A trágárságba fulladó ellenzéki utcai politizálás, a stratégiai bénultság és az intellektuális teljesítmény teljes hiánya mutatja meg a legélesebben az Orbán-rendszer bukásának mélységét. Miközben a Fidesz radikalizálódott keménymagja válogatott obszcenitásokkal támadja az új kormánynak helyet adó Miniszterelnökséget, a párt végzetesen kettészakadt egy némán asszisztáló, Európa-párti kisebbségre és a külvárosi futballhuligánok szellemiségét képviselő táborra. Egy tizenhat év után megbukott, de önreflexióra képtelen vezér anatómiája, aki mögül elfogyott a haditerv.
„Slicc környéki párbeszéd” a Karmelitánál
A friss politikai helyzet egyik legbeszédesebb tünete volt az a demonstráció, amelyen a Fidesz szimpatizánsai válogatott trágárságokkal támadták a Magyar Péter vezette új kormányt. A tüntetés apropóját az adta, hogy az új kabinet el kívánja mozdítani pozíciójából a régi rendszer bebetonozott vezetőit – köztük Sulyok Tamás köztársasági elnököt –, hogy ne akadályozhassák a reformokat. A megmozdulás intellektuális színvonalára Gábor György kultúrtörténész hívta fel a figyelmet, éles társadalomkritikát fogalmazva meg a Facebookon:
„A fallikus szimbolika, a karneváli test, a priápikus költészet, a groteszk realizmus és a politikai involúció ritka találkozása a Miniszterelnökség irodaházánál. Magyar Péter megjelent az irodája erkélyén, alant pedig a politikai gondolkodás néhány különösen szerény képességű hordozója áttért az anyanyelvére: a slicc környéki párbeszédre.”
Gábor György rámutatott arra is, hogy míg a görög komédiában – például Arisztophanésznél – az obszcenitásnak politikai ereje van, amely támad, leleplez és elgondolkodtat, a mostani fideszes gesztusokból pont a lényeg: a nyelvi lelemény és a politikai intelligencia hiányzott. „Olyan volt, mint egy Arisztophanész-előadás, melyből kivágták magát Arisztophanészt, […] és csak egy zavart statisztát hagytak ott, aki nem tudja, hogy mikor kell lejönnie a színről.” Így a magamutogató dac végül nem erőt sugárzott; a felfokozott indulat ellenére a fideszes politikai „fallosz” látványosan lekonyult.
Szerkesztőségi és szurkolói iránymutatás
A tüntetők nyelvezete a Kubatov Gábor pártalelnök által is jól ismert „Fradi B-közép” stílusát idézte. Ennek a rétegnek az eszköztára korábban célzottan a gazdasági elit ellen is bevetésre került. Sokan emlékezhetnek a Csányi Sándort célzó „Csányi, te állat! B…d az anyádat!” rigmusra. Meg nem erősített források szerint ez a fajta verbális és politikai agresszió is szerepet játszhatott abban, hogy Magyarország második leggazdagabb embere végül Magyar Péter mozgalmában és pártjában látta meg a támogatható alternatívát.
Hogy az efféle utcai bázis sosem volt véletlen, mi sem bizonyítja jobban, mint Orbán Viktor saját értékrendje. Egy bukása után adott interjújában a volt kormányfő nyíltan beszélt információs bázisáról: számára az első számú „igeforrás” a Nemzeti Sport, a második a radikális jobboldali Vadhajtások portál, és csak a harmadik a Biblia. Sokatmondó, hogy a Szentírás csupán bronzérmes lett egy olyan portál mögött, amelynek létezéséről a társadalom egy jelentős része épp a volt miniszterelnöktől értesült.
A kétarcú Fidesz tragédiája
A bukás utáni Fidesz legnagyobb tehertétele a teljes irányvesztettség. Orbán Viktor tizenhat évnyi teljhatalom után képtelen feldolgozni a katasztrofális vereséget. Nincs érvényes üzenete a válság közepén magára hagyott táborának, a párt megújulási képtelenségét pedig jól jelzi, hogy a tisztújításon továbbra is ő az egyetlen elnökjelölt.
Ez a politikai impotencia felszínre hozta a párt végzetes kettészakadását. Ma legalább két Fidesz létezik. Az egyiket a Csurka István szellemi örökségét és az utcai trágárságot hordozó radikálisok jelentik. A másikat a Gulyás Gergely és Navracsics Tibor fémjelezte, polgári-európai arcok alkotják. Ez utóbbiak helyzete a leginkább paradox: a most ellenzékbe szorult európai szárnynak elvileg egy olyan kormány ellen kellene küzdenie a parlamentben, amelynek külpolitikájával jórészt ők is egyetértenek.
A Fidesz polgári szárnya ugyanis sosem fogadta el igazán Orbán megveszekedett Európa-ellenességét és oroszbarátságát, ám a támogatottság hiányában – és a hatalmi gépezet szorításában – sosem mertek szembefordulni a vezérrel. Magyar Péter lényegében közülük, ebből a miliőből érkezett, és most ő valósítja meg azt az Európa-politikát, amelyet egykor a Fidesz mérsékeltjei – például a Martonyi János egykori külügyminiszter által szimbolizált vonal – kívánatosnak tartottak.
Egy katona haditerv nélkül
Orbán rendszerének végső bukását a geopolitikai vakság okozta. A 2014 után felerősödött oroszbarát fordulat Vlagyimir Putyin ukrajnai agresszióját követően sem az Európai Unióban, sem a NATO-ban nem volt tovább tolerálható. A propagandagépezet által békemenetekre kivezényelt tömegeket azonban elfelejtették felkészíteni a valóságra: arra, hogy ez az irányvonal nemzetközi elszigetelődéshez, majd bukáshoz vezet.
Orbán Viktor egy korábbi, Ultrahangnak adott interjújában többször is úgy jellemezte magát: „Katona vagyok!”. A csatatéren azonban egy alapigazság minden katonára érvényes: haditerv nélkül talán lehet nyerni egy-egy csatát, de háborút soha. És annak a katonának, aki egy vesztett háború után némán bolyong a romok között, nem ártana tudnia, hogy pontosan ki ellen és miért is harcolt valójában.
