Renátó és Nikoletta testvérek voltak és romák. E két tény természetesen nem mond ellent egymásnak. Mindketten a Dob utcában laktak egy penészes szuterénben. A patkányfészket – Renátó és Nikoletta csak így hívta a lakást – még édesanyjuk sírta ki a tanácsnál a hetvenes években. A mama egész életében az újpesti cérnagyárban dolgozott, három műszakban és munkásőr is volt. A párttitkár beszélte rá a mamát a munkásőrködésre, hogy végre egy cigány is legyen a párt hadseregében. A papa a rendszerváltás után privatizálta egy ékszerbolt kirakati kínálatát, aztán Angliában kért menedékjogot, mint üldözött kommunista. Anglia, régi jó szokásához híven befogadta, mint az emberevő afrikai diktátorokat és a dél-amerikai trockista gerillákat. A mama halála után, mivel Renátó és Nikoletta már nagykorú volt, tovább lakhattak a patkánylyukban, azaz a penészes szükséglakásban. Renátó és Nikoletta a saját lábára állt, pályát választottak, Renátó zsebes lett, Nikoletta pedig prosti.
A testvérek sajátos szimbiózisban éltek, Nikolettának nem volt stricije, saját testvére futtatta, ennek fejében a lány eltartotta Renátót, mert a zsebtolvajlás nem mindig volt nyereséges, sőt Renátó olykor börtöncellában találta magát. Ez idáig egy szokványos történet, de van valami, ami különlegessé teszi. Renátó és Nikoletta, anyjuk életútját követve, intenzíven politizált, szinte lubickoltak a politikában, bár ellentétes oldalon álltak.
Nikoletta élt-halt a Fideszért, ott volt minden Békemeneten, három Digitális Polgári Kör (DPK) tagja volt, részt vett az összes fideszes tüntetésen, gyűlésen, népnemzeti, konzervatív keresztény demonstráción, röplapozott, aláírásokat gyűjtött, nemzeti konzultációk visszaküldésért agitált. Jajvörösre sírta magát április 12-én. Nikoletta istenítette Orbánt, odavolt délceg termetéért, Szíjjártót csodálta, hogy olyan puszipajtásai vannak, mint Lavrov, Lázárt mélyen tisztelte nemes arcéléért, bátor roma stílusfordulataiért.
Renátó mindennek az ellentéte volt, bősz tiszás, Magyar-fan. Renátó minden lakossági fórumon, gyűlésen ott volt, ahol a színmagyar Magyar szónokolt. Szerette a sok Tisza-hívőt, akik jelen voltak ezeken az összejöveteleken, zsebtolvajként kiüríthette zsebeiket, igaz, néha csak egy-két százast talált a megfújt bukszákban. Ünnepnap volt, ha néhány ezres összejött.
Nikoletta és Renátó politikai ellentéteik miatt kissé elhidegült egymástól, de a családi kötelék összetartotta őket. Nikoletta imádta a Békemeneteket, a vonulás közben sok kuncsaftot tudott beújítani, este a Gellérthegy lankáin adta oda magát, némi suskárt – nem kért sokat fideszes szolidaritásból.
Aztán egy nap Renátó és Nikoletta azt észlelte, hogy egy hajléktalan költözött be szuterénjük előterébe. A testvérpár jószívű volt, néha egy kis meleg leveskével is megkínálták a hajléktalant, aki addig csak tablettás boron élt. Egy este elbeszélgettek a hajléktalannal, akiről kiderült, hogy a rendszerváltás előtt a Ganz-Hajó és Daruban volt hivatásos szakszervezeti főbizalmi, 1990-ben kirúgta a szakszervezet és a felesége, így lett hajléktalan.
Ennek ellenére továbbra is kommunistának tartotta magát, főleg amikor a Zsidónegyedben üvegezett a kukákból. Különösen Horn Gyulát kedvelte, mert hajdanán ő is pufajkás volt, Horn halálát megkönnyezte, éppen úgy, mint Kádárét. Moldova Kádár-életrajzát egy kukában találta, elolvasta, azóta lett Moldova a példaképe.
Lassan a testvérpár a lakásába fogadta a hajléktalant, neki is jutott egy vaságy, fémsodronnyal. Vasárnap szétszóródtak, Nikoletta a Fidesz, Renátó a Tisza, a hajléktalan a nyomokban még megtalálható thürmerista Munkáspárt kerületi központjába vette be magát. Nikoletta a Fidesz fiókközpontjában is strichelt, de sosem feküdt le tiszással. Az volt a jelmondata, hogy Duna, Tisza, Dráva, Száva, törjön ki a Magyar lába. Renátó a Tisza rendezvényein tolvajkodott, különösen Péter beszéde alatt volt sikeres, mert a Tisza nyugdíjemelési programja az öregeket felállva tapsolásra késztette, s ekkor sok farzseb tartalma kínálkozott a borotvás zseblopásra. A hajléktalan kommunista röpgyűlésekre járt, ahol soha nem voltak sokan, mert a vén bolsiknak mindig elgurult a Cavintonja, így nem találták meg a bolsibuli helyszínét. Thürmer radikális programját kedvelte, egyszer kezet is akart csókolni a mi Gyulánknak, de az bunkó módon, Orbántól eltérően elkapta a kezét. Renátó, Nikoletta és a hajléktalan – akit a testvérpár csak kommunista kukabúvárnak hívott. Már nagyon várták április 12-ét, hogy a megfelelő helyre tegyék az ikszet, ezzel is gyengítve a kormánypártok populista, idegengyűlölő, EU-ellenes programját. Nikoletta nem lacafacázott, ments isten a Tiszától, helyette a kereszténydemokrata zavarosban halászott.
Az összefonódott hármasfogat egyik este a Szimpla kerthelyiségében – egy viceházmester mellett próbálta összebékíteni politikai nézeteit, de a harmadik vice elfogyasztása sem vezetett eredményre. Nikoletta a cifra Sulyok, Renátó a szelíd beszédű Magyar, a hajléktalan Sztálin mellett tette le a voksát. De Sztálint sehol sem találta a képviselőjelöltek között. A heves eszmecsere alatt Renátó észrevétlenül kizsebelte a hajléktalant, aki arra gyűjtött, hogy egy fordulóra elkaphassa Nikolettát.
