak bekerülni, ám egy-egy megvillanásukkal (mint a Manchester csapatát egy gól erejéig lealázó Koplárovits Béla) örökre beírták magukat az annalesekbe. Ilyen, a hosszabbításban beállt játékosnak számít Nagy Imre is, akinek – mint Szellem rovatunk cikkéből kiderül – még a halálhíre közzétételére is külön mestertervet kellett készíteni. A felejtés, feledtetés taktikája azonban csak ideig-óráig vált be.

Errefelé ugyanis a történelem is épp olyan, mint a foci:

nincs az a mozdulat, amelyhez ne kapcsolódna fájó múlt, fájó történet és (© E. P.) „jelen idejű rinya”.

A fociban az a jó, hogy olyanok lehetünk általa, mint az egyszeri Móricka: mindenről AZ juthat az eszünkbe. Most például az, hogy „a 2012-ben elsiratott Malév után most például a Liszt Ferenc, leánykori nevén ferihegyi repülőtér működtetői próbálnak kitörni a magyar átokból. E szempontból is a legrosszabbkor jött, hogy a kátyúproblémák miatt a minap több órára megbénult reptér híre gyorsabban szárnyra kapott és messzebbre repült, mint az olyan presztízsnövelő eredményeké, amilyen a transzkontinentális járatok küszöbönálló bővítése.”

168 óra – Borókai Gábor nyilatkozik

A megszűnt Heti Válasz főszerkesztője is megszólal a nemrégiben még konkurenciának és ily módon ellenfélnek (ellenségnek?) számító 168 órában. Akik csalódtak Borókaiban és újságjában, azoknak ugyanaz a válasza az őt ért vádakra, mint azoknak, akik végig hittek bennük. „Mi valóban a tábor részének tekintjük magunkat, ha úgy tetszik, fideszesnek, csak épp igyekszünk következetesek maradni korábbi önmagunkhoz”.

A 168 óra mindezt úgy kommentálja, hogy „a mégis kilátástalan helyzetbe került Heti Válasz főszerkesztője nem ezzel a kijelentésével lett olyannyira árulóvá, hogy miközben a múlt héten a nemzeti összetartozásról hallgattunk kormánypárti szónoklatokat, a Válasz vergődésében sokan lelték és lelik örömüket a jobboldalon.”

Az interjúból az is kiderül, hogy miként válik nemzeten, vagyis NER-en kívülivé az, aki kritizál.

Magyar Narancs: Az igazságérzetünk közös

A Magyar Narancs címlapján egy jobbikos és egy párbeszédes politikus látható, s hogy mennyire nem erőltetett összemosásról van szó, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy Jakab Péter (Jobbik) és Tordai Bence (Párbeszéd) páros interjút adtak a valaha, nagyon régen, a Fidesz kiadványaként induló, ám Orbán Viktor pártjával már nagyon régen szembeforduló Magyar Narancsnak. Mindkettőjüknek sok van a rovásán, legalábbis Kövér László házmester szerint: Tordai, akit még az előző ciklusban Kövér László örökre kitiltott a Parlamentből, és aki most a választáson visszaverekedte magát, tornacipőben jelent meg egy plenáris ülésen, s mindennek tetejében tegezte Orbán Viktor miniszterelnököt. Jakab Péter öltözékével nem volt probléma, ám ő a Fidesz népes frakciója felé fordulva, azzal kezdte parlamenti szűzbeszédét, hogy ennyi bűnöző előtt még életében nem beszélt.

Világok választják el őket, de mert mégis ugyanabban az országban élnek, leültek egy asztalhoz. És ha már leültek, elmondták, hogy mit gondolnak a világról és Magyarországról. Nem fogják elhinni: még olyan is van, amiben nem álltak (ültek) nagyon távol egymástól.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .