Amikor Menczer Tamás „lepistázza” a Shell volt alelnökét, az nem egyszerű kommunikációs baki, hanem a NER gazdaságpolitikai világképének tökéletes pillanatfelvétele: a szakértelem gyanús, a piac ellenség, a valóság pedig csak addig létezik, amíg belefér a propagandába. A jelenet egyszerre kínos, mulatságos és tragikusan ismerős – pontosan olyan, mint az ország, amelyben előadódik.
„Az a baj, Pista, hogy te az országot is úgy vezetnéd, mint a Shellt. Minden lóvé és minden profit a tiéd, meg a Shell-részvényes társaidé, és az összes költséget, az összes terhet rátennéd a magyar emberekre – fogalmazott a videóban a politikus.”
A fentebbi, „Mi lenne, ha” jövendölésben szereplő személyek közül a „Pista” Kapitány Istvánt jelenti, a „politikus” meg Menczer Tamás. Nyilván régről és nagyon jól ismerik egymást, másképp elképzelhetetlen, hogy egy 42 éves senki, illetve bocs, egy FIDESZ-KDNP kommunikációs igazgató, ami kb. ugyanaz, lepistázza a Shell egyik volt alelnökét, aki 23 évvel idősebb nála. Még szerencse, hogy a régi rómaiaktól tudjuk, „Iuventus ventus”, ami esetünkben akár szó szerint is értendő, ha a magyar változatot tekintjük alapnak, vagy ha a színtisztán magyar, és még jobban ide illő „Bolond lyukból bolond szél fúj” népi közmondással magyarázzuk Menczer szövegét.
Megengedőn tekintve a történteket persze az is lehet, hogy az ifjú titán a vállalkozásaik tőkeerejéből indult ki, mikor a lekezelő pertut választotta megszólításként. Ebben igaza van, mert a Shell értéke csak 45,4 milliárd USD (15 281 640 000 000 HUF), ugyanakkor a magyarországi GDP ennél jóval magasabb, mégpedig 247,76 milliárd USD (83 396 016 000 000 HUF), amelyből a FIDESZ annyit markol föl, amennyit csak akar, és arra szórja el, amire csak akarja. Lásd: kétharmad. Kapitány Istvánnak tehát a kisebb cégben való alkalmazás okán kötelező a „Tisztelt Menczer Úr” megszólítás. De aztán mély meghajlással, Pista!
Ahogy a legtöbben tudjuk, a boldog emlékű (mindenkinek volt munkája), egyben boldogtalan emlékű (senkinek nem volt Cartier órája, még ha lehetett is volna neki, akkor se) szocializmusban a nemzetközi piacról nem volt szabad tudni, hogy azt eszik, vagy isszák. Az a szocialista médiumok szerint a nyugati dolgozókat kiszipolyozó, pocakos tőkések játszótere volt, ahol gazdát cserélt az áru, a szolgáltatás, meg a pénz, sőt pénz a pénzzel, ami a szocialistáknak végkép érthetetlen hülyeségnek látszott. Ráadásként ezen a piacon dolgoztak a spekulánsok is, akik egymással való fogadásokkal töltötték ki üres idejüket, és ha unatkoztak, úgy bedöntötték a fontot, hogy csak úgy nyekkent! (megj.: a brit költségvetés bevételei akkoriban többszáz milliárd fontra rúgtak, Soros nyeresége meg a font gyengülésére épített fogadásokból kb. 1 milliárd volt, azaz mintha valami nem stimmelne azzal Soros féle font bedöntéssel – ha nincs Soros, úgyis bedőlt volna magától).
A mindenféle árakat illetően a szocialista országokban a kapitalista jellegű, piacos szerencsétlenkedés helyett sokkal jobbnak tűnt a szovjet módszer, mikor a minisztérium mondta meg, mi mennyibe kerül, és kész. Az elvtársak nyilván jobban tudják, nem igaz? Sajnos a lángelmés elképzelés mégsem hozta el a szovjet Kánaánt (hacsak a Zaporozseccel való száguldást nem tekintjük annak), és Churchill híres mondásának gránitba vésett érvényessége, miszerint „A kapitalizmus átka, hogy egyenlőtlenül osztja szét a jólétet, a szocializmus erénye pedig, hogy egyenlően osztja szét a nyomort”, vörös fonálként húzódott végig a szocialista gazdaságokon. Egészen a nyolcvanas évek végéig, amikor Gorbacsov belátta, hogy vesztett, és szabad utat engedett a kapitalizmusnak.
Ez működött nálunk is egy ideig, de aztán 2010-ben beütött a krach: a szocializmus módszerei elkezdtek visszatérni. Ma már az ország 95 százalékban Nagy Márton, Pintér Sándor és a hasonlóan komcsi beütéssel bíró egyéb Orbán alkalmazottak minisztériumainak korlátlan uralma alatt vegetál, ahol mindent ők mondanak meg – miután közölték velük, hogy mit kell mondani (lásd: rogáni háttérhatalom – éceszgéber Kubatov & Tsai). A mi kapitalizmusunkban az állam valami ideológiai ürüggyel (mely az esetek 100 százalékában a választók átverésére szolgál) rendszeresen belepiszkál a normális és addig zavartalan piaci versenybe, mégpedig szinte mindig rosszul, és a kárt sajnos, mint Pista mondja, a vásárlóknak és az adófizetőknek kell előbb vagy utóbb megtéríteni.
A régi haver, Matolcsy sajnos kiesett a pixisből, mert ugyan köztudott, hogy mindenki bele a medencébe, de hogy a trambulinról, az már túl kínos még a hithűeknek is. Persze, ha így megy tovább, előbb-utóbb ezt is megszokjuk, ahogy az összes elképesztő pofátlanságot, amit eddig műveltek, és művelnek velünk.
Megjegyzendő, hogy Kínában is az Orbánék által preferált, államkapitalizmusnak nevezett szocializmus van, csak ők sokkal tehetségesebbek – az államirányításban is, meg a lopásban is.
A szoci indíttatást látva nem csoda, hogy fideszéknél bármifajta kapitalista gondolkodás keményen kiveri a biztosítékot, és rögtön megindul az ellencsapás. Arra gondosan ügyelnek, hogy a legnagyobb hülyeségeket a legnagyobb hülyék mondják, mert azoknak már úgyis mindegy (lásd például itt), de azért náluk is úgy van a szöveg kidolgozva, hogy látszódjon belőle, ezen legnagyobb hülyék is éles szemmel vették észre az ellenzék gonoszságait, rosszindulatát, álnok csapdáját, ésígytovább, ésígytovább, melyre rámutatva figyelmeztetik a választót, nehogymá’ véletlenül azokra a ripőkökre szavazzon, mert abból baj lesz.
„Én több mint 35 éve vagyok az üzletben, az energetika és a mobilitás területén, és ugye egy dolgot megtanultam, hogy mindenért csak a vásárlók és az adófizetők – az egy és ugyanaz – tudnak fizetni.” – mondta Pista, és bizony várható volt, hogy a rendkívül éles eszéről ismert Menczer azonnal lecsap.
Tomikának ugyanis igaza van. A rohadék Shell esetében például a vásárlónak benzin árában tényleg meg kell fizetnie az „összes költséget, meg az összes terhet”, az olaj kitermelésétől kezdve, a tengeri vagy a vezetékes szállításon és a finomításon át, a kutakra való szétosztást az ottani árusítást, de még a helyi adókat is beleértve. Komplett.
Ám ez nem elég nekik, ezért szegény magyar vevőnek kell biztosítania a még magasabb ár révén a Shell részvényesek profitját is, ami már tényleg eszeveszett pénzimádat! Ezek a szemét cégtulajdonosok egyszerűen nem hajlandók szívességből, pláne nem ráfizetéssel árulni a benzint, hogy segítsenek a magyar autótulajdonosoknak a benzinrezsi kifizetésében, hanem (horribile dictu!) nyerészkedni akarnak rajta! Nye-rész-ked-ni! A magyar emberek kárára! Mert mindenük a pénz!
Nézzék meg Menczer Tomit, ő nem ilyen, de nem ám. Ő a magyar-német társadalmi kapcsolatok fejlesztéséért felelős miniszteri biztosként havi 1,45 millió forintot keres a 2,8 milliós képviselői fizetése mellett, és az a 4,25 milliócska per hó neki bőven elég, nem akar még nyerészkedni is, mint egyesek a Shellnél!
Még szerencse, hogy van egy derék nemzeti kormányunk egy még derekabb, szuperpatrióta miniszterelnökkel az élén, amely és aki nem hagyja, hogy elvegyék a magyarok pénzét, ezért szocialista alapon előírja a benzin árát. Annyi, és kész. Punktum. Ha nem tetszik a Shellnek, az OMV-nek vagy a MOL-nak, zárjanak be!
Ebben az a kacagtató, hogy a Shell meg a többi benzinkút tulajdonos tényleg azonnal bezárna, ha a kutak forgalma nem hozná az elvárásoknak megfelelő hasznot, mert, mint föntebb olvashatták, ők nem a jótékonykodásból élnek, ugyanakkor, mint látjuk, még nem zártak be. Átgondolva a dolgot csak egyetlen ok lehet a nyitva tartásra, mégpedig az, hogy a Shell meg a többi továbbra is megtalálja a számítását, azaz a haszon változatlan. Ehhez az kell, hogy a szemét kapitalisták valahonnan olcsó olajból készült benzinhez jussanak, és ha ehhez hozzávesszük, hogy a magyar állam a korábbi olcsó orosz olajból betárolt stratégiai tartalékából 250 000 tonnát szabadított fel, akkor összeáll a kép: a választások közelednek, a kormány 1000 forintos benzinárral riogatott, és nagyon hasznos neki a választók megnyerését illetően, hogy a közel feleakkora ársapkával (595 HUF/l) bemutatta, ő megvédi a magyar családokat a magas benzinártól, de a kutak stikában mégis megkapják az olcsó orosz olajat, amelynek révén nem zárnak be. A jóságos Orbán Viktor képe, aki a gonosz multiktól veszi el a pénzt, hogy segítse vele a magyar embereket, mégpedig úgy, hogy az ellátás sem sérül, továbbra is fennen ragyog.
Az persze nem közismert, hogy ez az olcsó olajforrás a tartalékból csak a választásig, na, talán még májusig tart ki, az ebből eredő kárt pedig előbb-utóbb meg kell fizetni valakinek, aki, mint Pista mondotta volt, csak a vásárló vagy az adófizető lehet.
Hogy eszerint Menczer hülyeséget beszél? Hát, istenem. Választások jönnek, ilyenkor nincs mese, a cél szentesíti az eszközt. Azért a havi 4,25 millióért meg kell dolgozni, a választó meg járjon utána, ha gyanús neki valami, vagy fél tőle, hogy már megint átverik.
De nem fog.
