III. Bélát a felesége igazolta – A genetikus tisztázza az Árpád-házi csontok eredetét

0
3310
Fotó: Bruzák Noémi

A közelmúltban több írás is megjelent az Árpád-házi királyok csontjaival, illetve nemzeti uralkodóink eredetével kapcsolatban, melyek végül is kérdőjeleket hagytak az olvasóban a kutatás eredményeit illetően. Ezek tisztázásáért fordultunk a kutatás genetikai felelőséhez, Melegh Béla professzorhoz, a Pécsi Tudományegyetem Orvosi Genetikai Intézete intézetigazgató egyetemi tanárához.

 

A fő célja a 2013-ban indult kutatásnak III. Béla Mátyás templomban őrzött csontjainak elemzése és ezek révén az Árpád-házi király genetikai jellegeinek meghatározása volt. A hosszú távú cél a Székesfehérváron eltemetett 15 Árpád-házi király csontjainak azonosítása, ám ez egyelőre nem volt lehetséges, mert a törökdúlás itt valóságos volt, az egyes sírok súlyosan károsodtak, a csontvázak összekeveredtek, ráadásul itt a királyokon kívül többszáz ember sírja volt, ezek közül a múlt században 122 sírt sikerült a régészeknek feltárniuk.

III. Béla maradványait azonban a hajdani templom padlója alá temették, így a sír sértetlen maradt, s csak a 19. század végén fedezték fel, majd szállították felesége maradványaival a Mátyás templomba. Ebből a két szarkofágban elhelyezett csontvázból vettek mintát a tudósok, konkrétan a több intézményt összefogó kutatást vezető és ehhez forrásokat felkutató Kásler Miklós, az Onkológiai Intézet főigazgatója. Ezután Melegh Béla, aki nemzetközi szakmai kapcsolatai révén a híres göttingeni és tübingeni laboratóriumokba juttatott a csontdarabkákból, ahol a legkorszerűbb molekuláris genetikai elemzésnek vetették ezeket alá.

A korábbi újságcikkek szerint a Béla király csontjaiban talált, úgynevezett R1a haplotípus igazolta az Árpád-házi eredetet, ám ennek magyarázata kételyeket hagyott az olvasóban. Kétségtelen, hogy az apai leszármazási vonalat csak a férfi nemi kromoszóma, az Y kromoszóma apáról fiúra öröklődő jellegeiben kereshetjük, melyeknek 90 százaléka akár többezer év során is változatlanul öröklődik tovább. Vannak azonban olyan, folyamatosan keletkező mutációk, melyek egy része a generációk során megmarad és ezek révén következtetni lehet az illető családi leszármazási vonalra. Ilyen ez az R1a is, ám mint a cikkek egy részében is szerepelt, ez elég gyakori az eurázsiai eredetű népességben, a magyar lakosság mintegy negyedében előfordul.

Honnan voltak akkor olyan biztosak a kutatók, hogy a királysírban Árpád-házhoz tartozó férfi feküdt?

Mint Melegh professzor elmondta, ennél jóval pontosabb bizonyítékokat is találtak, ám ezeket az erről szóló tudományos közlemény megjelenése előtt nem tudja elmondani. Az azonban biztos, hogy nem más király, például az egyik cikk szerint felvethető Könyves Kálmán, hanem csakis III. Béla csontjairól van szó, ezt pedig a mellette talált női csontváz bizonyítja. A történelemkönyvekből ugyanis tudjuk, hogy Bélát feleségével, Antiochiai Annával temették el, s a genetikusok az anyai ágon öröklődő mitokondriális DNS elemzése nyomán olyan, egyértelmű mutációs jellegeket találtak, melyeket egyetlen más magyar királyné csontjai sem tartalmaznak. A kistermetű női csontváz egyébként az Annáról leírt történelmi feljegyzésekkel is egybevág. Így tehát biztossá vált Béla személyazonossága, s a megtalált apró genetikai jellegzetességek birtokában a kutatók már sikeresen kezdhetnek majd neki a fehérvári csontvázak szétválogatásának, már ha erre lesz forrás is, hiszen ezek a finomságokat leíró genetikai vizsgálatok elég költségesek.

– A meglévő adatokból azt is meg tudnám mondani, Bélának milyen színű haja és szeme volt, de erről is csak a közlemény megjelenése után beszélhetek – mondta Melegh Béla.

A korábban megjelent cikkek szerint Kásler professzor kijelentette, a király genetikai jellegei eurázsiai és nem finnugor eredetre utalnak.

Mint Melegh Béla elmondta, ez részben a vélhető leegyszerűsítés szándéka miatt vált félreérthetővé. Kétségtelen, hogy az R1a haplocsoport és például a finnek zömében meglévő genetikai anyag eredete eltér egymástól. Ami azonban inkább érdekes, hogy úgy tűnik, a honfoglalók elég vegyes csapatot alkothattak, s nem biztos, hogy a magyar törzsek másik vezére ugyanonnan származott, ahonnan az Árpád-házi királyok elődje. A népek eredetének genetikájával hosszú évek óta foglalkozó professzor szerint a honfoglaló magyarság már eleve vegyes népesség volt, mely a Kárpát-medencébe való érkezés után – a korabeli sírok genetikai elemzése alapján – egy idő után elkeveredett az itt talált népekkel. Tiszta magyar eredetet emlegetni a tudós szerint sem célszerű. III. Bélának a felmenői között például voltak oroszok és vikingek is. Az utóbbit húzza alá hatalmas, több mint egy méter 90 centis magassága, mellyel három fejjel kimagaslott az akkori, átlagosan mintegy 1 méter 60 centis magyarok közül.

Palugyai István

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .